Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-07 / 210. szám

1985, szeptember 7., szombat \:mmM Hubertus, Rokka, Beköt... Fennállásának 75. évfordulójára készül a Békéscsabai Kötöttárugyár A Békéscsabai Kötöttáru- gyár jogelődjét, a Hubertus Szövőgyárat 75 évvel ezelőtt alapították. A később létesült Rokka Kötszövőgyárral egyesült az üzem, s ezután már csak rokkásokról be­széltek. Az államosítás után Békéscsabai Kötöttárugyár néven tartják számon a több ezer munkást foglalkoztató, önálló expoi’tjoggal rendel­kező vállalatot, melynek ki­váló termékeit a világ min­den táján kedvelik, keresik. A Viharsarok központjá­ban levő üzem nemcsak ter­melésfejlődésben. de mun­kásmozgalmi szempontból is igen nagy múltra tekint visz- sza. A felszabadulás előtti ne­héz esztendőkben a rokká- sok mindig élen jártak ab­ban, hogy harcoljanak a ma­gasabb bérért, a 48 órás munkahét bevezetéséért, vagy éppen a bércsökkentés ellen. Történelmi jelentőségű okmányok „vallanak” arról, hogy már 1918-ban, a júniusi sztrájkban 114 textilmunkás- nő vett részt. A húszas évek végén, a harmincas évek el­ső felében gyakorta 300— 400 nődolgozó hagyta abba a munkát egy-egy sztrájk ide­jén. A legnagyobb munkás- nyúzó Bedó-rendszer ellen a kötszövősök harcoltak leg­keményebben. A felszabadulás után a Rokka dolgozói maguk taka­rították a bombatalálatos üzem romjait, hogy mielőbb munkába állhassanak. Az elmúlt 75 év alatt „sok víz lefolyt a Körösökön”, amíg ipartörténeti szempont­ból is jelentős fejlődést ért el a gyár. A 75. évfordulóra esemé­nyekben gazdag programmal készül a gyár. Az alakulás­tól napjainkig címmel fejlő­déstörténeti kiállítás nyílik a Békötbén 1985. október 6-án, Békéscsaba felszabadulásá­nak évfordulóján. Ahhoz, hogy történelmi hűséggel mutassák be az elmúlt évti­zedek fejlődését, a gyár veze­tősége azt kéri a munkások­tól, nyugdíjasoktól, hogy a birtokukban levő okmányo­kat, fotókat, újságcikkeket, munkakönyvét, a felszabadu­lás; utáni belépőcédulákat és egyéb emlékanyagot vigyék be a gyár szakszervezeti bi­zottságához szeptember 20-ig. Az évforduló alkalmából egyébként lesz nyugdíjas­találkozó. előadássorozat a gyár fejlődéstörténetéről, meghallgatnak veterán-él­ménybeszámolókat, megren­dezik Prisztavok Mátyás Bé- köt-nyugdíjasi képzőművésze­ti alkotásaiból a kiállítást. A Március 21. Szocialista Bri­gád rejtvénypályázatot hir­det, amelynek a gyár törté­netével kapcsolatos ismeret­anyagát írásban és hangos­bemondón, élőszóval is hall­hatják a dolgozók. A közmű­velődési mozgalomban részt vevő 32 szocialista brigád ugyancsak e témakör feldol­gozására készül. Az évforduló eseménysoro­zata 1985. november 7-én, vállalati megemlékezéssel zárul. Köszönettel várják a dolgozóktól a dokumentumo­kat. Ary Róza Arab halkutatók Szarvason Szarvason a Haltenyészté- si Kutató Intézetben (Habi­ban) egyhónapos nemzetkö­zi halászati továbbképzés folyik arab országok vezető halászati szakemberei részé­re. A tanfolyamon 11 or­szágból érkezett egy-egy. édesvízi halászattal foglal­kozó vezető kutató és gya­korlati szakember. A tanfo­lyamot a TESCO közvetíté­sével az AOAD (Arab Orga­nization for Agricultural De­velopment) finanszírozza. A tanfolyam elméleti és gyakorlati programot tar­talmaz. Az elméleti órákon a Haki vezető szakemberei a magyar halászat és akva- kultúra (vízművelés) leg­újabb kutatási eredményeit, míg a gyakorlati órákon az intézetben, illetve Magyar- országon alkalmazott halá­szati technológiákat ismerte­tik a résztvevőkkel. Az ok­tatás mellett a tanfolyam keretében a tanfolyam résztvevői meglátogatták or­szágunk fontosabb „halas" intézményeit, mint pl. a Sze­gedi Állami Gazdaság fehér­tói üzemegységét, a Horto­bágyi Állami Gazdaság hal­gazdaságát, a százhalombat­tai temperált vizű halgazda­ságot. A főként fejlődő or­szágokból érkező kutatók nagy érdeklődést mutatnak a magyar halászati technoló­giák iránt. Ezen a tanfolyamon is to­vább erősödik hazánk és a harmadik világ kapcsolata. Akvakultúra és halászat tárgykörben ez volt a máso­dik ilyen jellegű tanfolyam az intézetben, melyet előre­láthatólag a jövőben több fog követni. Töltésvédelem műanyag lapokkal Ma már rengeteg terüle­ten alkalmazzák a különbö­ző műanyagokat. Vízgazdálkodási szempont­ból a fóliás és műanyag la­pos megoldások a legújab­bak. Számos országban ma már műanyag fóliával biz­tosítják a következő vízgaz­dálkodási feladatok véghez­vitelét: öntöző-, belvíz- és záporvízcsatornák burkolá­sa, úszómedencék, tároló­gödrök szigetelése. A mező­gazdaságban a híg trágyát és a folyékony műtrágyát is erős fóliával kibélelt göd­rökben raktározhatjuk. Képünk a műanyag lapok egyik speciális alkalmazását mutatja. A töltések jobb és biztonságosabb megerősítésé­re Terrafix. néven különle­ges műanyag szűrőszövedé­ket hozott forgalomba egy nyugatnémet cég, amely a vizet átbocsátja, de az eró­ziót meggátolja. Körkép az ipari üzemekből Lemaradás az első félévben — mi várható a második félévtől? Békés megyében az ipari termelés az egy évvel korábbi csaknem 7 százalékos növekedés után az idén az év első fe- lében mindössze 0.3 százalékkal emelkedett. Az év eleji le­maradásból sikerült ugyan valamennyit ledolgozni, de a ter­melés gyorsabb ütemű, a tervnek megfelelő 3 százalékos nö- \ ckedéstól így is nagy a távolság. Elmaradás tapasztalható az exportban is, <le az ipar termékeinek 26 százalékát még így is a külpiacon értékesítette. Négy hónappal az év vége előtt öt vállalatnál arra ke­restünk választ, milyenek a lehetőségeik, esélyeik a le­maradások pótlására. * * * A húskombinát, amelynek tevékenységét egyébként is erősen befolyásolja az állat­tartás jövedelmezősége, a tartási kedv alakulása, a külpiaci helyzet, elmaradt az. egy évvel korábbi magas termelési szinttől. Az év el­ső felében több mint 30 szá­zalékkal kevesebb hízott sertést dolgoztak fel. A visz- szaesés a januári és a feb­ruári nagy hidegre — ekkor az állatok súlygyarapodása lecsökkent —. valamint a sertésvágó vonal felújításá­ra vezethető vissza. A ter­melés ugyan a rekonstruk­ció befejezését követően új­ra teljes erővel beindult, ezt jelezték a túlórák, pótmű­szakok is, de a lemaradás csökkentésére, ma már nyil­vánvaló, nincs reális esély. Az elmúlt évben a min­den idők legnagyobb sertés- állománya lehetőséget adott a feldolgozás, az értékesítés és így az export gyors nö­velésére. Most kevesebb a sertés — ez • nem utolsósor­ban a tartási kedv csökke­nésének tulajdonítható —. ezért a tavalyi évet megkö­zelítő, illetve meghaladó ter­melésre nem számíthatnak. Hasonló a helyzet az érté­kesítéssel, az exportlemara­dások pótlásával. Ráadásul a nem rubelelszámolású ex­portban, a kedvezőtlen árak miatt, újabb árveszteséget kénytelen elkönyvelni a hús­ipar. Mindez azzal jár, hogy a kombinát exportbevételei is alatta maradnak a tava­lyinak. Ezen az sem változ­tat lényegesen, hogy a töb­bi területen, így a marha­feldolgozásban, a tavalyinál jobbak az eredmények. * * * A Békéscsabai Kötöttáru­gyárban a termelési érték az év első hat hónapjában 395 millió forint volt, 34 mil­lió forinttal több, mint 1984 azonos időszakában. Lema­radás a termékek értékesíté­sében mutatkozik. Az érté­kesítés visszaesése a fo­gyasztói, valamint a keres­kedelmi vásárlások mér­séklődésének tulajdonítható. Az utóbbi hetekben azonban már a kereslet élénkülése tapasztalható. Az év hátra­levő részében a gyárban a kereskedelmi munka javí­tásától, a termelés összeté­telének módosításától u készletek gyors csökkenését várják. Az év végéig a tő­kés és a szocialista export meghaladja az egy évvel ko­rábbit. A termelés növekedés«? azonban, bár a tavalyihoz képest nő, mégis alatta ma­rad a tervezettnek, s a nye­reség is alacsonyabb lesz. A tervezett 10 százalékos nö­vekedés elérését az előbb már említett értékesítési gondok mellett az alap- és segédanyag-ellátás nehézsé­gei, valamint a létszámhi­ány akadályozta. A vállalat vezetése a ne­hézségek leküzdésére átfogó intézkedéseket hozott. A hi­ányzó létszám pótlására kö­tőnőket vettek fel. nyújtott és pótműszakot szerveztek. A segéd- és alapanyag-ellá­tás javulása, a szervezési és kereskedelmi intézkedések ugyancsak kedvező hatással lehetnek a termelés és a jö­vedelmezőség alakulására. * * * Hasonló gondokkal küsz­ködik a Hafe békéscsabai gyára. A termelés az év el­ső felében 1984 hasonló idő­szakához és a tervhez képest is nőtt, az árbevétel mégis 40 millió forinttal maradt el a tavalyitól. Ennek óka, hogy a már elkészült beren­dezések, részegységek el­adatlanul hevernek a raktá­rakban. A festőberendezé­sek és a. konvejorpályák ve­zérlő egységei szovjet meg­rendelésre készülnek. A kö­zelmúltban tartott tárgyalá­sok — legalábbis a gyár ve­zetői azt remélik — segít­hetnek abban, hogy az év- második felében felgyorsul­janak a kiszállítások. Az igazsághoz tartozik ugyanakkor. hogy néhány berendezés gyártásában a partner vállalatok ütemtelen szállításai miatt nem tudták' tartani az ígért határidőt. A vállalat vezetői a megoldást a termelés szerkezetének fo­kozatos átalakításában lát­ják. Mint mondják, a festő- berendezések rovására nö­velni kell a hajtóműgyártás részarányát. Ez utóbbi iránt belföldön óriási a kereslet. A változtatással a készlete­zés, raktározás költségei is csökkenthetők. * * * A hideg tél különösen az építő- és építőanyag-iparban okozott nagy elmaradást. A Békés Megyei Állami Építő­ipari Vállalat termelése 1984 első feléhez képest 21 szá­zalékkal csökkent. A terme­léskiesés értéke meghaladja a 60 millió forintot. Az ÁÉV a téli hónapokban 500 dolgozót volt kénytelen fagyszabadságra küldeni. Nehezítette a helyzetet, hogy az év első hat hónapjában a vállalat dolgozóinak mintegy 30 százaléka cserélődött ki, s a munkásszállítás, -ellátás évente 20 millió forintba ke­rül. Különösén érzékenyen érintette az ÁÉV-t, hogy. a fizikai munkások száma 10 százalékkal, 140-nel csök­kent. így annak ellenére, hogy a munkások 40 száza­lékkal többet túlóráztak, és a vállalati munkaközösségek is több feladatot kaptak, a lemaradásból alig tudtak va­lamit ledolgozni. A vállalat ennek ellenére sikeresen mozgósította erőit a lakás- építkezésekhez. Az idén a tavalyinál több, 527 lakás át­adására számítanak. Az át­húzódó beruházásoknál. így a békéscsabai autóbusz-pá­lyaudvar építésénél és az ipari termék-gyártásnál azon­ban már nem tudják a le­maradást behozni, s várha- Tóan a vállalati nyereség is alatta marad a tavalyinak. * * * Az üveggyárban >a téli energiakorlátozás 20 millió forint termeléskieséssel járt. Az első félévben hengerelt síküvegből 1 millió 480 ezer. húzott síküvegből 5 millió 560 ezer négyzetmétert, kon­zervipari és háztartási idény­üvegből 12 ezer 780 tonnát gyártottak. A gyár ez utób­bi termékből részben az energiakorlátozás, másrészt belső műszaki okok, hutafel­újítás következtében alig 60 százalékát termelte az egy évvel korábbinak. A terve­zettnél végül is 2 millió kon- zervesüveggel gyártottak ke­vesebbet. Ennek ellenére konzervüvegből az év végé­ig az előirányzottnak meg­felelő menny'ség, mintegy 70 millió készül. A gyárban egyébként a lemaradások, az eredmény­kiesés pótlására intézkedési tervet fogadtak el. Ennek köszönhető, hogy a terme­lés és a nettó devizaárbevé­tel már az első hat hónap­ban a terveknek megfelelő­en alakult. A jövedelmező­ség azonban változatlanul elmarad a korábbi évek színvonalától. Ennek oka nem utolsósorban a fenntar­tás, a gép- és hutafelújítás költségeinek növekedése. A jövedelmezőség emelése ér­dekében az anyag- és ener­giagazdálkodás javítását, a dolgozók érdekeltségének nö­velését határozták el. A gyárban az intézkedésektől azt várják, hogy az év első felében felhalmozódott vesz­teséget az év végéig mini­málisra csökkentik. Kcpenyes János Épülőben a békéscsabai autót>us.z-pályaudvar Fotó: Fazekas László Kárba veszett gyümölcs Félretenném szívesen a nosztalgiát, de idén nyáron me­gint eszembe jutott a gyümölcsfákkal teli szomszéd sa­roktelek: egy négyszáz négyszögölnyi, dzsungellé vadult terület. Ez a kert a nyári szünidők alatt a naponta meg­ismétlődő nagy kalandot jelentette, ami annál is izgal­masabb volt, mert tiltották. Elvileg. Mert a valóságban, ha úgy láttuk, hogy sok gyümölcs vész kárba, akkor nagyanyámban a becsületesség felett győzött a takaré­kosság, és megengedte, hogy átlopakodjak egy nagy ko­sárral. s teleszedjem azt például ropogós cseresznyével. Gyermekkoromból hatalmas befőzésekre emlékszem, s miután akár akartam, akár nem, kuktáskodnom kellett, rám ragadt ez a most már sok háziasszony lenézte tuj- domány ... és még valami: a takarékosság. Amíg a gyü­mölcsnek egy porcikája is ép, addig nem szabad kidobni, fel kell használni. Ez kitörölhetetlenül belém rögződött, s mióta önálló lakásom van, nyaranta meghasonlásra ítél. Hogy miért? Mert nem tudok annyit eltenni télire, amennyi elég lenne kis családomnak. Szeretek kertek között sétálni. Ha már nekem nincs, hát gyönyörködöm a máséban. És bosszankodom is. Az idén bőséges volt a sárgabaracktermés, vettem is öt kilót lekvárnak. Vettem volna többet is, de sajnos, az árak ... Aztán néhány nap múlva meglátogattunk egy rég nem látott rokont, s akkor ránk mosolygott a szerencse. Az úton a kocsiból roskadozó sárgabarackfákat láttunk, s kérdeztük: kié lehet, szívesen vennénk belőle. Abból ugyan nem vesznek — így a válasz —■, de talán a szom­szédunktól ... Nos, a szomszéd kertjében két barackfa alatt a föld körös-körül tele volt túlérett, lehullott sze­mekkel. S a fákon még így is rengeteg gyümölcs. Mon­danom se kell, hogy a kedves öreg szomszéd örömmel ajándékozta nekünk azt a tízkilónyi sárgabarackot, amit leszedtünk. S mi lesz a többivel? — kérdeztük. Nem tu­dom — így a bizonytalan válasz. Ez történik minden év­ben, magunknak sok a termés, eladni nincs kinek. Leg­feljebb el lehet ajándékozni valamennyit, de még így is sok a szemétbe kerül. Szemétbe került hát sok gyönyörű, érett sárgabarack. Kapzsiságomban kedvem lenne megsiratni, hiszen kár minden szemért. Magyarország több évtized után eljutott odáig, hogy már jó ideje mindenki elegendő, jó minőségű élelmiszerhez jut. Sokan irigyelnek minket ezért. Én meg közben másokat irigyelek. Azokat az országokat, ahol már megtanulták, hogy ha valamiből sok van, az még nem ok a pazarlásra, ahol az élelmiszerek felvásárlását rugalmasan, ésszerűen megszervezték, ahol az üzletben nem tesznek rám lekicsinylő megjegyzést, ha csak két vékony szelet húst akarok vásárolni, ahol a szemét iga­zából már nem is szemét, hiszen modern eljárással min­den összetevőjét újra felhasználják. Bár felvásárlási szer­vezetünk jobb munkája nyomán egyszer már alaptalan lenne ez az irigységem. Miklós Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom