Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-03 / 232. szám

1985, október 3., csütörtök © HUSZEE*} Genetikai kutatások a halászatban A világ számos országá­ban fő táplálék a hal, amely fehérjékben gazdag, szénhid­rátokban szegény, ezért fo­gyasztása rendkívül egészsé­ges. Az 1950-es években a tengerek halászata — ahon­nan e táplálék jórészt szár­mazott — visszaesett, s ez­zel párhuzamosan fejlődött az édesvízi halászat. Magyarországon, amely fo­lyókban és élővizekben igen gazdag, a haltenyésztői mun­ka és a tavak, folyók lehalá­szása az 1960-as években kezdődött. Az 1970-es évek gyors fejlődése és exportsi­kerei után azonban az 1980- as évtizedben a halászat és kitermelő ágazatok már alig jövedelmezőek. Ami pedig a halhús fogyasztását illeti; ha­zánkban az éves statisztikai kimutatások szerint, még mindig kevés, alig tíz ki­logramm halat eszünk. A kutatásban viszont nincs megállás, megtorpanás. Elég ha csak a busa példáját néz­zük. Ez a kínai halfajta 1963-ban került Magyaror­szágra, s a honosítást, a ke­resztezést követően az 1970- es évek közepére lett belőle étkezésre és exportra alkal­mas, jó genetikai adottságú, a fogyasztás szempontjából kedvező tulajdonságú, gaz­daságosan tenyészthető hal­fajta. Ami pedig a kutatás-fej­lesztés anyagi forrásait illeti: minden anyagi, szellemi, technikai lehetőséget meg kellett ragadni és ez a hely­zet ma is ahhoz, hogy évről évre nagyobb eredmények születhessenek. Szűkös gaz­dasági helyzetünket tükrözi, hogy évente 7,7 millió forint jut a költségvetésből halá­szati kutatásokra. Emellé kétmillió forintot tesz saját bevételeiből, nyereségéből az ország egyetlen haltenyész­tési kutatóintézete, a Szarva­si Haki, s próbál a nemzet­közi kutatási élvonalban ma­radni. államilag elismert A kutatásra épülő terme­lés teremthette meg részben a folytonos előrejutás anya­gi, technikai, szellemi felté­teleit. Ennek tulajdonítható, hogy az utóbbi években több és más jellegű, a gyakorlat­ban is bevezetett kutatási eredmény mellett két ponty­fajta kapott állami elisme­rést, s terjedt el a nagyüze­mi termelésben, igazolva a tényeken alapuló feltétele­zést: halastavakban és fo­lyóvizekben gazdaságosan te­nyészthető, a betegségekkel szemben ellenálló, fogyasz­tásra kiválóan alkalmas. Egyébként éppen ezen jel­lemzők alapján nyerte el a Haki a pontytenyésztésért az OMÉK tenyésztési nagydíját. — Ez a kitüntetés — töb­bek között — egy hosszú évek óta végzett munka er­kölcsi elismerése — állapítja meg dr. Bakos János tudo­mányos kutató, az intézet fő­osztályvezetője, majd érve­ket sorol ennek igazolására: — A pontynemesítési kuta­tások Magyarországon az 1960-as évek elején kezdőd­tek. Konkrétan 1962-ben fogtunk hozzá a tógazdaság pontytermelő képességének javításához. A Magyarorszá­gon fellelhető összes fajtát azonos körülmények között szaporítottuk, megfigyeltük, hogyan növekedtek, haszno­sították a takarmányt. A kü­lönböző fajták egyenkénti megfigyelésekor olyan elté­réseket jegyeztünk le, ame­lyek lehetőséget kínáltak a tervszerű genetikai munká­hoz. Kiválasztottuk azokat a fajtákat, amelyek a legked­vezőbb élet- és növekedési képességet mutatták, s eze­ket 1965-ben kereszteztük. Végül így jutottunk el a 215- ös hibrid tükrös pontyhoz. Ez a halfajta 1979-ben ka­pott állami elismerést, míg a P—31-es pikkelyes 1983- ban. „Útban” az amerikai A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet a ’70-es évek végére a hazai halkutatás központjává vált. Sőt! az ENSZ Élelmezésügyi Világ- szervezete, a FAO félmillió dolláros támogatásával az in- terregionális akvakultúra európai központjává fejlesz­tették az intézetet. A Haki azóta helyet ad a fejlődő or­szágok szakemberképzésének. A szarvasi kutatók a FAO segítségével bejárták a nagy­világot és megismerhették más világrészek kutatóinak munkáját. Többek között Bhutánban egy ivadéknevelő tógazdaság építésénél mint szakértők működtek közre. A kutatási együttműködés keretében alakult ki a kapcsolat Ame­rikával, Ázsiával, Afrikával, s mint az interregionális központ, a Haki bekapcsoló­dott az információcserébe is. A közvetlen, kétoldalú mű­szaki-tudományos megálla­podás keretében — többek között — szovjet, lengyel és NDK-beli kutatókkal dol­goznak együtt hazai szakem­bereink. Létrejött a tenyész- anyagcsere, a tudományos eredmények átadása-átvéte- le, s technológiák kölcsönös meghonosítására is vállal­koznak. A kutatók egymás eredményeibe a társországok kutatóbázisain nyerhetnek bepillantást, tanulmányoz­hatják azokat. Éppen öt éve, hogy ame­rikai harcsákat szeretnének alkalmassá tenni — geneti­kai kutatásokkal, keresztezé­sekkel — arra, hogy termé­szetes vizeink kiváló hor­gászhalai legyenek. Itt kell megemlíteni a szovjet lénai tok nevű, a kecsegéhez ha­sonló, szálka nélküli fajtát, amely iparszerű feltételek mellett és halastavakban ne­velhető eredményesen. E két külföldi halfajtából — a ge­netikai kutatások eredmé­nyeként — keresztezett egye- deket most nevelik fel és ha­sonlóan, mint a ponty ese­tében, a fajták országos ter­jesztésére vállalkoznak. Versenyben a tükrössel A pontyhibridek sikeres te­nyésztését a fajta hazai ter­jesztése követte. Az intézet látja el a szaporítógazdasá­gokat szülőpárokkal. 1972 óta évente 1000—2000 ponty­anyát adtak el a szaporító­gazdaságoknak. Egy anya 1,5 millió ikrájából több száz­ezer életképes ebihal szüle­tik. Az intézet emellett mint­egy 800 hektár területen gazdálkodik, kétharmadát tavak foglalják el, s ezekben ivadék, növendék és fogyasz­tásra már alkalmas halak termelésére vállalkoznak. A módszer a kutatási eredmé­nyek gyakorlati mérésére, az összehasonlításra is lehetősé­get ad. A 215-ös hibrid tükrös pontyot az ország legtöbb haltenyésztő gazdaságában jól ismerik. A P—31-es most van elterjedőben. Eddig ex­portra főként tükrös pon­tyokból szállítottak. A fo­gyasztók ízlése is megosztott. Az azonban a tenyésztés so­rán kikristályosodott, ter­mészetes vizekben jobban fejlődik a pikkelyes, zsírtar­talma 2-3 százalékkal ala­csonyabb, s mint horgászhal is keresett. A tükrös pon­tyok rendkívül szépen fej­lődnek a mesterséges tavak­ban, ahol — gabonával, fe­hérjetakarmánnyal — etetik, míg a természetes vizekben ez a fajta lassabban éri el a megfelelő súlyt. Ami a kutatások gyakor­lati eredményét számokkal is jól kifejezi: ez a két hib­rid 20—25 százalékkal maga­sabb termelési eredményre képes, mint a Magyarorszá­gon tenyésztett hagyományos pontyfajták. Számadó Julianna A szerző felvételei Eladó Mercedesek Kiváló gazdaságnak kiváló gépek A Mercedes név máig sem veszített hírnevéből. Napja­inkban gigantikus óriássá fejlődött ez a vállalat, s a közút után a szántóföldet is igyekszik meghódítani. Erről és a Mercedes gépeinek eset­leges magyarországi értéke­sítéséről beszélgettünk Bácsi Vendellel, a Mercedes gyár TRAC-rendszerű szántóföl­di berendezéseket gyártó rész­leg vezetőjével. — ön szerint milyen lehe­tőség van a Mercedes trakto­rok magyarországi forgalma­zására? — A Mercedes csak akkor köt meg egy üzletet, ha az biztos sikert hoz, vagyis nem engedheti meg magának, hogy különböző okok miatt veszteséget könyveljen el. Európában Magyarországon van a legmodernebb nagy­üzemi mezőgazdaság, és egy ilyen kiváló gazdaságnak ki­váló gépek kellenek. Gazda­ságaikban a már üzemelő gé­pek, a Rába és a John Deere mellett, talán a Mercedes le­hetne a harmadik .. . — A Mercedes Benz trak­torok meglehetősen drágák. Nem jelent ez hátrányt az értékesítéskor? — Nem szabad csak az árat nézni, mert nem min­dig mérvadó. Ügy is mond­hatnám, hogy legtöbbször az a drága, ami olcsó. Azonban tudjuk azt is, hogy Magyar- országon kevés a fejlesztésre jutó pénz, kevés a valuta. A nehézségek leküzdésére kooperáció is szóba jöhetne. Évi 100—150 traktor eladásá­val jó üzletet köthetnénk, és ebben az esetben a magyarok vezetőfülkét gyárthatnának. A beruházás költségeit sem kellene teljesen átvállalniuk, hiszen a legdrágább beren­dezéseket a Mercedes szállí­taná. Egy másik lehetőség az lehetne, ha mezőgazdasági áruk ellenértékeként szállíta­nánk berendezéseinket. — A traktor önmagában még nem minden. Ahhoz megfelelő munkagépek is kellenek. — A Mercedes nagyon vi­gyáz a hírnevére, és ezért csak olyan munkaeszközöket használ, amelyek megütik a nemzetközi színvonalat. Ilyen például a Kleine, de nem feltétlenül célunk nyugati munkagépek alkalmazása ... — A közelmúltban befeje­ződött Agromasexpo-kiállítá- son az Önök standján láttunk egy igen érdekes gépet. Mon­dana erről is néhány szót? — Bizonyára az Unimog- ra gondol, amely gyakorlati­lag minden munkát el tud végezni, amit traktoraink, s emellett sokkal jobb a szállí­tóképessége. Saját platóján magasítóval négy tonna ter­ményt képes szállítani, és egyidejűleg két nehézpótko­csit vontat. Nagyon lényeges az is, hogy mindezt kevés üzemanyaggal teszi. — Vannak-e már magyar- országi tapasztalatok? Ki­próbálták-e a Mercedeseket? — A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézete összehason­lító elemzéseket készít. Egyébként az ország többi ré­szén üzemel már egy-egy traktor, így például Mező­hegyesen, Nagyhegyesen, Ka­puváron és Dalmándon. A mezőhegyesi kombinát vizs­gálati eredményei igen ked­vezőek. — Biztosítottnak látja Ma­gyarországon az üzemelési feltételeket? — Ha létrejön az üzlet, mindenképpen kívánatos lenne, hogy minden üzeme­lő helyről két traktoros, ter­mészetesen a Mercedes költ­ségén, a gyárban kéthetes tanfolyamon vegyen részt. Ezzel megelőzhetnénk a hozzá nem értésből eredő hi­bákat. A másik, ami nagyon fontos, hogy az ország több pontján konszignációs (al­katrész-) raktárát hoznának létre. Egyébként a fő alkat­részekre két év garanciát adunk. Ez a magyar viszo­nyok között igen kedvező, hiszen nem ritka az évi 2000—2500 munkaóra sem, ami másutt szinte hihetet­lennek tűnik. — Hol adják el a legtöbb traktort? — Az első helyen az NSZK, a másodikon Török­ország szerepel, utána Ang­lia, Franciaország és a skan­dináv országok következnek. Pekárovics Ákos Kender A Sarkadi Kendergyár az idei termésből 5 ezer 600 tonna kendert vásárolt fel. Erre a mennyiségre négy, kö­zelben gazdálkodó termelő- szövetkezettel kötöttek szer­ződést. A 650 hektárról ok­tóber első napjaiban az utol­só kéve kenderkóró is beke­rült a gyár területére Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom