Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

NÉPÚJSÁG 1985. december 21., péntek Békés, nyugodt karácsony Elhagyottak (Folytatás az 1. oldalról) — Hogyan készültetek a karácsonyra ? — Papírdíszeket, láncot, kosarat vágtunk ki színes la­pokból. Ezeket raktuk a fá­ra, meg a gyertyát, a szalon­cukrot, az üvegdíszeket. Teg­nap készítettük a rávalókat és ma, kedden aggattuk a fára őket — mesélik most már egymás szavába vágva a gyermekotthon karácsonyra is itt maradt lakói. — Mit hozott nektek a ka­rácsony? Ki mit kapott? — Ugrószellemet. Olyan, mint az ugróbéka, piros szár­nya van. Aztán egy fagolyós számológépet, meg egy zseb­kendőt — ilyet mindenki ka­pott az intézetben. — Milyen lesz ez a kará­csony ? — Volt már itt jó kará­csony. Mindenki lejött az ebédlőbe, gyertyák világítot­tak, verset mondtunk, kará­csonyi dalokat énekeltünk. Utána pedig mindenki azt csinált, amihez kedve volt — emlékezik vissza Farkas Gyöngyi. — Készültél erre a kará­csonyra? — faggatjuk to­vább a 15 éves lányt; — Ajándékot hoztam leg­kedvesebb nevelőmnek, Ma­rozsán Ákosnénak. A nagyobb lányok az ebédlőben az asztalokat tol­ják össze. Az asztalokra ke­rülnek a térítők, a fenyő­ágakkal övezett gyertyák. Vidám zene szól, a hangszó­rók mellett előkészítve, meg­hallgatásra vár Beethoven lemeze, a IX. szimfónia. Va­karácsonya lastyán Pál nevelő tanár igazgatja a gyerekeket, akik körbe-körbejárják a gazda­gon díszített fenyőt. — Honnan ered az ünnep? Miért ünnepeljük a kará­csonyt? Milyenek az emlé­keitek a korábbi karácso­nyokról? — próbálkozunk választ kicsalni a szemérme­sen elforduló lányoktól, akik középiskolákból, kollégiu­mokból jöttek „haza” Gyula­remetére ünnepelni. — Én arra emlékszem — felel végre Idul Ágnes —, ha vágyódtam valamire, azt ka­rácsonykor megkaptam. Most hazajöttem a társaimhoz, mert arra vágytam, hogy ta­lálkozhassak azokkal, akik­kel együtt nevelkedtem. — Neked mit adott az in­tézet az eddigi életed során? — örülhet, aki itt van, mert némelyik szülő nem ér­demli meg, hogy gyereke le­gyen. Én sokat tanultam itt. A nevelők közül Patyi Zoli bácsiék a példaképeim. Min­dent megtettek azért, hogy jól érezzük itt magunkat. Emlékszem, közösen töltött délutánokra, amikor verseket tanultunk, énekeltünk, tán­coltunk. — S ma, amikor kará­csonyra készülnek az embe­rek, hogyan érzed magad? — Nagyszerű a karácsony, mert az emberek megkapják, amire vágynak. Gyermekek, akiknek a szülői ház melege, szeretete nem jutott osztályrészül, s a szeretet ünnepe táján a sze­mük sem csillog önfeledt örömtől. Gyermekek, akiket gondos kezek ápolnak, s pe­dagógusok törekednek arra, hogy felkészíthessék őket az önálló életre, arra, hogy ké­pesek legyenek szeretteiknek örömet szerezni... —ó—a Megyénkben csendes, bé­kés karácsony volt az idei. December 24-én délutánra elnéptelenedtek az utcák, ki­ki otthon díszítette a fenyő­fáját, csomagolta a szerettei­nek szánt ajándékokat. Az­tán este meggyulladtak a gyertyák, s a csillagszórók, és az ajándékok is gazdára találtak. A gyerekek izgal­ma, várakozása is feloldó­dott, boldogan vették birto­kukba a remélt, a várt avagy nem várt játékokat. De — hisszük — nemcsak a gye­rekek boldogsága volt teljes, hanem mindenkié a szeretet ünnepén. S akik ilyenkor, ünnepek alatt is — a nagy többség érdekében — dolgoztak, azok is kaptak egyfajta ajándékot a lakosoktól. Ha csak a tűz­oltókra gondolunk: nem kel­lett riasztani őket az elmúlt három napban, a mentőket — legalábbis a megyeszék­helyen — csak néhányszor hívták, s csupán könnyebb esetekhez — akkor már el­mondhatjuk, csendesek vol­tak ünnepnapjaink. Egyedül talán a rendőrségnek volt valamivel több dolga. Né­hány baleset történt a me­gyében, sajnos, egy közülük súlyosabb. A MÁV és a Volán illeté­keseinek tájékoztatása sze­rint a szenteste előtti napon volt óriási a forgalom a Áment Ferenc Lukács or­gonakoncertjével zárult ka­rácsony másnapján, csütörtö­kön az idei pannonhalmai orgonakoncert-sorozat. Bach, Haydn ési más szerzők művei szerepeltek a műsoron. Ausztriából, az NSZK-ból, vasutakon és közutakon- Kedd délelőtt még sokan utaztak, este azonban már csak néhányan ültek vonat­ra, buszra, s 25—26-án az átlag hétköznapnak megfele­lően alakult a forgalom. Az ünnepeken is ügyeletet tartók közül felhívtunk egy telefonközpontost, és elláto­gattunk a békéscsabai kór­ház szülészeti osztályára. * * * Tárcsázzuk a 01-et, a tá­volsági beszélgetések beje­lentőjét. A vonal túlsó végén kellemes női hang „jelent­kezik be” — szabályosan. A karácsonyi forgalomról kér­dezzük. — Most már kevesebb a hívás, de szentestén, meg tegnap délelőtt nagy forgal­munk volt. — Hova telefonáltak? — Nagyon sok romániai, olasz, NSZK és NDK-beli számot jegyeztettek, de hív­tak Törökországban, Kana­dában, Algériában és USA- ban élő rokonokat, baráto­kat is. Az imént épp egy lí­biai számot adtam. Szóval, a világ minden táját kapcsol­tuk. — Sokat kellett várni egy- egy hívásra? — Amikor nagyobb volt a forgalom, akkor az európai országokra 15—20 percet, a tengerentúlra egy órát, vagy annál is többet­Csehszlovákiából is érkeztek érdeklődők a hangversenyre. A bazilikában hosszú idő óta most tartottak ismét ün­nepi koncertet. Egyúttal a több évig épült orgonának is ez volt az első nyilvános be­mutatkozása. Több mint 16 l t / is-----------------—..,,,...... D ecember 24-én este a bé­késcsabai kórház szülészeti osztályán két gyermek szü­letett. Küzülük Szekerka Ni­koletta látható képünkön a boldog édesanyával, Szeker­ka Szilveszternével Fotó: Kovács Erzsi — Látszik a forgalmon a posta ünnepi kedvezménye? — Igen. Harminc éve va­gyok a postánál, de ilyen még nem volt. Azt hiszem, többen telefonáltak most, mint korábban. Sokan azt gondolták, hogy a külföldi hívásokra is adnak kedvez­ményt — ők csalódtak, bár szándélyjkat, hogy telefonál­janak szeretteiknek, ez nem befolyásolta. — A nevét szabadna? — Wolf Mihályné távbe­szélő-kezelő vagyok. ezer munkaórát dolgoztak az új orgona készítői. Két NSZK-beli orgonagyár is szállított alkatrészeket, be­rendezéseket. Az orgonának 3500 sípja van. Készítői 19 mázsa ónlemezt és 100 má­zsa különleges fenyőfát használtak fel. Legnagyobb sípjának hossza 6 méter, sú­lya pedig 110 kilogramm. Közös munkával szépül a karácsonyfa (Felvételeinket Fazekas László az állami csecsemőotthonban Gyulán és a gyularemetei nevelőotthonban készítette) Koncert Pannonhalmán orgonaavatással n 07 jelenti December 24-én, 7.45-kor, Csorvás külterületén súlyos baleset történt. Börcsök Im­re, 42 éves, deszki lakos, az általa vezetett BU 93—89-es rendszámú Tisza-Volán busszal a jeges úton megcsú­szott, s a menetirány sze­rinti jobb oldalon a nyári útra kiszaladt, s felborult. A baleset következtében tíz sze­mély súlyosan, tíz pedig könnyebben megsérült. Az anyagi kár egymillió forint. A vizsgálat eddigi adatai sze- rnt a buszvezető nem az út­viszonyoknak megfelelő se­bességgel vezette járművét. Börcsök Imre vezetői jogo­sítványát bevonták, s ellene — őrizetbe vétele mellett — az eljárást megindították. December 25-én. 17 óra kö­rül Üjíkígyósról Gyula felé közlekedett Tóth Zoltán, 19 éves, gyulai lakos, KX 61—14 rendszámú személyautójával. Járművét nem a látási vi­szonyoknak megfelelő se­bességgel vezette, s elütötte a vele azonos irányban kerék­párját toló Rácz István, 59 éves, gyulai lakost. Rácz István súlyos, nem életve­szélyes sérülést szenvedett. Az ügyben a rendőrségi vizs­gálat folyamatban van. December 25-én, késő dél­után Kondorostól egy kilomé­terre, a szarvasi úton az árokba borult egy török ka­mion. A kamion vezetője, Is­mail Görücek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. December 25-én, 22.45 óra­kor Köröstarcsa lakott terü­letén, a Széchenyi úti Tüzép- telep előtti útkanyarba Sós Péter Béla, 23 éves békési la­kos IM 66—66 rendszámú személygépkocsijával nagy sebességgel hajtott be, s emiatt lesodródott a jobb ol­dali útpadkára és nekiütkö­zött egy villanyoszlopnak, majd egy kert kerítését át­szakítva állt meg. A baleset következtében a személyautó egyik utasa súlyos, nem életveszélyes, míg másik két , utasa nyolc napon belül gyó­gyuló sérüléseket szenvedett. Sósnak — aki nem sérült meg — jogosítványát be­vonták, s megindították elle­ne a rendőrségi eljárást. Karácsonyi műszakok a borsodi szénbányákban A karácsonyi ünnepeket is jórészt munkával töltötték a borsodi szénbányászok. Ked­den, december 24-én egy mű­szakban termelt valamennyi akna, s több mint 4500 ton­na szenet küldtek a felszín­re. Csütörtökön a borsodi szénmedence minden bá­nyaüzemében teljes, három harmados műszakot tartot­tak. Csaknem ötezer bá­nyász szállt a mélybe, teljes kapacitással dolgozott a be- rentei központi szénosztályo­zó is. A borsodi aknák csü­törtökön összesen mintegy 12 ezer tonna szenet termel­tek, melyet a felszínre szállí­tás után vasúti szerelvénye­ken azonnal útnak indítottak a keleti országrész Tüzép-te- lepeire. Ne dobjuk ki! Az utóbbi években elterjedt a lakótelepeken az a meg­lehetősen rossz — s egyáltalán nem veszélytelen — szo­kás, hogy az ünnepek után az ablakból vagy az erkélyről kidobva szabadulnak meg az emberek a már feladatát betöltött, dísztelen, lecsupaszított fenyőfáktól. Igaz, erre a „műveletre” kora reggel vagy késő este vállalkoznak a legtöbben, amikor is csak kevesen járhat­nak az épületek körül — de: járhatnak. S csak gondol­junk arra, hogy egy, mondjuk, kétméteres, akármelyik emeletről lehulló fenyőfa mekkora sérülést okozhat bár­kinek is. Súlyosabb sérülésről eddig még nem hallottunk, kisebbekről azonban már igen. A lakásokban még mindenütt teljes pompájukban áll­nak a feldíszített fenyőfák, esténként még meggyulladnak a gyertyák is a gyerekek kedvéért, s a csillagszórók vil­lódzását is látni lehet az ablakok mögött. Szilveszter után viszont már ki-ki igyekszik megszabadulni a tűle­veleit hullató fától. Ezért szólunk már most: ne dobják ki azokat! Vegye magának mindenki azt a csekély fárad­ságot, s vigye le a kijelölt gyűjtőhelyekre a „kiszolgált” fenyőket. Hogy elkerülhessük az esetleges baleseteket. P. F. Munkavédelmi továbbképzés A munkavédelmi szabályozás­ban az utóbbi években — főleg 1985-benn — lényeges változások történtek, több jogszabály is módosult. Az ezekkel kapcsola­tos belső szabályozási feladatok végrehajtása, valamint az egy­séges értelmezés érdekében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés Megyei Szerve­zete munkavédelmi továbbképző tanfolyamot szervez gazdasági vezetők, s a vállalatoknál, üze­mekben, intézményekben e té­makörrel foglalkozó szakembe­rek és társadalmi aktívák ré­szére Békéscsabán, a TIT-klub- ban. Ha egy üzemből vagy vál­lalattól azonban legalább tizen­öten jelentkeznek, akkor a tan­folyam lebonyolítását helyben is vállalják a szervezők. A munkavédelmi továbbképző tanfolyamot 1986 januárjában tartják meg négyszer négy órás előadások és konzultációk kere­tében. Jelentkezni a megyei TIT_ szervezetnél lehet január 2-ig. p. f. Halat s vadat, Biharugráról A Hidasháti Állami Gaz­daság biharugrai kerületéből az ünnepekre 300 mázsa pon­tyot, 200 mázsa busát és amurt, valamint 20 mázsa harcsát és csukát szállítot­tak piacra. A helyiek is ked­velik a halat, a megyei át­lagnál lényegesen több hal fogy a faluban. A biharugrai általános szolgáltató gazdasági munka- közösség felvásárló telepén az elmúlt évben tízezer fá­cánt vettek át, s ebből mint­egy 2 és fél ezret dolgoztak fel a helyszínen. Nagyvadból 200-at dolgoztak fel 1985- ben. Mint Makra Győzőtől, a munkaközösség vezetőjétől megtudtuk, a vadfelvásárlás egész évben folyamatos, te­hát szombaton és vasárnap is dolgoznak a biharugrai felvásárló telepen. Halat...-.. s vadat Fetó: Béla Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom