Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-20 / 272. szám

1985, november 20„ szerda November 29—december 9: Országos gyermekkönyvhét II legidősebb Erkel-utód: Óváry Róza Öváry Róza az emlékmúzeumban Fotó: szőke Margit Az idén nyolcadik alka­lommal keiül sor az orszá­gos gyermekkönyvhét ünne­pi rendezvénysorozatára. A központi megnyitónak, ame­lyet egyszer Budapesten, egyszer vidéken tartanak, most Kecskemét ad otthont. De egész Bács-Kiskun me­gyében író-olvasó találkozó­kat, szerkesztői-olvasói an- kétokat rendeznek majd. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadónál már készen áll az akció programja, a megjele­nő kötetek listája. Csokonai Attila, a kiadó propaganda­osztályának munkatársa a gyermekkönyvhét céljával kezdi a telefonbeszélgetést: •— A téli könyvvásárhoz kapcsolódó ünnepi hét jel­szava változatlan: Olvassa­tok mindennap! Célja az ol­vasási kultúra fejlesztése, az olvasás iránti igény felkel­tése. A szervező bizottság azt szeretné elérni, hogy mi­nél több gyereket nyerjen meg az olvasásnak, s min­den korosztály megtalálja magának a megfelelő olvas­mányt. Hosszú előkészítő munka előzte meg a novem­ber 29-től december 9-ig tartó rendezvénysorozatot, ebben a kiadók, a tévé, a rádió, a sajtó alaposan ki­vette részét. — A könyvhétre a Móra Kiadó húsz újdonságot je­lentet meg, több mint 650 ezer példányban. Mi jellem­zi az idei kínálatot? — Főként olcsóbb kiadvá­nyok szerepelnek a listán, s feltűnően nagy az ismeret- terjesztő olvasmányok ará­nya. Hobbi elnevezéssel új sorozatot indít a Móra Ki­adó, az első két kötet egy­szerre jelenik meg a bol­tokban. Az egyik szabni, varrni tanítja a gyerekeket, a másik az iskolai számí­tástechnika alapjaival is­merkedő szakköröknek nyújt segítséget. Először adják ki a Búvár Évkönyvet, amely a Móra Kiadó tudományos, technikai újdonságokat be­mutató képeskönyve. A kö­tetben többek között Ma­gyarországról készült űrfel­vételek is láthatók. Mikka- makka történeteit gyűjtötte össze Lázár Ervin a Négy­szögletű kerek erdő című könyvében. Illés György könyve Végek dicsérete cím­mel a történelmet szerető gyerekeknek készült, a török kor magyar végvári rendsze­rének kialakulásáról, a vár­ostromokról szól. Az idén indult Piknik sorozat új da­rabjában Vlagyimir Maskov Miből lesz a csodagyerek? című könyvét adjuk közre. A belorusz író mulatságos regényének hőse, a külön­óráktól túlterhelt Petya fel­lázad sorsa ellen. De a Móra Kiadó könyvein túl ott lesz­nek az ünnepi kínálatban az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, a Múzsák Köz- művelődési Kiadó, valamint a Zenemű- és a Tankönyv- kiadó Vállalat kötetei is. — A könyvhét népszerű eseményei közé tartoznak mindig a kiállítások, a vá­sárok, író-olvasó találkozók, dedikálások, irodalmi műso­rok, könyvbemutatók, elő­adások, rendhagyó irodalom­órák. — Csukás István, Lázár Ervin, Janikovszky Éva, Marék Veronika, Bálint Ág­nes, Petrovácz István lesz­nek Kecskemét vendégei. Lengyel Balázs, Borbély Sándor irodalomtörténeti elő­adást tartanak majd. Baján a tanítóképzőben szerkesz­tőkkel, írókkal találkozhat­nak az érdeklődők. De Kalo­csán, Kiskunhalason, Kiskő­rösön, Kiskunfélegyházán is rendeznek író-olvasó talál­kozókat. A Mikulás és főleg kará­csony előtti, téli könyvvá­sárhoz kapcsolódó országos akció remélhetőleg sikeres lesz. De ha csak az értelmes ajándékok vásárlásának so­rát növeli, már akkor sem volt eredménytelen. Erke] Ferenc és Adler Adél tíz gyermeke közül négyet említ a magyar ze­netörténet : Gyulát, Eleket, Lászlót és Sándort. Gyula 1842-ben született és 1909- ben halt meg és az újpesti zenei iskola igazgatója volt. Hat gyermeke közül a má­sodik az az Erkel Mária, akinek férje a Nápolyban született Öváry János volt, mert a Garibaldi seregében harcoló Óváry nagyapa olasz grófnőt vett feleségül és így Nápolyban telepedett le. Er­kel Mária négy gyermeke közül ma már az 1907-ben született Róza él, és részt is vett a gyulai Erkel-ünnep- ségeken. Ekkor beszélgettünk emlékeiről. — Kilencéves voltam, amikor édesanyám meghalt. Gyula nagyapámra is emlék­szem, mert szeretett velem játszani. Családunkban sok­szor emlegették Erkel Fe­renc dédapám szigorúságát, ami nemcsak munkakörében, tehát a Nemzeti Színháznál A kulturális fórum tiszte­letére rendezett kiállítások sorából kiemelkedik a Mű­csarnok új tárlata, mely a magyar kárpitszövés felsza­badulás utáni történetén ka­lauzol végig. Az igényes, nagy mester­ségbeli tudással, drága anya­gokból készült gobelinek a középkor végétől kezdve a főúri reprezentáció elmarad­hatatlan kísérői voltak, olyannyira, hogy a királyok, hadvezérek a nagy csa­ták idején még sátraikban is felaggatták. A várak, kas­télyok, paloták falait díszí­tették Franciaországban, Flandriában, majd Európa más országaiban is. Magyar- országon a XV. századtól kezdve számolnak be a ha­gyatéki leltárak falkárpitok­ról, melyek a születés, a rang előkelőinek otthonait díszítették. A nagyhagyományú kár­pitszövés évszázadok múltán a szecesszióban éledt újjá Európa-szerte. Nálunk a gö­döllői művésztelepen Körös­fői Kriesch Aladár és Nagy Sándor alapították az első modern szőnyegszövő mű­helyt, amelyet több is köve­tett. A hazai kárpitszövés azonban európai rangra az iskolateremtő Ferenczy Noé­mi munkásságával jutott, aki első kárpitjait a tízes évek­ben szőtte. A mesterséget a gobelinszövés fellegvárában, és később a Zeneakadémián, de a családban is érvénye­sült. Ennek köszönhető, hogy a felnőtt kort megért mind a négy fia kiváló mu­zsikus lett. Büszkék vagyunk rájuk. — Amikor árván marad­tam, Erkel Sarolta nagyné- ném vett magához és levitt Marosvásárhelyre, ahol né­pes családja volt, akik közül a leszármazók ma is ott él­nek, és igen jó zenészek. Amikor már dolgozni tud­tam, Budapestre kerültem és László bátyámat támogat­tam, aki nagyon beteg volt. 1946-tól 1980-ig az Opera­házban dolgoztam különbö­ző beosztásokban. Kedves emlékeimet őrzöm a velem egykorú Ferencsik Jánosról, a főzeneigazgatóról, Tóth Aladár igazgatóról, Oláh Gusztávról meg Nádasdy Kálmánról. Az operaénekes­nők közül Osváth Júliával alakult ki szívélyes viszo­nyom, akit ma is csodálok. Párizsban a híres Manufac­ture des Gobelinsben sajá­tította el. Hamar megterem­tette a maga sajátos stílusát, amellyel az 1937-es párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert. A magyar kárpitszövés terén a harmincas évektől kezdve Pekáry István és Do- manovszky Endre is jelenté­keny munkásságot fejtett ki. Stílusuk a felszabadulás után teljesedett ki. Az újjáépítés lázában köz­épületeink igényelték a fali­kárpit műfaját, a világosan megfogalmazott történelmi és politikai gondolatok, nagy tettek magasrendű képi ki­fejezésével. A megnövekedett feladatokat Ferenczy Noémi, Domanovszky Endre, Pekáry István, a fiatalok közül Bán István, és Ferenczy Noémi növendékei elégítették ki. A művésznő az Iparművészeti Főiskolán 1950-ben önálló tanszéket kapott. Az első termek gobelinjei namcsak az ötvenes évek korstílusának jellemzői, ha­nem a nagy idők tanúi is. A hatvanas években a fes­tészet stiláris megújhodása a falikárpit addig teljesen képi igényű formanyelvében is változást hozott, elsősorban Domanovszky Endre ex­presszív színálmaival és Hincz Gyula dekoratív, jel­képi sűrítésű monumentális kárpitjaival. Más festők is a műfaj felé fordultak, így A közgazdász képesítésű és Zürichben élő dr. Erkel Lajostól tudom, hogy az Er­kel család valamikor Hol­landiából származott, sőt ma is élnek ott Erkel nevű s evangélikus hitű Erkel-csa- ládok, sőt Svájcban is, akik van der Erekéi nevet visel­nek. Én a Dániában élő Henselmann Kálmánnal va­gyok kapcsolatban, aki sportember, edző, most már és 1936-ban „Magyar Kál­mán” néven tagja volt az fokról fokra új stílustörek­vések nyertek polgárjogot. A belsőtervezők is felismerték a műfaj hagulatteremtő ere­jét a belső térkialakításban. Így az állami mecenatúra jó­voltából középületeink, ta­nácstermeink, szállodák, egyetemek, házasságkötő ter­mek reprezentatív dísze lett az új művészeti gondolatokat közvetítő gobelin. A jubileumi tárlat válto­zatos képet nyújt a műfaj megszaporodott művelőinek munkásságáról és különböző irányú stílustörekvéseiről. A palettán a képigényű alko­tásoktól a teljesen abszt­rakt, dekoratív megoldásokig mindenfajta művel találkoz­olimpiai bajnokságot nyert magyar. vízipólócsapatnak. Az ő unokája, Ákos jött el ide velem Gyulára. A kana­dai Montrealban él Erkel János mérnök, sőt Svédor­szágban is él Erkel-utód. — Örömmel találkoztam a most megnyílt, felújított Er- kel-emlékmúzeumban azok­kal az Erkel-emléktárgyak- kal, amelyeket én adomá­nyoztam 1970-ben a gyulai múzeumnak. hatunk. Az idősebb nemze­dék munkáitól a legfiatalab- bakig nagy stiláris mozgé­konyság figyelhető meg a pop arttól az enyhe nosztalgián át az ironikus művekig, amelyek a hagyományos technika ellenére sem hat- najc bizarrul. A műfaj hazai klasszikusai, Ferenczy Noé­mi, Domanovszky Endre, Pe­káry István mellett a közép- nemzedék nevezetes alkotá­sai láthatók újra, Hajnal Gabriella, Fett Jolán, Tury Mária. Cságoly Klára, Széc­henyi Lenke, Fóth Ernő, a nemrég elhunyt Plesnivy Károly, Pécsi László művei. A fiatalok közül Barabás Márton, Baráth Hajnal, Ka­tona Szabó Erzsébet, Pérely Zsuzsa^ művei tűnnek fel friss, új hangokkal. Niedzielsky Katalin Gazdag a választék gyermekkönyvekből a gyulai könyvesbolt­ban Fotó: Gál Edit Brestyánszky Ilona AUTÓRUGÓ KÉSZÍTÉSRE ÉS JAVÍTÁSRA, kovács, lakatos és esztergályos munkákra berendezett, gépesített, fölszerszámozott, 8—10 ember foglalkoztatására alkalmas, kb. 400 négyzetméteres vasipari mühelY nagy kuncsaftkörrel, raktárakkal, öltözővel, fürdővel, garázzsal, irodával, felújítandó 3 szobás lakással Szegeden eladó nyugdíjba vonulás miatt. ÉRDEKLŐDÉS: Szeged, telefon: 62/11-023. Dr. Márai György 0 magyar gobelin 1945—1985 MNE-pillanatképek Elkopott a küldött igazol vány... „Aminek látszata van, annak értelme nincs, és aminek értelme van, annak látszata nincs: mi az?” Amikor ezt a találós kérdést feltette dr. Pap István, a Magyar Népművelők Egyesülete Békés Megyei Területi Szervezetének elnöke az MNE II. küldöttértekezletére ér­kezett megyénkbelieknek, valamennyien kórusban vágtuk rá a választ: ez a népművelés! Nem, nem — tiltakozott az elnök — ez az ablaktörlő. Persze, ha a hangulata felszabadultabb is volt ennek az országos munkaértekezletnek, mint a három évvel ezelőtti elsőnek, ez azért nem jelenti azt, hogy csupa komolytalan dologról tanácskozott több mint tíz órán át a több mint kettőszáz küldött. Igazán nincs is alapja a viccelődésnek; mint ahogyan az a huszonegy felszólaló mondataiból is ki­derült. Hiába vannak érvényes állásfoglalások és határoza­tok, jogszabályok (köztük egy törvény is), valóban joggal lehetnek elégedetlenek a hazai közművelődés munkásai sa­ját élet- és munkakörülményeikkel is. „Az ideológiai mun­ka fontos része, egyik legfontosabb eszköze a közművelő­dés” — fogalmazta meg dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője ismételten az alapelvet. Vá­lasz volt ez sok mindenre, de legfeljebb csak a remények­nek, a bizakodásnak teremthetett újból táptalajt. Brands­tädter György Baranya megyei küldött például igen sarko­san mondta ki a lényeget: a fizetésemelésről nem beszélni kell, hanem emelni, de gyorsan! Hiszen mindenki tudja már: az értelmiségiek közül a népművelőé a legalacsonyabb fizetés. De nemcsak panaszból állt ez a nap! Az oly sokat emle­getett továbblépés lehetőségeit, az önerőből megoldható problémákat is elemezték a felszólalók. Újra elhangzott, hogy a minőség javítása, az ésszerű — és nemcsak az anya­giakra értett — takarékosság, a hétköznapok demokratiz­musának megteremtése mind-mind olyan feltétel, amelyek nélkül ebben az ágazatban sem lehet értelmes és hasznos tevékenységet folytatni. Közvetlenül az ebédszünet után, a minisztériumi főosz­tályvezetőt megelőzve kapott szót dr. Pap István is, aki a Békés megyei másfélszáz MNE-tag nevében fejtette ki vé­leményét. Rövid hozzászólásában többek között a területi szervezetek működését meghatározó bázisintézmények he­lyéről és szerepéről, az élet- és munkakörülmények alaku­lásáról és alakíthatóságáról („nem panaszkodni, hanem cse­lekedni!”), a népművelők közérzetének istápolásáról, továb­bá a most alakulgató kulturális egyesületek jogállásának rendezetlenségéről beszélt. Késő délután lett, amire dr. Gyarmati Kálmán, az MNE elnöke elmondhatta a vita összefoglalóját. Tudhattuk már korábbról is, hogy a Debreceni Megyei Tanács elnökhelyet­tese szeretne lemondani egyesületi tisztségéről. S ahogyan ilyenkor lenni szokott, más tisztségújítás is várható volt. A szünetekben aztán megindult a korteskedés, nevek fo­rogtak a küldöttek között, hozzá érvek a javasolt mellett és ellenében. „Hosszú szavazásra lesz itt kilátás!” — hang­zott többektől is. „Nem lenne jobb, ha telefonálnánk haza, hogy csak vasárnap érkezünk?” — tódított más. „Elkopik a küldöttigazolványunk, mire végezni fogunk" — hangzott a summázat. . . Egy ilyen, három esztendő munkáját értékelő és a kö­vetkező éveket meghatározó ülés nem lehet meg ünnepi pillanatok nélkül. Először dr. Gyarmati Kálmán négy tag­nak nyújtotta át az MNE emlékplakettjét, köztük dr. Pap Istvánnak is, majd dr. Kormos Sándor újabb négy nép­művelőnek adta át a miniszter nevében a Szocialista Kul­túráért kitüntetést. Taps, az elismertek mellett a gratuláció moraja. Majd Czakó Jánosné, az MNE ellenőrző bizottsá­gának elnöke lép a mikrofon elé. Aki tudta előre, azért, aki nem, ő meg érezhette: máris felzúgott a taps. Igen, az egye­sület elnökének is jár emlékplakett. Furcsa talán ide ez az ige, de mi ott tényleg így éreztük. Gyarmati Kálmánnak •percekig kell tétován állnia a mikrofon előtt, hogy elüljön az ünneplés, hogy köszönetét mondjon, hogy le is mondjon az elnökség nevében, hogy átadja a szót a jelölő- és majd a szavazatszedő bizottságnak. Bizony elkopott a küldöttigazolványunk! A jelölőlistán szereplő nevek mellé újabbakat és újabbakat javasoltak. Jó egy órát várakoztunk, amire megszületett a választási ered­mény. Három évre az MNE elnöke Drucker Tibor, az Álla­mi Könyvterjesztő Vállalat igazgatója lett. ... A tévéhíradó szignálja hallatszik, amikor elindulunk a mikrobuszokkal hazafelé. Nem kis büszkeséggel érhet­tünk haza, hiszen Pál Miklósnét, a megyei szervezetünk titkárát ismét alelnökké, dr. Pap Istvánt és a mi szerveze­tünknél tag Hidy Pétert elnökségi taggá, Tímár Sándornét, a Megyei Művelődési Központ gazdasági igazgatóhelyette­sét pedig az ellenőrző bizottság tagjává választották. A te­rületi képviseleti elv alapján van még egy, egyelőre betöl­tetlen helyünk az országos elnökségben. Következhetnek azok a dolgos hétköznapok. Amelyek azért néha lehetnek ünnepiek is . . . (Nemesi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom