Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
1985. október 9., szerda jSHslUltiTcl Október 9—23.: szovjet filmek fesztiválja Anatolij Vasziljev alakítja a Folyóparti tangó című szovjet film egyik főszerepét. Rendező: Szulamber Mamilov H pedagágus-utánpétlás helyzete Növelni a pálya megtartó erejét A korábbi évek hagyományait folytatva a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat az idén is megrendezi a szovjet filmek fesztiválját. Az eddigiektől eltérően, most korábban, október 9. és 23. között tartják meg a bemutatókat. Ennek oka az, hogy ebben az időpontban rendezik meg a szovjet művészet hetét is. A világ filmművészetének halhatatlanja, Szergej Eizen- stein 1931-ben forgatta a Viva, Mexikó! című filmjét, amit eddig csak filmklubokban vetítettek. Most a nagy- közönség is megismerheti a régi és az e századi mexikói társadalom ellentmondásait, az elnyomott és kisemmizett nép öntudatra ébredését megdöbbentő képsorokkal ábrázoló alkotást. A hivatali bürokráciát, a mai csinovnyikok semmittevését szatirikus hangvétellel pellengérezi ki Eldar Senge- laja rendező Kék hegyek című színes szovjet alkotása. Az emberi kapcsolatok elsi- lányosodását mutatja be az Elet, könnyek, szerelem című film. Nyikolaj Gubenko rendező egy veteránok által A Békés Megyei Művelődési Központ c kategóriás hímző-, illetve szövőalapképzésének első foglalkozását október 19-én délelőtt 9 órai kezdettel rendezik meg Békéscsabán, a művelődési központ Ságvári utcai klubházában. A tanfolyamot Pál Miklósné, a Megyei Művelődési Központ lakott otthonba kalauzolja el a nézőt, amely éli sajátos, szürkén köznapi életét. Egy napon szép fiatal orvosnő érkezik ide, aki gyökeres változtatásokat szeretne .. . Lírai hangvételű Szulamber Mamilov Folyóparti tangó című magyarul beszélő, színes alkotása, amely két középkorú ember drámai végkifejletű szerelmét rajzolja ^lénk. A Szerelmem, Moszkva és a Ragyogj, ragyogj csillagom című nagy sikerű filmek rendezője, Alekszandr Mitta izgalmas, kalandos fordulatokban bővelkedő mesefilmmel jelentkezik. A Vándorlások meséje című színes alkotás főhőse egy testvérpár. A kisfiút egy karácsony éjszakán elrabolják .. . A fesztiválon bemutatott öt új alkotás mellett megyénk mozijaiban további, az elmúlt évek szovjet filmtermését reprezentáló műveket is vetítenek ezekben az ünnepi hetekben, a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulóját megelőző időszakban. igazgatóhelyettese nyitja meg. Ezt követően István Anna, a művelődési központ munkatársa beszél a szervezési feladatokról, s az általános tudnivalókról. Végül Chabrecsek Andrásné. és Ledzényi Fámé irányításával csoportfoglalkozásokon folytatódik a hímző-, illetve szövőalapképzés. Nemcsak pedagógusok szakmai köreiben, hanem szülők, tanácsi szakemberek, főhatóságok berkeiben is gyakorta szó esik arról: milyen is jelenleg a nevelői ellátottság az iskolákban? Benne van a feltett kérdésekben mindaz, ami „iskolaügyben”, ezt a témát tekintve, foglalkoztatja az embereket. Nevezetesen: milyen is lesz a holnap, a holnapután iskolai élete, meddig kell a tantestületekbe képesítés nélküli fiatalokat felvenni szeptemberek táján? Milyenek a kilátások a teljes és megfelelő ellátottság biztosítására? HULLÁMOK ÉS HATÄSOK A demográfiai mutatókból lehet következtetni arra, hogy körülbelül huszonöt évre vonatkozóan mekkora lesz, lehet az iskolák terhelése. Vagyiss mely iskolatípusokban várható rövid időszakaszban csúcs, miként és mikor húzódik át a nagy tömegű gyerekhad a középiskolákba, illetve jut el a főiskolák és az egyetemek kapuihoz. E megközelítésből elemezve a születések adatait, körülbelül a következőkről van szó: a gyermekgondozási segély bevezetését követően, 1967 után a születések számában változás következett be, a megelőző öt év mélypontjához képest. 1970—79 között a korábbi évek átlagánál évi 30—40 ezerrel több gyermek jött a világra. Ezután lassú, majd — a nyolcvanas évek elejétől gyorsuló — csökkenési folyamat figyelhető meg. (Jelenleg már csak évi 115—120 ezer körül mozog a születési szám, szemben a csúccsal, amikor a 170, sőt 180 ezret is meghaladta.) Az iskolai osztálvlétszá- mokat nézve: az általánosísh kólák alsó négy osztályában a nagy diáklétszám jelentkezése a nyolcvanas évek elejére esett. Onnan a hullám most, ezekben az években húzódik át, illetve tetőzik a felső tagozatban. A középiskolák első osztályaiban első ízben tavaly növekedett a diáklétszám, s a nyomás eltart a nyolcvanas évek végéig, keveset átnyúlik a század utolsó évtizedébe is. Aztán mindenütt kisebbek lesznek az osztálylétszámok. Elkövetkezik viszont — úgy az évezred végére, Illetve az ezredforduló idején — az az idő, amikor az említett nagyobb ifjú korosztályok lesznek szülőkké, s feltehetően | „visszaköszön" majd újból a népesebb gyermekkorosztályok jelentkezése, némileg kiegyenlítettebb számokkal. Mindezek kapcsán még nem számoltunk a most bevezetett gyermekgondozási díj várható, remélhető pozitív hatásával, ami a fiatal nők szülési kedvét illeti . .. A HOLNAPRA GONDOLVA Egy nemrégiben készült, igen alapos, mélyreható elemzéseket tartalmazó művelődési minisztériumi felmérésben a pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek arra kívántak feleletet adni, hogy megfelelő-e a jelenlegi képzési ütem? Kell-e majd az a tanítói létszám, ami most alakul, illetve, mennyiben kell megtartani azokat a megemelt keretszámokat, amelyek a holnapra vonatkozóan is jellemzik a mértéket? Figyelembe vették az elemzések azt a tényt is, elméletileg elsősorban, hogy mely megyék, mely hazai régiók nélkülözik ma legjobban a kellő pedagógusgárdát. Hol oldására célszerű törekedni, még ugyancsak nem pályán tartó erő. KÉPZÉSI GONDOK A most következő tervidőszakban is mintegy hatezer új óvónőre lesz szükség a gyermekintézményekben, hogy megmaradhasson a jelenlegi, európai rangsort tekintve is igen szép, 85—90 százalékos ellátottság... Jelentős, többezres az igény — s nem jelez csökkenést — az általános iskolai tanítók, majd tanárok iránt is. A mennyiségi fejlődés feltétlenül módot ad arra — ezért is célszerű tartani a mai képzési keretszámokat —, hogy az alsó tagozatban kellemesebbé és tartalmasabbá lehessen tenni a tanulást, a felső tagozatban pedig hatékonyabb lehessen a nyelvoktatási, a testnevelés, hogy csak néhány példát említsünk. Fejleszteni kívánják a gyógypedagógiai ellátottságot is. Kétségtelenül, a középiskolákban érződik most, úgy három-négy évig, a szaktanárok helyenkénti hiánya. Ezért is kívánják kiegészítő tanárképzéssel, egyéb munkaerő- gazdálkodási intézkedésekkel is enyhíteni a hiányt. Az előrejelzések szerint a jövő évtized közepére kielégíti majd az igényeket a jelenlegi megemelt mértékű középiskolai tanárképzés. Levelező oktatással segítik elő a szakmai pedagóguslétszám gyarapítását, például a gyakorlatvezető szakoktatókét. A másoddiplomák megszerzése — Budapesten és Veszprémben a mérnöktanárok képzése — kellő számú jelentkező esetén sokat segít a gondokon. Sok város segíti jelenleg is, és fogja még erőteljesebben segíteni a pedagógusképzést, az országos gondok enyhítésében. Az óvónőképzés bővítése Zsámbékon és Szekszárdon már megkezdődött, Baján és Esztergomban az előkészítésre folynak munkálatok. A tanítóképzésben bizonyos hiány észlelhető a délkelet-magyarországi régióban, de az országban másutt is figyelni kell arra, miként tartható meg, illetve hívható a fiatal tanítók, tanárok végzős seregéből minél több — és minél hosszabb időre. A pálya megtartó erejét növelni: valahogyan ilyesformán lehet megfogalmazni azt a követelményt, ami a meny- nyiség mellé — az életminőség javítását is felsorakoztatja. Benne foglaltatik a fizetések kellő rendezése, csakúgy, mint a letelepedéshez múlhatatlanul szükséges anyagi segítség, a lakáshoz juttatás és a törődés ezer más leh etősége. Várkonyi Margit Ritka pillanat, szünetben Fotó: Gál Edit Szövő-, hímzőtanfolyam megnyitása Békéscsabán A mában gondolkozva, népművelésről „A művelődési otthon célja, teendői, és a népművelő személyisége” ... Tevékenységünk során igen sokszor napirendre került, és kerül ez a kérdés. Beszélgetünk, olykor vitatkozunk. Célja mindig az, hogy minél közelebb kerüljünk az élet valóságához, a problémák feltárásához. Ez a „feltárás” nem mindig volt demokratikus, nem mindig volt példás. Az elmúlt évtizedekben volt egy úgynevezett „liberális” másfél évtized, a jelenben pedig a differenciált közművelődési folyamat formálódik. A differenciált közművelődés gondolatát, annak bevezetését indokoltnak tartom. A probléma az, hogy nagyon az események után kullogunk. A termelő üzemek a ’70-es években végrehajtották az összevonásokat, több-kevesebb sikerrel. A mammut- üzemek kevesebb sikerrel. Menet közben igazodtak a gyakorlathoz, vagy szanálták őket. Ügy tűnik, a köz- művelődés kevésbé figyelt fel erre a folyamatra, nem tanultunk a „más kárán”. 1981 második felében például — a népművelők kiiktatásával — létrehozták a „Gamesz-irányítást”. E lépés eléggé felkavarta a népművelőket. Kik ellenezték legjobban a Gamesz létrehozását? A megye legjobb népművelői, akik gazdálkodni is tudtak, és a közművelődés területén is élvonalban voltak. A Gamesz léte ott nagyobb problémát nem jelentett, ahol korábban sem volt több pénz, mint a jelenben. Ilyen helyzetben a kistelepülések lehettek, ahol elképzelhető, hogy a pénztár- könyv, a könyvelés vezetése terhet jelentett a művelődési otthonban. Gádoroson — községemben — a Gamesz megvalósítása szintúgy nem volt szerencsés. Korábban a nagyközségi tanács demokratikus irányításával meg voltunk elégedve, és a közművelődés mellett szenvedélyesen gazdálkodtunk. Szabad időnket 8 éven keresztül feláldoztuk a hétvégeken rendszeresen megrendezett szórakoztató rendezvényekre. A többletbevételekből, tehát saját erőből, több százezer forint értékű technikai eszközt tTidtunk vásárolni. Ezenkívül bútorokkal is fel tudtuk újítani a művelődési házat. Irodát és szakköri helyiséget alakítottunk ki a felújítási alapból, amely akkor 53 ezer forint volt, a többlet- költségeket a művelődési ház saját terhére magára vállalta. és ment a dolog! 1981 végén a Gamesznak a művelődési ház átadott több mint 200 ezer forint pénzmaradványt, amelyet a Gamesz időszakában nem tudtunk elkölteni. A megrendelésünk csak megrendelés maradt. A Gamesz felállásától kezdve pénzmaradványunk többé nem volt, az önálló vásárlástól pedig meg voltunk fosztva. Ha csekket kértünk a vásárláshoz, akkor viták kapcsán közölték velünk, hogy most nincs pénz, vagy nincs aki a csekket aláírja. A Gamesz létrehozásához nálunk — sajnos — az idő sem kedvezett. 1982-ben a tanács pénzügyi csoportvezetője, 1983-ban a vb-titkár, 1984-ben a Gamesz vezetője ment nyugdíjba. Addigra az a bizonyos pénzmaradvány is elfogyott. Nem tudom, hogy mit szólna egy termelő üzem, ahol a könyvelőket, azaz a pénzügyi csoportot a gazdasági irányítás mellé rendelné valaki. Mint ahogyan a művelődési házak és a Game- szek mellérendelt helyzetben „dolgoznak”. Azt hiszem, megnézhetné magát az a termelő üzem! Az emberi magatartás, hozzáállás természetesen enyhíteni tud a felsorolt gondokon, de a mellérendeltségi viszony soha nem lesz egészséges ügyrend az előrehaladás irányában. Természetesen nemcsak az alá- és fölérendeltség old meg minden problémát, ezt is tudjuk. A Gamesz éveiben a művelődési házakra nehezedett még a vendéglátóipar szerződéses viszonya is. Amit korábban a művelődési ház látott el (táncmulatságok, könnyű műfajú műsorok), abban a vendéglátó egységek hónapról hónapra átvették az irányítást. A művelődési ház a kötöttségek következtében váltani nem tudott, pedig nagyon hadakoztunk, hogy ha megújulási lehetőséget nem kapunk, akkor egy-két éven belül komoly problémák lesznek. Menet közben az ifjúságot próbáltuk visszahozni a művelődési házba, de teljesen eredménytelenül. A szerződéses vendéglátók a mi rendezvényünk napján — a megerősödésük folytán — már képesek voltak díjtalan videóestet rendezni, csak azért is,, hogy a vendégeket megtartsák. A versengés nem volna egészségtelen, de a művelődési háznak a jelenben ez nem kedvez. A népművelő személyiségének kérdése, biztos fontos kérdés, és az marad a jövőben is. Amikor az ideális vezetésről beszélgetünk (csendben), mi is emlegetni szoktuk az ideális orvost, pedagógust, gazdaságvezetőt. . . Beke Pál a népművelőkről — többek között — hangsúlyozza, hogy a jó népművelő legyen türelmes, de nem be- lenyugvó, az emberekre mindent ráhagyó típus, hanem érvelő, vitatkozó. A népművelők, az igazgatók egy-egy népművelési forma, egy-egy rendezvény sikerét csak elvétve mérik azon, hogy adott-e az valakinek valamilyen élményt, hogy az emberek jól érezték-e magukat vagy sem, gazdagabbak lettek-e vagy sem. E gondolattal én — de azt hiszem nem egyedül — vitatkozom. Nincs olyan rendezvényünk, amikor közömbösség uralkodna rajtunk, csak akkor érezzük magunkat jól, akkor vagyunk elégedettek, ha egy író-olvasó találkozón, egy magasabb szintű TIT-rendez- vényen, vagy nagytermi rendezvényen az emberek igenis gazdagabbak lesznek, és jó hangulattal távoznak a művelődési házból. Ha ez nem így van — ilyen is előfordult —. nyugtalan napok és éjszakák gyötrik a népművelőt. Számtalan nagytermi rendezvényünk igazolja, hogy a műsorok kialakításánál első érvelésünk az, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Hadakozunk, vitatkozunk a szervezőkkel, akik portékájukat kínálják. Hadakozunk a műsor jó összeállításáért, a műsoridő betartásáért. Valamit még a szakember- hiányról. Ezt a művelődési otthonok kevésbé tudják befolyásolni. Például az úttörőzenekarunk ügyében személyesen végigjártam Orosháza, Szentes, Hódmezővásárhely zeneiskoláit, eredménytelenül. A pénz kérdése szinte alig került szóba, egysze-» rűen nincs szakember. Az is köztudott, hogy népművelési pályázatra úgy kell csalogatni valakit. A stabil népművelő, a népművelőgárda kialakítása igény, de ehhez feltételek is szükségesek. Többek között — ahol megvalósítható — az intézmények önállósága is ilyen feltétel. Kiss Imre, művelődésiház-vezető, Gádoros van, lenne igény — s menynyire kielégíthető ez — esetleges újabb képző intézmények megteremtésére? (Szerepel-e például Békés megyében, Pest megyében egy későbbi időpontban?) Kevéssé ígérhető meg — így az elemzési —, hogy s katedrákon rövid idő alatl már nem lesz szükség a képesítés nélküli nevelőkre (Akiknek mai, tekintélyes hányada amúgy is megszerzi két-három év leforgása alatt az oklevelet.) Jelenleg a? arányszámuk 4 százalék körüli. Számolni Ijell hosszú távon azzal isi, hogy a pálya elnőiesedése miatt a nevelők 9—10 százaléka továbbra is tartósan távol lesz a munkahelyétől. Ugyancsak mérce a képzés mértékében, hogy jelenleg legalább 10—12 ezer nevelői képesítésű szakember nem dolgozik az oktatásban sí feltehető, hogy az egyetemek, főiskolák változatlanul más területeknek is képeznek pedagógusvégzettségű fiatalokat. A fizetés, amelynek rendezésére, teljes meg-
