Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-08 / 236. szám
1985. október 8., kedd Kacsatánc, túl a hatvanon Nyugdíjasklub Gábortelepen Mariska néninek (balról) mindenkihez van egy kedves szava A gábortelepi nyugdíjasklub még csak szárnyait bontogatta, amikor évekkel ezelőtt felkerestem az alakulóban levő közösség lelkét, Wirsching Mártonnét. Mariska néni — mert őt mindenki csak így ismeri a faluban —, korát meghazudtoló lelkesedéssel számolt be arról, mi mindent terveznek. Nem nagyon hittem — ma már bevallhatom —, hogy ennyi mindent megvalósíthatnak, ám abban — Mariska nénit megismerve — méltán bízhattam, hogy sok itt élő, idős ember magányát teszik elviselhetővé e társaság életre hívásával. Nemrég ismét hír érkezett a gábortelepi nyugdíjasklubról. A HNF községi bizottsága magyarnóta-estet rendezett a klub javára. S hogy nem is akármilyen rendezvény volt ez, erről hamarosan meggyőződhettem. Mert kíváncsi voltam, mi maradt meg a kezdeti lelkesedésből? Valóra váltották-e szép elképzeléseiket? Gyászos nap ez a mai ennek a disznónak és ennek a marhának ... Húsuk már ott rotyog a hatalmas bográcsokban, ínycsiklandozó illatokat lehelve a föléjük hajló asszonyokra. Mag Sándorné és Tóthné Kacsala Piroska a mai főszakács. — Sokszor rendeztünk már ilyen összejövetelt — mondja Magné a tűz melegétől kipirultam — SzívöSen jön más, klubon kívüli is közénk. Jó kedélyű társaság ez, majd meglátja! — Máskor mások főznek — fordít egyet a bográcson Tóthné. — Mikor, ki vállalkozik rá, elosztjuk a tennivalókat. Férfierő is elkel a munka nehezéhez, Tóth József kezdettől ott sürög-forog az asszonyok szoknyája körül. A tüzet élesztgeti, forgatja a bográcsot, oda ne kozmál- jon a sok finomság ... Mire a sötétség leszáll köröttük, elkészül a vacsora . . . Az alkalmi felszolgálók készülődnek, kötőt kötnek maguk elé. Odabent forrósodik a hangulat. Wirschingné Mariska néni jó háziasszonyhoz illően hol itt, hol ott tűnik fel. Mindenkihez van egy két kedves szava, s indul is tovább, botjával segítve fájós lábain. A zenekar készenlétben áll, szabad szék nemigen akad már, az asztalok körül. A pincérek is túlvannak a „bemelegítő” széthordásán. Egyszóval, „áll a bál”, jöhet az est fénypontja, a pörkölt! * * * özvegy Magó Jánosnésem gondolta akkoriban, az első összejövetelre készülődve, hogy egyszer ilyen vacsorán idézgeti az üzenetet: jelenjen meg az alakuló ülésen! — Az elsőre hívtak, aztán jöttem magamtól is — bizonygatja. — Tudja nekünk mindig csak a dolog jutott fiatalkorunkban. Most végre egy kis szórakozásra is szakíthatunk időt. — Én 1981 óta vagyok nyugdíjban — veszi át a szót özvegy Szabó Béláné —, de azóta is maradtam óvó néni vagy Rózsika néni, melyik gyerek hogy hívott. Én mindig emberek közt mozogtam, amíg az óvodában dolgoztam, ezért érzem jól magam a klubban is. Meg azért, mert bizony régen nemigen volt erre időnk. Kései házasság volt a miénk, későn jött a gyerek is, mellette nem lehetett kimara- dozni... — Gondolhatja, hogy szeretek ide járni, ha vállalom a buszozást hétfő délutánonként — kapcsolódik a beszélgetésbe özvegy Győri József- né. — Medgyesbodzáson van nyugdíjasklub, de itt valahogy mégis jobban érzem magam. Most is a fél 12-es busszal megyek haza. — Látja, elégedett itt mindenki — fordul hozzám ismét Szabóné —, kérdezzen csak meg bárkit! Az ilyen összejövetelek nem ritkák ám! A névnapokat közösen tartjuk. Hozunk kis süteményt, kis „iddmeget”. s már kezdheti is Zsótérné Rozika a nótát. Mert ő a legdalosabb közöttünk, beszélgessen csak vele egy kicsit! * * * Kunsági Jani bácsinak, a klub elnökének már igencsak csillog a szeme, mire helyet találok mellette. — Látja? Anyó már nem ad pénzt egy kis sörre — panaszolja az asszony felé pillantva —, pedig innék még egy pohárkával. — Aztán feledve bánatát, hisz így is jól érzi magát, a klubról mesél: — Emlékszem, 23-an kezdtünk, és most vagyunk 49-en. Ha egy kimarad, ami igen ritkán fordul elő, jön helyette három. Kezdettől én vagyok az elnök, úgyhogy nekem elhiheti, szeretjük egymást, gábortelepiek... Körözsi Józsefné családostól jött el a nótaestre. Férje mellett a lánya és veje is szívesen elkísérte — a gyerekekre a szomszédasszony vigyáz addig —, hisz szeretik ők is a magyar nótákat... — A férjemmel kezdettől eljárunk a klubba — próbálja túlharsogni a zenekart Körözsiné —, kártyázni nagyon szeretek. Asszonyozni, mert mi csak azt játszunk a magyar kártyán. — Vagy énekelgetünk! Ki más mondhatná ezt, ha nem Zsótér Rozi néni? — Amit általában én kezdek el, a többi fújja utánam. Mert erre mindig én vagyok kapható, ilyen pálinka mellett ni — emeli fel vízzel teli poharát. Piri néni meg — fordul Zsó- témé felé — a legtáncosabb. Még a kacsatáncot is eljárja, ha úgy alakul. Pedig már mind túl vagyunk a hatvanon. Nézze csak ott az asztal másik végén Gyurik Jani bácsit! ö már a 83. esztendejét tapossa, mégis szeret táncolni . . . Berkes Istvánná — Ilon néni — szép köszöntő verseiről nevezetes. Igazít egyet a fej kendőjén, úgy fog a versikébe, amikor megkérjük, mondjon egyet a sok köszöntő közül. — „A Tiszában van egy hal. annak neve harcsa, Máriákat az isten, sok boldog évig tartsa ...” — kezdi lelkesen, s míg le nem jegyzem az egész verset, másról nem is kérdezhetem. Később, biztatás nélkül is ömlik belőle a szó. — Én már öreg vagyok, szórakozhatok De mit csinálnék a klub nélkül? Közben Rozi néni elkezdi a nótát, és mindenki vele énekli: — „Csináltattam egy hegedűt fehér rózsafából.. * * * Nagy sürgés-forgás kezdődik. „Megjöttek az énekesek” — mondják. S valóban, alig telik el néhány perc, Németh József már énekli a mikrofonba, hogy „Galambszívet örököltem ..Tovább száz „örökös” dúdolja vele: „... az édesanyámtól”. A csa- nádapácai Koltai Zoltánt — a következő énekest — már el sem akarják engedni. Teljes a siker ... Késő van, ám mikor „angolosan” szedelődzködni kezdünk, honnan, honnan nem Mariska néni terem előttünk, nehogy búcsú nélkül kelljen elmennünk. Még hamarjában elmondja hány kirándulásuk volt amióta nem találkoztunk, s hogy már orosházi, csanádapácai meg medgyes- bodzási klubtagjaik is vannak. A nagy tervről is beszél — egy a sok közül —, hogy parkosítani akarják a klub udvarát. . . Már egy cseppnyi kétség sincs bennem, hogy megteszik. Ez a klub véghez viszi, amit akar. Kép. szöveg: Nagy Ágnes Készül a finom vacsora Rz utolsó Elzevir Tevan Undor halálának 30. évfordulóján A hagyományos szellemi központoktól távol eső Békés megye elsősorban nyomdászatával írta be nevét az ország kultúrtörténetébe. Gyomán és Békéscsabán működött az a két nyomda, amely a legtöbbet tette a modern magyar könyvművészetért. Kner Imre is, Tevan Andor is az ipari termelés és az esztétikum közötti új összhang megteremtését tartotta elsődleges feladatának. Jelen írásunkban az évforduló adta alkalmat megragadva Tevan Andor alakját idézzük fel. A tisztelgő sorok nemcsak a szép könyv Európában is ismert mesterének szólnak, hanem egy olyan emberi magatartásnak is, amely minden korban az előrelépés záloga. A szép hírt s nevet szerző Tevan-officína 1903-ban kezdte meg működését. Tevan Adolf, a „rendkívüli munkakedvű és kimeríthetetlen energiájú” békéscsabai kiskereskedő ebben az évben vásárolt egy könyv- és papírkereskedést. A kis bolthoz tartozott egy apró tégelysajtó is. A kis sajtó valósággal megbabonázta a könyveket nagy becsben tartó Tevan Adolfot. Kilenc gyermeke között akadt egy, az 1889-ben született Andor, aki hasonló odaadással figyelte és végezte az aprócska nyomdában folyó munkát. Tevan Adolf látva fia nyomdászat iránti vonzalmát, úgy döntött, hogy érettségi után a bécsi grafikai főiskolára küldi. 1909-ben a szakismeretekkel felvértezett, tervekkel teli húszéves fiatalember azzal az eltökélt szándékkal tért haza Bécsből, hogy tehetségétől, anyagi erejétől tellően mindent megtesz a szép magyar könyv megteremtéséért. Nemcsak a formai megújulás vágya hajtotta, kiadói, nyomdai tevékenységét a század első évtizedében kialakuló magyar progresszió szolgálatába kívánta állítani. A nyomdáját bővítő, modernizáló Tevan Andor útja természetesen a Nyugat körül tömörülő írókhoz vezetett. A szerencsés találkozás nyomán indult el 1912-ben a Tevan Könyvtár című sorozat. A sorozat megindulásakor tartalmi, irodalmi igényeket tűzött maga elé Tevan Andor: az új szellemű magyar és külföldi irodalom gyors és olcsó megjelentetését akarta megvalósítani. A hazai könyvkiadásban újdonságnak számító sorozat színes fedelű, karcsú kötetei hamarosan népszerűvé váltak. Tevan irodalmi ízlését dicséri, hogy a sorozatban kiadott szerzők között alig akad olyan, akinek művei áthulltak volna az idő rostáján. A magyarok közül Ady, Kosztolányi, Karinthy, Csáth Géza, Kaffka, Krúdy, Juhász Gyula, a külföldiek közül Heinrich és Thomas Mann, Anatole France, Leo- nyid Andrejev, Hauptmann, D’Annunzio neve fémjelzi a Tevan Könyvtárat. Ugyancsak jelentős az 1913-ban indult Tevan amatőr könyvek címen kiadott bibliofil sorozat. Itt lépett színre a könyvművész, s ez a 14 kötetből álló sorozat hozta meg Tevan Andornak a hazai és nemzetközi elismerést. Az ősnyomdászat fametszetes illusztrálási eljárását felújító bibliofil könyvek anyaga, szerkezete, tipográfiája szerves egységet alkotott. A zavartalan harmóniát mutató forma teljes egészében a tartalom szolgálatában állott. így volt ez a kortárs Krúdy Gyula álomvilágot rajzoló könyvénél, s így volt az utána következő klasszikusoknál is. A nagyszabású kiadói tervek megvalósulását nem kevés akadály nehezítette. A Tevan-kiadó indulásától kezdve tőkehiánnyal küzdött. A húszas évek első felének kedvező esztendei után dekonjunktúra sújtotta az egész könyvszakmát. A Tevan Könyvtár utolsó füzete 1922-ben jelent meg, 1925- ben megszakadt az amatőr sorozat is. Hosszú szünet után 1943- ban jelentetett meg új könyvet Tevan Andor. Heltai Gáspár „Bölcs Esopusnak és másoknak fabulái...” című művét adta ki. Az amatőr sorozatba tartozó kötet több volt, mint könyvművészeti remeklés. A zsidótörvények után, egyre ritkuló levegőben, állandó fenyegetettség közepette a jelenlét dokumentuma volt. Fellebbezés a magyar és az európai huma- nizríiús nevében. Hiába született meg Tevan Andor „Mentsége”, 1944-ben elhurcolták. Ö haza tudott térni, de egyik fia, Pál nem. 1945 tavaszán Tevan Andor újra munkához látott. A kiadói tevékenység háttérbe szorulásával ismét a nyomdai munka került előtérbe. 1945 után mindössze három kiadvány hagyta el a Tevan- nyomdát, köztük Anatole France munkája, a „Nyársforgató Jakab meséi”. A kötet több mint száz illusztrációját Hincz Gyula készítette. A tartalomhoz illeszkedő tipográfia és illusztráció tökéletes összhangját megvalósító könyv azóta a magyar könyvművészet nagy legendái közé emelkedett. A Nyársforgató Jakab meséi Tevan Andor életművének csúcspontja volt. Nem adatott meg neki, hogy ezt a teljesítményét megismételje vagy túlszárnyalja. 1949-ben nyomdáját felajánlotta az államnak, csupán azt kérte, hogy ő vagy Gábor fia maradhasson a vezetője. Tevan Andbr munkájába azonban nem tartottak igényt... Budapestre költözött, az Ifjúsági Kiadó képszerkesz- tőjeként dolgozott. Ha képletesen is, de utolsó éveiben is a szép könyvek között mapadt, megírta a könyv történetét, intuícióval nagy láttató erővel idézve fel Gutenberg, Misztótfalusi Kis Miklós hányatott életét. „A könyv évezredes útjá”-nak kiadását nem érhette meg, 1955. október 5-én meghalt. E könyv bevezetőjében Keleti Arthur azt írta, „elment az utolsó Elzevir ...” Az értő munkatárs búcsúzó sorai a XVII. századi világhírű németalföldi nyomdászdinasztia tagjaival egy sorban említette Tevan Andort — teljes joggal. Erdész Ádám Korszerű túrabiciklik A Csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárban a megváltozott igényekhez igazítják a kerékpárok választékát, ennek megfelelően módosítják a gyártási programot is. A vállalatnál az idén összesen 250 ezer kétkerekűt készítenek s adnak át a kereskedelemnek, ezen belül azonban számottevően csökken a kempingbiciklik aránya, s nő a túra- és a különleges igények kielégítésére» készülő kerékpároké. A vállalat időben felkészült a szükséges váltásra, és több újfajta kerékpár sorozatgyártását kezdi meg. Hamarosan megjelennek a Maraton ne*vű tíz- és a Mecsek nevű háromsebességű női és férfibiciklik. „A” kategóriás, kiemelt vállalat pályázatot hirdet a kétegyházi egység igazgatói munkakörének betöltésére Kétegyházi, mintegy 150 fős egység, főleg ládatermeléssel, méretreszabással, a visszamaradt áru kereskedelmi forgalmazásával foglalkozik. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — felsőfokú iskolai végzettség — minimum 10 év gyakorlat. A beküldött pályázat tartalmazza: — eddigi munkaköreinek és tevékenységének ismertetését, — részletes önéletrajzát, — végzettségi okirat hiteles másolatát, — jövedelmét. A pályázatot az ÉRDÉRT Vállalat személyzeti és oktatási osztályán, a megjelenéstől számított 15 napon belül kell benyújtani (cím: Budapest V., Akadémia u. 1—3.). A munkakör bérkategóriája az 5/1983. (XI. 12.) ME sz. rendelete alapján. Szükség esetén lakást biztosítunk. A pályázattal kapcsolatos további részletes felvilágosítást ad a személyzeti és oktatási osztály: tel.: 318-530.
