Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

IgHdUlfiTtl­1985, október 5„ szombat « fl Kner Nyomdaipari Múzeu Az ország egyetlen nyom­daipari múzeumát befogadó Kner-villa a mai nyomda szomszédságában, a Kossuth Lajos utca 16. szám alatti tel­ken épült, megközelítően négyzet alakú (kb. 300 négy­zetméternyi) területen. A ré­gi nyomdát — a mai felújí­tott földszintes saroképüle­tet — a Kossuth Lajos utca 10. szám alatt — a korábbi postaépület lebontása, után építette Kner Izidor, a csa­ládfő. A mellette levő ház­ban — ma az egyemeletes nyomdaépület van a helyén —, a Kossuth Lajos utca 12. szám alatt volt a lakása. A 14. szám alatt levő telek be­építetlen volt (erre az 1950- es esztendők elején a kiegé­szítőparancsnokság épített szolgálati lakásokat). A . mai múzeumépületet — Kner Imre lakóházaként — Kozma Lajos (1884—1948) tervezte. Kívül és belül neo­barokk, népi barokk motí­vumok díszítik. Az épület tulajdonképpen egyszintes, de pincével és padlástérrel is bővített, ilyen módon mégis szintekre tagolt. A villa építésének kiviteli szer­ződését 1925. március 31-én kötötte meg Kner Imre és Sándor Ödön mérnök. Koz­ma Lajos tervdokumentációi szerinti építkezést a vállal­kozó — a, korona inflációjá­nak csúcsán — 720 925 000,— korona összegért vállalta, legkésőbb 1925. november végi átadással. A Kner csa­lád 1925. november 15-én be­költözött az ■ új házba. A megbízó és a vállalkozó kö­zött azonban még az építke­zés ideje alatt vita kezdődött, amely azután még évekig folytatódott. Oka a tervektől eltérő néhány kisebb építé­szeti és esztétikai megoldás, nagyobb részben inkább a kiviteli munkák rendkívül gyatra minősége volt. Már magát az építkezést is a lakosság és a szakma ér­deklődése kísérte, míg a kész épület azonnal Gyoma neve­zetessége lett, az építőszak­mának az itthoni körökben nyilvántartott és tanulmá­nyozott teljesítménye. A la­kásépítészetben egyedülálló­nak tartották. 1927-ben a németországi Innendeko­ration című folyóiratban je­lent meg róla képes ismerte­tés, majd a Magyar Iparmű­vészet is leírta annak nyo­mán. A lakóépületet 1945-től az ötvenes évek elejéig kü­lönböző magánbérlők lakták. A Kner-villa Gyomán Majd gyakorló óvoda, ké­sőbb mintaóvoda létesült benne. A nyomdamúzeum megva­lósításának terve a volt gyo­mai Kner Nyomda 1963. évi átszervezése után került na­pirendre. Létesítését 1967. december 21-én engedélyezte a könnyűipari miniszter. Az addig megőrzött családi anyag alapján iparági, üze­mi gyűjteménynek minősí­tette a felügyelet, s mint ilyen az ipartörténeti, mű­szaki jellegű múzeumok egyikeként működik. Gyűjtő­tevékenysége a Kner Nyom­da alapítására, fejlődéstörté­netére, nyomdaipari vonat­kozású tárgyi emlékeinek, dokumentációinak gyűjtésére terjed ki. Természetesen fel­adata a megye nyomdásza­tára vonatkozóan ugyanez. Gyoma nagyközség vezetői 1969-ben adták át az épüle­tet a Kner Nyomda számá­ra. A szükséges átalakítások, tatarozások után 1970. augusztus 31-én nyílott meg a Kner Nyomdaipari Múze­um. Az elsietett építésnek tud­ható be főként, hogy a pin­cék falainak betonja omla­dozni kezdett és a födém szerkezete idő előtt elavult. Ezért előbb a csoportos lá­togatásokat kellett megszün­tetni, majd pedig mindenfé­le látogatás elől be kellett zárni. A helyreállításra vo­natkozó sok-sok kísérlet és erőfeszítés után 1981-ben kezdődtek el a megújítás munkálatai. A felújítás költ­ségeit a Kner Nyomda vál­lalta, a kiviteli munkákat pedig a Gyomai Fa- és Épí­tőipari Szövetkezet. A telje­sen felújított múzeum ter­meiben az új bútorokkal jó­részt megoldott a tárolás, a raktározás gondja, a beépí­tett vitrinek meg a kiállítás céljait szolgálják. Mint a hazai nyomdaipar­ban egyedül, rendszerezett üzemtörténeti közgyűjtemény kutatási lehetőséget nyújt e téren dolgozó szakemberek­nek. Helyben tanulmányoz­hatók az 1920—1932-es évek kneri stíluskísérletének rész­letei, a Tevan-cég könyvki­adási programja és a mai könyvkultúra harminceszten­dős fejlődésének állomásai. A felsőfokú szakemberképzé­sünk számára tananyagot ki­egészítő adatokat tárol a mú­zeum száz esztendő termé­keinek megőrzésével. A me­gye nyomdászatával kapcso­latos távolabbi és közeli tör­téneti anyagot, a kutatások eredményeit, a szakma ak­tualitásait az 1982-ben meg­indított „A Kner Nyomda­ipari Múzeum füzetei” című sorozatban teszi közzé a mú­zeum. Petőoz Károly Régi országgyűlések Sopronban Napjainkban természetes, hogy az országgyűléseket Budapesten tartják. A.z al­'amhataimat gyakorló hon­atyák azonban nem mindig a fővárosban alkották meg ál­lamunk életét szabályozó tör­vényeinket. A történelem kényszere sokszor hozta úgy. hogy Buda, Pest, vagy a tö­rök hódoltság idején fővá­rossá előlépett Pozsony he­lyett másutt kellett a megyei nemesség és a városok kül­dötteinek, a főuraknak és a főpapságnak a királlyal meg­tanácskozniuk az ország dol­gát. Patinás városaink egyike, amelynek falai között a XVII. században négy ízben is tartottak országgyűlést: Sopron. Először — 1622-ben II. Ferdinánd király (1618— 1637), azért válasiztotta Sop­ront, mert Pozsony még erő­sen. magán hordta Bethlen Gábor hadjáratainak nyoma­it. Viszont a király nem akart várni az országgyűléssel, mert az év elején vette íeleségül Gonzága Eleonórát, a man- tuai herceg húgát, s mielőbb magyar királynévá óhajtotta volna koronáztatni. Az pedig országgyűlés nélkül nem ment. Április 3-ra összehív­ta a rendeket Sopronba, majd a nemesség lassú gyü­lekezése miatt május i-re halasztotta az országgyűlés megnyitását. Az uralkodó május 24-én vonult be kísé­retével Sopronba. Másnap előterjesztette leiratát, de a rendek nem voltak hajlan­dók foglalkozni vele mind­addig, míg a hitlevelet tör­vénybe nem iktatják. Ho.sz- szas huzavona után Ferdi­nánd engedett, sőt, belement abba is, hogy előbb válasz- szanak nádort, hiszen Beth­len Gábor alig -néhány hó­napja vonta vissza seregeit Magyarországról, s ugrásra készen ült Erdélyben. Talán aem szükségtelen arra em­lékeztetni, hogy ez a nagy vallási küzdelmek időszaka Pázmány Péter bíboros is ott ült a főrendi táblán —, s ez rányomta bélyegét a ná­dorválasztásra is, tudniillik a király két katolikus és két protestáns főurat jelölt a nádori méltóságra. A rendek 80 szavazattal a protestáns Thurzó Szaniszlót választot­ták meg a katolikus Esterhá­zy Miklós ellenében, akire 65 szavazat jutott. Ezután a sérelmeket tárgyalták, tör­A soproni Kecske-templom vénybe iktatták az 1608-i törvényt, és Ferdinánd 1613- ban kiadott hitlevelét, kato­nai ési pénzügyi kérdéseket tárgyaltak, az országgyűlés csak július 7-én fogott hoz­zá a királyi előterjesztés megvitatásához. Közben az ors^ggyűlés küldöttsége Trencsénből Sop­ronba kísérte a magyar koro­nát, amelyét a nádor vett át. s felmutatta a rendeknek. Csak ezután kerülhetett sor a király vágyának* teljesíté­sére, a királyné koronázásá­ra. Az ünnepélyes ceremóni­át a Kecske-templomnak ne­vezett bencések templomában tartották. A következő országgyűlés­nek is Sopron adott szállást, mert Pozsony vármegyében pestisjárvány dühöngött. II. Ferdinánd 1625. október 13- án érkezett Sopronba. Mi­után Thurzó Szaniszló az év tavaszán meghalt, ezúttal is nádorválasztással kezdődött a tanácskozás, ismét négy je­löltre lehetett szavazni. A többség október 25-én Ester­házy Miklóst választotta. A király szerette volna fi­át is királlyá . koronáztatni, de erről csak a hitlevél alá­írása után hajlandók tár­gyalni a rendek. Ez megtör­tént, s a november 27-i ve­gyes ülésen magyar király- lyá kiáltották ki a királyfit, aki december 3-i koronázá­sán — amelyet szintén a Kecske-templomban tartottak —, III. Ferdinánd néven vált magyar királlyá. (Atyja halá­lától, 1637-től 1657-ig ural­kodott.) A törvénycikkek szövege­zésekor az alsó táblán bot­rány tört ki, mert a protes­tánsok bizonyos kijelentések miatt megtámadták Vinko- vich zágrábi nagyprépostot, előbb csak szóban, majd Ök­lükkel ütötték, baját és sza­kánál tépdesték. Két tör­vénycikk örökítette meg e je­lenetet. Az egyik elrendelte, hogy ezentúl a zágrábi pré­post és egy szlavóniai követ a felső táblán foglaljon he­lyet, * a másik szigorú bünte­tést helyezett kilátásba azokkal szemben, akik az or­szággyűlés tanácskozási ter­mében erőszakoskodnak, s meghagyta a megyéknek. hogy birtokos nemeseket küldjenek az országgyűlésre követként. Az országgyűlés a különböző adók megajánlása után feloszlott. Az 1634. évi felvidéki pes­tisjárvány miatt megint Sopronban tartottak ország- gyűlést. A rendek 1634. de­cember 18-án fogadták II. Ferdinándot. Az egyik téma a vallási sérelmek orvoslása lett volna, de végül a protes­tánsok megelégedtek azzal, hogy törvénybe iktatják az 1608-i törvényt, és a koroná­zási hitlevelet. Ezután a had­ügyet tárgyalták, illetve arra bírták rá a királyt, hogy az ország teljes jövedelmét, be­leértve a bányák és a har­mincadok jövedelmét is, for­dítsa a végvárakra. Ugyan­ekkor megszavaztak portán­ként 5 forintot is e célra, to­vábbá elhatározták, hogy a rendes harmincadon felül két éven át fél harmincadot szedjenek a végbeii katonák fizetésére. Az országgyűlés február közepére fejezte be munká­ját. Sopronban negyedszer 1681- ben tartottak országgyűlést. I. Lipót (1654-ben koronázták, 1857—1705 között uralkodott) abszolutizmusra törekedett. Az országos elégedetlenség összeesküvésbe (Wesselényi), és felkelésekbe (Thököly) tor­kollott. Amikor Lipót a tö­rök hadi készülődésre 1681. április 28-ra — 19 évi szünet után — összehívta az ország- gyűlést Sopronba (Pozsony­ban és vidékén ismét pestis pusztított), a követek az al­kotmányosság helyreállítását remélték ettől a diétától. Már május 1-én munkához akartak látni, de az uralko­dó a királyné betegsége mi­att (akit itt akart királyné­vá koronáztatni), csak május 22-én érkezett meg három ez­red német katona védelme alatt. Az országgyűlés min­denekelőtt nádort akart vá­lasztani. hiszen Wesselényi halála óta (1667) nem volt nádor, csupán helytartó, li­lévé 1673—1679 között kor­mányzó. A király június 13- án belenyugodott a nádori méltóság visszaállításába. Er­re nyomban, még ugyanezen a napon, a déli harangszó után megválasztották Ester­házy Pált, aki rögtön letette az esküt, és elfoglalta hiva­talát. Ilyen példátlanul gyors nádorválasztást sem előtte, sem utána nem produkált a nemesség. Ezután szeptem­berig megvitatták és tör­vénybe foglalták a felekeze­tek jogait, majd decemberig megtörtént az alkotmányt helyreállító közjogi szabályok törvénybe foglalása. A 83 cikkből álló törvény eltörölte a kormányzóságot, a királyi helytartóságot. Kimondta, hogy a törökkel történő tár­gyalásokhoz mindig magyar diplomát is küldjenek, s előírta, hogy a német kato­naság távozzék az országból, a végvárakba magyar vitéze­ket rakjanak stb. Végered­ményben elérték, hogy az abszolutizmus íakaródot fúj­jon. Az országgyűlési munka befejeződvén, december 9- én, ismét a Kecske-Templom­ban, megkoronázták Eleonó­ra Magdolna királynét. Talán nem érdektelen, hi­szen csaknem a jelenbe hoz­za a múltat, hogy állnak rnég azok az épületek, ame­lyekben az országgyűlési ese­mények játszódtak. Mert nem csupán királyt és királynőket koronáztak a templomban, hanem ebben ülésezett mind a négy ízben az országgyűlés is, bár tanácskozásokra 1681- ben igénybe vették az azóta lebontott, ugyanezen a téren állt városházát is. Ugyanek­kor a főrendek a ma is álló Zöld-házban, vagy másként Césár-házban tanácskoztak. II. Ferdinánd, III. Ferdinánd és I. Lipót pedig a templom­mai szemben álló Kassow- házban szállt meg. Dr. Csonkaréti Károly Templom utca, jobboldalt a Kassow-ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom