Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-06 / 209. szám
1985. szeptember 6., péntek o Százhuszonkét nap Hiányoztam. A nyaralók közül. A harminc fokok hónapjait végigdolgoztam. És most, amikor enyhülni látszik a meleg, szívesen elmennék pihenni. Pontosan tudom, mint csepp a tengerben, annyit jelent a munkám. Senkinek sem hiányoznék, mégis valamiféle bűntudatot érzek magamban, amikor bejelenteni készülök a szabadságomat. Nem hallok, nem olvasok mást ugyanis, mint azt: az év végéig rá kell kapcsolni, be kell hozni a lemaradást. Jól tudom, nem nekem címezik a felszólítást. Amint azt is könnyű megfejteni: nekünk mondják. Valamennyiünknek. Társadalmi ügy, hogy az elmúlt egy-két esztendőhöz hasonlóan, az idén is pozitív mérleggel zárjunk. De nehezen tudom elképzelni, hogy — említsük példaként a Ganz-Mávagot — az öntő szakmunkás lerövidítsen valamilyen technológiai folyamatot azért, mert be kellene hoznia a népgazdaságnak a lemaradást. Nem teheti, hiszen inkább baj származna belőle, mint haszon. De hát akkor mit kérnek tőlünk, valamennyiőnktől? Ha már a Ganz-Mávagról esett szó, folytassuk is vele. A minap kaptam egy telefont: az egyik megyei Kiszöv illetékese kérte, hozzam össze a szövetséget a budapesti cég egyik vezetőjével. Azt olvasták, hogy tartós kooperációs kapcsolatokat keresnek a fővárosiak. Amint ők maguk, egy pesti gyárral is. Ám az előbbi cég a hiányt akarja megszüntetni, az utóbbinak pedig szabad kapacitásai vannak. „Házasságra” lépne a Kiszöv és talán a Ganz-Mávag is: ám nem mindegy, hogy mikor. Ha sokáig méricskélik egymást, lassan döntenek és lépnek, akkor később lesz termék az együttműködésből. Ha gyorsan? Akkor talán még az idén elkészülhet olyan alkatrész, vasszerkezet — ők tudják, hogy pontosan micsoda —, amelyik szükséges ahhoz, hogy esetleg még az idén meglegyen és vevőre találjon ez vagy az az áru . . . A közelmúltban jelent meg Faluvégi Lajosnak, az Országos Tervhivatal elnökének írásában egy eddig nemigen ismert adat: „Egy munkanap a nemzeti jövedelmet 0,4 százalékkal — 3,5 milliárd forinttal — növeli. Ez pedig az erre az évre tervezett nemzeti jövedelemnövekedés hatoda”. Vajon hány hatod hiányzik? A szakemberek számításai szerint a második félévben 800—900 millió dollár értékű exportra lenne például szükség . . . Nehéz megmondani egy-egy üzem, egy-egy műhely dolgát, feladatát. Azt mindig is ott tudták, tudhatták jól és pontosan, ahol a munkát kiadták, ahol a helyi programokat megfogalmazták. A vállalatoknál, a gyárakban. A nagyobb léptékekben értendő válasz azonban olvasható volt az Országos Tervhivatal elnökének írásában: „Nemcsak természetes, hanem hasznos is érdekviszonyaink nyílttá válása. Az tehát, hogy a vállalati érdeket tükröző körülmények most a korábbiaknál élesebben megfogalmazódnak. De helyénvalónak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a vállalatok rövid távú érdekeinek egyszerű összeadása korántsem azonos a népgazdaság érdekeivel, sőt, a vállalatok összességének valós érdekével sem.” Az esztendőből már nincs sok hátra. Négy hónap, szeptember elsejétől számítva, mindössze százhuszonkét nap, ha tetszik, 427 milliárd forint... Ügy persze, hogy a hétvégeken és karácsonykor is a munkapadnál állunk. Amikor kiderültek a számok, a tervtől való lemaradás adatai, nem hangzottak el olyan bírálatok, hogy nem dolgozunk. De az már igen, hogy amit végzünk, az bizony nem éppen megfelelő. Erre sem az elmúlt hetekben döbbentünk rá. Jellemző, hogy az ipari termelés már a nyári hónapokban élénkült, s valamennyire már ekkor sikerült ellensúlyozni az elvesztett külpiacokat. „Belépett” a kormányzat is e közös munkába. Számos módon könnyítette, ösztönözte intézkedéseivel a gazdálkodó egységek tevékenységét. Csökkéntette a kamatlábakat például és serkentette a vállalati exportot. Az elkövetkezendő négy hónap teljesen biztosan többet követel valamennyiünktől. Többet, de nem lehetetlent. És ez a lényeg: rajtunk áll, hogy megteremtjük-e a számokban is mérhető alapjait az elkövetkezendő öt esztendőnek. Gergely László Vállalati tanács az Éléskernál A Békés megyei állami kereskedelmi vállalatok közül elsőként az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál alakult meg a vállalati tanács. Az alakuló ülés szeptember 2-án volt Gyulán, amelyen részt vett többek között dr. Varga Imre, az SZMT titkára, dr. Kovács Árpádné, a megyei pártbizottság munkatársa és Rúzsán Miklós, a megyei tanács osztályvezetője. A testület megvitatta a szervezeti és működési szabályzat első fejezetét, megválasztotta a tisztségviselőket. A vállalati tanács elnöke Paulik Pál, helyettese pedig Vantara Pál lett. Ezután került sor az igazgatóválasztásra. A tanácstagok egyhar- mada mondta el véleményét az eddigi vállalatvezető, Ábrahám György munkájáról, hózzáértéséről, emberi magatartásáról. A dolgozók véleményét tolmácsolva javasolták, hogy újabb öt évig foglalja el az igazgatói széket. A szavazás eredménye igazolta a bizalmat, hiszen egyhangúlag Ábrahám Györgyöt erősítették meg tisztségében. Végül a vállalati tanács meghatározta azokat a feladatokat, követelményeket, amelyek figyelembevételével kell dolgoznia az igazgatónak és munkatársainak. S. S. Kerékpározó diákok A Békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola tanulói az elmúlt nyáron is több táborban pihenhettek. A legmozgalmasabb táborozó csapatban azt a tizenhárom diákot tudhattuk, akik Tóth Balázs pedagógus vezetésével július 8-tól 20-ig kerékpártúrára indultak. A tizenhárom nap alatt közel 800 kilométert tekertek a diákok, amíg Pécsre értek. Ütközben táboroztak, fürödtek, kirándultak, érintve Szegedet, Mohácsot, Harkányfürdőt, Baját, Kiskunhalast és Orosházán Gyopáros- fürdőt. A nem kis erőpróbát jelentő kerékpártúrázásnak a fiatal iskolában már hagyományai vannak. Tavaly Egerben jártak a gyerekek, jövőre pedig két keréken külföldre készülnek. B. Zs. Hetven éve született Hanzó Lajos Hetven éve, 1915. szeptember 7-én született Nagybán- hegyesen dr. Hanzó Lajos, Kossuth-díjas tanár, megyénk történetének tudós kutatója. Negyvenkilenc éves korában, 1964. november 21- én ragadta el a halál, szépszámú tanítványa és tisztelője köréből. Sajnálatosan rövid élete alatt mint pedagógus, mint történész, generációkat nevelt a múlt sze- retetére, amit maga is avatott szakemberként kutatott. A pedagóguselhivatóttságot szülőházából hozta, édesapja Nagybánhegyesen tanítósko- dott. A családi házból hozott indítás tanulmányai során erősödött meg. Elemi iskolái után megyénk legrégibb iskolavárosába, Szarvasra került, az ottani nagyhírű gimnáziumban érettségizett. A szegedi egyetem élete következő meghatározó helye. Itt kezdte meg történeti kutatásait, az egyetem közép- és újkori történeti intézetében. Történelem— földrajz szakos középiskolai tanári oklevelének megszerzése után az intézet gyakornoka, elkészítette ezalatt doktori disszertációját, pedagógia—filozófia szakos tanítóképző intézeti tanári diplomát szerzett. 1942-től 1961-ig a szarvasi Vajda Péter Gimnázium, majd 1961- től haláláig a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet tanára volt. Kiemelkedő tanári munkájának elismeréseként 1951-ben a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének bronz fokozatával, majd 1955-ben Kossuth-díj- jal tüntették ki. Széles körű pedagógiai és szakmai felkészültsége alapján tagja volt az MTA neveléstudományi albizottságának, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási, illetőleg középiskolai osztálya mellett szervezett történeti, illetőleg módszertani szakbizottságnak. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógiai tanszékének felkérésére szemelvénygyűjteményt állított össze a tanító- és óvónőképző intézetek hallgatói számára. A megye középiskoláinak történelmi szakfel- ügyelőjeként nagy elméleti tudását, kiforrott módszereit és gyakorlati tapasztalatait pedagógus kollégái számára tette közkinccsé. Középiskolai tanárként tanítványai felkészítésében végzett áldozatos munkáját azok a kiemelkedő helyezések reprezentálják, amelyeket diákjai a középiskolai tanulmányi versenyeken elértek. Az egész embert kívánó tanári, szakmai, közéleti munkája mellett történészként fontos tanulmányokat, önálló könyveket publikált. Ugyanakkor kutatásai alapján ő volt az, aki elsők közt szorgalmazta a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználását az iskolák napi oktató-nevelő munkájában. Tudományos kutatómunkáját, középkori témájú doktori disszertációját kivéve, a szűkebb pátria, Békés megye, a Dél-Alföld XVIII —XIX. század eleji történetének feltárása szolgálatába állította. Elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti témák érdekelték, ezen belül is a földkérdés. A délalföldi Károlyi-uradalom gazdálkodásáról, az orosházi Szántó Kovács Múzeum évkönyvében közölt tanulmánya és „A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében” címmel önálló kiadványban napvilágot látott munkája mutatja mindezt. A Körösvidék XVIII. századi agrár- fejlődéséről írt kandidátusi disszertációja mintegy öszszefoglalása egész életművének. Sajnos halála megakadályozta abban, hogy dolgozatát megvédve tudományos minősítést nyerjen. Halála 10 éves évfordulóján emléküléssel tisztelgett a történésztársadalom és szűkebb pátriája munkássága előtt, ahol a kéziratban kimaradt disszertáció kiadásának gondolata is felmerült. Sajnos, ez az azóta eltelt évtized alatt nem valósult meg, pedig mindenképpen szükséges lenne e munkát könyvalakban közkinccsé tenni. Pedagógusi, történészi érdeklődése irányította Tesse- dik Sámuel és Vajda Péter munkásságának kutatása felé. Tessedikről számtalan új dokumentumot közölt tanulmányaiban, elsősorban híres gazdasági iskolájáról. A tragikusan rövid életű szarvasi professzor Vajda Péter munkásságának megismertetésére pedig könyvet írt. Történelemtanárként a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználását szorgalmazta az iskolákban. Dolgozatban ismertette Békés megye történetének levéltári forrásait, amelyből jól látható a források tiszteletén alapuló kutatómunka iránti megbecsülése és kiváló pedagógiai érzéke, amellyel a közölt eredeti szemelvényeket munkájához összeállította. 1962-ben a helytörténeti kutatások időszerű kérdéseivel foglalkozó tanulmánya máig sem vesztette el aktualitását. Többek között községi monográfiák megírását sürgette, tervezetet is közölve a munkálatok megvalósításához. Elképzeléseit az utolsó másfél évtizedben megjelent község- és várostörténetek népszerűsége mindenben igazolta. Életét, munkásságát jól jellemzik Benda Kálmán szavai, melyek 1974. november 21-én, halála tízéves évfordulóján sírjánál hangzottak el: „Életed javát Szarvason élted le, munkád eredménye mégis az egész prszágé. Emberi nagyságod ma is példa, kutatási eredményeid beépültek az országos történetírásba.” Jároli József Szeptember közepétől étolajszállítmányok Ipari Minőségügyi Tanács segíti a vállalatok munkáját Megkezdődött a legnagyobb területen termesztett ipari növény, a napraforgó betakarítása, feldolgozása. A növényolajipar martfűi és rákospalotai gyárában már fogadják az első tételeket, Győrben, Nyírbátorban és Budapesten a kőbányai üzemben a következő napokban indul a feldolgozás. A teljes felfutás után a jelenlegi 600—700 tonnával szemben napi 2—3 ezer tonna magból sajtolnak majd ki olajat. Az idén a tavalyinál nagyobb területen termesztettek az állami gazdaságok, tsz-ek napraforgót, összesen 317 ezer hektáron. A többletmennyiség zöme fedezi azt a hiányt, amely a napraforgóolaj világpiaci árának csökkenése és a kiviteli terv közötti különbségből adódik, vagyis a tavalyihoz hasonló bevételhez több nyersanyagot szükséges exportálni. A feldolgozott mennyiségnek mintegy 50 százaléka a hazai igényeket fedezi, jórészt étolaj, margarin készül belőle, de igény szerint jut ipari nyersanyagként a társ élelmiszerfeldolgozó üzemeknek, a hűtő- és édesiparnak is. A szezon előreláthatóan a jövő év áprilisáig tart, addig a hat gyárban gyakorlatilag megállás nélkül három műszakban dolgozik ember és gép. Az idei termésű napraforgóból készült első palackozott étolajszállítmány szeptember közepén érkezik az üzletekbe. Tanuljon szőni és hímezni! A Békés Megyei Művelődési Központ októberben „C” kategóriás működési engedélyt nyújtó hímző, illetve szövő alapképzést indít. Az e témakörök iránt érdeklődő, középfokú iskolai végzettséggel bíró jelentkezők másfél évig havonta egyszer találkoznak. É mellett tervezik, hogy ötnapos, intenzív, bentlakásos tanfolyamot is szerveznek számukra. Akik már korábban megszerezték a „C” kategóriás hímző működési engedélyt, azok egy év alatt — havi egy-egy foglalkozással —sajátíthatják el a szövés elméletét, illetve gyakorlatát, s így UC” kategóriás működési engedélyt kapnak. Mindezek mellett a Megyei Művelődési Központ „B” kategóriás működési engedélyt nyújtó hímzőképzést is indít, melynek képzési ideje másfél év lesz. E két utóbbi képzésformát is ötnapos intenzív szakasszal teszik majd teljessé. S hogy ki, hagy an sajátította el a tanultakat? Erről a tanfolyamok végén elméleti és gyakorlati vizsgán tehetnek bizonyságot a hallgatók. Az Ipari Minisztériumban a közelmúltban megalakult Ipari Minőségügyi Tanács közreműködésével a következő hetekben feltérképezik az ipari termékek minőségi színvonalát, s ennek alapján kidolgozzák a tanács jövő évi munkaprogramját. A rövidesen elkészülő, átfogó elemzést már megelőzte egy általános felmérés, amelyből kitűnt, hogy az ipari termékeknek legfeljebb csak 30—40 százaléka éri el a fejlett országok ipari gyártmányainak műszaki és minőségi színvonalát, vagyis csak ezek a cikkek versenyképesek. A minőségi károkból származó veszteség tavaly az ipari termelési értéknek közel egy százalékát tette ki. Ez a megközelítő adat a nemzetközi összehasonlításban a középmezőnyben helyezkedik el. Az egyes ipari termékcsoportoknál meglehetősen eltérő képet mutattak a minőségi vizsgálatok, például a vegyipar egyes ágaiban, így a kozmetikai és háztartási cikkek körében az átlagnál magasabb arányt képviselnek a kelendő és jó minőségű áruk, míg a gépiparban sokkal kevesebb az ilyen termék, több a reklamáció, és a kifizetendő kötbér. Az Ipari Minisztérium értékelése szerint a ^Halatok eddig elsősorban a készgyártmányok minőségellenőrzését szervezték meg, de szükséges, hogy a vállalatoknál az egész gazdálkodást átfogó minőségügyi rendszer és szervezet jöjjön létre. Jelenleg már folyik a vállalati szervezeti felépítés felülvizsgálata, és több helyen — főleg ahol a külpiac kényszerít is erre — már kezdeményezik az új vállalati minőségügyi szervezetek létrejöttét, így például a Medicorban, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban, az Ikarusban, és a Ganz Villamossági Művekben. Mindezen körülményeket figyelembe véve az Ipari Minisztérium vezetői úgy határoztak, hogy létrehozzák a Minőségügyi Tanácsot, amely az egész ipart átfogja, segíti és koordinálja az iparvállalatok minőségügyi munkáját. A megalakult tanács 27 tagú; a minisztérium, a hat ipari ellenőrző intézet, valamint az egyes iparágakat képviselő vállalati szakembereken kívül az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Mérésügyi Hivatal munkatársai is részt vesznek a munkában. A tanács rendszeresen értékeli majd az ipari termékek minőségének alakulását, ezzel kapcsolatban az anyagellátás helyzetét, a szabványok szerepét a minőség alakulásában, és a fogyasztók megfelelő tájékoztatását. Regionnal töltik fel a Repülőgépes Szolgálat növényvédő repülőgépét, mely a Dobozi Petőfi Tsz napraforgótáblája fölött fogja kiszórni a vegyszert. A szárító hatású anyag előrébb hozza a betakarítás időpontját Fotó: Fazekas László
