Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-16 / 13. szám
1986, .január 16., csütörtök o luhos kesergő Gondok a juhtenyésztésben Ha szóba kerül napjainkban a szakemberek körében a juhtenyésztés helyzete, szinte mindenki panasszal kezdi a beszélgetést. Az ágazat jövőjéért felelősséget érzők arcán szaporodnak a ráncok. Hazánkban 1983-ig évről évre növekedett a gyapjútermelés. A feldolgozóipar szükségletének több mint a felét hazai alapanyagból fedezte. Aztán három esztendeig egy stagnálás következett, majd az utóbbi két évben visszaesett a gyapjútermelés. Hasonló a helyzet a hústermelésben is. Ezért tűzte a múlt év végén napirendre a juhtenyésztés helyzetét a megyei tsz-szövetség termelésfejlesztési bizottsága. Megyénkben 1982-höz viszonyítva csaknem 30 százalékkal csökkent az anyajuhállomány. A visszaesés okairól, a tennivalókról beszélgettünk az érintettekkel. Veszteséges ágazat Laczó Pál, a Teszöv főmunkatársa így értékel: — Termelőszövetkezeteinkben tavaly tízezerrel csökkent az anyajuhállomány, s ismét elértük az 1976-os mélypontot, amikor csak 70 ezer anyát tartottak a közös gazdaságok. A rossz közgazdasági pozíció miatt az üzemek kétharmadában veszteséges az ágazat. Emiatt néhány tsz-ben felszámolták a kisebb juhállományt. Az okok közül elsősorban kettőt említenék. Egyrészt a költségek nagyobb mérvű emelkedését, másrészt a már krónikusnak mondható juhászhiányt. Az állattenyésztés egyik olyan ága a juhászat, amely melléktermékekből termel jelentős valutát a népgazdaságnak. Mi a szövetségben úgy ítéljük meg. hogy helytelen volt megszüntetni a juhférő- helyek korszerűsítésére korábban nyújtott állami támogatást, illetve a forgóalap-támogatást. A selejtezett anyák értékkülönbsége is gondot okoz, ugyanis amíg a tenyészállatért 3 ezer forint körül kapnak az üzemek, a levágásra kerülő anyaállatért jó, ha ennek a felét. Mindennek az a következménye, hogy elöregedett az állomány, és a szakmailag indokolt 20—25 százalékos selejtezés helyett évente csak 5 százalék körül tudnak selejtezni a gazdaságokban. A MÉM három éve hirdette meg juhtenyész- tési programját, amelyben előtérbe helyezte a szakosodást. Sajnos ebből a tervből napjainkig csak néhány dolog valósult meg. Bár az utóbbi években néhány százalékkal emelték a hús és a gyapjú felvásárlási árát, mindez csak pillanatnyi levegővételt jelenthetett a termelőknek. Jelentős exportcikk A megye téeszeiben nagy a tenyésztési színvonalbeli különbség. Ma már szerencsére találkozunk kedvező jelekkel is. Például a vésztői téeszben a kukoricaszár és más melléktermékek etetésében értek el számottevő sikereket. Békés megyében fontos a további állomány- csökkenés megállítása, mivel mintegy 40 ezer hektár legelő, illetve ősgyep található a térségben, s emellett az itt keletkezett mezőgazdasági melléktermékek is jól hasznosíthatók a juhokkal. Kován László, a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgal- mi Vállalat megyei kirendeltségének vezetője három évtizede foglalkozik értékesítéssel. A jelenlegi helyzetről a következőket mondja: — Évről évre csökken a felvásárolt gyapjú mennyisége. Például amíg 1982-ben 870 tonna gyapjút vettünk meg a tenyésztőktől, tavaly már csak 676 tonnát. Mindez azért sem közömbös, mivel a ,feldolgozóipar így külföldről szerzi be devizáért a szükséges mennyiség egy részét. A korábban említett időszakban a felvásárlási átlagár mindössze 18 Ft-tal emelkedett, ugyanakkor a költségek ennél nagyobb mértékben nőttek. A hústermelésben növekedés tapasztalható. Amíg 1983-ban csak 66 ezer juhot vásároltunk, addig a múlt évben már több mint 85 ezret. Emelkedett az exportra kerülő hús mennyisége is. Tavaly a megyéből 56 ezer pecsenye- és tejesbárányt szállítottunk külföldre. A korábbi évek értékesítési gondjai után a múlt esztendőben már a Terimpex igyekezett minél több értékesítési lehetőséget találni külföldön. így a kisebb tételek exportjára is lehetőség nyílt. A felmérések szerint hazánkból elsősorban az EGK-országok- ba. valamint az arab piacra kerülnek a bárányok. Az ez évi értékesítésben a GYTV és a Terimpex közösen már anyagilag is érdekelt. Így várhatóan a külkereskedelmi vállalat még inkább keresi majd a külpiacokat. Az előrelépés lehetőségei Kenyeres Imre, az FLR igazgatóhelyettese kimutatásokat vesz elő: — Rendszerünk 50 taggaz- dasága 120 ezer anyát tart, s ennek fele Békés megyében található. Az ágazati eredmény 1984-ben anyánként 300 forint volt, rendszerszinten, 123 százalékos bárányszaporulat mellett. Ugyanebben az évben az anyánkénti vállalati eredmény mindösz- sze 84 forint volt. Az ágazat fejlesztésében a következő kiutat látjuk. A gyapjú- termelés növelésében nem sok lehetőség van a továbblépésre. A hústermelés növelésében a selejtanva-értéke- sitésben — amennyiben ár- kiegészítést kapnának az üzemek — még van tartalék. Piacérzékennyé kellene tenni a termelő gazdaságokat. Az évek óta magas színvonalú termelést folytató tenyésztők olyan árat kapjanak a bárányokért, amit az állat a külföldi partnernek ér. A tejtermelésben országosan még elegendő tartalék van. Sajnos megyénk üzemeinek jó részében nincsenek meg a fejés személyi feltételei. Véleményem szerint Békésben az eddigi 4-5 üzem helyett 10—15 gazdaságban lenne indokolt a fejés. Vizsgálataink alapján tudjuk: a magyar fésűsmeri- nónál az anyánként kifejt 30 liter tej mintegy háromszáz forint plusz jövedelemhez juttatja a termelőket. Egy konjunkturális fejlődés esetén a jövőben rendszerünk segíteni tudja a komplex juhtenyésztési program megvalósítását. Ehhez a szükséges tárgyi és személyi feltételek adottak. Megítélésem szerint pillanatnyilag semmiféle kisebb- nagyobb közgazdasági támogatás nem tudja egyik napról a másikra kimozdítani a holtpontról az ágazatot. * * * A juhtenyésztés az állattenyésztés egyik perifériára szorult területe. Az elmúlt évek központi szabályozása ugyan igyekezett mindig egy kis lélegzetvételnyi szünetet adni az ágazatnak, de az igazi megoldás várat magára. A gazdaságok egy része felszámolta anyaállományát. Márpedig aki egyszer befejezte a tenyésztést, nehezen kezdi újra. Lassan a huszonnegyedik órában járunk, s ha a jövőben nem kerül sor a juhtenyésztés fejlesztésének átfogó áttekintésére. még nagyobb baj lehet. Ügy vélem, népgazdaságunk jelenlegi helyzetében nem mondhatunk le az olcsó takarmányból előállított juhhúsért kapott devizáról. Az sem lehet közömbös, hogy a feldolgozóiparnak mennyi gyapjút kell szintén valutáért exportálni. Verasztó Lajos Évről évre csökken megyénk juhállománya Fotó: Fazekas László Az új felvásárlási árakkal jövedelmezővé tették az állattenyésztést és a gabona- termesztést A Magyar Közlöny január 11-i számában jelent meg az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a mezőgazdasági termékek új felvásárlási áráról... A tej felvásárlási alapára literenként 2,6 forintról 2,9 forintra emelkedett. Ezen felül a termelőszövetkezetek továbbra is megkapják a 40 filléres nagyüzemi felárat, és érvényben marad a tbc- mentes tehenészetektől átvett tej 30 filléres felára is ... A növényi termékek közül legjelentősebb a kenyérgabona felvásárlási árának emelése, és az ezt kiegészítő adókedvezmény. A búza ára országosan 22 forinttal, a rozsé pedig 20 forinttal lett magasabb ... (Békés Megyei Népújság, 1966. január 13.) Az iskola nem divatbemutató. Divatosan öltözött nemzet vagyunk. Sőt, a gyermekeink talán túlságosan is „divatosan” öltözöttek. Iskolába menet, iskolából jövet, de még a tanítási órákon is .. . Egyenesen ruhabemutatók, frizurakreációk bemutatója egynémely iskola tanterme. Korunk egyik feltűnő jelensége a fiatalok körében (főleg a serdülők körében) a külsőségekkel való feltűnési viszketegség. Egymás értékét hajlandók lemérni egy jól sikerült frizura, egy csöves nadrág szem- beötlőségén. Ezen túl az órán való figyelés, a koncentráció érdekében minden olyan jelenség, amely elterelheti a tanulók figyelmét, káros: akár a szomszéd rikító pulcsija, vagy az előtte ülő tupírozott frizurája, vagy (ilyennel is találkoztunk már) kifestett körme ... (Békés Megyei Népújság, 1966. január 16.) örökzöld, örökzöld témáról ír egy békéscsabai levélírónk ... „December 30- án meglepetés ért bennünket — írja. — Bevásárló körútra indultunk szilveszter előtt. Magunkkal vittük az otthoni üres sörösüvegeket cserére. De a meglepetés nem akkor ért, amikor nem kaptunk sört, hanem a sörösüvegek visszaváltásánál. Nem tudták átvenni, mondván: nincs sörösládájuk. Ilyen eset már máskor is előfordult Békéscsabán, a Békési úti — feltételezhetően — áfész-élelmiszerboltban.” (Békés Megyei Népújság, 1976. január 17.) Életerő-vizsgálatok A tavaszi kukoricavetésekre készülve megkezdték a vetőmagvak életerő-vizsgálatát az MTA martonvásári mezőgazda- sági kutatóintézetében. E vizsgálattal azt állapítják meg, hogy a mag miként reagál a mostoha körülményekre, egyebek között a kelést megelőző nedves időjárásra. A magvakat a laboratóriumban az április eleji időjárásnak megfelelő körülményeknek teszik ki, csíráztatják, majd a kifejlődött csíra nagysága alapján döntenek arról, hogy a vizsgált alapanyag mt- lyen időpontban történő vetésre KGST: az öt fö irány Biotechnológia Néhány éve még a fantasztikum birodalmába tartozott, ami most a KGST hosszú távú tudományosműszaki fejlesztési programja ötödik, egyben utolsó fő iránya — a biotechnológia. E téren a KGST-tagorszá- gok együttműködésének fő célja a súlyos növénybetegségek megelőzése és hatékony kezelése, az élelmiszerforrások jelentős növelése, a népgazdaságok nyersanyagellátásának javítása, újabb megújítható energia- források meghonosítása, a hulladékmentes termelés toalkalmas. Az erőteljesen fejlődő, nagy életerejű magvakat, korán, a gyengébben csírázókat később célszerű elvetni. Az úgynevezett életerő figyelmen kívül hagyása ugyanis 15—20 százalékkal csökkentheti a terméshozamokat, és ezzel a kukoricatermesztés gazdaságosságát. A martonvásári intézet segítségét főként a termelési rendszerek és a kukoricatermesztésben élen járó mezőgazdasági nagyüzemek veszik igénybe, ők adják a legtöbb munkát a vizsgálatot végző szakembereknek. vábbi fejlesztése és a környezetet károsító hatások mérséklése. E feladatok végrehajtása érdekében viszonylag rövid időn belül -széles körben, ipari méretekben kívánnak alkalmazni nemrég született, vagy még éppen kifejlesztés alatt álló biotechnológiai eljárásokat. A génsebészeti módszerek az élő szervezetek (állatok, növények) génkészletének tervszerű alakítását, bizonyos meghatározott, gazdasági szempontból jelentős tulajdonságok folyamatos A megye javára E gy cikk szűkre szabott keretében aligha lehet minden részletre kiterjedően megfogalmazni annak a sajnálatos ténynek az okait, melyek Békés megye lakossága számának évek óta tartó csökkenéséhez vezettek. Korábban a legfőbb okok között a munkaalkalmak hiányát hozták fel. Ebben volt is valami, mert amikor a megye iparosodni kezdett, lelassult az elvándorlás. Lassuló ütemben azonban a folyamat ma is tart, tehát az iparosodás nem bizonyult bajunk, gondunk egyedüli és elegendő gyógy- í lének. Valamelyest tovább lassította a folyamatot a tömeges lakásépítés elkezdésének időszaka, a 10—15 évvel ezelőtt kibontakozó sajáterős fészekrakás falun, városon. A városok számának bővülése előbbre vitt ugyan, de a kezdetekről kísértő gond megoldásához ez sem volt elegendő. Az okok között azonban van néhány, amelyen könnyen tudnánk segíteni, ha 'bem kerekedne felül olykor az önzés, a nemtörődömség, a hanyagság. Vallom: a falu és a város népességmegtartó szerepének megőrzésében, erősítésében a semmibe nem kerülő legalapvetőbb tartalékunkból eddig csak igen keveset hoztunk a felszínre. Néhány példa erre. A múltkoriban jártam Sarkadon a község büszkeségében, az Áfész új ABC-áruházá- ban. Meggyőződésem, ezt a létesítményt bármelyik kiemelt város szívesen látná valamelyik kerületében. Meglepett gazdag árukészlete, választéka. Meg is kérdeztem az áruház vezetőjét: honnan szerezték be ezt a rengeteg árut? Berettyóújfalu, Mátészalka, Szolnok, Szeged füszértjei után megdöbbenve hallom az utolsó helyre sorolt békéscsabait. Régebben jártam Kaszaperen, ahol az Áfész élelmiszerboltja pangott az ürességtől. Még liszt sem volt a boltban. Az üzletvezető válasza: nem szállított a fü- szért. Túrajáratokat hagytak ki. Nem tudom, akik a fü- szértnél dolgoznak, jártak-e már úgy, hogy lisztet szerettek volna vásárolni lakókörnyezetük boltjában, de nem kaptak, azon egyszerű oknál fogva, mivei a füszért nem szállított. Vajon mit éreztek? Igaz, ők nem falun laknak. így elmehetnek a másik boltba, de mit csináljon a falusi ember, ahol csak egy bolt van? Menjen lisztért a másik faluba? A népesség megtartásához alapvetően fontos az ellátás biztosítása, magas szinten tartása. De ez nemcsak a füszért példájára érvényes, hanem mindazokra, akik a falvak, városok kiegyenlített, jó ellátásáért a vállalat alapításakor ilyen vagy olyan felelősséget vállaltak. Más. Az utóbbi időben gyakran mérlegre teszik Békés megye szövetkezetei, kistermelői a felvásárló és feldolgozó vállalatok erősen differenciált árpolitikáját. December első felében a mezőgazdasági tsz-ek Békés megyei szövetsége beszélgetésre hívta a Békéscsabai Agráripari Egyesülés körzetében gazdálkodó . szövetkezetek vezetőit. Ott akkor ismét elhangzott, hogy a tsz- ek valósággal versenyt futnak azért, hogy az általuk hizlalt sertéseket ne Gyulán, hahem Vásárhelyen, Budapesten, Debrecenben, Miskolcon és még ki tudja hol vágják, minősítsék. Az ok roppant egyszerű. A megyén kívüli vágóhidak magasabb osztályzatúra értékelik a Békés megyei hízott sertést, mint a gyulaiak, így a szövetkezetek onnan több pénz kapnak, mint^ a gyulaiaktól. Az efajta magatartást nem lenne szabad elintézni azzal, hogy a felsorolt vágóhida- kon nem értenek a minősítéshez. Azok a vállalatok is nyereségérdekeltségűek, akárcsak a gyulai. A szövetség termelésfejlesztési bizottsága kiszámolta ilyenformán hány millió forintot vesz ki a kombinát a szövetkezetek zsebéből, mennyit visz ei az ágazaton képződő nyereség tekintélyes részéből. Nyilván ez is közrejátszott, sőt fokozta a sertéstenyésztési és -hizlalási kedv csökkentését. És most, ezekben a hónapokban Békésben visszatérő feladat a hústermelés feltételeinek biztosítása. Hasonló körülmények bizonyos kiszolgáltatottságot tapasztalnak az emberek más felvásárló és termeltető Békés megyei vállalatok esetében is. Ez a valós helyzet. Nem egyedi elszigetelt jelenségről van tehát szó, hanem a vállalati munkaszervezés olyan tipikus megnyilvánulásairól, melyek borzolják, irritálják az emberek idegrendszerét, türelmét, útjában állnak a jó együttműködésnek, a partneri kapcsolatoknak. A falu és város népességmegtartásában tehát nemcsak országos gondok játszanak közre, hanem a helyileg kialakult vagy kialakulóban lévő rossz, helytelen magatartások, szokások is. Ézek is súlyosak, mert mögöttük fellelhető emberi mulasztás, fogyatékosság, nemtörődömség, közömbösség és hanyagság. Azt az elmaradást más megyékhez képest, melyet a megyei pártértekezleten, sőt a párt XIII. kongresszusán felszólaló küldöttek is megfogalmaztak, a megye társadalma javára jó lenne évről évre szűkíteni oly 'módon is, hogy amit a megye önmaga erejéből, önmaga javára egy kicsit jobb, színvonalasabb munkával megtehet, lépjük meg. Segítsük egymást úgy, mint ahogyan más megyék vállalatai esetében ezt már tapasztaljuk. n népesség megtartása összetett feladat, apró részekből áll, akárcsak az emberi közérzet egy adott helyen és időben. Nem lehet, és nem is szabad egyes részeknek a többinél nagyobb jelentőséget tulajdonítani. Ezek összességében együttesen hatnak, éppen ezért folyamatosan javuló, emberközpontú munkát igényelnek mindenkitől a megyében. Dupsi Károly átörökítését teszik lehetővé. Hasonló elvi alapokból indul ki a sejt- és fehérjesebészet is. A mikrobiológiai szintézis azt teszi lehetővé, hogy nagy mennyiségben, ipari eljárásokkal állítsanak elő a növénytermesztés számára nélkülözhetetlen szerves anyagokat, elsősorban enzimeket. A biotechnológia bevonul a gyógyszer- és vegyiparba is. Az előzetes becslések szerint segítségével rövid időn belül már a népgazdaságok számára szükséges szerves nyersanyagok 10—12 százalékát lehet előállítani. Mikroorganizmusok segítségével természetes cukrokból nagy mennyiségű műanyagot lehet készíteni, köny- nyebbé tehető az értékes fémek kivonása érceikből. Űj eljárások teszik probléma- mentessé a nagyvárosokban keletkező szemét, az ipari és mezőgazdasági hulladékok feldolgozását. szennyvízből és hulladékgázokból nagy hatásfokú műtrágyák és biogázok előállítását. Mindehhez ma még csak nyomokban fellelhető, alapvetően új gyártási eijáráspk bevezetésére lesz szükség. Elengedhetetlenné válik a több természettudományi területet átfogó alapkutatások, meggyorsítása, továbbfejlesztése, a biotechnológiai eljárások alkalmazásához szükséges berendezések kifejlesztésének és gyártásának megszervezése. (Vége)