Békés Megyei Népújság, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

1985. december 3., kedd Kongresszus előtt „Hogy legyen értelme a város szeretetének” a Népfront-fórumok tapasztalatai Ha visszapillantunk, ez az esztendő igencsak bővelkedett országos jelentőségű eseményekben. Hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulója, az MSZMP XIII. kongresszusa, az or­szággyűlési képviselői és tanácstagi választások politikai si­kerrel zárult eseményei nem kis megterhelést jelentettek a közéletben aktívan résztvevő embereknek. És most újra teljes erőt követelő feladatok sora előtt állnak, hiszen a VII. ötéves népgazdasági terv előkészítésének időszakában kerül sor a népfrontkongresszusra. A népfront testületéinek újjáválasztására, és a VIII. kong­resszus összehívására sajátos belpolitikai helyzetben kerül sor. Politikai életünk fontos eseményei kedvezően hatottak az egész társadalmi közéletre, az állampolgárok hangulatára, a népfrontbizottságok aktivitásának növekedésére, fokozták a közügyek iránti érdeklődést. Ugyancsak kedvező hatása volt annak is. hogy a párt XIII. kongresszusa értékelte a Hazafias Népfront tevékenységét, meghatározta azokat a feladatokat, tennivalókat, amelyekkel a mozgalom jobban segítheti a fejlett szocialista társadalom építését, a szocialista nemzeti egység megvalósulását. Az or­szággyűlési képviselő és tanácstagi választások során a nép­front eredményesen tett eleget alkotmányos kötelezettségé­nek. Mindezek a hatások érződtek az eddig megtartott népfront- gyűléseken és értekezleteken, amelyek résztvevői felelősség- teljesen és politikai érettséggel beszéltek a párt és a kor­mány politikájáról, arról, hogy a szűkebb közösségben ho­gyan sikerült azt megvalósítani, melyek a gondjaik, további innivalóik. A most befejeződött csaknem ötezer falugyűlé­sen, városkörzeti tanácskozáson, városi értekezleten több mint négyszázezer állampolgár vett részt, és több mint 40 ezren fejtették ki véleményüket, mondták el javaslataikat. A tapasztalatok országszerte azt mutatják, hogy a lakosság részvétele nagyobb volt. mint a megelőző kongresszus előtt, sőt mint a legutóbbi falugyűlések esetében. Folytatódott tehát az országgyűlési és tanácstagi választások idején már érzé­kelt tendencia: az állampolgárok egyre inkább élnek a de­mokratikus fórumok kínálta lehetőségekkel. A statisztikai adatok azonban azt is megmutatták, hogy a kisebb települések lakói aktívabbak voltak, mint a váro­siak, hiszen nem egy helyen 300—350-en is megjelentek a gyűlésen. Korösszetétel szempontjából a derékhadat a kö­zépkorúak alkották, de igen szép számban képviseltették ma­gukat az idősebb korosztályok is. Ami a megyék között, de még a megyéken belül is nagyon eltérő volt. az a fiatalok részvétele. Általában elmondható, hogy a résztvevők leginkább a he­lyi kérdésekkel, az adott település gondjaival foglalkoztak Szinte mindenhol nagy figyelmet fordítottak a település fej­lesztésének kérdéseire, a lakókörnyezet megóvására és szépí­tésére. büszkén hivatkozva arra a sok milliárd forintot kite­vő társadalmi munkára, amelyet az elmúlt években végez­tek. Kiemelték a tanácstagokkal és a lakóbizottságokkal való együttműködés szükségességét, a tömegkapcsolatok szélesíté­sének fontosságát. De emellett megkülönböztetett figyelem­mel foglalkoztak avval is. hogyan segíthetnének még többet az időskorúaknak. különösen az alacsony jövedelmű nyug­díjasoknak. az egyedülélőknek. Sok helyütt — főleg a váro­sokban — központi téma volt az ifjúság, a pályakezdők hely­zete, s ami ebből egyenesen következik, jövedelmük, kere­setük alakulása, társadalmi beilleszkedésük helyezete. Több helyen összekapcsolták a népfrontbeszámolót és a testületek újjáválasztását a településfejlesztési hozzájárulás megvitatásával. Kikérték a jelenlévők véleményét — akár csak próbaképpen, akár kihasználva az alkalmat —, felhasz­nálták a lehetőséget a tájékoztatásra és tájékozódásra. A ta- papasztalatok azt mutatják, hogy különböző mértékben voltak ellenvetések, fenntartások. Ami viszont figyelemre méltó és figyelmeztető is, kifejezésre juttatták: az állampolgárok el­várják. hogy felelősséggel, jól sáfárkodjamak a pénzükkel, s ebben a népfront társadalmi ellenőrző szerepének markán­sabb érvényre juttatását várják el. A lakosság problémáit mindenütt felelősséggel kezelték. A viták természetesen nem tükröztek mindig pontos ará­nyokat, a felszólalók nem súlyoztak, és nem voltak mindig te­kintettel fontossági sorrendekre sem. Mindezek ellenére a viták mégis bizonyították, hogy a népfront olyan témákban kezdeményez véleménycserét, egyengeti a demokratikus dön­téshozatal útját, amelyek közvetlenül összefüggenek a lakos­ság közérzetével. A jó közérzet, a tenniakarás, a demokrati­kus légkör viszont elengedhetetlen feltétele annak, hogy or­szágos jelentőségű ügyekben is létrejöjjön és erősödjön a nem­zeti egység. Netling György Elmondja: Nádházi András népfront-elnökhelyettes Gyulán születtem 1927- ben, és az úgynevezett szer­egyházi tanyavilágban nőt­tem fel, szegényparaszti csa­ládban. Az elemi iskolában jól tanultam, ezért szüleim beírattak a gyulai gimnázi­umba, majd négy év után a csabai kereskedelmi középis­kolában folytattam tanulmá­nyaimat. A kereskedelmiben lettem tagja a Madisznak, érettségi után, 1946-ban pe­dig a Magyar Kommunista Pártnak. A közéleti érdeklő­dést édesapámtól örököltem, aki három ciklusban volt or­szággyűlési képviselő. A párt javaslatára bevonultam a magyar néphadseregbe, ahol bekerültem az akkor induló Petőfi Politikai Tiszti Akadémia egyéves tagozatá­ra. Tíz évig voltam hivatá­sos tiszt, aminek jelentős ré­szét az akadémián töltöttem. Aztán 1957-ben tartalékállo­mányba kértem magam, és hazajöttem Gyulára. Bekap­csolódtam a mezőgazdaság átszervezésébe és a népfront­mozgalomba. Huszonöt évvel ezelőtt választottak meg a népfront városi bizottság -társadalmi titkárának, és ezt a posztot 1980-ig töltöttem be. Akkor Horváth István személyében függetlenített városi titkárt választottunk, azóta elnökhelyettes vagyok. 1960-ban alakítottuk meg a gyulai vízműtársulatot, így az országban Gyula volt az első város, ahol társulati úton saját erőből oldották meg a város ivóvízellátását. Hét év alatt elkészült a hálózat, aminek karbantartására, fej­lesztésére a városi tanács lét­rehozta a víz-, csatorna- és fürdővállalatot, amelynek el­ső igazgatója lettem. Mind főfoglalkozásomban, mind a népfrontmunkában nagy segítséget kaptam a városi pártbizottságtól. Ba- nadics Mártonnal, a mostani városi népfrontelnökkel ne­gyedszázada dolgozunk már együtt. Sokan megkérdezték, hogyan tudok a városi párt­bizottsági tagsággal és a népfrontfunkciómmal járó kötelezettségeknek eleget tenni. Véleményem szerint a kettő nagyon szorosan kap­csolódik egymáshoz, hiszen a népfrontban kifejtett tevé­kenységem a pártmunkám sajátos területe, ahol első­sorban a népi nemzeti egy­ség megteremtésén, erősíté­sén dolgozunk a városban. Gyula sajátosságaiból ere­dően a népfrontmunka rész­ben nehéz, részben könnyű volt az elmúlt évtizedekben. Nehéz, mert a felszabadulás előtt a városban élő romá­nok, németek és magyarok között mesterségesen szítot­ták az ellentéteket, és köny- nyű, mert azóta megszűnt az ellenségeskedés, és kiala­kult az itt élőkben egy egészséges lokálpatriotizmus. A fejlődés lehetőségét elő­ször akkor érezték az embe­rek, amikor az ’50-es évek második felében elkezdődött a fürdőépítés, befejeződött a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, létrejöttek a nagyüzemek, és elkezdődött az ipari szövetkezetek létre­hozása. Ebbe a folyamatba Nádházi András kapcsolódtam be a '60-as évek elején. Én is azon mun­kálkodtam, hogy legyen ér­telme városunk szeretetének, hogy találjanak munkát az itt élő családok. Megfelelő legyen a kereskedelmi ellá­tás és á művelődési lehető­ség, egyszóval: az emberek érezzék, hogy a jövőjük is ide köti őket. A népfrontban azon fára­doztunk és fáradozunk, hogy segítsük a városi tanács munkáját. Törekszünk a nyílt várospolitika mind szé­lesebb érvényesülésére, hogy az embereket a döntéselő­készítésbe is bevonjuk. Tá­mogattuk az 1960 és 1975 közötti időszakra a városi fejlesztési terv kidolgozását, a célkitűzések megvalósítá­sát. Tíz év alatt valósult meg az elképzelés, ezért az új 15 éves tervet 1970-ben fogadta el a városi tanács. A közelmúltban pedig' 1985— 2000-ig szóló tervet fogad­tunk el. Az elmúlt két és fél évtizedben munkánkat 5 évenként eg.v-egy fő feladat­ra összpontosítottuk. Példá­ul, 1965-ig a fürdőfejlesztést, 1970—75 között a kultúrház építését, öt év múlva pedig az iskolaépítést segítettük. A közelmúltban mentem nyugdíjba, így a következő években több időm jut a népfrontmunkára. Megvá­lasztottak a népfront városi bizottsága gazdaságpolitikai munkabizottságának vezető­jévé. Munkatársaimmal együtt a körzeti bizottságok­kal együtt szervezzük a tár­sadalmi munkákat, támogat­juk a környezetvédelmet és a kereskedelem fejlesztését. Külön örülök annak, hogy a most alakult gyulai város­védő egyesület elnökévé vá­lasztottak, amit — azt hi­szem — elsősorban eddigi közéleti munkámnak köszön­hetek. A városvédő egyesü­let elsődleges feladata a vá­ros értékeinek megóvása és fejlesztése. Ez pedig szinte elválaszthatatlan a népfront­munkától, hiszen az egyesü­let hasonló célok megvalósí­tását tűzte ki maga elé: részt venni a város fejlesz­tésében, törekedni arculata megőrzésére, mozgósítani az állampolgárokat, ezzel is se­gítve a városi vezetők mun­káját. Lejegyezte: Lovász Sándor Fotó: Héla Ottó Példás helytállás Éppen a tartalékos tisz­tek és tiszthelyettesek tájé­koztató oktatására készült Radócz László nyugállomá­nyú alezredes, amikor szeré­nyen, de ízlésesen berende­zett otthonában felkerestük. Papírra vetett betűi, gondo­san megrajzolt ábrái, grafi­konjai nem mindennapi pre­cizitásról tanúskodnak. Katonai pályafutása alatt számos elismerésben része­sült; 12 alkalommal kitün­tetésben, s ezek közül az 1957-ben, kapott Munkás- Paraszt Hatalomért Emlék­érem a legértékesebb. A bronz és ezüst fokozat után négy alkalommal vette át a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatát. Pa­rancsnokai mindig a nehe­zebb feladatokat bízták rá, amelyeket legjobb tudása, szorgalma és kitartása alap­ján igyekezett végrehajtani. A néphadsereggel 1950- ben került kapcsolatba, ami­kor sorkatonai szolgálatra vonult be. Ezután tisztesis­kolára küldték, majd a Hon­véd Dózsa Gyalogos Tiszti Iskolára javasolták felvéte­lét, és itt avatták alhad­naggyá. A pártba 1956-ban lépett be. 1956 novemberétől egy éven át a Szentendre járású önálló karhatalmi században és a budapesti forradalmi tiszti ezredben szolgált. Ezt megelőzően több esztendőn keresztül a gép­kocsi- és traktortiszti isko­lán lőkiképzést, harcászatot és tereptant tanított a nö­vendékeknek, miközben ő is tanult és álandóan tovább­képezte magát. Leérettségi­zett, elvégezte a Zrínyi Mik­lós Katonai Akadémiát, va­lamint a marxizmus—leni- nizmus esti egyetem peda­gógiai tagozatát. Budapest­ről Szentendrére, önnan pe­dig Békéscsabára helyezték át, és rendszerint a hivatá­sos tiszthelyettesek képzé­sét bízták rá. De ezzel nem ért "véget a költözködés, ugyanis 1976 őszén Tápiósze- csőre került, majd saját ké­résére 1980-ban ismét visz- szatért Békéscsabára, ahol nyugállományba vonulásáig a Békés Megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Pa­rancsnokságon dolgozott. S hogy ezt nagy felelősséggel végig tudta csinálni, sokat köszönhet feleségének, aki megértő gondoskodással igyekezett segíteni neki. Nem panaszképpen hangzott el. de a családját is kissé meg­viselte az ide-oda költözkö­dés, a munkahely-változás. Különösen a két gyermek édesanyját, mert az új ál­láshelyek elfoglalása nem csekély hátránnyal járt. Radócz László nyugállo­mányú alezredes azonban nemcsak a szolgálati teendői­nek ellátásában volt példa­mutató, hanem a szabad idő hasznos eltöltésében is. Mint sportlövő, rendszeresen edzé­sekre járt. Érmek, okleve­lek sokasága bizonyítja, hogy nagyon eredményesen szere­pelt a különböző szintű ver­senyeken. így például 1958- ban — főhadnagy korában — a néphadsereg bajnoka lett a hadipisztoly harcszerű versenyszámban. Az erről szóló oklevél mellett egy ak­kor készült fénykép is talál­ható. Ezen rajta kívül a tiszthelyettesi iskola volt pa­rancsnoka, valamint az elő­ző évi bajnok látható. Kedvenc hobbija a barká­csolás és a bélyeggyűjtés. Az emberekkel való kapcsolat- tartás is fontos számára. Szinte minden héten felke­resi egykori munkahelyét, a Radócz László nyugállomá­nyú alezredes megyei parancsnokságot, és tagja lett a helyőrségi nyug­díjasklubnak. Mint a TIT hadtudományi szakosztályá­nak tagja, részt vesz az MHSZ-utóképzésben. Tudá­sát, szakmai tapasztalatát a jövőben is hasznosítani akarja, s ezért 1986-tól sze­retne elvállalni egy fél mű­szakos állást. « Bukovinszky István Fotó: Kovács Erzsébet Építkezők, figyelem! Az Alföldi Tüzép Vállalat 1985. december 2-től 14-ig 10-30-50 százalék engedménnyel csempe- és padlólapvásárt rendez a kecskeméti Fészek Áruházban, a békéscsabai minta­boltban és egyes telepeken, amíg a készlet tart. Várjuk vásárlóinkat! n HNF az ivóvízkészletek védelméért A Hazafias Népfront kör­nyezetvédelmi bizottsága a közelmúltban megvitatta a hazai ivóvízkészletek veszé­lyeztetettségével összefüggő kérdéseket. Mint megállapították, az ipari és mezőgazdasági fej­lődés eredményeként ha­zánkban — a legtöbb or­szághoz hasonlóan — az utóbbi években megnőtt a vízkészletek szennyezettsége. A különböző felszíni vizek­nél — folyóknál, tavaknál — ez gyakran a közvéleményt élénken foglalkoztató módon nyilvánult meg. Kevésbé tud a társadalom azonban azok­ról a fenyegető veszélyekről, amelyeket a felszín alatti vi­zek károsodása jelent. A me­zőgazdaság növekvő vegy- szerhasználata, a hulladékel­helyezés rendezetlensége, egyes települések csatorná­zatlansága együttvéve sok szennyezőanyagot juttat a ta­lajba, s ezek károsítják az ivóvízellátásban szerepet ját­szó vízkészleteket is. Az utóbbi években szá­mos jelentős lépési tettek a vízszennyeződés megakadá­lyozására, és szerény ered­mények máris érzékelhetők. Viszonylag könnyebb a fel­színi vizek védelme: a köz­vetlen szennyező okok ki­küszöbölése után a vízminő­ségromlás gyakorlatilag meg­szűnik. Más a helyzet a föld felszíne alatt, ahonnan az odakerült különböző vegy­szerek aligha távolíthatók el, és hosszabb időn keresztül fejtenek ki károsító hatást. Egy nemrég készült felmé­rés szerint a Dunántúli Kö­zéphegység karsztvizét pél­dául csaknem kétszáz helyen veszélyeztetik, és hasonló a helyzet a Kisalföld^ vízkész­leteivel is. A szakemberek véleménye szerint a vízkészletek védel­mére sürgős intézkedéseket kell tenni. Előkészületben van már egy új jogszabály, amely többek között felté­telül szabja: az ipari, mező­gazdasági tevékenységet a vízkészletek veszélyeztetése nélkül kell elvégezni, és ál­landó ellenőrző-megfigyelő rendszerrel kell vizsgálni, hogy a védelem megfelelő-e. A jogi szankciók mellett azonban nyilvánvalóan csak az hozhat megnyugtató meg­oldást — mutattak rá többen is — ha a céltudatos állami tervező, felügyeleti és ellen­őrző munkával párhuzamo­san a társadalom egésze, s az. egyes emberek is tuda­tában lesznek annak, hogy vízkészleteink szennyezése belátathatatlan ökológiai problémákat okozhat. A fel­világosításban minden társa­dalmi szervezetre. így a nép­frontmozgalomra is jelentős feladatok hárulnak. Benzinfogyasztás­csökkentő újdonságok A benzinüzemű gépjármű­vek fogyasztásának csökken­tésére alkalmas szerkezet gyártását és forgalmazását kezdte meg a Szolnokon mű­ködő Élelmiszergazdasági Műszaki-Szolgáltató Kuta­tásfejlesztési Innovációs Kö­zös Vállalat. Az egyik, a fo- gyasztáscsökkentő-betét a benzin-levegő keverék áram­lását javítja. Alkalmazásá­val levegőben dúsabb keve­rék jut a motorok henge­reibe. A másik újdonság a turbó utánporlasztó szerkezet, ha­tására tökéletesebben porlad­nak az úgynevezett venturi- csőből kikerülő benzincsep- pek. A két szerkezettel az üzemanyag öt—nyolc száza­léka megtakarítható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom