Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 2. szám

1986. január 3., péntek o leginkább megfelelő létesít­ményeket tervezzünk. Ennek biztosítékaként érdekeltségi díjhányados szerződéseket kötünk. Erősödött az ökonó­miai szemlélet. Utóvizsgála­taink is azt a célt szolgálják, hogy még jobban hasznosít­hassuk a gyakorlati tapasz­talatokat, az adott területen. — Békés megyében az el­múlt tervidőszakban kiemelt szerepe volt a komplex me­liorációnak. Hogyan vette ki a részét ebből a programból az Agrober? — Fontos feladatunknak tartjuk a térségi meliorációs program megvalósítását. A VI. ötéves terv időszakában évente 10—15 ezer hektáron valósult meg megyénkben a melioráció. Ebben a nagy munkában közösen dolgoz­tunk a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályával, a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomással és a megyei kivi­telezőkkel. Kettős hasznosí­tású — az öntözést és vízel­vezetést egyaránt szolgáló — dréncsőhálózat kialakítását is megvalósítjuk a megyé­ben. — Az Agrobernek jelentős szerepe van a gabona- és húsprogram, valamint az egyéb világbanki programok teljesítésében. Kérem, rövi­den vázolja az ezen a terü­leten elért eredményeket. — Közreműködtünk a ga­bonatárolók építésében. A GMV-nek többek között Szarvason, Orosházán és Sarkadon létesítettünk gabo­natárolókat. Emellett több termelőszövetkezetben is bő­vítettük a tárolóteret. Ré­szünk van az energia- és költségtakarékos eljárások elterjesztésében. A közel­múltban készült el az Oros­házi Béke Tsz-ben a mikro­processzoros vezérlésű ta­karmánykeverő berendezés. A Mezőkovácsházi Üj Al­kotmány Ts^-ben energiata­karékos sertéstelepi rekonst­rukciót valósítottunk meg. A telepen almoznak, természe­tes szellőzés van, mindez a természetszerűbb tartást szolgálja. Az etetőberendezé­seket Funki-technológiával úgy alakítottuk ki, hogy megszűnt a túletetés, pazar­lás. Hasonló sertéstelepet ter­veztünk a Gyomaendrődí Bé­ke Tsz-nek. Az Üjkígyósi Aranykalász Tsz-ben most dolgozunk egy országosan is egyedülálló, energiatakarékos fiaztatórendszer kialakításán. A felsoroltakon kívül még számos költség- és energia- takarékos eljáráson alapuló beruházást terveztünk. — A mezőgazdaságban és élelmiszeriparban ahhoz, hogy ne maradjunk le a nemzetközi szinttől, szükség van a legújabb ismeretek, korszerű műszaki eljárások megszerzésére. Az Agrober békéscsabai irodája hogyan tud eleget tenni ezeknek a követelményeknek? — Elsősorban a meglevő flgrober-mérleg Megfelelni a követelményeknek Beszélgetés Tóth Ilona igazgatónővel A mezőgazdasági beruhá­zások tervezési, műszaki el­lenőrzési és lebonyolítási fel­adatainak ellátására 1967- ben jött létre Békés megyé­ben az Agrober. Az Agrober Békés megyei kirendeltsége az elmúlt, csaknem két év­tizedben jelentős mértékben járult hozzá megyénk agrár- termelésének fejlődéséhez. Kiemelkedő munkájuk elis­meréseként négy alkalommal nyerték el az Él üzem címet. Az elmúlt öt esztendő ta­pasztalatairól, a változások­ról, a jövő fő feladatairól be­szélgettünk Tóth Ilona igaz­gatónővel. Januártól egyéb­ként új néven, békéscsabai irodaként szerepelnek. — Elöljáróban azzal kez­deném, hogy nem volt köny- nyű az elmúlt tervidőszak. A ’80-as évek elejétől már vi­lágosan látszott, hogy egyre szűkülnek a mezőgazdaság­ban a beruházásra fordítható összegek. Mindez azt jelen­tette, hogy a korábban ki­alakult szemléleten nekünk is változtatni kellett. Ügy ér­zem, mi időben léptünk. 1983-ban létszámcsökkentést és szervezeti átalakítást haj­tottunk végre. Jelenleg 120 munkatársunk van, dolgozó­ink 65 százaléka felsőfokú végzettségű. Stabilizálódott a szakembergárda, a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar területén komplexen el tud­juk látni a ránk bízott fel­adatokat. — A beruházási javak szű­kössége éleződő versenyt te­remtett a piacon. Előtérbe kerültek az olcsóbb műszaki eljárások, ugyanakkor a ha­táridők pontos betartását is megkövetelték a vállalatok. Hogyan válaszolt erre a ki­hívásra az Agrober? — Üj típusú együttműkö­dést alakítottunk ki partne­reinkkel, amelyben előtérbe helyeztük a kétoldalú érde­keltséget. Az előkészítő mun­kák kockázatát magunkra vállaltuk, s ingyen készítünk alternatív beruházási válto­zatokat a nagyüzemeknek. Megvalósítási szerződéseket kötünk a partnerekkel. Je­lenleg 22 nagyüzemmel van ilyen jellegű megállapodá­sunk. A kivitelezőkkel olyan kapcsolatot alakítottunk ki, amely garantálja a határidők pontos teljesítését, a minősé­get és a költségek betartását. Arra törekszünk, hogy minél olcsóbban, az igényeknek szellemi kapacitásunkra tá­maszkodhatunk. Az évek so­rán kölcsönösen előnyös kap­csolatot alakítottunk ki a hazai kutatóintézetekkel, egyetemekkel és főiskolák­kal, valamint a termelési rendszerekkel. Mindez lehe­tővé teszi a gyors, rugalmas változtatást. Tevékenységün­ket ma három dolog jellem­zi leginkább: egyrészt komp­lexen tudunk vállalkozni az agrár- és élelmiszer-ágazat­ban, másrészt megnőtt a gaz­daságok irányába az ajánlat­adó képességünk. S harmad- sorban olyan műszaki, ellen­őri gárdánk van, amely min­den területen megállja a ver­senyt. Műszaki ellátottsá­gunk jónak mondható. Kor­szerű professzionális számí­tógép, rajzgép és adatbank segíti a munkánkat. Pontos, korrekt szolgáltatásokra tö­rekszünk. — Befejezésül még egy kérdés: előreláthatóan ho­gyan zárják az idei eszten­dőt, s mit várnak 1986-tól. illetve a VII. ötéves tervtől? — Eddigi számításaink szerint összességében teljesí­teni tudjuk az idei tervet. Jövőre a meglevő kapacitá­sunk 70 százalékát már sike­rült szerződésekkel lekötni. Mindez azért figyelemre méltó, mert az elmúlt három évben aszály sújtotta a me­gyét, s kevesebb pénz jutott a beruházásokra. Továbbra is legfontosabb feladatunk­nak tekintjük a megye ag­rártermelésének szolgálatát. Tudjuk, az új ötéves terv­ben egyre éleződő verseny­ben kell helytállni. Ügy vé­lem, eddigi eredményeink, a meglevő személyi és tárgyi feltételek, a korrekt partne­ri kapcsolatok jó alapot ad­nak céljaink eléréséhez. Verasztó I.ajos Az elmúlt időszakban számos szárítót tervezett az Agrober megyénkben. Felvételünk a Me­zőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz-ben készült Fotó: Fazekas László Nincs olyan háziasszony — legyen bármilyen járat­lan is a közgazdaságtudo­mányban —, aki ne tudná: ha az egyik évben túl sok terem valamiből, a másik­ban böjtje lesz annak! De miért követik egymást hullámhegyek és hullám­völgyek a kínálatban? Eny- nyire hiányzik a szükséges előrelátás? Ennyire ki va­gyunk szolgáltatva a termé­szet vak erőinek? Ennyire nem vagyunk felkészülve a hiány, illetve a túlkínálat levezetésére? A kérdéseket az 1984-es burgonyaügy — a krumpli- dömping — diktálta. A vá­laszokat a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakemberei adták meg. * * * Kezdjük az elején. Annál a ténynél, hogy a burgonya nagy vízigényű növény, első­sorban a hűvös időt, s a pá­rás, csapadékos területeket, főként a tengerpartokat sze­reti. Nálunk a Bakony-hegy- ség, illetve a Felső-Tisza-vi- dékén, meg Somogy csapa­dékos tájain termesztették. Csakhogy mostanára át­rajzolódott a burgonyatermő területek hazai térképe. Ma­napság a legtöbb krumplit a hajdúsági és a Fejér megyei löszhátakon ültetik. S mivel e helyeken jóval nagyobb termést ad, mint egykor Sza­bolcsban, a korábbinál ki­sebb területen is megterem ^ szükséges mennyiség. Plá­ne, ha jó minőségű vetőgu­móval és öntözéssel termesz­tik. Igen ám, a burgonyát nem szabad minden évben ugyanott termeszteni, ahol már berendezkedtek az ön­tözésre: ez a kultúra vetés­forgót igényel! Aztán ha ön- tözetlen területre kerül, és ráadásul beüt az aszály — megnézhetik a termést! Ez történt 1983-ban. A következő tavaszon per­sze hosszú sorok álltak a drága importkrumpliért az üzletek előtt. Erre a terme­lők nekiveselkedtek, s annyi burgonyát termeltek, hogy egy része a nyakukon ma­radt. Ez történt 1984-ben. Vagyis most már értékesítési gondokkal küszködtek . . . * * * A krumplitermesztés költ­séges dolog. Magas a mű­trágyaigénye, s annak be­szerzése, kiszórása, a mesze- zés, a talajmunkák sokba kerülnek. Még ennél is töb­be a jó minőségű vetőgumó. A szállítás sem egy-kél fo­rint, így aztán nem csoda, ha a termelő bosszankodik, amikor a felvásárlási árak alig haladják meg a terme­lési költségeket. Akkor hát a felvásárló az oka minden­nek? Nem mindegy, hogy mi­lyen burgonyafajtákat ter­mesztünk. Nálunk a piros héjú, fehér belű Desirée a „sztár”. Hollandiából is fő­leg ilyen vetőgumót impor­tálunk, s a hazai nemesítés is jórészt erre irányul. Pe­dig átgondolt céltermesztés­sel mindenki jobban járna: a termelő is, a feldolgozó­ipar is, a fogyasztó is. K^jrai fajtának például jobb a Cle­opatra, hiszen két héttel előbb kerül a piacra; élel­miszeripari feldolgozásra előnyösebb a Bintje; közfo­gyasztásra legalább olyan jó a Kondor, a Premiere és a Grácia, mint a Desirée. Ám nálunk a termelés 80 szá­zalékát mégis a Desirée ad­ja. Gondjaink vannak a táro­lással. Az az igazság, hogy nem vagyunk felkészülve a nagy termésre. Még nincs elég hideglevegős tárolónk, viszont már nincsenek meg a szeszgyári melléktermékek hasznosítására alapozott ser­tés- és szarvasmarhatelepek a nagy termések levezetésé­re. Ennek van egy harmadik módja is: növelni kell a fel­dolgozás arányát. Nyugat­Európában például ezt te­szik. Nálunk is vannak pró­bálkozások, de a hazai fo­gyasztó valahogy nehezen fogadja el a burgonyapely- het, a chipset, a burgonya­keményítőt és a burgonya­lisztet. Hát még a belőlük készült élelmiszereket! * * * Az 1984-es burgonyater­més kiugróan ' magasnak ígérkezett. Aztán „hála” az október végéig tartó aszály­nak, „csak” jó termés lett belőle; de már ez is értéke­sítési gondokat okozott a termelőknek. Megindult te­hát a hajsza exportpiacok után. Bár a többlet a ter­mésnek alig 10 százalékát jelentette, ami nem több százezer tonnánál, az, akitől fillérekért — vagy még úgy sem — akarták átvenni a felvásárlók a burgonyát, joggal idegeskedett. S noha e gond megoldódott, Cseh­szlovákiától a Közel-Keletig sikerült a burgonyára vevőt találni, félő, hogy a terme­lőnek egy időre megint meg­csappant a kedve. Törvényszerű ez a pánik minden évben, hol azért, mert sok a termés, hol azért, mert kevés?! Hát már sosem lehet visszaállítani az érté­kesítési szerződések becsüle­tét?! Ügy véljük — van kiút. Fel kell készülni a nagyobb termésre is. Nyíri Éva Burgonyaügyek Gazdaságirányítás a szocialista országokban Azonosság a lényegi tö­rekvésekben, különbségek a gyakorlati végrehajtásban — ezzel a gondolattal jellemez­hetők azok a gazdasági in­tézkedések, amelyeket a nyolcvanas évek derekán ve­zettek be a szocialista orszá­gok, illetve amelyeket gaz­daságpolitikájuk középpont­jába szeretnének állítani a jövőben. Hogy Kelet-Európa országai mindenütt egyforma fontosságot tulajdonítanak a gazdaság intenzív pályára történő átállításának, az a hetvenes évek külső és belső gazdasági körülményei vál­tozásával indokolható. Las­sult az évtized fordulóján a korábbi, nemzetközi össze­hasonlításban is rendkívül gyors gazdasági növekedési ütem a KGST országaiban, annak jeleként, hogy a nö­vekedés — hagyományos — forrásai kimerültek, vagyis nincs többé mód a foglalkoz­tatottak tömegszerű munká­ba állítására, vagy a termé­szeti erőforrások nagyarányú mozgósítására. Új hajtóerők A hatékonyság javításának, a műszaki fejlesztés felgyor­sításának kell mindenütt ad­nia azt a többlet hajtóerőt, amelyet korábban az exten- zív források hadrendbe állí­tása kölcsönzött a növeke­désnek. Ilyen gazdasági szük­ségszerűségből került vala­mennyi KGST-ország figyel­mének középpontjába a gaz­dasági eszköztár korszerűsí­tése, az érvényben levő irá­nyítási rendszer elemeinek fejlesztése. Közismert tény, hogy a szocialista országok igen változatos gazdaságirá­nyítási módszereket követ­nek, eltérő fontosságot tulaj­donítanak a piaci, úgyneve­zett pénzügyi irányítás, il­letve a központi tervutasítás eszköztárának: ezen sokszínű eszközök eltérő házasításával akarják a gazdasági vezetők az elkerülhetetlen pályamó­dosítást végrehajtani orszá­gaikban. Az eltérő hangsúlyok elle­nére. ma már a központi ter­vezéssel, és az indirekt piaci szabályozással szemben egy­aránt általános követelmény­ként támasztják a szocialista országokban, hogy a tervmu­tatók, a szabályozók közve­títsék a vállalatoknak a gaz­dasági környezet változását. Bulgáriában például foko­zatosan vezetik be az új gaz­dasági-pénzügyi rendszert, amely egyfajta kombinációja a központi tervgazdaságnak és a piacgazdasági módszer­nek. A gyors . ütemű iparosí­tás, az egyoldalú nehézipari fejlesztés évtizedekig tartó korszakát követően kevesebb központi fejlesztési progra­mot jelöl ki a terv újabban — más országokhoz hasonló­an — Bulgáriában is. Abban is rokon a balkáni ország gazdasági tervezése másoké­val, hogy a terv részletesen kidolgozott súlypontokat fő­ként csak az élenjáró ipar­ágak (elektronika), illetve az anyag- és energetikai ága­zatokra szab meg. Középpontban: a nyereség A nemzetközi konjunktúra bizonytalanságaira, még in­kább pedig annak gyors vál­tozására való tekintettel ru­galmasan kezelik a tervet, viszont valamennyi gazdál­kodóval szemben szigorúb­ban érvényesítik a haté­konysági elvárásokat. Csök­kentették a gazdaságirányí­tás korszerűsítése során an­nak a több tucat központi tervmutatónak a számát, amelynek eleget kellett ten­ni Bulgáriában. A bolgár kombinátok, vállalatok tel­jesítményének értékelése so­rán egyaránt az értékmuta­tók kapnak nagyobb szere­pet. Más országokban is, Cseh­szlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunióban is meg­figyelhető, hogy amint csök­kentik a részletekbe menő, ,a mikroszintű gazdasági te­vékenységet szabályozó ter­vek számát, úgy válhat a legátfogóbb értékmérővé a nyereség és annak változását jelző mutató az elbírálás leg­fontosabb mércéjévé. Csak a példa kedvéért: Bulgáriában tervmutatókat a termelésre, nyereségre, a fejlesztésre és a beruházásokra szabnak meg, további két mutató pe­dig a nyersanyagok felhasz­nálásáról, a tőkés importtal való gazdálkodásról rendel­kezik — ezen kereteken be­lül a nyereség áll az ösztön­zés középpontjában. Más szóval, a költségvetési adók befizetése után a fejlesztési, a bér- és a kockázati alapot a nyereségből képezhetik a termelők, ez utóbbi növeke­dése függvényében emelked­het a dolgozók keresete. Az önálló döntéshozatal, a vállalati vezetők és az egyé­nek felelősségének kiterjesz­tése szintén általános tö­rekvés a szocialista gazda­ságokban. Amikor a fejlesz­tésben a termelés minőségi oldala háttérbe szorult, ke­vés helyet kaptak, és kevés felelősséget vállalhattak a gazdaságok tényleges fősze­replői. Közismert ugyanis, hogy Kelet-Európa országai a gazdaságépítés korai sza­kaszában kivétel nélkül gyors ütemben építették ki az ipar kulcsszektorait, fo­kozták védelmi képességei­ket, törekedtek a nemzeti jö­vedelem társadalmi osztá­lyok, rétegek és termelő- szektorok közötti gyors át­csoportosításra — vagyis olyan horderejű feladatokra, amelyeket a döntések mesz- szemenő központosításával oldottak meg. Ilyen körül­mények között viszont má­sodlagossá vált az önálló gaz­dálkodási döntés, a piac ér­tékítélete. vagy a fogyasztó érdekeltsége. 0 saját bőrünkön Ma már általános a felis­merés, hogy a gazdasági ön­elszámolást kell tökéletesíteni — ahogyan azt az NDK-ban megfogalmazták —, mert csak ilyen módon fokozható a vállalatok, termelők költ­ségérzékenysége, kevésbé szakszerű kifejezéssel élve, csak ily módon érezhetik a vállalatok a saját bőrükön is a nehezedő gazdasági felté­teleket. Az NDK-ban ennek érdekében növelték a válla­latok hozzájárulását az úgy­nevezett társadalmi alapok­hoz, és drágították meg a munkát az eszközökhöz ké­pest. Ezzel is ösztönöztek a technikai megújulásra, a munka termelékenységének emelésére. Az erkölcsi ösz­tönzés legváltozatosabb for­mái mellett ez az intézkedés is érzékelteti, hogy — más országokhoz hasonlóan — a pénzügyi eszközök nyelvén igyekeznek jelezni az NDK- ban is a vállalatoknak: szi­gorodnak a gazdálkodási fel­tételek. Általános érvényű az, amit a csehszlovák közgazdászok megfogalmaztak: az ésszerű gzadálkodásra való ösztön­zést nem lehet úgy elérni, hogy valamennyi ágazat szá­mára egyöntetűen és fölülről határozzanak meg normákat és teljesítményeket, és ezeket ugyancsak fölülről lebontott számtalan tervmutató telje­sítéséhez kössék. Az érde­keltséget kell úgy központi­lag szabályozni, hogy csak a hatékony munka nyerjen elismerést. Marton János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom