Békés Megyei Népújság, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-17 / 244. szám

1985. október 17., csütörtök Iskolatelevízió, mint a 48. feltétel Ha Békés megye 115 álta­lános iskolájában rákérdez­nénk az ITV műsorainak hasznosítására, 115-féle meg­oldásról (vagy éppen megol­datlanságról) hallanánk. így — a kevermesi pillanatfelvé­tel — csak módjával és «egyes részleteiben alkalmas általá­nosításra. De a gondok több­sége, ami e riportban megfo­galmazódik, csak kevés is­kolát kerül el. Nem csak „okítanak” Anélkül, hogy visszaka­nyarodnék Ádámhoz és Évá­hoz, még elöljáróban meg kell említenem : az iskolatele­vízió hosszú évek óta köz­oktatásunk szerves részévé váll. s néhány esztendeje — követve az új tanterveket — megújult. Műsorideje a Ma­gyar Televízióban jelentéke­nyen megnőtt, s az ITV szer­kesztősége kitűnő sorozatokat indított hódító útjára, idén különös nagy választékban. Hogy ne beszéljünk rébu- .szokban: az ő ..fennhatósá­guk” alá tartoznak az osztá­lyokhoz, tantervekhez szoro­san kapcsolódó oktatófilme­ken túl a pályaválasztást se­gítő, a. pedagógiai kultúra terjesztését szolgáló soroza­tok. a tantárgyi vetélkedők, a Deltácska, és még sorol­hatnám. ha hozzájuthattam volna egy pontos tájékozta­tóhoz. De sajnos, mindössze a televízióban három hete el­hangzott ITV-tanévnyi tóra támaszkodhatom a jövő mű­sorújdonságait illetően. No. de én már alaposan kinőttem az általános is­kolai korból. így számomra bőven elegendő a napilapok­ban megtalálható, rövidke tá­jékoztatás. Az iskolák tan­testületei viszont aligha ér­tenek egyet kijelentésemmel, tekintve, hogy az ITV adá­sainak felhasználását nekik — a MÁV menetrendjéhez hasonló pontossággal — kell(ene) megtervezni. S az iskolák már eljutottak oda. hogy szívesen élnek az ITV által kínált segítséggel. Már csak azért is, mert ezek a műsorok végre nemcsak ..okítanak", de szórakoztat­nak, gyönyörködtetnek is. Beszélgetésünket a kever­mesi általános iskola kisdi­ákjai is ezzel kezdték. Lelkes nézők — Én még a feleletembe is belefűzöm a tévében lá­tottakat. Mint tavaly a gra­vitációs mezőről készült fil­met is — mondta lelkesen a hetedikes Bicski Zsolt. — A tévéműsor egészen együtt halad az iskolai tan­anyaggal. Mikor II. József­ről tanultunk, aznap este a kettesen megnéztem Németh László II. József című drá­májának tévéjátékát. — Az nem volt iskolaté­vés ... — próbálom kiigazí­tani az eminens kinézetű Tarr Jóskát. — Az nem baj — legyint —. de pont passzolt. És tet­szik tudni, még a Családi kört is nézem. Most egv sze­relmi történetről szól, a fia­talok összeházasodtak, de egyik lakásból a másikba mennek, mert a lány olyan herdálós. A Családi kör törénetei egy tizenkét éves buksiban feldolgozva. Alig tudom a mosolyom ' elrejteni. Aztán kezdek jobban figyelni. Egy­re érdekesebb, árulkodó ér­telmezések következnek. Visszakozom, mert úgy vé­lem, még az osztályfőnöki órákon is érdemes lenne a látottakat megvitatni. Segí­tene a gyerekek egyéniségé­nek és környezetének a megismerésében. De van-e rá mód és idő? Azért jutott idő e rövid eszmefuttatásra, mert a há­rom gyerek szinte egyszerre kezdte mesélni, mit látott az iskolatelevízió műsoraiból az elmúlt években. Pontosan idéztek, még a szereplők ne­véről sem felejtkeztek el. Lelkes és rendszeres nézői az ITV-műsoroknak. De vajon, az iskolában van-e módjuk a délelőtti műsorok feldolgo­zására ? — Ha az első, vagy máso­dik órára esik a fizika, akkor mindig megnéztük a kísér­tés filmeket — mondta az ugyancsak hetedikes Boda Bernadett. —- A fizikaelőadó­ban van tévé, s a tanár bá­csi szívesen bekapcsolja. Sőt, gyakran házi feladatnak is kapunk ITV-műsorokat. Megnéztük így a matema­tikavetélkedőt tavaly, aztán délután mentek a rajzórák is. A tanárok rákérdeznek órán. mert a műsor együtt halad a tananyaggal, és színes, ér­dekes is. A föld kialakulá­sáról szóló környezetisme- reti sorozatot szerettem a legjobban. A gyerekek még beszámol­tak arról, hogy a szombat délelőtti ismétléseket . sosem szalasztják el, inkább úgy ügyeskednek a rájuk váró házi munkával, hogy akkor­ra készen legyenek. A „ha”-k Az iskolai munkarend be­osztása már nem megy ilyen egyszerűen. Az okokat az is­kola igazgatónője, Nagy Im- réné fogalmazza meg. — Az Iskolatelevízió ko­rábban szeptember első he­tében küldte meg a progra­mot. Ez sem volt tökéletes megoldás, mert az iskolák augusztus utolsó hetében már elkészítik az órarende­ket. A gyakorlat eddig az volt. hogy közöltük a gyere­kekkel : úgy számítsanak, ez az órarend csak ideiglenes, ha megkaptuk az Iskolatele­vízió programját, felborít­juk az egészet. Idén ezt sem tudtuk megcsinálni. mert máig sem érkezett meg. Most ugyan elhangzott a te­levízióban egy felhívás, hogy akinek szüksége van rá, ren­delje meg külön, de ezt én nem tartom valami helyes megoldásnak. Az ITV órarendbe illeszté­sének bonyolult hadművele­téről az igazgatónőt meg­előzve a „kivitelező”. Ham­mer Gizella igazgatóhelyet­tes csak annyit mondott: — Egy ismerősöm felajánlotta, hogy számítógéppel segít az órarend összeállításában. De csak 35 megkötésig. Hát ná­lunk 47 volt, az ITV lett vol­na a negyvennyolcadik. Igv maradt a saját kútfő . . . — De nézzük a „ha”-kat — vette vissza a szót az igazgatónő. — Ha sikerül is időben programot kapni, az iskolának nincs annyi készü­léke, hogy minden osztályba jusson, öt épületben taní­tunk, és mindössze tíz tévénk van. Ebben benne van egy antik Duna készülék is. — Jó, de ajánlották, ve­gyék videóra az adásokat, s vetítsék le később — vetet­tem közbe. — Ne vicceljen! Az újtele­pi iskolában, ahol most ké­szült el a központi fűtés, nincs fűtőstátuszunk, s azt sem tudom, mi lesz. Ez fon­tosabb, mint a videó, amiről egy falusi iskola egyelőre nem is álmodhat. Pedig na­gyon jók az ITV-adások, szí­vesen építenénk be a mun­kánkba. Színesen dolgozza fel a tananyagot, s a gyere­kek is szívesen nézik. A kö­rülmények miatt átmeneti megoldást választottunk. Próbáljuk házi feladatként feladni, néha a napköziben is megnézik a gyerekek. Csakhogy míg az egyik cso­portban, ahol elsőtől harma­dikig tanulnak a gyerekeink, ott megoldható, de a másik csoportban már nehezen. Oda ugyanis a negyedikestől a nyolcadikosig 32 gyerek jár. — Akkor mi lenne a meg­oldás? — Ha minden tanterem­ben lenne televízió, s ha idő­ben megkapnánk a progra­mot, hogy beilleszthessük az órarendbe. S a videó? Azzal azt is megoldhatánk, hogy az érdekesebb részeket, soro­zatokat a tanítási órán kívül is feldolgozhassuk, akár a párhuzamos osztályok együt­tes részvételével is. És az is jó lenne, mint a hangszala­goknál. ha kapnánk egy pon­tos tematikát a műsorokról, hogy előre felkészülhessünk. Idén a kitűnő történelmi leckéket csak a korrepetálási időszakba tudom beiktatni, de ezt sem lehet túlzásba vinni, mert igen sok nálunk a túlóra. Két kolléga is hi­ányzik. Végül az is nagy se­gítség lenne, ha legalább egy tévészobánk lehetne. De nincs. Szóval ennyi „ha" van nálunk, ami miatt saj­nos, csak hellyel-közzel hasz­nálhatjuk az egyébként ki­tűnő ITV-s műsorokat. B. Sajti Emese Az évszázad régészeti lelete flgyaghadsereg a föld alatt A tudományos világot ért­hetően lázba hozta az a pá­ratlan lehet, amelyre Kína Senhszi tartománya székhe­lyének, Hsziannak a közelé­ben bukkantak véletlenül, kútásás közben. Víz helyett egy üreget találtak, s benne az emberiség történelmének egyik legfantasztikusabb ré­gészeti leletét: harcosok, lo­vak és szekerek terrakottá­ból készült életnagyságú szobrait. A lelet csupán egy kilomé­terre van Csin Si Huang-ti („Az Első”) császárnak (i. e. 259—210) a sírboltjától. Ö volt az, aki az ország egyesí­tése végett leromboltatta a fejedelemségek között emelt falakat, az északon támadó hunok elleni védekezésül megépítette a Nagv Falat, megkezdte a Huanghót és a Jangcét összekötő Nagy-csa­torna építését, utakat és csa­tornákat építtetett, egységesí­tette az írást, a mértékeket és a naptárt. A falusiak bejelentése nyo­mán megindult ásatás köz-, ben egy 210 méter hosszú és 60 méter széles föld alatti üregnek a körvonalai bonta­koztak ki. A feltárás első időszakában 1000 négyzetmé­teres területen 520 katonaszo­bor és huszonnégy — szin­tén életnagyságú — lószobor került elő. A szakértők sze­rint összesen mintegy 6000 agyagfigura rejlik az üreg­ben. Az alakok jó állapotban vannak, teljesen élethűek, ar­cukat, fejüket, derékszíjukat, bokavédőjüket, csizmájukat a legapróbb részletekig kidol­gozták. A legmeglepőbb az. hogy mindegyik arc portré­szerű, egyedi. Az egyik öreg katonát az összevont szemöl­dök és az összeszorított aj­kak jellemzik, egy másiknak ívelt a szemöldöke, élénk a tekintete, egy harmadiknak göndörödő bajusza van, s úgy tekint a több mint két­ezer évvel fiatalabb kutató­ra, mint aki nem törődik a csatán reá leselkedő halál­lal. Egyik-másik figurába be­vésték a készítő mester ne­vét. A modelleken és a föl­dön bíborvörös,'vörös, rózsa­színű. kék, sárga, zöld. na­rancs, fekete, barna, szürke és fehér festéknyomok arra mutatnak, hogy a szobrokat színezték. A vizsgálatok szerint a föld alatti agyaghadsereg üre­gét erős fagerendázat tartot­ta, de az egy nagy tűz nyo­mán beomlott. A régészek a téglalap alakú csarnok keleti végén kezdtek dolgozni. Fel­tártak öt lejtős lejáratot. Ezek vezettek abba a terem­be, ahol elsőként olyan ka­tonákra bukkantak, akik har­ci alakzatban, hármas sorok­ban keleti irányban állnak. Három katona — egy az első sor közepén és egy-egy a két szélén — nyilván pa­rancsnok volt. Éz az íjpus­kával. kézi íjjal és tegezzel, tehát könnyű fegyverekkel felszerelt csapat lehetett az előőrs. Őket követte a derék­had, a szorosan felsorakozott gyalogság, amelynek sorait megszakították a négy-négy lóval vontatott szekerek. A legtöbb gyalogos fegyvere lándzsa vagy alabárd, többe­ké valamilyen rövid nyelű szúrószerszám. A harcosok egy részén katonaruha van, másokon páncél, A lovak fü­le előreszegeződik, a söré­nyük göndör, a farkuk be van csavarva, talán hogy könnyebben tudjanak galop­pozni. E harcosokat az észa­ki és a déli oldalon kettős so­rokban elrendezett, kifelé forduló oldalvéd vigyázta. A hadrend szimmetrikus, jól szervezett elrendezése, a fegyverzet, a lovak, a sze­kerek, mind-mind a császár légióinak erejét, fejlettségét tanúsítják. A jó , állapotban levő bronzfegyverek — egye­bek között nyílhegyek, tőrök, amelyek ma is fényesek és élesek —, a sok íjjpuska ar­ra mutatnak, hogy ezek a fegyverek széles körben vol­tak elterjedve Csin .Sí Hu­ang-ti idején. Az üregben ta­láltak még vasból készült mezőgazdasági eszközöket, arany-, csont-. len-, se­lyem- és bőrtárgyakat is. A császár sírját még nem tárták fel. A történelmi ada­tok szerint a sírt jóval az uralkodó halála előtt kezd­ték építeni, s szinte bizonyos, hogy a terrakotta hadsereg elkészítése kapcsolatos volt Csin Si Huang-ti temetésé­nek előkészületeivel: sírmel­lékletnek szánták őket. H. Zs. HANGSZÓRÓ Hazaszeretetből jeles Szégyen vagy nem, mindenesetre tény, hogy nem tarto­zom a korán kelők táborába, így a kora reggeli rádióhall­gatókéba sem. Most vasárnap azonban úgy alakult, hogy már hét körül javában szólt a rádió, és a fél nyolctól a Kossuth adón elhangzó beszélgetések, nyilatkozatok egyre inkább lekötötték figyelmemet. Baráti kör címmel Kispista István szerkesztő-riporter külföldön élő magyar mezőgaz­dászokat szólaltatott meg. A műsor apropója a szakembe­rek közelmúltban rendezett budapesti találkozója volt, amit a Magyarok Világszövetsége szorgalmazott és hozott létre. A műsornak nem a szakmai jellege fogott meg igazán, hiszen nem vagyok mezőgazdász, de azt hiszem, nem is a mezőgazdaság iránt érdeklődőknek, az agrártudományba beavatottaknak szólt elsősorban. Mert miről vallottak a kérdezettek? Természetesen elmondták véleményüket Ma­gyarország mezőgazdaságáról, a hatalmas fejlődésről, a szép eredményekről, valamint az ellentmondásokról. El­mondták, hogyan látják hazánk társadalmi fejlődését, át­alakulását távolról, kívülről, ám mégsem a külső szemlélő látószögéből. Meggyőzően fejtették ki, hogy mennyire közel áll hozzájuk ez az ország, hogy hazánkat hazájuknak vallják. Törődéssel, szeretettel figyelik eredményeinket, gondjainkat. Többnyire hosszú évek, évtizedek óta Magyarországtól távol élő, s főleg idős embereket hallhattunk megnyilat­kozni a Baráti kör műsorában. Gyermekkorukat, ifjúságu­kat, régi barátaikat, elveszített családtagjaikat, ismerős pusztákat, fákat, fájó-kedves emlékeket idéztek. Hangjuk gyakran — s ez érthető — nem volt mentes az elfogult­ságtól, a rajongástól, a pátosztól. De őszinte volt és igen figyelemre méltó. Hazaszeretetből, magyarságtudatból jeles. Téma: az egészségügy Bevalljuk, vagy tagadjuk, az egészségünk mindannyiunk­nak drága. Mégis, amíg nincs baj, betegség, figyelmeztetés, addig nem törődünk vele, vagy legalábbis nem kellőképen. Az utóbbi években a magyarországi egészségügy fejleszté­se kiemelt feladat. Az eredmények jelentősek, de még mindig nagyon kevés a megfelelő felszereltséggel működő kórház, rendelőintézet, szakorvosi ellátás. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese ország- gyűlési felszólalásában hangsúlyozta, hogy nem csak a be­tegekkel kell törődni. A legfontosabb cél az egészség meg­őrzése, a veszélyeztető tényezők számának csökkentése le­gyen, s harmadsorban a gyógyítás. „Gyógyítani már tu­dunk, de meg kell tanulni azt is, miképpen lehet kevesebb a gyógyítandó" — mondta a kormány elnökhelyettese. A Rádiónapló legutóbbi adásában dr. Hutás Imre, az Egészségügyi Minisztérium állaijititkára válaszolt a hallga­tók kérdéseire. Hol tartunk ma a kórházépítési és rekonst­rukciós programban? Mi valósítható meg — reálisan mér­legelve a helyzetet — a megelőzés, gondozás és gyógyítás harmóniájából? A kérdések főleg hétköznapi gondokra, a betegellátás körülményeire, a kórházi férőhelyekre, beuta­lásokra vonatkoztak. Az embereket nyugtalanítja a közép­korú férfiak magas halálozási aránya, a húszezrelék körüli csecsemőhalandóság. Szó volt a közvéleményt különösen foglalkoztató, dühítő, egészségügyünkre sajnos igen jellem­ző etikai gondokról. De hallhattunk a hazai orvosképzésről, illetve a készülő egészségügyi törvényről is. Rádiószínház Zűrzavar, reménytelenül elrontott sorsok, fura figurák — Oleg Szoszin kétszemélyes darabja, A levél a szovjetunió­beli gyári hétköznapok valóságából merített, méghozzá igen kritikus, mélyreásó szemmel. A szerzővel nem csak most hétfőn este ismerkedhetett meg a magyar rádióhallgató. Tavaly ősszel ugyancsak a Rádiószínház mutatta be A le­genda születése című történelmi paraboláját. A levél „anyaga” nem a történelem, nem is a mitológia, hanem a mai világ, korunk átlagemberével, s annak konfliktusaival. Az egyfelvonásos színmű rádióváltozatában két üzemi diszpécser nyomoz a reggeli órákban a munkanaplóban ta­lált szerelmes levél ügyében. Vajon ki írhatta? És kettő­jük közül kinek? Mindenkit felhívnak telefonon, aki csak gyanús. A levél kapcsán, vagy azt éppen titkolva sok min­den szóba jön: a munka, a gyár, a magánélet. A párbeszé­dek elgondolkodtatok, olykor meghökkentők. A rádión ke­resztül is sikerül, ami a legjobb színházak sajátja: tükröt tartani elénk. Ilyenek lennénk? Nem szabad, hogy ilyenek­ké legyünk! Niedzielsky Katalin Hogy sikerült? Bár még nincs vége az 50 százalékos könyvvásárnak, arra voltunk kíváncsiak, hogy egy nagyközségben ed­dig mik a tapasztalatok. — Nem a legjobbak — mondja Csákó Gábor, a me- zőberényi Művelt Nép könyvüzlet vezetője — pedig már csak néhány nap van hátra 19-ig. Elsején kezdtük a félárú eladást, nem számí­tunk többre 40 ezer forint­nál. Ennek viszont pont a kétszeresét értük el a télen. — Semmi sem véletlen, mi lehet a csökkenés oka? — Talán az is, hogy ná­lunk egyébként is jó a forga­lom. Az éves átlagkészletünk 1,2 millió forint, hanglemez­zel, tankönyvvel együtt, s az éves forgalom 3 milliós. Azért féláron vásárolni, min­dig jól jön ki, csak ez a mos­tani időpont nem volt sze­rencsés, a nyár is jobb lett volna. — Nem az előzetes propa­ganda hiányzott? — De. Nagyon is. mert a téli vásárt jócskán segítette, hogy előtte a rádió és a- tévé is foglalkozott vele. s ezáltal több millióan értesültek ró­la. Most ez elmaradt, s csak akkor tudták meg az embe­rek. mikor megkezdődött, és úgy, hogy aki elment a bolt előtt, meglátta. — Mi mindenből lehetett választani? — Kevés ifjúsági és me­séskönyvből. mert az enged­mény nélkül is kapós. Jól jártak viszont, akik vártak a drága műveszeti albumok és könyvek vételével, mert most szép összeget megtakaríthat­tak. Nem lehet panasz a szépirodalomra sem, akár a mai írók, akár a klasszikusok tekintetében. Az utóbbiakat kapkodták is. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom