Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-29 / 280. szám

1985. november 29., péntek ■ ■ SZERKESSZEN VELÜNK! Negyvenhárom év munkában Kegyelet . A régi időkben repedezett sírkereszt, fejfa jelezte a sír­hantokat. Mára sokat válto­zott a temető képe, díszes sírköveket emeltetnek a csa­ládtagok, virágot ültetnek, sok a koszorú. Sajnos, a régi és az új temető között elszo­morító a látvány: egy vizes­árok húzódik le a kanálisig, ez vezeti le nagy esőzések után a pangó vizeket. En­nek az ároknak a partján vé­gig, sőt benne az árokban is elhervadt, száraz virágok, koszorúk, gaz, szemét virít. Odébb is van egy-két ilyen szemétkupac. Ha az elhuny­tak hozzátartozói egyetemle­gesen és jó szándékkal, a te­metőőr útmutatásai szerint egy kijelölt, megfelelő hely­re hordanánk az . elszáradt koszorút, virágot, hulladékot, s azt megsemmisítenék, a te­mető képe is megváltozna. B. A. Bucsa Kár „Kár-e a kár?” — kérdez­tük egy békéscsabai olva­sónk nevében, akinek, pana­szos levelét rovatunkban 1985. november 1-én tettük közzé. Eszerint olvasónknál csőrepedés történt, s mivel sokba került a helyreállítás, kártérítési igényt jelentett be. A kárszakértő viszont azt állapította meg, hogy nem jogosult a kártérítésre, mi­vel a kár „bagatell”. Az Állami Biztosító Békés Megyei Igazgatóságának vá­lasza a következő: „Ügyfe­lünk szeptemberi csőrepedés- kárát október 14-én jelentet­te be békéscsabai fiókunk­hoz. A kárügy helyszíni ren­dezésére október 23-án ke­rült sor. Tekintettel arra, hogy ügyfelünk csőrepedés- kárát a kárbejelentés előtt már helyreállította, kárszak­értőnk a káreseményre csak következtetni tudott. A cső­repedés nyomai csak az ud­vari vezetéknél voltak meg­állapíthatók, itt azonban a kiáramló víz biztosított va­gyontárgyakban kárt nem okozott, tehát kártérítésnyúj­tásra nem volt lehetőségünk. Az épületen belüli — szin­tén helyreállított — kár ügyében kárszakértőnk ak­kor nem tudott állást foglal­ni, ezért az esetet szakembe­reink a helyszínen újból megvizsgálták. Ennek alap­A bihariig ral postahivatalban nemrégiben ünnepeltek: Nagy Viktor postai kézbesítőt kö­szöntötték nyugállományba vo­nulása alkalmából kollégái és a község vezetői. Nagy Viktor 43 esztendőt töltött munkában, 17 évesen, 1943-ben vette a nyaká­ba a nehéz postástáskát, ponto­san, megbízhatóan dolgozott, közmegbecsülésnek örvend. ján 4066 forint kártérítést ál­lapítottak meg, mely össze­get ügyfelünk részére idő­közben kiutaltuk. Sajnos, azt, hogy kárszakértőnk és a pa­naszos között a helyszínen milyen beszélgetés zajlott le — ami tulajdonképpen a cikk megírására késztette —, meg­nyugtató módon tisztázni nem tudtam. Amennyiben az eljáró kárszakértő magatar­tása udvariatlannak tűnt. panaszosunk szíves elnézését kérem... Szeretném azon­ban megjegyezni: a problé­ma egy része abból szárma­zott, hogy ügyfelünk a kárt nem időben, hanem csak a helyreállítás után jelentette, amikor annak felmérése már nehézségbe ütközött.” * * * A kérdés, hogy „kár-e a kár?” továbbra is kérdés marad. Ha ugyanis olvasónk kárigénye jogos volt, akkor a szakértő október 23-án mi­ért nem tudta megállapítani — ha az összeg nagyságát nem is, legalább magát a tényt? Ha hibázott vagy té­vedett, amikor kijelentette, hogy levélírónk nem jogosult a kártérítésre, mivel a kár „bagatell” — akkor ezért vajon felelősségre vonták-e a felettesei? Ha ugyanis ké­sőbb — a panaszos levél megjelenése után — megál­lapítottak 4066 forint kárté­rítést, akkor valahol valami nincs rendben. Végül is mikor kár a kár?... Példáját követi Viktor fia is, aki jelenleg Budapest egyik ke­rületében postai hivatalvezető. Az ünnepségen a kollégák és a községi tanács vezetői aján­dékokkal kedveskedtek a nyug­díjba vonulónak, a Szegedi Pos­taigazgatóság vezetője pedig igazgatói dicséretben és pénz­jutalomban részesítette Nagy Viktort. Drága a belépő? Mezőkovácsházán, az Aranykacsa presszóban min­den pénteken diszkót tarta­nak. Ez nem is volna gond, csak az a baj, hogy a mű­sor fél 9 órakor kezdődik és már fél 11-kor vége. Tehát csak másfél-két órás a prog­ram, és ezért 31 forint belé­pőt kell fizetni. Én ezt so- kallom ezért a kevés időért. Kaszaperen például 7, legké­sőbb fél 8 órakor megkezdik és éjfélig tart a műsor, 30 forint a belépő. Vajon miért kell kétórás műsorért többet fizetni, mint a négyórásért? Nagy István, Mezőkovácsháza A Pest Megyei Vendéglá­tóipari Vállalattól érkezett válasz arra a panaszra, ame­lyet a mezőhegyesi nyugdí­jasklub tagjai nevében Pethes Bertalanná írt, s ro­vatunkban október 4-én ad­tuk közre. A nyugdíjasklub tagjai a Duna-kanyarba lá­togattak el és Visegrádon, a Vár étteremben szerettek volna ebédelni. Itt a kiszol­gálás, finoman fogalmazva, nem volt udvarias, sőt! A vállalattól Kántor Sán­dor a következőt válaszolta: „Megállapítást nyert, hogy a kiszolgálás megtagadását Hadnagy lmréné felszolgáló Szerkesztői üzenetek Nagy István, Okány: Ha mindaz igaz, amit hallott, akkor jogos a felháborodása. Sorait továbbítottuk a fel­ügyeleti szervnek. * * * Sz. J., Gyula: Valóban meglepő személyes tapaszta­latokat szerzett vásárlása al­kalmával. önnel együtt kí­váncsian várjuk a levélre az illetékesek válaszát. * * * B. í., Sarkad: Olvasónk tü­relmét kérjük, kérdésére a szakemberektől levélben ké­rünk választ, s arról majd értesítjük. * * * Somogyi Magdolna, Békés­csaba: Igazán nincs arany élete az Arany János utca la­kóinak. S hogy miért az ál­datlan állapot? — erre az il­letékesektől kérünk választ. * * * Gázügyben, Sztankó And­rásnak, és több békéscsabai olvasónknak: lapunk, rész­ben a panaszos levelek, te­lefonhívások alapján foglal­kozik a témával, s rövidesen elemző riportban számolunk be a tapasztalatokról, véle­ményekről. * * * Pluhár György, Gyula: Sajnos, időjárástérkép rend­szeres közreadására lapunk­nak nincs módja. * * * Nagy Istvánná, Zsadány: Levelében a húsellátásra pa­naszkodik, s kérdezi, vajon mi az oka, s egyáltalán mi­ért nem olyan üzletre bízzák a húsárusítást, ahol van hű­tőpult? A kérdést továbbí­tottuk az illetékeseknek. * * * Barna Lajosné, Békéscsa­ba: Levelére a városi tanács illetékes osztályától kértünk választ, amelyről rovatunk­ban majd tájékoztatjuk. követte el. Az újságcikk, va­lamint a lefolytatott vizsgá­lat alapján a fegyelmi fele­lősségre vonást elrendeltem nevezett felszolgálónő, vala­mint az ügyeletben levő üz­letvezető-helyettes ellen fo­lyó év november 15-i határ­idővel. A jövőben a 60-as számú Vár étterem tevé­kenységét fokozottan ellen­őriztetni fogom. A panasz kapcsán utólag is kérem az érintett személyek elnézését abban a reményben, hogy a jövőben vállalatunk terüle­tén tett látogatásuk alkal­mával megelégedéssel veszik igénybe szolgáltatásainkat.” Fegyelmi a felszolgálónő ellen Már nem unatkoznak A gyerekek a lakótelep há­zai előtt játszottak, gyakran unatkoztak, — s lényegében ez sugallta, hogy foglalkozni kellene velük, lekötni a fi­gyelmüket, idejüket valami értelmes elfoglaltsággal. Elő­ször csak énekeltek, majd karikagyakorlatokat kezdtek kidolgozni, azután megszüle­tett az ötlet: érdemes lenne szórakoztató műsort is össze­állítani, a szülők, a házban lakók mulattatására. Soós Lászlóné , gyógypedagógus­logopédus személyében, — aki négy gyermek édesanyja, és jelenleg gyesen van — fel­nőtt segítőre találtak a szeg­halmi Dózsa György úti la­kótelep gyermekei, s így jött létre 1985 nyarán a gyermek­klub. Az ifjúsági ház nyom­ban segítségünkre is sietett, klubszobát bocsátott rendel­kezésünkre, ahol hetente egy­szer tartanak foglalkozást. Ugyanakkor a Május 1. úti iskolában egy állandó klub­szobát kaptak, ahol kedvükre barkácsolhatnak és készül­hetnek a szereplésekre. Első műsorukat augusztusban ad­ták az 1. Számú Általános Iskola tornatermében, és a siker további ösztönzést adott. A közelmúltban az öregek napközi otthonában szerepeltek, ahol a műsor után a gyerekek maguk ké­szítette ajándékokkal lepték meg az idős embereket. Amint a klub vezetője vall­ja, a kezdetben az unalom elől közösségbe tömörülő gyerekek számára a klub ma már a tanulás, a szerep­lés színtere, és a szép magyar beszéd ápolása a fő céljuk. Kép, szöveg: Oravszki Ferenc Megírtuk — intézkedtek „Jótett helyébe — számla” — ezzel a címmel adtuk közre lapunk 1985. szeptem­ber 6-i számában a Szerkesz- szen velünk rovatban Mihály László békéscsabai olvasónk levelét. Ebben arról számolt be Mihály László, hogy egy, a közúton megsérült egerész­ölyvet, amely védett állat, el­szállították az állatkórházba. A madár gyógykezeléséről később számla érkezett. „Ha egy állampolgár sérült álla­tot talál, próbálja legjobb tu­dása szerint menteni, védeni nemzeti értékeinket, miért büntetik még azzal is, hogy a gyógykezelt állat után úgy kell fizetnie, mintha az a saját tulajdonát képezné?” — kérdezte olvasónk. Nos, a Békés Megyei Állat­egészségügyi és Élelmiszerel­lenőrző Állomástól a közel­múltban a következő választ kaptuk: „Az Állategészség­ügyi és Élelmiszer Ellenőrző Központ állásfoglalása alap­ján a jövőben a védett álla­tok gyógykezelésének költsé­geit az állomás költségveté­se terhére fogjuk elszámol­ni.” Az Ablak című televíziós műsor békéscsabai telefon- ügyeletére érkező közérdekű, illetve megyei témájú kér­dések egy részére ezeken a hasábokon válaszolunk. Hí­vásaikat a mai adás idején is várjuk, a (66) 25-173-as telefonszámon. Fekete József (Békéscsaba, Or u. 14.) szóvá tette, hogy régóta ígé­rik az Ör utca Burkolatá­nak felújítását. A közelmúlt­ban tanácstagjuk közvetí­tésével helyszíni szemlét is kitűztek, melyről azonban az illetékesek hiányoztak. Kovács Béláné a Szabolcs utca temetőhöz közeli sza­kaszának ugyancsak kifogá­solható állapotát veti fel, kérve a mielőbbi javítást, hiszen a halottak napján például egyenesen lehetetlen volt itt a közlekedés. Kocsor Gábomé (Békés, tel.: 41-675) az ivóvíz tisztaságával kap­csolatban kérdezi az illeté­keseket : milyen mértékben tartalmaz arzént a békési ivóvíz, s mikorra várható a minőség lényeges javulása? Mindhárom kérdést-felvetést a Békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályához továb­bítottuk. íme a válaszok: Fekete József panaszát ki­vizsgáltuk, és jogosnak ta­láltuk. Intézkedtünk a ker­tészeti és köztisztasági vál­lalatnál, hogy az útburkola­ton még ez évben hibaelhá­rítást, jövő évben a szüksé­ges felújítást végezzék el. Erről a panaszost tájékoz­tatjuk. A jelzett helyszíni bejárásról egyébként osztá­lyunkon senkinek sem volt tudomása, így azon nyilván nem tudtunk részt venni. A tanácstaggal történt telefon- beszélgetéskor arra tettünk ígéretet, hogy a helyszínen ellenőrizzük a jelzett hibát, és intézkedünk. Közös bejá­rást nem ígértünk. Kovács Béláné panaszával kapcsolatban közöljük, hogy a temetői utak megépítése 1985-ben beindult. A megyei tanács egymillió forint tá­mogatást adott erre a cél­ra. Ebben az évben az evan­gélikus egyház kezelésében lévő temetők útjait építet­tük ki, mivel a beruházási költségek egy részét vállal­ták. 1986-ban tovább folyta­tódik a temetői utak kiépí­tése az ideihez hasonló pá­lyázati rendszerrel. Ameny- nyiben a katolikus egyház — a Szarvasi úti temető ke­zelője — a pályázat előírásai szerint saját forrással ren­delkezni fog, úgy a tanácsi kiegészítést megkaphatja. A temetői utak építése a te­metők kezelőinek a feladata. A tanácsi támogatás önma­gában nem fedezi az útépí­tések költségeit. Alapvetően a kezelő kezdeményezőkész­sége szükséges a probléma megoldásához. A Szarvasi úti temető kezelőjét a fen­tiekről ugyancsak tájékoz­tatni fogjuk. Tájékoztatásul közöljük, hogy az ivóvízminőségben ez év decemberétől lényeges javulás lesz. Üzembe helye­zésre kerül ugyanis egy Med- gyesbodzás—Békéscsaba kö­zötti 600 milliméteres nyo­móvezeték, amelyen teljesen arzénmentes víz érkezik a Vandháti úti vízműtelepre. Ez keverve a Vandháti úti kutak vizével, már határér­ték körüli arzéntartalmú ivó­vizet biztosít, ami a Békés­csaba—Békés közötti 400 milliméteres vezetéken köz­vetlenül Békésre jut. A bé­kési kutak vizével kevered­ve így ott is az 1988-ig en­gedélyezett (vagy megtűrt) arzéntartalom alatti érték érhető el. A szabványban előírt úgynevezett as. határ­érték alatti minőség viszont csak a vízminőség-javító program teljes befejezése után érhető el, mint erről már bizonyára olvasott a sajtóban korábban. Kmetykó János, a Békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályvezetője * * * Gyurkó Jánosnénak (Békéscsaba, Sebes Gy. u.) üzenjük: keresse fel a Bé­késcsabai Május 1. Termelő­szövetkezetet, Farkas Miklós elnököt, ahol a nálunk jel­zett kérését teljesítik. Lipcsei Ferenc (képünkön) joggal lehet büszke erre a ter­mésre, amely Békésen, kiskertjében termett. A bal oldali sü­tő-, vagy ahogy náluk nevezik, fehér tök, pontosan 35 kilót nyom. Mint elmondta a gazda, a magot egy újsághirdetés alapján Nagyszénáson kapta és ez az első termés mindjárt rekordot hozott Ebben persze valószínű közrejátszik az is, hogy egy trágyadomb helyén és a valamikori Körös-meder­ben vetette el... Fetó; Szöke Margit

Next

/
Oldalképek
Tartalom