Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK Körösnagyharsány Bocskai Istvánra emlékezik Szép hagyomány él az egykori hajdútelepüléseken, illetve mindazokon a helye­ken, ahol Bocskai-szobor, -emléktábla áll. Minden ok­tóber 15-én, a Bocskai-sza- badságharcot bevezető ál- mosdi csata évfordulóján, megkoszorúzzák a Bocskai - emlékműveket, hálával gon­dolnak a nagy fejedelemre. Október 15. nemcsak a Bocskai István erdélyi feje­delemre való emlékezés nap­ja, hanem azokra a hajdúk­ra is, akik „nem akarván édes hazájuk hóhéri lenni”, Bocskai István szolgálatába szegődtek és hitlevéllel kö­telezték el magukat az akkor Bocskai Istvánban megteste­sült szabadság, nemzeti füg­getlenség mellett. Az addig szerte kóborló, bárkinek, bár­minek a szolgálatába álló, állhatatlan, dúló-fosztó haj­dúság az országra és benne rájuk szakadt mérhetetlen baj, csapás, kiszolgáltatott­ság és a teljességgel kilátás­talan jövő elviselhetetlen ter­he alatt magukra eszméltek, s átállásukkal megmentették Bocskait a császári hadaktól. Segítségükkel Bocskai meg­nyerte az álmosdi csatát, haj­dúi hihetetlen gyorsan kiűz­ték az országból a császári seregeket, Bocskai főleg a hajdúságra támaszkodva ki tudta kényszeríteni a nem­zeti függetlenséget és a val­lásszabadságot biztosító bé­csi békét (1606). Bocskai nem volt hálátlan, ígérete szerint hajdúvitézeit letelepítette, földdel, lakhelyekkel, földes­úri jogokkal — korporativ nemességgel — látta el. A hajdútelepítés a XVII. szá­zad mindmáig ható legjelen­tősebb szociálpolitikai tette volt. A fejedelem „nagy föl­dek gyámolául” telepítette le a hajdúkat, határozott poli­tikai céllal: állítsák vissza és tartsák meg a korábban el­pusztult, elnéptelenedett helységeket, dolgozzanak, kapcsolódjanak be az álla­mot fenntartó termelő mun­kába, fejlődjenek, legyenek, maradjanak erősek. Az ilyenfajta fejlődéshez jogok, törvények biztosította sza­badságjogok kellettek. Ezt a szabadságot biztosította a le­telepített hajdúk számára a kiváltságlevél, a hajdúdiplo­ma. Bocskai István maga is több hajdú-kiváltságlevelet állított ki, utódai meg még többet. A korai, tehát a Bocskai telepítette hajdú­közösségek között több olyan is volt, amely nem kapott külön-külön szabadságleve­let, hanem a fejedelem álta­lában, egy közös törvényben látta el őket kiváltságokkal. Ez a helyzet Körösnagyhar­sány esetében is. „Városunk” kétségtelen Bocskai telepí­tette hajdútelep, de külön, önálló szabadságlevele nin­csen. Róla is, több más bi­hari, partiumbeli hajdútelep­pel együtt az Erdélyi Tör­vénykönyv, az Approbata Constitutio állítja, hogy haj­dútelep, hogy Bocskai István telepítése, hogy kiváltságuk tőle származik. Különben a harsányiak hagyományai is ezt mondják, mindig, min­den körülmények között Bocskai telepítette hajdúk­nak tudták, hirdették magu­kat. Erre emlékszik a jövő héten ez a kis határ széli hajdúváros egy Bocskai-szo­bor felállításával. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy Körösnagyhar­sány nemcsak a Bocskai-te- lepítés kiváltságolásával bír. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1631-ben 76 hajdút telepített a városba. I. Rákó­czi György kiváltságlevele fennmaradt, ismerjük belőle az akkor letelepített 76 hajdú nevét is. De tudunk valami mást, fontosat is a diplomából: I. Rákóczi György oklevele félreérthe­tetlen célzást tesz a korábbi, a Bocskai István által vég­zett harsányi hajdútelepítés­re. A Bocskai-szobor lelep­lezésekor tehát nemcsak Bocskai Istvánra emléke­zünk, hanem I. Rákóczi Györgyre is, illetve mind­azokra, akik a magyar pa­rasztság, a magyar nép meg­maradásáért, függetlensége biztosításáért, a szabad fej­lődés lehetőségének megte­remtéséért valamit is tettek. De emlékeznünk kell arra is, hogy a szabadságot, a bé­kés fejlődés lehetőségét meg is kell védeni. Körösnagy­harsány is azok közé a haj­dútelepek közé tartozott, amelyektől a nemzet füg­getlenségére törő, gyarmato­sító császári udvar, mihelyst lehetett, megvonta a hajdú­kiváltságokat. A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc bukása után mi sem állta út­ját az udvarnak, hogy a haj­dújogokat eltörölje, hogy a körösieket is jobbágysorba taszítsa. Körösnagyharsány lakossága is, összefogva a többi jogvesztett bihari haj­dúvárossal, évszázadig tartó pert folytatott hajdúszabad­sága visszaszerzése érdeké­ben. A megváltozott gazda­sági, társadalmi és nem utol­sósorban politikai körülmé­nyek között azonban nem járhatott küzdelmük, perük sikerrel. Ha a hajdúszabad­ságot nem is tudták vissza­szerezni, azt kitartó, állhata­tos küzdelmükkel elérték, hogy végül is nem kerültek az úgynevezett örökös job­bágyok kategóriájába, hanem igen mérsékelt szabadságok­kal, az úgynevezett taxás, te­hát jobbágyi szolgáltatások helyett adót fizető jobbá­gyokká lettek. Kemény küzdelmükhöz és további életük minden bajá­nak, megpróbáltatásának el­viseléséhez az erőt azonban a Bocskai Istvántól kapott szabadságból merítették. Ez az erő megtartó erő volt, ilyennek mutatkozott mind­máig. Dankó Imre fl nyírbátori teremtemplom A templom déli oldala A német eredetű Gutkeled nemzetségből származó And­rás fia Berecknek 1279-ben adományozta IV. László ki­rály a Szabolcs-Szatmár vár­megyei Bátort. E birtokköz­pontról kapta nevét a közép­kor egyik legnagyobb csa­ládja: a Báthori család. Báthori István, erdélyi vaj­da építtette az 1480-as évek­ben a késő gótikus stílusú teremtemplomot, mely máig legszebb ilyen típusú építmé­nyünk. Eredetileg csak a csa­lád tagjai használhatták, majd amikor áttértek a re­formátus vallásra a XVI. szá­zad közepe táján, akkor nyi­tották meg a templomot a köznép számára is. A temp­lom egyben a Báthori család, később az iktári Bethlen csa­lád temetkezési helye is volt. A templom melletti monu­mentális hatású, négy fiator­nyos fa harangtornyot min­A templom belseje kelet felé den valószínűség szerint a Bethlenek építtették a XVII. század első felében. A ha­rangja 1640-ben készült Eperjesen. E faépítmény is egyedülálló, a maga nemé­ben a legrégebbi Magyaror­szágon. Maga a templom egyterű, finom osztású hálóboltozat­tal, hatalmas, széles, magas, csúcsíves ablakokkal. A XVI. század elején reneszánsz részletekkel gazdagodott, ezek közül a legszebbek: a déli kettős kapu, a déli fal­ban elhelyezett papi ülőfül­ke, s az északi falba épített szentségtartó fülke. A templom eredeti beren­dezéséből két remekmívű há­taspadsor meglehetősen ép ál­lapotban maradt meg. Most ezek nem láthatók a hely­színen, egyiket a Magyar Nemzeti Múzeumban, a má­sikat a nyírbátori— múzeum­ban őrzik. A Báthori család síremlé­kei közül kettő maradt meg. A hajdani oltár helyén van Báthori István vajda — a kenyérmezei győztes ütközet egyik jeles hadvezére, a templom építtetője — teljes alakú, vörösmárványból fa­ragott sírlapja. E mellett pe­dig az 1605-ben elhunyt Báthori István országbíró kő­szarkofágja látható. A templom rendkívül sok érdeklődőt vonz, kiváló akusztikájú, s az 1966 óta minden évben megrendezen­dő Nyírbátori Zenei Napok eseményeinek egyik fő hely­színe. Kép, szöveg: Pénzes Ferenc Az Ország Háza Pontosan 100 évvel ezelőtt, 1885. október 12-én kezdő­dött meg az első kapavágás­sal az Országház építése. Ak­kor még úgy gondolták, hogy a millenniumi ünnepségekre elkészül az óriási méretű építkezés, de számos várat­lan nehézség jött közbe. Vé­gül is a „Tisztelt ház” 1902- bgn költözhetett be, és telje­sen 1904-re készült el a ter­vezett 9,5 millió forintos költség helyett 37,5 millió fo­rintért. Az épület — mely nemcsak Budapest, hanem az egész or­szág büszkesége — Steindl Imre tervei alapján készült. Monumentális, méreteiben is. Hossza 268 méter, legna­gyobb szélessége 118 méter. A kupola tetején, 96 méter magasan ragyog a vörös csil­lag. Aiapterülete 17 ezer 750 négyzetméter. Építéséhez sok nemes anyagot használtak fel. Drága trópusi és hazai fák, francia, olasz, süttői, gyüdi és siklósi márvány, dús aranyozás, freskók, festmé­nyek és gobelinek teszik ün­nepivé a belső tereket. Az Országház, a Parla­ment jelkép, de nemcsak az. Munkahely is, ahol fontos, törvényalkotó munkáját vég­zi az országgyűlési, dolgozik a miniszterelnökség és még több hivatal. A munkafelté­telekről nagy kapacitású te­lefonközpont, 11 lift, több száz kilowattnyi villamos energia, és modern kazánház segítségével gondoskodnak. Ez utóbbiban „hazai” termé­kek, az orosházi Kazép által gyártott kazánok működnek. Végül még néhány érdekes­ség az Országházról, melyet igyekszünk néhány olyan képpel bemutatni, melyek nem a szokásos nézőpontból készültek: a nappali világí­tásra 200 ezer négyzetméter­nyi ablak szolgál. A belső díszítésekhez 40 kilónyi aranyfüstöt (nagyon vékony aranylemezt) használtak fel. Az alapozást 3 és fél hóna­pig tartó, folyamatos, éjjel­nappali munkával végezték el. Az Országház külön érde­kessége, hogy ebben az épü­letben létesült a világ egyik első légkondicionáló rend­szere. A levegő cserélődését légaknák és szívóberendezé­sek biztosították. A jó terve­ket. és a kitűnő minőségű ki­vitelezést bizonyítja, hogy a rendszer ma is működik. Itt létesült az ország első távfű­tése is, a kazánház 150 mé­ternyire volt az épülettől. Az Országház körül az utóbbi évtizedekben állványok lát­hatók. Folyik a szénsavas városi levegőben gyorsan málló, puha mészkövek cseré­je. Annak idején 19 év alatt készült el az épület, a res­taurálás több mint 30 éve tart. lányai László képriportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom