Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-06 / 286. szám
o 1985. december 6., péntek Jelenet az előadásból, középen István szerepében Bubik István Rockopera a Nemzeti Színházban Játékos álmaimban néha arra gondolok, milyen érdekes lenne százévenként egy- egy napra visszajönni az életbe, megnézni, mire jutottak késői utódaink. Menynyire becsülnek bennünket, miféle értékeink állják az időt. Ilyen látogatáson nem mulasztanám el megérdeklődni, műsoron van-e a nyolcvanas évek sikerdarabja. az első nemzeti rockopera, az István, a király. Eljövendő színháztörténészeink bizonyára megemlítik. hogy Szörényi Levente és Bródy János eredetileg a filmgyár részére írták darabjukat. Nemeskürtv István biztatására, Boldizsár Miklós, Ezredforduló című drámájának felhasználásával. A nyilvános filmfelvétel minden elképzelhető sikert felülmúlt. de rekord példány- számban keltek el a hang- felvételek lemezen és kazettán is. A film is sikeres volt, majd a következő nyáron a szegedi szabadtéri játékokon jött tűzbe a közönség Istvántól, a királytól. aztán felkerült a darab a Nemzeti Színház műsorára, az államalapítás ezredik évfordulóján pedig az Operaház díszelőadásán szerepelt. . . Valamennyi kritikus megírja majd, hogy a sikersorozat legkézenfekvőbb oka abban rejlik, hogy a rutinos szerzőpáros azokat a gondolatokat, érzéseket formálta darabbá. amelyek keletkezésük idején „benne voltak a levegőben". Ne kontárkodjak következő nemzedék ítészéinek munkájába, hiszen a jelen is szolgál épp elég szenzációval: Budapesten, a Nemzeti Színházban fergeteges sikerrel játsszák Szörényi—Bródy: István, a király című rockoperáját. Utólag persze könnyű következtetni, de ez az előadás szinte törvényszerűen jött létre. Erre hatottak a színház erővonalai, a közönség érdeklődése, és természetesen a közönséget igényesen kiszolgáló zenészek tehetsége is ide vezetett. Ha jól emlékszém. a Vígszínházban történt ..nyitás" a rockzene felé. a Képzelt riport egy amerikai pop- fesztiválról című előadással. Ezt követte a Harmincéves vagyok, majd másfajta hang- szerelésben. de hasonló tőről fakadóan a Kőmíves KeleMTl-fotó: Ilovszky Béla men. S hogy ne csak fővárosi sikereket említsek, voltak itt nálunk, Békésben is rockzenészeket foglalkoztató színházi vállalkozások, mint például a Tévedések vígjátéka vagy a Cyrano musicalváltozata. Színházaink tehát készen álltak a rockopera befogadására, és mivel a fent említett darabokat magyar szerzők írták, adva volt az alkotói gárda is. Jöttek a világból a sikerek új meg újabb hullámai. Kellett, hogy mozdítsanak a magyar színházi igényeken, vágyakon. Nyilvánvalóan nem szólhattak megszülető darabjaink a vietnami háborúról. hiszen a Hair világsikerét úgyse tudtuk volna túlszárnyalni. Jézus Krisztus, a szupersztár se a mi gondolatkörünkből született. bár hatott itt is,“elemi erővel. Aligha véletlen, hogy az első magyar rockopera történelmi eseményt dolgoz fel: az államalapítást. Mint amikor légritka térből szabadulva hirtelenjében minden ful- ladozást oldani próbál az ember, úgy növekedett napjainkban a magyarság érdeklődése történelmünk iránt. Hitet, erőt, tartást ad számunkra a tudat, hogy évszázadok viharaiban sokszor eljutott nemzetünk a lenni vagy nem lenni határáig. Tanulságul szolgálhat az is. ami a szakadék szélére sodort. és jó a mindennapi felismerés. hogy mégis, mindenek ellenére élünk. Szörényi Levente és Bródy János munkálkodásában csúcsosodik egy olyan zenei irányzat, amelyre talán nincs is megfelelő szavunk. Köny- nyűzenének valójában nem nevezhető, különösen leminősítő zöngékkel nem. Popzene volna talán a legjobb jelölés — az se magyar szó! —, ha a popularitás. a népszerűség. elfogadott értékmérő lenne. (Mert bizony Erkelt senki se nevezi popzenésznek, bármennyire is népszerű.) Szörényi és Bródy a kezdeti Ki mit tud?-ok (vagy táncdalfesztiválok?) rakoncátlanjaiból lettek jelentős zeneszerzőkké. Vállalom a megkövezést, de véleményem szerint ez a szerzőpáros a maga módján azt az utat járta be, mint amelyet — más minőségben! — Bartók és Kodály tett meg. A népzenéből. a tiszta forrásból merítettek, s lettek ezáltal igazi népzenészek. Idő kell annak lemérésé- re, hogy az István, a király Nemzeti Színházban történt bemutatása milyen hatással lesz a társulatra, a közönségre és a darab további sorsára. Lehet építő katalizátor és talán ennek az ellenkezője is. de bizonyos, hogy közömbösen nem beszélhetünk róla. Kerényi Imre rendező merészet cselekedett. amikor rockopera színpadra állítását vállalta a Nemzetiben. Olyan darabot, amely más közegben hamar ismert és népszerű lett. A rendezőt nyilván izgatták a mű eddig ki nem bontott mélységei. filozófiájának új vonásai. A „mondd, te kit választó nál”-kévdést Kerényi Imre a maga módján teszi fel. A királydombi ősbemutatón, valamint a filmben a pogány keménység és az átszellemült tisztaság csatájának lehettünk tanúi. Kerényi színpadán véres misztériumjáték során mintha a kényszerpályára került világ láthatatlan erővonalai mozgatnák a szereplőket. Kőszínházban lehetőség van rá — és szükséges! —, hogy az egyéni drámák finomabb árnyalatai is előtűnjenek. E tekintetben különösen szép István és Réka egymáshoz való gyengéd kötődésének megsejtetése. Evek, lassan évtizedek óta keresi helyét, arculatát a nemzet színháza. Hívei és ellentábora csatájában úgy tűnik nem megalapozatlan az a vélemény sem, hogy már csak nevében őrzi szellemi jogfolytonosságát ez az intézmény. Ha a többszólamú- ság a színház célja, akkor az István, a király emlékezetes állomás az úton. A rockopera műsorra tűzése kemény próbatétel a színház fiataljai számára. Megméretnek és igaznak találtatnak. Kettőzött szereposztásban megy a darab. így jelentős számban „vannak benne" a színház ígéretes jövőjű művészei. Amikor láttam. Bubik István volt a címszereplő. Szemes Mari énekelte Saroltot. Kubik Anna keltette életre Rékát — énekes feladataikat is jó színvonalon oldották meg. Vikidál Gyula, a rokonszenves popsztár, a Nemzetiben is erős egyéniség Koppány szerepében. De mind a többiek, valamennyien emlékezetes csapatmunka részesei: a koreográfus No- vák Ferenc, a díszlettervező Götz Béla, Vágó Nelly, a jelmezek tervezője, Szörényi Szabolcs zenei rendező és a karmester Nagy Árpád. Ám a legtökéletesebb technikával készült zenei felvételek is azt sugallják, hogy a rockopera további izgalmas megújulása akkor várható, ha mind az ének. mind a zene. akkor és ott. élőben lesz hallható. Andódy Tibor OLAJFÜTESES KAZÁNRENDSZERÜNKHÖZ vizsgázott fűtőt felveszünk FŰSZERT. Békéscsaba, Északi ipartelep. V igasztalanul esik. kedvetlenül bóbiskolok a kocsiban. A kertek alatt nesztelenül suhan az ősz. a frissen szántott fekete, szinte fényes barázdák között víz csillog. Medgyesbodzás. Gyerekkori emlékek tolulnak elém. a szülőföld üzen, de a képek elmosódnak. Halovány arcokat látok. akik már nincsenek, a mostaniak zöme ismeretlen. Régen, talán 1974-ben írtam a községről, a hozzá tartozó Pusz- taottlakáról és Gábortelepről. Sok minden változott itt azóta. Üj könyvtár, gyógyszertár épült, még szobrot is avattak. Mondják is az öregek, hogy minek ide szobor, a pénzt inkább járdára költötték volna. Persze, csináltak járdát is, de az évi 270 ezer forintos fejlesztési alapból aligha futja mindenre. Az utóbbi időben pezseg a közélet a három településen. Az a hír járja, hogy közös vízmüvet építenek. Ehhez pedig szükséges a lakosság pénze is. Mélyen bele kell nyúlni a pénztárcába a fiataloknak és az időseknek, hiszen portánként 16 ezer forintról van szó, ehhez jön még mintegy 4 ezer forint, ha valaki a kapun belül akarja tudni az egészséges ivóvizet. Tehát, nincs apelláta: a jövedelem nagyságától függetlenül, egyformán kell vállalni a terheket. Igaz, 10 évre elosztva. A kis nyugdíjasok, az egyedülálló öregek, a nagycsaládosok, a 70 éven felüliek bizony elkeseredetten kapálóznak. Néhányan nekem szegezték a kérdést: mondjam már meg, hogy miből fizessenek, amikor a 2.-3 ezer forintos nyugdíjból nem telik ilyen tetemes kiadásra, összekulcsolják fáradt kezeiket, szemük ráncai között elszabadulnak a könnyek. „Mi ezt már úgysem élvezzük, fiam. mire elkészül, kivisznek a temetőbe." Ilyenkor elszomorodok. Mit mondhatnék nekik? Azt. hogy tengernyi tennivaló vár az utódokra. A falut a jövőnek, az unokáknak kell építeni. De hol vannak az unokák, kérdezik. Totyogós öregekkel van teli a község, a fiatalok a városokba menekültek. Diskurálunk, győzködjük egymást, míg végül kijátszom az utolsó adut. No, nézzük meg azokat a hízókat. Jani bátyám! Ott van a „pénzeszsák az ólakban. Nevetünk. Riadtan koppannak a lépteim a tanácsháza csendes folyosóján. Nem irigylem Bacsa Jánost, a közös tanács elnökét, aki 20 éve van a hivatalában. Tudom róla: nem szereti a hivatalnok szót, mezőgazdász volt, a földekről hozták be és ültették a tanácselnöki székbe, amely nem mindig kényelmes. Mert a tanácselnöknek sok mindent el kell viselnie. Rákiabálnak az utcán, az orra alatt hadonásznak a falugyűlésen, verik az asztalt az irodájában és azt mondják, hogy goromba Verekszik a három faluért, az igazságért. Higgadtnak kell maradnia akkor is, amikor valaki hivatalos levélben, rossz anyagi körülményeire hivatkozva koldulási engedélyt kér a tanácstól, mert nem akarja fizetni a közműfejlesztési hozzájárulást. Nem vicc! Mutatják a beiktatott, a kockás papíron, kézzel írt sorokat és megdöbbenek. Nem tudom eldönteni, hogy az elkeseredés, vagy a cinizmus adla-e kezébe a tollat. Mindenesetre elgondolkoztató, még akkor is. ha szélsőséges eset. Az élet néha hihetetlen dolgokat produkál. A község vezetőinek nem szabad azonban sokáig meditálni, esetleg megsértődni. hiszen a többség, a 2226 lakos 75—80 százaléka beMélyülő kutak lépett a vízműtársulatba. Az idő sürget, mert különösen Med- gyesbodzáson és Pusztaottlakán vészesen apadnak a kutak, egyre mélyebbre kell fúrni a jó ivóvízért. Mióta a két falu határában levő kutak naponta Ifi ezer köbméter vizet adnak a megyeszékhelynek, a környező településeken hörögnek a csapok, a közkutak, csökken a víz az orvosi rendelőben, az iskolában, az óvodában. Magyarázták ezt a nyári-őszi falugyűléseken, a tanácstagok is elmondták, amikor kérdőívvel járták a falvakat. Ugyanis a településfejlesztési hozzájárulást, az évi 600—800 forintot a vízmű és a járdák építésére szánják, ha a 200 állampolgár 50 százaléka megszavazza. Azért csak ennyien jöhetnek számításba, mert a többi családokban az egy személyre jutó havi jövedelem nem éri el a 2500 forintot. A kör bezárul. Újra a pénznél kötünk ki. A vízmű 21 millió forintba kerül. Ebből a lakosság áll 13—14 milliót, a megyei tanácsi pályázat 5 milliót hoz a konyhára, a helyi tanácsnak is akad félmilliója és segítenek az érdekelt közüle- tek is. Nézegetem a terveket. A Pusztaottlakához tartozó Bagófaluban már ez év december 10-ig lefektetik a gerincvezetéket. Tökfaluban jövő júniusig végeznek ezzel a munkával. Bodzáson 1986 december végéig rakják le a csöveket, először a Petőfi és a Hunyadi, majd a Béke és a Széchenyi utcában. Végül Gábortelepen 1987. június 20-ig befejezi az építést a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Itt viszont meg kell állni egy pillanatra. Mert éppen a gábortelepiek tiltakoztak a legjobban a vízmű ellen, itt a legalacsonyabb a vízműtársulati tagok aránya. Miért? Nem szeretik a falul, a tanácselnököt, fittyet hánynak az egészségükre, a jövőre? Aligha. Arról vári szó: ütköznek az érdekek. Ebben a faluban nagyon sokan fúrattak kutat az udvarukban, vízellátóberendezést szereltek fel, van fürdőszobájuk, meleg vizük, amely nem kevés pénzbe került. Szabad-e elmarasztalni őket emiatt? A kérdés költői, hiszen a tanács is szemet hunyt, a vízügyi hatóság sem forszírozta a vízjogi engedélyt, mert vitathatatlan, hogy 30—40 méteres kútnál már erre is szükség van. A kútfúró jött, dolgozott és leli zsebbel távozott. Most nem lenne szerencsés az embereket azzal riogatni, hogy fizethetik a büntetést, amikor tizenegyvalahány évvel ezelőtt senki sem gondolt arra: itt valamikor is vízmű épül. Kétségtelen, a település nem éppen mostanában éli virág- korát. Nehezebbek a megélhetési körülmények, a jobb napokat látott termelőszövetkezet tavaly 20 milliós veszteséggel zárt, a lakosság fele nyugdíjas. Ennek ellenére eddig mindössze ketten kértek részletfizetési kedvezményt, haladékot pedig senki. A tanácsiak állítják: az összejöveteleken részletesen szóltak a rendelet adta lehetőségekről. Arról, hogy a 18 1983. ÉVM—PM együttes rendelet értelmében, ha a tulajdonos 6 hónapon belül nem képes megfizetni a közműfejlesztési hozzájárulást, akkor kérelmére a tanács kamatmentes részletfizetést engedélyezhet. Ugyanakkor kölcsönös méltánylást érdemlő esetben meghatározott időre szóló kamatmentes haladékot adhat. Felmentés viszont nincs! Nem kételkedem az állítás igazában. A beszélgetések alkalmával azonban azt tapasztaltam: főleg az idősebbek nem mindig látták világosan, hogy mit írattak velük alá, a vízműtársula- ti nyilatkozatot vagy az új településfejlesztési hozzájárulás felmérőlapját. Még mindig esik. Képzeletemben megjelenik a két falu határán a fényes hidroglóbusz, az összefogás jelképe. Mert a lakosság anyagi hozzájárulása nélkül manapság egyetlen lépést sem lehet tenni. De a közteherviselés fogalma is átalakul. Nyilvánvaló, hogy az élet drágulásával egyre többen kérdezik: miféle közteherviselés az, ahol a falusi ember fizet a víz-, a csatorna-, a gázvezetékért és neki a vízért, a gázért, a villanyáramért is kétszer-háromszor annyit kell adnia, mint a városi polgárnak. Ne nyissunk kiskapukat, mondják a szakemberek, a törvényalkotók. Jó, értem én, a rendelet lényege is világos, de ha a szocialista elosztási rendszer nem egyenlősdit jelent, akkor ennek megfelelően kellene meghatározni, megosztani a terheket. így gördülékenyebb lenne a közmegegyezés Medgyesbodzáson és másutt is. Seres Sándor
