Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

o 1985. december 21., péntek lupszél----------­N évjegy Nem nyomtatott, nem az a kis fehér karton, amit alkalmanként szükségből, esetleg divatból adunk egy­másnak, küldünk el újévi jókívánságokkal, vagy praktikus célból, hogy em­lékezzenek ránk, kéré­sünkre ide és ide juttassa­nak el üzenetet. Nem ez a fajta névjegy az, ami írás­ra késztetett. Ha nem ez, akkor mi­féle? Nyilván olyan, amit kis­sé áttételesebben neve­zünk „névjegynek", mi­közben nem is az, de író­járól, tulajdonosáról sok rejtett (vagy nem is na­gyon titkolt) dolgot elárul. Legutóbb Békéscsabán, a műemlékegyüttes parókiá­jának fehér kerítésén je­lent meg, de láthattunk ha­sonlókat Orosházán, Gyu­lán meg jó tucat község­ben is. Kedvelt helyei a tiszta, lehetőleg frissiben festett falak, kerítések, csempézett üzletportálok. Minden jó terep ehhez a névjegyhez, ahol sokan lát- halj/ik és sokan érezhetnek egyfajta védtelenséget a névjegy tulajdonosaival szemben. Tudni kell még, hogy ezt a névjegyet (a felsorolt fe­lületekre és más alkalma­sakra) színes, de leginkább fekete spréfestékkel Írják. közölve a járókelőkkel, hogy Beatrice a király, vagy netán X. Y. hűje. (Nem sajtóhiba.) Békéscsabán, mint emlí­tettem. a nagytemplommal szembeni parókia kerítése a közkedvelt, ahol a spréző debilitás leadja névjegyét. Régóta sajnálkozva figye­lem a küzdelmet, amit a két láthatatlan fél vív egy­mással. Egyfelől a név­jegyíró rossz ízlésűek, más­felől azok, akik a kerítés tisztaságáért felelősséget éreznek. Szándékosan nem írtam, hogy az evangélikus lelkészi hivatal, mert nin­csen ebben a „névjegy­gyártásban" semmi egy­házellenes. A sprézők csak a szép, tiszta, nagy, fehér kerítést látják, lehetne mö­götte iskola, kórház, óvo­da, hivatal, akármi. Az el­lenállhatatlan vágy, hogy közléseiket közüggyé emel­jék, nem nézi a mögöttes területeket. A tisztaságot nézi, ami ugye, tűrhetet­len; a környezetet nézi. amibe egyetlen otromba szóval bele lehet piszkíta- ni; közösségellenes vágyai­nak kiélését keresi, hogy a város lakói) bosszantsa, in­gerelje. amíg megint csak nem jön valaki a felelősek közül, és újra fehérre nem festi a falat. Olyan ez, mint a spon- gya és a tábla. Tisztára törlik, jöhet a következő. Láttam már olyan „névje­gyet" is, amit (ugyancsak erre a kerítésre) sáros gu­micsizma talpaival „írtak”, de olyat is, amelyre a név­jegyíró szép két, dolgos kezét tette, oda mintának, mind az öt sáros ujjának lenyomatával... Hogy a drasztikusabba- kat ezúttal mellőzöm, oka csupán annyi; alig van mögöttünk a karácsony, a szeretet ünnepe, és ilyen­kor annyi szép örömünk van. Hátha a névjegyíró­kat is megtisztította kissé az Ünnep, mely azért lett. hogy jobbá tegyen ben­nünket. Végül >s; nem vagyunk egyformák. Ki ilyen, ki olyan névjegyet hagy ma­ga után. Azért jó lenne megismerni őket! Jó len­ne, ha ezeket a környezet­pusztítókat, gátlástalan saj­nálatra méltókat megtisz­telhetné már a város. Vagy tényleg reményte­len, hogy egyszer lefülel­jék őket? Pedig van rá pa­ragrafus is, úgy tudom. Il­letve hinni szeretném. Ne adjuk fel (amu még el sem kezdtünk) . . . Sass Ervin Az utóbbi időben egyre többször csengetnek be lakó­telepi lakásokba, de kertes házakba is különböző kis­iparosok megbízottjai. Közü­lük egyesek családi fényké­pekre, gyermekeinkről mo­solyalbum készítésére, mások redőnykészítésre szeretné­nek megrendelést kapni. Ma. amikor a vállalkozások vilá­gát éljük, minden kisiparos igyekszik a legjobb piacot megszerezni magának. így van ez a rolókészítőknél is. Házról házra járnak, és fel­ajánlják szaktudásukat. Mester és mester, hát még a megbízottja között micso­da különbség van. Többsé­gük udvarias, nem tolakodó. Hivatkoznak a redőny hő-, hangszigetelésére, esztétikai és gyakorlati előnyeire. Né­melyikük azonban agitatív, néha már-már túlzottan is. Mi, lakók pedig, többnyire bizalmatlanul fogadjuk őket. Az időnként előforduló visz- szaélésekről persze mind­annyian tudunk példákat fel­hozni a sajtóból, rádióból és a Kék fény adásaiból. De ho­gyan érzi mindezt egy re­dőnykészítő? — Néhány kollégánk való­ban visszaél szakmai és saját becsületével — mondja Dá­vid József reluxa- és re- dönykészítő kisiparos. — Sajnos, ez rossz fényt vet a többi rolókészítőre is. Az em­berek bizalmatlanokká bál­nak velünk szemben. Ez megnehezíti az üzletkötésein­ket. — Az ország távoli részei­ről, Budapestről, és ön is Be­rettyóújfaluból jár ide, Bé­késcsabára dolgozni. Ha az előítéletek miatt tényleg ilyen nehéz megrendelőhöz jutni, akkor miért nem saját lakókörnyezetében vállal munkát, ahol esetleg több az ismerős? — Biztos vagyok benne, hogy Csabán is van redő­nyös, de egyre több a la­kossági igény. Az emberek A szövetkezetek 7,8 mil­liárd forint bevételt értek el. A bolti kiskereskedelem for­galma folyó áron 5,4 száza­lékkal növekedett, mely ke­vesebb az országos átlagnál. A legtöbben, az építő- és tüzelőanyag-telepeket, az áruházakat keresték fel. Csökkent a zöldség- és gyü­mölcs-, valamint a vegyes­boltok forgalma. Alapvető élelmiszerekből kiegyensú­lyozott volt a kínálat. Bővült az olcsóbb és a diétás húské­szítmények választéka, több rájöttek a redőny előnyére, és a helyi kisiparosok talán nem győzik csinálni. Az itt élő lakótelepieknek egyéb­ként szerencséjük is van; többségük ablakára felsze­relhető a redőny vagy a re­luxa. Vannak városok, ahol a tömblakásokat olyan elfor­gatható ablakszerkezetekkel építették meg, amelyekre lehetetlen felrakni. — Divatos, jól fizető szak­ma hírében áll a rolókészítés, önnek megéri? — Megéri-e...?! Ha ráfi­zetnék, biztosan nem csinál­nám. Ne higgye azonban senki, hogy az anyagköltség, munkaráfordítás és az úti­költség levonása után. a fennmaradó összegből vala­mikor is milliomos leszek. — Hányféle színből vá­laszthat a megrendelő? — Három alapszín a jel­lemző: fehér, világos és sö­tétbarna. Időközönként a kü­lönböző gyártó vállalatoktól beszerezhető anyagok kö­zött színárnyalat-eltérés ta­pasztalható. Aki végül is úgy dönt, hogy készíttet redőnyt vagy reluxát, annak alaposan a pénztárcájába kell nyúlnia. Az 1000 forint négyzetméter körüli ár nem kis beruházást igényel. Ezért többen az OTP-hez fordulnak hitel re­ményében. — Tudnak-e kölcsönt adni ilyen esetben? A kérdésre dr. Szekeres István, az OTP igazgatóhe­lyettese válaszolt: — Ilyen célra sajnos, nem. Van ugyan egy kölcsönlehe­tőség, mely a személyi tulaj­donú lakások utólagos hőszi­geteléséhez nyújt támogatást, de ez kizárólagosan csak a redőny vagy reluxa felsze­reléséhez nem vehető igény­be. A lakások (lakóépületek) hőszigetelési értékét jelenleg az MSZ—04 140 2-es hőtech­nikai szabvány írja elő. A szabványban előírt érték el­éréséhez a roló felszerelése édesipari terméket lehetett kapni, kevesebben panasz­kodtak a sörhiányra. Nem si­került kielégíteni a keresle­tet kolbászfélékből, főtt és füstölt húsokból, időnként hiányzott a fűszerpaprika, a citrom, az étolaj, a marga­rin. Ellentmondásos a ruházati ellátás is. Túlkínálat volt la­kástextíliákból, kötöttáruk­ból. Választéki hiányra pa­naszkodtak a vásárlók kon­fekcionált, csecsemő- és gyermekruházati termékek­nem elegendő. Ugyanakkor előírás szabályozza, milyen munkálatok végezhetők el utólagos hőszigetelés címén. (Pl.: nyílászárók faszerke­zetének felújítása, hézagok tömítése kittel, vagy habo­sodó műanyaggal stb.) Ilyen teljes hőszigetelés elvégzéséhez már adható kölcsön. Hitelkérelem esetén a tervezett hőszigetelésről részletes műszáki dokumen­tációt kell mellékelni az OTP-hez. Fontos tudnivaló még, hogy utólagos hőszige­telésre kölcsön csak abban az esetben adható, ha a la­kóépület (lakás) építési en­gedélyét 1982. november 1-e előtt kiadták, és használatba­vételi engedéllyel rendelke­zik, valamint a hőszigetelési munkát a rendelet hatályba lépése után kezdték meg — mondta Szekeres István. Tény, hogy kölcsön nélkül is gomba módra szaporodnak a redőnnyel felszerelt laká­sok. Csáki Antalt, a Békés­csabai Városi Tanács műsza­ki osztályának vezetöhelyet- tesét arról kérdeztük, mi a véleménye a sokasodó rolók­ról, hogyan illeszkednek ezek az új színfoltok a városkép­be ? _ — A redőny és reluxa fel­szerelése nincs engedélyhez kötve, és egyelőre nem is tartjuk szükségesnek a sza­bályozását. A lakótömbök­höz viszonyítva nem alkot­nak akkora felületet, mely már jelentősen befolyásolná a városképet. Sőt, változatos színeikkel, félig vagy egészen leeresztett állapotukban ol­dottabb hangulatot terem­tenek lakótelepeinken. A lakástulajdonosokra van hát bízva, hogy szereltet­nek-e redőnyt lakásaik ab­lakaira, vagy morcosán le­húzzák a rolót — az üzletkö­tő orra előtt. bői. Nem sikerült kielégíteni az igényeket flanell-, gyap­jú- és pamutárukból, haris­nyából és zokniból. Javult a női cipők választéka, gye­rek. és férfilábbelikből vi­szont továbbra sincs megfe­lelő kínálat. A divatcikkek körét közvetlen árubeszer­zéssel színesítették. A tartós fogyasztási cikkek közül nem okozott gondot a gázké­szülékek, a széntüzelésű tűz­helyek, a centrifugák, a var­rógépek beszerzése. Ugyan­csak túlkínálat volt szilárd­Bácsa András Szövetkezeti árukínálat Több diétás húskészítmény — Közvetlen beszerzések — Kevés a radiátor és a televizié — Lebegő tolipiac Megyénk fogyasztási szövetkezetei egy- első 9 hónapjának munkáját mérlegre re nagyobb szerepet játszanak az áruellá- tesszük, megállapíthatjuk; valamelyest nőtt tásban, hiszen árbevételük 86 százaléka a a forgalom, javult a gazdálkodás, kiskereskedelemből származik. Ha az év „Nehéz becsületesen élni, de jó” Répást János nyugalma­zott alezredes idestova már 27 éve lakik Szeghalmon. Legmélyebb emlékei azon­ban szülőfalujához kötődnek, ahol nem csak gyermekéveit és ifjúságát töltötte el, ha­nem érett férfikorát is, s életének sorsdöntő változása szintén azon a településen következett be. De vegyük sorra pályafu­tásának egy-egy állomását ennek a hosszú, göröngyös utat bejárt embernek. Csor- váson született 1923-ban. Édesapja gazdasági cseléd volt, az egyik Wenckheim- birtokon. Édesanyja szintén csorvási. A szülők hat gyer­meket neveltek fel. János úgy végezte el a hat elemit, hogy tanév közben is gon­dozta a grófi kocsis jószága­it. Ennek ellenére jól meg­tanult írni, olvasni és szá­molni. Munkája fejében egy mázsa búzát, meg egyéb élel­met kapott. Később az oros­házi tanyákon kisgazdák fo­gadták fel, majd 1942-ben a csorvási malomban kezdett dolgozni. A felszabadulás alapvető fordulatot hozott. Minden le­hetőséget és körülményt számba véve úgy döntött, hogy neki a kommunista pártban van a helye. Még mielőtt végleg elkötelezte volna magát az új hadsereg­gel, 1946-ban határőrré ké­pezték ki Herenden. Lesze­relése után visszament Csor- vásra, a malomba. Majd 1949-ben a párt tüzértiszti iskolára küldte, s a követ­kező év tavaszán hadnaggyá avatták Budapesten. Csapat­szolgálat, tanulás és tanár­kodás váltogatta egymást, míg végül 1954-ben az oros­házi, 1958-ban pedig a szeg­halmi kiegészítő parancsnok­ságra helyezték. Az előbbi helyen mint parancsnokhe­lyettes, az utóbbin már mint parancsnok szolgált 1978-ig, nyugállományba vonulásáig. A néphadsereg vezető párt- szervezetében hosszú éveken keresztül töltött be tisztsé­geket és még most is tagja a területi MHSZ-nek. Ami ki­tüntetéseit illeti, talán érde­mes megemlíteni, hogy a Jubileumi emlékérmen kívül a Szolgálati Érdemérem és a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát több alkalommal kapta meg. Felesége adminisztrációs munkakörben dolgozik je­lenleg. Három gyermekük van. A legidősebb, János jogtanácsos Mezőtúron. A középső, László, buszvezető Mezőberényben és a legfia­talabb, Erika, most végzi a tanítóképző főiskolát Debre­cenben. A szolgálati teendők ellátása, valamint a család­tüzelésű kazánból és kályhá­ból. Sajnos, nem mondható el mindez az egyes hűtőszek­rényekről, motorkerékpá­rokról, automata mosógépek­ről, a fekete-fehér és a szí­nes tévékről. Nőtt az érdek­lődés a bútorok iránt, főleg a korpusz- és az elemes bú­torokat keresték. Folyamatos lett az építőanyag-ellátás, csupán az égetett tetőcserép és a fenyőfűrészáru volt hiánycikk. Nagy készletekkel rendelkeztek a szövetkezetek vasbeton termékekből és nyí­lászárókból. Az előző év­hez képest javult az üveg és a porcelán, a háztartási papírárnak kínálata, de to­vábbra sincs elegendő villa­mos szerelési anyag, radiá­tor, alkatrész. Jótékonyan hatoltak az áruellátásra az úgynevezett közös boltok, amelyek 9 hónap alatt 245 millió forint értékű árut ad­lak el, a Békésszövker pedig 439 millió forinttal segítette az áfész-boltok forgalmát. Ami a vendéglátást illeti: a szövetkezeti szektor rész­aránya ma már 60 százalék. A forgalom folyó árakon 3,6 százalékkal növekedett ugyan, de elmarad az orszá­gos átlagtól. Az áfészek több­Hépási János ny. alezredes, volt járási kieg.-parancsnok Fotó: Kovács Erzsébet nevelés gondja, baja Répási János idejét annyira lekötöt­te hogy még üdülni sem ment el. Külföldön is csak egyetlen alkalommal fordult meg. Szerény körülmények között él és nagyon örül an­nak a hétvégi kertnek, ame­lyen megtermelheti a főzés­hez szükséges zöldségfélé­ket. Még az eljövetelem előtt feltettem neki egy olyan kér­dést, amelyet más, hasonló beosztású tisztnek eddig még sose. Előfordult-e hébe-hóba, hogy egyes szülők vagy hoz­zátartozók „megkörnyékez­ték” a parancsnokot azért, hogy fiuk (férjük, vejük, só­goruk, stb) ne vonuljon be. A válasz egyértelműen így hangzott: igen. Az alezredes több esetet is megemlített azzal kapcsolat­ban, milyen jogos, avagy át­látszó indokokkal kértek fel­mentést, esetleg halasztást a katonaság alól a fiatalok. Ilyenkor mérlegelni kellett. Volt, amikor Répási János motorkerékpárra ült és saját szemével győződött meg ar­ról, hogy a családi körülmé­nyek valóban rosszak, és így az érintett fiatalembernek nem kellett bevonulnia a hadseregbe. Ám egy-két olyan eset is előfordult, amely már-már a lekenyere­zés szándékát is feltételezte. Ilyenkor a parancsnok a leg­határozottabban visszautasí­totta a felkínált anyagi java­kat és keményen elítélte ezen próbálkozásokat, ugyan­olyan szigorral, mint azokét, akik „csak” egy kis protek­cióért folyamodtak. Ugyanis mindig visszagondolt nagy­apjára, aki unokáit hasznos, erkölcsi útravalóval látta el. A régen sok-sok megalázta­tást átélt fiú többek között tőle hallotta: „Nehéz becsü­letesen élni. de jó". És ő ezt örök életére megjegyezte, meg is tartotta . . . Bukovinszky István sége 1—10 százalékos forga­lomnövekedésről adhatott számot, három szövetkezet 10 százalék fölött teljesített, négy viszont a tavalyi ered­ményt sem érte el. örvende­tes, hogy az előfizetéses étel­eladás 14,8, az üdítő italoké 3,9 százalékkal nőtt. Szintén figyelemre méltó, hogy a kis­kereskedelmi üzletek 41 szá­zaléka szerződéses, illetve jövedelemérdekeltségű for­mában működik, amely az összes kiskereskedelmi ár­bevétel csaknem 50 százalé­ka. Az áfészek 25 százalékkal több terméket vásároltak fel, mint az elmúlt esztendő azo­nos időszakában. Nehézségek voltak a toll értékesítésével. Mezőkovácsházán például szeptember 30-án 130 millió forint értékű tollat raktároz­tak. Kedvezően alakult a baromfi eladása, a méz, a gyógy- és az ipari növények, a zöldség és a gyümölcs fel­vásárlása. Évről évre csök­ken a tojás- és a nyúlfel- vásárlás. Mindezek ellenére a megye fogyasztási szövetke­zetei év végére teljesítik ex­porttervüket. S. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom