Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
1985. október 26., szombat D-0 U málna telepítése, gondozása KERT. HflZTÓil EGÉSZSÉG - HIGIÉNIA A málna az utóbbi években a kertbarátok egyik kedvelt növénye lett. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert kiváló beltartálmi értékei révén mind friss fogyasztásra, mind konzervipari feldolgozásra, vagy hűtőipari termékként kiválóan hasznosítható. Gyümölcse mintegy 5—9 százalék cukrot, 1,2—1,5 százalék szerves savat, kb. 20—40 mg C-vitamint. valamint P. PP. Bi és B-' vitaminokat is tartalmaz. Mivel a málna évenként több hosszú hajtást fejleszt, melyek őszig megfásodnak, s a következő évben már teremnek. így a kertészkedők hamar élvezhetik munkájuk gyümölcsét. A málna talajzsaroló növény. ezért csak a tápanyagokban gazdag, mélyrétegű, nem túl kötött, de megfelelő víz- és levegőgazdálkodású talajokban érzi jól magát, s fejlődik erőteljesen. A málna bujtásról és sarjukkal is szaporítható. Akkor járunk el helyesen, ha a málna talaját legalább 40— 50 cm mélyen aTaposan megforgatjuk. s istállótrágyával jól megtrágyázzuk. Ha október hónapban ültetjük a málnát, úgy a növények még meleg talajba kerülnek, s a fagyok beálltáig kellően begyökeresed- nek. A tövek általában egy négyzetméteres tenyészterü- letet igényelnek. Ennek függvényében az alábbi sortávolságokat lehet alkalmazni : 1 m, 1(1 m, 2 m. A tőtá- volságok a következőképpen alakulhatnak: 0.5 m. 0,4 m és 0,3 m. Amennyiben a 0,3 m-es távolság mellett döntünk, úgy sövényszerű művelést alakíthatunk ki, amelynek előnyei már a második vagy ;i harmadik évben — a nagyobb terméshozamokban — mutatkoznak meg! Mielőtt a sarjukat elültetnénk, feltétlenül vágjuk vissza azokat a gyökérnyak felett, legalább tizenöt-húsz centiméterre. Ügyeljünk arra is, hogy a sarjuk tövében, a gyökérnyakon található hosszúkás, világos színű rügyeket né sértsük meg. mert ellenkező esetben növényeink fejlődését jelentősen visszavetjük! Az ültetőgödrökben elhelyezett sarjak gyökérközeit porhanyós földdel célszerű kitölteni, s ha a gödör megtelt földdel, a taposást igen óvatosan kell végezni. A munkát a fagyok beállta előtti csirkézéssel, a növények t'elkupacolásával ajánlatos befejezni. Mivel a málnafajták — még a mereven felfelé nö- vekvőek is — lehajolnak a termés súlya alatt, s a gyümölcsök károsodhatnak, ezért megfelelő támrendszer- ről kell gondoskodni. Viszonylag egyszerűen kivitelezhető a karós támrend- szer kiépítése: 1,5—2 m hosz- szúságú akácfakarókat helyezünk el a málnatövekhez. A huzalos támrendszer kialakításakor a tartóoszlopokat 5—10 m távolságban kell elhelyezni egymástól. Az oszlopokat — a kellő teherbírás eléréséhez — legalább 50— 60 cm mélységbe kell leásni. A végálló oszlopokat viszont szakszerűen ki kell támasztani ! A huzalozáshoz legalább 2,5 mm átmérőjű horganyzott szálakat ajánlatos használni. Egyesek sikeresen alkalmazták málnaültetvényeikben a nagy szakítószilárdságú műanyaghuzalokat is. A huzalokat legegyszerűbben egyetlen huzal 120 cm nagyságban történő kifeszítésével lehet megoldani. Ekkor lombhullás után lehet a termővesszőket csoportosan és szorosan a huzalhoz kötni. Drágább, de praktikusabb a kettős ikerhuzalos rendszer, ami azt jelenti, hogy az első ikerhuzalt a talajtól 70 cm-re, a másik ikerhuzalt a talajtól 140 cm-es magasságban kell elhelyezni. Az alsó huzalpár között — merevítőléccel — 30 cm-es távolságot kell kialakítani. A felső huzalpárt szabályozható műanyag gyűrűvel lehet egymáshoz rögzíteni. így gyakorlatilag megspórolhatjuk a mái na vesszők kötözését. A málnatövek gondozásának elengedhetetlen része a felesleges sarjak eltávolítása, s a letermett vesszők le- metszése és elégetése. Ezzel sok veszedelmes kórokozó fertőzését előzhetjük meg. Ha tövenként csak 5—8 sarját hagyunk, a talajművelést és a gyomtalanítást is megkönnyítjük. E sarjak így több napfényt, s levegőt kapnak, őszre jól beérnek, és a jövő évi termés is nagyobb lesz. Mivel a málna rendkívül tápanyagigényes növény, ezért minden második évben bőségesen istállótrágyázzunk. Dr. Széles Csaba Új vírus lényégéi Amióta 1981-ben Los Angelesben egy fiatal homoszexuális férfi kezelése során felismerték, hogy valamilyen különös kór: szervezete védekező (immun) rendszerének teljes működésképtelensége támadta meg, majd amikor ezt az első beteget követte a többi, az ismeretlen kórképet elnevezték „szerzett immunhiány szindróma" (angol rövidítése AIDS) betegségnek. Rövidesen már nemcsak Los Angelesben, hanem San Franciscóban és New Yorkban is egyre több ilyen beteg jelentkezett. 1983-ra már jóval 2000 fölé emelkedett a számuk: hozzávetőlegesen úgy számították, hogy félévenként megduplázódott az ezzel a kórral jelentkezők száma. Már kezdetben is feltűnt, hogy az AIDS „járvány” közel háromnegyed részben azokat érintette, akik homoszexuális kapcsolatokkal rendelkeztek, ezek közül is elsősorban azokat, akik sokszor váltogatták partnereiket. A többi megbetegedett közt is feltűnően sok volt a kábítószerélvező, vérzékenységben eredendően szenvedő ember, és — érdekes módon — a Haitiről származó népesség (ez utóbbira nézve felmerült az a gyanú is, hogy ezek is homoszexuálisak. csak mert Ifaitin ezt szigorúan tiltják és büntetik, ezért nem vallják be). 1984-re már 5000 körülire emelkedett a betegek száma. Időközben már Nyugat-Euröpában is diagnosztizálták e kórképet, így a betegség átterjedése már bizonyított. Ettől az időtől kezdve nálunk is megszaporodtak az ezzel a témával foglalkozó ismeretterjesztő közlemények a sajtóban. Nem sokkal a betegség feltűnése után Amerikában több egészségügyi intézmény illetve kutatóintézet vette programjába a betegség okának felderítését annál is inkább, mert az AIDS-ben megbetegedettek előbb-utóbb szinte kivétel nélkül meg is haltak. Ma már elfogadottnak látszik az a vélemény, hogy egy újfajta vírus tehető felelőssé a fertőzésért. Ezt eleinte csak azok a tapasztalatok támasztották alá. amit korábban, szereztek, de 1984-ben sikerült izolálni és továbbtenyészteni egy olyan vírusváltozatot, amelyről közvetett módon be is tudták bizonyítani, hogy felelős a betegség kiváltásáért. Ismeretes ugyanis, hogy a vírusokkal szemben a megbetegedett ember szervezetében ellenanyag képződik, és az megfelelő módszerekkel ki is mutatható. Nos: e HTLV—III. elnevezésű vírussal szembeni ellenanyagot szinte minden AID§-be- teg vére tartalmazza. Ennek az eredménynek az a jelentősége, hogy a vírustenyészet birtokában feltehetően elkészíthető lesz az az oltóanyag, amely néhány éven belül az AIDS megelőzését szolgálhatja. A kórokozó azonosítása azonban még nem ad választ az immunszabályozó rendszer teljes működésképtelenségére; ezért feltételezik, hogy valamilyen más, az immunrendszer működését elnyomó tényező is szerepet játszik a betegség kialakulásában. Felderítették már azt is, hogy miért éppen a homoszexuálisok köréből kerülnek ki a megbetegedettek tömegei. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a férfiak spermiumának önmagában is immunszupresszív hatása van. Ennek kapcsán a - Nature című folyóiratban foglalkoznak azzal a — látszólagos — ellentmondással: miért fertőz a végbélen keresztül a közösülés, és miért nem (vagy sokkal ritkábban) a normális, hüvelyen keresztüli? A válasz érthetővé válik, ha összehasonlítjuk a végbél és a hű-, vely szöveti szerkezetének felépítését. A hüvelyt szinte kibéleli egy viszonylag vastag, pikkelyes hámszövet, mely maga is több rétegű. Ez a „bélés” szolgál arra, hogy megakadályozza a hüvely nyálkahártyájának sérülését, illetőleg a sperma esetleges behatolását a hámszövet alatti képletekbe, és az ott futó erekbe a normális közösülés alkalmával. Ezzel szemben a végbélt csak egyszerű oszlopos hámszövet takarja. Ez a vékony fal lényegesen sérülékenyebb, mint a hüvely fala, és emiatt a végbélen való közösülésnél sokkal könnyebben fordulhat elő, hogy a sérült, kifekélyesedett nyálkahártyán keresztül a spermiumok behatolna^ a végbél érés nyirokrendszerébe. Az előzőekben kifejtett elmélet továbbfejlesztése szerint a biszexuális férfiak spermiumának nagyobb immunszupresszív hatást tulajdonítanak, mint a normális szexualitású férfiakénak, de azt is feltételezik, hogy a spermaeredetű immunszup- resszióval szemben a női szervezet eleve ellenállóbb, mint a férfiaké. Több intézetben, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet koordinálásával megkezdődött a felkészülés Az átlagembernek azonban nincs különösebb oka a félelemre, hiszen említettük, hogy a betegek zöme a homoszexuálisok köréből kerül ki, továbbá a kábítószerélvezők és a vérzékenyek közül. Az ösz- szes (amúgy sem magas számú megbetegedettek) 5 százalékát tették ki csak az egyéb, tehát az említett csoportok egyikébe sem sorolható egyének. Az AIDS nem terjed cseppfertőzéssel, sem egyszerű érintéssel, és ez is megnyugtató az átlagemberre. Nem árt azonban, ha tudjuk: milyen új, eddig ismeretlen veszélyt hozhat a deviáns (például kábítószeres) személyekkel való kapcsolat. Dr. Kempler Kurt KUTÓ — MOTOR Biztonsági szélvédők Hz akvárium mint a lakás dísze Minden autó szélvédője ún. biztonsági üvegből készül, ezt hatósági előírások teszik kötelezővé. Még a túraver- senykocsikon is, ahol minden gramm súlynyereségért küzdenek, csak az oldalsó és hátsó ablakok vannak köny- nyű plexiből, a szélvédő megfelel a szériagyártmányokénak. A biztonsági üveg feladata az, hogy ütközés esetén a sérülési veszélyt minél jobban kizárja. Ezt a célt kétféleképpen lehet elérni : edzett és ragasztott szélvédővel. Jelenleg mind a kettőt alkalmazzák. de az arány fokozatosan a ragasztott felé tolódik el. A biztonsági üvegből készült egyrétegű szélvédőt igen egyszerű eljárással gyártják. A nagy hőmérsékletre hevített darabot hirtelen hűtik le, aminek következtében nagy belső feszültségek maradnak vissza az anyagban. Ilyen kezelés után az üveg nagyon teherbíró és rugalmas lesz. Törés esetén hirtelen megbomlik a feszültségegyensúly, és az egész üveg apró morzsákra reped szét, majd a legkisebb további erőhatásra kihullik keretéből. Ez egyébként még a jobbik eset, mert az is előfordul, hogy a felcsapódó kő hatására átlátszatlanná repedező üveg a helyén marad, és váratlanul elveszi a vezető kilátását. Űjabban arra törekednek, hogy a hűtési folyamat megfelelő szabályozásával ' a vezető előtti részen nagyobb szemcsék alakuljanak ki, és ezáltal legalább megmaradjon az átlátszóság. Az edzettüveg szélvédők vastagsága régebben 6,3 mm volt, később áttértek a 4,6 mm-es vastagságra. Ha valaki belezuhan a szélvédőbe, a fejével áttörheti anélkül, hogy feltétlenül súlyos sérülést kellene elviselnie. Mindazonáltal előfordulhat, hogy a kocka alakú, de borotvaéles szélű üvegmorzsák nemcsak szépséghibákat okoznak az arcon, hanem megvakulással járó szemsérülést idéznek elő. Sokkal nagyobb veszélyt jelent azonban a szélvédő gumi szegélyében alul visszamaradó, fűrészszerű üvegsáv. A biztonsági övét nem használó utas arca, nyaka ütközéskor előrevágódik — a következményeket könnyű elképzelni. Tulajdonképpen a réteges szélvédő is edzett üvegből van, de két vékonyabb darabból, közöttük átlátszó műanyag fóliával. A rugalmas, nagy ellenálló képességű po- livinilbutirát fólia 0,75 mm vastag, az üvegek vastagsága pedig 2,6 mm. A ragasztott szélvédő önköltsége kb. kétszerese az egyszerű edzett üvegének, de az előnyei is jelentősek: a legfontosabb, hogy töréskor nem esik szét az egész üveg, a fólia összetartja a darabokat. Kő becsapódása után csak egy kis pókhálószerű repedés marad, de a kilátás továbbra is jó. Még, akkor is kilátunk, ha a „lövedék" túlságosan erős volt. .és lyukat ütött az ablakon át. Beszerelésekor viszont á réteges üveg a kényesebb. sérülékenyebb. A követ tehát jobban bírja a réteges szélvédő. Karambol esetén viszont, ha az utas az ablakba vágódik, a nagyobb darabokra törő belső réteg súlyosabb vágott sebeket ejt, mint az edzett üveg. Nagyobb ütközésnél ez már elhanyagolható szempont, előnyt jelent azonban a fólia rugalmas energiaelnyelő hatása. Ha viszont sóikénál az egész szélvédő át- szakítására, akkor súlyos sérülések keletkezhetnek. Minél kisebb a hőmérséklet, annál nagyobb a szélvédő áttörésének veszélye. összefoglalva: ha az utasok be vannak kötve biztonsági övvel, tehát a szélvédővel érintkezésbe sem kerülhetnek, akkor a réteges üveg a jobb, mert ütésre nem veszti el átlátszóságát. Öv nélkül utazva valamivel csökkenti a kockázatot a könnyebben áttörhető edzett üveg, de szerencsétlen esetben ez is nyaktilóvá válhat. Mivel az öv használata a legtöbb országban már kötelező, a réteges üveg f elhasználása is fokozódik. A fejlődés legújabb állomását az az angol kutatók által kifejlesztett szélvédő jelenti, amelynek külső rétege 2,3 mm vastag, kisebb mértékben edzett üveg. amely jól elviseli az ütéseket. Középen 0,8 mm-es. nagy rugalmasságú fólia van. energiaelnyelő szereppel. A belső réteg nagy belső fe-. szültségű üveg, amely ütközéskor egészen finom, apró részecskékre törik szét. Ez a kombináció teljes mértékben megtartja a ragasztott szélvédő előnyeit, de 99 százalékkal csökkenti a fej- és arcsérülések veszélyét. Csak hát egyelőre meglehetősen drága . . . B. I. Egy jól elkészített akvárium legyen összhangban a szoba többi berendezésével, jól látható és könnyen kezelhető legyen. A lakásban tartott akváriumokat alapvetően négy típusra oszthatjuk. I. A holland típusú akváriumban halak alig vannak vagy egyáltalában nincsenek. Ügy néz ki, mint egy víz alatti kert, amelyet túlnövé- nyesítettek. Ehhez nagy (legalább egy méter hosszú) medence, jó és egyenletes megvilágítás szükséges. Az esztétikusán elrendezett növények látványa nyugtatja a szemet és kellemes hangulatot kölcsönöz a szemlélőnek. Nagyon dekoratív. A beültetett növények csoportokat alkotnak; hátúira magasabb, eléjük alacsonyabb növésűeket válasszunk. Az akvárium talaját a célnak megfelelően (tőzeg, sóder, agyag, valamint homok keverésével) állítsuk össze. II. A második típus az ún. biotóp akvárium, amely egy miniatűr szeletkéje a tei'mé- szetnek. összeillő hal- és növényegyüttes a lelőhelynek megfelelően. Hazai halfajokhoz (hidegvizi akvárium) nádat, hazai növényeket válasszunk. A biotóp akvárium nem mindig készíthető el könnyen. Előfordul, hogy bizonyos területeken a növényzet igen gyér, fajtaszegény, vagy esetleg a halak nem mutatósak. Ebben az esetben a berendezéshez a növényeket vagy halakat a közeli területeknek megfelelően válasszuk ki. (A biotóp akváriumról részletesebbet rovatunk szeptember 7-i számában lehetett olvasni — a szerk.) III. A paludárium az akvárium és a terrárium kombinációja. .Vízrészből és az adott földrészre jellemző partszakaszból áll. A vízben halak vagy kétéltűek vízinövényekkel, a parton pedig mocsári és-szárazföldi növények, esetleg hüllők élnek. A paludáriumot dekoratívabbá tehetjük broméliák- kal, orchideákkal. Fenntartása gondos ápolást és igen sok munkát, valamint bonyolult technikai berendezéseket igényel. Valószínű, hogy ezért nem találkozunk a paludáriummal gyakran, mint lakberendezési tárgy- gyal. IV. A vegyes akvárium a leggyakrabban előforduló típus. Különböző fajú (szinte mindig tropikus eredetűek) halak és növények együttese. Nem dominál a fajok földrajzi előfordulása. Olyan halakat válogassunk össze, amelyek jól tűrik egymást, nem verekszenek, s hasonló életkörülményeket igényelnek (hőmérséklet, takarmányozás, vízösszetétel stb.). Az akvárium mérete ebben az esetben a benne tartandó halak méretétől, illetve számától függ. (Általánosságában: kisebb méretű halak esetében öt liter űrtartalmat számítunk egy állatra, szellőztetés, szűrés nélkül. — a. szerk.) Minél nagyobb egy akvárium, annál könnyebb a fenntartása, sőt kevesebb munkát igényel. Mindegyik típushoz a megfelelő szűrő-, fűtő- és világítóberendezést válasszunk. Ezekről is olvashatunk vagy már olvashattunk a. rovatban. i Pasaréti Gyula És egy „ellenpélda". Édesvízi akváriumba tengeri korall- és más állatvázat, csigát, kagylót, egyéb oda nem való tárgyat (fröccsöntött műanyagból készült bűvárfigurát, mini hajóroncsot stb.) ne tegyünk! Részben nem esztétikus látvány, részben kedvezőtlenül befolyásolhatja a halak közérzetét, az akvárium kialakuló biológiai egyensúlyát Fotó: Fazekas László