Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

1985. november 4.. hétfő o KHilUkfild------------------------------------------------------------­M a: jubileumi hangverseny Huszonöt éves a Békéscsabai szimfonikus zenekar Zenekari próbán, pár nappal a hangverseny előtt Fotó: Fazekas László Medosz megyei küldöttértekezlet Orosházán Sugár Miklós ki tudja há­nyadszor lendíti magasra a karmesteri pálcát... Újra és újra felcsendül Prokofjev Klasszikus szimfóniája. Izek­re szedik a tételeket, hogy aztán a hétfői, jubileumi hangversenyen teljes pom­pájában csendüljön fel a mű. Küzdelem ez a javából! Küzdelem az idegekkel, a hangjegyekkel, a mozdula­tokkal, a hangszerekkel, s a rohanó idővel. .. Immár 25 éve van ez így. Készülni egy-egy bemutat­kozásra, fellépni, s aztán kezdeni elölről, valami mást, újat nyújtani a megye ko­moly zenét kedvelő közön­ségének, mert a zenei köz- művelődés már csak ilyen. S a Békéscsabai szimfonikus zenekar e nemes célt tűzte ki maga elé, mikor — ne­gyed százada — a színház és a helyi katonazenekar tagjaiból, valamint néhány lelkes, amatőr muzsikusból életre hívták az együttest. Kevesen muzsikálnak már itt az alapítók közül, ám ha akad néhány perc — mint most, a csütörtök délelőtti próba szünetében — szíve­sen emlegetik a „hőskort”, a kezdetet, mikor estéiket áldozták a közös gyakorlás­ra, és sokszor úttalan uta­kon vágtak neki a megye legtávolabbi településeire, hogy ott is elhintsék a zene szeretetét, ott is muzsikál­janak. — Emlékeztek? Mikor tél­ben, hóban, hidegben, kitört ablak mellett léptünk fel Békésen? Majd megfagy­tunk mi is, a közönség is. De megvolt az előadás! — fordul a többiekhez Kerekes Teréz. — Azok a nagy hidegek nekünk, vidékieknek is sok gondot okoztak az esti pró­bák után — mondja a zene­kar legidősebb tagja, Kozák Lajos, aki Szarvasról jár át azóta is Békéscsabára. — Sokszor olyan hóban men­tünk haza, hogy nem tud­tuk, hol az út, hol az árok. Este 10-től éjjel 1-ig is el­tartott az út. De jönni kel­lett, próba nélkül nincs elő­adás. Az idő Sárhelyi Jenőt, a zenekar első karnagyát iga­zolta: a hangversenyek szá­ma egyre gyarapodott. Hal- mágyi Lászlóval, a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának akkori munka­társával beindították az if­jú zenebarátok hangver­senysorozatot . .. Felpezsdült a zenei élet, nőttek a köve­telmények ... — A mai, megyei felállás 1972-ben alakult ki — per­geti tovább emlékezetében az esztendőket Dinnyés István, mit sem törődve a jövés­menéssel. (A szünet már csak ilyen, mindenki mond­ja a magáét... Akad be- szélnivaló bőven. A fiata­labbak azért oda-oda hall­gatnak az „öregek” anekdo­táira, a régi hangversenyek­ről, arról a bizonyos gyopá- rosi táborról, melyen eldön­tötték: a vidéki zeneiskolák tanárait is mozgósítják . . . — Az iskolák igazgatói pedig — kapcsolódik a be­szélgetésbe Tóth István kon­certmester — önzetlenül tá­mogatták ügyünket. Az 1972-es átszervezésnek is köszönhető, hogy Horváth Elek, aki az imént még a nagybőgővel muzsikált, azok­ról az elismerésekről szá­molhat be, melyeket Veszp­rémben, a kétévenként meg­rendezésre kerülő kamara- zenekari fesztiválon érde­meltek ki. Két nívódíjat ka­pott ott a zenekar, emellett Marton György fuvolajátéká- vaí, Horváth Elek pedig nagy­bőgőn érdemelte ki ugyan­ezt. S ha már a megbecsülés­nél tartunk... Mi más, ha nem egyre színvonalasabb munkájuk elismerése, hogy olyan vendégkarnagyok diri­gálták őket, mint Ligeti András, Kovács János, Ko­vács László, Bolberitz Ta­más, Antal Mátyás és Szabó László. A neves szólistákat, akik közreműködtek műso­raikban, sorolni is alig győ­zik: Zempléni Mária, Csav- lek Etelka ének-, Matuz István fuvola-, Inhoff Ede trombita-, Nagy Sándor brá­csa-, Horváth László klari­nét- vagy Elek Tihamér fu­volaművész ... Hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Aztán külföldön is bemu­tathatták tudásukat. Előbb Jugoszláviában, aztán Ro­mániában, Belgiumban és Finnországban vendégszere­peitek szép sikerrel. S hogy hivatásukat ma hogyan látják el? Amíg is­mét elfoglalják helyeiket, hogy folytassák a próbát, a fenntartó intézmény, a Bé­kés Megyei Művelődési Köz­pont igazgatójának, dr. Pap Istvánnak a szavai jutnak eszembe: — Zenei életünk megha­tározó eleme ez a zenekar — mondta a minap. — A me­gye legjobb zenészei jöttek itt össze, s teljesítenek szol­gálatot a felnőtt- és ifjúsá­gi hangversenyeken, vala­mint egyéb rendezvényeken is. Az elmúlt 25 évben jobb­nál jobb karnagyok dirigál­ták már őket. Békéscsabán letelepíteni egyikőjüket sem sikerült, holott ez feltétlen célunk lenne. Gondot jelen­tett az adott stabil gárda mellett a zenészutánpótlás, ám ez némileg enyhült, mi­óta városunkban zeneművé­szeti szakközépiskola műkö­dik ... * * * És eljött a nap, amikor megmérettetnek, amikor a zeneértő közönség előtt bizo­nyíthatják, nem volt hiába­való a sok próba, mely ze­nepedagógusi munkájukra is jó hatással van. Ezen a na­pon ünneplőbe öltöznek a zenekar tagjai. Már nincs helye igazításnak, közbeszó­lásnak, mint a próbán, a ze­ne önmagáért beszél. Ünne­pelnek. Ez egyszer önmagu­kat is. Ám ennek az ün­neplésnek részese a közön­ség, melyet bizonyára ma is elgyönyörködtetnek muzsiká­lásukkal . . . Nagy Agnes (Folytatás az 1. oldalról) Nagy Endre, a Kövizig szakszervezeti bizottságának titkára a környezetvédelem fontosságáról, valamint az üdültetés terén tapasztalható hiányosságokról beszélt. Csa­tári Béla, a megyei pártbi­zottság titkára alapos, körül­tekintő, reális számvetésnek nevezte az elmúlt öt év munkáját értékelő beszámo­lót. Kiemelte; előrelépés tör­tént a gazdálkodást segítő szakszervezeti munkában. Szólt arról a helytállásról, amelyet a nehezebb körül­mények között tettek a me­gye állami gazdaságaiban, a vízgazdálkodás, az erdőgaz­dálkodás területén dolgozók. Ezt követően az előttünk álló főbb feladatokról, a VII. ötéves terv várható elő­irányzatairól beszélt a me­gyei pártbizottság titkára. Csizmás György, a Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kom­binát küldötte a bizalmiak szerepéről beszélt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a mértéktelen alkoholfogyasz­tás károsan befolyásolja mind a társadalom, mind az egyén fejlődését. Dr. Nász­tor Sándor, az Orosházi Ál­lami Gazdaság igazgatója közös gondolkodásra, együt­tes cselekvésre hívta fel a figyelmet. Majd arról a helytállásról tett említést, amelyet az elmúlt két aszá­lyos esztendőben az oroshá­zi gazdaság dolgozói tanúsí­tottak. Mundrucz Ilona, a békési kosárgyár szb-titká- ra az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetéről be­szélt. Roszik György, a SZÁT küldötte a bizalmiak jog- és hatásköréről fejtette ki vé­leményét. Nagy Lászlóné, a vetőmag-termeltető és -érté­kesítő vállalat területi köz pontjának küldötte a nőpo­litikái határozatok helyi megvalósításáról adott szá­mot. Lovász György, a Víz- gépészeti Vállalat gyulai gyáregységének szb-titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági vezetők nem mindenütt és nem elég jól ismerik a szakszervezeti vezetők jogait. Dr. Magyar Gábor, a MÉM miniszterhelyettese a mezőgazdaság VI. ötéves ter­vének várható teljesítéséről és a VII. ötéves terv elő­irányzatairól tájékoztatta a küldöttértekezletet. Simon Zoltán, a Kétegyházi Mező- gazdasági Szakmunkásképző Intézet ifjúsági szakszerve­zeti alapszervezetének titká­ra a tanulói szakszervezetek létjogosultságáról beszélt. Dr. Dobi Ferenc, a Me­dosz főtitkára beszámolt ar­ról, hogy a közelmúltban be­fejeződött szakszervezeti vá­lasztásokat élénk vita jelle­mezte. A sok meglévő gond ellenére összességében pozi­tív mérlegről adhatnak szá­mot az ágazat területén dol­gozók. A továbbiakban a szakszervezet előtt álló fel­adatokról, a rugalmasabb al­kalmazkodóképességről fej­tette ki ’véleményét. Beszélt az üdültetés területén meg­lévő feszültségek enyhítésére tett intézkedésekről is. Gácsi Péter, a megyei bi­zottság titkára összefoglaló­jában válaszolt a vitában elhangzott kérdésekre. Ezt követően került sor a 9 tagú megyei bizottság, a Medosz kongresszusi küldöttek, va­lamint az SZMT-küldöttek és az egyes munkabizottságok megválasztására. A Medosz megyei bizottságának elnöke Plavecz János, titkára ismét Gácsi Péter lett. A küldött- értekezlet befejezése után a résztvevők megkoszorúzták az 1891-es véres május 1. emlékére emelt emlékművet. (V. L.) Nyilt légkör, élénk eszmecsere A HVDSZ megyei küldöttértekezlete Szakszervezeti választó közgyűlés a Volánnál A Helyiipari és Városgaz­dálkodási Dolgozók Szak- szervezetének 76 megyei küldötte tanácskozott szom­baton Békéscsabán. Az érte­kezleten részt vett dr. Kó- csó Illésné, a szakszervezet központi vezetőségének tit­kára, valamint a megyei pártbizottság és tanács, to­vábbá az SZMT képviselője. Valentinyi Mártonná me­gyei titkár beszámolt az el­múlt öt esztendő munkájá­ról, s az alapszervezeti vá­lasztások tapasztalatairól, külön-külön értékelve a há­rom — ipari, építési és víz­ügyi — főhatósághoz tarto­zó tanácsi vállalatok mun­káját, erőfeszítését és ered­ményét, Hangsúlyozva, hogy olyan időszakról van szó, amikor a gazdálkodás kor- szerősítése egybeesett az egyre nehezedő gazdasági helyzettel, s ilyen feltéte­lek mellett kellett többet és jobbat produkálni. S mégis a hat ipari vállalat a terv­időszak legeredményesebb évét zárja az 50 százalékos árbevétel- és 60 százalékos nyereségnövekedéssel, annak dacára, hogy a Patyolat 1981—82-ben, a szőrmeipari vállalat pedig 1983-ban hul­lámvölgybe került. És a kommunális vállalatok — a gondok mellett — is fejlő­dést mutatnak. Az alapszervezetek a szak- szervezeti munka középpont­jába helyezték a termelés segítését, a dolgozók érdek- képviseletével együtt. A munkaverseny konkrétan a vállalati feladatokra irá­nyult, s 344 brigád 3475 tag­gal vett részt benne, s még a közművelődési __ és társa- dalmimunka-vállalásaikat is teljesítették. Visszaesett azonban az újítás, s emel­kedtek az üzemi balesetek. Ugyanakkor kiterjedtebb lett az üzemi étkeztetés, és hathatósabb a dolgozók la­kásépítésének segítése. A vitában sokan felszólal­tak, s többségük érintette a következő ötéves terv szű­kös központi kereteit, me­lyek a csökkenő vagy meg­szűnő támogatások miatt fő­leg a szolgáltató vállalato­kat érintik, s ezáltal a la­kosságot. Csonka György, a gyulai vízmű szb-titkára elő­ször az országos gondokat említette: a védő- és mun­karuha problémáját, s az úti balesetek elbírálásának jelenlegi bizonytalan hely­zetét. Nem megnyugtató a takarékosság sem, mert sok­szor csak abba merül ki, hogy nem pazarolunk, holott még rengeteg tartaléka van. Olykor az átcsoportosítás egyik rubrikáról a másikra, ha ez lehetséges lenne, nem kellene például a régi, na­gyon rossz gépkocsira annyit költeni, amennyibe egy új kerül. Az üdültetés terén pedig az a helyzet, hogy míg a vállalati a duplájára emel­kedett, a SZOT-beutalás stagnál. Pikó András, a gyulai kertészet szb-titkára el­mondta, hogy nehéz időben tudtak talpon maradni, sőt, fejlődni, mert átszervezték a vállalatot, rögzítették a lét­számot, iparitanuló-bázist hoztak létre, s kidol­gozták az új érdekelt­ségi rendszert. Jogot kap­tak az üzemrészek, s az a tény, hogy a munkások 75 százaléka teljesítménybér­ben dolgozik, a többi meg ‘célfeladatot kap, meghozta az eredményt, s a mozgalmi munka is fellendült. Ver- rasztó István, az Orosházi Faipari Vállalat szb-titkára elmondta, hogy a csökkenő látszám mellett elért jó ered­ményüket elsősorban annak köszönhetik, hogy gyorsan reagáltak a változó körül­ményekre. így jelenhettek meg a piacon több új szo­babútortípussal és egyes bú­tordarabbal, kiskeresetűek- nek is elérhető áron, ugyan­is 15—20 százalékkal olcsób­bak, mint más cégek ha­sonló termékei. Válaszadás után került sor az öttagú megyei titkárság — közte Valentinyi Már­tonná titkár —, valamint a munkabizottságok megvá­lasztására. Vass Márta A mintegy 2 ezer 700 dol­gozót foglalkoztató Békés­csabai Körös Volán Válla­lat szombaton Békéscsabán, a MÁV-kultúrotthonban ren­dezte vállalati szakszerve­zeti beszámoló és választó küldöttértekezletét. A jelen­levőket dr. Horváth Ferenc levezető elnök üdvözölte, többek között az elnökség­ben helyet foglaló Major Já­nost, a Közlekedési és Szál­lítási Dolgozók Szakszerve­zete elnökségi irodájának vezetőjét és Nagy Istvánt, az SZMT elnökét. A küldötteknek korábban eljuttatott írásos beszámoló­hoz Nadabán Demeter, a vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára fűzött szóbeli kiegészítést, így téve azt kerek egésszé. A beszá­moló első részében részlete­sen taglalta a szakszervezet­nek £ vállalati termelést, gazdálkodást segítő tevé­kenységét. — A beszámolási időszak elején az éves gazdasági ter­vekkel kapcsolatban igény­ként fogalmaztuk meg, hogy a szakszervezeti fórumok elé lényegi összefüggésüket tar­talmazó anyagok kerüljenek. Vállalatunk gazdasági veze­tése szélesítette a szervezés demokratizmusát, ezzel együtt a szakszervezeti bi­zottság munkabizottságokat hozott létre, amelyek min­den évben összegyűjtötték a tervekkel kapcsolatos dolgo­zói javaslatokat, észrevéte­leket — emelte ki a vszb- titkár. Ugyancsak szorosan kap­csolódik a termeléshez a vállalatnál folyó munkaver- seny-mozgalom. Az elmúlt öt esztendőben a szocialista brigádok és az azokban dol­gozók száma csökkent, ám minőségében javult. A to­vábbi előrelépés záloga, hogy a munkaverseny-moz- galom tartalmi fejlődését to­vább kell javítani. A fő gazdálkodási profilok - közül a személyszállításra jellemző, hogy a korábbi mennyiségi követelmények­kel ellentétben a minőségi követelmények kerültek elő­térbe. Az árufuvarozás te­rületén fokozta a gondokat, hogy a Volán gépjármű-ál­lományának kora nőtt, ezzel együtt műszaki állapotuk, megbízhatóságuk romlott. A tehergépkocsiknak 40 szá­zaléka, a pótkocsiknak 25 százaléka nullára futott. Persze fejlődésről is szá­mot adhattak. A beruházá­sok visszafogása mellett üzembe helyezték az oros­házi autóbusz-állomást, a bé­késcsabai utazási irodát, a békési műszaki forgalmi te­lepet. A beszámoló feletti vitá­ban tízen mondták el véle­ményüket. A hozzászólók be­széltek a norma és a bér szorosabb összhangjáról, a tehergépkocsi- és az autó­busz-vezetők bérezésének fe­lülvizsgálatát, a karbantar­tók ösztönzőbb bérezését, a munkaverseny-mozgalom megújulását szorgalmazták. Szóltak a közművelődési munka eredményeiről, a nö­vekvő energiaköltségekről, a változó fuvarpiaci helyzet­ről. A bérfejlesztésekkel csökkenteni kellene a férfi­ak és a nők bére közötti aránytalanságokat, s javíta­ni az érdekeltségi rendszert. Major János hozzászólásá­ban beszélt az információ ja­vításáról, elemezte a szelle­mi tőke hasznosításának le­hetőségeit. Kiemelte, hogy a szakszervezeti jogokat válto­zatlanul kell gyakorolni, a jogokkal élni kell, noha adott szituációban lehet, hogy nem éppen népszerű feladat. A KSZDSZ XXX. kongresszusának határoza­tai közül, mint mondotta az irodavezető, nem tudtak elő­relépni a túlórapótlék kérdé­sében, a forgalmi szolgálat­ban dolgozók nyugdíjkorha­tárának csökkentésében, a 31 forintos napidíj kérdésé­ben, s mindezekkel együtt nem javult az alkatrész- ellátás sem. A beszámoló feletti vitát követően a küldöttek meg­választották a munkabizott­ságokat és a 15 tagú válla­lati szakszervezeti bizottsá­got, melynek elnöke és tit­kára maximális szavazattal ismét Marjai János, illetve Nadabán Demeter lett. A KSZDSZ XXXI. kongresszu­sára 4, az SZMT küldöttér­tekezletére 3 főt delegált a küldöttértekezlet. — szekeres —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom