Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. december 18., szerda Lakossági szolgáltatások — kérdőjelekkel A lakossági szolgáltatások alakulásával néhány hónap­pal ezelőtt foglalkoztunk lapunkban, amikor a statisztikai hivatal megyei igazgatósága elkészítette felmérését. Ak­kori írásunkban elsősorban a szolgáltatások számszerűsí­tett adatait értékeltük. A napokban a megyei tanács ter­melési és ellátási bizottsága is napirendjére tűzte a té­mát. A bizottság azt elemezte, hogy évtizedünk első fe­lében mi valósult meg a lakossági szolgáltatások 1981- ben elfogadott tízéves fejlesztési koncepciójából, illetve milyen feladatokat kell megoldani a VII. ötéves tervidő­szakban. Kongresszusi számvetés az NDK-ban Q n nácizmus felszámolása a keleti zónában A megyei tanács szolgálta­tásfejlesztési koncepciója a VI. ötéves tervidőszakban a tanácsoknak és gazdálkodó szerveknek a következő fel­adatokat fogalmazta meg: — a fogyasztási szolgáltatáso­kon belül a lakossági szol­gáltatások növekedjenek az átlagosnál dinamikusabban. Bővüljön a szolgáltatóháló­zat. A községekben elsősor­ban a magónkisiparosok te­vékenységének támogatásá­val kell a szolgáltatási le­hetőségeket növelni. Ugyan­csak támogatni kell — szol­gáltatási ágazatonként dif­ferenciáltan — az új szerve­zeti formák létrehozását, és azok bekapcsolását a szol­gáltatásokba. A felsorolt célkitűzések megvalósításához a követke­ző fontosabb lehetőségek áll­tak rendelkezésre: a közpon­ti szolgáltatásfejlesztési alap. az új szervezeti formák élet­re keltése és a kisipar tevé­kenységének fokozottabb tá­mogatása. A bizottság a tervkoncep­ció időarányos részét vizs­gálva mgeállapította: 1981 — 84 között fogyasztási szolgál­tatásokra 50 százalékkal, ezen belül lakossági szol­gáltatásokra 57 százalékkal többet költöttünk. Ha az ár­emelkedéseket leszámítjuk, akkor is legalább 18 száza­lékkal több szolgáltatást vet­tünk igénybe, mint a koráb­bi időszakban. Békés megyé­ben a szolgáltatások fejlesz­tésének üteme megegyezett az országoséval, az egy la­kosra jutó teljesítményérték szerint a megyék közötti rangsorban változatlanul a tizenkettedikek vagyunk. Azaz változatlanul konzer­váltuk krónikus lemaradá­sunkat. Ennek okait a követ­kezőkkel magyarázhatjuk: a szocialista szektor részesedé­se a lakossági szolgáltatá­sokban 40 százalékra csök­kent. Mérséklődött a helyi tanácsok szerepe a szolgál­tatásra való ösztönzésben. (Tudniillik a szolgáltatásfej­lesztési alap évtizedünk el­ső felében mindössze töredé­ke volt az előre tervezett­nek.) A kisvállalatok létre­hozását nem követte megfe­lelő háttéripari változás, nem javult az alkatrészellátás sem. Az új vállalkozási for­mák hatása a szolgáltatások­ra igen csekély. A kis jöve­delmet biztosító szakmákban nem sikerült növelni a kis­iparosok számát. A közsé­gekben tevékenykedő szol­gáltatóházak — az eredmé­nyességre ösztönző szabályo­zók miatt — inkább hátrál­tatják, mintsem javítják a falvakban a szolgáltatási te­vékenységet. * * * Dr. Tóth Jánost, a megyei tanács osztályvezetőjét a la­kossági szolgáltatások várha­tó alakulásáról kérdeztük. — A számadatok szerint megyénkben jelentősen fej­lődtek a szolgáltatások, de személyes tapasztalatom az. hogy ennek nincsenek, vagy csak elvétve vannak látható, érzékelhető jelei. Legalább annyit bosszankodtunk a szolgáltatások hiánya, vagy minősége miatt, mint koráb­ban. Pedig a kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt a szolgáltatások iránti igénye­ink sem „fejlődtek" az ere­detileg tervezett ütemben. Kevesebbet járunk fodrász­hoz. nem javítjuk meg a csö­pögő ereszt, vagy nem visz- szük el a kocsinkat alvázvé­delemre, mert egyszerűen nincs rá pénzünk. — A szolgáltatásfejlesztési alapból a szocialista szektor 32 millió forintot kapott. Eb­ből a pénzből elsősorban a legjobban rászoruló szolgál­tatási ágazatokat támogatja a tanács. De nem érhettünk el látványos eredményeket, mert csak arra futotta, hogy kicseréljük az elmaradt gé­peket, javítsunk a tarthatat­lan körülményeken, vagy egyes szolgáltató helyek kul­turáltságán. A helyi tanácsok ezért jelentősen nem befo­lyásolhatták a szolgáltatás­fejlesztéseket. A kisiparosok száma összességében nőtt, de kevés a főfoglalkozású mes­ter azokban a szakmákban, ahol eszközigényes a munka. — Várható-e, hogy a -VII. ötéves tervben nagyobb lesz a szolgáltatásfejlesztési alap? — Nem, sőt, teljesen meg­szűnik az alap, az állami tá­mogatás. A helyi tanácsok­nak kizárólag saját pénzfor­rásból kell ösztönözni a szolgáltatásfejlesztéseket. A jövőben az állami támogatás hiányát úgy pótolhatják, hogy az eddigieknél nagyobb gondot fordítanak a megle­vő lehetőségek kihasználásá­ra, a különböző szervezési, koordinálási feladatokra. — A szolgáltatásokban a magánszektor lett a megha­tározó, és a következő idő­szakban tovább növeli ré­szesedését. Ez egyrészt jó. mert a kisiparosok valószí­nűleg rugalmasabban reagál­nak a lakossági igényekre, de a tapasztalatok szerint ez együtt jár az árak átlagosnál gyorsabb növekedésével. To­vábbá azokon a területeken, ahol már ma sem éri meg szolgáltatónak lenni, tovább romlik a helyzet... — Sokáig nem tartható az. hogy a szolgáltató vállalatok államilag dotált árakkal dol­goznak. Alig-alig emelhetik az áraikat, nedig az egyéb ár­emelkedések őket is érintik. A szolgáltatások valós árai­hoz napjainkban a magán- szektor árai közelítenek a legjobban. Ezért a vélemé­nyem szerint nem kell attól tartanunk, hogy a jövőben ugrásszerűen emelkednének a szolgáltatások árai. Ennek a kereslet-kínálat piaca is gátat szabna. — Adhatunk-e pontos elő­rejelzést arról, hogy a követ­kező öt évben hogyan fejlőd­nek a szolgáltatások me­gyénkben? — Megyei szinten a szol­gáltatási igények és a kíná­lat alakulását, nem lehet ma megjósolni. Mivel központi­lag nincs pénz a szolgáltatás fejlesztésére, a helyi taná­csoknak kell felmérni, hogy mit sorolnak a legfontosabb feladatok közé. Rajtuk mú­lik, hogy milyen tartalékokat tudnak feltárni, illetve mi­lyen szervezési megoldáso­kat találnak. Sok függ attól is, hogyan sikerül aktivizálni a magánszektort, és milyen együttműködési formákat ta­lálnak a tanácsok. A szolgál­tatások iránti igények ugyan­csak eléggé kiszámíthatatla­nok. hiszen függnek attól, hogyan alakulnak a lakos­ság életkörülményei. Egyszó­val: túl sok a bizonytalanság a prognózis elkészítéséhez. Lovász Sándor Á második világháború után antifasiszta köztársaság alakult német földön, de an­nak első percétől érződött a német fejlődés két tenden­ciája. Az ország keleti ré­szén, ott, ahol a Szovjetunió ellenőrizte az új élet kibon­takozását, mór 1945 júniu­sában engedélyezték az an­tifasiszta pártok megalaku­lását, és ennek alapján zász­lót bonthatott a7- NKP és SZDP. A két párt több-kevesebb következetességgel szállt síkra a fasizmus, militariz- mus felszámolásáért, a de­mokratikus közigazgatásért, az igazságügy, a közoktatás demokratikus átszervezésé­ért, a demokratikus földre­formért, az újjáépítés azon­nali megindításáért, a szo­cializmusba való átmenet feltételeinek mielőbbi meg­teremtéséért. 1946. április 21—22-én megtörtént a történelmi kéz­fogás, egyesült a két mun­káspárt. megalakult a NSZEP (Német Szocialista Egységpárt). Az akkori helyzetben, de ma is, és a jövőben is alapvető fontos­ságú az a tény, hogy az egyesülés a két párt alap­szervezeteiben dolgozó mun­kástömegek javaslatára, tö­megmozgalmak eredménye­képpen jött létre. A másik ezzel ellentétes irányú fejlődés főként az amerikaiak és angolok által megszállt övezetben ment végbe, ahol a tőkés utat szorgalmazták. Ezt szolgálta az 1948-ban végrehajtott va­lutareform, ugyanez év szeptemberében a Bonni Parlamenti Tanács megala­kulása, 1949 májusában az NSZK alkotmányának dek­larálása, a Bundestag meg­alakítása. 1949. szeptember 9-én kikiáltották a Német Szövetségi Köztársaságot. Ezek után újra lépni kellett a keleti zónában is. 1949. október 7-én minderre vála­szul megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. A köztársasági elnök Wil­helm Pieck, a miniszterel­nök Otto Grotewohl lett. a kormány tagjait a NSZEP és a Demokratikus Tömb legkiválóbb politikusai kö­zül választották meg. Meg­alakult a Nemzeti Front, az 1950-es választásokat már ennek égisze alatt bonyolí­tották le. Az új német népi állam ellen kíméletlen hideghábo­rú indult, amely 1953 júniu­sában ellenforradalmi puccs­kísérletbe torkollott, de a német nép, a német mun­kásosztály ebből a nehéz helyzetből is győztesen ke­rült ki. Ebben az időszak­ban alapították meg a mun­kásőrséget. majd 1956 ja­nuárjában a Német Nemze­ti Néphadsereget. Mindezen gondok és nehézségek elle­nére megkezdődött a szocia­lizmus építése, amelynek mindig fontos állomásai voltak a NSZEP kongresszu­sai, különösen a nyolcadik és az utána következők. A Német Szocialista Egy- ségpárt 2,2 milliónyi tagja, a szakszervezetek, az ifjúsá­gi szövetség sokmilliós tá­borával együtt kezdettől fog­va motorja, élenjáró harco­sa volt az ország politikai, gazdasági és kulturális fej­lődésének. Az újjáépítés, a szocialista ipar megteremté­se, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, a dolgo­zók munka- és életkörülmé­nyeinek fokozatos javítása mind megannyi lépés a szo­cializmus felé vezető úton, amely persze kétségkívül sok gonddal, nehézséggel is járt. Az NDK sokáig front- államnak számított, állan­dóan kitéve a nyugati nagy­hatalmak provokációinak, elszigetelési kísérleteinek. A NSZEP nyolcadik kongresz- szusa óta különösen ered­ményessé és határozottá vált a gazdasági és kulturá­lis építés. Az NDK népgaz­dasága töretlenül, dinami­kusan fejlődik, nemzetközi tekintélye egyre nő, mindin­kább uralkodóvá válnak a szocialista termelési viszo­nyok. Vasvári Ferenc Következik: 111. Tettekkel a kongresszus sikeréért­Ellesett pillanatok Elégtétel? Már hónapok óta piszok rohadtul érezte magát. Szíve kihagyott, lábai zsibbadni kezdtek. Ügy érezte, ki akarják húzni alóla a széket, partra akarják vetni, mint egy kivénhedt mórt, aki megtette kötelességét, s most már mehet. Pedig tíz éve van még hátra a nyugdíjig. Mikor ide jött, önként a fővárosból (ahol az anyavállalat jelentős posztján dolgozott), a vidéki gyáregységbe, tele volt ambícióval, mert nem csak a moz­galmi, szakmai tettvágy fűtötte, hapem egy újonnan fellángolt szerelem is. Az iparágat meghatározó, vidéki gyár­egységből álló vállalat egyik közös kirán­dulásán találkozott mostani párjával. Üj perspektívákat adó találkozás volt ez, megromlott, régi családi élete után. Ott­hagyta „bedolgozott" helyét, megszokott környezetét, mert gondolta: aki szívből építi a jövőt, teheti ezt bárhol, ahová ke­rül. A kitűnő asztalos szakmunkásból. aki egy-két szakmai továbbképző tanfolyamon is részt vett és nem egy újítás fűződik ne­véhez, az új helyén is felelős beosztású művezető lett. Huszonhat éves szakszervezeti mozgal­mi múltját is igyekezett kamatoztatni. Em­berséggel, meggyőzéssel elérni, hogy egy termelésszerkezet-váltáskor válságba ke­rült termék (amelynek gyártásszervezésé­hez a rá bízott felelősök nem álltak kellő hozzáértéssel) nyereségessé, hasznossá vált. Talán ekkor kezdődött meg az áskálódás ellene. — Mitől van ez a furcsa, skizofrén két­arcúság, mely lelki beteggé teszi az igyek­vő embert? Rég múlt idők kövületei ezek — nyugtatta magát. Már azzal foglalko­zott, hogy véget vet az egésznek, itthagy csapot-papot, de a gyáregység igazgatója nem engedte elmenni. „A fejekben lassan értékelődnek át az emberi gyarlóságokból eredő magatartásformák. A munkádra szükség van.” Egyébként ezt tanácsolta neki a városi pártbizottság egyik munka­társa is: „Ne azzal törődjön, hogy nem támaszkodnak eléggé mozgalmi múltjára. Különben is, miért okoz ez önnek külön problémát? Ha nem, nem. Na és? Lehet, hogy ez azért van, mert nincs is sok múlt­ja az új közegben.” Ez a biztatás jólesett és eszébe jutott egy régi vicc, amikor az egyik kisiskolás megkérdezte a másikat: „Tetszik neked az a lány? — Tetszik. — Gyere, akkor verjük meg.” Most már de­rűsebben gondolta: lehet, ő az akit verni kell. Szóval maradt és becsülettel dolgozott tovább. Hű társa, a felesége is erre biz­tatta őt. Aztán a napokban hivatalos le­velet kapott a 3 ezer munkást foglalkoz­tató gyár vezérigazgatójától az üzemi négyszög döntése alapján: „...Köszöntőm a vállalatunknál megalakuló vállalati ta­nács tagságának megbízatása alkalmából... az alakuló ülésre meghívom, amelyet 1985. december 11-én 10 órakor tartunk a vál­lalat alkatrészellátó gyárában ...” A gyáregység igazgatója ezzel egyetér­tett, de a választott szervek vezetőivel nem konzultáltak az ügyben. A vezérigaz­gató saját jogkörét gyakorolta e javaslat­ban. Mégis .. . A gyáregység jól járt, mert képviseletet kapott a felsőbb vezetési formában. S elégtétel volt ez a számára, mert hosszú évtizedes mozgalmi múltját is elismerték. Ha egyelőre nem is ott, ahol jelenleg dol­gozik ... A változásokhoz idő kell, minden szinten. A dolgok sehol sem oldódnak meg maguktól. De az is lehetséges, hogy az új közegben nem sikerült magát megszeret­tetnie, talán saját hibái miatt sem . . . Mindennek két oldala van .. . Varga Dezső fl gerendásiak örömére... „Új kirendeltséget nyitni Orosházán, jelentős bővítést és korszerűsítést véghez vin­ni a gádorosi központi üzlet­háznál és társulni Gerendá­son ahhoz a közös beruhá­záshoz, melyben a helyi ta­karékszövetkezeti egység is helyet kapott — mindez egyetlen év alatt nem volt akármilyen feladat.” Sebesi Sándorné, a Gádo­ros és Vidéke Takarékszövet­kezet elnöke summázta így az idei hálózatfejlesztési és -korszerűsítést. Gerendáson, a takarékszövetkezet új üz­letházának megnyitásakor hallottuk ezt a szövetkezet elnökétől. Majd a párt és a tanács vezetőinek mondott köszönetét, hogy társulha­tott a takarékszövetkezet ah­hoz a közös beruházáshoz, mely a pártházat, az egész­ségügyi intézményt és né­hány lakást, no meg az új kirendeltséget foglalja ma­gában. Mint mondotta, ez­zel lehetővé váll, hogy a többéves mostoha körülmé­nyeket maga mögött hagyva, pénzintézethez méltó kiren­deltségi üzletházban fogadja Gerendás lakosságát, szövet­kezeti tagságát Gellény An- talné és kis kollektívája. A kirendeltségi üzletházat Kiss László, a Gerendást Községi Tanács társadalmi elnöke, a helyi Munkácsy Tsz elnöke vette át az itt élő lakosság nevében. Kép, szöveg: Balkus Imre Sebesi Sándorné az új kirendeltség létrejöttének körülményeiről beszél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom