Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. szeptember 28., szombat NÉPÚJSÁG Önkritika az oktatásügyben Hol történtek a lépéstévesztések? flgyagcsörgő, vaskocka, csúzli Csehszlovák játéktörténeti kiállítás Budapesten 1840-ből: baba, eredeti öltözékben (Hauer Lajos felvétele — KS) A játékban minden lehetséges. A semmi átalakulhat mindenné, vagy I fordítva: a minden semmivé tűnhet. A játék ma- I ga az élet a gyermekek számára. . . . Csillogóbbnál csillogóbb játékok töltik meg az üzleteket, a gyári termékek ára már-már az eget ostromolja. Ennek ellenére bevett szokás minálunk, hogy drága, akár több ezer forintos ajándék nélkül nem karácsony a karácsony, és igazi születésnap sem lehet enélkül. A szülő inkább a pénztárcájába nyúl, különmunkát vállal, tán még nélkülözik is, csakhogy teljen mondjuk a legújabb külföldi gyártmányú elemes építőkészletre. Azt tartják, ez a játék nagyszerűen aktivizálja a gyereket, fejleszti kézügyességét, ösztönzi fantáziáját. Elhiszem. De mindez elérhető olcsóbb, más készségfejlesztő játékokkal is. Vannak gyerekek és nem is kevesen, akik „megkapják” ugyan a legújabb távirányításos repülőt, autót, robotot vagy bármilyen más szuper játékot, néha talán még játszhatnak is vele, ha a mama, a papa nem rakja a legfelső polcra, dísznek. De ők azok, akik talán soha sem ismerik meg a szülővel való együtt játszás, a fafaragás, a babakészítés örömét, a papa készítette bábszínház végtelen világát, a sárkányeregetés csínját-bínját, gesztenye, a toboz, a papír, a textil for- mázhatóságát, színezhető- ségét. Talán mindezekre már a szülők sem emlékeznek. Elfelejtettek játszani. Ha így van, emlékeztetőül figyelmükbe ajánljuk a Budapesten, a Csehszlovák Kultúra Házában megnyílt játéktörténeti kiállítást. Minden bizonnyal érdekesnek találják a Prágai Nemzeti Múzeum anyagából válogatott bemutatót. Az ókortól napjainkig áttekinthetjük a játék mara- dandóságát és változását. Korabeli metszetek, leletek, reprodukált tárgyak visznek el bennünket a múltba. Megtudhatjuk, hogy az időszámítás előtti első évezredben már ismerték a csörgőt, igaz, akkor agyagból készült. A vaskorszak jellegzetességeként a játékkockákat teszik elénk a tárlatrende- zők. A középkorban a baba volt a lányok kedvenc játéka, századunk elején viszont a csúzli, az íj, a faragott síp vagy csak néhány szép üveggolyó, kavics volt az általános játékszer. A mát viszont az elemes építőjátékok jelképezik. A játéktörtáneti kiállítás nemcsak hogy megidézi számunkra a múltat, hanem meditációra is késztet bennünket a felnőtt és a gyermek játékos kapcsolatáról. H. T. Először nem akartam hinni a fülemek. Egy tanácskozás alkalmával a Művelődési Minisztérium munkatársa teljes őszinteséggel veselkedett neki a hibák feltárásának. De nem ám a nézőtéren helyet foglaló pedagógusokra mutogatva, hanem a maguk felelősségét hangsúlyozva. A nemrég megtartott szakfelügyeleti tanácskozáson aztán már meg sem lepődtem, mikor az előadó — az Országos Pedagógiai Intézet egyik vezetője — a tantervi korrekció módjainak ismertetését az ehhez vezető hibák elemzésével kezdte. S ő sem másokra mutogatva, hanem intézete felelősségét is vállalva. A gondok és hibák őszinte feltárása, a mód, ahogyan tették, az oktatásügy „közkatonáit” láthatóan gondolkodóba ejtették. E sorok írója meg mit tagadja, örült. A jövőt kutatva arra a következtetésre jutott, hogy ez a szemlélet terjedni fog, s a legkisebb közösségbe is utat talál. Amin csak a magyar oktatásügy nyerhet, illetve, amiért van: az ifjúság. A korrekció maga is beismerést jelent. Az oktatásirányítás ezzel vállalja az 1978- ban kissé elkapkodva bevezetett oktatási, nevelési dokumentumok, tankönyvek kiigazítását. Tanulva a hibákon, s hasznosítva a gyakorló pedagógusok észrevételeit. Természetesen nincs arról szó, hogy az új tantervek A Békés Megyei Múzeumi Igazgatóság a gyulai, az orosházi, a szarvasi, a békési, s természetesen a békéscsabai múzeumokat, valamint a vésztő-mágori kiállítóhelyet irányítja. A megye múzeumaiban mintegy 100 fő- és részfoglalkozású munkatárs dolgozik. Évente mintegy 50 kiállítást rendeznek, melyeket csaknem ötszázezren látogatnak. E kiállítások száma sok, vagy kevés? Melyik múzeumunkban fordulnak meg legtöbben? Erről s a múzeumok közművelődési tevékenységéről beszélgettünk a közelmúltban Sz. Kozák Máriával, a múzeumi igazgatóság igazgatóhelyettesével. — A kiállítások száma valóban igen magas, a jövőben várhatóan anyagi megfontolásokból csökkentenünk kell őket, holott kisebb idegenforgalmú területről lévén szó, a helyi lakosság — s ők adják látogatóink zömét — igényli a kiállítások sűrűbb váltogatását. Gyulán más a helyzet, ott a békéscsabai 73 ezerrel szemben, 174 ezer látogató fordul meg évente. S ha már itt tartunk, egy látszólagos ellentmondásról is érdemes szólnom. A látogatók száma évek óta növekszik múzeumainkban. Kivétel ez alól éppen Gyula, ahol a nyitva tartási idő változó, igazodik a várszínház programjaihoz. Ezért ingadozó a látogatók száma is. — Minek köszönhető az érdeklődés állandó növekedése? — Ez természetesen egyrészt a kiállítások színvonalának javulásával, másrészt azzal magyarázható, hogy a művelődési, szórakozási lehetőségeket tekintve mi vagyunk talán a „legolcsóbbak”/ Közművelődési tevékenységünk elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az embereknek igényükké váljon a múzeumok látogatása. Ebben is sokat fejlődtünk az évek során, bár gondok máig is akadnak bőven. — A hetvenes évek végére tehető a múzeumok közműegész rendszere sikertelen lenne. Sőt rengeteg pozitív, hosszú távra érvényes jellemzői vannak, amelyeket feltétlen meg kell őrizni. Akkor hol történtek lépéstévesztések? Egyrészt — mondta az előadó, dr. Zátonyi Sándor —, a korszerű tartalom tananyaggá formálása, szervezése nem történt meg a tantárgyak többségében. S ennek egyik oka, hogy néhány tudományágban ma sincs egységes álláspont néhány kérdésben, de akár a tudományág jövőjének megítélésében sem. Pedig éppen a tudomány oldaláról érkező igények következtében lettek túlméretezettek a tananyagok. S bizony efölött nemcsak az irányítás, de még a gyakorló pedagógusok egy része is elsiklott. A tantervek előtt — bár nem megfelelő méretű —, de vita folyt. S a visszajelzésekkor ahelyett, hogy figyelmeztettek volna a „túlsúlyra”, még az iskolákból is újabb és újabb ismeretek betusz- kolásának az igénye érkezett. (Mintha elfelejtkeztek volna arról, hogy a tanterv nem a szaktárgyát szerető pedagógus számára, hanem a különböző fejlettségi és értelmi szinten álló gyerekeknek készül.) S ha már itt tartunk. A gyakorló pedagógusok is ludasok néhány dologban. Időnként elfelejtkeznek arról, hogy a témazáró dolgozatokban csak a törzsvelödési munkájának fellendülése . .. Milyen programokat biztosítottak akkoriban? — Kezdetben megelégedtünk azzal, hogy diákoknak tárlatvezetéseket, tanórákat tartottunk. Később különböző gyermekfoglalkozásokkal próbálkoztunk, melyekre kezdetben nem volt könnyű az iskolákat megnyerni. Ma már ők keresnek minket ehhez hasonló igényekkel. — Milyen közművelődési formákat vezettek még be? — Feltétlen meg kell említenem a városismereti vetélkedőket, melyeket évekig csak a gyerekeknek rendeztünk. Tavaly a városi tanács kezdeményezésére több társadalmi intézménnyel együtt a város felnőtt lakosságát is megnyertük erre. E tevékenységi körbe vonható a múzeumbaráti körök létezése, munkája is. Minden városban létrejöttek már a baráti körök, melyek gazdag programot kínálnak tagjaiknak. Az előadások, a néprajzi és helytörténeti pályázatok mellett, a közös kirándulások talán a legsikeresebbek. Feltétlen említésre méltó az ifjú múzeumbaráti körök megszervezése Békéscsabán és Gyulán. Itt anyag szerepelhet, s ezt az alapkövetelményt megfejelik a kiegészítő anyaggal. De térjünk vissza a korrekció okaira. Volt szervezési hiba is. Hiszen az OPI-t éppen akkor szervezték át, amikor folyt az új dokumentumok előkészítése. S alig hihetjük, hogy használt a végeredménynek az, ha egy-egy témát ketten, netán hárman dolgoztak ki. Egymást váltva ugyanabban a székben. Aztán ugye, a tervezés egészen más gazdasági helyzetben történt. Ki gondolta, hogy az igen költséges eszközök beszerzése ma már komoly gondot okoz? S a tervezéskor az ötnapos munkarendet sem kalkulálták be. A tananyag zsúfoltságának egyik oka ez is. (A demográfiai hullámot viszont — mivel nagyjából előre jelezhető — elfelejtették figyelembe venni.) De hogyan is definiálták a hamarosan bevezetendő korrekciót? „A tantervi koncepciót nem érintő, szakmailag átgondolt, szükséges, kisebb tantervi és tankönyvbeli változtatást jelent.” Azaz maradnak: a tantárgyak rendszere, az óratervek, a tananyagok belső arányai, az irányító dokumentumok. Ellenben sok tankönyvet átjavítanak, megjelentetnek párhuzamos tankönyveket ugyanabból a tantárgyból, készül korrekciós útmutató, van, amiből új tankönyv jelenik meg. Tehát a helyreigazítás, javítás több a gyermekeket már korán beavatják a múzeumi munkába, s megtanítják őket környezetük védelmére, szebbé tételére is. — A múzeumokban folyó tudományos munka propagálása szerves része a múzeumi közművelődésnek . .. — Valóban így van. E célt szolgálják múzeumi évkönyveink, melyekből az idén már kettő megjelent. Itt említeném meg a kiállítások katalógusait, ismertetőit, valamint azokat a központi szervezésben megjelenő kiadványokat, melyeket még forgalmazunk. Itt azokra a könyvecskékre gondolok, melyek hazánk múzeumait, természetvédelmi területeit mutatják be, de árusítunk egyéb, 'megyénkben megjelentetett kiadványokat is. Népszerűek az 1976 óta kapható műtárgymásolatok, melyek Budapesten, a Központi Múzeumi Igazgatóság műtárgymásolati osztályán készülnek. A felnőttek tapasztalataink szerint a szép kerámiákat kedvelik, a gyerekek körében elsősorban ékszermásolatok kelendőek. — Technikai, illetve személyi feltételeik javultak-e? — Nos, erről már kevesebb jót mondhatok. Igaz, Egyre több a múzeumlátogató Beszélgetés a múzeumi közművelődésről Foglalkozás a csabai múzeumban. Vezeti: Sz. Kozák Mária Fotó: Gál Edit változata lép érvénybe. Egy azonban, mint tendencia egységes lesz — ígérték: a korrekció a tananyagcsökkentés irányába mutat. Ezen az őszinte hangú tanácskozáson hangzott el egy igen megszívlelendő észrevétel arról, hogy miért tűnik úgy, mintha hazánkban minden oktatási kísérlet sikeres volna az általános bevezetést megelőzően. A válaszadó ezt azzal magyarázta, hogy a negatív eredményű kísérletek nem kapnak publicitást, tehát nem tudunk róluk. Lám, lám, ez is milyen rossz beidegződés. Hiszen egy kísérlet hibáiból legalább annyit tanulhatnának a gyakorló pedagógusok, mint egy sikeresből. Ha nem többet.- Csak egy régi, ki tudja hogyan belénk rögződött szemérmesség miatt átallunk róla szólni az oktatásügyben. Holott a különböző tudományok képviselői ennek a hasznára már régen rájöttek. A járhatatlan út megjelölésé az okok ismertetésével együtt sok energiát takarít meg mások számára. Élni kellene hát vele. Ha az oktatásügyben a bevezetéskor már említett, önkritikus szemlélet, az együttgondolkodás igénye ily kézzelfoghatóan jelentkezik, s ha ez a pedagógustársadalom mozgósítására, együttmun- kálkodási készségére ilyen kedvezően hat, most érdemes lenne jól sáfárkodni vele. S a tervezett korrekciók végleges eldöntése előtt támaszkodni rá. Legyen ez a döntés kollektív, de aztán mindenkire érvényes. Ez megnyugtatja a kedélyeket, s segíti a célokkal, a napi tennivalókkal való azonosulást. A munka úgy egészen másképp megy. B. Sajti Emese az évek során kaptunk magnót, lemezjátszót, filmvetítőt, sőt, itt Békéscsabán még egy közművelődési terem is a rendelkezésünkre áll. (Arról sem feledkezhetünk meg. hogy ha a szakmai munka jó, ha színvonalas kiállításokat szervezünk, ez már kellő biztosíték a jó közművelődési munkához is.) Ám ez még mindig nem elég. Kevesen vagyunk. Békéscsabán hárman foglalkoznának e területtel, ám egy státusz most is betöltetlen. Vidéken még lehetőség sincs új ember felvételére. Igaz, Gyulán és Békésen van. akire számíthatunk, de ezek a kollégák más tevékenységük mellett végzik a közművelődési teendőket. A többi településen még ennyit sem tudnak vállalni, olyan kevesen vannak. Tárlatvezetésekre, egy-egy óra megszervezésére még igen, de többre nem képesek. — Segítők akadnak? Egyáltalán milyen kapcsolatban vannak más közművelődési intézményekkel? — Ez elsősorban az adott feladatoktól függ. A városi gyermekrajz-kiállítást például az ifjúsági házzal és az úttörőelnökséggel közösen szerveztük. A munkásbrigádok közművelődési vetélkedőjét a Megyei Művelődési Központ rendezi, melynek múzeumi részét i vállaltuk magunkra. A művelődési központ lesz a partnerünk egy új közművelődési forma, a novemberben induló történelmi játszóház megszervezésében is... — A múzeumi tevékenység évek óta a múzeumi és műemléki hónap keretében csúcsosodott. Most is így lesz? — Korábban szinte kampány jelleggel mindent e hónapba szerettünk volna bezsúfolni. Aztán rájöttünk arra, hogy jobb, ha egész évben a folyamatos munkára törekszünk, s nem csinálunk „nagy” rendezvénysorozatot. Ennek megfelelően az idei múzeumi és műemléki hónapban jóval kevesebb programot szervezve azt szeretnénk, ha mindenki megtalálná az érdeklődési körének, ízlésének, s persze életkori sajátosságának megfelelő programot. Hogy ez sikerül-e, ezt döntsék majd el a látogatók! Nagy Ágnes MOZI Androidok lázadása Nagyon szomorú voltam, amikor kijöttem a moziból. Tudom én, hogy nemcsak művészfilmekre van szükség (van-e egyáltalán olyan, hogy művészfilm?!), hanem olyanokra is, amelyek semmi mást nem vállalnak fel, csak azt, hogy szórakoztatni akarnak. Szeretnének, ha tudnának. De a legritkább esetben tudnak ... És ez a most bemutatott amerikai film, az Androidok lázadása szégyen ide vagy oda: nem alkalmas még arra sem, hogy szórakoztasson, hogy kikapcsolja a tisztelt Nézőt, aki jegyet vált hozzá, mert van éppen egy szabad órája, mert szeretne elfelejteni valami nagyon nehezet, rosszat arról a napról, netán az életéből, és kapóra jön számára a mozi, ahol éppen valami tudo- mányos-fantasztikusat vetítenek, 2028-ból. Nosza, milyen lesz a világ 2028-ban, viszi az érdeklődés, és a ki- kapcsolódás vágya, aztán amit kap: bugyuta történetke, ötöd-tizedrangú színészekkel elővezetve, felidézve valamit a hasonló műfajú szuperprodukciók lézeres-különös világából. Ha még ehhez azt is hozzátesszük, kénytelenek vagyunk vele, hogy az ötlet (az emberszabású robotok lázadása az emberek ellen) többszörösen elcsépelt, agyonjátszott, akkor a vetítés utáni bosszúság vegyesen a szomorúsággal, még inkább jogos és indokolt. Közben más valamire is kellene gondolnunk. Például arra, hogy közepesen telt ház volt a moziban (ami a mozinak persze nagyon jó, csak sokszor így lenne!), és arra, hogy ez a telt ház 95 százalékban tizenévesekből jött össze, mert ugyebár kalandvágy, romantika, fantasztikum (imitt-amott kicsike horror is, letépett és mégis beszélő fejek, felnyitott ko^ ponyák formájában), meg kevéske szex (egy-két izgalmasan vetkőző eredeti és nem eredeti [android] szépség formájában); nos, kell-e több jókedvű tizenéveseknek, akiket aztán ügyesen butítanak a semmivel, a sokszorosan kiagyalt, bugyuta történetek álizgalmaival és álkalandjaival. Mert a film közben éppen ők(!) nem gondolnak arra, hogy ez csak mese, a tizenéves néző sokkal mélyebben éli át és éli bele magát a vásznon pergő történetbe, mint a felnőtt, aki hamarabb átlát a szitán, és a kijárati ajtót keresi a sötétben, ha mással nem, a tekintetével. És közben lázadnak az androidok, habár a film legelején még úgy érzi a félrevezetett néző, hogy itt majd a 2028-as esztendő jellemző sztoriját látja, amikor (miként mostanság is) naiv becsületesek és ravasz gonoszok népesítik be a Földet... Amikor aztán rájön, hogy a naiv becsületes éppen egy android, de csak addig, amíg gyilkos gonosszá nem programozzák, és az igazi húsvér emberek szökött terroristák, akkor az egész naivgonosz elképzelés gyorsan összeomlik, mint a megpöccintett kártyavár. Erről ennyit, ez a film nem ér többet. Talán az egyetlen, akiről mégis érdemes szót ejteni, a Max 404-es androi- dot alakító ismeretlen fiatal színész, Don Opper. Az ő „emberszabású" szemében tűnt fel néha az átélés csalhatatlan jele. Sass Ervin
