Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-15 / 12. szám
1986. január 15., szerda n könyvtáros egyesület tavalyi munkájáról és idei terveiről Legfontosabb a szakmai képzés A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Békés Megyei Szervezetének elnöke Havasi Istvánná. Éppen befejeződött a vezetőségi ülés Békéscsabán, a megyei könyvtárban, amikor arra kértem, mutassa be az egyesületet, vázolja fel fő profilját, értékelje elmúlt évi tevékenységüket, rendezvényeiket, illetve beszéljen az idei tervekről, programokról, s főleg arról, hogyan készülnek a megye könyvtárosai az augusztusi országos vándor- gyűlésre. — A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Békés Megyei Szervezete legfontosabb feladatának a könyvtárosaink szakmai továbbképzését tekinti. Amint megjelentek például a leírások a hanglemezek, folyóiratok használatához, azonnal meghívtunk egy olyan előadót, aki részt vett az útmutatók összeállításában, s rendkívül hasznos, gyakorlati foglalkozással egybekötött, kétnapos továbbképzést tartott nekünk. Mivel a könyvtárosszakmában igen nagy a fluktuáció, és sokan csak alap- vagy középjpkú végzettséggel rendelkeznek, nélkülözhetetlen a szakmai továbbképzés; különösen az olvasószolgálattal kapcsolatos továbbképzésre van óriási igény. A szervezet dolga, hogy összefogja a A vándorgyűlés előkészítésében valamennyi könyvtáros együttműködésére számítunk különböző hálózatokhoz tartozó, vagyis iskolai, szak- szervezeti és közművelődési könyvtárakat. Rendezvényeinkre kölcsönösen meghívót küldünk egymásnak. Anyagi támogatást a Magyar Köny- tárosok Egyesületétől kapunk az előadói tiszteletdíjakra. Az útiköltséget a fogadó könyvtár fedezi, az egyéb kiadásokat pedig a gyulai Mo- gyoróssy Könyvtár. Az egyesületi tagok létszáma hetven fölött volt, 143-ra nőtt, s egyre újabbak kérik a belépést. Országos viszonylatban ezzel az élvonalban vagyunk. Az évi tagdíj, fizetéstől függően, 30—14Ó forint. A taglétszám növekedéséhez nyilván nagyban hozzájárult a vonzó programkínálat. Igyekeztünk sokszínű, újszerű rendezvényeket nyújtani. A megyén belüli programokra könnyebb eljutni, mint a fővárosiakra, ahová bizony előfordul, hogy meghívót sem kapunk... — A vezetőségi ülésen hasznosnak mondta a tavalyi esztendő rendezvényeit, ösz- szességében eredményesnek a szervezet évi munkáját. Említene néhány témát az előadások sorából? — A Könyvtártudományi és Módszertani Központtól érkezett előadónk az olvasószolgálati munkáról tartott élvezetes tájékoztatót, amelyben kitért olyan izgalmas kérdésekre, határesetekre, amelyekkel bizony gyakran találkozunk a hétköznapok során. S beszélt olyan témákról, amelyeket magunk küldtünk el az előadó kérésére hetekkel korábban. A Pedagógiai Intézet kiadványairól tartott előadást a fő- szerkesztő; főbb publikációik arculatát ismertette. Röviddel a szabvány megjelenését követően hallhattunk tájékoztatót a folyóiratbibliográfia készítéséről. Ugyancsak a Könyvtártudományi és Módszertani Központ másik munkatársa a könyvtárak jogi szabályairól tartott előadást, ez volt az utolsó, decemberben. Egyrészt a jogszabályok könyvtárban elfoglalt helyéről beszélt, vagyis arról, hogy az olvasók kérésére hogyan lehet kézbe adni az ilyen jellegű irodalmat ; másrészt az utóbbi évek hatályban levő jogszabályait értelmezte. Az elmúlt évi szervezeti munkát azért értékeltem sikeresnek, mert, úgy érzem, mindenkinek nyújtott valamit. S nem szabad elfelejteni, hogy tavaly mindenki érthető módon a megyei könyvtár felépülésére, megnyitására koncentrált. Egy helytörténeti bibliográfiával kapcsolatos előadás maradt el, amit az idén megtartunk, illetve a szanazugi kirándulás, amire szintén sor kerül szeptemberben. 1985 eredményeihez tartozik a gyermekkönyvtárosok regionális továbbképzése ősszel, amikor három megye gyermekkönyvtárosai tanácskoztak nálunk. — Hangsúlyozza, hogy a szakmai képzést tartják az egyesület elsődleges feladatának. 1986-ra milyen előadásokat terveznek? — A megyei könyvtárban márciusban megemlékezünk a nagy könyvtártudós, Sallai István születésének évfordulójáról és amerikai útibeszámolót hallgatunk meg ottani könyvtárak munkájáról, felszereléséről. Békés megye helytörténeti irodalmáról és annak könyvtári hasznosíthatóságáról Szabó Ferenc tart előadást. A helytörténeti bibliográfiák szerkesztéséről Kertész Gyula beszél. Tervezünk tájékoztatót a kortárs magyar és külföldi prózairodalom áttekintéséről, de a szakmai program mellett sor kerül kirándulásokra is. — Augusztus 13—14—15- én rendezik meg a könyvtárosok országos vándorgyűlését, amelynek először ad otthont Békés megye, természetesen főleg az új megyei könyvtár. Hogyan készülnek erre a nagyszabású eseményre? — A választás valóban az új könyvtárépület miatt esett ránk; tavaly a szegedi Somogyi Könyvtárban rendezték a vándorgyűlést. Ám az is közrejátszott, hogy Békés megye valamennyi könyvtárát felújították vagy a munkák folyamatban vannak. Az országos vezetőség a »1*11 Gyulán, a Mogyoróssy Könyvtárban igen nagy a zsúfoltság. Az olvasók és a könyvtárosok nagyon várják már az átköltözést a Városház utcai műemlék épületbe Fotó: Gál Edit, Szőke Margit megyei könyvtárral tartja a kapcsolatot, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete megyei szervezete a megyei könyvtárral együtt szervezi a három nap eseményeit, megosztva, hogy ki miért felelős. 1000—1200 résztvevőre számíthatunk. Óriási feladat ennyi embernek programot, szállást, étkezést biztosítani, utaztatásukat megszervezni. Ezért a megye valamennyi könyvtárosának együttműködésére számítunk az előkészületek és a lebonyolítás során. Az első napon, augusztus 13-án lesz a megnyitó és a plenáris ülés. Több témában — így többek között könyvtárépítés, átalakítás, gépesítés, modern technika — szekcióülésekre kerül sor. Este vacsora, tánc. Másnap szakmai program 8-9 szekcióban; az utolsó napon pedig kirándulások lesznek Gyulára, Szarvasra, Mezőhegyesre. — Szakmai képzés, a vándorgyűlés előkészítése. Mit tart még szívügyének az egyesület? — Nagy előrelépés lenne, ha tehetnénk valamit a könyvtárosok anyagi és erkölcsi megbecsüléséért, mert a szellemi dolgozók fizetéseit egybevetve igen hátul kullogunk. Szolgálat este hatig és szombaton is. Pedig a könyvtárosok fele nő, kisgyermekes családanya. Sze» lencsésebbnek tartottam azt a képzési formát, amíg külön volt a népművelés és könyvtárosképzés. Attól kezdve, hogy ezeket tanári szakokkal párosították, a végzősök vagy pályakezdők többsége elmegy tanítani, így a középgeneráció hiányzik a könyvtárakból, s ez a szakmában ellaposodáshoz vezet. Talán ennek megoldásában is segíthetne a jobb anyagi megbecsülés, és ha alapszolgáltatás lenne a könyvtár, ahogyan az óvoda, az iskola, vagyis nagyobb a költségvetés. Az egyesület dolga, hogy foglalkozzon ilyen gondokkal. Fontosnak tartjuk a nyugdíjas könyvtárosokkal való törődést is. — Hasznos előadásokat és sikeres vándorgyűlést kívánva köszönöm a beszélgetést! Niedzielsky Katalin „Szeretném magam megmutatni...” Kovács Éva műtermében Kovács Éva keramikus- művész 1985 karácsonyán harmadízben mutatkozott be munkáival a Képcsarnok Vállalat békéscsabai Mun- kácsy-termében. Harmadízben, ám mindhárom alkalommal más más oldaláról ismerhette meg a közönség az Iparművészeti Főiskolán Borsos Miklós és Cse- kovszky Árpád tanítványaként 1962-ben diplomát szerzett Kovács Évát. Az 1978-as kiállításon még csak elvétve akadt egy-egy figurális alkotása a küllemükben a végtelenségig leegyszerűsített agyagedény-sorozatal között, de már akkor ilyeneket jegyeztek be a látogatók a kiállítás vendégkönyvébe: „Ez egy csoda!" Talán,a többi között ez a megelőlegezett csodálat késztette Kovács Évát arra, hogy három év elteltével már kizárólag figurákkal lepje meg a csabai művészetbarátokat, s valóban, neve akkoriban kezdett fogalommá válni — s nemcsak a megyében. — Nagyon sokáig csak edények készítésével foglalkoztam — kezdi a beszélgetést azon a januári délelőt- tön, amikor meglátogattuk szentendrei műtermében —. s tulajdonképpen soha nem is akartam mást csinálni. Gyermekkoromban, amely így visszatekintve egy álomvilágnak tűnik, a nagymama házában gyakran megfordultam. Mikor a figurákat elkezdtem, talán az ő halálával rámszakadt űrt igyekeztem kitölteni. A temetésre indultam — akkoriban falun még háztól temettek —, s a feltörő emlékek mellbevágtak. Ilyen lelkiállapotban talált az első békéscsabai felkérés, és ezek a felszakadó emlékek kényszerítettek rá, hogy megpróbálkozzam a figurákkal. Nagyon jólesett, hogy Békéscsabán olyan szeretettel fogadták ezeket a munkáimat. Eleinte korongolt alapokra dolgozott, az utóbbi években készült alkotásai azonban már bonyolultabbak és szo- borszerűbbek annál, hogy ezt a módszert alkalmazhassa. Kiapadhatatlanul gazdag fantáziával alakítja-for- málja menyasszonyait, jegyespárjait, a falusi esküvők örök témájához vissza-visz- szatérve a násznép táncospárjait, pletykázó lányait. — Keresztanyám — most ő lakik a nagymama házában — szólt egyszer: „Gyere, lagzi van a faluban! Nézd meg!” Én még olyan gyönyörű lakodalmi menetet nem láttam! Jött a vőlegény a számára szokatlan, öt számmal kisebb esküvői ruhájában, gyönyörű jövendőbelije oldalán ... Egy életre szóló témát adott. Művészetének másik jellegzetes témaköre az anyaság. Világra csodálkozó kisgyermekei, egyedül, vagy az anyjuk karján, ölében —■ ismerős húrokat pendítenek a szemlélőben. — Sokan Kovács Margit utódaként emlegetik ... — Kovács Margit olyan keramikus volt, aki a figuráit úgy tudta „adni”, hogy azok hatottak az emberre. Játszott velük. Ezt teszem én is, s mint a gyerek, elfáradok a komolyan vett játékban. Mire figuráimmal elkészülök, életerőm az agyagba vándorol, s ezt megérzi az, aki nézi őket. Kovács Margitnál az a nagy, hogy minden szemlélője önmagából érez meg valamit bennük. Talán az én dolgaim is érzelmeket ébresztenek az emberekben, s ezt tévesztik össze a hasonlóság fogalmával. — Sokat dolgozik? — Többet, mint szeretnék. — Mi kényszeríti rá? — Az igény. Keresik. Ez persze, kétélű dolog. Ha sok megrendelésnek kell eleget tennem, ez sokszor gátol abban, hogy túllépjek azon, amit addig csináltam, ami viszont belső kényszer. Most egy csábító feladaton gondolkodom, ami az én pályafutásomban még szokatlanul új dolog lenne ... — A népszerűséget hogyan éli meg? — Nagyon nehezen. Nagyon bántana, ha nem lenne, hiszen végeredményben minden művészet azon alapul, hogy: „szeretném magam megmutatni”. De az is ott van, hogy „se rokona se ismerőse” .. ., vagyis kétféle lelkiállapot, az elvonultság és a megmutatkozás között vergődöm. Az első számomra az igazi. Ügy érzem, a személyes megjelenésemmel úgysem tudnék többet adni az embereknek, mint a munkáimmal, de a visszajelzett szeretet nélkülözhetetlenül jólesik. Kovács Éva — reméljük — ezúttal sem csalódott békéscsabai híveiben. Munkáit azzal az örömmel fogadták, amely kijár a megszeretett, de már rég látott ismerősnek. Szűcs József Menyasszony és vőlegény... Kovács Éva kcrámiaszobra Hazai román nyelvű kiadványok Ebben az évben is több román nyelvű könyvet jelentet meg a Tankönyvkiadó gondozásában a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége. Kiadják Borza Lucia gyermekverseit, Martyin Emília munkáját a Békés megyei románok jeles napjainak néprajzáról, Nagy Béla könyvét, amely D. Eus- tatievicinek, az első román nyelvtan megalkotójának az életével és tevékenységével foglalkozik. Megjelenik az új esztendőben „A magyarországi románok néprajza” című sorozat hetedik kötete is. A román nyelvű kiadványok mellett megjelenteti a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége Hergyán Tibor mai román költőket bemutató műfordításgyűjteményét. Jelentős kiadói vállalkozás még az is, hogy Kétegyháza község, Békés megye és a szövetség közös kiadásában lát napvilágot Ár- gyelán Jánosnak a múlt században készült Két- egyháza-monográfiája. A kiadvány az eredeti román nyelvű munka mellett annak magyar fordítását is tartalmazza, forrásértéke igen jelentős.
