Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

1986, .január 16., csütörtök o luhos kesergő Gondok a juhtenyésztésben Ha szóba kerül napjaink­ban a szakemberek körében a juhtenyésztés helyzete, szinte mindenki panasszal kezdi a beszélgetést. Az ága­zat jövőjéért felelősséget ér­zők arcán szaporodnak a ráncok. Hazánkban 1983-ig évről évre növekedett a gyapjútermelés. A feldolgo­zóipar szükségletének több mint a felét hazai alapanyag­ból fedezte. Aztán három esztendeig egy stagnálás kö­vetkezett, majd az utóbbi két évben visszaesett a gyapjú­termelés. Hasonló a helyzet a hústermelésben is. Ezért tűzte a múlt év végén napi­rendre a juhtenyésztés hely­zetét a megyei tsz-szövetség termelésfejlesztési bizottsá­ga. Megyénkben 1982-höz vi­szonyítva csaknem 30 száza­lékkal csökkent az anyajuh­állomány. A visszaesés okai­ról, a tennivalókról beszél­gettünk az érintettekkel. Veszteséges ágazat Laczó Pál, a Teszöv fő­munkatársa így értékel: — Termelőszövetkezeteink­ben tavaly tízezerrel csök­kent az anyajuhállomány, s ismét elértük az 1976-os mélypontot, amikor csak 70 ezer anyát tartottak a közös gazdaságok. A rossz közgaz­dasági pozíció miatt az üze­mek kétharmadában veszte­séges az ágazat. Emiatt né­hány tsz-ben felszámolták a kisebb juhállományt. Az okok közül elsősorban kettőt em­lítenék. Egyrészt a költségek nagyobb mérvű emelkedését, másrészt a már krónikusnak mondható juhászhiányt. Az állattenyésztés egyik olyan ága a juhászat, amely mel­léktermékekből termel je­lentős valutát a népgazda­ságnak. Mi a szövetségben úgy ítéljük meg. hogy helytelen volt megszüntetni a juhférő- helyek korszerűsítésére ko­rábban nyújtott állami tá­mogatást, illetve a forgó­alap-támogatást. A selejte­zett anyák értékkülönbsége is gondot okoz, ugyanis amíg a tenyészállatért 3 ezer fo­rint körül kapnak az üze­mek, a levágásra kerülő anyaállatért jó, ha ennek a felét. Mindennek az a kö­vetkezménye, hogy elörege­dett az állomány, és a szak­mailag indokolt 20—25 szá­zalékos selejtezés helyett évente csak 5 százalék kö­rül tudnak selejtezni a gaz­daságokban. A MÉM három éve hirdette meg juhtenyész- tési programját, amelyben előtérbe helyezte a szakoso­dást. Sajnos ebből a tervből napjainkig csak néhány do­log valósult meg. Bár az utóbbi években néhány szá­zalékkal emelték a hús és a gyapjú felvásárlási árát, mindez csak pillanatnyi le­vegővételt jelenthetett a ter­melőknek. Jelentős exportcikk A megye téeszeiben nagy a tenyésztési színvonalbeli kü­lönbség. Ma már szerencsé­re találkozunk kedvező je­lekkel is. Például a vésztői téeszben a kukoricaszár és más melléktermékek etetésé­ben értek el számottevő si­kereket. Békés megyében fontos a további állomány- csökkenés megállítása, mivel mintegy 40 ezer hektár le­gelő, illetve ősgyep található a térségben, s emellett az itt keletkezett mezőgazdasági melléktermékek is jól hasz­nosíthatók a juhokkal. Kován László, a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgal- mi Vállalat megyei kiren­deltségének vezetője három évtizede foglalkozik értéke­sítéssel. A jelenlegi helyzet­ről a következőket mondja: — Évről évre csökken a felvásárolt gyapjú mennyisé­ge. Például amíg 1982-ben 870 tonna gyapjút vettünk meg a tenyésztőktől, tavaly már csak 676 tonnát. Mindez azért sem közömbös, mivel a ,feldolgozóipar így külföldről szerzi be devizáért a szüksé­ges mennyiség egy részét. A korábban említett időszak­ban a felvásárlási átlagár mindössze 18 Ft-tal emelke­dett, ugyanakkor a költségek ennél nagyobb mértékben nőttek. A hústermelésben növe­kedés tapasztalható. Amíg 1983-ban csak 66 ezer juhot vásároltunk, addig a múlt évben már több mint 85 ez­ret. Emelkedett az exportra kerülő hús mennyisége is. Tavaly a megyéből 56 ezer pecsenye- és tejesbárányt szállítottunk külföldre. A ko­rábbi évek értékesítési gond­jai után a múlt esztendőben már a Terimpex igyekezett minél több értékesítési lehe­tőséget találni külföldön. így a kisebb tételek exportjára is lehetőség nyílt. A felmé­rések szerint hazánkból el­sősorban az EGK-országok- ba. valamint az arab piacra kerülnek a bárányok. Az ez évi értékesítésben a GYTV és a Terimpex közösen már anyagilag is érdekelt. Így várhatóan a külkereskedelmi vállalat még inkább keresi majd a külpiacokat. Az előrelépés lehetőségei Kenyeres Imre, az FLR igazgatóhelyettese kimutatá­sokat vesz elő: — Rendszerünk 50 taggaz- dasága 120 ezer anyát tart, s ennek fele Békés megyében található. Az ágazati ered­mény 1984-ben anyánként 300 forint volt, rendszerszin­ten, 123 százalékos bárány­szaporulat mellett. Ugyaneb­ben az évben az anyánkénti vállalati eredmény mindösz- sze 84 forint volt. Az ága­zat fejlesztésében a követke­ző kiutat látjuk. A gyapjú- termelés növelésében nem sok lehetőség van a tovább­lépésre. A hústermelés növe­lésében a selejtanva-értéke- sitésben — amennyiben ár- kiegészítést kapnának az üzemek — még van tartalék. Piacérzékennyé kellene tenni a termelő gazdaságo­kat. Az évek óta magas szín­vonalú termelést folytató te­nyésztők olyan árat kapja­nak a bárányokért, amit az állat a külföldi partnernek ér. A tejtermelésben orszá­gosan még elegendő tartalék van. Sajnos megyénk üze­meinek jó részében nincse­nek meg a fejés személyi feltételei. Véleményem sze­rint Békésben az eddigi 4-5 üzem helyett 10—15 gazda­ságban lenne indokolt a fe­jés. Vizsgálataink alapján tudjuk: a magyar fésűsmeri- nónál az anyánként kifejt 30 liter tej mintegy három­száz forint plusz jövedelem­hez juttatja a termelőket. Egy konjunkturális fejlő­dés esetén a jövőben rend­szerünk segíteni tudja a komplex juhtenyésztési program megvalósítását. Eh­hez a szükséges tárgyi és személyi feltételek adottak. Megítélésem szerint pilla­natnyilag semmiféle kisebb- nagyobb közgazdasági támo­gatás nem tudja egyik nap­ról a másikra kimozdítani a holtpontról az ágazatot. * * * A juhtenyésztés az állatte­nyésztés egyik perifériára szorult területe. Az elmúlt évek központi szabályozása ugyan igyekezett mindig egy kis lélegzetvételnyi szünetet adni az ágazatnak, de az igazi megoldás várat magá­ra. A gazdaságok egy része felszámolta anyaállományát. Márpedig aki egyszer befe­jezte a tenyésztést, nehezen kezdi újra. Lassan a hu­szonnegyedik órában já­runk, s ha a jövőben nem kerül sor a juhtenyésztés fejlesztésének átfogó átte­kintésére. még nagyobb baj lehet. Ügy vélem, népgazda­ságunk jelenlegi helyzetében nem mondhatunk le az olcsó takarmányból előállított juh­húsért kapott devizáról. Az sem lehet közömbös, hogy a feldolgozóiparnak mennyi gyapjút kell szintén valutá­ért exportálni. Verasztó Lajos Évről évre csökken megyénk juhállománya Fotó: Fazekas László Az új felvásárlási árakkal jövedelmezővé tették az ál­lattenyésztést és a gabona- termesztést A Magyar Köz­löny január 11-i számában jelent meg az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendelete a mezőgazdasági termékek új felvásárlási áráról... A tej felvásárlási alapára li­terenként 2,6 forintról 2,9 forintra emelkedett. Ezen felül a termelőszövetkezetek továbbra is megkapják a 40 filléres nagyüzemi felárat, és érvényben marad a tbc- mentes tehenészetektől átvett tej 30 filléres felára is ... A növényi termékek közül legjelentősebb a kenyérga­bona felvásárlási árának emelése, és az ezt kiegészítő adókedvezmény. A búza ára országosan 22 forinttal, a ro­zsé pedig 20 forinttal lett magasabb ... (Békés Megyei Népújság, 1966. január 13.) Az iskola nem divatbemu­tató. Divatosan öltözött nemzet vagyunk. Sőt, a gyer­mekeink talán túlságosan is „divatosan” öltözöttek. Is­kolába menet, iskolából jö­vet, de még a tanítási órá­kon is .. . Egyenesen ruhabe­mutatók, frizurakreációk be­mutatója egynémely iskola tanterme. Korunk egyik fel­tűnő jelensége a fiatalok kö­rében (főleg a serdülők köré­ben) a külsőségekkel való feltűnési viszketegség. Egy­más értékét hajlandók le­mérni egy jól sikerült frizu­ra, egy csöves nadrág szem- beötlőségén. Ezen túl az órán való figyelés, a kon­centráció érdekében min­den olyan jelenség, amely elterelheti a tanulók figyel­mét, káros: akár a szomszéd rikító pulcsija, vagy az előt­te ülő tupírozott frizurája, vagy (ilyennel is találkoz­tunk már) kifestett körme ... (Békés Megyei Népújság, 1966. január 16.) örökzöld, örökzöld té­máról ír egy békéscsabai le­vélírónk ... „December 30- án meglepetés ért bennünket — írja. — Bevásárló körút­ra indultunk szilveszter előtt. Magunkkal vittük az otthoni üres sörösüvegeket cserére. De a meglepetés nem akkor ért, amikor nem kaptunk sört, hanem a sörös­üvegek visszaváltásánál. Nem tudták átvenni, mond­ván: nincs sörösládájuk. Ilyen eset már máskor is előfordult Békéscsabán, a Bé­kési úti — feltételezhetően — áfész-élelmiszerboltban.” (Békés Megyei Népújság, 1976. január 17.) Életerő-vizsgálatok A tavaszi kukoricavetésekre készülve megkezdték a vető­magvak életerő-vizsgálatát az MTA martonvásári mezőgazda- sági kutatóintézetében. E vizs­gálattal azt állapítják meg, hogy a mag miként reagál a mosto­ha körülményekre, egyebek kö­zött a kelést megelőző nedves időjárásra. A magvakat a labo­ratóriumban az április eleji idő­járásnak megfelelő körülmé­nyeknek teszik ki, csíráztatják, majd a kifejlődött csíra nagy­sága alapján döntenek arról, hogy a vizsgált alapanyag mt- lyen időpontban történő vetésre KGST: az öt fö irány Biotechnológia Néhány éve még a fan­tasztikum birodalmába tar­tozott, ami most a KGST hosszú távú tudományos­műszaki fejlesztési program­ja ötödik, egyben utolsó fő iránya — a biotechnológia. E téren a KGST-tagorszá- gok együttműködésének fő célja a súlyos növénybeteg­ségek megelőzése és haté­kony kezelése, az élelmi­szerforrások jelentős növe­lése, a népgazdaságok nyers­anyagellátásának javítása, újabb megújítható energia- források meghonosítása, a hulladékmentes termelés to­alkalmas. Az erőteljesen fejlő­dő, nagy életerejű magvakat, ko­rán, a gyengébben csírázókat később célszerű elvetni. Az úgy­nevezett életerő figyelmen kívül hagyása ugyanis 15—20 százalék­kal csökkentheti a terméshoza­mokat, és ezzel a kukoricater­mesztés gazdaságosságát. A martonvásári intézet segít­ségét főként a termelési rend­szerek és a kukoricatermesztés­ben élen járó mezőgazdasági nagyüzemek veszik igénybe, ők adják a legtöbb munkát a vizs­gálatot végző szakembereknek. vábbi fejlesztése és a kör­nyezetet károsító hatások mérséklése. E feladatok végrehajtása érdekében viszonylag rövid időn belül -széles körben, ipari méretekben kívánnak alkalmazni nemrég született, vagy még éppen kifejlesztés alatt álló biotechnológiai el­járásokat. A génsebészeti módszerek az élő szervezetek (állatok, növények) génkészletének tervszerű alakítását, bizo­nyos meghatározott, gaz­dasági szempontból jelentős tulajdonságok folyamatos A megye javára E gy cikk szűkre szabott keretében aligha lehet minden részletre kiter­jedően megfogalmazni an­nak a sajnálatos ténynek az okait, melyek Békés megye lakossága számának évek óta tartó csökkenéséhez ve­zettek. Korábban a legfőbb okok között a munkaalkal­mak hiányát hozták fel. Eb­ben volt is valami, mert amikor a megye iparosodni kezdett, lelassult az elván­dorlás. Lassuló ütemben azonban a folyamat ma is tart, tehát az iparosodás nem bizonyult bajunk, gondunk egyedüli és elegendő gyógy- í lének. Valamelyest tovább lassí­totta a folyamatot a töme­ges lakásépítés elkezdésének időszaka, a 10—15 évvel ez­előtt kibontakozó sajáterős fészekrakás falun, városon. A városok számának bővü­lése előbbre vitt ugyan, de a kezdetekről kísértő gond megoldásához ez sem volt elegendő. Az okok között azonban van néhány, ame­lyen könnyen tudnánk segí­teni, ha 'bem kerekedne fe­lül olykor az önzés, a nem­törődömség, a hanyagság. Vallom: a falu és a város népességmegtartó szerepének megőrzésében, erősítésében a semmibe nem kerülő leg­alapvetőbb tartalékunkból eddig csak igen keveset hoz­tunk a felszínre. Néhány példa erre. A múltkoriban jártam Sarka­don a község büszkeségében, az Áfész új ABC-áruházá- ban. Meggyőződésem, ezt a létesítményt bármelyik ki­emelt város szívesen látná valamelyik kerületében. Meglepett gazdag árukész­lete, választéka. Meg is kér­deztem az áruház vezetőjét: honnan szerezték be ezt a rengeteg árut? Berettyóújfa­lu, Mátészalka, Szolnok, Sze­ged füszértjei után megdöb­benve hallom az utolsó hely­re sorolt békéscsabait. Régebben jártam Kasza­peren, ahol az Áfész élelmi­szerboltja pangott az üres­ségtől. Még liszt sem volt a boltban. Az üzletvezető vá­lasza: nem szállított a fü- szért. Túrajáratokat hagytak ki. Nem tudom, akik a fü- szértnél dolgoznak, jártak-e már úgy, hogy lisztet szeret­tek volna vásárolni lakókör­nyezetük boltjában, de nem kaptak, azon egyszerű oknál fogva, mivei a füszért nem szállított. Vajon mit érez­tek? Igaz, ők nem falun lak­nak. így elmehetnek a má­sik boltba, de mit csináljon a falusi ember, ahol csak egy bolt van? Menjen lisz­tért a másik faluba? A né­pesség megtartásához alap­vetően fontos az ellátás biz­tosítása, magas szinten tar­tása. De ez nemcsak a fü­szért példájára érvényes, ha­nem mindazokra, akik a fal­vak, városok kiegyenlített, jó ellátásáért a vállalat ala­pításakor ilyen vagy olyan felelősséget vállaltak. Más. Az utóbbi időben gyakran mérlegre teszik Bé­kés megye szövetkezetei, kis­termelői a felvásárló és feldolgozó vállalatok erősen differenciált árpolitikáját. December első felében a me­zőgazdasági tsz-ek Békés megyei szövetsége beszélge­tésre hívta a Békéscsabai Agráripari Egyesülés körze­tében gazdálkodó . szövetke­zetek vezetőit. Ott akkor is­mét elhangzott, hogy a tsz- ek valósággal versenyt fut­nak azért, hogy az általuk hizlalt sertéseket ne Gyulán, hahem Vásárhelyen, Buda­pesten, Debrecenben, Mis­kolcon és még ki tudja hol vágják, minősítsék. Az ok roppant egyszerű. A megyén kívüli vágóhidak magasabb osztályzatúra értékelik a Bé­kés megyei hízott sertést, mint a gyulaiak, így a szö­vetkezetek onnan több pénz kapnak, mint^ a gyulaiaktól. Az efajta magatartást nem lenne szabad elintézni azzal, hogy a felsorolt vágóhida- kon nem értenek a minősí­téshez. Azok a vállalatok is nyereségérdekeltségűek, akárcsak a gyulai. A szövet­ség termelésfejlesztési bi­zottsága kiszámolta ilyen­formán hány millió forintot vesz ki a kombinát a szövet­kezetek zsebéből, mennyit visz ei az ágazaton képződő nyereség tekintélyes részé­ből. Nyilván ez is közreját­szott, sőt fokozta a sertéste­nyésztési és -hizlalási kedv csökkentését. És most, ezek­ben a hónapokban Békés­ben visszatérő feladat a hús­termelés feltételeinek bizto­sítása. Hasonló körülmények bi­zonyos kiszolgáltatottságot tapasztalnak az emberek más felvásárló és termelte­tő Békés megyei vállalatok esetében is. Ez a valós hely­zet. Nem egyedi elszigetelt jelenségről van tehát szó, hanem a vállalati munkaszer­vezés olyan tipikus megnyil­vánulásairól, melyek borzol­ják, irritálják az emberek idegrendszerét, türelmét, út­jában állnak a jó együttmű­ködésnek, a partneri kap­csolatoknak. A falu és vá­ros népességmegtartásában tehát nemcsak országos gon­dok játszanak közre, hanem a helyileg kialakult vagy ki­alakulóban lévő rossz, hely­telen magatartások, szoká­sok is. Ézek is súlyosak, mert mögöttük fellelhető emberi mulasztás, fogyaté­kosság, nemtörődömség, kö­zömbösség és hanyagság. Azt az elmaradást más megyékhez képest, melyet a megyei pártértekezleten, sőt a párt XIII. kongresszusán felszólaló küldöttek is meg­fogalmaztak, a megye tár­sadalma javára jó lenne év­ről évre szűkíteni oly 'módon is, hogy amit a megye ön­maga erejéből, önmaga ja­vára egy kicsit jobb, színvo­nalasabb munkával megte­het, lépjük meg. Segítsük egymást úgy, mint ahogyan más megyék vállalatai ese­tében ezt már tapasztaljuk. n népesség megtartása összetett feladat, apró részekből áll, akárcsak az emberi közérzet egy adott helyen és időben. Nem le­het, és nem is szabad egyes részeknek a többinél na­gyobb jelentőséget tulajdo­nítani. Ezek összességében együttesen hatnak, éppen ezért folyamatosan javuló, emberközpontú munkát igé­nyelnek mindenkitől a me­gyében. Dupsi Károly átörökítését teszik lehetővé. Hasonló elvi alapokból in­dul ki a sejt- és fehérjese­bészet is. A mikrobiológiai szintézis azt teszi lehetővé, hogy nagy mennyiségben, ipari eljárásokkal állítsanak elő a növénytermesztés szá­mára nélkülözhetetlen szer­ves anyagokat, elsősorban enzimeket. A biotechnológia bevonul a gyógyszer- és vegyiparba is. Az előzetes becslések sze­rint segítségével rövid időn belül már a népgazdaságok számára szükséges szerves nyersanyagok 10—12 száza­lékát lehet előállítani. Mik­roorganizmusok segítségé­vel természetes cukrokból nagy mennyiségű műanya­got lehet készíteni, köny- nyebbé tehető az értékes fé­mek kivonása érceikből. Űj eljárások teszik probléma- mentessé a nagyvárosokban keletkező szemét, az ipari és mezőgazdasági hulladé­kok feldolgozását. szenny­vízből és hulladékgázokból nagy hatásfokú műtrágyák és biogázok előállítását. Mindehhez ma még csak nyomokban fellelhető, alap­vetően új gyártási eijáráspk bevezetésére lesz szükség. Elengedhetetlenné válik a több természettudományi te­rületet átfogó alapkutatások, meggyorsítása, továbbfej­lesztése, a biotechnológiai el­járások alkalmazásához szük­séges berendezések kifej­lesztésének és gyártásának megszervezése. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom