Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
1985. október 26., szombat o Megkezdődött a fácánvadászati szezon Demokratizálódó szakszervezet Békésben ötven vadásztársaságot tartanak nyilván, s a tagok száma meghaladja a kétezret. A tavaszi vadbecslés szerint megyénkben mintegy 210 ezer fácán, 120 ezer nyúl és 14 ezer őz található, ehhez még hozzáadható az a 250 ezer fácán, melyet a keltetőkből helyeztek ki. A hivatalos fácánvadászat kezdete október elseje, de a társaságok maguk dönthetnek arról, hogy a vadállomány állapotától és az őszi mezőgazdasági munkák előrehaladtától függően mennyivel később kezdenek. Az első hajtások általában a bemelegítést, a szabályok felelevenítését szolgálják. A nagyobb vadászatok november közepétől kezdődnek, amikor már eladásra is lőnek, és ilyenkor nem ritka a több százas teríték sem. * * * Vasárnap, október 20-án a gyomaendrődi vadászház környéke is megelevenedett. A házat két társaság birtokolja, az egyik a Körösmenti — ők már egy héttel korábban megkezdték a vadászatot —. a másik a 42 tagot számláló Széchenyi Zsigmond nevét viselő, nekik ez az első az idei szezonban. Nyolcra tervezték az indulást, de már jóval előtte sorra érkeztek a vadászok, )<■ autóval, ki kerékpárral, ki motorral — ölében a kutyával. De akadt olyan is, aki előző nap jött vonattal, és az éjszakát bundájába csavarodva az irodában töltötte. A várakozás perceit egyesek puskájuk átvizsgálására, mások vadkacsakalandok elmesélésére használták fel, de sokan állták körül a főzőhelyet, ahol Gálát Mihály, a társaság fővadásza a Giricz Lajos által elejtett vaddisznót darabolta a vadászat utáni pörkölthöz. Természetesen a disznókalandot is el kellett mesélni, annál is inkább, mert sokan pályáztak a jószágra. Bár tudott, hogy egyre több az agyaras a megyében, azért nem kevés büszkeséggel beszélhet róla az. akinek sikerül meg is lőnie. Kitartást, nagy figyelmet, türelmet igénylő tevékenység. Percnyi pontossággal, 8 órakor a vadászok és kutyáik elindultak a teherautóval és a pótkocsis vontatóval — irány a régi Endrőd és Gyoma közötti Üjkert. Megérkezéskor a két brigád — most együtt vadásztak — felsorakozott, és Kertes Imre elnök köszöntötte a társaság tagjait, majd ismertette a szabályokat, és a biztonság betartására figyelmeztette őket. Kisorsolták, hogy ki indul a kör elején, és Szabó Mihály vadászmester irányításával megkezdődött a vadászat. Eleinte gyéren, a kör szűkülésével pedig egyre gyakrabban ropogtak a puskák, szaporodtak a levesnek, sültnek valók, a lábakban pedig a kilométerek. A harmadik kör végére a számláló már igencsak 15 kilométert jelzett, mire a társaság tulajdonát képező tanyához és kendervetéshez — a végállomáshoz — érkeztek. Ősi vadászszokáshoz híven elkészült a teríték, a lőtt vadnak megadták a tiszteletet, a lélek elszállását jelképező máglyával. Sajnos, egy szomorúbb tiszteletadásra is sor került. Ugyancsak vadászszokás szerint sortűzzel búcsúztak el egyik társuktól, Fekécs Imrétől, aki a két vadászati szezon között tia- gikus körülmények között hunyt el. Legjobb koronglövőjüket vesztették el, aki sok értékes pontot szerzett a skeetlövőversenyeken. A jó, bár kissé szeles idő, a gyaloglás, no meg az éhség kissé elbágyasztotta az embereket. így hamar felülnek a szállító járművekre és visszaindultak a vadászházba. Az étek, vagy nevezhetnénk „pörköltcsodának’' is — nem véletlenül bízták főzését a fővadászra — már várta őket. Nem kiskanállal mérték az ételt, és nem is egyszer szedtek, majd lassan megindult a beszélgetés — természetesen a következő vadászatról. Jól sikerült nap volt. Kép, szöveg: Plavecz Pál A Széchenyi vadásztársaság elnöke, Kertes Imre. eligazítást tart a vadászat kezdete előtt Kevesebb hazai zokni Öröm és üröm a harisnyagyárban Többször írtunk már arról, mennyi új nehézséggel kell megküzdenie az induló leányvállalatoknak. A félig-med- dig elnyert önállósággal — melyért nem egyszer hosz- szas küzdelem folyik — kemény feltételek közé kerül az addig csupán végrehajtó funkciót betöltő üzem. A „leánynak” mégis jobb, legalábbis erre a következtetésre jutottunk a Gyulai Harisnyagyárban tett látogatásunk után. A leányvállalat első féléve a vártnál jobb eredményeket hozott. Az éves termelési terv 53 százalékát valósították meg, a nyereség az időarányosan kitűzött 16 millióval szemben elérte a 22 millió forintot. Az e fölötti öröm azonban nem tarthatott sokáig, ugyanis az esztendő második felében komoly értékesítési gondok jelentkeztek. — A kereskedelem rendelése visszaesett — tájékoztat a harisnyagyár igazgatója, Vidó Miklós —, mivel csaknem másfélszer annyi harisnyafélét hoztak be külföldről, mint tavaly. Hat-hét millió párral többet, mint amennyi a gyulai gyár egész évi termelése. Ez azonban csupán a nyár közepén vált nyilvánvalóvá. Nem volt más választásunk, vagy készletre termelünk — ilyet persze józan gazdálkodó nemigen tesz —, vagy leállítjuk, illetve csökkentjük a termelést. A harmadik negyedévben 760 ezer párral kevesebb emiatt a termelésünk, mint a tervezett. Ez a kényszerszabadságokkal tűzdelt termeléscsökkentés egyáltalán nem hiányzott. Két kérdés is felvetődik kapcsán: szükség van-e az importra, és lehet-e kíméletesebb annak megjelenése. A hazai ipar védelme évszázadok óta gyakorlat már, ám ez nem jelentheti egy jobb minőségű, színvonalasabb termékskála „kitiltását”. Nekünk egyelőre a jobb ellátásért, a választék színesítéséért szükségünk van az import harisnyákra. Mint fogyasztók, ennek örülünk, annak már kevésbé, hogy az import jóval drágább, mint a hazai. Sajnos nem egyszer a megjelenése, alapanyaga, mintázata sem múlja felül az itthon gyártottakét. Ezzel együtt az importra szükség van és ezt tulajdonképpen a gyárban sem vitatják, bár hozzáteszik, mi lenne, ha csak a fonalat hoznánk be? Olcsóbb áru, annyi bizonyos, és csökkennének a mindennapi fonalgondok. Mert a fonalellátás bizony csöppet sem megnyugtató. A negyedik negyedévben például mintegy 20 tonnával kevesebb acryl- fonalat kaptak, mint ameny- nyit igényeltek. De visszatérve az importra: — Az volt a legrosszabb, hogy váratlanul ért bennünket. Ha már év elején tudtuk volna, milyen mennyiségben számíthatunk rá, másképp szervezzük meg a termelést, s nem kényszerülünk hirtelen, drasztikus csökkentésre. Egyébként ilyen esetek is bizonyítják a vgmk-k előnyeit, az ő termelésük ugyanis viszonylag gyorsan és zökkenőmentesen csökkenthető. Nem panaszkodhatunk, hogy a piac nem edz bennünket. .. Persze, az első év, a leválás, az önállóság megtanulása keserves dolog. Többször felvetődik a kérdés: megéri-e?-— Azt kell válaszolnom, igen. Az idei esztendő — magyarázza az igazgató — eredményeit tekintve mindenképpen jobb, mint a tavalyi. Termékeink 60 százalékát az anyavállalat veszi meg továbbfeldolgozásra, tehát igen erős a függés továbbra is. Ugyanakkor az új szervezeti forma nagy energiákat szabadított fel. Fellendült a gyártmányfejlesztésünk. Nőtt a pamut • és acryl alapanyagú harisnya- nadrágok termelése. A BNV-n feltűnt újfajta pa- mut-acryl fonalból, amely kissé fényesebb felületű a szokottnál, már az utolsó negyedévben 2—3 ezer harisnyanadrágot készítünk és szállítunk az üzletekbe. Az év folyamán egyébként a készáru-kibocsátás 40 százaléka új termékre cserélődött. Ezek közé tartoznak például az import-, úgynevezett tactelfonalbói készült zoknik. Régen ilyen arányú gyári fejlesztés elképzelhetetlen lett volna. Vagyis a dolgozók a leányvállalati formában közelebb érzik magukhoz a gyárat, a termelést, s annak gondjait. Enélkül alig tudták volna áthidalni a nehézségeket. A munkafegyelem erősödött, a kötőnők termelése nőtt, újra bevezették a műszakok közti melegváltást. Ahogy az igazgató mondta: mindenki segítette a gazdasági vezetést, hogy a leány- vállalat megvalósíthassa a kitűzött célokat. — szí — Interjú Szabó Sándorral, az Édosz megyei titkárával Békés megyében az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete 13 ezer 380 tagot számlál, közöttük 2 ezer nyugdíjast. A VI. ötéves tervidőszakkal egybeeső mozgalmi ciklus alatt az Édosz számos — a demokratizmust szolgáló — törekvése valósult meg. A megyei bizottság titkársággá alakult, eredményesebben dolgoztak a szak- szervezeti alapszervezetek, hatékonyan segítették az aktivisták a vállalatirányítási reform végrehajtását, s az alapszervezetek belső életének demokratizálódását jól szolgálta a bizalmiak titkos és a szakszervezeti bizottságok kétlépcsős választási módszere. Az elmúlt esztendők legjelentősebb változásairól fejtette ki véleményét — kérdéseinkre adott válaszában •— Szabó Sándor, az Édosz megyei titkára. — A VI. ötéves terv viszszafogott beruházási politikája ellenére az élelmiszer- ipar jelentős pénzösszeget költött technológiai, technikai korszerűsítésekre: a konzervgyár 1983-ban több évig tartó technológiai rekonstrukcióba fogott, a húskombinát korszerűsítette vágóvonalait. Arra lennénk kíváncsiak, mindenkor tudta-e érvényesíteni a szakszervezet, hogy a munkakörülmények és a feltételek is javuljanak? — Az élelmiszeripar dinamikus fejlődése a hatékonyságot szolgálja. Ezzel összhangban a modern technológiai berendezések munkába állítása korszerűbb munkafeltételeket teremtett. A konzerv- és húsiparban a modern vágóvonalak mellett higiénikusabban dolgozhatnak az emberek, s a fizikai igénybevétel is kisebb. Emellett közel 2 ezer sütőipari munkás számára váltak jobbá a munkafeltételek, s a VII. ötéves tervben várható, hogy Szeghalmon és Me- zőkovácsházán is jelentős beruházásokat valósítanak meg. Ebben az Édosz központi vezetőségének támogatására is számítanak a sütőipari dolgozók, mert a meglévő 30 millió forint kevés a kenyérgyártás fejlesztésére. — A termelési színvonal emeléséhez, a termelékenység javításához, az eredményes gazdálkodáshoz miként járultak hozzá az alapszervezetek? —, Az éves vállalati tervek kidolgozásában a gazdasági vezetők igénylik a szakszervezeti képviselők véleményét. A szocialista brigádmozgalom is mind magasabb színvonalon, jól érvényesíti jogait. A brigádok munkára nevelő, közösség- formáló szerepe nélkülözhetetlen a gazdasági célok eredményes megvalósításában. A szocialista brigádmozgalomban az aktív dolgozók 60 százaléka vesz részt, s egyre több helyen kezdeményezik a mozgalom megújítását. Erre jó példát adtak a Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatnál, ahol 1984 óta eredményesen tevékenykednek a szocialista munkahelyi közösségek. A változtatásoknál fontos kérdés volt a verseny célszerűbb irányítása, az eredmények anyagi-erkölcsi elismerése. — Befejeződött az áttérés az új vállalatirányítási formákra. Milyen tapasztalatokat szereztek a közreműködő szakszervezetek? — A megyei titkárság, az SZMT-vel együttműködve, kiemelt figyelmet szentelt a vállalatirányítás korszerűsítésének. Részt vettünk a helyszíni egyeztetésekben, segítettünk a szervezeti és működési szabályzatok elkészítésében., Törvénysértés sehol nem fordult elő, s kedvező, hogy a dolgozók több mint 90 százaléka jelen volt a küldötteket és vállalati tanácstagokat választó gyűléseken. Abban, hogy az új irányítási formára történő áttérés zökkenőmentes lehetett, jelentős szerepük volt a korrekt, felelősségteljes munkát végző szakszervezeti aktivistáknak. — Az elmúlt öt esztendő alatt a szakszervezeti munka is továbbfejlődött. Ennek egyik jelentős mozzanata volt, hogy 1984. december 1-től az Édosz megyei bizottsága titkársággá alakult. Miért volt erre szükség? — Az eredményességre törekedtünk, amikor 1982-ben kezdeményeztük, hogy többet foglalkozzunk az alapszervezeti munkával, annak segítésével, s kevesebbet ülésezzünk. Fölösleges, hogy mi döntsünk az alapszervezetek dolgaiban, az alapszervezeti tagok, bizalmi testületek helyett. Ennek az intézkedésnek hamar jelentkezett az eredménye. Javult az szb-k munkája, és ezzel párhuzamosan továbbfejlődött a megyei bizottság munkája. Az Édosz központi vezetőségének egyetértésével megszüntettük a réteg- és reszortbizottságokat, a megyei bizottság, mint testület megszűnt, s 1984. december 1. óta társadalmi aktivisták bevonásával tanácsadó, koordináló, segítő és ellenőrző tevékenységet végzünk, így a szervezet rugalmasabb, s nagyobb a lehetőség az érdemi szakszervezeti munkára. — A társadalmi demokratizmus jele a szakszervezeti választások új formájának bevezetése is, miszerint a bizalmi testület — főbizalmik, bizalmi^ — először egy jelölőlistát készítenek, fogadnak el, majd a tagság egyenként titkosan szavaz a jelöltekre. Beváltotta az új választási rendszer a hozzáfűzött reményeket? — A 17 alapszervezetből 15-nél a kétlépcsős megoldást választották két helyen, hagyományosan a taggyűlés szavazott, s már befejeződött a választás. Úgy tapasztaljuk, hogy mindenhol eredményes volt az új választási róódszer. Négy alapszervezetben két személyt jelöltek a titkári tisztre, s három alapszervezetben a régi titkár kapott újabb öt évre megbízást. Nyolc alapszervezetben a főbizalmi és bizalmi tisztre több személyt jelöltek. A választásokon a tagság 94 százaléka vett részt, s a megválasztott főbizalmiak 45 százaléka, a bizalmiak 35 százaléka új aktivista. így a dolgozók a közülük kiválasztott, bizalmiaktól a jövőben közvetlenül számon kérhetik, választóik mit tettek értük és érdekükben. Számadó Julianna Kertészeti szaporítóanyagok bő választékban A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Fejlesztő Vállalat árudáiban megkezdődött az őszi telepítésekhez szükséges szaporítóanyagok árusítása. Ezúttal vírusmentes oltványokat, alanyokat is forgalomba hoznak, és több új nemesítésü gyümölcsöt kínálnak a kiskerttulajdonosoknak. Üj gyümölcsfajta a ribiszke és a köszméte fajhibridje, a Rikö, amely szerencsésen egyesíti a két gyümölcs tulajdonságait. Küllemét tekintve inkább a fekete ribizlihez áll közelebb. íze zamatos, és szedésénél a tüskék nem sértenek, mert az új fajtának nincs tüskéje. Olyan szedret is árusítanak, amely szintén tüske nélküli. A vásárlók régebben nem találtak kellő választékban a gyümölcsfatelepeken vírusmentes „anyagot”. A vállalat most sokfélét árusít belőlük. A korábban hiánycikknek számító piros Vilmos körtéből az idén nagyobb a vállalat kínálata, kapható továbbá az érdi bőtermő meggyfajta és az ugyancsak keresett új fehértói fürtös, a Ford és a Champion barack. A vállalat budatétényi faiskoláján kívül vidéken további 12 helyen kínálják az újdonságokat. A Békéscsabai Állami Gazdaság ipari tevékenységgel foglal- kozó egyik részlege a telekgerendási textilüzem. A Tema- forggal kötött szerződés alapján bérmunkában a nagyüzemi feldolgozásra alkalmas textilhulladékot itt szétválogatják, minősítik, majd présgépekkel bálákat készítenek belőle. Az egy-két mázsás csomagok vagonokba kerülnek (képünkön) és a fővállalkozó irányításával Nyugat-Európa különböző országaiba szállítják Fotó: Fazekas László
