Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-21 / 299. szám

NÉPÚJSÁG 1985. december 21., szombat Egy válasz visszhangja Balogh László a 14-es számú Békés megyei országgyűlési választókerület képviselője az Országgyűlés őszi ülésszakán szólalt fel. Erre válaszolt dr. Villányi Miklós mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi államtitkár, melynek leglényegesebb részeit tegnapi számunkban már közöltük. A parlament folyosóján Balogh Lászlót a válaszról kérdeztük. — Mindenképpen pozitív válasz — kezdi a békési Egyet­értés Tsz elnöke. — Különösen, ha a korábbi hónapok in­tézkedéseivel összehasonlítom a válaszban említetteket. Főleg a szarvasmarhatartásra hat ösztönzően, hogy meg­szüntették a felhalmozási adókat, az állami támogatást 30-ról 50 százalékra emelték, s jelentős a tejtermékek ár- kiegészítése. A sertéstartás visszaesését is, úgy tűnik, meg­állítja ez az intézkedés. De a magas árakat és az alacsony jövedelmezőséget még nem biztos, hogy ki tudja, egyenlí­teni az egy forint 40 filléres árrendezés, ami közvetlenül az Országgyűlés után lépett életbe. — Október második felétől már érvényben vannak ezek a támogatások. Tsz-elnökként közeli tapasztalatai lehetnek hatásukról... — A választókerületemben máris érezhető ezek hatása. A sertéstartásra újra megélénkültek a szerződéskötések, holott korábban ez aggasztóan visszaesett. A képviselő még nem kapott választ minden felvetésére hisz az őszi ülésszakon beszélt az ivóvízellátás gondjairól, s az Élővíz-csatorna állapotának tarthatatlanságáról. Erre majd a Város-, Településfejlesztési és Természetvédelmi Bizottságnak kell válaszolnia. — Annyit azonban már tudok — mondja Balogh László —, hogy a bizottság következő ülését Békésen tartja és így közelről megismerheti az Élővíz-csatorna orvosolandó hely­zetét. (Folytatás a 2. oldalon) tartalmilag és szervezetileg korszerűsíteni kell. A kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz ju­tás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves t«rv időszakában 320 —340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötö­de bérlakás lesz. 1990-re a lakásom csaknem háromne­gyede részesül közműves vízellátásban­A következő években to­vább növeljük a szociálpoli­tikai kedvezményeket. Jö­vőre már az átlagosnál na­gyobb kedvezményeket kap­nak a fiatal házasok és a több gyermekes családok. A lakáshelyzet javítására a ta­nácsok társadalmi és gazda­sági programot dolgoznak ki, amelyet a kormány fog jó­váhagyni. — A tervkészítés befejező szakaszában figyelmünket a gazdasági és a műszaki fej­lődés kulcspontjaira, az el­osztás fő arányaira és a terv végrehajtásához szükséges legfontosabb eszközökre össz­pontosítottuk. Megújítottuk a központi gazdaságfejlesztési programokat, illetőleg úja­kat bocsátottunk útjukra. Ezen felül — a vállalatok ön­állóságára építve — szerve­zési és más állami intézke­déseket tartalmazó gyakorla­tias cselekvési programokat dolgoztunk ki arra, hogy el­terjedjen nálunk például a robottechnika, a különleges minőségű anyagok gyártása, csökkenjenek a szállítási tá­volságok és ráfordítások, s hogy folytatódjon az intenzív gabonatermesztési program végrehajtása. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1984. évi áprilisi állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában foly­tatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsí­tését. Előkészítjük a vállala­ti adózási rendszer olyan irányú módosítását, hogy an­nak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddi­ginél nagyobb rész realizá­lódjon a forgalmazásban, és kevesebb adó terhelje a ter­melési folyamatokat. Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövede­lemadó-rendszer bevezetésé­nek a föltételeivel és sokré­tű összefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön, és ez az adórendszer társadalmilag igazságosabb legyen. A terv­időszak során fokozatosan, a jövedelemtermelő képesség bővülésével arányosan tágí­tani kívánjuk a gazdálkodó szervezetek mozgásterét. A jövő évtől kezdve foko­zatosan mérsékeljük az eredményesen dolgozó válla­latok fejlesztésiadó- és ka­matterheit avégett, hogy megkönnyítsük a népgazdasá­gi célokhoz kapcsolódó, ígé­retes beruházásokat. Az elő­nyös kivitel nagyarányú nö­velésére vállalkozó gazdálko­dó szervezeteket a fejlesztés­hez kapcsolódó különféle pá­lyázatokkal és megállapodá­sok keretében kedvezmé­nyekkel ösztönözzük. A VII. ötéves terv a ki­bontakozás programját vá­zolja föl, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egysé­gek számára. A helyi elkép­zelések valóra váltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek na­gyobb részét már az idén be­vezettük, s így azok megis­merése és az átállás már nem zavarja az új tervidő­szak indulását. A VII. ötéves népgazdasá­gi terv egyértelműen mutat­ja a haladás irányát, s ösz- szefogott föltételrendszert és cselekvési programokat ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára — mondotta végezetül Falu­végi Lajos, a kormány nevé­ben kérve a törvényjavaslat megvitatását és elfogadását. A Minisztertanács elnökhe­lyettesének expozéja után megkezdődött a vita, amely­ben elsőként Bognár József, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvényjavaslat bi­zottsági előadója, a Magyar Tudományos Akadémia Vi­lággazdasági Kutató Intéze­tének igazgatója szólalt fel. Többek között hangsúlyozta: a terv- és költségvetési bi­zottság az Országgyűlés töb­bi bizottságával együtt, az utóbbi hónapokban nagy energiát fordított a VII. öt­éves terv sokoldalú megvi­tatására. Javasolta, hogy a VII. öt­éves terv törvényjavaslatát az írásban benyújtott módo­sító indítványokkal a kép­viselőtestület fogadja el. Majd Szépvölgyi Zoltán (Bu­— Az Országgyűlés ülés­szakának napirendjén nem­csak gazdasági, hanem társa­dalmi és politikai szempont­ból is nagy fontosságú tör­vényjavaslat szerepel — mon­dotta elöljáróban. — A be­terjesztett törvényjavaslat reális célokat tűz társadal­munk elé, meggyőződéssel vallhatjuk programunknak. Nem kevesebbre vállalko­zik, mint a gazdasági építő­munka töretlen folytatására, egy lendületesebb előrehala­dás megalapozására, az élet- színvonal és az életkörülmé­nyek javítására. Az MSZMP Központi Bizottsága és a magam nevében a tervtör­vényjavaslatot támogatom, s azt a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. A kamatlábak jelentős emelkedése következtében — az alacsonyabb adósságállo­mány után is — a tervben számítottnál mintegy 400 millió dollárral több kamatot kellett kifizetnünk. Ezek el­lenére is eleget tettünk nem­zetközi fizetési kötelezettsé­geinknek, csökkentettük tar­tozásainkat. Az elmúlt időszakban e hatások és gondok a szocia­lista országok majdnem mindegyikében jelentkeztek, s emellett olyan új problé­mákkal találtuk magunkat szemben, mint a nyersanyag- és energiaforrások kiaknázá­sának növekvő költségei, a műszaki fejlődés nehézségei, a külső és belső egyensúlyi problémák, vagy az intenzív gazdasági növekedés irányí­tási és finanszírozási gondjai. Most, a tervidőszak végén elmondhatjuk, hogy társadal­mi megrázkódtatások nélkül, alapvető társadalmi vívmá­nyaink megőrzése mellett si­került túljutni e kritikus időszakon úgy, hogy a gazda­ság néhány fontos területén dapest, 57. vk.), Budapest Főváros Tanácsának elnöke. dr. Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), a Nyugat-magyaror­szági Fagazdasági Kombinát vezérigazgatója, Vassné Nyé­ki Ilona (Pest m., 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközségi Tanács elnöke, Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Me­cseki Szénbányák vezérigaz­gatója és Pál László Istvánná (Somogy m., 3. vk.), a szent- balázsi óvoda vezetője szólalt fel. Ezután Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára (országos lis­tán megválasztott képviselő) emelkedett szólásra. jelentős változások következ­tek be. Az egyik az. hogy megállt a külső és belső egyensúlyi viszonyok fel­bomlásának, az eladósodás növekedésének az V. ötéves tervidőszakban felgyorsult folyamata. A másik, hogy sze­rény, de mégis figyelemre­méltó fejlődés bontakozott ki a termelés és a fogyasztás számos területén is. A lakos­ság egy főre jutó fogyasztása reálértékben az 1980. évi 53 ezer forintról 1985-ben kö­zel 57 ezer forintra emelke­dik. A lakásállomány növek­szik; a javulást jól mutat­ja, hogy 1980-ban 113 csa­lád jutott 100 lakásra, 1985- ben pedig 105. A lakásellá­tást tekintve az európai kö­zépmezőnyben foglalunk he­lyet. Végül a VI. ötéves terv egyik legfőbb eredménye, hogy ismét egyensúlyba hoz­ta az ország gazdaságát: a költségvetés helyzete jobb, mint az V. ötéves tervben volt. Az eredmények mellett ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy a választott út új fe­szültséggócok kialakulását is eredményezte. Az egyik az. hogy a fejlesztési források megcsappanása lelassította a magyar gazdaság kívánatos és elodázhatatlan strukturális fejlesztését. A másik az, hogy a kedvezőtlen külső és belső körülmények összejátszása, a kialakult hatékonysági színvonal megnövelte a ma­gyar gazdaságban lappangó inflációs nyomást, aminek eredményeként évi 4,2 szá­zaléktól 8,3 százalékig terje­dő infláció alakult ki. A keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálér­tékét nem tudtuk megőriz­ni, a reálbérek csökkentek, költségvetési intézményeink szolgáltatásai romlottak, s mindez kedvezőtlenül befo­lyásolta a társadalmi köz­hangulatot. Havasi Ferenc ezután a törvényjavaslatokról szólva hangsúlyozta: — Á VII. ötéves terv kon­cepciója reális és mértéktar­tó. Fő törekvése az egyensúly megszilárdítása, az adósság- állomány további csökkenté­se, a gazdasági fejlődés élén­kítése. s az életszínvonal ja­vítása. Ez a gazdasági stra­tégia másképpen kapcsolja össze a növekedési ütem és az egyensúly követelményeit, mint a VI. ötéves időszak tényleges menete, de nem je­lenti a „mindenáron való” fel- gyorsulás igényét. A növeke­dés felgyorsulása csak az egyensúlyi és hatékonysági követelményekkel összehan­golt lehet, mivel ettől elsza­kadó „gyorsító” szándéka­inkkal ellentétes következ­ményekre vezetne. A gazda­ság ilyen típusú élénkíté­sének fontos eszköze a mű­szaki-technikai haladás meg­gyorsítása. A párt és a kormány az elmúlt években is kiemelt fi­gyelmet fordított a tudomá­nyos-műszaki fejlődésre. E kérdéskört társadalmunkban érthetően egyre nagyobb ér­deklődés kíséri, és az elmúlt öt esztendő mérsékelt fejlesz­tési lehetőségei is felerősítet­ték a vitákat. Eredményeink ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy a legfejlettebb orszá­gokhoz — az Egyesült Álla­mokhoz, Japánhoz, a Szov­jetunióhoz és másokhoz — viszonyítva számottevő le­maradásunk van. Ezekkel az országokkal azonban 40 év­vel ezelőtt sem voltunk azo­nos szinten. Vannak olyan területek, ahol erőfeszítése­ink eredményeként lemara­dásunk a nemzetközi élvo­naltól nem túlzottan nagy, mint például a biotechnoló­gia egyes részterületei, más esetben viszont úgy minősít­hetünk, hogy a. lemaradás ugyan jelentős, de annak csökkentése érdekében inj- tézkedések történtek (pl. az elektronikában). Végül van néhány olyan terület — pl. a termelés széles körű auto ­matizálása, a robottechnika alkalmazása —. ahol még nem vagyunk képesek az elé maradás érzékelhető csoki­kén tésére. Napjainkban tanúi va­gyunk annak, hogy a KGST keretein belül is egyre in­kább előtérbe kerülnek a műszaki fejlesztés gyorsítár sának kérdései. A szocialis­ta országok gazdasági fejlő­désének meggyorsítását és a tudományos-technikai hala­dással való lépéstartást szol­gálja a KGST e heti rend­kívüli ülésszakán elfogadott, 2000-ig szóló műszaki-tudo­mányos fejlesztési program. E program következetes vég­rehajtása hozzájárul műsza­ki-gazdasági színvonalunk növeléséhez, biztonságunk erősödéséhez, sebezhetősé­günk csökkentéséhez. Az eddiginél szilárdabb bázist teremt ahhoz, hogy kölcsö­nös előnyök alapján hatéko­nyabban tudjunk bekapcso­lódni a nemzetközi munka- megosztásba a műszaki-tu­dományos területeken is. Gazdasági feladataink eredményes megvalósításá­nak elengedhetetlen feltéte­le a fegyelmezett, okosan szervezett, jó minőségű mun­ka. Széles körű tapasztalat, hogy az utóbbi években a munkafegyelem romlik, a munkaidőt nem használjuk ki megfelelően, nem sikerül visszaszorítani a munkaidőn belüli magáncélú elfoglalt­ságokat. Különböző becslé­sek és számítások szerint a munkaidőalap egyötöde-egy- hatoda elvész a termelésből. Ennek okai összetettek, ezért a munkafegyelem javítása egyaránt igényel igazgatási, szabályozási teendőket, a gazdálkodó szervezeteknél belső érdekeltségi-szervezési intézkedéseket, valamint szemléletváltozást eredmé­nyező politikai és ideológiai munkát. Változásokra van szükség az ünnepnapok körü­li munkarend kialakításában, a szabadság kiadásának rendjében, a foglalkozási re­habilitációs gyakorlatban, a munkaügyi viták eljárási módjában, a szolgáltatások munkaidőn kívüli igénybe­vételi lehetőségeinek bővíté­sében, a különféle társadal­mi rendezvények munkaidőt kímélő szervezésében. Mind­ez nem a dolgozók megrö­vidítését célozza, éppen el­lenkezőleg, a munkaidő jobb kihasználása, a termelés ésszerű szervezése útján az elosztható- jövedelem növelé­sét, így a dolgozók érdekét szolgálja. ,A tervjavaslat nem irá­nyoz elő, nem ígér látványos fordulatot^ mert ennek nem teremthetők meg a feltéte­lei. Amit tartalmaz, az a szorgalmas és javuló mun­kán alapuló fokozatos előre­haladás, amelyet meg lehet valósítani, s amit lehet tel­jesíteni. Ehhez a munkához pártunk XIII. kongresszusa világos, mozgósító erejű programot adott, amit a gazdasági építőmunkában a VII. ötéves terv céljainak elérésével lehet megvalósí­tani- A teljesítéshez nagy erőt kölcsönöz, ha az Or­szággyűlés meggyőződéssel fogadja el, s vallja sajátjá­nak a VII. ötéves tervet — mondotta befejezésül Havasi Ferenc. * * * Ezután Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazda- sági Szakszövetkezet elnöke. Ladányi József (Borsod m„ 25. vk.), a - Borsod-Abaúj­f Zemplén Megyei Tanács el­nöke, Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat algyői üzemegységének igazgatója, Lestár Lászlóné dr. Varga Mária (Budapest, 51. vk.), a fővárosi Péterfy Sándor ut­cai Kórház-rendelőintézet fő­igazgató-helyettes főorvosa, Biró Miklós (Szabolcs-Szat- már m„ 11. vk.), a MOM má­tészalkai gyáregységének igazgatója, dr. Juhár János (Pest m„ 24. vk.) pomázi kör­zeti orvos, Kócza Imre (He­ves m„ 3. vk.), az Egri Fi- nomszerelvénygyár vezér- igazgatója, Karvalits Ferenc (Zala m„ 1. vk.), az MSZMP Zala Megyei Bizottságának első titkára, Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat üzem­igazgatója, Tulok András (Veszprém m.. 9. vk.), a Pá­pai Állami Gazdaság kerü­letvezetője, Bánffy György (Budapest, 4. vk.) színmű­vész, a József Attila Színház tagja, Tőzsér Gáspár (Nóg- rád m„ 4. vk.), a Nógrádi Szénbányák munkavédelmi főellenőre, dr. Sinkovics Má­tyás (Budapest, 2. vk.), a fő­városi János Kórház-rende­lőintézet főigazgató főorvosa, Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a Bonyhádi Pannónia Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet elnöke és Balogh László (Pest m„ 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke szólalt fel. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munka­napja — amelyen egymást váltva elnökölt Sarlós Ist­ván, Cservenka Ferencné és Péter János — befejeződött. A képviselők ma folytatják a népgazdaság VII. ötéves ter­véről szóló törvényjavaslat megvitatását. Kérések a képviselőhöz Ancsin Károly, a csor- vási Lenin Tsz alig 30 éves traktorosa, \Csorvás, Geren­dás. Kétsoprony, Kondoros, Telekgerendás és Űjkígyós országgyűlési képviselője még újonc az Országház­ban. A szünetben talál­koztunk és bevallom, hogy amikor két hete bent járt a szerkesztősé­günkben lediktálni foga­dónapjait, s megkérdezte, mennyibe kerül a közlés, bizony belém bújt a kis­ördög, s a másodperc tö­redékéig arra gondoltam, hogy mondok egy összeget. Ancsin Károly nem lepő­dik meg, csak mosolyog a dolgon, s megnyugtat, érti és szereti a tréfát. Azért viszont neheztel, hogy míg sok kép­viselő első fogadónapjára ellátogattunk, az övét kihagytuk. Gyorsan megnyugtatom, ez nem választóinak, vagy szemé­lyének szól, sorra kerül az ő kerülete is. — No, nem gyanakszom mellőzésre — mondja a fiatal képviselő —, csak már az első napon nagyon sok érdekes problémával fordultak hozzám. Sok helyütt panaszkodtak a kenyér- és a húsellátásra, szinte mindenütt gond van az ivóvízzel és a szennyvízzel. Szó esett a szeméttárolásról és a gázbekötésekről. De jöttek hozzám olyan kéréssel is, hogy egy éppen nehezen pótolható tanácsi dolgozó kapjon egy év halasztást a katonaságtól. — És sikerül segíteni? — Egyelőre még keresem és tanulom a módját. De csöp­pet sem reménytelen egyik ügy sem. Havasi Ferenc beszéde

Next

/
Oldalképek
Tartalom