Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-07 / 262. szám

NÉPÚJSÁG 1985. novombor 7., csütörtök Bz SZKP megújított programja 11 nagy október nyomdokain N ehéz dolog történelmi pillanatokat el­képzelni. Milyen lehetett például a több. mint nyolcvan évvel ezelőtti pártkongresszus, ahol néhány tucat emig­ráns, titokban, álnéven utazó fiatalembe­rek és nők összegyűltek, hogy valami újat indítsanak meg? Vannak persze visszaemlé­kezések az orosz szociáldemokraták második kongresszusáról, tudjuk, kik vettek részt, mi­féle harcban formálódott az új típusú forra­dalmi munkapárt eszméje ténnyé, hogyan fogadták el a pártprogramot. A forradalmá­rok akkor is — ez törvényszerű — optimis­ták voltak. Igazuk tudata diktálta, hogy bíz­zanak eszméik megvalósulásában, végrehaj­tásában. Jó lenne mégis tudni: az önkény- uralom elleni harcot hirdető maroknyi cso­port milyen távlatokban gondolkozott. Hi­szen akkor rajtuk kívül alig-alig gondolha­tott bárki arra, hogy az önkényuralmat, a cári zsarnokságot alig másfél évtized múlva megdöntik, s Oroszországban valami egészen új kezdődik. Példátlan bátorság és elszántság kellett a nagy kísérlethez. Az elmúlt csaknem hét év­tized a kísérletezők merészségét igazolta. A körülmények, feltételek változása nem csök­kentette az évtizedek alatt a forradalmiság követelményeit, ám ezek alapvetően változ­tak meg. Az első pártprogram megfogalma­zásának idején az orosz birodalmat agyag lábú óriásként emlegették. Ki vonná ma két­ségbe, hogy az új szovjet ország 1917 októ­berét követően acél lábakra állt? A feladatok tudományos alaposságú hosz- szirtávú kitűzése a kommunista pártok alap­vető munkamódszere. A pártprogramoknak ezért különösen nagy jelentőségük van. Most. amikor publikálták az SZKP újjászerkesz- tett programjának tervezetét, ezt a marxi— lenini elvet érvényesítették. A Lenin által támasztott követelmény, hogy a kommunis­ták tennivalóikat a ..konkrét helyzet konk­rét elemzése” alapján határozták meg. így érvényesül. A programtervezetet közzé tevő testület fontosnak tartotta kiemelni, hogy a huszonnégy évvel ezelőtt elfogadott harma­dik program legfőbb elméleti és politikai té­telei igazolódtak. „Mindamellett a felhalmo­zott tapasztalat az ország belpolitikai életé­ben és a nemzetközi színtéren végbement változások tudományos értelmezése lehetővé teszi, hogy pontosabban és konkrétabban ha­tározzák meg a szovjet társadalom fejlődésé­nek távlatait, a végső célt. a kommunizmus elérésének útjait és eszközeit az új történel­mi körülmények között a külpolitikára há­ruló feladatokat.” A most publikált dokumentum nem érté­keli át tehát az előző programváltozat meg­állapításait. de ugyanakkor — s az összeha­sonlítás lehetővé teszi kimondani ezt — a kor valóságához jobban igazítja, a történel­mi lehetőségek széles körű figyelembevéte­lével pontosabbá teszi. A nagy történelmi­társadalmi feladat a kommunista társada­lom felépítésének célja nem változott — vál­tozott viszont a megfogalmazás, az adott körülményeket és lehetőségeket, a szovjet társadalom és külvilág realitását, azaz 19(11. óla eltelt időszak tanulságait figyelembe ve­vő az új szöveg. A tervezett publikálás után kezdődött tár­sadalmi vita máig tanúsítja: a szovjet em­berek számára elsőrendű téma továbbra is a béke megőrzésének feladata. A pártprog­ramnak szinte valamennyi szakaszát áthat­ja e tény felismerése. A Szovjetunió most az októberi forrada­lom hatvannyolcadik évfordulójáról emléke­zik meg. A hét évtizedes fejlődést, győzel­meket, nehézségeket felvázolva a dokumen- lum megállapítja, hol is tart ma a szovjet társadalom. A fejlett szocialista társadalom építése folyik — szögezik le —, amelyben „napi feladattá vált a szocialista társadalom mindent átfogó és mindenoldalú tökéletesí­tése, lehetőségeinek és előnyeinek mind tel­jesebb és hatékonyabb kihasználása”. Ez a küzdelem nem légüres térben folyik —kialakult a szocializmus világrendszere. A pártprogram tervezete a Varsói Szerződés és a KGST országainak együttműködését mél­tatva leszögezi; „A történelem eddig nem ismert ilyen országközösséget, amelyben sen­kinek sincsenek és nem is lehetnek különle­ges jogai és kiváltságai, amelyben a nemzet­közi kapcsolatok valóban a népek közötti kapcsolatokká váltak...” Az SZKP újjászerkesztett programja is je­lentős teret szentel a szocialista világ „kör­nyezetének”, elemzi az imperializmus, a fej­lődő világ helyzetét, ellentmondásait. Ko­runk — a két világrendszer együttélésének és versengésének kora. E történelmi ver­seny. amely az új társadalom felé vezető utat kíséri, súlyos ellentmondásokat és veszélye­ket hordoz. Az értékelés megerősíti; a há­ború nem elkerülhetetlen, az egyetlen ész­szerű és elfogadható út a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élése. A Szovjetunió nem támogatja a „forrada­lom exportját”, ám ellenáll minden kísérlet­nek, amely az ellenforradalom „kivitelével" próbálkozik. Ezek a megállapítások össz­hangban vannak a békés egymás mellett élésnek, mint stratégiai feladatnak a meg­határozásával. A novemberi genfi Gorba­csov—Reagan találkozó előtt az amerikai elemzőknek fel kell figyelniük arra, hogy a Szovjetunió elkövetkezendő évtizedeit meg­határozó dokumentum leszögezi: a párt a két nagyhatalom normális, stabil kapcsola­taiért száll síkra. Az is nagyon lényeges, hogy az SZKP ismét megerősíti, hogy meg­engedhetetlennek tartja, hogy a két világ- rendszer közötti ideológiai ellentéteket ki­terjesszék az államközi kapcsolatokra. És még valami, amire mindenütt érdemes oda­figyelni: „Az SZKP ünnepélyesen kinyil­vánítja, hogy nincs olyan fegyver, amely­nek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőr­zés alkalmazásával való korlátozására a Szovjetunió ne állna készen.” Az általános értékelések és a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tételek jelentősé­gétől nem maradnak el a szovjet társada­lom és a gazdaság belső fejlődése útját ki­jelölő passzusok. Az olvasó ezeket azzal a tudattal tanulmányozza, hogy a világ leg­nagyobb országa gazdasági és társadalom- politikai programját tartja kezében. A tu­dományos elemzés követelményei itt sem érvényesültek kevésbé, mint a nemzetközi szakaszban. Sőt, amíg az SZKP vezetése nem tartotta szükségesnek, hogy a nemzet­közi kapcsolatok eddig követett vonalán vál­toztasson. addig a gazdaságot illetően a prog­ramtervezet sok új elemet és nem kevés ön­kritikus megállapítást is tartalmaz. Ezek mindenekelőtt az irányítás, a gazdasági épí­tés. az ipari termékváltás felgyorsítása, a meglevő alapok jobb kihasználására vonat­koznak. Lényeges az a tétel, ami a jövőt megalapozó beruházásokra vonatkozik. Az SZKP itt is az intenzív utat jelöli ki azzal, hogy a súlypontot — az eddig létrehozott óriási anyagi-technikai bázison — az épít­kezésekről a már meglevő vállalatok felújí­tására, korszerűsítésére kell áthelyezni. A nehézipar primátusának elismerése, a gép­ipar fontosságának hangsúlyozása nem áll ellentétben a hivatalos vonallá vált erőtel­jes törekvéssel, miszerint a közszükségleti cikkek és a szolgáltatások „hiánytalanul elégítsék ki a szovjet emberek igényeit". A pártprogram előírja azt is, hogy a fejlődés meggyorsítása céljából a népgazdaság min­den ágazatából be kell vonni a vállalatokat a közszükségleti cikkek gyártásába. A szovjet párt az intenzív fejlődés, a fel­gyorsult műszaki haladás — s a lakosság mind teljesebb ellátásának útját, a közgaz­dasági és irányítási rendszer tökéletesítésé­ben jelölte meg. Ez egyebek között a válla­latok és az egyesülések önállóságának növe­lését, az önelszámolás elterjesztését jelenti. Együtt jár ez a. központi szervek által ki­adott mutatók számának csökkentésével. Az adminisztratív láncszemek sokaságának ki­kapcsolása is hangsúlyt kapott a dokumen­tumban. A gazdaságpolitikában a párt a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek, a termelés irá­nyításába való bevonásának igen nagy je­lentőséget tulajdonít. A pártprogramnak az államélet fejlődésével foglalkozó szakaszai szerint ugyanis a kommunista társadalom felé vezető utat az össznépivé vált szovjet állam demokratizmusának kiteljesedése, a dolgozóknak a politikai életbe való teljes jogú részvétele jelenti. A párt — s itt is­mét a kritikus hangnemre kéll figyelni — szigorú fellépést követel azokkal szemben, akik az államapparátusban lelkiismeretlen munkát végeznek. „Hivatali beosztással va­ló visszaélés, karrierizmus, személyes meg­gazdagodásra való törekvés, sógorság-koma- ság, protekció — ezek azok a vétségek, ame­lyek szigorú megbüntetésére a pártprogram felszólít. A szovjet kommunisták nem festenek or­szágukról idealizált képet; a párt a lenini elvet követve, a nagy október nyomdokain haladva, tömegek között él, azok szemével látja az országot, azok eszével és szívével érzi a gondokat, keresi a legjobb megoldá­sokat. A dokumentum nem a realitásoktól elszakadt elmélkedés, nem vágyálom össze­sítése és kergetése. hanem a hosszú távú célkitűzések napi feladattá lebontható gya­korlati munka programja. « nyolcvanegynehány éve elhatározott első programtól az átszerkesztett har­madikig nem csak emberöltők sora, de a forradalom által elindított visszafor­díthatatlan irányú társadalmi fejlődés ve­zetett el. Akkor a cári önkény megdöntése, az alapvető szabadságjogok megszerzése volt a cél. A londoni kongresszus küldöttei által megfogalmazott harci feladatokat végrehaj­tották. A mostani programban kitűzött ten­nivalók is forradalmi munkastílust és össz­népi cselekedetek sorát igénylik. Miklós Gábor Ön mivel tölti az ünnepet? Ezzel a kérdéssel fordul­tunk telefonon négy ol­vasónkhoz. Széplaki Endréné, a Békéscsabai 9. számú Álta­lános Iskola igazgatója, fér­je és lánya a Jókai szín­ház tagjai: — Ritkán van együtt a családunk, ellen­kező időpontban dolgozunk, ezért is lesz nagy dolog ez a három nap. Ha nem esik az eső, kimegyünk a szana- zugi vityilónkba, téli esít j ük a házikót, megmetsszük a gyümölcsfákat. Szombaton a pedagógus-szakszervezeti küldöttértekezleten vagyok. Az iskolában már megren­deztük az ünnepséget a gye­rekeknek és a pedagógusok­nak is. Szép jutalmakat oszt­hattunk a dolgozóinknak. Sokat várunk a televízió műsorától, pihenni, olvasni szeretnénk. Szóval csupa olyan időtöltést választunk, amire máskor nemigen van módunk. A békéscsabai kórház in­tenzív osztályának főorvosa, dr. Abrándi Endre is hivatá­sának megfelelően válaszol: — Az elmúlt napokban át­lagon felüli volt a beteg- forgalmunk, ez az időjárási frontváltozások jellemzője. Különösen elővigyázatosak legyenek az érbetegségekben, a cukorbetegségben szenve­dők Ha nem érzik jól ma­gukat, menjenek orvoshoz, tartsák be az utasításait és szedjék a gyógyszereiket. Valószínűleg az őszi front­betörésnek is köze volt ah­hoz, hogy például tegnap reggel két beteget is a kli­nikai halál állapotából kel­lett visszahoznunk. Az in­tenzív osztály 0—24 óráig non-stop dolgozik. Most sze­rencsésnek mondhatom ma­gam, pihenhetek az ünnepen. Helyettesem, Nagy Balázs doktor lesz az ügyeletes. Vincze Júlia, a gyulai ha­risnyagyár kötőnője a mű­szak végén, szűkszavúan, sietősen válaszol kérdésünk­re : — Csütörtökön délelőtt koszorúzni megyünk á Má­jus 1. Szocialista Brigádunk tagjaival. Mindig együtt já­runk a rendezvényekre. A brigádunk a kiváló cím bir­tokosa. Pénteken gmk-zunk az üzemben, kell a plusz kereset, most kaptam új la­kást. Szórakozni ritkán já­rok, inkább úgy intézem, hogy több időm jusson a ne­gyedikes kislányomnak. Most, - amikor dolgozom, ő a nagymamájához megy. A háromnapos ünnep a mi gyárunkban kettőre csökken, szombaton dolgozunk, a ka­rácsony és újév közötti egyik munkaszüneti napot pótol­juk. Balogh László országgyű­lési képviselő, a Békési Egyetértés Tsz elnöke. Sok tennivalót programozott az ünnepi napokra: — Novem­ber 7-ét sokan ünnepeljük munkával. Csütörtökön ügye­letes leszek a téeszben. Ilyen­kor sem állhatnak le a mély­szántás munkálatai, az álla­tok etetése. Ha az idő en­gedi, szórjuk a műtrágyát is. A péntek és a szombat a családé, a Dunántúlra me­gyünk, Vasárnap hajnalban Budapestre utazom, Ábra­hám Kálmán államtitkár fo­gad. A városon átfolyó élő­vízcsatorna további sorság ról, a teendőkről beszélünk. A másik témánk; a Békés városi költségvetési üzem pályázatot készített a hulla­dékhasznosítással, az ener­giafelhasználással kapcsola­tosan, ezt vitatjuk meg. Gondolatban a pihenőna­pok idején is készülnöm kell erre a fontos tárgyalásra. B. Zs. 0. Szavin: Csehov és Penza A. I’. Csehov fényképe 1901- ben (archív felv.) tárában kilenc, szerzői kéz­írással ellátott Barisev-kötet van. Csehov ismerte G. A. Za- harint, a kiváló orvost, aki­nek neve Penzához és a r/yizsnyelomovi falucskához, Virgához fűződik. Az egye­temen ő is hallgatta V. O. Kljucsevszkij akadémikus előadásait. A tudós szintén a penzai kormányzóságban született. Az író nagyra ér­tékelte V. A. Szlepcov mun­kásságát, aki gyermekkorát egy Szerdobszk melletti fa­luban, Alekszandrovkában töltötte. A Penzai Kormányzósági Hírlapban egy kis nekrológ jelent meg Csehov halálára, de több alkalommal is közöl­tek róla olyan írásokat,'ame­lyeket központi kiadványok­ban publikáltak. A csehovi életmű feldolgozásában az elsők között volt J. V. Szo- bolev, aki Penzában lakott és valamikor a 2. sz. gim­náziumban tanult. Bejárta mindazokat a helyeket, ahol a híres orosz író különböző ideig tartózkodott. . . Ezen túlmenően 1922-ben Csehovról és műveiről szóló könyvek bibliográfiáját ál­lította össze. Két esztendő múlva újabb kötetet jelente­tett meg. Majd — sokévi ku­tató munka, után — megírta Csehov életrajzát, amely a Híres emberek c. sorozat egyik köteteként látott nap­világot 1954-ben. A nagy orosz drámaíró emlékét nemcsak születésé­nek 125. évfordulója juttatja eszünkbe, hanem azon al­kotásai is, amelyeket a leg­különfélébb nyelvekre for­dítottak le. Továbbá azok az utcák, amelyeket őróla ne­veztek el. (Penzenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István (Anton Pavlovics Csehov, a nagy orosz novellista és drá­maíró munkássága nem ismeretlen a világ számára. Írásai a múlt század utolsó évtizedeitől kezdve megjelentek Ma­gyarországon is, és szinte valamennyi darabját játszották már magyar színházakban. Az orvosi egyetem elvégzése után, 1884-től a Moszkva* környéki kórházakban dolgozott. Karcolatait, humoreszkjeit azonban már évekkel azelőtt közölni kezdték az egyes szatirikus lapok. O. Szavin, a filológiai tudományok kandidátusa Csehov születésének 125. évfordulója alkalmából terjedelmes cikket írt, amelyet kissé rövidítve adunk közre, magyar fordításban.) A. P. Csehov már Jaltá­ban élt 1900-ban, amikor ér­tesítést kapott Penzából, V. Ny. Ladizsenszkijtől, az ál­tala jól ismert irodalmártól, aki korábban járt már nála Melihovóban és Moszkvá­ban. A levéllel egy időben elküldte a Könyvek és alko­tások. A legrégibb kortól Nagy Péterig című frissen kiadott művét is a követke­ző megjegyzéssel: „Drága és szeretett barátomnak, Anton Pavlovics Csehovnak örök emlékül a szerzőtől.. A válasz nem késett so­káig. „Vive la Pensa!" így köszöntve Csehov a Szúra- parti várost. „Üdvözöllek kedves költő. Te, aki támo­gatja a művelődés ügyét és irodalmi évkönyveken mun­kálkodik, remélem, hogy a penzai civilizáció történet­írója leszel. Mélyen megha­jolok előtted és köszönöm a levelet, meg a kis könyvet..." „Nincs semmi különös új­ságom számodra — közölte Anton Pavlovics az 1900. február 17-én kelt levelé­ben. Ismét egészséges va­gyok. írjál újra és küldjél verseket, amelyek nagy örö­met szereznek nekem. Szá­molj be részletesen minden­ről, hiszen megvan az okom arra, hogy derék embernek tartsalak. Légy erős és egészséges. Dolgozz! Igye­kezz! Gyakran gondolok ar­ra, amikor Filippovnál együtt üldögéltünk és teáztunk...” Csehov könyvtárában nem­csak Ladizsenszkij ezen mun­kája található meg. Az iro­dalomkutató Sz. D. Baluha- tijnak, annak a penzai szer­zőnek az egyéb műveit is megnevezte, aki moszkvai kiadású verseskötetét (1896) autogrammal látta el és a szöveg elé ragasztott egy papírlapot. Rajta saját keze írásával bejegyzett, Csehov­nak szóló vers olvasható. Ladizsenszkij visszaemlé­kezett a nagy íróval való ta­lálkozására a „Szürkület­ben", valamint a „Keserűen nevetek a lapos dolgokon...” című költeményt írta neki. Meleg baráti szálak fűzték Csehovot a penzai kormány­zóságban levő Narovcsát szü­löttéhez, A. I. Kuprin író­hoz, aki később a következő­képpen idézte fel emlékeit: „Krímben, Jaltában akkor már letelepedett Anton Pav­lovics Csehov, s mint a mágneshez a vas, úgy von­zódtak hozzá a fiatalok. Va­lamennyi kezdő írót — bele­értve magamat is — Csehov figurái és alkotásai foglal­koztattak.” Kuprin — a felesége köz­lése szerint — 1901 áprili­sában és májusában állan­dóan Csehovnál tartózko­dott, akitől mint orvostól szakmai tanácsokat kért a Cirkusz című elbeszélése fő­hősének betegségével kap­csolatban. Csehov, miután elolvasta a müvet, így véle­kedett: „A Cirkusz — ez egy nyílt, naiv, ám tehetségről tanúskodó írás, amelynek szerzője jó emberismerő." Ez az elbeszélés a Bozsij mír című folyóiratban jelent meg és nyomdai levonata Csehov könyvtárában is megtalálha­tó. Mellette a Kuprin-elbe- szélések első kötete van, szintén a szerző saját kezű bejegyzésével ellátva: ......emlékül az örök és áll­hatatos, hűséges hívétől, A. Kuprintól. 1908. febr. 9." S ok éves baráti szálak kö­tötték össze Csehovot I. I. Barisev szépíróval, drama­turggal, aki szintén a pen­zai kormányzóságban szüle­tett................Küldjél nekem könyveid közül emlékbe né­hányat — írta neki egyik le­velében Csehov —, s ezeket a lehetőség szerint dedikáld is. Én szintén küldök azok­ból, amelyekből két-két pél­dányom van.” Ivan Iljics teljesítette a kérést. Könyv-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom