Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-26 / 252. szám
NÉPÚJSÁG 1985. október 2<i., szombat Ötven éve alakult a Kelet Népe Szakszervezeti vezetőség választás a színházban Wegroszta Gyula fafaragásaiból nyílt kiállítás csütörtökön délután Gyulán a kórház klubjában. A kiállított tárgyak, bútorok pontosabban a magyar népi bútorok kicsinyített másai. Létrehozójuk 12 éve foglalkozik fafaragással, és eddig mintegy 120 darabot készített el szabad idejében. Mintáit a néprajzi könyvek és a múzeumok hasonló kiállítási tárgyai szolgáltatják, amelyeket pontosan újrafaNövekedésserkentők gyártásával bővíti mezőgazdasági termékeinek választékát a legnagyobb hazai növényvé- dőszer-gyár, a fűzfői Nitro- kémia. Olyan új szerekről van szó, amelyek mozgósítják a növény tartalékait, mintegy biológiai katalizátorként elősegítik a fejlődésüket. Az első ilyen, még csak számmal jelölt készítményt az idén már több nagyüzem kísérleti tábláin is kipróbálták. Az eredmények rag és fest. A felvállalt feladatokat maradéktalanul teljesíti — mondták róla —, ezért 1980-ban Kecskeméten az üzemi amatőr népi iparművészek második Bács- Kiskun megyei kiállításán oklevelet kapott. Wegroszta Gyula újabban épületek kicsinyített másainak elkészítésébe fogott — már elkészült a gyulai vár, a pavilon, a fahíd és a Kálvária domb. összegzése szerint mintegy 15—20 százalékkal növelte a gabona hozamát, és hasonló hozamnövekedést értek el vele a kukoricánál és a napraforgónál is. A fűzfői laboratóriumban további négy hasonló rendeltetésű vegyszer vár széles körű kipróbálásra. Vizsgálatukban részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatóintézete és a Növényvédelmi Kutatóintézet is. A Kelet Népe című folyóirat megjelenésének 50. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek pénteken Berettyóújfaluban. Irodalmi dokumentumokból kiállítást nyitottak meg, majd tudományos emlékülésen emlékeztek meg a folyóirat történetéről. A. Kelet Népét 1935-ben alapították Biharban élő írók: Szabó Pál, Barsi Dénes és Sinka István. Az 1935 októberében megjelent első lapszám fő célkitűzése volt a paraszti élet bemutatása, a paraszti írók megjelentetése, a paraszti szellemiség hitelt érdemlő értékelése. A lapot Berettyóújfaluban szerkesztették és adták ki, az ottani Adler Nyomda állította elő. A több mint ötA Békés Megyei Művelődési Központ Az ember és környezete elnevezésű köz- művelődési mozgalomban részt vevő szocialista brigádok tagjainak, azok családtagjainak változatos és szórakoztató programú egynapos rendezvényt szervez október 26-ra, szombatra a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőházban. A módszertani napot délelőtt fél 10 órakor dr. Pap István, az MMK igazgatója nyitja meg. Ezt követően politikai fórum lesz, a kérdésekre Pataki István, a párt Központi Bizottsága külügyi osztályának munkatársa válaszol, Délelőtt 11 órától több helyszínen párhuzamos programok lesznek az ifiházban. Ki-ki érdeklődése szerint választhat a sci-fi diaporáma műsor, a biokertészetről szóló tájékoztató (amelyet Valló László, a Kertészet és Szővén oldalon megjelenő havi folyóiratnak már az induláskor anyagi gondjai voltak, s a folyóiratot 1937-ben emiatt felvitték Budapestre. Szerkesztésébe bekapcsolódott több neves író, köztük Fája Géza, Tatai Sándor, de a folyóirat anyagi bázisa továbbra sem volt megnyugtató. 1939 végén a Kelet Népét Szabó Pál átadta Móricz Zsigmondnak, aki az utolsó három évben, 1942- ben bekövetkezett haláláig szerkesztette. A lap utolsó száma 1942 szeptemberében jelent meg. A Kelet Népe állandó munkatársai voltak: Szabó Pál, Sinka István, Erdélyi József, Jankovich Ferenc, Illyés Gyula, Gulyás Pál, Veres Péter. lészet című folyóirat rovatvezetője tart), a gyermekpszichológussal történő eszmecsere (a vendég Tardos Anna, a Családi Lap Tipegő elnevezésű rovatának vezetője lesz), vagy éppen a gyorsan, olcsón elkészíthető reggeli- és uzsonnaételek bemutatója, kóstolója között. Délben szeretnék megkezdeni azt a beszélgetést, amelynek témája Galgóczi Erzsébet elmúlt évben először, majd az idén nyáron második kiadásban is megjelent Vidravas című regénye lesz. Az ebédet követően, délután 2 órától a Pereputty című színes szovjet filmvígjátékot vetítik. A módszertani nap utolsó programja fél 4-kor kezdődik: a Jókai Színház három tagja, Szabó Zsuzsa, Tomanek Gábor és Mészáros Mihály szórakoztatja majd a megjelenteket. (N. L.) A Jókai Színház tegnap tartotta szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlését, ahol Dariday Róbert levezető elnök köszöntötte a megjelenteket és a vendégeket — többek között Szeljak Györgyöt, az SZMT titkárát, dr. Tóth Bélánét, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának munkatársát és Gáspár Nel~ lit, a Színházi Dolgozók Szakszervezeti Bizottságának munkatársát. Első napirendi pontként Széplaky Endre, a szakszervezeti bizottság titkára számolt be az elmúlt öt év munkájáról, eredményeiről, gondjairól. A szakszervezeti bizottság igyekezett a színház vezetésével együttműködve, jobb munkaszervezéssel enyhíteni a művészek túlterheltségén. A próbákon, megbeszéléseken az alkotó munkalégkör, az aktív, segítő szándékú vita jellemeztea közösséget. Sikeres sport- és kulturális találkozókat szerveztek. Nagy eredménynek tartják, hogy a színház vezetése egyre inkább igényli a szakszervezet véleményét a fontosabb döntéseknél, illetve, hogy sikerül közösen megoldani a legtöbb lakás- és utazási problémát. Van viszont javítanivaló a tagság gyűléseken, összejöveteleken mutatott aktivitásán. A beszámolót hozzászólások követték. Legtöbben a színházi átépítés miatt uralkodó állapotokat kifogásolták. Évek óta megoldatlan az öltöző kérdése, nincs a színészeknek állandó, saját helyük, több öltözőre lenne szükség. Hasonló gondokkal küzd a kelléktár. Köles Pál" né gazdasági beszámolójának és Novák Edit költség- vetési tervismei'tetőjének következtetése hasonló volt: nagyobb arányú szervezettségre lenne szükség, a bizalmiak igyekezzenek minél több szakszervezeti tagot „toborozni”. A beszámolók elfogadása után Felkai Eszter, a jelölő bizottság elnöke kapott szót. Elmondta, hogy az egész társulat várta ezt a napot, fontos eseménynek tekintik a választást. Az elnök személyére kettős jelölés volt, Dariday Róbert és Széplaky Endre. Titkárnak Várday Zoltánt javasolták. Szeljak György, az SZMT titkára hozzászólásában többek között kiemelte, hogy a választás jó lehetőség a továbblépésre, a mozgalom tartalmi megújulására. Gáspár Nelli a Színházi Dolgozók Szakszervezeti Bizottsága nevében mondott köszönetét a régi szakszervezeti vezetőségnek és kívánt eredményes munkát az újnak. A színházi szakszervezeti bizottság új elnöke Dariday Róbert, a titkár Várday Zoltán lett. A szakszervezeti bizottság tagjai: Hodu József, Novák Edit és Valach Mária. Végül Rencz Antal művészeti vezető Széplaky Endre szb-titkári örökségéről szólt elismeréssel. Várday Zoltán az új vezetőség nevében megköszönte a bizalmat, és mindenkor a színházat szolgáló szakszervezeti vezetést ígért. Dr. Keczer András igazgató arról szólt, hogy az új szb- titkárt a színház vezetésében partnernek kívánja tekinteni a jövőben. N. K. Fotó: Szőke Margit Növekedésserkentők a növényeknek Módszertani nap Békéscsabán Leégen a tető, kigyulladt a konyha... Tegnapelőtt, október 23- án éjjel tűz ütött ki Békéscsabán, az Egressy Béni 27. szám alatti házban. Éjfél előtt nem sokkal vették észre a tüzet. A hamarosan helyszínre érkező tűzoltók fékezték meg végleg a lángokat. * * * Tegnap délelőtt 9 órakor érkeztünk a házhoz. A kép, ami fogadott bennünket, meglehetősen vigasztalan volt: a tetőzet gyakorlatilag teljesen leégett, üszkös, szénné égett gerendákat, szarufákat lehetett csak látni. A legnagyobb kárt a tűz a konyhában tette, a mennyezete majdnem teljesen leszakadt, s a tűz martaléka lett az itteni berendezés. A romok alól még mindig — miként a padlástérben is — szivárgott a füst, s hogy újra ne lobbanjon fel a láng, tűzoltók vigyázták a terepet. Hogyan is történt, kérdeztük a 76 éves Zahorán Pálnét, aki 10 óra tájban érkezett vissza a kórházból, ahol elsősegélyben részesítették, mivel könnyebb égési sérüléseket szenvedett. — Arra ébredtem fel — mondta —, hogy valamiféle durrogást hallok, s a konyhából világosság szűrődik be. Kinyitottam az ajtót, s abban a pillanatban láng csapott meg. Annyi erőm volt még, hogy visszacsukjam az ajtót, és a szoba udvarra néző ablakán, úgy ahogy voltam, hálóruhában, mezítláb kimásszak, s szóljak a fiamnak, aki a ház hátsó részében lakik. A néni fia, Pál, látva a tüzet, azonnal a slagért szaladt, gyorsan felszerelte a kerti csapra, hozzákezdett az oltáshoz. Am, ekkor már lángban állt az egész tető. Édesanyja átszaladt a szomszédba, onnan értesítették a tűzoltóságot. A tűzoltók gyorsan megérkeztek, s lokalizálták a tüzet. Zahorán Pál, a ház tulajdonosa így emlékezett visz- sza. az éjszaka történtekre: — Félelmetes volt a nagy tűz, azt sem tudtam, mihez kezdjek. A slagot szereltem fel először, s próbáltam oltani a tüzet. Annak örülök a legjobban, hogy édesanyám komolyabb sérülés nélkül megúszta a dolgot, hiszen sokkal súlyosabb következménye is lehetett volna az esetnek. Hogy mihez kezdek most? Nem tudom ... A tűz keletkezésének okát eddig még nem sikerült egyértelműen megállapítani. A vizsgálat szakértők bevonásával folyamatban van. A tetőszerkezet teljes cseréje szükséges A konyha teljesen kiégett Fotó: Gál Edit l **K r Étlapozó Branykacsa étterem, Mezökovácsháza Mint ismeretes, hétről hétre ellátogatunk egy-egy étterembe, s az ott tapasztaltakat közreadjuk, hogy átfogó és részletes képet fessünk arról, mit kínál a megyei vendéglátás. Mezökovácsháza központjában, az Aranykacsa étteremtől 50 méterre kértem tanácsot, merre menjek ebédelni. A kérdezettek három helyet ajánlottak, s mivel a címben említett volt a legközelebb, mellette döntöttem. Az eddigiekből már az is kiderül, az út mentén semmi sem figyelmezteti az átutazót, hogy itt érdemes megállni. Maradjunk még a reklámnál. Az Aranykacsa elnevezés nem ügyetlen, akár egyedinek is mondható, s a kínálatból is sokat elárul, ennek ellenére az Aranykacsa szó sem a bejárat fölé, sem pedig a díszes étlapborítóra nem került fel. Utóbbin ott van viszont az üzemeltető, a Mezökovácsháza és Vidéke Áfész. Jól láthatóan a szövetkezet minden étterme ugyanezt az étlapborítót használja. Kár! Hiszen nem az illető áfészt kell reklámozni. A vendéget sosem az érdekli, hogy melyik áfész, vagy vendéglátó az üzemeltető. A vendégnek az mond sokat, ha azt hallja és olvassa, hogy: Körös, Aranyfácán, Mátyás pince vagy Aranykacsa. Még valamit. Nyitott vagyok az idegen nyelv használatának minden apró lehetősége iránt, ám nem érzem fontosnak, hogy kétszer akkora francia felirat legyen az étlapborítón, mint magyar. Különösen, hogy az étlap csak magyarul íródott. (Csak azt ne higgye valaki, hogy hiányolom Mezőkovácsházán a többnyelvű étlapot.) A három részre osztható étteremben becslésem szerint 150 ember ebédelhetne egy időben. Amikor szerda délben belépek, az egyik terem tele van, a másik kettő nem egészen félig. A vendégsereg sűrűn és csoportosan cserélődik, nyilván a különböző munkahelyek ebédidejét tükrözve. A felszolgálók bírják az iramot. Alighogy leülök, egy pincérnő asztalomnál terem. Türelmesen megvárja, amíg választok. Van miből! A III. osztályú étterem kínálata irigylésre méltó. Az állandó étlapon 15 fris- sensült sorakozik, amihez még négy a napi ajánlat. Hétféle leves, nyolc készétel. De bő a választék előételből, kisadagokból, salátákból is. Van A és B menü, s külön előfizetéses és diákmenü. Legfeltűnőbb azonban a szárnyasok széles skálája. Van itt csirke, kacsa és liba, levesként, pörköltként, vadasan, pirítva, rántva, natúr és ízesítőként, Kacsaaprólék - levest kérek, tejfeles, gombás libazúzával és máglyarakást. A zúzához nem galuskát, hanem rizst szeretnék. A pincérnő bólint: semmi akadálya. Egy perc múlva itt a leves. Annyit e rövid idő alatt is megállapíthatok, hogy az étterem minden tekintetben tiszta, világos, jól ápolt. A faburkolatú termek, a hálóálmennyezettel egy nem túl régi átalakításról tanúskodnak. Az árak pedig akár úgy is reklámozhatók, hogy szolidak. A kacsalevest kis tálban hozzák. Melegítéskor nem számoltak azzal, hogy ezt még át kell merni a tányérba. A kellemes ízű leves felénél tartok, mikor az étel langyossá hűl. A három húsdarab több, mint amihez hozzászoktattak az éttermek. Mikor elviszik a levesestányért és a tálat, végigkérdezem az üdítőket. Hat-hét közül választhatok. A pincérnő fordul, s máris hozza a libazúzát, a kólát és a máglyarakást. A zúza kitűnő, így csak az ötödik falatnál veszem észre, hogy az egész étel a megdermedésig hideg. A ruganyos és mégis selymesen puhára főtt zúzának még a közepe is jó, ha szobahőmérsékletű, hogy az egyébként jóízű szaftról ne is beszéljek. Ebben az étteremben tudnak főzni, de a melegítést nem ismerik. A máglyarakáshoz nem kapok villát. Elveszem a mellettem levő terítéktől, és hozzálátok. Azt hiszem, még sosem ettem jobbat. Igazi csemege, minden falat új öröm okozója, az alkotóelemek együtt élnek, üde és zsibbasztó ízek kavalkádja. S ráadásul méretes adag. Már a zúzánál jóllaktam, de ebből nekiállnék még egy adagnak . . . Hatvannégy forintot fizetek. Utána kedvtelve nézgélem az étlapot. Szívesen ki- p lóbálnék még néhány ételt. Libamájjal töltött sertésszelet rántva, vadásztekercs, fokhagymás libacomb... Majd egyszer. Csak kérem, a tüzet ne hagyják kialudni. Ungar Tamás
