Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
NÉPÚJSÁG 1985. december 24., kedd 0 Öt nagyváros — öt történet Nem szokványos tudósítói jelentéseket teszünk most közzé. Tekintettel az ünnepre, valamilyen szempontból különleges történetet — fantasztikusát, mulatságosat, érdekeset — kértünk, s kaptunk telexen Tokióból, Moszkvából, Párizsból. Varsóból és New Yorkból az ott dolgozó magyar tudósítóktól. 1. Komputer és vércsoport is megmaradt . . . Később ez a beteg. Rajkov ellenőrzésével. magának programozott be gyógyító álmokat. Vajon a hipnózis, sőt, az önhipnózis, mint új módszer valamiféle egyetemes gyógymód lesz a betegségek leküzdésére, vagy éppenséggel művészi képességek kialakítására? Szó sincs róla! Vlagyimir Rajkov professzor hangsúlyozza, hogy egyrészt a hipnózis senkibe se tud belevinni olyan tulajdonságokat, amelyek eredetileg nincsenek meg benne, másrészt korántsem mindenki alkalmas a hipnózis befogadására. Ilável József (Moszkva) Tüdő- és asztmás betegek hipnotikus álomban (Fotó: MTI—KS) 3. Öregember nem vénember A felkelő nap országában eddig kétféle házasságot ismerlek. Az egyik: a hagyományos és igazán japán, mégpedig, amikor a frigyek tulajdonképpen a szülök által köttetnek, sok esetben úgy, hogy a házastársak ténylegesen csak a házasságban ismerik meg egymást. A másik: a nyugati stílusú szerelmi házasság. S mostanság egyre népszerűbb egy harmadik, nevezetesen a kompu- terizált házasságkötés. Japán nem hiába a fejlett technológia országa, gomba módra szaporodnak a komputeres házasságközvetítők. A mechanizmus egyszerű, és nem is túlságosan drága. Kiki betápláltathatja adatait a számítógép agyába, ahonnan ugyanakkor — társat keresve — adatokat kérhet ki. S ha bárki kedvére való koordinátákra bukkan, a házasságközvetítő cég elintézi a találkozót. Azután vagy sikerül az ügylet, vagy nem. mindenki többször is próbálkozhat. A komputeres társkeresés mind a nők, mind a férfiak körében növekvő népszerűségnek örvend. Különös tekintettel arra, hogy mindkét nem esetében huszonöt év- körül kezd „szorítani a cipő". Japánban ugyanis azt vallják, hogy ha valaki huszonöt éves koráig nem lelte meg élete párját, harminc felé közeledve egyre nehezebben, harminc év után pedig kifejezetten nehezen fog rábukkanni, amit jelez az is, hogy a komputeres házasság- közvetítők harminc évnél idősebbeket nem szívesen — vagy csak extra honoráriumért — fogadnak. Egy moszkvai mozi ... A film — a „Jöjj és lásd!” — már lepergett. A nézők még dermedten ülnek. A fejükben lüktet, tombol tovább a háború. És ott él még bennük a főszereplő, a 15 éves fiú megkínzott arca és egy nagy kérdés: hogyan tudott gyermekként megbirkózni ezzel a kíméletlen-kegyetlen színészi feladattal? Nem titok: egyéb képességei mellett végül is hipnotikus vizsgálatok döntötték el, hogy megkapja a főszerepet. Ilyen misztikumok alapján döntenének egy-egy szerep odaítéléséről? Szó sincs misztikumról! Vlagyimir Rajkov, a népszerű moszkvai orvosi-hipnotizőr szerint a hip- notizálhatóság, az érzékenység és a művészi tehetség nagyon bonyolultan, de valahogy összefügg egymással. Rajkov azonban nem állt itt meg: igazi tudósként továbbment és azt mondta, hogy fordítva is igaz: akit hipnotizálnak, fogékonyabb lesz a művészet iránt. A hipnózis eszköz lehet művészi képességek feltárásában és kiteljesítésében. Ez így természetesen üres fecsegés is lehetne. Rajkov azonban bizonyított. Művészetpszichológiai laboratóriumot hívott életre, amelynek elképesztő eredményei előtt a legkritikusabb elmék is lábhoz tett fegyverrel tisztelegnek. Vegyük például Irina Aranova orvostanhallgatót. Ecsetet soha nem fogott a kezébe. Ha rajzolt, akkor gyermekkorában, krétával, ugrálós „iskolát”, az aszfaltra. Rajkov kéthónapos kezelés során felébresztette benne a vágyat, hogy a festő szemével nézze a világot. A komputer azonban más szempontból is „bogaras". Nem áll szóba például 150 centiméternél alacsonyabb férfival és 180 centiméternél magasabb nővel. Alaposan megnézi a házasodni vágyók jövedelmi helyzetét, s elég tapintatlan ahhoz, hogy a képzettségre is rákérdezzen. Persze, lehet, hogy igaza van, hisz minden bizonnyal abból indul ki, hogy esetleges rossz házassággal rontja az . üzletét. Egyébként az elmúlt hónapok tapasztalatai arról tanúskodnak: a férfiak szeretik, ha a partner nemcsak fiatalabb, hanem kevésbé képzett is. A legtöbb házasságközvetítő a vércsoportot is a rögzítendő paraméterek között tartja számon, mindazonáltal egyre több példa van arra, hogy emberek — a komputer megkérdezése nélkül is — a vércsoport szerint kötnek ismeretséget. Emögött pedig az a hiedelem rejlik, hogy a vércsoportból következtetni lehet a személyiségre, a legkülönbözőbb jellembeli tulajdonságokra. Ezt a hiedelmet a kereskedők is egyre inkább meglovagolják, s az üzletekben mind több olyan árucikk kapható, amely különböző vércsoportot jelez. S szinte természet- szerű, hogy mindenki olyan inget vagy blúzt, trikót vagy nadrágot, sálat vagy nyakkendőt, óraszíjat vagy kulcstartót vásárol, amelyen saját, vércsoportja van feltüntetve, még akkor is, ha — adott esetben — nem sokat hisz az egészből. A legnagyobb sikere a vércsoprtot jelző női fehérneműnek van . .. Pietsch Lajos (Tokió) Két hónap múltán — hipnotikus álomban — úgy festett, hogy alkotásaira a hivatásos művészek is felfigyeltek. Jó, jó, de hát mindez hipnotikus álomban történik! — mondhatja bárki. Ott vagyunk tehetségesek, ám mit érez az ember, ha felébred? Csalódást? Az illúziók összeomlását? Ellenkezőleg! Egy matematikus, ugyancsak Rajkov professzor páciense arról adott számot, hogy a kezelés után kibontakozott benne a készség arra, hogy tudományos képességeit éber állapotban, a kellő pillanatban tudja összpontosítani. Különben eddig sem volt titok, hogy álmunkban sokszor olyan megoldások jutnak eszünkbe, amelyeknek nyitját ébren hiába kerestük. Puskin maga vall arról, hogy sok költői alkotása először álmában körvonalazódott. Híres táblázatát Mengyelejev először ugyancsak álmában pillantotta meg. Az is régi tapasztalat, hogy más a hangulatunk egy derűs vagy éppenséggel egy rémálom után. Ez adta az ötletet Rajkov professzornak, hogy arra alkalmas egyéneknél kellemes körzérzetet javító álmokat programozzon be. Innen már megint csak egy lépés, persze, merész lépés volt az, hogy egyesek éppen Rajkov segítségével önmaguk programozzák be saját álmukat. Rajkovnak sikerült egy' hipertóniás beteget arra ráhangolnia, hogy hipnotikus álomban egészségesnek érezze magát. Úszott a tengerben, napozott, sétált a parton és így tovább. A páciens jó hangulata ébredése után Mindig is kicsit gyanakvó voltam az álbölcsességek és a közhelyek iránt. Nem hittem sem abban, hogy egyszer él az ember, de abban sem, hogy öregember nem vénember. Most ünnepélyesen visszavonom összes fenntartásomat, kétségemet, legalábbis, ami a vénembereket illeti. Erre a nagy pál- fordulásra az a 80 esztendős francia öregúr késztetett, aki ősz fejjel határozta el, hogy felépít egy új világot. Ezek után hadd mutassam be Monsieur Philipe Taillez-t. Élete a tenger partján, tengerészcsaládban kezdődött, ez meghatározta sorsát. Mint apja, testvére, ő is a haditengerészetnél szolgált, egészen a második világháború végéig. Ekkor, mint annyi mást, őt is leszerelték. De az obsitostól nem vett teljesen búcsút a francia állam. Öt és a tenger néhány olyan megszállottját, mint amilyen Cousteau kapitány, megbízták azzal, hogy szervezze meg a tenger alatti kutatásokat. Taillez exőrnagy mindenre szívesen vállalkozott, ami a tengerrel kapcsolatos. így aztán a felszín alatti búvárkodás egyik úttörője lett, de mellékesen foglajkozott az óceánok biológiájával is. Aztán megalakította a francia búvársport szervezetét, majd néhány évvel később ő lett a mélytengeri búvárok világszervezetének alapító atyja isMegkérdezték tőle: mi vonzza a tengerek mélyére Cousteau kapitány és a messzi óceánokra? Azt válaszolta: a tenger az egyetlen és az utolsó szabad terület a Földön. És ő nagyon fél, hogy az ENSZ végül ezt is fennhatósága alá vonja, elosztja, felosztja . .. Ezért is gondolt barátaival együtt arra, hogy — mielőtt az elkerülhetetlen bekövetkezik — valamit tesz. Az ötlet pedig a következő: végy hét öreg hajót, olyanokat, amelyekre már senkinek sincs szüksége. Minden kikötőben ván belőlük elég .. . Kötözd össze ezeket a hajótesteket, és már kész is a mesterséges sziget, amelyet a Csendes-óceánon bárhol felállíthatsz, aztán megtelepedhetsz rajta, s bol2. fl misztikumról — misztikumok nélkül dogan élhetsz itt, amíg csak meg nem halsz. Nyilván feltűnt, hogy hét hajót kíván ez a különös újvilág-építő recept. Taillez szerint azért kell pontosan ennyi, mert a hetes ősidők óta bűvös szám, s egy ilyen vállalkozáshoz nem árt. ha földöntúli erők is segítenek. Ez valóban nem ártana, mert Taillez úr vállalkozása ugyan már ötéves, de a különböző akadályok, nehézségek, buktatók és a sok-sok rosszindulat miatt ott tart, ahol az olvasó gondolja. Az ősz, nyolcvan esztendős tengerész azonban nem adta fel tervét. Mondom, hisz ebben, és valószínűleg ezért fog valamennyiünket túlélni, régi hajókat keresgélve, legalább százéves koráigónody György (Párizs) 4. Urbaniada Ha Lengyelországban dolgozó újságíró az ember, akkor előbb-utóbb óhatatlanul kapcsolatba kerül a kormány szóvivőjével, legalább egy kérdés erejéig. Ez pedig majdnem annyi, mintha egy intézménnyel kerülne kapcsolatba, hiszen Urban az elmúlt négy esztendőben egyszemélyes intézménnyé vált. Lehet szeretni vagy nagyon nem szeretni, lehet vele vitatkozni, a stílusán fönnakadni, csak egyet nemigen lehet — megkerülni. Továbbra is folytatja mesterségét, az újságírást. Példa erre az alábbi írás, amit Urban a lengyel Ludas Matyi- nak (horribile dictu, egy valódi kormányszóvivő egy valódi vicclapnak ír) szánt: „Jerzy Urbannalc hívnak és a kormányban dolgozom, mint szóvivő. Elővettem egy darab papírt, hogy végre elszámoljak a házaimról." Mint kiderült, Urban azt szeretné, hogy juttassanak neki abból a 7-8 villából és házból, amelyet a pletyka szerint ő épített, vagy neki építenek Varsóban és környékén. A lengyel szóvivő elpanaszolja, hogy ismerőseire és barátaira nincs jó hatással, hogy letagadja házait, mert úgy vélik, hogy a barátság már nem a régi. „így aztán nem marad más hátra, mint hogy beköltözzek valamelyik palotába, és ha jön a tulajdonos, akkor tanúkat állítsak a pletykál- kodók közül, hogy a ház igenis az enyém.” Urban beszámolt egy olyan veszélyről is, amely a prominens személyeket fenyegeti. Ez pedig a válogatás nélküli kézfogás kötelessége, ami Lengyelországban 1981 decembere, a szükségállapot bevezetése után igen kényes dolog volt. A prominens személynek ugyancsak meg kellett gondolnia, hogy kinek, mikor és hol nyújt kezet, mert könnyen előfordulhatott, hogy a keze üresen maradt. Ez a veszély Jerzy Urban (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) mára elmúlt, de az még megfigyelhető, hogy aki korábban ellenzéki volt és mára föladta nézeteit, a nyilvánosság előtt még igyekszik tartani magát. Gyakran saját politikai elvbarátai néznek rá furcsán, amikor udvariasan üdvözli a még megmaradt ellenzék tagjait- „Pedig csuk arról van szó, hogy Varsó kisváros, én hosszú ideje itt élet, és ismerőseim közül ismeretségünk ideje alatt többen többször irányt váltottak, de emiatt sem nekem, sem nekik nem állt szándékunkban érvényteleníteni az ismeretséget” ;— írta Urban. És még egy Urbaniada a választások napján tartott számtalan sajtóértekezletek egyikéről. Urban bejelentette, hogy egy „incidens” miatt meg kellett szakítani a szavazást az egyik faluban, mert Leontyna Anto- nyak választópolgár egészséges fiúgyermeknek adott életet a szavazóhelyiségben, bábaasszonyként pedig a választások tisztaságát ellenőrizni hivatott úgynevezett bizalmi férfiú működött közre . . . László József (Varsó) 5. Családi perpatvar Ahogyan az a világ egyik leggazdagabb emberéhez illik, Armand Hammer igyekszik felülemelkedni a családi perpatvaron, ha másként nem, Boeing 727-es magánrepülőgépével. Ám diszkréció ide vagy oda, rangos ügyvédek mégiscsak az ő nevében perelik öccse lányát, és és nem maradhatott titokban. Talán multimilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy a kívülálló ezt az ügyet megértse, az ismert tények ugyanis nehezen illeszkednek az átlagember morális értékrendjébe. A főszereplő egy világhírű üzletember, akivel államfők tárgyalnak, aki 87 éve ellenére is az Occidental Petroleum cég aktív vezetője^’ s aki legalább 150 milliós vagyonnal rendelkezik. Armand Hammer emellett arról ismert, hogy sokmillió dollárt fordított jótékonyságra és nem szűkmarkú akkor sem, ha a művészetek támogatósáról van szó. Nos, ez a tekintélyes és gazdag tőkés váratlanul 666 714 dollár 74 centes adósságot követel vissza, mégpedig nem mástól, mint tulajdon testvére gyermekétől. Armand Hammer öccse. Viktor 1988-ban halt meg és mintegy másfél millió dollár értékű ingatlant hagyott maga után. Ezt most fogadott lánya, az 59 esztendős Nancy Hammer Eilan birtokolja. Ahhoz, hogy elhunyt apja tartozását kiegyenlítse, meg kellene válnia az ingatlantól, s Nancy-nek ez nincs ínyére, mondván, nem felelős apja adósságáért. Napvilágra került, hogy Hammer annak idején a pénzt azért adta az öccsének, hogy az kezeltetni tudja súlyosan beteg feleségét, ám a fivér — talán épp a fogadott lány befolyásolására? — drága elfekvőbe rakta’ az asszonyt. Nancy állítólag egyébként sem törődött mostohaanyjával. Még cifrább az ügy, ha figyelembe vesz- szük, hogy Viktor Hammer 74 éves korában kívánta meg az apaságot, s akkor fogadta gyermekévé a 48 esztendős Nancy t. A felperes ügyvédei szerint ez gyanúsan szokatlan dolog, az immár hatvanadik életévébe lépő nő azonban ezt tagadja. Azt mondja, ő hűséges „gyermek” volt, rendszeres sen látogatta „szüleit”, s ott virrasztóit Viktor Hammer halálos ágyánál is, nem úgy, mint szőrösszívű bátyja. Ki hát a pénzéhes és a számító a szemben álló felek közül: a multimilliomos, aki 667 ezer dollárt a mellény- zsebéből is ki tudna fizetni? Vagy az a nő, akit örökbe (és kölcsönkapott birtokába) fogadott a nagytőkés öccse? Az amerikaiak izgalommal várják az ügy fejleményeit .. . Csák Elemér (New York)
