Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-05 / 208. szám
1985. szeptember 5., csütörtök Megszállott, lelkes népművelők nélkül nem megy Új szerepkörben a művelődési házak | ------------------------------------------------------------r A tótkomlósi művelődési ház földszintjén a könyvtár működik Fotó: Gál Edit Amikor Szemes Mari művésznő megérkezett, a művelődési ház ablaka sötét, ajtaja zárva volt. Pedig,a plakát félreérthetetlenül bizonyította: a művésznő nem tévesztette el a dátumot, az időpontot. Aztán talált egy neki szóló üzenetet, amelyben arra kérték, ha tudja, várja meg a község lakóit, akik miután a tv-sorozat befejező részét végignézték, visszajönnek előadóestjére. A nem éppen kis faluban fiatal humoristák estjét hirdette a művelődési ház. Aztán az esemény előtt néhány nappal lekerült a hirdetmény a falról. Mégis sokan eljöttek a megjelölt időpontban. S akkor a ruhatáros közölte, az előadás technikai okokból elmaradt. Dunántúli községben azért nem vetítették a beígért filmet, mert nem tudták befűteni a nagytermet. A könyvtár heti háromnapos nyitva tartását egyszerire csökkentették — áramtakarékosság miatt. Az .ország másik felében ott volt a közönség, ott az előadók is, a program mégis elmaradt, mert a fűtő nem jött időben, az öltözőkben jéggé fagyott a víz a poharakban. Észak- Magyarországon az egyik parádés művelődési központban légfűtést terveztek, de a berendezés olyan hangosra sikeredett, hogy vagy fűte- nek és akkor se előadásról, se zenélésről nem lehet szó, vagy kikapcsolják a fűtést, akkor meg ezért használhatatlan télen a terem. A művelődési otthon vezetője, a népművelő széttárja a kezét. Kevés a pénz, rozoga az épület, nincs felszerelés, nem jönnek az emberek, nincs közönség, nincs érdeklődés. Pedig a statisztikák egyértelműen pozitívnak látszanak. A rendezvények, a látogatók számának növekedéséről, legfeljebb stagnálásáról beszélnek. Emelkedők a számok, hiszen sokan vannak, akik intézményi keretek között keresik, találják meg társaságukat, szórakozási lehetőségüket, a művelődési otthonba járnak táncolni, más emberekkel ismerkedni. Csakhogy a művelődési statisztika nem alkalmas a pontos információra. Nem mintha nem tükrözné a tényeket, hanem azért, mert nem tudja számba venni a hiányt, nem tudja jelezni, hogy mi hiányzik X-nek vagy Y-nak, gyerekének, családjának. Művelődési otthonaink szerepe az elmúlt évtizedek alatt alaposan megváltozott. Az alapítás éveiben szinte, egy-egy település kulturális életének egyedüli központjai voltak. Az 1976-os közművelődési törvény mondta ki, hogy ,,a művelődési otthonok és a közművelődési könyvtárak, a közművelés helyi, esetenként területi feladatokat is ellátó alapintézményei”. Tevékenységi körét az alábbiakban foglalta össze a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztálya: „A művelődési otthon biztosítja a társadalmi igényekhez és a helyi sajátosságokhoz, az élet- és munkakörülményekhez, továbbá az életkorhoz igazodó művelődéshez szükséges egyes feltételeket. Ösztönzi és elősegíti a közösségi és az egyéni művelődést, az alkotótevékenység kibontakoztatását, szervezi az amatőr művészeti mozgalmat, segíti más művelődési mozgalmak céljainak megvalósítását, gondoskodik a közösségi művelődés és a társas élet szervezeti kereteinek megismeréséről, közreműködik a tudományos és a szakmai ismeretek terjesztésében, a művészeti alkotások bemutatásában és befogadásának elősegítésében, részt vesz a helyi művelődési tevékenység szervezésében, lehetőséget nyújt a szabad idő hasznos eltöltésére, a kulturált szórakozásra.” Mindezekhez anyagi, épületbeli, felszereltségi, személyi feltételekben javulás nem várható. De szerencsére vannak megszállott, lelkes, hivatásuk magaslatán álló népművelők, akik kitalálják, megteremtik a mai feltételek mellett a művelődési otthonok új szerepkörét. Ez pedig a mindennapi kultúra felé jelent nyitást. Csaknem minden a népnevelőkön múlik. Azokon a népművelőkön, akiknek intézményes szakmai képzése csak a ’60-as években kezdődött. Akiknek nem jár szolgálati lakás, akiknek nem 8 órából áll munkaidejük, akiknek igen alacsony a fizetésük. (Ezért a pálya elnőiesedett!) De akiknek például iskolai végzettsége is igen különböző. A Tudományszervezési és Informatikai Intézet 1983-as adatai szerint 2699 főfoglalkozású és 1464 nem főfoglalkozású népművelő dolgozott a szakterületen. Az előbbiek közül 1484-en népművelési szak- képzettség nélkül, ezen belül csaknem ezren mindössze középiskolai végzettséggel. Nem attól függően jó vagy rossz egy-egy művelődési ház programja, hogy új vagy régi épületben, falun vagy városon működik, jó-e a felszereltsége, vagy nem, hanem attól, hogy milyen a népművelő, aki az intézmény élén áll. Ha a lakosság érdeklődésére érzékeny — akkor megtalálja a működés legális formáit, akkor jobban is támogatják a tanácsok, akkor könnyebben talál mecénást a helyi üzemek, tsz-ek között, akkor jobb felszereltséghez is juthat. Andrássy Mária, a Művelődéskutató Intézet munkatársa tanulmányt írt a művelődési otthonok hetvenes évekbeli adottságait, lehetőségeit, eredményeit értékelve. Tanulmányából idézzük: „A vizsgálat éveiben az ország művelődési otthonainak egynegyede gyenge feltételek mellett, gyenge teljesítményt nyújtott, egyhar- mada gyenge feltételei ellenére közepesen dolgozott, egyötöde közepes feltételekkel, közepes teljesítményszintet mutatott fel; egytize- de közepes feltételekkel jól működöt^ s mindössze egy- huszad (5 százalék) feltétel- rendszere és teljesítménye volt egyaránt jónak mondható.” Noha már a nyolcvanas évek közepén járunk, ezek az arányok nem sokat változtak. Változást csak napjaink követelményeinek megfelelő új szakmai magatartás, kultúrafejlesztői magatartás hozhat. Amikor a művelődési ház nem agyonüti, hanem támogatja, kielégíti a maga módján művelődő egyes ember igényeit. Amikor a művelődési otthon az életformaalakítás színterévé válik. „Olyan intézményekre van szükség — fogalmazza meg Andrássy Mária —, amely felhasználhat bármely történelmileg kialakult művelődési-kommunikációs formát, tehát tarthat színházi és mozielőadást, rendezhet hangversenyt, kiállítást, alkalmazhat rádiót, televíziót, könyvet, műsorába iktathat ismeretterjesztő és tudományos előadást, otthont adhat az iskolarendszerű tanulásnak — és mindezek által is lehetőséget ad, hogy a résztvevők aktív-alkotó-közösségi módon végezzenek kulturális tevékenységet. A kommunikációs folyamat, amelyben részt vesznek, fokozottabb mértékben legyen többirányú, közvetlen és közösségi, mint az eredeti intézményekben. Tevékenysége csak akkor éri el célját, ha az adott település, illetve vonzáskörzet gazdasági, termelési, társadalmi és életformájához kapcsolódik úgy, hogy folyamatos munkája során az e körből adódó problémamegoldásra épít. Ennek során a társasági közösségi életre nyújt és biztosít lehetőséget, egyúttal a közélet fórumává, a szocialista demokrácia egyik helyi szervezőjévé válik.” Kádár Márta Patthelyzet? Sok-e, vagy kevés az iparban a létszám? Lecsupaszítva és agyontömörítve a kései óra vitáját a Szemben egymással műsorban, ez volt a lényeges kérdés. Angyal Ádám, az MHD vezérigazgatója szerint kevés, ellentétben Gerencsér Lászlóval, az ÁBMH munkatársával. Néha ugyan közelített egymáshoz a két közgazdász — hisz végtére is azok — álláspontja, de mégsem találkozott. A tét a magasabb termeiéi kenység, mely a versenyképesség — és még sok más életbevágóan fontos dolog — kulcsa, úgy is szóba került, mint az extenzív és intenzív fejlesztés problémája. De mit tud ehhez hozzászólni, magában elgondolni, a témában nem túl járatos hallgató? Hallgat. Figyeli a szavak és mondatok közötti összefüggést, igyekszik megérteni a nem túl könnyű és gyorsan pergő vitát. S hol erre, hol arra hajlik. Többször az ipar, mint a hivatal képviselője felé. S nem puszta szimpátiából. Mert: nagy-e ott a létszám, ahol a kincset érő gépek a lehetséges három műszak helyett csak egyben dolgoznak? Vagyis kettőben holt tőkét jelentenek, tehát nincsenek kihasználva. Se jól, se rosszul. S ez akkor is igaz, ha a termelékenység növelése — általában — kevesebb létszámot tételez föl. És igaz az is, hogy az iparból — a nagyiparból főleg — a jobb keresetek felé veszik az irányt már évek óta a tu-, dásuk értékét ismerő szakmunkások. Hisz élni kell, s lehetőleg jobban. Ha ott kapnának többet, eszükbe se jutna máshová menni. De, mondja erre a másik fél, ez csak az első gazdaságra — csakis a nyolcórai munkára — vonatkozik, hiszen az iparban is jelen van a második gazdaság, a vgmk, ahol igazán jól lehet keresni. Ez a kérdés viszont a munka le- vagy felértékeltségét pendíti meg, s annyit már a szak- tudományban nem túl járatos hallgató is tud, hogy nálunk — ellentétben az iparilag fejlett országokkal — a termelés tényezői közül az élő munka a legolcsóbb. Hogy mégis vannak, akik viszonylag jól keresnek az első gazdaságban? Igen, de azok rendre 260—270 órákat dolgoznak, mint a vasúton, hogy a bányászok ma már szinte rendszerré vált hétnapos munkahetéről ne is beszéljünk. Vicsek Ferenc sorozata rétegműsor, de bárki érdeklődő figyelemkeltő gondolatokat szerzett belőle. Tűnődni valókat, hiszen nagyon mai problémákról vitatkoztak. Közérthetően. Mindennapi irodalmunk Szép, hatásos és több értelmű a címe a Varga Lajos Márton szerkesztette-vezette műsoroknak. Utal az ima minden-, napi kenyerére, bár ez valószínűleg csak a közép- és idős nemzedékben sejlik föl, azokban, akik még tanulták. Utal arra is, hogy az irodalom olyan szellemi és lelki táplálék, mint kenyér a testnek. Nélkülözhetetlen. S utal a naprakész állapotra, arra, hogy folyamatosan tudjuk, mi van a könyvek világában, mivel rendelkezhetünk, mit ne hagyjunk figyelmen kívül. Varga megszállottja az olvasásnak, szeretne mindenkit megnyerni, bűvkörébe vonni, de józan figyelő is, aki statisztikai adatokat gyűjt és elemez. Az előbbinek tere a rádiós ismertetés, a bőséges informálás, az utóbbi pedig összegzés egy-egy cikkben. Helyzetfelmérés, majd az okok és összefüggések feltárása, különös tekintettel a munkásolvasók számának, arányának csökkenésére, melyben az írók egy része és a kritika is ludas. Eltávolodtak a közönségtől. E kitérő fölöslegesnek tűnhet mostani műsora bírálatához, dt pont azért, mert nagyra értékelem munkásságát, szükségesnek tartom. Annál inkább, mivel a műsor hiányosságáról is szó lesz, olyanról, ami a szerkesztőt is érinti. Tartalmi kifogásaim nincsenek. A háromszor tíz percben helyet kapott a lengyel Kapuszinsky Sah in sah című sikerkönyve, sőt az író is megszólalt, szöveg szerint izgalmas, nem mindennapi információkkal. A kanadai magyar író-lapszerkesztővel készült interjú közepesre sikerült. Aztán kövétkezett Gyurko- vics Tibor brilliáns jegyzete Dosztojevszkijről. Amit mondott és ahogy mondta: minta értékű. A két előző, különösen az első — nem. A tálalás módja ugyanis nem mindegy, a legfinomabb étel sem vonzó, ha rosszul szervírozzák. K. I. okosan és jól írt Kapuszinsky könyvéről, s az író élményeiről. Papíron. A rádióban viszont egy szövegnek nem csak a tartalmi része, hitele fontos, hanem az életre keltésé is legalább annyira. S itt az nem sikerült. A teljesen személytelen hang, a darabos beszéd, a nehézkes és monoton felolvasás nemcsak a hatást rontotta unalomig, de a szöveg értelmezésének is a rovására ment. Mindez együtt, ellenérzést keltett, ami igencsak távol áll a céltól. Pedig, hogy odavezessen — megnyerjen —, nem sok kellett volna, csak annyi, hogy más mondja el a szöveget, olyan, aki a tartalmat és a formát összhangba hozza. Előfordult már mások műsorában is hasonló eset, oka talán a spontán természetességre törekvés. Nem jó elgondolás, kár erőltetni, mikor adva van egy másik, jobb. Vass Márta Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Jegyzet 8.30: Honegger: Johanna a máglyán — oratórium 9.44: Tündérkert — Muzsika gyerekeknek. 10.05: Két hangon . . . (Ism.) 10.35: Nefelejcs. 10.49: Paisiello: Az úrhatnám szolgáló — Vígopera két részben. 11.39: Védett férfiak — Robert Merle regénye rádióra alkalmazva. XXIV/23. rész. (Ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Régen találkoztunk. 13.00: Lemezmúzeum 13.40: Kapcsoljuk a miskolci körzeti stúdiót — ősi mesterségek mai arca 14.10: A magyar széppróza századai. (Ism.) 14.25: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 15.20: Könyvszínpad. 15.48: Farkas Gyula: Csárdás rapszódia. 16.05: Révkalauz — Könyv, kép, színház, zene, mozi. 17.00: Rezeda Kázmér szép élete. (Regény) 17.56: Vass Lajos: Bodrogközi muzsikaszó és népdalkantáta. 19.15: A Rádiószínház bemutatója: Bolond Ibrahim. 20.54: A kamarazene kedvelőinek. 21.40: Iván, a félelmetes — beszélgetés Szvák Gyula könyvéről. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30 : Lakatos Róbert népi zenekara játszik 22.50 : Munkásutánpótlás I. rész. 23.00 : Énekek éneke VII. fejezet. 23.30 : Saint-Saens: C-dúr hegedűverseny. 0.15: Éjfél után. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Reményi Sándor nótafelvételeiből. 8.20: A Szabó család’ (Ism.) 8.50: Tíz nerc külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben. 12.10: Fúvósindulók. 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.05: Nosztalgiahullám. 14.00: Virágénekek. 14.15: Idősebbek hullámhosszán. 15.05: Néhány perc tudomány. 15.10: Operaslágerek. 15.45: Törvénykönyv. 16.00: Könnyűzenei stúdiónk felvételeiből. 17.05: Karel Ruzicka zongorázik, Rudolf Dasek gitározik. 17.30: Kézfogások. 18.30: Slágerlista. 19.05: Operettkedvelőknek. 20.00: Reklámparádé. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: Csalakabaré. (Ism.) 22.15: Slágerről slágerre 23.20: Nótacsokor. 0.15: Éjfél után. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva . . . (Ism.) 9.23: Kamaramuzsika. 11.05: Felhívjuk a figyelmet! 11.10: Töltsön egy órát kedvenceivel. 12.10: Versenyművek. 13.05: Háttérbeszélgetés. (Ism.) 13.35: Kórusok, hangszerszólók. 14.26: Népi dallamok nagymesterek kezében. Janácek- művek. II. rész. (Ism.) 15.00: Pophullám. 16.00: Reflektorfényben egy operaária. (Ism.) 16.32: Zenekari muzsika. 17.49: Az Omega együttes felvételeiből. 18.07: A magyar rézfúvószene 25 éve. 18.30: A Magyar Rádió román nyelvű műsora Szolnokról. 19.05: Zenekari muzsika. 20.17: Opera művészlemezek. 21.14: Latin-Amerika irodalma — A városi próza. 21.40: Évfordulók nyomában — 250 éve született Johann Christian Bach. 22.21: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Hétközben. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.25: Tévétorna. 9.30: Arcok a tükörben. 10.25: Képújság. 15.25: Hírek; 15.35: Műsoron a számítógép. 16.00: Valahol Európában. 17.40: Képújság. 17.45: Pedagógusok fóruma. 18.20: Tévébörze. 18.30: Telesport. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétoma. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Starsky és Hutch. 20.50: Panoráma. 21.50: A hét műtárgya. 22.00: Egy hang és néhány maszk. 22.40: Tv-híradó 3. 22.50: Himnusz. II. MŰSOR 18.40: Képújság. 18.45: Sakk, Kempelen úr! 19.30: így pihenünk. 19.50: A távoli földrészek madarai a varsói állatkertben. 20.00: A folyóirat neve: Kritika. 20.45: Tv-híradó 2. 21.05: Reklám. I 21.10: összefoglaló a Súlyemelő Világbajnokságról. 22.30: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20 : Gazdasági figyelő. 20.25: Meghívás a stúdióba. 21.05: Dokumentumfilm. 21.20: Az élő bolygó — Tudományos sorozat. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. <• 17.35: Tv-naptár. 17.45: A fehér cigánygyerekek — sorozat gyermekeknek. 18.15: Tudomány. 18.45: Hihetetlen show. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor — politikai magazin. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.10: Spliti krónika. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Slágerlista helyett. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00 : Némely jóakaratú emberek — filmsorozat. 20.55: Hírek. 21.00: Művészeti est: Temetés Teresienburgban — előadás felvételről. SZÍNHÁZ 1985. szeptember 5-én, csütörtökön 20 órakor Hatvanban: SZABAD SZÉL Az 1985. szeptember 6-ra (péntekre) Mezőhegyesen hirdetett A BOR című előadás elmarad! MOZI Békés Bástya: 4-kor: Keresztül a nagy vízválasztón, 6 és 8-kor: Piszkos munka. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Jazzbolondok. 6 és 8-kor: Megfelelő ember, kényes feladatra. Békéscsaba Terv: fél 6- kor: Túl nagy rizikó, fél 8-kor: Kémek a lokálban. Békéscsaba Kert: Egy zsaru bőréért. Gyula Erkel: fél* 6-kor: Szultán fogságában, fél 8-kor: Hurrikán. Gyula Petőfi: 4-kor: Törekvő tanerő, 6 és 8-kor: Legyőzhetetlen Vutang. Gyula Kert: Segítség, felszarvaztak. Orosháza Béke: 5-kor: Nehéz fiúk, 7-kor: Maraton életre halálra. Orosháza Partizán: fél 4 és fél 6-kor: Szavanna fia, fél 8-kor: Földrengés Tokióban. Szarvas Táncsics: 6-kor: Láttam az új világ születését I—II.. 22- kor: Halál egyenes adásban.
