Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG 1985. november 7.. csütörtök o • • OFOLDUNK Ásatások a Hortobágyon Árpád-kori templom, gazdag leletanyag Ütvén évvel ezelőtt, 19.35- bén az első hortobágyi halastó vizének elvezetésére szolgáló csatornát mélyítettek Máta-pusztán. A munkák során sírokra bukkantak. Söregi János, a Déri Múzeum akkori igazgatója két sírt lel is tárt, de nem talált mellékletet azokban sem, korukat nem tudta meghatározni. Naplójában feljegyezte, hogy az Árpádkori település, Papegyháza temploma alapjainak itt, a Szeghatárhalomban kellett lennie, de ezt a munkák során a csatornaépítők szétdúlták. Azóta nem folyt régészeti feltáró munka a Hor- tobágynak ebben a térségében. A múlt év végén a KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága felkérte a Déri Múzeumot, hogy régészei készíttessenek tanulmánytervet, pályázatot környezetvédelmirégészeti tábor létrehozására. A tervek szerint fiatalok dolgoznának egy olyan ásatáson, amely szerepel a múzeum terveiben, és eddig arra nem volt lehetőség. Ugyanis a KISZ KB mellett működő bizottság minősíti és bírálja el az ilyen jellegű pályázatokat. A munka elkészült, amelynek célja Papegyháza kutatása volt. A pályázat megkapta a KISZ KB illetékes bizottsá-* gának elismerését. Így a KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága, a Hortobágyi Nemzeti Park, a Hortobágyi Állami Gazdaság és a Déri Múzeum közös szervezésében nyáron Mátán kétszer kéthetes turnusokban húsz- húsz KISZ-es táborozott és vett részt a kutató-feltáró munkában, amelynek irányítására M. Nepper Ibolya és Módy György kaptak megbízást. Az ásatások — mint arról már rövid hírben beszámoltunk — értékes anyagot hoztak felszínre. M. Nepper Ibolya látható elégedettséggel tájékoztat a régészeti tábor munkájáról. — Július elsején láttunk munkához. Mátán táboroztunk és naponta reggel 6 órakor indultunk szekérrel — amit a gyerekek egyébként pusztabusznak neveztek — az ásatások kijelölt helyére. Délután két órakor fejeztük be általában az ásatást. Meg kell említenem, hogy messzemenően támogatta tevékenységünket a Hortobágyi Állami Gazdaság és a nemzeti park is. Először a papegyházi Telken a kis erdő mellett húztuk meg az első kutatóárkot és próbaásatásokat végeztünk. Itt egy nagy kiterjedésű őskori és római császárkori szarmata település nyomaira bukkantunk a Pap ere mellett. Egy hatalmas szarmata lakóház alapja felszínre került. A második hét elején végeztünk itt. Ezután a Szeghalmon folytattuk a kutatást. Két észak-déli kutatóárokkal indultunk. Mindjárt az első napon sikerünk volt. Az egyik kutatóárokban Árpád-kori mellékletes sírokat találtunk, a másikban pedig egy Árpád-köri. döngölt agyag alapú templom maradványai kerültek elő. A hátralevő időt aztán itt töltöttük el. — A további napok is szolgáltak hasonló kellemes meglepetéssel? — Igen. Több mint harminc Árpád-kori sírt találtunk és tártunk fel. Kiástuk két Árpád-kori templom alapjait. Kormeghatározó leletanyag került elő a templom körüli temető sírjaiból: XIII. század eleji pénzek, sima és S- végű hajkarikák, fejes gyűrű. Találtunk feldúlt téglakeretes sírokat is. Érdekesség, hogy a két templom közül a korábbi, amelyik a XI. század második felében készülhetett, úgynevezett rotunda (körtemplom). Ebben az időben már falusi plébániatemplom szerepét töltötte be. Ez az adat, a döngölt sárga agyag alapozás bizonyítja, hogy a XI—XII. században a Tiszántúlon még érezhető a bizánci egyház erős hatása. Ez a templom egyébként csaknem teljesen tönkrement. A döngöltagyag-ala- pokon kívül az épülethez tartozó anyagot alig találtunk. Néhány fatöredék és cölöplyuk is azt sejteti, hogy talán fából építették. Az agyagba már a XII. században sírokat ástak. Ez egyébként bizonyítéka korai pusztulásának. — Említette, hogy két templom maradványait találták meg. — A rotunda északi falától alig egy méterre bukkantunk rá egy hét méter hosz- szú és négy és fél méter széles kicsiny román stílusú, fél köríves záródású Árpád-kori templom maradványaira. Az agyagalapozáson nyugvó falak egy része hathét téglasor magasságig megmaradt. Nyilvánvaló, hogy az előző templom pusztulása után építették, talán már a XII. században. — A kétszer kéthetes régészeti tábor bezárta kapuit. Folytatják-e a jövőben a munkát? Miben foglalhatók össze az ásatások tudományos eredményei? :— A kutatás, az ásatás befejeződött. Egy dolog azonban még hátravan, amit mindenképpen szeretnénk megcsinálni. Mégpedig a második templom műemléki helyreállítását. Ezzel lenne teljes a tábor munkája. Ez a templom, s a hozzá tartozó falu újabb adalék ahhoz, hogy valamikor a Hortobágy sűrűn lakott térség volt, csak az idők során pusztásodott el. Erre vonatkozóan kevés a tárgyi bizonyíték. Ezért tartom fontosnak, hogy megőrizzük azt és be tudjuk mutatni. amire most rátaláltunk. Annál is inkább, mert a Hortobágyon található falmaradványok közül ezek a legrégibbek. Ezzel részben már utaltam az ásatás tudományos jelentőségére, amihez még azt is hozzá kell tennem, hogy eddig a mi területünkön ro- tundára még nem találtunk rá. Mindezeket egybevetve nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy a történettudomány szempontjából is igen jelentős eredményt hoztak a nyári hortobágyi ásatások. Az utóbbi években szinte már megszoktuk, hogy nyáron ásatások folynak megyénkben, s az előkerülő leletanyag is értékes. A hortobágyi ásatásoknak azonban van még néhány fontos tanulsága. Ha a különböző társadalmi szervek, gazdaságok és intézmények, mint jelen esetben a KISZ, az állami gazdaság és a nemzeti park, a múzeum partnerévé válik, forintjaival és egyéb lehetőségeivel segíti a munkát, akkor előkerülhetnek a földből történelmi múltunk emlékei. Ötven éve sejtik a régészek, hogy mit rejt a hortobágyi puszta mélye. De pénz, kutatókapacitás. jármű stb. eddig nem volt. Most viszont igen. A gazdaság volt a vendéglátó, adta a „pusztabuszt”, a KISZ a fiatalokat toborozta. Bejárva az ásatások színhelyét, valóban fontosnak érezzük, hogy itt is megtörténjen a műemléki helyreállítás. Talán a térség nehézkes megközelítése ellenére idegenforgalmi szempontból is értéke lehetne a Hortobágynak a kis Árpád-kori templom. Filep Tibor Több mint harminc Árpád-kori sírt és kct templom alapjait tárták fel Lesz-e állandó képzőművészeti tárlat Békéscsabán ? Zsúfolt polcok és kincsek a múzeum raktárában, s repedések a Munkácsy-képeken. Jelenleg ez van. És az Omaszta-kúria, felújításra várva Fotó: Szőke Margit Békéscsabán nincs állandó képzőművészeti kiállítás. Kevés megyeszékhely mondhatja ezt el magáról. Igaz, a Munkácsy Mihály Múzeumban van egy szobányi Mun- kácsy-kiállítás, de ez aligha hagyhat valakiben is maradandó nyomot. Mert ahhoz képest, hogy nagy festőnk kapcsolata Békéscsabával cseppet sem jelentéktelen, e tárlat, sajnos, nagyon az. A képeknek sem mennyisége, sem pedig minősége nem biztosítja a betekintést Munkácsy művészetébe. A békéscsabai múzeum képzőművészeti gyűjteménye viszont ma már alkalmas volna néhány kiállítás megrendezésére. Ám helyhiány miatt képtelenség bemutatni ezeket az alkotásokat. Többek között Barabás Mik~ lós, Orlai-Petrich Soma, Perlrott-Csaba Vilmos, Ja- kuba János festményei mellett Kondor Béla 50 grafikája, s egy jelentős kortárs grafikai gyűjtemény várja a megmutatkozást. Ahhoz azonban, hogy a létesítendő galériában tartalmas és valóban élményt adó tárlatok legyenek majd, a múzeum gyűjteménye kiegészítést igényel. Ezt persze nem annyira vásárlással, mint múzeumok közötti cserékkel képzelhető el. Mun- kácsyból mindenképp többet érdemelne a csabai múzeum. Az- mindenesetre biztató, hogy a Magyar Nemzeti Galéria nem zárkózik el a békéscsabai múzeum gyűjteményének bővítése elől. A Munkácsy-gyűjte- mény bővítését azonban akadályozza, hogy a mester bitument használt a képek alapozásához, s emiatt a Munkácsy-képek állagmegóvása különös gondoskodást igényel. Vagyis kiállításuk csak állandó klímán lehetséges, ezért a Nemzeti Galériában zárt szekrényekben vannak, s csak üveg mögött láthatók. A Munkácsy-képek megóvására a jelenlegi csabai kiállítóterem semmiképpen sem alkalmas. A városi tanács művelődési osztálya jól ismeri az említett gondokat, s már évekkel ezelőtt kiszemelte a Gyulai út 5. szám alatti Omaszta-kúriát, hogy azt felújítva otthont teremtsen egy csabai állandó képző- művészeti kiállításnak. A műemlék jellegű épület alaposan megszenvedte, hogy korábban a műemlékvédelem gyerekcipőben járt. Többször és minden szakértelem nélkül átalakítgatták, így az eredeti állapot visszaállítása, s persze az elkerülhetetlen felújítás nem olcsó mulatság. Ennek tervét az Országos Műemléki Felügyelőség egy tervező csoportja 1983-ban elkészítette; a felújítás akkor több mint négymillió forintot igényelt volna. Ez ma már nyilván jóval többe kerülne, a felújítással azonban még mindig várni kell. A kúriában élő idős, beteg emberek elhelyezését a tanács igazgatási osztálya körültekintően, minden emberi szempontot figyelembe véve akarja megoldani. Speciális lakásokra és türelemre van tehát szükség. Ügy tűnik, a kisajátítás egy éven belül megtörténik, s akkor remény van arra, hogy a kúria felújítása megvalósul a VII. ötéves terv- *->en- (ungár)
