Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-22 / 18. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. JANUÁR 22., SZERDA Ára 1,80 forint XLI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Városavató Mezőkovácsházán Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes adta át az alapító oklevelet A múlt év december 31-én még falusi lakos az ünnep­ségen mellettem ülő Józsa József és családja — s velük együtt közel két és fél ezer család —, ez év január elseje óta pedig már valamennyien városiak. Még akkor is, ha a városavatóra csak január 21-én, tegnap délelőtt került sor. Az ünnepi tanácsülésen a meghívott vendégek kö­zött ott volt Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Eleki János, Mezőko- vácsháza országgyűlési képviselője, az Elnöki Tanács tagja, dr. Petrovszki István, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője, Szabó Miklós, az MSZMP Bé­kés Megyei Bizottságának első titkára, Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács elnöke, valamint a megye, Mező- kovácsháza és a környező községek, továbbá a társváro­sok több vezetője, képviselője, lakója. A Himnusszal kezdődött, a Szózattal zárult az ünnep­ség — mindkettőt a helyi Hunyadi János Gimnázium énekkara énekelte. Ünnepi megnyitót dr. Fekete Lajos, Mezőkovácsháza tanácselnöke tartott. Az elnökség és dr. Fekete Lajos tanácselnök „A mai napon Mezőko­vácsháza történetének jelem tős mérföldkövéhez érkez­tünk — mondta megnyitójá­ban. — A felszabadulás óta, de különösen az utolsó évek­ben végzett, embert próbáló, áldozatos munka meghozta gyümölcsét: valóra vált az a kívánságunk, hogy városi ranggal folytathatjuk tovább településfejlesztő munkán­kat. . . A rang kötelez! Tud­juk, jelenleg még a városi települések között a legki­sebbek közé tartozunk. Tud­juk, hogy a mai nap csak egy állomása a várossá válás folyamatának, és az előttünk levő út még hosszú és nem könnyű ... Az itt élő nép — az ország sorsában osztozva —- kiállta a történelem viha­rait. Bizonyítva létjogosult­ságát ennek a közösségnek, a településnek ...” Az előadó ezután röviden szólt a település múltjáról, történetéről, majd így foly­tatta: „A felszabadulást kö­vető években kezdetben las­san, később dinamikusan fejlődött Mezőkovácsháza. A lendületesebb fejlődést ala­pozta meg Mezőkovácshá- zának Reformátuskovácshá- zával való egyesítése, majd ezt követően 1970. január 1- gyel történő nagyközséggé nyilvánítása. A hagyomá­nyosan mezőgazdasági jelle­gű település ipari fejlődését, és ezzel együtt gazdasági erejének növekedését a kor­mánynak az a döntése hozta meg, melyben Mezőkovács- házát vidéki ipartelepítésre jelölte ki. A városban műkö­dő gazdasági egységek össz- termelési értéke ma megkö­zelíti az évi 4 milliárd fo­rintot ... A lakások 55 szá­zaléka komfortos, a közüze­mi ivóvízhálózat a település egészét érinti, a szennyvíz­csatorna-hálózat kiépítése folyamatban van, a gázveze­ték a település egyharmadán kiépült, a város úthálózatá­nak megközelítőleg fele szi­lárd burkolatú. Ma már el­mondhatjuk városunkról, hogy lakosságmegtartó és -el­tartó képessége növekedő­ben van, a környék számá­ra pedig tényleges ellátási és munkaerővonzási cent­rum.” Az ünnepi megnyitó után Gyulavári Pál ismertette a várossá nyilvánító határoza­tot, és köszöntötte a megyei pártbizottság és a megyei ta­nács nevében az új várost. Szólt a település társadalmi- gazdasági fejlettségéről, a térségben betöltött szerepé­ről. amely megalapozta, hogy a nagyközségi tanács kez­deményezésére Mezőkovács­háza város lehessen. Hang­súlyozta a megyei tanács el­nöke, hogy az avatóünnepség nemcsak Mezőkovácsháza. hanem az egész megye ün­nepe. Faluvégi Lajos miniszter­elnök-helyettes lépett ezután mikrofonhoz, s a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány ne­vében köszöntötte a megje­lenteket. Bevezetőjében — utalva arra, hogy Mezőko­vácsháza egyszer, Mátyás ki­rály idején már kapott me­zővárosi rangot — arról szólt, hogy egy ilyen aktust, ami 500 évente egyszer van a történelemben, egy város igazán érteni és becsülni ak­kor tud, ha a nagyobb kö­zösség, az ország, hazánk vi­szonyaiba illeszkedik be. Nagy utat kellett bejárni ahhoz — mondta —, hogy Mezőkovácsháza lakói ide elérjenek, mégis a legjobb­kor következett ez az ünnep. S hogy miért? Mert Magyar- országon a településpolitika új lendületet vett. Nemrég hagyta jóvá az országgyűlés az új településpolitikai el­képzeléseket, új irányt, uta­kat szabva meg ahhoz, hogy a települések fejlődése ará­nyosabb, kiegyensúlyozot­tabb legyen. Ha valahol, akkor Békésben értik ennek a jelentőségét — hangsú­lyozta. — A településpolitika legfontosabb feladatai kö­zött említette a népesség­Beszél: Faluvégi Lajog mi­niszterelnök-helyettes megtartó erőt, azt, hogy ott kapjanak munkát az embe­rek, ahol családjukkal élnek. Része ennek a politikának azon városok, települések ki­emelése, amelyek megéret­tek a támogatásra. A cél olyan területfejlesztési, tele­pülési viszonyok kialakítása, amelyek lehetővé teszik az egész ország arányos fejlő­dését is. Azok a városok, amelyek e politika nyomán érték el e rangot, még érté­kesebbnek tekinthetik a vá­rosi címet. A második lényeges dolog, ami a várossá nyilvánítás politikai, társadalmi hátterét megvilágítja — folytatta a miniszterelnök-helyettes —, hogy két ötéves terv határán került erre sor. Ezután ki­tért a VII. ötéves terv né­hány fontosabb ismérvére, így az ipar modernizálására, az életszínvonal növelésére, a mezőgazdaság további kor­szerűsítésére. Külön szólt arról, hogy Békés megye szá­mára a fejlesztés valamivel jobb lehetőségeket ígér, mint az előző tervidőszakokban, s ez így igazságos. Ennek ke­retében a megye az átlagot meghaladó fejlesztési lehe­tőségekhez jutott. Végül a mindennapok ten­nivalóiról szólva három lé­nyeges elemet emelt ki be­szédében az előadó: hang­súlyozta, hogy a városépítő tervük kovácsolásakor so­ha nem szabad elfelejteni, hogy az építés alapja a gaz­daságban gyökerezik. To­vábbá a város fejlődésével növekszik a város felelőssé­ge a környék lakosságáért: bölcs várospolitikára van szükség, hiszen minden kö­zösség fejlődni akar. nem­csak a központ. S a harma­dik fontos tétel: miután Me­zőkovácsháza is közel fek­szik a határhoz, ez külön fe­lelősséget is jelent, hiszen úgy kell dolgozni, fejleszteni a közösséget, hogy a telepü­lés, s a hasonló települések fejlődése példás legyen itt, s a határokon túl is. Ezután Faluvégi Lajos át­adta a várossá nyilvánítási okmányt dr. Fekete Lajos­nak, a tanácselnök pedig a város jelképes kulcsát a mi­niszterelnök-helyettesnek, a következő szavakkal: ,.Ez a kulcs jelképezze akarásun­kat arra, hogy városunk to­vábbfejlődéséért. gazdasági, kulturális felemelkedéséért szüntelenül dolgozzunk . . . Nyissa meg ez a kulcs szá­munkra mindig a megértés, a béke és barátság ajtaját.” A holnap városépítői, az úttörők köszöntötték első­ként az új várost, majd töb­ben szót kértek a jelenlevők közül. Elsőként Szabó Ist­ván, a mezőkovácsházi váro­si pártbizottság első titkára, utána Illyés István, a HNF városi bizottságának titkára, majd a gazdasági szervek képviseletében Csáti János, (Folytatás a 3. oldalon) D szomszédok * Nagy a nyüzsgés ebben a kora délelőtti órában a kul- túrház előcsarnokában, hiszen jó negyedóra múlva kez­dődik a városavató ünnepség. Egy félreeső helyen csen­desen üldögél a Radnai házaspár. A két idős ember a szomszédból, Kaszaperről érkezett, valami dolguk volt a Gelkában, s látva az ünnepi készülődést, a kíváncsiság hozta őket ide. — Bejöttünk, gondoltuk széjjelnézünk, ilyet még úgyse láttunk soha, többet talán nem is látunk, tudja, már nyugdíjasok vagyunk — meséli a fejkendős néni. — Tudtak a városavatóról? — Azt, hogy éppen ma lesz, nem tudtuk, de hogy mos­tantól város, azt nyilván. Ugye, sokat beszéltek mostaná­ban mindenfelé Kovácsházáról, az újság is írta. Hát igaz, ami igaz, dolgos emberek lakják, tipp-topp nép ez. Sű­rűn járunk ide, boltba, könnyű az utazás bussgal. Ez­után talán .még sűrűbben. Alighogy befejeztük a beszélgetést, a rendezők karon kapták az idős házaspárt, és az előcsarnokból a nagyte­rembe vezették, hellyel kínálták őket. Ahogy a szomszé­dokat illik. Szép gesztus volt. A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet növényházában megkezdték a kísérleti búzák aratását: ollóval vágják le a kalászokat, majd laboratóriumi vizsgálatoknak vetik alá a búzaszemeket. A legjobb tulajdonságú törzseket továbbne- mesítéshez használják fel. A téli búzatermesztéssel lényege­sen lerövidítik az új fajták előállítási idejét. A képen: az üvegházban ellenőrzik a búzák érését (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele — KS) Első alkalommal: Úttörő-béketalálkozó Szeghalmon A zsadányi Szadako úttörő békeklub kezdeményezésére — a Magyar Üttörők Szövet­sége Országos Elnökségének és az Országos Béketanács ifjúsági bizottságának támo­gatásával — január 21-én, tegnap területi úttörő-béke- találközót rendeztek Szeg­halmon; Az ifjúsági és úttö­rőházban tartott összejöve­telen a házigazda zsadányi- ak mellett Szeghalom és vonzáskörzete, Gyomaend- rőd, Dévaványa úttörőcsapa­tai, valamint egy újonnan alakult miskolci békeklub képviselői vettek részt. A délelőtti program közös énekléssel kezdődött, ame­lyet Pálfalvi János győri bé- kedalénekes vezetett. A megnyitó és a Szadako klub bemutatkozása után Nagyné Hegedűs Judit, a MUSZ kül­ügyi referense a 40. évfor- dqló megünneplésére készülő úttörőmozgalomról, Iván Kornél, az OBT ifjúsági bi­zottságának titkára pedig a nemzetközi békeévről tájé­koztatta a fiatalokat. Gyer­mekek a mai világban cím­mel Pirjo Alto, a DÍVSZ gyermekszervezetének (CI- MEA) titkára tartott elő­adást. Ezt követően csopor­tos beszélgetésekre került sor, majd ismertették az Üttörők a békéért című fel­hívást, amelyet e területi bé­ketalálkozó résztvevőinek gondolatai, elképzelései alap_ ján fogalmaztak meg. Az ünnepi rendezvény ide­je alatt a Szadako klub bé­kebazárjában a békemozga­lommal, a CIMEA-kiadvá- nyokkal kapcsolatos könyve­ket, matricákat, plakátokat, stb. árusítottak. Az emlék­lapokon kívül a találkozó névre szóló igazolványát mindenki megkapta, s lehe­tőség nyílt arra, hogy a bé­kére vonatkozó véleménye­ket, célkitűzéseket beírják a rendezvény vendégkönyvébe. Bukovinszky István Ülést tartott a SZOT Kedden ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testület a magyar szakszervezetek közelgő, XXV. kongresz- szusának előkészületeivel foglalkozott. A tanácsülés Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének előterjesztésében megvitatta és elfogadta a Szakszervezetek Országos Tanácsának kong­resszusi beszámolóját és a szóbeli kiegészítés fő gondolatait. A Szakszervezetek Országos Tanácsa úgy döntött, hogy 1986. február 14—16-ra összehívja a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusát. Hazai fajták a külföldiek helyett Az elmúlt három évben a gazdaságok növelték a zöld­borsó termőterületét és a kistermelők is szívesen fog­lalkoztak ezzel a növénnyel. Megtehették: jelentősen bő­vült a fajtaválaszték. Az utóbbi öt évben tíz új zöld­borsóféle került köztermesz­tésbe úgy, hogy a szaporító gazdaságok és a vetőmag­vállalat elegendő vetőborsót biztosított. A termelési rend­szerek különösen sokat tettek a termesztési színvonal javí­tásáért, eredményesen szer­vezték a gazdaságok munká­ját és az új fajták elterjesz­téséhez is hozzájárultak. A hazai nemesítés is föllen­dült, így a MÉM szakembe­rei arra számítanak, hogy a jelenlegi, évenkénti 3000 ton­nás zöldborsóvetőmag.-im- port jelentősen csökkenthető lesz. Remény van arra ugyanis, hogy az új magyar fajták rövidesen elterjednek a gyakorlatban. Legutóbb két új zöldborsó kapott köztermesztési enge­délyt. Az egyiket, a Zeusz nevű fajtát a vetőmagválla­lat nyíregyházi kutatóköz­pontjában nemesítették. Jól illeszkedik a hazai fajtavá­lasztékba, mivel bőven te­rem és géppel is betakarít­ható. Az import fajták föl­váltására javasolják annál is inkább, mert a veszedelmes növényi betegséggel, a fuzá- riummal fertőzött területe­ken is biztonságosan ter­meszthető. A másik fajtát, a Kismacsi 130-ast a Debrece­ni Agrártudományi Egyete­men állították elő, ezt házi­kerti termesztésre is ajánlják amellett, hogy a nagyüze­mekben sikeresen helyette­síthetik vele a hasonló érési idejű, külföldi zöldborsófélé­ket. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom