Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4., szombat o Ismert régi mondás: a parasztembernek a bőre alatt is pénz'van. Miből táplálkozik ez a vélekedés? Az egy­kori szegénységet rövid idő alatt egy viszonylagos jólét váltotta föl, s ennek külsődleges jegyei is tapasztalha­tók. Üj házak épülnek a falvakban, kicsinosodnak a ré­giek is, villany már szinte mindenütt van, és a fürdő­szoba sem számit újdonságnak. Nem tagadható, ehhez valóban pénz kellett, amelynek nagy részét az egyre jövedelmezőbben gazdálkodó termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban kereshették meg a falusi embe­rek. A bevezetőben említett mondás azonban mégis le­egyszerűsített és hibás általánosítás. A nem lakás céljára szolgáló építmények Frank Ferenc köszöntése Frank Ferencet, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának nyugalmazott első titkárát hatvanadik születésnapja al­kalmából tegnap köszöntötte Szabó Miklós, a megyei párt- bizottság első titkára és Krajnyák Tibor, az MSZMP KB alosztályvezetője. A ben­sőséges hangulatú találkozón részt vettek a megyei párt- bizottság titkárai, valamint Gyulavári Pál, a megyei ta­nács elnöke. Áfor­szolgáltatások A múlt évben mintegy 70 millió vásárló fordult meg az Áfor benzinkútjainál, töltő- állomásainak boltjaiban, ahoi nemcsak üzemanyagot és motorolajokat, hanem au­tóápolási és -felszerelési cik­keket is beszerezhettek. Bu­dapesten 40, vidéken pedig több mint 300 Áfor-kútnál juthatnak ilyen kiegészítő autóscikkekhez. Az előzetes idei mérleg szerint az Áfor- nak ez a kiegészítő üzletága megközelítően 750 millió fo­rint értékű autóscikket és egyéb árut forgalmazott a vállalat autósboltjaiban és a viszonteladók körében. Így a múlt évihez viszonyítva több mint 50 százalékkal növelték a kőolajtermékeken kívüli cikkek forgalmát. Az Áfor- autósboltok közül 110 autó­gumikat is kínál a vásárlók­nak, három fővárosi és 46 vidéki benzinkútnál pedig megtöltik, illetve cserélik a propán-bután gázpalackokat. Az idegenforgalmi és egyéb helyi igényekhez alkalmaz­kodva háziipari és népművé­szeti termékeket, ajándék- tárgyakat, továbbá a kis­kert-tulajdonosoknak mező- gazdasági eszközöket, műtrá­gyát és növényvédő szert is kínálnak. Ez egyébként statisztikai adatokkal is igazolható. 1980- ban az iparban 4127 forint volt az egy főre jutó átlag- kereset. s a termelőszövetke­zetekben 3737 forint, vagyis csaknem 10 százalékkal ke­vesebb. A különbség pedig azóta nőtt: 1984-ben 5615 fo­rint volt az ipari, 4857 forint a termelőszövetkezeti átlag- kereset, így az eltérés 13.5 százalékos. Ha jól megy a tsz-nek Ez önmagában is tekinté­lyes, ám ez viseli meg ke­vésbé a mezőgazdaságban dolgozókat, hiszen fáradtsá­gos munkával, de pótolhat­ják a különbséget. Állatokat hizlalnak a hátsó udvarok­ban. zöldséget, gyümölcsöt termelnek a háztájiban vagy a házikertekben. Mindez azonban tengernyi munkával jár, az állatokhoz hajnalban kell kelni, ünnepnapon is mellettük kell szorgoskodni, s a növények gondozása is a leginkább a hétvégi pihenő­napokra esik. Ezt persze megszokták a parasztemberek, ezért emiatt keveset is méltatlankodnak. Sokkal inkább dohognak azért, hogy eleve hátrányos helyzetben vannak a városon élőkhöz képest. A legtöbb fa­lutól ugyanis távol van a kulturális központ, hiányosak a szolgáltatások, több gond­dal jár a gyerekek iskolázta­tása. Persze vannak az átlagos­nál jobb helyzetben levő falvak, ahol az említett hát­rányok szinte ismeretlenek. Nádudvaron például nemré­giben kulturális központ épült, vagy Bábolnán is az élet igényeit követik a szol­gáltatások. De eltekinthetünk az említett hírneves példák­tól. A Komárom megyei Gyermely mindössze ezer lelket számláló kis falu, de központjában. ABC-áruház van, mellette orvosi rendelő, presszó, gyógyszertár, szolgá­lati lakások épültek. A La- josmizse melletti Felsőlajos még ennél is kisebb község, de az emberek vezetékes vi­zet ihatnak, s a gázláng me­legével fűthetnek. Tyúk-tojás dilemma? A sorrend nem keverhető össze. A falvak fejlődéséhez ugyanis kevés a tanácsok pénze, ezért támaszkodniuk kell a községben működő gazdaságok anyagi támogatá­sára. Építeni kell erre, de nap­jaink gyakorlata szerint nem mindenütt számíthatnak a falvak a gazdaságok segítésé­re. Legtöbbször ez nem a ve­zetők szándékától függ, ha­nem a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok bankszám­lájától. A gazdaságok fejlő­déséhez is kevés a pénz, kü­lönösen a beruházásra for­dítható összeg rendkívül sze­rény. Az pedig érthető, hogy Az önkéntes határőrök éves tematikájának megfele­lően a közelmúltban került sor Dombegyházán az őrs segítőinek továbbképzésére. Az egész napos foglalkozás súlyát az adta, hogy az 1985. évi határőrizeti feladatok ta­pasztalataira alapozva meg­felelő elméleti és gyakorlati ismereteket kapjanak a je­lenlevők, ami társadalmi megbízatásuk alapköveként szolgál az 1986-os évben. A rendezvény fontosságát bizonyítja, hogy az illetékes munkahelyi vezetők a rész­vételt 100 százalékosan biz­tosították. Emellett minden tekintetben jól előkészítették a továbbképzést. Az önkén­es határőrök a tervet ismer­ték, az egyes témákhoz fel­készültek, s a jövőre nézve előremutatóan szóltak hozzá. Az őrs vezetése nagy figyel­met fordított a határőrizetet befolyásoló kül- és belpoli­tikai körülmények elemzésé­re, éppen ezért politikai elő­adás keretében Németh Gyu­la, az MSZMP községi bi­zottságának titkára átfogó­an elemezte a nemzetközi és a hazai helyzetet. Ónodi Já­nos főhadnagy elsősorban a napi események magyaráza­tára törekedett tájékoztató­jában, utalva arra, miként befolyásolja ez a határőri­zetet. Fontos részét képezte « foglalkozásnak Dallos István I főhadnagy mondanivalója, melyben részletesen kitért az elmúlt évben megtörtént és tanulságos határesemény­a szakemberek elsősorban a gazdaság jövőjével törődnek, hiszen ez a kötelességük. Az sem vitatható, hogy a gazdaságok legszigorúbb ma­gánügye az, mire költik pén­züket. A fejlesztésre fordít­ható összegek elosztásának azonban társadalmi hatása is van, hiszen ha minden fo­rint kell a termelés bővítésé­hez, nem fordíthatnak pénzt a falvak fejlesztésére. Más­képpen fogalmazva, a köz­ségek formálódásának mind­addig nem lesz nagyobb anyagi bázisa, ameddig a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok fejlődése nem gyorsul föl. Kétszeres kiadás Mindez nem sajátos ma­gyar jelenség. A nálunk fej­lettebb országokban is ta­pasztalhatók a falu és a vá­ros közötti mozgások: az el­múlt évtizedekben kétirányú változás is megfigyelhető volt. Előbb a falusi ember költözött a városba a nagyobb munkaalkalom-választék, és a jobb ellátás reményében, majd a városiak mentek a nyugalmasabb falvakba. E vándorlás azonban kétszeres kiadást jelentett a vándorló­nak és az országnak egy­aránt. Előbb ugyanis a vá­rosi ellátást kell a nagyobb lélekszámhoz igazítani, majd a falusi infrastruktúrát kell mindenképpen fejleszteni, másként aligha várható a visszaáramlás. E folyamatok világszerte jól megfigyelhetők, s e ta­pasztalatokból okulva érde­mes volna végiggondolni: nem hagyható-e ki a kettős áramlás Magyarországon, nem lehetne-e most megőriz­ni a községek lélekszámút? Próbálkozások persze van­nak, de a falvak népesség- megtartó ereje korántsem nő olyan mértékben, mint aho­gyan ezt emlegetjük. V. Farkas József re, valamint az önkéntes ha­tárőrök kötelességeire, jo­gaira, tevékenységük lehető­ségeire. Elismerően szólt a csoportok eddigi munkájá­ról, valamint kiemelte az 1986-os évi feladatokat. A napi terv részéhez tartozott az a fórum, melyet a köz­ségi tanács elnöke, Csizma­dia János tartott. Olyan kérdések, vélemények hang­zottak el, melyekből a ta­nács elnöke meggyőződhetett arról, hogy a felvetődött problémák, gondok nagyon is közösek, hogy az őrs sze­mélyi állománya mennyire részese a település életének, s hogy az állampolgárok mennyire elkötelezettek a határőrizetben való részvé­telre. Többek között beszéltek a község fejlődéséről, de nem hagyták ki az önkéntes ha­tárőr csoportok szervezésé­vel, felkészítésével, szolgá­latellátásukkal kapcsolatos feladatokat, illetve a lakos­ság folyamatos tájékoztatá­sának tennivalóit sem. Mi, akik ezen a tovább­képzésen ott voltunk, na­gyon komolyan vettük az el­hangzottakat. Jóleső érzés töltött el bennünket, hogy a község vezetői érdeklődtek munkánk iránt, felkészíté­sünkben személyesen részt vettek, biztonságos alapot teremtve ahhoz, hogy a jö­vőben még eredményeseb­ben dolgozzunk. Bánfi József önkéntes határőr adózása Ez év január elsejétől új adót vezettek be, amelyet a nem lakás céljára szolgáló építmények után kell fizetni. Az erre vonatkozó törvény- erejű rendeletet legutóbbi ülésén alkotta meg az Elnö­ki Tanács. Békési László pénzügyminiszter-helyettes csütörtökön az Országházban a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának sajtóérte­kezletén ismertette a rendel­kezés részleteit. Az új adó bevezetését in­dokolva kiemelte, hogy az intézkedés a jövedelmekkel arányos közteherviselés el­vének fokozatos megvalósítá­sát célzó törekvések szolgál­ják; egyszersmind a húsz éve változatlan, s immár el­avult házadórendszer korsze­rűsítésének első lépéseként is tekinthető. Hozzáfűzte: indo­kolt volt a jövedelemadózta­tás mellett a lakossági va­gyon adóztatását is tovább­fejleszteni, hiszen a társada­lomban meglevő, s növekvő jövedelemkülönbségek a sze­mélyi vagyonok differenciá­lódásában is érzékelhetők. S mivel a teljes személyi va­gyon felmérésének, nyomon követésének feltételei. így egy általános vagyonadó­rendszer megalkotásának le­hetőségei mára még nem alakultak ki, a vagyonkü- lünbségek egyik legjellem­zőbb tárgyát, az üdülőépüle­teket és más, nem lakásként szolgáló helyiségeket vették alapul a társadalmi igazsá­gosságnak jobban megfelelő teherviselés érdekében. Az új adó lényegében az eddigi házadót (amely a la­kásokra, családi házakra vál­tozatlan mértékben érvényes) váltja fel, s személyi* tulaj­donú üdülőkre, valamint a hozzátartozó garázsokra, műhelyekre, üzletekre, rak­tárépületekre, panziókra, or­vosi rendelőkre, műtermekre vetik ki, attól függetlenül, hogy a helyiség a lakással egy épületben van vagy sem. A fizetési kötelezettség a tu­lajdonosra, illetve az épít­mény haszonélvezőjére há­rul, vitás esetben a döntő szempont az, hogy ki hasz­nálja a helyiséget. Az érin­tett ingatlantulajdonosokon kívül az üdülő-, műhely- és üdülőszövetkezetek tagjai is fizetik az új adót, ha a közös tulajdonban levő épületrészre állandó használati joguk van. A társas kisvállalkozások — üzemi épületeik után — ugyancsak adókötelesek. Az adó alapösszege két té­nyezőtől: a település jellegé­től, illetve az építmény alap­területétől függ. Megállapí­tásában igen fontos szerepet kapnak a helyi tanácsi ön- kormányzatok, ugyanis az érintett övezet természeti fekvésétől, ellátottságától függően 10—50 százalékkal csökkenthetik vagy növelhe­tik az alapösszeget, s ugyan­csak — 10—40 százalékos — növelést, illetve mérséklést állapíthatnak meg az épít­mény jellegétől, értékétől függően. Néhány konkrét példa: egy 30 négyzetméte­res, s nem kiemelt üdülőkör­zetben fekvő hétvégi ház tu­lajdonosa az eddigi 300 fo­rintos házadó helyett 900 fo­rintos új adót fizet. Ha egy nyaraló 60 négyzetméter kö­rüli, akkor tulajdonosa évi 450 helyett 2400 forintot fi­zet majd. S amennyiben üdülője mintegy 100 négyzet- méteres, a korábbi 900 he­lyett 6500 forintra nő az adó. Ezek az összegek azonban csak az alapadó mértékét jelzik, hiszen az illetékes ta­nács rendeletének megfelelő­en a konkrét esetekben mér­séklődhetnek, ám jelentősen növekedhetnek is. így, ha a legutóbbi példában említett, viszonylag nagyméretű üdü­lő a Balaton partján fekszik, s meglehetősen drága építé­szeti megoldásokkal készült, tehát tulajdonosának jelentős vagyonáról is tanúskodik, ak­kor a helyileg meghatározott százalékos növekedésnek megfelelően az adó az évi 10 000 forintot is elérheti. Miként Békési László hang­súlyozta: ezek az adatok is mutatják az új adó progresz- szív jellegét, azt, hogy való­ban a kiemelkedő vagyonnal rendelkezőkre esik majd a társadalmi közterhekből lé­nyegesen nagyobb rész. A megállapított adó a kü­lönböző szempontok mérlege­lése után szélső esetben 75 százalékkal haladhatja meg a központilag meghatározott mértéket, illetve annak 10 százalékára is csökkenhet. Ám ilyen esetekben sem le­het kevesebb évi 500 forint­nál: ez az új adó legkisebb összege. Ugyanakkor az adórend­szer számos esetben megen­ged mentességet, illetve fi­zetési kedvezményt is, sőt bizonyos esetekben a rendel­kezés automatikusan elő is írja ezt. Így az üdülőhöz tar­tozó garázs tényleges alap­területéből 12,5 négyzetmé­ter után nem kell adót fizet­ni. Adómentesek a mezőgaz­dasági célra szolgáló épüle­tek. Azok a kisiparosok akiknek évi jövedelme nem haladja meg a 120 ezer fo­rintot, csak műhelyük alap­területének fele után fizetnek adót. Kedvezményt élveznek a Művészeti Alap tagjai a tulajdonukban levő műter­meket illetően, valamint a műemlék épületek tulajdono­sai is. Azok az építmények (főként műhelyek, üzletek), amelyek jelenleg a hozzájuk tartozó lakással együtt 25— 35 éves házadómentességet élveznek, a továbbiakban sem esnek fizetési kötelezett­ség alá. Az érintett állampolgárok előreláthatólag májusban kapják meg az adóbevallási kérdőíveket, amelyeket egy hónapon belül kell benyújta­ni, s ezek alapján állapítják meg a tanácsi adóhatóságok az új adó összegét, s folya­matosan a helyszínen ellen­őrzik a közölt adatokat. Át­meneti rendelkezésként az 1985. évi házadó felét már­cius 15-ig azok a lakóépület­tulajdonosok is kötelesek megfizetni, akik eddig a tel­ken levő műhely, üzlet, vagy raktár Után fizettek házadót. A befizetett összeg és az új adó különbözetét idén no­vember 15-ig fizethetik meg. Ugyancsak ez időpontig fi­zethető meg az építményadó teljes összege. Békési László kérdésekre válaszolva elmondta, hogy az új rendszer összesen 183 ezer építményt érint; ezek túl­nyomó többsége üdülő. Évi mintegy 100 millió forint többletbevételhez jut így a költségvetés, s a befolyt ösz- szeg teljes egészében a taná­csoknál marad, ám ugyan­ennyivel mindenütt csökken­tik is az állami támogatást. Tehát a tanács nem lesz ér­dekelt abban, hogy minél na­gyobb adót vessen ki az építményekre, hiszen ezáltal végül is nem jut több pénz­hez. Utalt arra is, hogy a szakigazgatási szervek appa­rátusait megerősítik, hogy megfelelően elvégezhessék az adózással kapcsolatos felada­tokat. 99 Uncsi a meló! 99 Bocsánatot kérek, de talán szokatlan ízű előzékkel kpll mindazt kezdenem, ami így az év végén (is) nagyon-nagyon csípi-bántja a... szervezetemet. Én legalábbis úgy tanul­tam, hogy társadalmunk alapja a munka. Azt meg nap mint nap tapasztalom, hogy nem nagyon szeretünk dolgoz­ni. Ugyanakkor az is vitathatatlan tény, hogy hazánkban azért mindenki dolgozik. Jól-rosszul. A dolgok lényegét, té­nyét „hivatalosan” nem tagadjuk meg. Vagy más oldalról megközelítve, bizonyítva (már akinek kell...), ott a honi közoktatás alaptörvénye, az a bizonyos általános, közép- és stb-iskolai rendtartás, aminek alapján a munkára nevelés a magyar pedagógia egyik pillére. Ennyi az — elmélet. Nézem a tévét az elmúlt szombaton délután. A képernyőn a Mitiők című műsor ez évi utolsó — így természetesen a szokásosnál (?) szabadosabb — prog­ramja. Az elmúlt évi műsorokból állították össze. De bele a közepébe! Az úgynevezett újhullámos tiniban­dák közül az egyik legnépszerűbb popegyüttes újra a kép­ernyőre került. Egy új nyilatkozattal. Nem megy a sztár­kodás, s akkor mi van? — fogalmazott valami hasonló módon a riporter. Az együttes egyik tagja valahogy így vá­laszolt: sajnos, el kellett mennem dolgozni. Az idézet ugyan hirtelenjében újrafogalmazott, de a lé­nyege egy és ugyanaz: „Uncsi a meló”. Tudjuk?! De így. ekképpen kimondani tizen- vagy éppen alig huszonévesen, semmi (ez irányú) tapasztalat híján? De ez még nem a teljesség! A Mitiők tartogatott még néhány ilyen és ha­sonló meglepetést. Tizenéves, pulykatojásarcú, pattanásos „sztárok” nyilatkoztak, hogy milyen „rettenetes” az ő éle­tük. Mert ugyan középiskolás korukban „igazi sztárok” voltak, de most „vén” korukban bizony el kellett menni holmi „smafu” állásba és ott senyvedni, noha ez idő alatt is (!) a „művészetnek” szentelhetnék magukat, „tehetségü­ket”. .. Nem tudom, hogy a tisztelt szülők, a tisztelt tanító és ta­nár nénik, bácsik nézték-e ezt a műsort? Nem tudom, hogy a tinik nézték-e? S kattant-e nekik, nekünk? Főleg a mű­sorban elhangzott popszámok hallatán ... Mert ugye ők lázadoznak, s valahol biztosan igazuk is van. Nekünk is igazunk volt, apáinknak is akkoron, de másképpen. Mert lehet, sőt kell protestálni. Sokszor a mindenért, sok­szor a hiábavalóért. De szót, protestátumot csak akkor emelhet a fiatal ember, ha előtte már valamilyenképpen letette névjegyét, ha valamit már bizonyított. ... Mert tudod öreg, a meló valóban uncsi, ha nem talá­lod meg önmagad. S hogy ez sikerüljön, az csak rajtad mú­lik. Igen, uncsi a meló, ha még nem kóstoltad meg igazi ízét. Igen, uncsi a meló, amíg mindent komfortkészen nyúj­tanak át neked. Igen, uncsi a meló, amíg te is KFT vagy, vagyis jogilag „korlátolt felelősségű”. Igen, uncsi a meló, uncsi az IGAZI meló, amíg csak hiszed, hogy ismered jnár az ÉLETET, a MŰVÉSZETET, a MINDENT. Ne sértődj meg, az öreged is. én is így kezdtük. Másképpen nem is tehettük volna. De — tudod — alázat nélkül nem ment. Neked sem sikerülhet. ALÁZATTAL, ha kell, az „uncsi meló”-val szemben (mert érte!) is!... Nemesi Jjástló Dombegyház Önkéntes határőrök továbbképzése Mikor gyarapodnak a falvak?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom