Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
o 1985. december 31., kedd NÉPÚJSÁG Szerencsemalac — ropogósra sütve „Disznó szerencséje van” — mondják az olyan emberre. akit teljesen váratlanul ajándékoz meg a sors valami jóval. Az ősi magyar néphitben a disznó, csakúgy mint a malac, a szerencsét hozó állatok sorába tartozik, és nyilván ezért nevezik a magyar kártya legmagasabb .— de nem mindig a legerősebb — lapját is „disznónak”. Érdemes egy kicsit firtatni, hogyan is keveredett szerencsét hozó állat hírébe a gazdaságban és az étkezésben oly fontos szerepet betöltő jószág. A babona nyomai a XIII. századig, a tatárjárást követő időszakig nyúlnak vissza. Közép-Európában akkoriban — állítólag — előelőfordult, hogy a tölgy- és bükk faerdőkben legeltetett disznók egy-egy nem túl mélyre ásott, a tatárok elől elrejtett kincset kitúrtak. Így aztán ehhez az állathoz tapadt az a felvetés, hogy „kitúrja a szerencsét”. Az mára babonák természetrajzából következik, hogy a jót hozó hírét éltette és erősítette az állat évi kétszeri ellése, tartásának gazdaságossága. A Magyar Közmondások múlt századi gyűjteményébe került majd’ 200 szólásból is kitűnik, mekkora becse van ennek a minden porcikájáig feldolgozható, hasznosítható állatnak. Ez hát az előzménye a szilveszteri malacpecsenyének, amit — ha babonából nem is —, de ínyenckedésből feltétlenül érdemes fogyasztani, kivált, ha beszerezhető. A szilveszteri pecsenyének való beszerzésekor nemcsak azért kell ügyelni az állat korára, méretére, mert a már 2—3 hónapos jószág bőre nehezen puhul, hanem gondolni kell arra is, hogy beférjen az edénybe, sütőbe — lehetőleg kifektetve. Az 5-6 kilós darab még jól elhelyezhető, könnyen puhuló. A malac belső részei eltávolítása után alaposan megmosandó. Puha ruhával a vizet kívül-belül töröljük le róla, majd kevés sót dörgöljünk a pórusokba. Kerítsünk 3 nem túl vékony fadarabot, olyan hosszúságút, mint a tepsi szélessége. Erre fektessük a jószágot, hogy mintegy a levegőben piruljon a forró sütőben. A sütőteret nem kell előre bemelegíteni, sem nagy erejű lángra állítani, hanem lassú lánggal kell sütni, hogy a húsa megpuhuljon, s csak a végén gyors tüzet adni neki. Zsírral nem kell öntözni, hanem szalonnával kell a bőrét kenegetni mintegy 20 perces időközökben. Aki szereti, belsejét bedörgölheti fokhagymával, majoránnával. Ha a malac 7-8 kilós, akkor megmosás előtt a hátsó lábánál kell „megrövidíteni”, annyit metszve le belőle, hogy a tepsibe beleférjen. Ez esetben az állat bőrét ajánlatos. sós vízzel leforrázni, sőt, hátra fektetve néhány percig a forró, sós vízben hagyni, s úgy tenni a „geredafákra”. A régebbi szakácskönyvek javallják a malac melsó-hátsó lábainak fával, való kipecke- lését. Ez arra jó, hogy bőre kifeszüljön, akkor kapja meg fényességét. „Rézi néni” azt ajánlja a szakácskodóknak. hogy a malac „igen forró kemencébe” kerüljön, nehogy a lassan keletkező gőzben csak főjjön. Venesz mester tanácsa: csavarjuk papírba a malac fülét, farkát, nehogy megpörkölődjék. ö sörbe mártogatott szalonnával ke- negeti a sültet. Fontos és minden szakértő javallta eljárás: a mintegy 3 óra alatt puhára-ropogós- ra sült malacot az elkészülte után a tepsiből kiemelve egyetlen bárdcspással válasszuk el a fejétől, hogy a gőz minél hamarabb kimenjen belőle. A fejet a tálaláskor természetesen vissza kell a törzshöz illeszteni. ,-A tálra helyezett, ropogós malachús hidegen-melégen egyaránt finom falat. Melegen sült burgonya, piros: párolt káposzta illik hozzá, köré téve, ügyelve, hogy a káposzta lé nélkül kerüljön a malac mellé, el ne áztassa a húst. A pecsenye levét lezsírozva, alaposan megforró- sítva, külön edényben tálaljuk hozzá. ■A hideg malacsülthöz finom a majonézes franciasaláta, szép és ízletes a marinált (savanyított!), piros paradicsompaprika. Akár hidegen, akár melegen adjuk a malacot az asztalra, szájába illesszünk citromkarikát. Nyerges Ágnes Karikatúrák Nem akarom, hogy elfagyjanak az ujjaim Szabadalmi hivatal — Meddig kell még egyáltalán várni No, öcsi, ho*ry állunk a célzó tudománnyal? Nyakunkon a szünidő Hát megkezdődött, vagy ahogyan fülem hallatára egy édesanya fogalmazott: „nyakunkon” a szünidő! Az idei karácsonyi, téli szünet egy kicsit hosszabb az utóbbi években megszokottaknál, hiszen gyakorlatilag december 21-én, szombaton megkezdődött és január 6-án, hétfői napon nyitnak ki újra az iskolák. Ez, ha jól számolom, 16 kerek nap, vagyis jó két hét. Kedves szülők! Kedves anyuka, akinek a „nyakán” van a szünidő, tessék elhinni, nagyonis szükségük van kisebb és nagyobb csemetéinknek erre a két hétre. Talán még jobban szükségük van rá, mint nekünk felnőtteknek, hiszen nem kevés a feladatuk a tanulás hónapjaiban (de mesz- sze is van már az a szép augusztus vége!), s előttük áll a második félév. Örüljünk a gyerekeink bő két hetének, és igyekezzünk minél szebbé tenni számukra (és a magunkéra is) ezt a két hetet. Sok szülő „tartalékolt” szabadságot ezekre a napokra. Ahol így van, ahol a szülőnek módjában áll a gyerekkel együtt tölteni a téli szünidőt, ott csak néhány dologra kell odafigyelni: legyen változatos a program, de ne mi szülők találjunk ki mindent, hanem bízzunk minél többet a gyerek fantáziájára, és ami nem megy túl a lehetőségek határán, azt segítsük is megvalósítani. A gyerek minél nagyobb, annál inkább igényli, hogy osztálytársaival, barátaival, felnőtt nélkül is tervezhessen programokat. Ellenőrizzük, de engedjük. Annyit adjunk önmagunkból a gyerekeinknek, amennyit igényelnek. De azt adjuk! Hányszor elmondtuk, leírtuk, de még mindig nem elégszer: a legszebb, a legdrágább karácsonyi ajándék sem pótolja az igényelt együttlétet. Ha a gyerek alkotó játékot kapott, akkor, ha kell, segítsük őt az alkotásban, de mindenesetre legyen időnk megnézni, elismerni, amit alkotott. Ezernyi a lehetőség szabad on-szó bábán, otthon, barátoknál, esetleg vidéki nagyszülőknél, vagy éppen városi rokonoknál ahhoz, hogy szebb, változatosabb legyen ez a két hét. Akkor lesz igazi kikapcsolódás felnőttnek-gyereknek, ha mást csinálunk, mint az esztendő többi napjain, hetein. És ekkor hozza meg a kívánt célt is: az erő újragyűjtését ahhoz, hogy a gyerekek megkezdhessék a második félévet. Vár rájuk még épp elég munka: a pihenés két hete legyen valóban a pihenésé (nem a lustálkodásé), a kikapcsolódásé, a szórakozásé. Olyan legyen a két hét, hogy a gyerek jókedvében várja az iskola kapujának kinyitását. legyen miről mesélnie társainak. (sárdi) Közlekedés csúszós, jeges úton AUTÓ — MOTOR Minden járművezető a csúszós, jeges úton vizsgázik le tulajdonképpen a fékezésből. Ez az autóvezetés igazi művészete. Utainkon az első téli fagyok már az ősz végi éjszakai lehűlések után megjelennek. Az út állapotának ismerete egyetlen évszakban sem olyan fontos, mint télen. A jég hirtelen képződik, és sok meglepetésben részesíti a járművezetőket. Az úttest jeges felületét sokszor eltakarja a porréteg vagy a felhalmozódott falevelek tömege. Különösen kedveznek a jégképződésnek a hidak és az utak alatt messziről észrevehetetlenül húzódó vízáteresztő csatornák- A gépkocsivezető ezeket csak akkor veszi észre, amikor már rajtuk halad. Pedig ezeken a hidakon az erősebb széljárás létrehozza a jeget, mint a föld melegét tartó útfelületen. Tavasszal pedig éppen fordítva van: az utak még javában tartják a téli fagyot, amikor a hidakon már megolvad a jégpáncél. Még nagyobb mértékben mutatkoznak ezek a megváltozott útviszonyok a vasúti és a folyami hidakon, ahol a vízpára és a mozdonyfüst lecsapódása fokozza a jégképződést, illetőleg a felület nedvesedését. A legtöbb helyen semmi sem jelzi ezeket a veszélyeket. Ha baleset történik, ezt a vezető „figyelmetlenségének” tulajdonítják. Pedig a legtöbb gépkocsivezető lassítana, ha idejében megtudná, hogy jeges út következik. Egy amerikai pszichológus hat éven át folytatott balesetkutatásainak eredményei között az első helyen említi azt a felismerést, hogy a figyelmeztető tábláknak nagyon fontos szerepük van a közlekedési biztonság megőrzésében. E táblák mégsem mindig töltik be teljesen azt a szerepet, amelyre hivatottak- Miért nem? Azért, mert a legnagyobb hőségben is ott állnak az út mentén, és „figyelmeztetik” a gépkocsi- vezetőt a jég-, a csúszásveszélyre. Ha pedig a vezető egész éven át azt látja, hogy „hiába” áll ott az a tábla, akkor télen sem veszi komolyan a figyelmeztetést, és a felhívás esetleg épp akkor, amikor nagyon is időszerű volna, hatástalanná válik. Milyen technikai módozatok vannak arra, hogy elhárítsuk a havas, jeges úton való csúszás veszélyeit? Kezdetben volt olyan elgondolás, hogy a jégpáncélt az úttestbe beépített fűtőberendezésekkel kell megolvasztani. Az ezzel kapcsolatos kísérletezést azonban abba kellett hagyni költségessége miatt. Nem maradt más hátra, mint hogy a fékberendezés üzembiztonságát fokozzák. Napjainkban — úgy látszik — eredményesen sikerül megvalósítani a „csúszásmentes fékezést". Az új fékezési rendszer megszünteti azt a csúszást amely abból ered, hogy a kerekek nem forognak, „leblokkolnak”. Ez az úgynevezett „pánikstopkor” alkalmazott kemény fékezésnek a jellemző következménye, de könnyed fékezéskor is előfordul, ha síkos az útfelület. A korszerű kocsikban ma már megtalálható csúszás- gátló berendezés arra szolgál, hogy megakadályozza a kerekek blokkolását, illetőleg — ha ez bekövetkeznék — nyomban megindítsa a kerekek forgásátB. I. Megfigyeléseim az ékszerteknősükről Ili. ÉLŰSOROK A türelmes gondozás már a hatodik-hetedik évben kedvező eredményt hoz. Állataink ivari különbsége egyre szembetűnőbb lesz. A hím mellső karmai megnyúlnak, a 6—8 cm-t is elérhetik. Farka is hosszabb és erőteljesebb lesz, mint a nőstényé. A hím haspáncélja homorúvá válik- A nőstényen különösebb változások nem mutatkoznak. Egyes szakemberek szerint 10—11, mások szerint pedig 8—9 éves korban válnak ivarérettekké- Bízom abban, hogy az utóbbiaknak van igazuk, ugyanis teknőspárom életkora közelít a jelzett időponthoz. Igyekszem felkészülni a teknősök esetleges nászjátékára, ami a szakirodalom szerint a víz alatt játszódik le. Valóságos táncot lejt a hím. Ha megtörténik a nász, utána a nőstény a homokos részen lyukat ás és abba 8—10 meszes héjú tojást rak. A betemetett üreget ezután magára hagyja, a többit a természetre bízza. A 2—2,5 cm-es ivadékok 60—70 nap múlva jönnek a világra. Ettől a pillanattól kezdve önálló és önellátó életet kezdenek. Nem számíthatnak a szülői gondoskodásra. A fogságban tartott állatok is szaporodhatnak. Nekem és családunk többi tagjának is nagy öröme, hogy egy ilyen ősi állatfaj Európában és lakásunkban is megél- Hogy nálunk jól is érezzék magukat, igyekszem mindent megtenni. (Vége) Juhász Gertrúd I szerkesztő megjegyzése A terráriumbán tartható teknősfajok — így a most ismertetett ékszerteknősök is — az egyik legköltségesebbek. Így ez is indokolja, hogy gondozásukra, tartásukra a szokásosnál is jobban vigyázzunk. A teknős ún. „probléma-állat”, ami azt jelenti, hogy csak kellő ismeretekkel, felszerelésekkel rendelkezők vállalkozzanak tartására. Egy teknős — a szakirodalom szerint „képes” arra, hogy akár hosszú hónapokig is haldokoljon; lassan és menthetetlenül pusztul el. Az ilyen jelenség kiváltása (s mi több: előidézése) ellentmond az alapvető emberiességnek is. Ezért ismét s nyomatékosan felhívjuk az állatkedvelők figyelmét : csak az vállalkozzon teknősök tartására, gondozására, aki a szükséges feltételeket biztosítani tudja, s aki a bizony nem kis költségeket sem sajnálja. A tapasztalatok szerint alsó tagozatos gyerekeknek egyáltalán nem való, ennél idősebb általános iskolás gyerekek pedig csak szülői, illetve felnőtt segítséggel tudják gondozni a teknősöket(N. I..)
