Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

1885. október 8., kedd Készül az Erkel-emlékház új kiállítása Ezer képet, fotográfiát gyűjtöttek össze Erkel Ferenc restaurált szülőháza Gyulán Fotó: Szőke Margit Kívülről is szépül az Erkel- ház Gyulán, a németváros­ban. Az épületben budapesti berendezők dolgoznak, a Munkásmozgalmi Múzeum brigádja. Erkel Ferenc szü­lőháza a város büszkesége, az idelátogató hazai és kül­földi turistáknak pedig ide­genforgalmi nevezetesség, maradandó gyulai élmény. November elsején nyitják meg újra az emlékmúzeu­mot. Mennyiben lesz a ki­állítás azonos a korábbival, illetve miben hoz újat? Dr. Czeglédi Imre múzeumigaz­gató tájékoztat: — Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy Erkel Ferenc szülőháza sürgősen felújítás­ra szorult, annyira elvizese- dett. Egyszerűen veszélyessé vált az ott lévő anyag, gyűj­temény számára. Tíz év múlva lesz kétszáz éves a ház, közben persze restaurál­ták, de mai állaga feltétle­nül szükségessé tette a tel­jes felújítást. S mivel az idén ünnepeljük Erkel Fe­renc születésének 75. évfor­dulóját, a városi és a me­gyei vezetők úgy döntöttek, hogy az egész épületet res­taurálni kell, s nemcsak az állandó kiállítást felújítani. Általában 10—15 évig él egy állandó kiállítás, s utána két szempontból szükséges a fel­újítás: tisztítani kell az anyagot, illetve a kor stílus- váltásának megfelelően kor­szerűbbé alakítani a kiállí­tást. Márciusban, amikor átvet­tem a munkát, már javában dolgoztak a házban a mes­terek, kőművesek, asztalosok. Egyből hozzáláthattam az anyaggyűjtéshez. A bonyo­dalmak akkor kezdődtek, amikor kiderült, hogy nin­csenek meg a tíz évvel ez­előtti kiállítás negatívjai, vagyis nincs együtt az anyag, az akkori rendezők elfelej­tették visszaadni a negatí­vokat. A nagy meglepetést óriási gyűjtőmunka követte. Akkor még nem volt megyei könyvtárunk, még nem volt nyitva a Széchenyi Könyv­tár. Néhány hónap alatt 15—16 gyűjteményt jártam végig, például az Operaház. a Budapesti Filharmóniai Társaság, a Zeneakadémia, a Magyar Tudományos Akadé­mia Zenetudományi Intézete, a Magyar Színházi Intézet gyűjteményét. Aztán meg­nyílt végre a Széchényi Könyvtár, ahol öt osztály­ról sikerült beszerezni a szükséges anyagot. Fő forrá­sunk a Munkásmozgalmi Múzeum volt, a kiállításra kerülő anyag jelentős része az Erkel Múzeum tulajdona. Kutattam a régi anyagot, s közben igen sok újat talál­tam. A kiállítás körülbelül nyolcvan százalékban más lesz, mint volt korábban, újat nyújt tehát a gyulaiak­nak is, nem csak az ide­geneknek. — Mondana a berendezés körülményeiről is valamit? — Rendezőt találni igen nehéz az év közepén, június környékén. Szerencsénk volt, a Munkásmozgalmi Múzeum brigádja elvállalta a mun­kát, szeptember 30-án érke­zett Gyulára, s az öt—hat hónapos kutatás és forgató- könyv alapján egy hónap alatt rendezik be a kiállítást. A lektorom a kiváló Erkel- kutató, Németh Amadé volt. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a feliratok három nyel­vűek lesznek, vagyis a ma­gyar mellett német és orosz nyelven is olvasható majd a tájékoztató. Körülbelül ezer képet, fotót gyűjtöttünk ösz- sze, plakátot, újságkivágást. Az MTI archívuma is nagy segítségünkre volt. — Induljunk most képze­letbeli látogatásra Erkel Fe­renc szülőházában! Milyen érdekesség, dokumentum, bútor, emléktárgy fogadja a vendégeket? — A teljes épület Erkel- ház lesz, mivel kiköltözött a korábbi lakó. A történeti ki­állítást három szobában ren­dezzük be, a negyedik szo­bában az Erkel-család bú­torai, tárgyai láthatók majd, a konyhában visszaállították a szabadkéményt, a régi tűz­helyet a múlt századi állapo­tába. A ház előtt már ren­dezték a parkot, az udvart is rendezik. Az az elképze­lés, hogy a jövőben az ud­varon kamarahangversenye­ket tartunk. A három teremben látható kiállítás címe Erkel Ferenc és kora: nagy zeneszerzőnk életét, munkásságát és négy művészgyermekét mutatja be. Az első terem a zongo­raművész Erkelnek állít em­léket, fotók és a sajtóvissz­hang segítségével. Ezután következik az operakarmes­ter bemutatása, az opera­szerző, a magyar nemzeti opera megteremtője. A má­sodik terem Erkel Ferenc egyéb tevékenységeire emlé­keztet, a hangversenydiri­genst, a dalárdamozgalom megteremtőjét, a zeneakadé­mia atyját mutatjuk be, vé­gül az idős Erkelt, akit ün­nepi alkalmakkor kértek fel a dirigálásra. Itt kapott he­lyet Erkel és szülővárosának kapcsolata, kikhez járt ide, miket írt itt, illetve a vá­rosnak. Igyekszünk arra is rávilágítani, hogy Gyula ho­gyan tiszteli Erkelt. Gondo­lok itt az 1896-os szoborle­leplezéstől egészen a Vár­színház 1985-ös tószínpadi bemutatójáig. A harmadik termet kettéosztjuk, az egyik oldalán a négy fiú mű­vészi tevékenységét hozzuk a vendég elé, Gyula és Elek a magyarországi népszínmű és operett meghonosítója volt. Erkel László, a harma­dik fiú Gyulán élt, később azonban Pozsonyba került, s Bartók tanáraként vált hí­ressé. Sándor édesapjától vette át az Operaházban a karmesteri pálcát, s ahogyan a szakirodalom mondja, Er­kel Ferenc teremtette meg az Operaházat, de európai színvonalra Sándor vitte be­mutatóival. Az utolsó terem másik felében Erkel művé­nek utóéletéből villantunk fel kockákat, bemutatókra, felújításokra, külföldi bemu­tatókra emlékezünk. Ezzel zárul a kiállítás, ami azt kí­vánja hangsúlyozni, hogy Erkel Ferenc műve ma is él. Ismert, hogy tavaly meg­alakult az Erkel-emlékbizott- ság. Közös célunk, hogy az új kiállítással korszerű, ha­tásos emlékmúzeumot ren­dezzünk be. A régi, vitrines megoldások helyett teljes falfelületeket használunk fel, erőteljesebb anyaggal, hatá­sosabb nagyításokkal dolgo­zunk, így a gyűjtemény könnyebben olvasható, élvez­hetőbb lesz. Niedzielsky Katalin Kiss György éremkiállítása Elkészült a tavaszi fesztivál programja t Bár még javában zajlanak a Budapesti Művészeti Hetek eseményei, máris elkészült a főváros kiemelkedő tavaszi kulturális rendezvénysoroza­tának, a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak az előzetes programja. A fesztivál im­már hatodik alkalommal — március 14. és 23. között — kerül megrendezésre. A fesztivál — s egyben a gazdag zenei program — nyitó hangversenyét a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban rendezik meg, ahol a Magyar Rádió és Televí­zió szimfonikus zenekara Gilbert E. Kaplan amerikai karmester közreműködésével Mahler II. szimfóniáját tol­mácsolja. Ugyancsak itt koncertezik majd többek kö­zött a Budapesti Filharmó­niai Társaság zenekara Dzsanszug Kahidze szovjet karmester, a Magyar Állami Hangversenyzenekar Joó Ár­pád, s a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zene­kara Dórát; Antal vezényle­tével, továbbá a Budapesti Fesztiválzenekar Kocsis Zol­tán közreműködésével. Budapesten a Helikon Ga­lériában — a magát még mindig gyulainak valló — Kiss Györgynek az éremki­állítása volt látható az el­múlt hetekben. A szerencsés véletlen folytán ugyanakkor néztem meg. amikor Feren- czy Béni özvegye is. Erzsé­bet asszony nemcsak társa, de munkatársa is volt Fe- renczy Béninek, így — a szintén ott levő — kiállító művésszel együtt beszélget­ve természetesen szakmai kérdések is szóba kerültek. Pl. az, hogy K. Gy. — ugyanúgy, mint F. B. — ma­ga vitelezi ki teljességében is a műveket, s maga végzi a patinázást is. Ugyanis ez nem általános gyakorlat a szobrászok körében, s az sem, hogy az érem nemcsak tartalmilag rangos, hanem mívességében is. Leírták már, hogy az érem próbája az, hogyan simul a tenyér­hez, hogyan fogható meg. Ezeket az érmeket látva késztetést érzünk a megta- pintásra. Nagyon elegánsan volt be­rendezve a terem. Hat szo­bor sorban posztamenseken, s a falaknál nyolc, erre az alkalomra tervezett és készí­tett éremtárló. Magassága, megvilágítása, dőlésszöge egyformán ideális a műtár­gyak megtekintéséhez. A ki­állítás bő 10 év munkásságát mutatta be. A legkorábban datált mű 1974-es. Az anyag nagy része látható volt 1982- ben Gyulán a Dürer terem­ben rendezett önálló kiállí­tásán, a többi azóta készült munka. A kiállítás anyagát ritkán látható egyenletes magas színvonal uralja. Az érmek témában és megfogalmazás­ban sokfélék, ez. azonban nem csapongást, hanem te­matikai és megformálásbeli változatosságot jelent. A Dante-érem, a gótikasorozat és társdarabjai líraiak, az alig kiemelkedő magasabb formákon a puha fény-ár­nyék hatás lágy tónusokat ad. A Torzó-sorozat formái teltek és ívesek, rajzolatuk sokkal energikusabb, a pozi­tív-negatív formák közötti különbség egészen nagy, madjnem centiméterben szá­molható. így az árnyékvetés is erősebb és élesebb. Kövek, sziklák adják a témát egy másféle soroza­tához. (Ez fontos alaptéma néhány évvel ezelőtti festé­szetében is:) A fő ihlető for­rás Fertőrákos sajátosan, szerkesztett-rendezett tere és általában a kő, a szikla ter­mészetes szépségében vagy átlakulásában. (Építészet­sorozat: Lépcsők, Pillérek, Nagy kapu.) A kő mint ál­landó motívum 1974-től 1984-ig többször visszatér a művekben. Ezeket az érméit négyszögletes alapra for­mázza a szögletes, hegyes formákhoz alkalmazkodva. Külön tárlókban kaptak helyet a megbízásra terve­zett művek. Több változat­ban készült el a Bartók Bé­la—Pásztory Ditta-érem. A zongorabillentyűket ábrázoló egyik, és a Bartók portréját domborítással, feleségéét kontúrrajzzal megoldott má­sik lap mutatja, hogy em­lékérmet js lehet jól csinál­ni. Csontváryról is itt, bronz­ban, éremben láttam eddig a legjobb portrét, és emlékét idéző ábrázolást. Ebben az évben készített művek a Szakadék és Hegy­gerinc. Göcsörtös, rögös, lüktető formaképzése egy újabb, feszültségteli drámai- expresszív irányba való for­dulást jeleznek. Ibos Éva KÉPERNYŐ Egészségügyi ismeretterjesztő Nem sok egészségügyi ismeretterjesztő műsort sugároz a televízió, pedig úgy hisszük, e műsorok hasznosságához nem férhet kétség. Jó, mondhatnák erre, mi lenne, ha min­dig csak a hasznot tartanánk szem előtt, s nem azt, hogy mit néz szívesen a milliós nézőtábor? Igen ám, de ha szú­rópróbaszerűen megnéznénk egy-egy családi kiskönyvtár köteteit, csaknem biztosak lehetünk abban, hogy az „Or­vos a családban” és más, ehhez hasonló egészségügyi ki­adványok megtalálhatóak lennének a vizsgált gyűjtemé­nyek mindegyikében. Mert igenis érdekel minket, hogy , gyermekünknek, nekünk vagy akár a szomszédnak mitől fáj ez, vagy az, miként segíthetünk rajta, míg az orvos megérkezik, s egyáltalán mi a teendőnk, ha beteget kell ápolnunk, vagy ha meg akarjuk előzni ezt, vagy azt a bajt? Tanácstalanok vagyunk nemegyszer. Van mit bepó­tolnunk e téren. Ebben segíthet a televízió egészségügyi is­meretterjesztő műsora is. Bizonyára e meggondolásból in­dították útjára annak idején a „Diagnózis” című műsort, melynek a kezdet óta — sokan — nézői vagyunk. Érdekes, de még inkább praktikus témák kerülnek terítékre a ha­vonta sugárzott műsorban. így, nemrég a leggyakoribb fertőző gyermekbetegségekről — a skarlátról, a bárányhim­lőről, a rubeoláról és a mumpszról —, illetve a védőoltá­sokról hallhattuk, láthattuk a legszükségesebb tudnivaló­kat. Máskor arról tájékoztattak minket, nézőket, hogy hol tart ma a baleseti sebészet, s hogy mik a plasztikai sebé­szet céljai és lehetőségei. De szó volt már a vérkeringési betegségekről, s legutóbb, október 1-én azokra a kérdések­re kaphattunk választ, hogy: melyek a leggyakoribb stati­kai és tartási rendellenességek, mi okozza a vele született csípőficamot, hogyan előzhető meg a lúdtalp, gyógyítható-e az X térd és az O láb és így tovább . . . Ügy hiszem, már ebből is kitűnt, szívesen nézzük a Si­mon Balázs rendezte műsort. A szerkesztő-műsorvezető, Csurgay Judit is úgy teszi fél kérdéseit, miként mi, laiku­sok is érdeklődnénk e témákat körüljárva. Jó lenne több ilyen műsort látni. Pedagógusok fóruma Az imént az egyes műsorok hasznosságáról esett szó, s arról, hogy akkor érik el céljukat e filmek, riportok készí­tői, ha a témákat érdekesen dolgozzák fel. Nos, egy másik műsor kapcsán épp ennek fordítottjáról beszélhetünk: ár­tól. miként válhat másutt is hasznossá egy kezdeményezés, ha „ízlésesen tálalják” az adott témát. Mert abban biztos vagyok, hogy másutt is hasznosítják a csütörtökön sugár­zott Pedagógusok fórumában felvetett hevesi ötletet: nyug­díjasok középiskoláján gazdagíthatják tudásukat, nyerhet­nek — magányukat enyhítendő — társaságot, tehetik hasz­nossá magukat az idős emberek. Megható volt az „öreg diákok” vallomását hallgatni. A 80 éves Fülöp, Istvánné vagy a Veres házaspár azt bizonygatta, soha nem késő ta­nulni. Szécsi Józsefné büszkén jelentette ki, szakképzett nagymama lesz. Dr. Giller Lászlóné tanár is szót kapott a riportban, elmondta, úgy tanítják az idős embereket prak­tikus ismeretekre, hogy esetenként „beugorhassanak a szakképzett óvónők, pedagógusok helyett. A műsorban egyéb, hasznos kezdeményezés is hangot kapott, így a gyerekek és az építészet kapcsolata egy kí­sérlet és egy kiállítás ürügyén. Megszólaltak a tornyos- pálcái környezetvédelmi szakkör vezetői, tagjai is, akik el­mondták, miként alakítják környezetüket, s miként védik a természetet a maguk, s mások javára. Míg új a szerelem Olykor hasznos lehet klasszikusainkat is a televízió kép­ernyőjére vinni. A könyvtárosok, a könyvesboltok eladói a megmondhatói, miként nő meg egy-egy irodalmi mű kelet­je. ha azt a tv sugározta. „Olykor”, mondtuk az imént, mert nem mindig sikeres a feldolgozás, ám a csütörtökön vetített Móricz Zsigmond-regényből készült, „Míg új a sze­relem” című tévéjátékról, melyet Szőnyi G. Sándor rende­zett, méltán szólhatunk elismeréssel. Az 1920-as években játszódó történetben az író saját há­zasságáról szól. A dilemma napjainkban is aktuális. Adott a férj, aki valójában nem az érzékeivel észlelhető asszo­nyért, hanem a képzeletében létező ideáért rajong. Mellette — olykor vele szemben — ott a nő, aki nem adja fel ön­magát, egyéniségét akkor sem, ha ezzel az együttélés za­vartalanságát kockáztatja. N. Á. Kisdobos, Dörmögő, Pajtás... A gádorosi általános isko­lában a kisdobosok a Kis­dobos és a Dörmögő, az út­törők pedíg a Pajtás című gyermeklapot csaknem vala­mennyiem olvassák. Ezenkí­vül még 22-fajta ifjúsági la­pot járatnak a gyerekek, így a havi forgalom érték­ben 10—15 ezer forint kö­zött mozog. Kiss Pál biológia szakos tanár, úttörőcsapat-vezető a gyermek- és ifjúsági lapok terjesztésének lelkes szerve­zője. Tudja jól, hogy ezek­nek a lapoknak a rendsze­res olvasása elősegíti az oktató-nevelő munkát. A gyerekek az érdeklődési kö­rüknek megfelelő lapot vá­laszthatják. így például az Állatbarát az állatbarátok­nak, az Alfa a természettu­domány, a Kincskereső az irodalom, a Kockás a törté­nelem és a kalandos törté­netek kedvelőinek szól. A Koloboj orosz nyelvű folyó­irat tartalmában a Kisdo­boshoz hasonló. Az osztályokban vannak gyermek-sajtófelelősök, akik összeírják és beadják az igényt, az érkezett lapokat kiosztják és az árát besze­dik. A terjesztésben főleg az alsó tagozatos nevelők mű­ködnek közre, így Kun Já- nosné, Pataki Sándorné, Szél Józsefné és mások. A tanévből még egy hd^ nap sem telt el, de Kiss Pált az első osztályosok már valamennyien ismerik. Egy­más között dörmögős bácsi­nak hívják. A gádorosi postahivatal a lapigények teljesítését elő­segíti. Különösen köszönet jár ezért Kovács Gusztávné hírlapfelelősnek. Az úttörőcsapat a gyere­kek közül a legjobb lapter­jesztőket jutalomutazásban vagy könyvjutalomban ré­szesíti. Kiss Pál az eddigi munkásságáért az idén mi­niszteri dicséretben részesült. P. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom