Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-20 / 298. szám

1985. december 20., péntek •KNiim-fiM SZERKESSZEN VELÜNK! Öregek napja Kiscsákón Orosháza legtávolabbi kül­területén, Kiscsákón 101 csa­lád lakik, mintegy ötszáz fős lélekszámmal, akik zömmel az Orosházi Űj Élet Mg. Ter­melőszövetkezetben dolgoz­nak. Ellátásukról az orosházi áfész gondoskodik, két ve­gyesbolton keresztül. Mind­ezek ellenére az ott élők gyakran érzik az elszigetelt­ség hátrányát. A Hazafias Népfront III. számú körzeti bizottsága, az áfész Szorgalom szocialista brigádja és az Űj Élet Mg. Termelőszövetkezet III. szá­mú pártalapszervezete közö­sen, december 13-án Öregek napját rendezett- az ott élő idős- emberek számára. Az Orosházi Kulich Gyula Általános Iskola 3. a osztály kisdobosainak egy csoportja kedves kis műsorral lepte meg az ünnepeiteket. Majd a Szorgalom szocialista bri­gád tagjai, meleg szavak kí­séretben ajándékcsomagot nyújtottak át a megjelentek­nek. Végezetül az aprósütemé­nyek és üdítőitalok fogyasz­tása közben, visszaemlékezé­sek hangzottak el a régmúlt időkről, a cselédsorsról, és a küzdelmes, nehéz élet sajátos örömeiről. Ez a szép kezdeményezés elérte célját, érdemes ezt a jövőben tovább folytatni. Kiss Horváth Sándorné Válaszolt az illetékes Közvilágításügyben A november 15-i és 22-i lapban megjelent, a csorvási és tótkomlósi lakosok közvi­lágítással kapcsolatos pana­szát megvizsgáltuk. A vizs­gálat eredményéről és az in­tézkedésekről a következő tá­jékoztatást adjuk: Csorvás községben a fogyasztóink joggal panaszolták két köz- világítási lámpa tartós üzem­képtelenségét. A hibákat no­vember 19-én kijavítottuk, és a panaszosokat a helyszínen tájékoztattuk. A közvilágítás karbantartását alvállalkozók­kal végeztetjük, ezek mu­lasztása adott okot panaszra. 1986-ban új alvállalkozókkal kívánunk szerződést kötni. Reméljük, hasonló hibák nem fordulnak elő. Tótkomlóson a panaszokat jogosnak találtuk, mert 19 üzemképtelen lámpát talál­tunk. Ezek gyors javítását nem tudtuk elvégezni, mert a vállalati költséggel kor­szerűsített közvilágítási lám­pákhoz szükséges fojtóteker­cseket a gyártó az év folya­mán tartósan nem szállítot­ta. Állandó sürgetésünk elle­nére is csak december kö­zepe táján várható részszál­Kevermesen háromszáz ta­got számláló Vöröskereszt- alapszervezet működik. A 14 tagú vezetőségnek sokrétű a feladata, és nagy segítséget jelent számukra, hogy az alapszervezetben számos lel­kes segítőtársuk van, akik egy-egy tüdőszűrés, véradás szervezéséből, lebonyolításá­ból kiveszik a részüket. Kü­lön figyelmet fordít az alap­szervezet az idősekre és az ifjúságra, segítenek az öre­gek téli tüzelőjét beszerez­ni, és egyéb gondjukban, ba­jukban is. A községben 280 véradót tartanak nyilván. Minden év­ben kétszer van szervezett véradás. így volt ez az idén is; június 24-én 111-en. ösz- szesen 47 liter, december 4- én pedig 135-en 44 liter vért lítás. ígéret szerint ezt kö­vetően az igényeket folya­matosan kielégítik. Átmene­ti intézkedésként üzemegy­ségeinket utasítottuk, hogy a fojtótekercshiány miatt nem javítható lámpákat a legforgalmasabb helyeken normálizzósra alakítsák át. Reméljük, hogy a fojtóte­kercsek gyártásának újra­indítása, és folyamatos szál­lítása után panaszra okot adó tartós közvilágítási hiba nem fordul elő. Farkas Ferenc üzemigazgató, Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatósága. Hódmezővásárhely * * * Az illetékesek válaszával egy időben kaptunk egy újabb levelet is Csorvásról, a Bacsó utcából, Szabó Já- nosné és számos utcabeli la­kó aláírásával. Mint írják: ,,Már nem sötét az utcánk, ugyanis november 22-én ki-„ javították a hibát. Egyben köszönet is a Démász kikül­döttjének, Övári Pál szere­lőnek és munkatársának.” adtak a kevermesiek. Ha­gyomány, hogy véradás után ünnepséget tartunk, ahol a sokszoros véradóknak kitün­tetéseket adnak át. Az idén harmincszoros véradásért ka­pott elismerést Lusztig Már­tonná, aki 1962 óta a Vörös­kereszt-szervezet titkára. A véradómozgalom fáradhatat­lan aktivistája dr. Harmadi Pálné, az alapszervezet vér­adófelelőse, és segítőtársa, férje, dr. Harmadi Pál, a szervezet elnöke. Jó az alap­szervezet kapcsolata a helyi gazdasági egységekkel, a pártszervezettel, a tanács­csal, akik anyagiakkal is se­gítik a véradóünnepségek le­bonyolítását. Vöröskereszt-vezetőség, Kevermes Őrizzük a hagyományokat A szeghalmi Péter András Gimnázium és Ipari Szak- középiskolában már hagyo­mánnyá vált az „András-na- pok” elnevezésű rendezvény- sorozat, amelyet november végén tartunk, s amely az idén ismét sok újdonságot kínált tanároknak, és diá­koknak egyaránt. Minden program iránt nagy volt az érdeklődés, ki-ki talált az érdeklődésének megfelelő el­foglaltságot. Hogy csak né­hányat említsek a sok ren­dezvény közül: Mészáros Mi­hály és Tomanek Gábor iro­dalmi estje, táncház, kosár­labdakupa, tanár—diák mér­kőzések, divatbemutató, ve­télkedő. Az András-napok második hetén elárasztották az iskolát a választási plakátok. Az utolsó napon, pénteken ugyanis önkormányzati nap volt, vagyis a tanárok ültek a padokba, s a diákok közül került ki a nevelőtestület, be­leértve az igazgatót is. Az is­kola három negyedik osztá­lya jelölt egy-egy igazgatót, s hogy végül is kinek sikerül elnyerni a megtisztelő posz­tot, az mindig a diákoktól függ. Akire a legtöbben sza­vazunk, az veszi át a fordí­tott napon az iskola vezeté­sét. A választási plakátok ebben igyekeztek befolyásolni a diákságot. Pénteken reg­gel 8 órakor történt az ünne­pélyes hatalomátvétel. Igaz­gatónk átadta a hatalmat jel­képező óriás ceruzát az új­donsült „igazgatónak”, aki kihirdette az eredetitől kissé „elütő”, új házirendet. Ettől kezdve, pontosan fél napig élveztük tanáraink „diák”- voltát. Az András-napi rendez­vénysorozat méltó befejezése volt az András-bál, ahol mindig új szerelmek, barát­ságok kötődnek, ahol min­denki alaposan kitáncolhatja magát. Még csak két hete. hogy vége az András-napok- nak, de már türelmetlenül várjuk, mikor lesz ismét no­vember. Lovász Mariann, II. C, Szeghalom Véradók Kevermesen Szerkesztői üzenetek Törvénytár A Magyar Közlöny 46. (1985. november 22.) számából: 52 1985. (XI. 22.) Mt. rend. Az általános jövedelemadóról szóló 45 1983. (XI. 20.) Mt. számú ren­delet módosításáról. 54 1985. (XI. 22.) Mt. rend. A lakossági adóigazgatási veljárás általános szabályairól szóló 58 1981. (XI. 19.) Mt. számú ren­delet módosításáról. 1062 1985. (XI. 22.) Mt. h. A Volán-vállalatok irányítási rend­szerének korszerűsítéséről szóló 1032 1983. (VIII. 11.) Mt. h. szá­mú határozat módosításáról. 17 1985. (XI. 22.) ÉVM. Az épí­tőipari dolgozók különélési pót­lékáról szóló 16 1971. (V. 22.) ÉVM—MüM számú együttes ren­delet módosításáról. 13 1985. (XI. 22.) KM. A köz­úti közlekedési szakemberek képzéséről és vizsgáztatásáról szóló 1 1983. (VII. 6.) KM számú rendelet módosításáról és kiegé- S7Í téléről 5,1985. (XI. 22.) OKTH. A Mát­rai Tájvédelmi Körzet létesíté­séről. VI—OTH—1985, A II. budapesti újítási börzén és kiállításon be­mutatásra kerülő találmányok, védjegyek és ipari minták kiál­lítási elsőbbségéről. Szatmári Sándorné, Gyula. Köszönjük sorait, és arany­lakodalmukat ünneplő szü­leiről a fényképet. Mi is jó egészséget kívánunk az idős emberpárnak. A fotó közlé­sére sajnos, nincs módunk — szerencsére igen gyakori mostanában az ötvenedik há­zassági évforduló, sok-sok hírt, fotót kapunk ilyen csa­ládi eseményről, s így nehéz lenne azokat közzétenni. * * * Sz. János, Kondoros. Kér­désére a Volántól kértünk választ, amely szerint: „A Kondoros—Szarvas viszony­latban közlekedő járatok út­vonalának megváltoztatására vállalatunknak nincs lehető­sége. A járatok késésének ál­talában forgalomtechnikai okai vannak, például zárt sorompó Kunszentmárton vasútállomáson. Rásegítő au­tóbusz beállítását a jelentke­ző utazási igény nem indo­kolja.” * * * B. Pál, Tótkomlós. Olva­sónk türelmét kérjük, leve­lével foglalkozunk. * * * Berke István, Mezöbe- rény. örömmel olvastuk újabb levelét, amely szerint a Dégáz betemette a nyitva hagyott gödröt. * * * „Fázunk” jeligére. Sajnál­juk, hogy név és pontos cím nem szerepel a panaszos le­vélen, ezért nem áll mó­dunkban azzal foglalkozni. Amint már többször is ír­tuk, olvasóink kérésére ne­vüket, címüket titokban tart­juk, névtelen levelekkel vi­szont nem foglalkozunk. Ha esik, ha fúj, az orrát sem kell kidugnia a buszvárófülké­ből az utasnak, a fülke falai ugyanis üvegből készültek. Orosházán kaptuk lencsevégre ezt az új várót, ahol remél­jük, semmi „falrengető’’ nem történik, a buszváró szépen, épen szolgálja majd az utasokat Fotó: Fazetj^s László ....köszönettel v ettük” A Népújság ez év decem­ber 6-i számának Szerkesz- szen velünk rovatában „Ven­dégek voltunk” címmel Dob- rovolni József budapesti ol­vasó tett kritikai észrevétele­ket a gyulai üdülésről. A várfürdőre vonatkozó ész­revételeit munkánk javítá­sa érdekében köszönettel vet­tük. Egyben a következő in­tézkedésekről számolunk be: Az üdülőben szervezett ki­rándulások miatt esetleg el­maradó kezeléseket más na­pokon tudjuk biztosítani, fő­leg hétvégeken, szombat-va­sárnap, amikor a vidéki for­galom kisebb, tartalékolunk ezekre kapacitást. A maguk­ról megfeledkező dolgozóin­kat szigorúan figyelmeztettük arra, hogy a dohányzási tila­lom rájuk is vonatkozik. En­nek megszegését a jövőben prémiummegvonással fog­juk büntetni. Az úszómeden­cében lubickoló gyerekek megfékezése nem könnyű fel­adat. Az úszni kívánó vendé­gek számára bólyás kötelek­kel lerekesztettünk két pá­lyát. Medenceőreink a lehető legéberebben ügyelni fognak arra, hogy itt csapkodás, ug­rálás ne legyen, ami az úszó­kat zavarhatná. Farkas Sándor megbízott üzemvezető. Gyulai Vízművek, Várfürdő n klub neve: Napsugár Bejelentettem — megjavították! A Tüzeléstechnikai Válla­lat Árpád sori kirendeltsé­génél, Békéscsabán, decem­ber 9-én bejelentettem ÉTI- kazánunk hibáját. A telefon­bejelentést felvevő hölgy szinte zavarba ejtő udvari­assággal megígérte a másnapi javítást. És így is történt! A két szerelő a bemutat­kozás után a munkát elvé­gezte, és udvariasan elkö­szönt, elutasítva a felajánlott borravalót. Magatartásuk, gesztusuk jobban melegített bennünket, mint a megjaví­tott kazán! Nagy Ferenc, Békéscsaba Békéscsabán, a Lencsési lakótelepen, a Szabó Pál té­ri iskolában működik egy nagyon aktív, ötven tagot számláló nyugdíjasklub. En­nek, sajnos, mint rokkant nyugdíjas, az idén májusban lettem a tagja. Minden hét­főn van foglalkozás. A klub neve: Napsugár, a vezetői pedig: Kincses La- josné és Bencsik Ilona, akik igen gazdag programot állí­tanak össze, természetesen kikérve a tagság véleményét is. Volt már nálunk példá­ul egészségügyi előadás lel­kes orvosok közreműködésé­vel, diafilmvetítések, kirán­dulások üzemekbe, vállala­tokhoz, sőt jártunk a me­gyehatárokon túl, Hódmező­vásárhelyen, az Alföldi Por­celángyárban is, de nagyon emlékezetes „hazai” kirán­dulásunk volt a szarvasi ar­borétumban és kempingben, a vésztő-mágori ásatásoknál, a biharugrai temetőben Sza­bó Pál sírjánál és emlékhá­zánál, ahol leánya nagyon kedvesen fogadott. Utazása­inkhoz buszt vagy a városi tanácstól, vagy az ifjúsági háztól kapunk. Amióta a klub tagja vagyok, tapaszta­lom, hogy főleg a legidőseb­bek igénylik a programokat, még ha azoknak csak any- nyi is a címe: terefere. Schnetter Ferencné, Békéscsaba Jogi tanácsok Tartás, juss, ajándék Egyedül élő ismerősömtől kérdeztem, mekkora gáz­számlát fizetett a nagyon hi­deg téli hónapokban. „Sem­mit — mondja magabiztos mosollyal. — Hazaköltöztem a szüléimhez. Így legalább nemcsak a rezsim lett ki­sebb, a kosztom is megvolt.” Persze, mondom én jóhisze­műen, az öregeknek is jól jött, hogy hozzájárult a ki­adásaikhoz. „Egy frászt” — válaszolja lakonikus rövid­séggel a kérdezett. (A gyer­meki státusban leledző fér­fiú túl van a negyvenen, a példásan áldozatkész szülők a nyolcvan felé ballagnak.) Bízom benne, hogy isme­rősöm talán nem egészen ko­molyan gondolta, amit mon­dott. De levelek özöne tanú­sítja a „gyermeki önzetlen­séget”. Csak néhány példa, tanulságok nélkül. Z. I.-né súlyos beteg. „A férjem meghalt — írja. Itt maradtam a 3 szobás örök­lakással, amelynek a felét — apjuk után a gyerekeim örökölték. Nagy a rezsi, cse­répkályhával fűtök, drága a tüzelő, no és a cipekedés ré­mes. Ezt a nagy lakást a nyugdíjamból nem tudom festetni, mázaltatni. Minek panaszkodom — gondolhat­ják. Cseréljem el kisebbre és kész. No hát, ezt szeret­ném. Egy másfél szobás la­kást, meg egy rendes gon­dozót, akivel eltartási szer­ződést kötök. De a gyereke­im, akik egy fillérrel sem járulnak hozzá a rezsimhez — mondván, hogy én vagyok a haszonélvező —, nem en­gedik a cserét. Nem járul­nak hozzá ahhoz sem, hogy eltartási szerződést kössek.” Az még csak-csak érthető, hogy a Z. gyerekek a már megörökölt apai rész jogán „nyakaskodnak”. De máig sem értem, mi jogon tette fel egy másik olvasónk a kérdést: „Elpazarolhatja-e az öregem az én örökségemet? Az igaz, hogy a háza teljes­séggel az ő külön vagyona. Még anyámmal kötött házas­sága előtt építette. De most már mégiscsak gondolnia kellene arra, hogy az a ház az enyém lesz. Képzeljék, csinált egy nagy adósságot. És másként nem tudja tör­leszteni, csak ha ezt a gyö­nyörű nagy házat elcseréli valami vacak társasházi la­kásra, és a különbözet ösz- szegéből fizet.” Egy fiatalasszony levelé­ből: „Én már teljesen ki­vagyok. Remeg kezem, lá­bam. Van a tűrőképességnek is határa. Még egy kis feszí­tés, és elszakad a húr.” Hogy mi a feldúltságának az oko­zója? A „mérleg”, amit mos­tanában elkészített: hogy fér­je jól kereső szülei mennyi­vel többet juttatnak az „örökségből” (így) a lányuk­nak, mint a fiuknak, vagyis a panaszkodó fiatalasszony férjének. Igaz, hogy az „öre­gek” (akik még egyáltalán nem öregek) ahelyett, hogy utaznának, szórakoznának, az évek során tőlük is át­vállalták a konyhabútor, a magnó, és tizenötezer forint személyi kölcsön törlesztését. No meg adtak százezer fo­rintot. Aztán még tizennégy- ezret. És a csuda tudja, mi­ért, ennek a tizennégyezer- nek a visszaadásához ragasz­kodnak. Semmi többhöz, de ehhez igen. És ez a szülői „lelketlenség” bizony a lelki összeomlás szélére sodorta kis menyüket. Vannak szülők, akik egy ingatlan vagy értékes ingó­ság értékesítésére még gon­dolni sem mernek addig, amíg a „gyerekek részét” ki nem osztják. Pedig saját va­gyonával, ingó és ingatlan holmijával mindenki szaba­don rendelkezik. Ha hagy valamit az utódaira, elisme­rést érdemel, gondos szülő. Ha feléli, amit szerzett, jo­ga van hozzá. Jó tudni, hogy örökölni csak az elhunyt hozzátarto­zótól lehet. Az élőtől aján­dék kierőszakolását, kiköve­telését sem a jog, sem az er­kölcs nem támogatja. Dr. Kertész Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom