Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-18 / 245. szám
1985. Oktober 18., péntek o EH2I2E2ÉHSzakszervezeti munka egy katonai szervezetben — Sokan furcsának tartják és megkérdőjelezik — mondotta Szathmári Miklós ezredes, a Békés Megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka — a honvédségen belüli szakszervezet létjogosultságát. Ez a kétely leginkább a csapatok vonatkozásában merül fel. Egy ilyen igazgatási szerv, mint a kiég., ahol az állománynak csaknem 70 százaléka polgári alkalmazott, és közülük mindenki tagja a szakszervezetnek, bizony a parancsnoki munkában nagyobb gondot kell fordítani az érdekképviseletre és az érdekvédelemre. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy itt parancsnoki intézkedés szabályozza a polgári dolgozók jogait és kötelezettségeit. A szakszervezeti bizottság nem a parancsnok ellen munkál, amikor valamelyik tagját védelmezi, hanem éppen ellenkezőleg; segítőtársként funkcionál. Az szb-titkár mindig kellően tájékoztatja az elöljárót olyan dolgokról, amelyek érintik az egész polgári állományt. Még mielőtt a katonai vezetés döntene, igyekszik közösen megbeszélni a problémákat, tennivalókat az érdekeltekkel. Ám, ha parancsban is megfogalmazódik egy-egy határozat, akkor az ellen már nincsen apelláta. Vagyis be kell tartani a játékszabályokat. Tekintettel arra, hogy a polgári állomány stabil, fegyelmezett, es kiegyensúlyozottan látja el feladatát, hosszú távon is bizton lehet számítani szakmai és közéleti munkájukra. A parancsnokságon működő szakszervezeti bizottság titkára Román Aladárné, akit ez év szeptemberében ismét" megválasztottak erre a tisztségre. A feladat nem volt ismeretlen számára, hiszen 1967 óta mindig betöltött valamilyen funkciót ebben a testületben. így például 1975 és 1979 között szak- szervezeti bizalmiként tevékenykedett, azután elnökké, majd pedig titkárrá választották meg. — Hozott-e valamilyen újat a legutóbbi választás? — Igen, éspedig a korábbi három helyett öttagú lett a szakszervezeti bizottság. Többségében új aktívák kerültek be a vezetésbe. Vannak, akiknek máshol volt a munkahelye. Bízunk abban, hogy más ötletekkel, elképzelésekkel is hozzájárulnak mozgalmunk változatosabbá tételéhez. Reméljük, ebben a ciklusban sikerül megvalósítanunk egy régebbi elképzelést: kapcsolatot szeretnénk teremteni az SZMT-vel. Jó lenne, ha ezentúl meghívnának egy-egy ülésre, ahol többek között tájékoztatnának megyénk aktuális feladatairól bennünket. Ugyanis mi a néphadseregi bizottság égisze alatt tevékenykedünk. Még ebben a hónapban kerül sor Budapesten a küldöttértekezletre, amelyen Pataki Eszter kolléganőmmel, mi ketten képviseljük szakszervezetünket. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy felkészülten vegyünk részt ezen a központi rendezvényen. — Milyen önöknél a szak- szervezeti élet? — Ránk is ugyanazok az elvek vonatkoznak, mint a civil szakszervezetekben, azzal a különbséggel, hogy itt nagyobbak a követelmények. A jogok is erőteljesebben érvényesülnek, mert a parancsnoktól számon kérik, hogyan tett eleget ilyen jellegű kötelezettségeinek. Nálunk parancsnoki intézkedés van, amely — úgy is mondhatnám — a kollektív szerződésnek felel meg. A polgári alkalmazottak jogait és kötelezettségeit egy külön kiadvány tartalmazza. A mi esetünkben nem is annyira az érdekvédelem, mint inkább az érdekképviselet játszik nagyobb szerepet. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos dolgokban azonnal állást foglalunk. Tegyük fel: például a felmentési időt kell meghatároznunk. A tervezetet ismertetjük és megbeszéljük a parancsnokkal, aki — mivel helyi jellegű kérdésről van szó — kellő mérlegelés után a saját hatáskörében intézkedik. Tudomásom szerint a munkahelyi döntőbizottságnak eddig még nem volt dolga, mivel nem hagyjuk, hogy a gondok odáig elfajuljanak. A szakszervezeti élettel kapcsolatban szeretném megjegyezni: taggyűlést évi két- három alkalommal tartunk, míg bizottsági ülést havonta. A napirendek egyharmadát központilag határozzák meg, a többit viszont mi magunk jelöljük ki. Erőfeszítéseink eredményének köszönhető, Román Aladárné szakszervezeti titkár Fotó: Gál Edit hogy a kinevezett polgári alkalmazottak létszáma a szerződésekkel szemben növekedett. Jónak tartjuk azt is, hogy a Közalkalmazottak Szakszervezetének IX. kongresszusát követően a bérek nálunk is emelkedtek. A pártszervezettel és a KISZ- szel szintén együttműködünk. — Milyen a szakszervezeti tisztségviselők elismerése, és milyen egyéb juttatásokat, kedvezményeket vehet a tagság igénybe? — Sajnos, a SZOT-tól szakszervezti munkáért még senki sem kapott itt elismerést. Azt mondják, kevés erre a lehetőség. Ugyanakkor a ■ polgári alkalmazottak közül többen vehették át a Haza Szolgálatáért Érdemérem és a Honvédelmi Érdemérem különböző fokozatát. Minden évben találkozót szervezünk nyugdíjasainknak, valamint gyermek- és nőnapi ünnepségeket rendezünk. Sérelmesnek találjuk azt, hogy szak- szervezeti vonalon minimális a beutalós lehetőségünk. Viszont az utóbbi években a kinevezett polgári alkalmazottak már elmehettek HM- üdülőkbe. Az évi 50 százalékos egyszeri utazási kedvezményt általában mindenki igénybe veszi. Jónak mondhatók a munkahelyi körülmények. A Honvédelmi Minisztérium 200 ezer forint kamatmentes kölcsönnel támogatja a lakásépítőket, s ugyanakkor a szolgálati lakáshoz jutást is segíti. Ehhez, valamint a parancsnoki, szociális és egyéb segélyek elbírálásához természetesen szakszervezetünk véleménye is szükséges. A rendezvényekkel, jutalmazásokkal összefüggő kiadásainkat a jóléti alapból fedezzük. Bukovinszky IstVán Burkolat gumihulladékból Tornatermi szőnyegek, sportpályaborító • rétegek nagybani előállítását kezdték meg a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában. A műanyag- és gumihul- ladék-őrlemény felhasználásával készült vízhatlan, rugalmas, kopásnak, ütésnek, időjárásnak ellenálló burkolóanyagból eddig mintegy kétezer négyzetméternyit próbáltak már ki az ország különböző sportlétesítményeiben. A tapasztalatok és a várható kereslet alapján a következőkben évente 15 ezer négyzetméternyi helyszíni öntésre alkalmas és kétezer négyzetméternyi előre gyártott, szabható, ragasztható burkolóanyagot készítenek. Az új termék az atlétikai és teniszpályák, tornatermek borításán kívül beton járdalapok helyettesítésére és rezgéscsillapító üzemi utak kiépítésére is alkalmas. Gyártására évente mintegy kétszáz tonna hulladékot használnak fel a nyíregyházi üzemben. A lehetőségek azonban lényegesen nagyobbak: csak Nyíregyházán ezertonnányi ilyen célra használható hulladék keletkezik évente. „Vágóhíd” a sínek között Robog a gyors Szombathely felé. Hétvégi, „tömött” vonat. Székesfehérvár után a Bakony-széli dombok között kanyarog a szerelvény. Várpalota után hirtelen a kerekekre tapadnak a fékek, csikorogva áll meg a szerelvény a nyílt pályán. Megszoktuk már a várakozást, az utasok békésen pislognak az októberi napfénybe a nyitott ablakokon át, melyeken keresztül furcsa illat tódul a kocsikba. Izgatott kiabálás hallatszik a sínek mellől, egyre többen dugják ki fejüket az ablak nyílásán, majd rövidesen a fél szerelvény kiürül. Az erősebb idegzetűek közelről is szemügyre vehetik a nem mindennapi látványt, a mészárlást ... A közeli yasúti átjárón téblábolt vagy legelt (?), netán a piroson ballagott át a közeli falu birkanyája, s mivel az átjáró előtt némi kanyarulatot követ a sínpár — így a vonat is —, a birkák nem gyaníthatták, láthatták a közelgő veszélyt. Hogy milyen rombolást tud végezni egy száz kilométer per órás tempót diktáló gyors, azt inkább nem részletezem. Látványát senkinek sem kívánom. A lényeg az állatállomány drasztikus csökkentése: mintegy 60 —70 birka lelte halálát a sínek között, mellett. Nagy részük darabokra szaggatva ... A köpcös kalauz intézkedett, s a humorérzéke sem hagyta el: — No, egy hétig lesz mit enni a falunak! — A sínekhez néhány méterre fekvő faluból egy percen belül ott volt a rend őre. Legkésőbb a juhász érkezett — a legelő felől —, hóna alatt egy aprócska, vélhetően nyájőrző kutyával. A MÁV adta papír aláíródott, rá pecsét került. — Nem történt semmi emberek, szánjanak fel, indulunk! — füttyentett a köpcös. Elfoglaltuk helyeinket, és a gyors máris futott tovább ... Csak a birkák maradtak .. . — oké — Egy „kosár” jól eladható ivadékkal A Hidasháti Állami Gazdaság előbb — 1979-ben — a Biharugrai Állami Gazdaságot vette át az ott már hagyományos kaesatenyész- tés'sel, halászattal. Csupán 1982-től bérli a helyi téesztől a szarvasmarhatelepet. Az évek a gazdasági útkereséssel egyre gyorsabban teltek, a nyereség forintjai csak lassan gyarapodtak. II kacsa haszna A halászati gazdaságtól örökölt öreg Volga nehezen győzi a telepek közötti ká- tyús utakat. A fiatal kerületvezető büszkén mutatja a határszéli birodalmat, ahová az itt élőket köti a sors, a jövő. Mert optimistán vallja Mikics Imre, hogy köny- nyebb ezután sem lesz, de lassacskán jobb mégis ... — Két évvel ezelőtt mindössze 400 ezer forint volt a kacsatartás, -nevelés nyeresége. Tavaly remek évünk volt, s csaknem 4 millió 300 ezer forint a haszon. Ennek a kis ágazatnak az eredménye a 350 férőhelyes sertéstelepével vetekszik. így az ágazatok közötti versenyben — amit egy hektárra vetítve számítanak ki — a kacsatermelési ágazat lett az első. Az utóbbi esztendőkben sikerült elérni, hogy egy kacsa az évi átlagos 110 tojás helyett 140-et tojjon és a keltetési arány is eléri az országos átlagot. Ügy látjuk — vélekedik a kerületvezető —, hogy ezek az eredmények még javíthatók. A kacsatartás a foglalkoztatás szempontjából is sok előnnyel jár. Áprilistól szeptember közepéig tart a keltetési és nevelési szezon, ez idő alatt felneveljük amint- egy 800 ezer naposkacsa felét, a többit napos korban értékesítjük. Ezután pedig a dolgozók jövedelmét kiegészítő kacsatömés ad munkát az őszi hónapokra. A hízott kacsát elvéreztetve, megpucolva értékesítjük Budapesten és a környező településeken. Űjabb jövedelemkiegészítő, a gazdaságnak pedig bevételi forrás a téli csirkenevelés: 35—40 ezret vesz át a feldolgozó üzem. Kispontypiac A kerületvezető elkísér bennünket a kacsatelepre, ahol jöttünkre az egész farm az udvar túlsó vége felé indul, fütyülnek a fotózásra. Kollégánk azért lencsevégre kapja a tollászkódókat, majd — kihasználva az alkalmat — az ivadéknevelő tóban csónakból próbálunk pontyokat fogni döbóhálóval. — Most etettük meg őket. Ott a karótól balra találnak belőlük — igazítanak el bennünket a gondozók. A csónak csendesen siklik, de a halak a vízáramlásból megérzik: közeledünk. A dobóháló repül, s máris a kosárban a sok apró ponty. — A kifejlett ponty piaca nem a legjobb, ezért az első nyaras ivadékokat értékesítjük. A fogyasztásra szánt halat akkor adjuk el, amikor megveszik, többet nyáron és kevesebbet ősszel-télen. Így a halászat nem lesz veszteséges, ugyanis nálunk költségesebb felnevelni a halat, mint a Dunántúlon. Ott kilónként 15—20 forinttal olcsóbban termelnek pontyot és más halfajtákat, mert a környezeti és talaj adottságok kedvezőbbek, s a költségeket csökkenti az is, hogy — mivel völgyzáró gátas tavaik vannak — nem fizetnek vízdíjat. Ez utóbbi összeg egyébként a mi költségeinket 4—4 és fél millió forinttal növeli. — Évekkel ezelőtt már vihart kavart nemcsak a szakmát értők, de a lakosság körében is, hogy szinte erőltették a növényevő halak fogyasztását. E kínai halfajta már 20 esztendeje honos nálunk, s- a ’70-es évek legjobb exportterméke volt. Van-e jövője? — Nem kell a busa, ezért a mi kerületünkben is 10— 15 százalékra esik vissza a termelése, pedig korábban a halhozam több mint egyharmadát adta. Tartása viszont indokolt, mert gátolja, az algaszaporodást, segíti a ponty növekedését. A . halászatban tehát már a jövő év kedvező kilátásokkal kecsegtet. Az ágazat 8 százalék támogatást kap, ebből, valamint a halkitermelés csökkentéséből az értékesítés időbeli széthúzásából, az ivadékeladásból eredően nyereségessé válik az ágazat. Több tejet! Erre törekszenek az 1982 óta a helyi téesztől bérelt szarvasmarhatelepen is, ahol 280 tehén adott egyenként átlagosan 5 ezer 980 liter tejet 1984-ben. A telepen minden hagyományos, a tartás, a fejési technológia, de a bérleti viszony miatt beruházni kockázatos. Így az adottságok ismeretében törekszenek arra, hogy az idén 6 ezer 100 literre növekedjék a tejhozam. Ahogyan Kovács József, a Hidasháti Állami Gazdaság igazgatója fogalmazott, a 6 ezer 700 literes tejtermelési átlagban ennek a telepnek is szerepe van. Az ő eredményeikkel együtt érték el tavaly — a keresztezett állománnyal — az országos 2. helyezést. Biharugrán a gazdasági átlagnál ugyan alacsonyabb a jövedelmezőség, de a jövő évi szabályozás ismeretében várhatóan Kedvezően alakul majd az egy tehénre jutó ágazati eredmény. A szarvasmarhatelep mindennapos gondjainak megoldásában — csakúgy, mint a halászatban — a biharugrai szakemberek, s a vállalati tanács közösen alakítják ki a stratégiát. Keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel már jövőre elérhetik, hogy nem kell az állami gazdaság más ágazatainak jövedelméből a biharugrai hiányt pótolni. Számadó Julianna A 12 ezres kacsaállomany egy része a nemrég épült modern ól udvarában ' Fotó: Fazekas László Ilyen itt még nem volt... Felfelé ívelő pályán a biharugrai kerület
