Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

Társadalmi vezetőség vagy tanácsadó testület? 1985. december 30., hétfő Ne firtassuk most az okokat, hogy ilyen irányú hang- súlyozottsággal miért kerül nap mint nap a napirendre a kultúra (közművelődés) demokratizálásának kérdése. . Nem kevesen vannak azok a gyakorlati és elméleti szak- i emberek, akik ugyanakkor meg is fordítják a kérdést, s \ arra is feleletet, megoldást szeretnének találni: hogyan ! valósulhat(na) meg a demokratizmus kultúrája? Most j azonban maradjunk a kérdésfeltevés eredeti formájá­nál. Erre választ, sokat és változatosan megfogalmazotta- | kát lehet adni, a lényeg azonban csak akkor . tűnik elő, \ ha a gyakorlati vonatkozások területén szemlélődünk. Évekkel ezelőtt központi jogszabály hatására hozták létre a közművelődési intéz­mények (pontosítsunk: a mű­velődési központok, házak, az ifjúsági és úttörőházak) úgy­nevezett társadalmi vezetősé­geit. Még ma is szép szám­mal vannak olyan intézmé­nyek, ahol nem sikerült megalakítani ezt a bizottsá­got. de ezeknél lényegesen nagyobb azoknak a vezető­ségeknek az aránya (a pesz- szimistább népművelők sze­rint meghaladja a kilencven százalékot is!), amelyek ugyan léteznek, rendszere­sen üléseket is tartanak, de semmi szükség rájuk. Sem önmaguknak, sem a fogadó intézménynek. A társadalmi vezetősége­ket ugyanis „annak rendje és módja szerint" alakítot­ták ki. A helyi állami-társa- dalmi-gazdasági vezetők let­tek a tagok, akik — s ez iga­zán érthető. méltánylandó — bizony nemigen érnek ar­ra rá. hogy évi négy-hat al­kalommal órákra melegítsék a művelődési ház klubszo­bájának székét, s olyan je­lentéseket. beszámolókat hallgassanak meg. amelyek lényegéből nem sokat érte­nek. Egy arc a műhelyben Harminc éve Csaknem három évtizeddel ezelőtt lépett be először Bé­késcsabán, a Forcon műhely- csarnokába Bácsfalvi János. A vékony testalkatú, ma is fiatalos mozgású férfi a fő­városból érkezett a Viharsa-, rokba, 1956 márciusában. A kezdetre így emlékezik visz- sza a kis üzemvezetői irodá­ban, amelybe be-b eszűrődik a műhelyben működő gépek erős zaja: — Akkoriban nehéz, mos­toha körülmények között dolgoztunk. Először, mint esztergályos kezdtem itt a munkát. Jó fél év után át­kerültem a szereidébe, ahol a traktorok hajtáselosztóit ké­szítettük. Ennek a termék­nek a gyártása később meg­szűnt. A hatvanas évek ele­jén mellfutókat állítottunk elő. Ebben a tmk-műhelyben — mutat körbe — több. mint húsz esztendeje, 1963 óta dolgozom, mint szerszámgép­lakatos. Gyerekkoromban motorszerelő szerettem vol­na lenni, de sajnos, ez a vá­gyam nem teljesült. Ügy ér­zem, mint szerszámgéplaka­tos megtaláltam a számítá­som. A fővárosból mint aktív labdarúgó került Békéscsa­bára, Bácsfalvi János. Akko­riban a Békéscsabai Vasas labdarúgói a megyei I. osz­tályban kergették a labdát. A tehetséges játékost azon­ban utolérte a labdarúgók leggyakoribb sérülése: porc­cal műtötték, s be kellett fe­jeznie aktív pályafutását. A sporttól, a labdarúgástól azonban nem tudott elsza­kadni. — Jelenleg a vállalati kis­pályás csapatot vezetem. Fontos szerepet tölt be éle­temben a sport. A városi sportosztály társadalmi mun­kása vagyok, ahol szintén a labdarúgással foglalkozom. Ezekben a hetekben a békés­csabai teremlabdarúgó-baj­nokságban játszunk. A sport Lehetne tovább ragozni a helyzetet, de a megoldás felé kellene inkább fordulni, fió­kán tették azon felszólalók közül is, akik szót kaptak a december 16—17-én a fővá­rosban megrendezett országos művelődési otthoni tanács­kozáson. Elméleti és gya­korló népművelők, politikai és állami, valamint társadal­mi és gazdasági vezetők egyaránt. Ami mondandójuk­ban összecsengett, az ekép- pen fogalmazható meg: olyan csoportot — amit inkább ta­nácsadó testületnek kellene nevezni, hiszen semmiféle vezetői jogkörrel nem vol­tak és nem is lesznek felru­házva! — kellene összehozni, amelyben csupán azok kapná­nak helyet, akik tevékenyen tudnak beleszólni, és "így se­gíteni is a helyi közművelő­dés ügyébe. Nem „főnökök­re”. hanem igazán illetéke­sekre van szükség. S a lét­szám sem mindegy. Nincsen szükség — objektíve nehezen összehívható, s így alig-alig „üzemeltethető” — a huszon- ötven tagú testületre, mes­terségesen kreált bizottsá­gokra. Felesleges az is. ha csupán protokolláris fel­adatkör jut e testület tagjai­ra. egy helyen miatt gyakran vagyok távol hét végeken a családtól. Per­sze, otthon megszokhatták már, hogy ha pattog a labda, akkor nekem ott a helyem. Amikor csak tehetem — s a munkám engedi —, kijárok az NB I-es Előre-meccsekre is. Remélem, tavasszal több győzelemnek tapsolhatunk, mint most ősszel. Bácsfalvi János másik hobbija a kocsi. Szabadide­jében szívesen javítja, sze­reli, biitykölgeti a gépkocsi­ját. Aztán, ha minden rend­ben, irány az ország. Az el­múlt időben — mivel a fia katona volt — sokat kirán­dultak a gépkocsival. Gyak­ran mennek Budapestre is, ahol meglátogatják a család fővárosban élő tagjait. — Az egyre nehezedő gaz­dasági helyzetet otthon is megérezzük. Ezért, hogy ne csökkenjen a család elért életszínvonala, pluszmunkát vállaltam. A gazdasági mun­kaközösségben hetente 15— 20 órát dolgozok. Így gyak­ran előfordul, hogy reggel 6-tól este 6-ig bent vagyok a műhelyben. Többször szom­baton is dolgozom. Bácsfalvi János tagja a tmk-ban 16 éve alakult Ver­seny szocialista brigádnak, amely kiemelkedő tevékeny­ségéért már több alkalom- \mal nyerte el az aranykoszo­rús brigád kitüntető címet. A munka mellett jut idejük a felüdülésre is. Nyaranta a vállalat szanazugi üdülőjé­ben közösen töltenek el csa­ládi körben egy-egy hétvé­gét. Ilyenkor társadalmi munkában csinosítják, ala­kítják a környezetet, önfe­ledten fociznak és finom éte­leket főznek a szabadban. A szerszámgéplakatosnak megannyi elfoglaltsága mel­lett jut ideje arra is, hogy kivegye részét a közéleti munkából. Korábban évekig szakszervezeti bizalmi volt, jelenleg a vállalati szakszer­űé nézzük meg, mi a helyzet a mi megyénkben? A legnagyobb jószándékkal sem lehet megnevezni egyet­len olyan települést, intéz­ményt sem, ahol tevékeny, a közművelődés ügyét a lehe­tőségeinek mértékében segí­teni tudó (akaró?) társadal­mi vezetőség működne. Szin­te mindegyik formális, ha egyáltalán van, ha meg­megtartja üléseit. Megyénk vezető népműve­lői körében gyors közvéle­ménykutatást végeztünk, ho­gyan képzelnék el a tevé­keny, valóban segítésre al­kalmas társadalmi tanács­adó testületet? Van, aki úgy képzeli el, hogy a művelő­dési otthon ún. kiscsoport­jainak vezetőiből és az adott intézményt leginkább támo­gatni kész gazdasági egysé­gek képviselőiből (főleg pénzügyis szakemberekből!) állna a testület. Mások sze­rint az kellene, ha ebben a testületben a társintézmé­nyek vezető képviselői is helyet kapnának. Az a véle­mény azonban mindenkiben megfogalmazódott, hogy egy ilyen bizottságban csak olya­nok kaphatnak helyet, akik mögött tömeg van, akik ténylegesen is képviselnek, képviselhetnek. Ami a tes­tület tagjait illeti, őket pe­dig úgy képzelik el, hogy ne csak megbízatásaik halmá­nak egy morzsájaként ve­gyék a társadalmi tanácsadó testületi tagságot, hanem érezzék is át a megbízatás lényegét, súlyát. Legyenek tudatában annak, hogy ki­ket és miért, milyen hatá­rok és lehetőségek között képviselnek, képviselhetnek. Elsősorban a nagyobb te­lepüléseken gond a közmű­velődési intézmények sokat emlegetett, de — megyénk­ben legalábbis — megoldha­tatlannak tűnő koordináció­ja. A tevékenységbeli együtt­működésről van itt szó. Egé­szen olyan alapvető dolgok­tól kezdve, hogy egy azon típusú rendezvényt azonos vagy közeli napokon nem rendez több intézmény, odá­ig, hogy bizonyos profil sze­rint, bizonyos munkameg­osztásban dolgoznak. Több városban vannak és voltak ilyen egyeztető próbálkozá­sok, de valamennyi mindig kudarcba fulladt. S ennek nemcsak a közművelődési intézmények (nagyobb ki­adás, a közönség érdektelen­sége, így kisebb bevétel, presztízsveszteség stb.) lát­ták és látják kárát, hanem — s elsősorban — a közön­ség, vagyis mi valameny- nyien. A tanácsadó testület, illetve az ahhoz hozzájáruló, annak tevékenységét kiegé­szítő — nevezzük igazgatói tanácsnak — munkabizott­ság talán megoldaná (ha úgy tetszik: feloldaná) ezt a sok­éves gondot. S itt a hang­súly aligha a bizottságosdin. mint inkább a munkán, a közös megegyezésen, egymás érdekeinek tiszteletben tar­tásán van. S ennek létreho­zását a jelenlegi viszonyok között csak a szakma tudja önmaga soraiban létrehozni. Ilyenkor a felügyelet — a sokévi említett tapasztalat is ezt mutatja — legfeljebb csai< gátolhatja a kiteljese­dést. A kultúra (a közművelő­dés) demokratizálódása lé­tező, élő folyamat. Több ap­ró, de fontos intézménye (felépítménye) még nem ké­szült el. A napok sürgetnek, s ha ebben is lemaradunk, azt már holnap, azután alig­ha lehet behozni. Legfeljebb majd panaszkodni. Az azon­ban kevés, s aligha megbo­csátható .. . Nemesi László vezeti bizottság mellett mű­ködő szocialista bizottságban tevékenykedik. Jó munkájá­ért az elmúlt 30 évben már kétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó címet. — Elégedett ember vagyok. Jól megértjük egymást a tár­sakkal. Szeretem a munkám. Ügy érzem, itt megbecsül­nek, ezért nem áll szándé­komban máshová menni né­hány száz forintért. A sport, a mozgás átsegít a legna­gyobb nehézségeken is. Hogy mit várok 1986-tól? Csak ennél rosszabb ne le­gyen, mint az idén van. A vállalatnál decmber 20-án le­állt a termelés, összességé­ben teljesítettük a tervet. Az új esztendőben január 2-án kezdjük a munkát. Végre hosszabb időre együtt lesz a család. Tudja, a feszített éves munkatempó után jól jön ez a kis pihenés. Elbúcsúzunk. Megszorítja a kezem. Boldog új évet ki­adnunk egymásnak. Egészen az ajtóig kísér. A csarnok­ban a gépek mellett olajos kezű, munkásruhás emberek teszik a dolgukat. Az arcu­kon látom, Bácsfalvi János­hoz hasonlóan ők is a meg­érdemelt pihenőre várnak. Jól tudják, a dolgos hétköz­napokon megtermelt érték te­szi igazi ünneppé az ünnepet. Verasztó Lajos Szakszervezeti kjslexikon Képviseleti jog Megilleti a szakszervezete­ket a dolgozók élet- és mun­kakörülményeit érintő kér­désekben a bíróságok, más hatóságok és egyéb szervek előtt. A munkaviszonyt érin­tő kérdésekben a képviseleti jog szélesebb körű, mert a szakszervezet a dolgozó ér­dekében, nevében és helyet­te — a dolgozó felkérésére és külön meghatalmazása nélkül is eljárhat. A képvi­seleti jog gyakorlása tehát nemcsak joga, hanem köte­lessége is a szakszervezetek­nek, mert a szakszervezeti alapszabály kimondja: a szakszervezeti tagnak joga van tanácsért, támogatásért, védelemért fordulni bármely szakszervezeti szervhez mun­kaügyi, pénzügyi, szociális és egyéb problémáival. A szak- szervezeti tag kifejezett ké­relmére általában kötelező a képviselet ellátása azokban az esetekben, amikor tör­vénysértés, illetve annak gyanúja merül fel. A bírósá­gok előtti képviselet ellátá­sához a szakszervezeti tag a szakszervezti bizottság által ellenjegyzett meghatalma­zást ad. A perbeli, továbbá hatóságok és egyéb szervek előtti szakszervezeti képvi­selet a szakszervezeti tag részére díjtalan. A képvise­lettel esetleg felmerülő költ­ségek (utazás stb.) a szak- szervezeti szerveket terhelik. Erről bővebben a szakszer­vezeti jogsegély tájékoztat. Villanások az újkígyósi élelmiszer-feldolgozó üzemből Az utóbbi időben tovább bővült a Békéscsaba és Vi­déke Áfész újkígyósi élel­miszer-feldolgozó üzemének termelési, értékesítési tevé­kenysége. Ma mái' két alap­vető profil képezi itt a több mint 400 dolgozó munkáját, akik közül csaknem 350-en lányok és asszonyok. Az egyik alapvető tevékenység a békéscsabai Bov megbí­zásából és bérmunkában vég­zett baromfidarabolás. Má­sik meghatározó profilja az üzemnek a mortadellabél gyártása, olasz megrendelés­re. E két alapvető tevékenysé­gen túl — szezon jelleggel — foglalkoznak itt tojáslékészí- téssel, hatféle savanyúság előállításával és gomba tartó­sításával. Az ezekhez szük­séges alapanyag megtermel- tetését, beszerzését 1985-ben már a feldolgozó üzem veze­tése vállalta magára. Kép. szöveg: Balkus Imre Szalagon érkezik a bontásra váró „csirkehad” Itt már ügyes kezek csomagolják a feldarabolt baromfit Az üzem másik alapvető tevékenysége a mortadellabél elő­állítása Az áruszállítás, mely különösen nagy figyelmet igényel

Next

/
Oldalképek
Tartalom