Békés Megyei Népújság, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-14 / 267. szám
1985. november 14., csütörtök II tévé és a szabad levegő Semmi kétség, kell mind a kettő, vitázni csak az arányokon lehet. Jó-e, ha túlságosan az egyik felé billen a mérleg, vagy az a helyes, ha középen áll meg a mutató? De ez csak elv, mi a gyakorlat? Lehet, hogy a népi mondással egyezik: ha ezt az ujjamat harapom, ez fáj, ha amazt, az. Különösen gyermekek esetében. Mert okos a mai gyerek, jóval többet tud, mint a régiek annak idején, s nagyrészt a tévé jóvoltából, ám egyre több a rosszul fejlett, hiszen keveset mozog. Márpedig az ép testben, ép lélek — sőt szellem! — örök ideál. Először nézzük meg, hogy látja ezt a tévé-, szabadlevegő-, mozgásviszonyt az iskola, aztán a szülő. — A mi iskolánk nagy — mondja dr. Pataj Pál, a békéscsabai Szabó Pál téri iskola igazgatója —, szinte nagyüzem, az 1300 tanulójával. Az első és második osztályokban egész napos, illetve régi fajta, délelőtti tanítás folyik, délután napközivel. Az előbbiben mindennap van testnevelési óra, az utóbbiban ciklusonként ötször, s ezt háromszor egy óra játékos-mozgás foglalkozás egészíti ki a napköziben. Elégnek tűnik, ha nem vesz- szük figyelembe, hogy a legtöbb gyerek az egész napot az iskolában tölti. Hatkor nyitunk, s fél hétkor már 300 kisgyerek itt van, s bizony nem egy közülük este hatig. — És az iskola mégsem szaladgáló-, hancúrozóterep, hanem olyan hely, ahol ülnek. dolgoznak a gyerekek. — Igen, annak ellenére is, hogy igyekszünk különböző programokkal, sporttal lazítani ezen. A tény, akkor is tény: a többség keveset mozog. De nemcsak itt, otthon is. — Ebben a tévé a ludas? — Erről a tanító nénik tudnának mesélni. A tapasztalatokat kerülőúton szerzik, nem direkt kérdésekkel, s az eredmény: az első és másodikosok kétharmad része este is nézi a felnőttműsort, mert egy szobában laknak, vagy egyedül van otthon. Ha a gyermekre gyakorolt hatást most nem érintjük, csak a mozgásvonatkozást, a kép így néz ki: ül a tanuló majd egész nap az iskolában, de még otthon is. — Mit lehet tenni az egészségesebb életmód érdekében? — Mi tesszük a magunkét, hétvégi családi programokat szervezünk, sportrendezvénynyel vagy kirándulással, s van játszóházunk és egyéb lehetőségeket is teremtünk, hogy éljenek vele, és igényeket alakítsunk ki, amelyek idővel szokássá válnak. Komáromi Lajosné dobozi adminisztrátor ötéves kisfia élvezi az óvoda és a kertes családi ház szabadságát. — Ha nem esik az eső, még ilyenkor is biciklizik egy kicsit, amikor hazajön — mondja az édesanya —, mert ezért van oda legjobban, meg a labdázást szereti. A szomszéd gyerekekkel sokat játszik, s egész nyáron vittük magunkkal a háztáji földre. Ott aztán volt napfény, levegő, futkorászás bőven. Télen, hóban, fagyban is kimegyünk az udvarra, utcára, sétálni vagy szánkózni, ha csak lehet hármasban, ha nem, akkor vagy én, vagy a férjem van vele. Nekünk sem árt egy kis mozgás. — Szereti-e lAijcsika a tévét? — A meséket, hét közben mást nem is nézhet, mert este nyolckor ágyban a helye. Rendelet születeti... Kötelező: két idegen nyelv Életképek. Egy szovjetunióbeli utunk során szomorú szívvel néztem honfitársaimat, akiknek többsége nyolc éven át tanulta a közoktatás kebelén belül az orosz nyelvet, s meg sem mert vagy tudott nyikkanni. Nyolc kárbaveszett év e nyelv szempontjából, s ki tudja, hány száz elvesztegetett óra. És a felsőoktatás. Mint olyan hallgató, akinek egyik szakja idegen nyelv, két évig köteles voltam egy másik idegen nyelvet is tanulni. Élveztem, szerettem, mert jó alapokat vittem magammal a gimnáziumból. De néhány társam produkcióit kínszenvedés volt végighallgatni. A természettudományi karon is kötelező volt egy idegen nyelv, de — s erre jól emlékszem —, szegény oktató, hogy bírja türelemmel a munkáját, megegyezett az évfolyam többségével, hogy iránta való kíméletből, egy biztos elégséges reményében nem kell az óráit látogatniuk. (Azóta, e suba alatt felmentettek nyögve-kínlódva fordítják a szakirodalmat, amire munkájukhoz feltétlenül szükség van.) S végül az utolsó példa. Már közszájon forog, hogy kis hazánkban soha ennyi, hirtelen doktorálni akaró jelentkező nem volt, mint éppen ebben az esztendőben. Az ok egyszerű: jövőre már a doktorihoz nyelvvizsga is szükségeltetik .. . Az idegen nyelvoktatás honi problémáinak elemzésére már vaskos tudományos dolgozatok, jelentések készültek, sőt mi több, apró lépések is történtek a javítás érdekében. Ez alkalomból e gondok elemzésére nem vállalkozhatunk, viszont örömmel adunk helyt egy új művelődési miniszteri rendeletnek, amely a közelmúltban született az idegen nyelvek tanulásáról a felsőoktatási intézményekben. E rendelet feltehetően nem fog üdvrivalgást kiváltani a jövőre felvételt nyert ifjaink körében, akik igazán majd csak munkájuk során döbbenhetnek rá: milyen jól jártak. * * * A Művelődési Minisztérium nem véletlenül hivta ösz- sze az újságírókat. Földiák Gábor miniszterhelyettes nyíltan meg is fogalmazta, hogy a sajtó lelkes támogatására számít az új rendelet megértetésében. Soha ennél kellemesebb kérést. Hiszen éppen a sajtó munkásai harcolnak évek óta azért, hogy végre ki tudjunk törni nyelvi elszigeteltségünkből, s hogy megszűnjön — rossz hasonlattal élve — nemzetközi méretű kukaságunk. Az új rendelet is ennek érdekében született. Reméljük, egy átfogó, a helyzetet lényegesen javítani tudó döntéssorozat egyik lépéséről van szó. A rendelet szerint a jövő tanévtől az egyetemeken és a tanárképző főiskolákon a hallgatók két idegen nyelvből kötelesek alap- és záróvizsgát tenni. Az egyik nyelv az orosz, a másik egy élő idegen nyelv vagy a latin. (Ez utóbbi nyelv elismerése — Nem zúgolódik? — Már nem, mert így szoktattuk. Szombat-vasárnap viszont megnézheti a gyermekfilmeket, de ezek még igazán nem kötik le, sokkal inkább a játék. Meg is látszik rajta, hogy sokat mozog, mert erős, jó felépítésű gyerek, nem fog köny- nyen rajta a betegség. — Mi ugyan bérházban lakunk — jegyzi meg elöljáróban Barabás Jánosné gyulai takarítónő —, de a hétéves fiam és kilencéves lányom sokat van lent a játszótéren. Ugyanakkor nagy tévébarát mindkettő, s a könyvtárt is látogatják. Szerintem ez így jó, mert egyik sem megy a másik rovására. A fiam, ha csak teheti, rúgja a labdát, s bár még csak elsős, már rágja a fülünket, hogy bunyózni szeretne. De nem is hiszem, hogy ilyen korán el lehet kezdeni, majd megérdeklődöm. Eddig csak azt mondtuk neki, előbb tanuljon meg szépen írni, mert ezzel baj van. — Én kicsiket, elsősöket, másodikosokat tanítok — mondja Pataki L ászióné, a békési 2-es iskola tanítónője —, s jól tudom, óriási a mozgásigényük, de a szellemi felfogóképességük is. Ez utóbbi fejlesztésére sokkal több a lehetőség, léptennyomon intellektuális benyomások érik a mai gyerekeket, egyre kevesebb viszont a mozgási lehetőségük, holott a kettő egysége volna a fontos, már csak az egymásra gyakorolt hatás miatt is. — Nem fárasztó nekik az óvoda után a komoly iskolai munka? — Hogyne lenne az, s pont ezért, minden órakezdés után húsz perccel, egy rövidke frissítő, lazító mozgást csinálunk, hogy jobban tudjanak figyelni. A délelőtti négy-öt tanórát az ebéd követi, majd egyórás játék az udvaron, s csak aztán jön a napközis foglalkozás. Szerencsére nagy az iskolaudvar, de ha esik az eső, már baj van. — A saját gyerekei mekkorák? — A kislány óvodás, a nagy meg hetedik osztályos. A férjem imádja a sp'ortot, edző is, így ő lelkesíti mozgásra a családot, de ez nagyjából csak a kertre korlátozódik és az oda-vissza kerékpározásra. Nehéz is mindenre időt szakítani, amikor sokféle érdeklődésű egy gyerek: intenzíven zongorázik, most is versenyre készül, de a tévében is minden jó műsor érdekli. És akkor hol van még a tanulás? A megoldás csak az, hogy rostálni kell a tévéműsorokat. Még a jókat is. Vass Márta Fotó: Gál Edit is új vonás.) A hallgatók a kötelező idegen nyelvet két egymásra épülő szakaszban tanulják, amelyek során először általános társalgási, a második szakaszban pedig szakszövegolvasási és szakmai társalgási készséget szereznek. Az általános nyelvi alapvizsga és a szaknyelvi záróvizsga letételének határidejét az egyes felsőoktatási intézmények önállóan kialakított tanterveik alapján határozzák meg. Ugyanakkor az alap- és záróvizsga a képzés ideje alatt külön és együttesen is letehető. Az alapvizsga bármelyik felső- oktatási intézményben érvényes, a záróvizsgák elfogadásáról azonban — az esetleges intézményváltoztatás esetén — az érintett egyetem vagy főiskola dönt. Ez a szigorítás érthető, mert ha valaki a vegyészkarról átlovagol a jogi karra, bizony nem sokra megy a szakszövegtudásával. Üj vonásnak számít az is, hogy nem kell alapvizsgáznia annak, aki az adott nyelvből tagozatos, speciális tantervű középiskolai képzés során jelesre érettségizett. E döntés már a közoktatásra kíván serkentően hatni. A Magyar és a Művelődési Közlönyben megjelent rendelet egyébként pontosan rögzíti az alap és záróvizsga nyelvi követelményeit, ami szerint már megkezdhetik a felkészülést a jövendő egyetemi és főiskolai hallgatók. A rendelet szól a mentesítésekről is. Így mentesíthetők a két idegennyelv-szakosok, valamint azok, akik középvagy felsőfokú állami nyelvvizsga bizonyítvánnyal, vagy azzal egyenértékű oklevéllel rendelkeznek. A művelődési miniszterhelyettes azt is elmondta a sajtótájékoztatón, hogy a Magyar Néphadsereg néhány alakulatánál kísérletképpen az előfelvételisek számára — önkéntes alapon biztosítják az orosz nyelv tanulását, amelyből a vállalkozók valamelyik közeli felsőoktatási intézményben vizsgát is tehetnek. Ugyanakkor az egyetemeken lehetőség van egy harmadik élő idegen nyelv felvételére is, amelyekből a hallgató ugyancsak tehet alap- és záróvizsgát. Mindezt abból az ésszerű meggondolásból, hogy aki nyelvet akar tanulni, annak számára minden lehetőséget meg kell adni. A sajtótájékoztatón arra is felhívták a figyelmünket, hogy a minisztérium nem ringatja álmokban magát, mert tudja, hogy nem a felsőoktatás feladata megtanítani egy vagy több idegen nyelvet, ebből a közoktatásnak is vállalnia kell a rá eső részt. (Például szervezhetnek nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamot is.) * * * A rendelet megszületett tehát, a megvalósításához szükséges személyi feltételeket is biztosította hozzá a Művelődési Minisztérium, a többi a hallgatókon és az oktatóikon múlik. Az eredmény ugyan hosszú évek múltán mérhető majd csak le, amikor egy-egy tárgyalás, külföldi partner fogadása nemcsak egy tolmács kínkeserves munkája lesz, hanem a szakemberek is részt tudnak vállalni közvetlenül belőle. S amikor az idegen nyelvű szakirodalom alkalmazása — forintokban mérhetően — jelentkezik majd a népgazdaságban, és az eltévedt turista sem csak mutogatás után jut el céljához. Bár ezt már csak szépségtapaszként, ráadásként értékelhetjük majd. B. Sajti Emese HANGSZÓRÓ Ma este nálunk... Annak idején (tavaly októberben) örömmel üdvözöltük a Petőfi rádió új, Napközben című műsorát, mely a Zenedél- előttöt váltotta fel, s egy órával több időt is kapott elődjénél. Mit ígértek a szerkesztők? — frisseséget, aktualitásokat, azonnali reagálást a napi beharangozott témákkal kapcsolatos kérdésekre. A Napközbenről induláskor — s utána is — elismerően szóltunk már e hasábokon, mert a szerkesztők megtartották ígéretüket, és — alkalmazkodva az új igényekhez — tényleg színes, élvezhető, magazinjellegű műsorokat kapott a hallgató. Külön erényként emlegettük: kerülik a tudálékosságot, ugyanakkor egy-egy kérdést körbejárva megfelelő ismereteket nyújtanak, könnyed, mindenki számára érthető módon. Az utóbbi időben azonban megkockáztattuk már azt a kijelentést is: alkalmanként a kifulladás jelei mutatkoznak e délelőttökön, s néha mondvacsinált dolgoknak kerítenek nagy feneket. Épp ezért érthetetlen számomra, hogy az alig több mint egyéves „csecsemőnek” van már „kisöccse” is, a Napközben különkiadása, Ma este nálunk . .. címmel. Kétségek már hétfőn délelőtt, amikor beharangozták, támadtak bennem az esti műsorral kapcsolatban. Arról beszéltek, olyan dolgokról lesz szó, melyek már nem „fértek be” a délelőtti adásokba. Egyenes adás volt, riporterek, szakértők és illetékesek beszélgettek a Kádióújságban is jelzett, s tényleg érdekesnek ígérkező témákról: Ki fogalmaz a hivatalban? — Kerítések az erdőben — Hogyan választ pályát a szülő? — Céklafejek a pult két oldalán —, hogy csak néhányat említsek. Nem részletezem, hogyan fejtették ki nézeteiket az egyes •kérdésekről a résztvevők, hiszen nem ez a lényeg. Azt sem mondom, hogy érdektelen volt ez az egy óra., voltak azért felvillanások is benne. Mindenesetre én úgy éreztem magam, mint aki véletlenül egy baráti társaság mellé csöppent, s közben kénytelen-kelletlen hallania kell a szomszédok jópo- fáskodását, kissé erőltetett humorukat. Csak néha-néha kaptam fel a fejem, s hegyeztem a fülem. Mindent egybevetve, úgy érzem, nem volt érdemes még a Napközben különkiadására vállalkozni, mert a most elhangzottakról délelőttönként is lehetne, lehetett volna szó a Petőfi adón. Apropó: még csak azt nem értem — igaz, ez már csak formai kérdés —, miért a Kossuth adó műsorában szerepelt ez a különkiadás? Válasz most nem volt Ez az alcím kissé megtévesztő, ezért sietve leszögezem: nem a Válasz című, kedd este a Petőfi adón elhangzott ifjúsági kulturális körkép minősítését jelenti. Mert maga a műsor, mely havonta jelentkezik, most is kitűnő, pergő volt, sokféle gondról, eseményről, kezdeményezésről tájékoztatott bennünket rövid beszélgetésekben, pár szavas mondatokban — és lényegretörően. Ez — ide kívánkozik — mindenképpen a szerkesztő műsorvezető érdeme, Szabó Orsolyáé. Mégis, miért van hát ez az alcím e sorok felett? Mert szerepelt az összeállításban egy vállalati könyvtáros monológja is, amely kérdéssel zárult. Erre nem tudott felelni a riporter. A könyvtáros története röviden: Megnézte kimutatásait, s látta, a sok képzőművészeti könyvet nem forgatja a dolgozók közül régóta senki sem. Arra gondolt, egy iskolának kellene ajándékozni e köteteket, hogy hasznossá váljanak. Művészeti gimnáziumot választott, felettesei beleegyeztek az akcióba. Már csomagolta a könyveket, amikor hivatta egyik főnöke. Egészségéről, közérzetéről, gondjairól faggatta először. Jólesett neki az érdeklődés. Majd a főnök rátért a könyvekre. Kissé elhamarkodottnak tartotta a választást, s egy másik középiskolát javasolt. Történetesén a gyereke is oda jár ... A könyvtáros nyelt egyet, mit tehetett, átrendezte a csomagokat, mindegyik könyvből két példány volt. Mikor kész volt, megjelent a könyvtárban az igazgató. (Ilyen még nem fordult elő!) A „vezér” kedves, tapintatos, érdeklődő volt, aztán a könyvekre terelte a szót. Természetesen neki még jobb ötlete volt, hiszen az ő gyereke egy harmadik iskolába jár... A könyvtáros a története végén ezt kérdezte: most azután mit csináljon, hogyan ossza három felé a két könyvcsoma- got? Szabó Orsolya nem válaszolt a feltett kérdésre, de mit is válaszolhatott volna? Mert nem nehéz belátni, bárhogy dönt is a könyvtáros, mindenképpen ő lesz a szenvedő alany. Sajnos . . . (pénzes) Expressz, a hirdetési napilap Másfél év alatt több, mint negyedmillió ingatlant adtak el az országban az Expressz révén. Ez a hirdetési napilap az ingatlanforgalomban máris nagy szerepet játszik. Ezen kívül több tízezer embernek sikerült a lapban elhelyezett hirdetések révén a korábbinál jobban fizetett, vagy a korábbinál alkalmasabb munkahelyet találnia. Ugyancsak tízezrekben fejezhető ki az eladott, megvett, lecserélt legkülönbözőbb tulajdonságú tárgyak száma. Egyedül a párválasztásról nincsen adat, pedig az Expresszben tömegével adnak fel ilyen hirdetést is. Rövidesen mindennap megjelenő újság lesz az! Ejxpressz, és újabb tartalommal bővül. Mozgalmassá váló gazdasági életünk igényel egy úgynevezett marketing újságot is, vagyis az; árureklám és a piackutatás célját szolgáló sajtóterméket. Ezért a jövőben a termelő vállalatok az Expressz-új- ság révén tájékoztatják a lakosságot az árukínálatról. Továbbá különszámok is megjelennek. Először december elején kerül az utcára a Karácsonyi Expressz. Ebben az ünnepi ajádékozást segítő árukínálat, ártájékoztató lesz, és ajándékozási pszichológiai tanácsadás. Egyebek között olvasható majd benne, hogy hol lehet búvárszivattyút javíttatni, milyen az új Zsolnay-étkész- let, hol lesznek a nagyobb szilveszteri bálok, hová lehet év végén olcsón utazni. Nagy részvétel jellemzi a férjek és feleségek karácsonyi ötletversenyét. A legjobb ajándékötleteket a szerkesztőség jutalmazza.
