Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

1985. szeptember 7., szombat NÉPÚJSÁG Félfás dugványozás AUTÓ — MOTOR KERT, HáZTÓII Dugványozással szaporítva lassabban kapunk telepítésre alkalmas növényt. Egysze­rűbbnek tűnik megvenni a szaporító anyagot a faiskolai lerakatban, mint otthon baj­lódni vele, azonban az egyre emelkedő árak mégis indo­kolják, hogy magunk állít­suk elő a növényt. Ehhez tu­lajdonképpen nem kell be­fektetés. A nagyszemcséjű perlitet, vagy a folyami homokot és a rostos, de közömbös pH- jú tőzeget be kell szerez­nünk. Ez a gyökereztető közeg. A félfás dugványozás leg­optimálisabb ideje augusz­tus—szeptember. ■ A fenyők esetében az idő kitolódik tél­re. A leander, az egyszerű és tarkalevelű fagyai, a ta- mariska, a rozmalinglevelű fűz, maga a rozmaring is, a szomorú fűz. a japán birs, a borbolyák, a Juniperus, Thuja, Laurocerasus igazán jól félfás dugványról szapo­ríthatok. Az olyan hajtás­ról szedjük a dugványt, amelynek növekedése már befejeződött. Egyes lomblevelű örökzöl­deket, mint például a Buxus. az Euonymus fortunei var, radicans és E. japonican kecskerágó fajok, valamint a Hedera (borostyán) fajok a kert árnyékos, félárnyékos és párásabb zugában a sza­bad ég alatt is meggyökere­sednek. A fenyőféléknél a gyöke- res'edés 2—6 hónapot is igénybe vesz, a lomblevelű örökzöldeknél és a lombhul- latóknál ez jóval rövidebb. 3—6 hét. Többnyire csalha­tatlan jele a gyökeresedés- nek, ha a dugvány új leve­let hoz. A félfás dugvány­ról szaporított növényeket a szaporítás kezdetétől számí­tott második, de inkább a harmadik évben lehet állan­dó helyükre ültetni. A félfás dugványozásnál szakított dugványt készít­sünk. tehát ne vágjuk késsel vagy ollóval, hanem szakít­suk a dugványt. A tépésnél. szakításnál általában a dug­vány alján egy kis, kétéves talprész is marad. Ezt éles késsel vágjuk simára, de ne távolítsuk el! A lombos hajtásról az al­só leveleket vágjuk le, a fel­sőket felére kurtítsuk meg. A dugványok hossza 5—15 cm legyen. Az ültetés mély­sége a dugvány hosszának a fele. Berakás után ujjunkkal gondosan tömörítsük a dug­vány körül a talajt, majd alaposan öntözzük meg. A gyökeresédésre nézve igen kedvező ha a talaj hőmér­séklete 15—20 fokos, a leve­gő hőmérséklete pedig 2—4 fokkal alacsonyabb a talaj hőmérsékleténél. Lehet cserépbe, műanyag tejfölös poharakba is (előző­leg ki kell lyuggatni), dug- ványozni. Egy-egy cserépbe 2 dugványnál többet ne ül­tessünk. A cserép aljába tápanyagban gazdag talaj vagy komposzt kerüljön, a felső réteg pedig legyen tisz­ta homok. Amikor a gyöke­rek elérik a tápanyagban gazdag talajt, észrevehetően nekilendül a fejlődésük. A módszernek nagy előnye; hogy a növények így kevés­bé sínylik meg az átültetést. A szabadban lassabban gyökeresednek a dugványok, ha fólia alagutat húzunk fö­léjük, az egyenletesebb hő­mérsékleten a gyökeresedés is gyorsabb. Leandert úgy is meggyö­kereztethetünk, hogy a fél­fás dugványt egy pohár víz­be tesszük, a vizet két na­ponként cseréljük. Becsere- pezni akkor kell, ha a gyö­kerek már bámulni kez­denek. A lassan gyökerező növé­nyeket nem hagyhatjuk tél­re a szabadban. A fiatal nö­vények fagyérzékenyek. Ezért ezeket világos, de fagymen­tes helyen, például fűtött ve­randán, világos előszobában teleltessük. Ha nincs módunk bevinni, vagy nincs alkal­mas helyiségünk, a növénye­ket cserepestül süllyesszük a földbe és takarjuk 30 cm vastagon félig érett kom- poszttal, vagy szalmával, esetleg tőzeggel. Tavasszal a védőréteget távolítsuk el. Tamás Enikő Gépjárművek biztosítékai A gépjárművek villamos berendezései néha bizony felmondják a szolgálatot. Nem kell egy készüléket mindjárt ízeire szedni, ha nem működik. Nagyon- sok­szor a biztosíték kiolvadása leállítja a működését. A gépkocsi villamos háló­zatának olvadóbiztosítékait csoportosan helyezik el. Ezért mindig bizonyos készülékcso­portokat kötnek egy-egy biz­tosítékra. Külön biztosít­ják mindegyik országúti és mindegyik tompított fényszó­ró izzószálát. Egyébként úgy válogatják össze a közösen biztosítandó készülékeket, hogy egyidejű működésük valószínűsége a legkisebb le­gyen. Jó tudni, hogy a gyúj­tás, a motorindítás és a di­namó (generátor) áramköreit nem védik olvadóbiztosíté­kok. Ha valamelyik biztosíték kiolvad, akkor vagy rövid­zárlat, vagy túlterhelés okoz­ta a kiégést. A hibás bizto­sítékot könnyű megtalálni, mert jól látható, ha a kerá­mia testről hiányzik az ol­vadószál. A gépjárművekben általá­ban 8, 16, 25, 40, 50, 80 és 100 amperes olvadóbiztosíté­kokat alkalmaznak. (A na­gyobb értékűeket persze csak tehergépkocsikon és autóbu­szokon.) Igaz, szabad szem­mel nehéz leolvasni róluk a megfelelő amperértékeket, de ha a kereskedelemben kapható és bejelölt dobozban tartjuk a tartalékot, a cse­rének nincs akadálya. Elő­fordulhat, hogy üzemzavar esetén nincs nálunk a ki­olvadttal azonos értékű biz­tosíték. Ilyenkor eszünkbe se jusson a helyére egy na­gyobb értékűt tenni! De ugyanilyen veszélyes dróttal áthidalni a hiányzó biztosí­tékot. Azt viszont megtehet­jük, hogy másik helyről — ideiglenesen — kiveszünk egy azonos értékű biztosíté­kot (nappal elvehetjük pél­dául a fényszóró biztosíté­kát). és azt használjuk fel. B. I. Párnablúz Találtam két, gyönyörű, csip­keszegélyes párnahuzatot a lá­dafiában. Senki nem használta őket évek óta, igaz, ez a fajta ágynemű sem divat. Annál di­vatosabb viszont a csipkés, hó­fehér ingván fazonú blúz. A két párnahuzatot a rajz szerint szétdaraboltam, a blúz bőségét tulajdonképpen az ele­jén hosszan futó két csipkesze­gély és az oldalába toldott tég­lalap alakú betét adja. Akkor szép igazán, ha mosás után ke­ményítjük is, a fodor szinte ön­álló életet él. Illik bő szoknyá­hoz, de a most divatos halvány­kék, magasderekú farmernad­rághoz is. Szöveg és rajz: Pálffy Judit Mártások MARHAHÜSROLÖ MÁRTÁSSAL Hozzávalók: 1 2 kg marha­hús, 20 dkg füstölt sertés­hús, 2 db nyers burgonya, petrezselyem, só, bors, 1 db tojás, olaj a kisütéshez. A marha- és sertéshúsokat a nyers burgonyával együtt ledaráljuk. Hozzáadjuk a to­jást, a vágott petrezselymet; borssal, sóval fűszerezzük. Jól összegyúrjuk, és henge­reket formálunk belőle. Olaj­ban sütjük. Mártásokhoz ad­juk. (Egres-, gomba-, para­dicsommártáshoz kitűnő!) GOMBAMÁRTÁS Hozzávalók: 20-^25 dkg gom­ba, só, bors, 2 evőkanál liszt, vörösbor, zsír. A gombát megmossuk, fel­szeleteljük, és egy evőkanál zsíron puhára pároljuk. Liszttel meghintjük, és vö­rösborral felengedjük. ízlés szerint fűszerezzük, sózzuk, boisozzuk. SAJTMÁRTÁS Hozzávalók: 8 dkg vaj, 5 dkg liszt, 3/4 liter tej, 10 dkg reszelt sajt, 1 db tojás. A vajból, lisztből világos rántást készítünk, tejjel fel­öntjük, főzzük. Ha langyos, 1 tojás sárgájával színesít­jük. Tálalásig vízgőz fölött tartjuk. Tálaláskor keverjük el benne a reszelt sajtot. EGÉSZSÉG - HIGIÉNIH „A pokolba szóló útlevél” „A világ közvéleménye egyre nagyobb aggodalommal fi­gyeli korunk pestisének, az ugyanolyan veszélyes kábító­szerjárványnak a terjedését." — állapítja meg „A kábító­szerek világa” című, nemrég megjelent kötet bevezetőjé­ben a szerzőpáros. Mivel „A járvány nem ismer országhatárokat”, fel kell készülnünk, hogy hazánkban a kezdet kezdetén, lehetőleg még csírájában fojtsuk el. A szerzők — dr. Nagy Gábor—Lovass Pál — megalapo­zott véleménye, hogy a „szemérmes” hallgatás csak „ko­runk pestise” malmára hajtaná a vizet, és hisznek az okos szó, a nyílt beszéd jótékony hatásában. S mi több ered­ményében is ... Természetes dolog, hisz megelőzni, elhárítani csak olyan bajt lehet, amelyet is­merünk. Enélkül — legfel­jebb — csak tapogatózni, „levegőbe lövöldözni” lehet. Nos, az említett „csírájá­ban elfojtáshoz”, a felvilá­gosítás eszközeivel járul hoz­zá ez a könyv. Módszere: a veszéllyel való „szembesí­tés” ... Mindenkihez szól, így köz­érthetően foglalja össze azo­kat a tudnivalókat, melyek­kel felvértezve, eséllyel szállhatunk szembe a „kö­nyörtelen ellenséggel”. Szülőnek-nevelőnek ta­náccsal szolgál a megelőzést illetően, és konkrét tünetek leírásával nyújt segítséget a már kábítószer-élvezetre uta­ló testi-lelki „vészjelek” fel­ismerésében. A fiatalokat pedig meg­győző érvekkel, óva inti at­tól az úttól, melyről ponto­san nem tudni, hová ve­zet ... Hogy — mégis — hová ve­zethet?! Semmi esetre sem a tőle várt könnyű, felhőtlen. BORKÓCSOLÓS Sarok-kerekítés Előfordul — főképpen gyer­mekbútorok készítésénél —, hogy egy-egy deszkalapot szeretnénk a sarkánál lekerekíteni. Ezt a műveletet azonban kellő körül­tekintéssel kell végezni. Különösen a furnírozott és ré­tegelt falemez lapoknál kell óvatosan eljárni, ügyelve arra, hogy a rétegezés ne pattanjon le, s hogy a fa hosszanti rost­szálait ne tegyük tönkre. Ezért először vastagabb kar­tonból rajzoljuk meg a. lekere- kítéshez szükséges méret szerin­ti sablont, s ezt körülvágva, he­rózsaszín boldogság világá­ba!" Mert, hogy is lehetne éppen — a szerzők találó kifejezésével élve — a „po­kolba szóló útlevéllel” oda jutni?! Helyette, a „narkó” rab­jaira — betegség, lezüllés. gyakran a halál vár az „út” végén ... Hatásos illusztrációként szolgál erre a „Life” című amerikai magazin beatni- kekről és hippikről szóló ri­portsorozatából kiemelt idé­zet, egy fiú és egy lány, tár­gyilagosságában is érzelmek­re ható „története”. „De a múló gyönyörért nagyon nagy árat kell fizet­nie, az egészségén kívül is: 24 éves koráig tízszer ült börtönben, négyszer volt zártosztályon, elvonókúrán. Valahányszor kiengedték, szinte azon nyomban vissza­esett. A heroinon kívül sem­mi sem érdekli, még Karen sem. A lány is hasonlókép­pen van a fiúval: a kettőjük közötti kapocs nem a szere­lem, nem az érzelem, ha­nem a közös, legyőzhetetlen, lyezzük a deszkalap sarkára, majd egy hegyes vésővel (vagy vékonyabb szög hegyével) a körvonalat rajzoljuk, illetve karcoljuk rá. Ezután a körfűrész élét — a megjelölt vonaltól kb. 2 mm­testüket-lelküket elpusztító, egész gondolatvilágukat be­töltő szörnyű szenvedély. Ügy alszanak a közös ágy­ban, hogy nem is nyúlnak egymáshoz. Már ösztönéletük is eltompult, nem éreznek vágyat egymás iránt, alig- alig éreznek éhséget, csak a heroint keresik.” A kábítószerre való pénzt, a lány prostitúcióval, a fiú betöréssel szerzi. Hátborzon­gató a lány vallomása: „Ál­latok vagyunk egy olyan vi­lágban, amelyet egyikünk sem ismer.” Az érvelés tehát itt már szinte önmagától bomlik ki: átmeneti pótboldogságért a való élet elvesztésével fizet­ni... Tényleg, nem magas „ár” ez?! Az ellenük való védeke­zés megkönnyítését szolgál­ja a különféle kábítószerek „ártó természetének”, tulaj­donságainak ismertetése is. Történetük vázlata, és a hí­res emberek „narkóhoz” való viszonyáról írottak miatt pe­dig a kultúrtörténet iránt vonzódó olvasók érdeklődé­sére is bizton számot tart­hat. A problémakört széles kö­rű nemzetközi kitekintéssel, társadalmi, történelmi és egészségi szempontból komp­lex módon tárgyaló munka — elsősorban — a szülők, pedagógusok, fiatalokkal fog­lalkozó szakemberek, ifjúsági vezetők számára ajánlott ol­vasmány. A könyveket ismertető írásoknak immár sajátja, hogy a „hézagpótló” jelzővel emelik ki azok jelentőségét. Nos, ezúttal — azt hiszem — elég annyit említeni, hogy a Medicina Kiadó gondozásá­ban megjelent kötet, hazánk­ban elsőként dolgozza fel e társadalmi jelentőségű té­mát. rel beljebb — ráhelyezve a fá­ra, vágjuk ki a körvonalat. A lekerekített sarkot reszclö- vel megdolgozzuk, végül dörzs­papírral egészen simára csi­szoljuk. B. K. Ha lehet, akkor biotópot! Az elmúlt hetekben, hónapokban nem egy levél, telefon ér­kezett annak megtudakolására, hogy mikor indul újra rova­tunk. Nos, különböző szervezési feladatok miatt döntöttünk úgy a nyár elején, hogy átmenetileg szüneteltetjük az ÉLÖ- SAROK megjelenését. Nem utolsósorban ezekben a nyári he­tekben úgyis szinte mindenki nyaral, pihen; szabadságát, va­kációjának napjait tölti .. . De ezentúl rendszeresen, terveink szerint hetenként-kéthetenként jelentkezünk. Továbbiakban is várjuk az akvaristák, terraristák, díszmadárkedvelők és általában a természet világa iránt érdeklődők (gyerekek, fia­talok és felnőttek; kezdők és gyakorlattal rendelkezők) leve­leit. ígérjük, hogy lehetőségeink szerint gyorsan, szakembe­rek bevonásával megkonzultálva válaszolunk. S még egy: a borítékra írják rá: ÉLÖSAROK. A címben szereplő szó — biotóp — magyarázatául a Bakos-féle idegen szavak szótárában ez a magyarázat áll: élőhely; az azonos élet- feltételeket igénylő állati és növényi életközösségek zárt élettere, amelyen belül lé­tezhetnek. Az akvaristáknak, terraristáknak azonban ez a kifejezés gyakorlati (és így természetesen esztétikai) szempontból valamivel töb­bet is jelent. . . Egy terrárium, egy akvá­rium esetében általában alapkövetelmény, hogy az egyrészt a benne tartott ál­latoknak minden igényét ki­elégítse, másrészt az esztéti-, kai szempontokból is kifo­gástalan legyen. Ez termé­szetesen az ideális állapot. Az azonban elvárható, hogy a tartómedence, ketrec lakói igazi életközösséget alkossa­nak. Nos, ez a lényege a biotópnak. A téma aktualitását azok a jelenségek adják, amelyeket szinte nap mint nap lehet, s elsősorban a kezdőknél ta­pasztalni. Már az elején le kell szögeznünk, a természeti „anakronizmust” nem egy esetben a, kényszer szüli. Vagyis hiába a jószándék, ha a kereskedelmi forgalomban a kellő növény-hal-eszköz hármas nem elérhető, nem beszerezhető. Egy akváriumot akkor ne­vezhetünk biotópnak, ha a benne elhelyezett, tartott élőlények az eredeti kör­nyezetet modellezik. Vagyis a közkedvelt guppi mellett (amely élőhelye Közép-Ame- rika) az onnan származó nö­vényeket telepítjük. Vagy egy pettyes gőtét tartalmazó akvaterráriumban (az állat védett, begyűjtéséhez en­gedély szükséges!) nem Scindapsus- és Phylodend- ronféléket, hanem a hazai, a magyar flóra ide alkalmas növényeit telepítjük, díszí­tésképpen a Magyarországon található fák, bokrok gyö­kérzetéből, az itt létező kőze­tekből (esetlegesen!) ala­kítjuk ki a biotóp környeze­tet. Persze, vannak elrettentőbb példák is. A bugyborékoló műanyag búvárfigura, az édesvízi akváriumokba áru­sított tengeri kagyló- és csi­gaház, a korall- és cseppkő- (!)-darabok még mindig nem mentek ki a divatból. Zavaró, ha a fehérre meszelt fal, vagy a sűrű, és rikító mintás tapéta tűnik át egy medencén. Néhány forintos beruházással, kellő színű, úgynevezett dekorkarton fel­helyezésével szebbé, és a ha­lak számára is kényelmeseb­bé tehető az akvárium. Ezek bizonyítására egy tapaszta­lat: több, a dél-amerikai édesvizekben honos pontyla- zacfélék csak sötét aljzatú (talajú) medencében haj­landók ívni. A gurámifélék (de sok esetben az eleven­szülő fogaspontyok isi) igazi színüket csak akkor mutat­ják, ha kellő színű hátterű a medence. A jó és rossz példák sorát persze sokáig lehetne még sorolni. Kellő esztétikai ér­zékkel, a szakirodalmak ta­nulmányozásával elérhető, hogy a tartott, és persze, te­nyészteni is akart állatok jól érezzék magukat, s ugyan­akkor a laikus látogató, ér­deklődő tetszését is elnyerje az akvárium, terrárium. Nemesi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom