Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
NÉPÚJSÁG 1985. november 2., szombat Körösladány: Változások bizakodással őszi csend a ház körül... Fotó: Gál Edit ták meg a körösladányi mű„Talán a madárdaltól ölelt ladányi művelődési ház életéből lassan eltűnik a ►mines« ...” — zárul az a riport, amely ezeken a hasábokon ’82 nyarán jelent meg. A minap újra az egykori Sárrét déli határán fekvő nagyközségben jártunk, hogy ismét szemügyre vegyük: mi változott? Három esztendővel ezelőtt az itteni munka alapfeltétele az volt, sikerül-e a felújítás, s így lehetnének-e újra működő, tevékeny kiscsoportok, tart- hatnak-e színházi, műsoros rendezvényeket a nagyteremben, s rendeződik-e a ház mögötti szabadtéri színpad és a mellette éppen akkor megnyitott sörkert sorsa ? * * * Sipos Imrét az idei nyár végén, augusztus 15-től bízMikor munkahelyén, az orosházi határőrkerületben felhívtuk, szerényen elhárította érdeklődésünket. Vannak nála gazdagabb anyaggal bírók, nevet is tud mondani, miért éppen őt választottuk? Végül mégis ráállt a beszélgetésre, s mi már másnap indultunk, hogy felkeressük, elbeszélgessünk vele, s persze, hogy megcsodáljuk gyűjteményét. (Ilyet még úgysem láttunk ...) — Falusi gyerek vagyok, már csak azért is mindig közel álltak hozzám a régiségek. A végső lökést azonban egy levél adta, melyet lányom nekem címzett, középiskolai kollégiumából 1973-ban. Akkoriban Lökös- házán voltam katona ... A ,segélykérő levél” Martfűről, a cipőipari szakközépiskola . kollégiumából érkezett. A szobák között versengés indult, ki tudja legszebben berendezni új otthonát? „Apu, segíts! Mi régiségeket szeretnénk kitenni a falra!” — olvasta a lánya üzenetét, s nekilátott a kutatásnak. — Otthon már sok minden előkerült. Cserépedények, mángorló, olajlámpa . .. Aztán másokhoz is kezdtem járni, hogy még többet segítsek a lánynak. Egy kevermesi ismerőssel a helyi italboltban — ilyen is van — futott össze egy szabad délutánján. Elmondta. velodesi ház vezetésével. Korábban négy és fél éven át a nagyközségi KlSZ-szer- vezet titkára volt. Ladányi, bár középiskolai éveit Békéscsabán töltötte, visszajött ide, itt alapított családot is. Mindez persze nem lenne fontos, ha másról esne szó. Az új igazgató — értelemszerűen ki- és felhasználva mozgalmi kapcsolatait és tapasztalatait — a kinevezése óta eltelt rövid idő alatt már megpróbálta kiérdemelni a bizalmat. S egy kicsit meg is szolgálni. Újra kitárni a művelődési ház kapuit. . . A házat felújították. Kicsit talán fellengzős ide ez a felújítás szó. Az egykori kúriaépületet körben szigetelték, ami azonban csak részben járt sikerrel. Bizony dohosak a klubszobák... Az épület melletti járda a fal miben fáradozik éppen, az meg örömmel újságolta: — „öregem! Nekem van két szuronyom. Ha kell, máris viheted!” Még aznap este elment érte... — Mikor már megvolt a két szurony —, akkor jutott eszembe: ha már katonatiszt vagyok, miért ne gyűjtsék régi fegyvereket? Nem mondom, csereanyagnak más régiséget is elfogadok, de engem azóta csak a fegyverek érdekelnek. Így esett, hogy Nagy Sándor hivatásszeretete napvilágra csalogatta az addig szunnyadó gyűjtőszenvedélyt, s azóta e szenvedély át meg áthatja élete minden mozzanatát. Ismeretségi, baráti köre is ez irányban bővült. Tagja a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Fegyverbaráti Körének. Hosszú listát készített mindazokról, akikkel érdemes találkoznia ... A katonák jól tudják, mi a parancsnokuk „gyengéje”. Ha otthoni környezetükben régi fegyvert látnak, szólnak neki, s ha van egy kis ideje, már indul is a „forró nyomon”. — Mert a Trabantnak is a szerelmese vagyok — moso- lyodik el — sok ezer kilométert beleraktam már így, csavargásaim közben. A szabadidejét is meghatározza ez a szenvedély. Kedvelik a melegvízű fürdőket, ám ha elindulnak valamerfelé lejt, eső után a csapadék befelé folyva gyűlik össze. .. A nagyteremben működik a mozi. A háromszáz személyes terem széksoraiba bizony nem szívesen ül le az ember, ha a ruhájára is sze- rente vigyázni... A fémvázas székek kopottak, kényelmetlenek. A szabadtéri színpad? Üjra mázolták (ki tudja miért: kékre és pirosra. ..) a padsorokat. Jön a tél, s a padok felszedésére, tető alá szállítására anyagi okok miatt gondolni sem lehet. így pedig tavaszra lényegesen romlik majd a használhatóságuk ... És az egész épületrendszer elektromos hálózata! Talán nem túlzás azt állítani: csoda, hogy eddig nem történt még komolyabb baleset. Aztán a sörkert, amely a helyi áfész tulajdona és szerződéses üzemeltetésű. De vizesblokk re, útba ejtenek egy-két gyűjtőt is. Ha otthon akad néhány szabad perce? Akkor az új szerzeményeket hozza rendbe. — Mind magam tisztogatom, fényesítgetem. Nem mondom, van amelyik feladja a leckét, de Bánfi Zoli bácsi, egy idős sarkadi fegyvermester, jó tanítómesternek bizonyult. Nagyházi Jani bácsi, akit még kezdő koromban Debrecenben kerestem fel, ugyancsak sokat segített ... Nem könnyű a szavait követni, hisz akár a múzeumban, bármerre fordulunk, mindenütt akad látnivaló. A cseppnyi szoba falán tenyérnyi hely sincs lassan, az egyik oldalon lovassági kardok, amott szuronyok, mellettük jól megfér a bilincs is. És a fő helyen a szép mívű. afrikai cédrus fegyverfalon a pisztolyok ... nem csatlakozik hozzá, így látogatói kénytelenek a házat övező parkot fel-felke- resni... A helyi tanács elfogadta már a következő ötéves időszakra szóló tervét. A ház igazgatóját is tájékoztatták, miszerint egy-egy milliót szeretnének fordítani a park megszépítésére, rendbe hozatalára és a szabadtéri színpad felújítására, a villamos hálózat cseréjére. Hatvanezer forintot szánnak az oly annyira szükséges sörkerti vizesblokk felépítésére. Mindez persze a problémák és a tervek csomagjának darabjai. Mivel lehet most számolni, mire telik a 370 ezer forintnyi évi állami támogatásból? — Azt szeretnénk, ha minden rendezvényünk legalább rentábilis lenne. És persze olyan programokat akarunk, amelyek nívósak is, de a közönségnek is kellenek. Zorán koncertjére 235-en, a Jókai Színház előadására — Gárdonyi: A bor című színművét hozták el — 274-en voltak kíváncsiak. De úgymond telt házas volt a Prognózis együttes koncertje és a pozsonyi bűvészegyüttes gyermekelőadása is. Terveink megvalósításának az is feltétele, hogy meggyőzzük az embereket: ha nívós programot akarnak, ma már bizony bele kell nyúlni a pénztárcába. Az oly sokat emlegetett közös teherviselés nélkül bizony Körösladányban sem megy. Illetve a kiscsoportok igen. Az ötvennyolc tagú nyugdíjasklub és a megint jól működő ifjúsági klub és a díszítőművészkör mellett a többit a szomszédos általános iskola diákjaira alapozzák. Az igazgató szerint nagyon jó a kapcsolat. A következő iskolai nevelői értekezletre ő is meghívást kapott, amelyen majd a terveiről beszélhet, megindokolhatja, hogy mire és miért kér segítséget, mit ajánl-*** Ezt sem szereztem egykönnyen — kezd a magyarázatba tekintetemet a fegyverfalig kísérve: — Amíg kisebb gyűjteményem volt, addig fértek a ládákban, a kamrában. Aztán elindultam fegyverfalat keresni. Ez itt, kunágotai jegyzőé volt, 20 évig egy szekrény háta mögött várta, hogy ismét jobb sorsra érdemesül jön. Aztán hozzám került.. . Nézegetjük a — már azt is tudom — „meleg” fegyvereket, melyeket (mint készséggel megmagyarázza) nem lehet „csak úgy” gyűjteni. Engedélyt kell kérni minden darabra a hatástalanító fegyvermester által kiállított igazolással és a gyűjtés helyét feltüntető papírral... Talán ezért félnek sokan a lőfegyverek gyűjtésétől? Nem tudom. Ám Nagy Sándor ennek él. Nagy lelkesedéssel mondja a legszebb darabról: — Látja, talán ez a legelső a legkedvesebb — emeli le a fekete ébenfa markolaté Lefouse pisztolyt —, de szeretem az előtöltős kovásokat is... hat ellenszolgáltatásként. Most alakult a citerabarátok köre, neves a báb- és az irodalmi szakkör, a bélyeg- gyűjtőké pedig az egyik legrégibb a megyében, most 21 éves. De nemcsak az iskolával, a helyi intézményekkel, üzemekkel is élő a kapcsolat. Mindez elsősorban a szocialista brigádok köreiben valósulhat meg. „Szeretném újjászervezni a társadalmi vezetőséget is” — mondja Sípos Imre. A Metakémia Ipari Szövetkezetben és a helyi téesznél művelődési bizottság létezik, ebben elsősorban rájuk számít. De az áfész is partner, ami közös érdekeltségen is alapszik: évente két alkalommal itt tartják a bútorkiállítást és -vásárt. De még néhány szót a szabadtériről. Fontos ez, hiszen Ladányban — sok más megyénkben településen tapasztaltaktól eltérően, ahol pusztulni hagyták — számolnak vele. Nézőterére nyolc- százán tudnak kényelmesen leülni. Ha nem lenne, aligha lehetne igazán jó körülmények között megrendezni a tavaszi-nyári-őszi községi rendezvényeket, politikai- társadalmi megmozdulásokat, ünnepeket. És egy olyat is, mint amilyen október 12- én volt: szorosan egymás mellett ülve fértek csak el az érdeklődő gyerekek az Állami Bábszínház előadásán. Szerencsére nagyszerű idő volt ezen az őszi napon .. . * * * A három évvel ezelőtti riportnak ez volt a címe: Művelődési ház van és nincs, avagy: nincs és van. Mára a címet át kell fogalmazni, lassan törölni lehet belőle a „nincs” szócskát. Ahhoz azonban, hogy a „van” igazán hangsúlyos lehessen, még sok-sok mindent kell tenni. Sikerülni fog? Sikerülnie kell . . . Vége, hossza nincs a bemutatásnak. Az alkalmi tárlatvezetés a vendéglátónak is örömet szerez. Már azon sem csodálkozom, hogy egy kicsit e gyűjtemény kedvéért családi házat épített... A bútorokat is értük, miattuk cserélte, hogy jól illeszkedjenek a szoba miliőjéhez. S még ezzel sem elégszik meg. Nemrég új helyiséget alakított ki, ahová majd a fokosait, karikás ostorait helyezheti el. — Ez is fegyver volt, nem ? — kérdezi mintegy önmaga megerősítéséül, pedig senki nem mond ellent. Még sokáig beszélgetünk, s szavait hallgatva nyomon követhetjük, miként alakultak át, szelídültek meg az egykor gyilkolásra szánt eszközök. Már nem számít az élük, a hatóerejük, csupán a muzeális értékük, szépségük, harmóniájuk. Ennyivel gazdagabbak a múlt homályába veszett társaiknál. S velük, történetükkel gazdagodott Nagy Sándor is... Végre vasárnap! Az egyik hazasiető fiatalembert kérdi a moziba siető másik: jó volt? Hát, jó, felelt rá gondolkodás nélkül, s csak csodálkoztam, mennyire fején találta a szöget. A hirtelen, utcai kritika: tömör, találó és frappáns volt, s tulajdonképpen azt jelentette, hogy tényleg jó a film, egy csöpp fenntartással. S a picinyke fenntartás is elröppen, ha azt vesszük figyelembe, hogy francia krimiről van szó és regény alapján készült. Hiszen Simenon írásain kívül, a francia detek- tívregény messze jár az élettől, vagy inkább annak beteges, perverz vonásait ábrázolja. S az már a megfilmesítések érdekessége, hogy a Maigret-sorozat is angol feldolgozásban sikerült kiválóra, franciában jobb nem minősíteni. De most egészen másról van szó. A világhírű rendező, a hajdani új hullám csillaga, Francois Truffaut tett kirándulást egy számára nem messze eső területre, s újból bebizonyult az örök igazság, hogy a tehetség kezében a semmiből is valami lesz, s hogy krimit csinálni sem de- honesztáló, hanem feladat, amit meg kell oldani. A megoldás lehet többféle, s ha az előbb a csöppnyi fenntartást említettem, az arra vonatkozik, mintha nem döntötte volna el véglegesen a rendező: a műfaj klasszikus formáját, vagy annak paródiáját akarja elkészíteni. S így mindkettő megtalálható, szinte váltakozva, ám a filmnek végül is nem ártott meg. Nem baj, hogy a gyanúsított és a felügyelő rokonszenvün- ket nem élvezi, mert ott van a segítőtárs, a nagyon vonzó, ügyes, okos, titkárnő, aki mindezt pótolja, akivel együtt lehet érezni, s izgulni a sikeréért, amely az ő érdeme elsősorban. I Egyébként a műfaj szabályai érvényesülnek, a szálak alaposan összegubancolódnak, hullából talán még több is van a kelleténél, a titok jól elrejtett, a tettes iránti gyanúnk csak a megoldáshoz közel kezd jelentkezni. Sokáig beugrunk a félrevezető látszatnak, s magunk is azt hisszük, amit a rendőrség, fgy zavartalan a szórakozás e szórakoztató történet folyamán, s Truffaut finom humora is érvényesül. S hogy nem színes a film, az is arra utal, hogy egy békebeli, mondhatnám régimódi krimit látunk. Igazi mozit, ahol a főszereplő most ugyan nem a felügyelő, nem az ártatlan gyanúsított, nem a magán- nyomozó, hanem ez utóbbit helyettesítő titkárnő, aki nem női báját, hanem a józan ész leleményességét csillogtatja, s hozzá a töretlen akaratot. Ez Barbara, akit egy új filmszínésznő, Fanny Arctant játszik. Szépsége szolid, nem szexszimbólum, de mégis nőiesen vonzó, mint az életben oly sokan. Főnöke, régi jó ismerősünk: Jean-Louis Trintignant, (képünkön) pont az, aminek lennie kell, dur- cás, mérges, sértődött, és balkezes, mintha más nem is lehetne. Nestor Almendros operatőri munkája és Georges Delerm zenéje a film hangulatát erősíti. Többnyire nyomasztó mindkettő, mint az a hosszú szombat éjszaka, mely alatt a történet lejátszódik, rengeteg bonyodalmával. Vass Márta Nagy Agnes Nemesi László Szenvedélye a fegyvergyíijtés alkalmi tárlatvezetés - Trabant-túrák - Megszelídült kardok, pisztolyok Aki sokfelé jár, sok emberrel találkozik jól tudja: olykor a környezet többet elárul gazdájáról, mint amennyit annak szavai elmondanak. A biztonsági zárakkal felszerelt bejárati ajtók, a harapós ebek bizalmatlanságról, zárkózottságról árulkodnak. A kínos rendben tartott udvar, ház szinte feszélyez, nehéz közel kerülni az ilyen házigazdához. Másutt bohém zűrzavar, csapongó fantázia tanúbizonyságaként : tarka-barka berendezés, megkapó összevisszaság... S a gyűjtemények! A vadász trófeákat tesz ki a falra. A régiségeket kedvelők hajdan használt munkaeszközökkel, cserépedényekkel diszítgetik otthonukat. S a fegyvergyűjtő? Nos, nemrég Nagy Sándor őrnagy lakásában láthattuk, miként alakíthatja környezetét az, aki ilyen szenvedélynek hódol...
