Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
1985. december 31., kedd NÉPÚJSÁG Szilveszteri sziporka Az EV Az év utolsó napjain ezt kérdeztük különböző foglalkozású emberektől. A tsz-elnök. Hegedűs Béla: — Az év szenzációja számunkra. hogy talpra álltunk. Termelőszövetkezetünk az 1984-es 10 millió forintos veszteséggel szemben több mint 40 milliós nyereséget produkált 1985-ben, s ez nem vicc. de nagyon vidám dolog. A tagság 1985 karácsonyát jobban ünnepelte, több került a zsebekbe, bár minden bizonnyal többet is dolgoztak. Kívánom, hogy legalább ilyen esztendeje legyen 1986- ban is gazdaságunknak, és a magyar népgazdaságnak is! A műszaki kárszakértő, Boriszov Gábor: vicce sztorija szenzációja ? — Majd' három hónapig dolgoztunk a nyáron a Balatonnál, a földrengéskárokat mértük fel. Közben sok vicces helyzettel is találkoztunk. Kezdem egy pajzánnal: a tsz-eket. gazdaságokat jártuk körbe, benéztünk minden helyiségbe. Szobáról szobára haladtunk az építésvezetővel, míg eljutottunk a pénztárig. ..Itt magánál van repedés. Juliska?” — kérdezte kísérőnk, mire a hölgy pirulva, de határozottan: ,,Juj, Pistám, van, de az nem a földrengéskor keletkezett!” A főorvos, dr. Rück András: — Most már ‘ jót derülök én is rajta, de akkor nem találtam viccesnek n dolgot. Az történt ugyanis, hogy egy éjszaka betörték a kocsim szélvédőjét és feltörték az autót. Kora reggel megyek le, látom, mi a helyzet. S ahogy jobban benézek a kocsiba — hát, a hátsó ülésen megtalálom az alvó tettest is! Kissé mámorosán itt keresett szállást magának, akkurátusán kívül hagyva a cipőjét és a kalapját. A kereskedő. Szabó Gergely: — Jön a múltkor egy kedves vevő és mondja, hogy kér egy kiló kakaskarajt! Időbe telt, míg rájöttünk: rövidkarajt keres. Máskor meg tányérvirágolajat kerestek nálunk — most már tudom, ez a napraforgóolaj. De a legaranyosabb: tortát rendelt nálunk valaki. Kérdezzük. aztán mi legyen a felirat? Mire ő: ..Évike 25'éves”. Továbbítjuk a rendelést a cukrászüzemnek. ahol a cukrász legyint: ,,Ez semmi, a múltkor egy tortára azt kellett írnunk, hogy .Pistike 50 éves!” . .. A tehertaxis, Grálip Ábel: — Karácsony előtt, péntek délben jött egy fuvaroztató, hogy szállítsak neki bontott libát Budapestre. Délután 3- kor indultunk. Kecskemétnél kitört a szélvédő. Négy órát vártunk, míg az új szélvédő megjött Csabáról, így éjszaka értünk Budapestre. A piac telítve volt. Bejártuk Pestet, de sehol sem kellett a liba. Hazaindultunk, valamikor haza is értünk, leraktuk az árut. A fuvaroztató arra kért, hogy ne kelljen fizetnie csak másnap, miután eladta a libát. Befizettem helyette az ötezer forintot. Azóta várom, hogy rendezi a cehhet. Igaz, kaptam tőle két libát, mégis — ne tartsanak hálátlannak —. úgy érzem, nem vagyok a pénzemnél. Kérdésünk egy kártyanaptár apropóján A szarvasi kemping szobaáraiban ő is benne foglaltatik? „Tisztelt Szerkesztőség!” Tizennyolc éves Volán-dolgozó vagyok. Nem egyébért írok, mint hogy eszembe jutott egy nagy ötlet! Talán szabadalmaztatni is lehetne. Sokat beszélünk a dohányzás ártalmairól, meg arról, hogyan lehetne leszokni. Én magam is dohányzó vagyok, ki is próbáltam a tabexet, vagy hogy eldobom, és többet nem gyújtok rá, de nem ment. És most jött a mentőötlet: fogunk egy szál cigarettát, meggyújtjuk, szépen szívjuk — egyszer csak láng, füst és tiszta korom az arcunk. No, mit szólnak? A dohánygyárak a cigarettába építenének egy kis robbanóanyagot, ami máris elvégezné az első lépést a leszokás felé vezető úton. Mellékelek egy rajzot is, hogy érthetőbb legyen az eljárás. Utóirat: a módszer persze csak akkor alkalmazható, ha a dohánygyárak titokban építik be a szerkentyűt. Tisztelettel: D. István. Csanádapáca. * * * Kedves olvasóink! Ez a levél nem vicc, valóban egyik olvasónk küldte — és semmi nem utal arra, hogy tréfának szánta — mindenesetre félretettük a szilveszteri bohóságok közé. Három telefon (év vége előtt)... Tanácsülésekről jelentjük Szántó Tegnap délután Szántón ülést tartott a községi tanács. Először Kiss László tanácselnök számolt be a VI. ötéves terv feladatainak végrehajtásáról. Majd Szabó István vb-titkár a VII. ötéves terv időszakára vonatkozó koncepciót ismertette. Ezt követően vita következett. Majd a testület — kiegészítésekkel — elfogadta a két beszámolót. Az ülés bejelentésekkel ért véget. Kútszeg Tegnap délután Kútszegen ülést tartott a községi tanács. Először Nagy István tanácselnök számolt be a VI. ötéves terv feladatainak végrehajtásáról. Majd Kovács László vb-titkár a VII. ötéves terv időszakára vonatkozó koncepciót ismertette. Ezt követően vita következett. Majd a testület — kiegészítésekkel — elfogadta a két beszámolót. Az ülés bejelentésekkel ért véget. ATI — Azt szeretném tudni, mi a felső korhatára az autóvezetői tanfolyamnak? — Nincs felső korhatár. Ha valaki egészségileg alkalmas, akkor részt vehet a tanfolyamon. — Ettől féltem .. . — Miért? — Mert a nagyapám nyert egy Trabantot a betétkönyvével, és most elhatározta, hogy megtanul vezetni. 87 éves. — 82?! — 87!! — 87?!?! — Igen. Lehetséges ez? — Hát kérem . .. Ha megfelel az alkalmassági vizsgán . .. — És le tud vizsgázni? — Ezt előre nem lehet megmondani. Az elméleti vizsga nem könnyű. Most is van, illetve régóta van egy 76 éves bácsi, aki az elméleti vizsgán nem tud átvergődni. Mindenesetre az ön nagyapja alighanem rekorder lesz. — De hát még biciklizni sem tud! — Az nem számít. — Nézze, még nem vettük át azt a kocsit, nem lenne jobb, ha Hycomatot kérnénk? Ügyis húzza az egyik lábát, ha időjárás-változás várható. — Olyankor a fél ország húzza a lábát. Hycomatot csak az arra jogosultak kaphatnak, s ők is várakozással. — Szóval ne beszéljem le? — Semmiképp. — De attól is félek, hogy mivel ő nagyon hiú ember, ha kiderül, hogy alkalmatlan, belebetegszik. — Mindegy, küldje csak el hozzám. Szerintem a nagypapa még a kísérletezők között is rekorder lesz. — Sajnos, nem tehetem. Ugyanis én a Népújságtól vagyok ... és ez az egész tréfa volt. Elnézést érte! — Akkor ugrott a rekord. ÁLLATKÖRHÁZ — Azért hívtam magukat, mert kétfejű borjúnk született. Mondja, megmarad? — Nem. — De miért? — Hosszú volna elmondani, de nyugodtan állíthatom, hogy elpusztul. — Pedig olyan egészségesnek látszik. — Az nem számít semmit. Én már láttam nyolc lábú malacot, s az sem tudott jobban menni, mint egy négylábú, sőt, az is elpusztult. — De hát az újságok sose írták, hogy ezek megdögle- nek. Mindig csak azt olvastam, kétfejű borjút ellett a tehén itt meg ott, de hogy a kétfejű borjú megdöglött itt meg ott, azt sosem verték nagydobra. — Tudja, az nem olyan látványos hír, meg nem fotózható. — Szóval nem marad meg ... S valami pénzt nem lehet érte kapni? — Legfeljebb egy mutatványostól, meg majd a bőréért 200 forintot. — Az nem sok. Nem jönne el valaki hozzánk megnézni? — Nekünk itt sok a dolgunk. Ha holnap is él, hozza be hozzánk. Ebben maradtunk. És elnézést, hogy nem vittem, pedig • a kétfejű borjú nem pusztult el. Mert meg se született. AUTÓJAVÍTÓ — Jó napot kívánok! Az üdítőtől vagyok, Keleti. Van itt egy nyugati kocsi, azzal van baj. — Milyen típus? — ... Rolls Roys. — Roily Roys? — Igen. Itt van a Schwe- pes egyik vezetője, s az előbb el akart indulni, de a gép nem ment. — Egyáltalán? — Az indítómotor megy, szóval van az akkuban, de a motor nem „kapja el". Megpróbálnak vele valamit csinálni? — Feltétlenül. — Javítottak már Rolls Royst? — Hát? . . . aligha hiszem. — S lesz valaki, aki azonnal ért hozzá vagy inkább beszállítják? — Be is hozhatjuk. — De Karensz (írd: Currents) úr felhívta a legközelebbi Rolls Roys-szervizt Becsben, s ott azt mondták, ha vár holnapig, akkor küldenek szerelőt, ha viszont itt megpróbálkoznak, akkor szállítani csak zárt autón lehet. Mert nyitott kocsin nem szabad Rolls Roysot szállítani, az rontja a gyár reklámját. — Öhöm . .. Nekünk csak egy Barkasunk van. Tudja, mit? Várjanak, kimegyünk néhányan, egy olyan válogatott brigád, ilyet még úgyse láttunk. Ha kell, nyakkendő- sen is belenyúlunk. — Tudja mit? Ne jöjjenek. A Népújságtól vagyok, stb. stb .. . — Elejétől fogva sejtettem, egy Rolls Roys nem szokott elromlani. Azt hiszem, harmadik telefonunk végére, már a Népújságnak minden helyzetben bizalmat szavazók is ráébredtek, hogy ezúttal te- lefonbetyárkodtunk. Elnézést érte. Bocsánat, pardon, mea- maximakulpa, (i)xkjúzmí, exküzé, entsuldigebitte, izvi- nyítyepazsálszta, prepács- tye! Ungár Tamás így ír(t)unk mi Hi - hi hírek MA: DÁRIDÓ NAPJA A Nap: kél, és ma pedig senki sem nyugszik. ÉVFORDULÓ Ma egy éve, 1984. december 31-én volt utoljára szilveszter hazánkban. A nap arról nevezetes, hogy ebből az alkalomból az állampolgárok zöme a sárga földig leitta magát. — TÚLTELJESÍTETTE tervét a Vörcsöki Közös Vállalat. Az idén mintegy két forint húsz fillérrel nagyobb volt a bevételük, mint tavaly. — FELKÉSZÜLTEK. A földes,i Nagy- család nyugodtan néz a keményebb tél elé. Időben beszereztek egy baltát és egy fűrészt. Egyelőre ezeket élesítik. A szekrényekből azonban már kipakolták a ruhákat . .. — BEFEJEZTÉK. A Lapá- lyosi Egyetértés Termelőszövetkezetben befejezték a szántást, vetést, aratást: a szövetkezet a napokban feloszlott. — LOTTÓ. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy ezen a héten kihúztak öt számot. Nyeremények vannak. Ilyen volt... 1985. elején Magyarországot hideg- és hóhullám rázta meg, próbára téve a népgazdaságot. Később több helyütt az árak emelkedése miatt lettünk lúdbő- rösek. Az év folyamán jobbára keleti szél fújt hazánkba, néha azonban nyugatról is be-betört effy-egy széllökés. Az ősz folyamán a fagyos nemzetközi légkör felengedett, s Genf felől enyhe légtömegek indultak el a világ négy égtája felé, tartósan jobb időt ígérőén. Országunkban hőmérsékleti maximum és minimum is volt. ...ilyen lesz az idő Cv I98(i-ban . . . nem, ezt nem tudjuk. Csak reméljük: az enyhülés változatlanul folytatódik . . . — HELYREIGAZÍTÁS. Sajnos, a tegnapi „Hibaigazítás” lapunkban tévesen jelent meg. Ugyanis a Bú-to-rock együttes nem Gyulán lép fel, mint ahogy tegnapelőtt jeleztük, s nem is Sarkadon, miként tegnap írtuk. Ellenben ma bútorvásár lesz Békésen. — KÖZÜTI INFORMÁCIÓ. Ma délutántól kezdve egyre több furcsa járású emberrel találkozhatunk az utakon, elsősorban a települések belterületén. Ezért a gépjármű- vezetőket fokozott óvatosságra szólítjuk fel, lehetőleg kerüljék a négykézláb, kivilá- gítatlanul közlekedőket. S-ben nem láttuk, megkérdeztük: És nálunk mi a helyzet? A Hét-ben tegnap este igen érdekes riport volt a bükki szénégetők életéről, munkájáról. Láthattuk, hogyan készül a bpksa, hogyan lesz az óriás hasábfákból szén. S emberközelbe kerültek a szénégetők is, akiknek a munkája romantikusnak tűnhet első látásra. Azonban kemény, embert próbáló tevékenység ez. Nem csoda hát, ha kevesen foglalkoznak már ezzel hazánkban. A riport után felhívtuk Illetékest, aki megyénk szénégetőinek gondjait legjobban ismeri, s megkérdeztük: nálunk mi a helyzet? — Hát. helyzet az kétségkívül van itt is. Az bizonyos, hogy nálunk több a gond a szénégetés területén, hiszen köztudott: errefelé kevésbé találkozhatunk hegyekkel, mint mondjuk: a Bükkben. Így aztán erdő is kevesebb van. _— Ami a fákat illeti. .. — Igen, ez a kardinális kérdés. Mert hát vannak fák megyénkben is, csak nagyon kevés. Ez megnehezíti szénégetőink munkáját. — Hány szénégető van megyénkben? — Örömmel jelenthetem ki, hogy sokkal több van Békésben, mint a Bükkben! Csak nálunk mások a szokások, mifelénk inkább a kőszenet égetik, főleg így tél táján. Sajnos, mostanában van egy kis gond, nehezen tudjuk foglalkoztatni a kőszénégetőket, mivel kevés az alapanyag, s akadozik az utánpótlás. Színes téli riport Eszembe jutnak gyerekkori emlékeim, az akkori telek. Micsoda telek voltak! A szikrázó félméteres havak és félnapos szánkózások mintha ma lettek volna. Mostanában azonban ritkábban van hó. a gyerekek kevésbé - ivezhetik a tél örömeit. Vajon mit csinálhatnak most a szünetben, ebben az Őszies, esős időben? Elindulok az egyik lakótelepre. Vigasztalanul csapkod az eső. mire odaérek, csurom víz vagyok. De mégsem búsulok, mert már messziről látom: az egyik lépcső- máz bejáratánál több kisebb-nagyobb gyerek áll. ök lesznek riportalanyaim r Odamegyek, hozzájuk, s megkérdezem: — Mit csináltok itt? Végigmérnek. Aztán az egyik kölyök megvetően mondja: — Ácsorgunk. — Miért nem mentek ki a játszótérre? — próbálkozom feloldani az érezhető feszültséget. — Hát. mert esik. vak maga? — Mégis, mit szoktatok ilyenkor játszani? — Liftezünk — mondja egy 14 éves forma, egynyolcvahas jópofa lurkó, de látszik rajta, belül dühöng. Aztán ki is robban: — Az anyja jó. . . , már két órája próbálkozunk, de nem sikerült • 'lrontani. Máskor tíz perc az egész. — De hát tudjátok, nem szabad ilyet. . . — Nem-e? — mondják kórusban, s fenyegetően körbevesznek. ! Az egyik apróság két kézzel belecsimpaszkodik a bajuszomba, másik a kalapot veri le a fejemről. Nincs mit tenni, kirángatom lagam a kezük közül.s elfutok. Amikor már a kövek hatósugarából is kikerülök, megállók lii’gve. s azon morfondírozok, a bajuszom helyét tapogatva, hogy mennyivel jobb volt nekünk, mert télen mindig volt hó. Szegény mai gyerekeknek meg nincs havuk...
