Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

1986. január 23., csütörtök Várkonyi Péter Varsóban Dél-iemen Továbbra is áttekinthetetlen a helyzet Enyhült a szovjet—brit bizalmatlanság Várkonyi Péter külügymi­niszter szerdán hivatalos ba­ráti látogatásra Lengyelor­szágba érkezett. A varsói re­pülőtéren a magyar vendé­get Marian Orzechowski len. gyei külügyminiszter fogad­ta. Várkonyi Péter és Marian Orzechowski szerdán Varsó­ban aláírta az 1986—90-es magyar—lengyel kulturális és tudományos együttműkö­dési munkatervet. Az Országos Béketanács el­nöksége szerdán ülést tar­tott. Megvitatta a magyar békemozgalomnak a nemzet­közi békeévre szóló prog­ramtervezetét, amelyet az Országos Béketanács február 4-re összehívott ülése elé terjeszt. Az OBT elnöksége állás- foglalást fogadott el az új szovjet leszerelési javasla­tokról. Ez kifejti: „A magyar bé­kemozgalom üdvözli a Mi­hail Gorbacsov nyilatkoza­tában megfogalmazott új, nagyszabású szovjet akció- programot a békéért és a nukleáris leszerelésért. Ez a kezdeményezés reményt kel­tő nyitánya az 1986. eszten­dőnek, amelyet az Egyesült Nemzetek szervezete nem­zetközi békeévvé nyilvání­tott. A szovjet javaslat és le­szerelési program átfogó jel­legű, egyszersmind konkrét is. A problémák fokozatos megoldását keresi és ésszerű kompromisszumok lehetősé, gét kínálja. A javaslatok megvalósítása a magyar nép érdeke is, ezért élvezik köz­véleményünk egyértelmű tá­mogatását. A magyar békemozgalom elégedetten nyugtázza, hogy a javaslatot az érintett ve­zető hatalmak fővárosainak többségében fontosságának megfelelően tanulmányozzák. Ugyanakkor nyugtalanságnak Várkonyi Péter megkoszo­rúzta a varsói ismeretlen katona sírját, majd négy- szemközti megbeszéléseket folytatott lengyel kollégájá­val. Ezt a két küldöttség ple­náris tárgyalása követte, amelyen jelen volt Biczó György, hazánk varsói nagy­követe. Marian Orzechowski szer­dán este díszvacsorát adott Várkonyi Péter tiszteletére. ad hangot amiatt, hogy az Egyesült Államokban — egyes nyilatkozatokból ítélve — változatlanul ragaszkod­nak az űrfegyverkezési prog­ramhoz, amely már eddig is súlyos tehertétele volt a szovjet—amerikai tárgyalá­soknak. Az új szovjet kezde­ményezés kedvező lehetősé­geket teremt a két- és több­oldalú leszerelési és fegyver­zetkorlátozási tárgyalások mielőbbi, eredményes befe­jezéséhez. Fontos feladatunknak tart­juk, hogy sajátos eszköze­inkkel mindent megtegyünk a leszerelési akciótervben foglaltak minél szélesebb kö­rű megismertetéséért és köz­véleményünk hozzájáruljon a javaslatok elfogadtatásához. A szovjet nyilatkozat egyér­telműsége, konkrétsága, közérthetősége nagy segítsé­get ad ehhez a munkához. A békemozgalmak annál is in­kább aktívan támogathatják e kezdeményezést, mivel ab­ban saját követeléseiket is viszont látják. Bízunk benne, hogy olyan válaszok érkeznek a moszk­vai indítványra, amelyek le­hetővé teszik az eredményes tárgyalásokat az emberiség biztonságosabb holnapjáért, azért, hogy az atomfegyve­rek terhe nélkül léphessünk a harmadik évezredbe” — fe­jeződik be az Országos Bé­ketanács elnökségének állás- foglalása. A legfrissebb jelentések szerint szerdán is harcok folytak Dél-Jemenben. Arab és nyugati diploma­ták szerint a helyzet teljesen áttekinthetetlen. Ádenből Dzsibutiba menekült külföldi állampolgárokat idézve a hírügynökségek beszámoltak arról, hogy az egymással szemben álló felek harcko­csikkal és tüzérséggel tá­madták egymást. A „kollek­tív vezetés” kezében levő rá­dió szerint a helyzet fokoza­tosan normalizálódik. A helyzetet bonyolítja az a tény, hogy az egymás ellen küzdő, különböző törzsekhez tartozó fegyveresek naponta változtatnak tábort. A kikö­tő környékén dúló véres harcok miatt egyelőre szüne­tel a külföldiek elszállítása. Szovjet, brit és francia ha­jók várják a lehetőséget, Londonban szerdán meg­kezdte tárgyalásait Margaret Thatcher miniszterelnökkel és Geoffrey Howe külügymi­niszterrel Simon Peresz iz­raeli miniszterelnök. Peresz kedden késő este Hágából ér­kezett az angol fővárosba, a közel-keleti rendezéssel kap­csolatos sajátos tel-avivi „bé­keterv” megvitatását szol­gáló nyugat-európai köruta­zása keretében. Londonban — ahol hiva­talos: helyről figyelmeztették az egész sajtót, ne várjon részleteket, és biztonsági megfontolásokból az izraeli miniszterelnök programját sem jelentik be előre — any- nyit mindenesetre sejtettek, hogy amennyiben Peresz ra­gaszkodik a PFSZ-szel kap­csolatos, mereven elutasító állásponthoz, nem remélhet ebben angol támogatást. hogy elszállíthassák a még Ádenben rekedt több száz külföldi állampolgárt. A nyugati hírügynökségek olyan értesülésekről számol­tak be, hogy az Ali Nasszer Mohammed dél-jemeni el­nökkel szemben álló erők el­lenőrzik Aden nagy részét és a 2,2 millió népességű or­szág hat tartománya közül négy is őket támogatja. Ádenben állítólag a repülő­tér, valamint a belügymi­nisztérium épületének kör­nyékén folynak harcok. Az UPI hírügynökség jelentése szerint az Ali Nasszer Mo- hammedet támogató, több­nyire csak könnyű fegyver­zettel rendelkező csapatok Ádenben fokozatosan vissza­szorulnak, mivel a szemben álló erők'harckocsikat és tü­zérséget vetnek be ellenük. Londonban hosszú idő óta a nemzetközi részvétellel való béketárgyalásokra vonatko­zó jordániai tervet támogat­ják, amely előírná a Palesz­tin Felszabadítási Szervezet jelenlétét is. Londont kiter­jedt arab világbeli érdekelt­ségei és kapcsolatai, az an­gol olajipar gazdasági jelen­tősége óvatosságra inti a kö­zel-keleti ügyekben. Peresz szoros amerikai „felügyelet” mellett utazgat: Hágában is, Londonban is élvezi Richard Murphy kö­zel-keleti ügyekben illetékes amerikai államtitkár közel­ségét. Peresz, aki öt napot tölt Londonban, szerdán délben a sajtónak nyilatkozva „új megközelítésekről” beszélt, és ismételten közölte: kész a közvetlen tárgyalásra Husz- szein uralkodóval. Geoffrey Howe angol kül­ügyminiszter Londonban fo­gadta Nyikita Rizsov szov­jet külügyminiszterhelyet­test, aki — mértékadó angol források szerint — az angol— szovjet kapcsolatokban le­vő egyes megoldatlan kér­dések rendezése céljával ér­kezett hétfőn a brit főváros­ba. Emlékezetes, hogy Lon­donban a múlt év őszén kémhisztériát keltettek, ési kiutasítottak több mint har­minc itt dolgozó szovjet ál­lampolgárt. Az angol lépésre válaszul a Szovjetunió ha­sonló számú, Moszkvában dolgozó angol személyt kért fel a távozásra. A szovjet külügyminisz­ter-helyettes mostani lon­doni megbeszélései, főként a külügyminiszterrel tartott eszmecseréje után illetékes A bíró halálra ítélte az Indira Gandhi ellen elkövetett gyilko« merénylet ügyében vádolt szikh Szatvant Szinghet, Kehar Szin- ghet és Balbir Szinghet. Manes Csandra bíró a szigorúan őrzött delhi Tihar központi börtönben hirdette ki szerdán az ítéletet. Az indiai büntetőtörvénykönyv vonatkozó paragrafusai alapján a három vádlottat bűnösnek ta­lálta többek között összeesküvés, emberölés és gyllkossági kísér­let vádpontjában. A néhai Indira Gandhi mi­niszterelnök-asszonyt 1984. októ­ber 31-én, nem sokkal reggel kilenc óra után ölték meg. A merényletet Szatvant Szingh és Beant Szingh, a kormányfői testörség két tagja hajtotta vég­re. Mindketten őrséget álltak a miniszerelnöki rezidenciát és a kormányfői hivatalt Összekötő kapunál. Beant Szinghet a test­őrség többi tagja a gyilkosság elkövetése után agyonlőtte. Szatvant Szingh súlyosan meg­sérült. Kehar Szinghet és Balbir Szinghet november végén tar­tóztatták le, a merényletre szőtt összeesküvés gyanújával. A vádirat szerint Indira Gan­dhi megölésére a négy szikh azért szervezkedett, mert „fele­lősnek találták” az amritszári Aranytemplom elleni ostromért. (A kormány hadserege 1984 jú­londoni körökben úgy íté­lik meg, hogy jelentősen enyhült a szeptemberben tör­téntek után bekövetkezett kölcsönös bizalmatlanság. A Rizsov-látogatást kísérő józan hangok Londonban összecsengenek azokkal az értékelésekkel, amelyeket az ádeni események miatt a dél-jemeni fővárosban re­kedt külföldi állampolgárok, közöttük szovjetek kimene­kítésében létrejött brit— szovjet együttműködésről kö­zölnek a tömegtájékoztatási eszközök. A brit sajtó ki­emelte azt, hogy e konkrét feladat megoldásában gyors és példaszerű volt a szovjet fél együttműködése, ami nagymértékben hozzájárult az angol részről végrehajtott evakuációs művelet sikeré­hez. niusában támadt rá a szikhek szentélyére, amely akkor a ter­roristák rejtekhelyéül szol­gált.) A vádlottak védői a tár­gyalás során azt állították, hogy a gyanúsítottak ártatlanok, a merénylet nem az ő telkükön szárad. A vádlottak is ártatla­noknak mondták magukat. A tárgyalás május közepén kezdődött meg a Tihar börtön­ben. A bíró több mint száz ülést rendelt el az ügyészség és a vé­detem meghallgatására, a szem­tanúk és a vádlottak vallomá­sának jegyzőkönyvbe vételére. Az ügyiratok több ezer oldalt tesznek ki. Manes Csandra bíró kétszáz- hatvan oldalas okiratban indo­kolta még döntését. A három vádlott az ítélet kihirdetése előtt arra a kérdésre, hogy bű­nösnek érzi-e magát, „nemmel*’ válaszolt. Szatvant Szingh vé­dőügyvédé közölte, hogy szán­dékában áll fellebbezni a leg­felsőbb bíróságnál. Az ítélethirdetés napjára, szerdára rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak a hatóságok az esetleges za­vargások megelőzésére a Tihar börtön környékén. Két évvel ez­előtt, Indira Gandhi meggyilko­lása után Delhiben elszabadult a pokol; a felzaklatott tömeg a szikhek elleni pogromokban több mint kétezer embert mészárolt te. Atomfegyverek terhe nélkül Oz OBT elnökségének állásfoglalása Peresz tárgyalásai Londonban Halálra ítélték Indira Gandhi merénylőit flz NSZK és az SDI Szószólók és ellenzők Vita a Stern magazinban Az amerikai űrfegyverkezési programban való nyugat­német részvételről beszélgetett Volker Rühe CDU-poli- tikussal és Bernhard Gonsior atomfizikus professzorral a Stern magazin munkatársa. A vitát — némi rövidítéssel — az alábbiakban ismertetjük. Stern: Az SDI, az_ USA „Stratégiai Védelmi Kezde­ményezése” megosztja az em­bereket. A csillagok háború­jának lelkes szószólói és el­keseredett ellenzői vannak. Mit szól az SDI-ben való nyugatnémet részvétel mel­lett, Rühe úr? Rühe: Én nem vagyok az SDI lelkes híve, de nem is utasítom el. A Szovjetunió évek óta dolgozik egy elhá­rítórendszer létrehozásán, és rendelkezik is földi elhárító­rendszerrel. Moszkvától tehát nem távoli a gondolat, hogy a támadó fegyverek mellett egy védelmi pajzsot is létre­hozzon. Minthogy én a stra- v tégiai stabilitás mellett va­gyok, helyeslem a kutatási egyenlőség gondolatát. A szövetségi kormány kijelen­tette: politikailag támogatja az USA kutatási programját, amely szigorúan az érvényes szerződések, különösképpen az ABÍ/I-szerződés keretében történik. (Az USA és a Szovjetunió között 1972-ben létrejött, korlátlan idejű ABM-szerződés korlátozza a ballisztikus elhárítórendsze­rek létrehozását.) Ez a poli­tikai támogatás a legfonto­sabb nyugatnémet hozzájáru­lás az amerikai kutatási programhoz. Ami a jelenlegi vitát illeti, cégeink részvéte­le a programban másodrangú politikai kérdés. Gonsior: A világhatalmak fő érve eddig mindig az volt, hogy a béke fennmarad, ha az egyensúly biztosítva van, és a háborús veszély nő, ha olyan berendezéseket hoznak létre, amelyek ezt fenyege­tik. A hatvanas évek végén az amerikaiak igyekeztek meggyőzni a Szovjetuniót az egyensúlyt biztosító ABM- szerződés megkötésének szükségességéről. Nos, az SDI homlokegyenesen ellentmond ennek a szerződésnek, pedig azóta sem a stratégiai, sem a politikai feltételek nem változtak. Ezért vagyok én a cégeink részvétele ellen és az ellen, hogy a szövetségi kormány valamiféle keret- szerződést, vagy valami ha­sonlót kössön. Emellett az amerikaiaknak nincs is jo­guk, hogy külföldi cégeket vonjanak be a programba. Az ABM-szerződés ugyanis tiltja mindkét nagyhatalom­nak, hogy fénymásolatokat, részletrajzokat, vagy másha­Bernhard Gonsior (balra) és Volker Rühe (Fotó: stem — KS) sonlókat egy másik állam­nak továbbadjanak — erre pedig együttdolgozás esetén szükség lenne... Stern: Ha az amerikaiak nem adhatják tovább a terv­rajzokat, miért törekszünk mégis az aláírásra? Rühe: Nem amerikai cé­gek a rendszer kifejlesztésé­ben nem vehetnek részt. Ez világos. Amíg azonban csak k-utatásról van szó, amelyet az ABM-szerződés megen­ged, nincsenek jogi problé­mák. A probléma a Szovjet­unió és az USA között csu­pán a szerződés értelmezé­sében van. Erre vonatkozó­lag kellene megegyezniük. Gonsior: Ügy látom, Rühe úr, ön nem ismeri világosan, mit jelent tulajdonképpen az SDI. A közleményekből ki­derül, hogy legalább hat vál­tozata létezik az SDI-nek. Kezdve Reagan elnök láto­másától, a világűrbeli átha­tolhatatlan védőpajzstól egy csak földi telepítésű védelmi rendszerig. De ez a világűr- védőpajzs sohasem áthatol­hatatlan. Egy amerikai ta­nulmány világosan meg­mondja: ha az interkonti­nentális rakétáknak csupán öt százaléka áthatol rajta, az amerikaiak 50—70 százaléka azonnal meghal... Stern: ... tehát nem léte­zik abszolút biztos rakétael­hárítás? Gonsior: Éppoly kevésbé, mint ahogy egyetlen techni­kai rendszer sem abszolút biztos. Ha az ember SDI-t tá­mogató tudósokkal beszél, azok elismerik: a lakosságot nem tudják megóvni, de az interkontinentális rakétáin­kat valószínűleg hosszabb ideig megvédhetjük. Stern: Rühe úr, az NSZK- ban mintegy 15 ezer tudós foglalt állást az SDI-vei szemben ... Az ő érveik nem jelentenek semmit... ? Rühe: Azt hiszem, ők való­ban értenek a dologhoz. Az SDI azonban stratégiai, min­denekelőtt biztonságpolitikai kérdés. Ehhez pedig egy fi­zikus nem feltétlenül ért. Nézzük csak az érveket. Egyesek azt mondják: egy­részt nem funkcionál a do­log, másrészt, hogy rendkí­vül veszélyes. Ügy tűnik, ez ellentmondás. Magam is azt tartom, hogy a totális véde­lem elképzelhetetlen. Ebből azonban nem azt a következ­tetést vonom le, hogy emiatt különösen veszélyes, hanem azt, hogy egy drasztikus le­szerelés és egy védelmi rend­szer kombinációjával el le­hetne érni a stabilitást, ha mindkét nagyhatalom ezt te­szi. Ez a döntő. Ez tehát stratégiai, és nem fizikai kér­dés. És egyelőre 5-7 évig csupán kutatásról van szó. Stern: Ma már sok tudós sajnálja, hogy közreműkö­dött az atombomba létreho­zásában, hogy felfedezésüket annak idején nem zárták be egy páncélszekrénybe. Nincs valami hasonló az SDI-prog- rammal? Nem kellene mind­járt kezdetben ezt megaka­dályozni ? Gonsior: Az SDI méretei­vel olyan lökést kap, ame­lyet többé nem lehet fékez­ni. Ezt maguk az amerikaiak is elismerik. Azt mondják ugyan, hogy az SDI tisztán védelmi rendszer, de azt is tudni kell, mit lehet vele el­érni. Rühe úr maga is tud­ja, hogy Reagan látomása a tökéletes védelemről elérhe­tetlen. Van azonban egy olyan veszélyes lehetőség, ami néhány éven belül meg­valósítható, nevezetesen a műholdak megsemmisítése. Márpedig a stabilitást ve­szélyezteti, ha az egyik fél a felderítő műholdakat lelö­vi, és ezáltal az ellenőrzést lehetetlenné teszi. Rühe: Ehhez nincs szükség az SDI-re. Ez sokkal egysze­rűbben is megy. Gonsior: Engedje meg, hogy kibeszéljem magamat! Ezért követelik a kritikus természettudósok, hozzanak végre tilalmat a műholdel- hárító fegyverekre. Üdvözöl­jük a Szovjetunió moratóriu­mát, csakúgy, mint az ame­rikai kongresszus ide vonat­kozó kezdeményezéseit. Rühe: No látja, a felderí­tő műholdak a földi fegyve­rek használatát segítik elő. Mi más ez, ha nem a világ­űr militarizálása? Gonsior: Ez egészen más. Rühe: Ezt csak azért mon­dom, mert vannak, akik azt állítják, most jönnek a ko­misz amerikaiak, akik mili- tarizálni’ akarják az eddig érintetlen világűrt. Ez ba­darság! Gonsior: Nem, ez nem ba­darság! Ez a terv olyan drasztikus stratégiai válto­zás, amely néhány éven be­lül az ABM-szerződés meg­értéséhez vagy megszünteté­séhez vezet. Stern: Professzor úr, az SDI növeli a háborús veszélyt? Gonsior: Növeli, mert az SDI berendezései megbont­ják az egyensúlyt. Stern: Rühe úr, mi törté­nik, ha az NSZK nem vesz részt az SDI-ben? Rühe: A részvétel kérdé­se másodrangú. Világos, hogy a szövetségi költségve­tésből nem fogunk az SDI- hez hozzájárulni. A cégek azonban részt vesznek benne. Ebből ők profitálni fognak, kevésbé a pénzügyi haszon, mint inkább a technológiai ismeretek által. Stern: Gonsior professzor úr, mit tanácsol Rühe úrnak és parlamenti kollégáinak? Gonsior: Kissinger, az egy­kori amerikai külügyminisz­ter egy vita során nemrégi­ben kijelentette: „Probléma az, hogy a politikusok nin­csenek tisztában a technikai lehetőségekkel”. Attól tartok, hogy Kissinger szavai az NSZK-ban is érvényesek. A politikusoknak meg kell ér­teniük, mi az, ami techni­kailag lehetséges. Azt, hogy az atomfegyverek halálos veszélyt jelentenek, ma már majdnem mindenki megérti. De hogy az SDI mi lesz, azt csak kevesen fogják fel. Az SDI destabilizálja az amúgy is nehéz helyzetet. Fordította: Gáti István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom