Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. szeptember 28.. szombat NÉPÚJSÁG bosszúból mozgósítja a mentőket egészséges rokona, ismerőse, vagy szomszédja elszállításához? Ki is hívhat mentőt? Elméletileg bárki az utcáról, otthonról hívhatja a 04-et, ha életmentésre, azonnali beavatkozásra van szükség. Gyakran a percek, a másodperced is számítanak, például, az infarktus tüneteinél (szorító mellkasi fájdalom). Ilyenkor senki ne tétovázzon, tárcsázza a mentőket! Szállítanak orvos kérésére beteget a kórházba, egyik fekvőbeteg-intézményből a másikba, kórházainkból a szegedi, budapesti klinikákra, szükség szerint még távolabbi állomáshelyekre is. „Az üzemanyag-takarékosság soha nem mehet a betegellátás rovására" — mondják. „Természetesen ésszerűtlenül pazarolni sem lehet!” A mentőt hívó telefonálónak feltétlenül mondania kell a beteg és a saját nevét, lakcímét, a tüneteket. — Sok borzongató dolgot látunk — idézik beszélgető- társaim —, amit megszokni lehet, de közömbössé válni soha. Mi nem sajnálkozhatunk, félhetünk a döntéstől, azonnal cselekedni, segíteni kell! Egy csecsemő életét visszaadni, a fulladástól megmenteni, akár a saját lélegzetünkkel is — felejthetetlen érzés. Ehhez az élethez mentős szív kell. Egyre többen vagyunk. Jönnek-mennek a gépkocsi- vezetők, az ápolók, a soros szállítók. A hívások szerint értékel, irányít a szolgálat- vezető. Elmenőben minden felénk járó mond egy-egy történetet, élményt, véleményt: — Van úgy, hogy évekig nem fordul elő különös eset — szól egy idősebb bajtárs. — Arra örökké emlékezni fogok, amikor tanyára rohantunk egy vajúdó nőhöz. A hatalmas hóban alig haladtunk, az asszony és férje gyalog indult elé- bünk. A férfivel találkoztunk először. Szaladt felénk, karjában ölelve, melegítve újszülött gyermekét. A felesége mögötte a hóban feküdt, ott szült meg. Kórházba szállítottuk a családot, nem történt bajuk ... A részegeken kívül az öngyilkosokat szeretik legkevésbé az egészségügyiek, a mentősök. Emberek sokaságát mozgósítja a küzdelem, mások életéért, rengeteg pénzbe kerül mindez, s akkor egyesek önként eldobják a megismételhetetlent. Természetesen értük is harcba száll a mentés és gyógyítás! A családi és környezeti okokat ők nem befolyásolhatják, legfeljebb „csak” újraélesztenek, visszaadják az életet. — A beteg, a sérült fájdalmát azonnal csökkenteni és a megfelelő intézetbeszállítani, ez a feladatunk — nyilatkozzék a mentősök. — Munkánk során megismerjük az orvosokat is, óhatatlanul képet kapunk felkészültségükről, emberi tulajdonságaikról. Nevekről nem szólnak, etikusak és fegyelmezettek. Tudják, ki az, aki 6 méterről állapítja meg a beteg baját, s azt is ismerik, aki ölben viszi a betegét az autóig és még a szabadságáról is utánaérdeklődik. A szolgálat ségtől, a rendőrségtől, vagy annyira izgatott a telefonáló, hogy hiányosan tájékoztat. A balesetek gyakoriságát, a rosszulléteket befolyásolják az időjárási frontok, az útviszonyok, nő a háztartási balesetek száma. Veszélyeztetettek az idős emberek, a gyerekek. Érdemes lenne komolyabban venni a gépkocsi- vezetők elsősegélynyújtó fel- készültségét, hiszen ők érnek elsőnek a közúti balesetek helyszínére. Rendkívüli helyzetben is volt részünk az Munkában a szolgálat szigorú fegyelmét, pontosságát hasznos lenne máshol is bevezetni. Szó esik a fizetésről, a hálapénzről is. Az utóbbi években valamelyest igazítottak a kereseteken, de még mindig nem sok. Arra mindig pontosan emlékeznek, ha valahol forinttal toldották meg a köszönetét, mert nem mindennaposak az ilyen esetek. Általában ott, ahol sürgős a segítség, legnagyobb a baj, a felelősség, nincs idő hálapénzt adni és kapni. Megyénk egyetlen oxioló- gus szakorvosa a megyei mentőszolgálat főorvosa, dr. Bumbera József. Hét mentő- állomást irányít. Békéscsabáról, Gyomaendrődről, Gyuláról, Mezőkovácsházáról. Orosházáról, Szarvasról és Szeghalomról robognak ki hívásra a fehér autók. A mentés szolgálatában 46 futó kocsi és 252 ember áll. Mentőtiszt vagy orvos kíséri az esetkocsikat. A szolgálati idő változó, 12 vagy 24 órás. Az állandó továbbképzést nem is lehet egy időben mindenki számára biztosítani. •— Amióta itt vagyok —, 18 éve — mondja a főorvos —, kétszer annyi lett a feladatunk. Sok a beteg a lakosság körében, vagy az egészségügyi alapellátásban dolgozók támaszkodnak ránk többet — ezen érdemes elgondolkodni. Ahol nincs körzeti orvos a területen, oda általában gyakrabban hívnak bennünket. Van úgy, hogy valóságos nyomozást kell folytatnunk, hová menjünk. Esetleg sokszoros áttétellel jut ide a hívás, a honvédutóbbi években. Az árvizeknél, a gázkitöréseknél, a hóviharos időszakban nekünk és a légi betegszállításnak is bőven akadt dolga. A mentőápoló-képzés Gyulán van, ahol felkészítik az embereket a sürgős beavatkozásra. A budapesti mentőtiszti főiskolára kevesen juthatnak el, kevés embert tudnak felvenni, pedig munkájuk pótolhatatlan. Közöttünk élnek a mentősök, de hivatalos ügyeiket a fővárosban intézik. Ez gyakran okoz gondot életükben Fájlalják, hogy bár a gépkocsivezetővel együtt fogják a hordágy szélét, együtt rázkódnak az autóban, a sofőré korkedvezményes állás, a2 övék pedig nem. Bár a2 utóbbi évek intézkedése, a7 ápolók fizikai állományba vétele a többséget kedvezően érintette. A nélkülözhetetlen szolgálat legsürgősebben megoldásra váró gondja a megyeszékhely mentőállomásának felépítése. A Békéscsabai Városi Tanács V. B. titkára, dr. Gally Mihály arról tájékoztatott bennünket hogy ez a dolog is kedvezi fordulatot vesz. A VII. ötéves tervben hozzákezdhetnek a mentőállomás építéséhez a Berzsenyi és Thurzc utca sarkán már elrendezet területen. A város nyilvánvalóan egyedül nem tudj: vállalni a csaknem 60 milliói költséget. Az Országos Mentőszolgálat .30 millió forintoi támogatásával és a megye tanács segítségével várható an két év alatt, 1987-re el készülhet az állomás. Bede Zsók; Mindenki megrezzen az utcán, ha mentőautó szirénáját hallja. A lelkiismeretes autós félrehúzódik, biztosítva az utat a rohanó életmentőnek. A fehér kocsi, a vörös zászló, az égő reflektorok, a kék fény, s a kiszálló sötétszürke ruhás, gyorsan, pontosan cselekvő emberek látványa tiszteletet, megállást parancsol. Ezerhétszázhetvenhatban, Mária Terézia idején vetődött fel a gyors beteg- vagy sérültszállítás gondolata. A kornak megfelelő technikával 1779-ben szervezték meg Ausztriában. Magyarországon az 1876-os egészségügyi törvény a megyei tisztiorvos feladatává tette a gondoskodást a mentés megszervezéséről, de a hogyant még nemigen tudták. Az 1886-os londoni egészségügyi konferencián központi témaként szerepelt a mentés. Igazából a bécsi színház, a Burgteather leégése, az ottani drámák ébresztették fel a közvéleményt. Európában a második város Budapest, ahol 1887. május 7-én a megszállott tisztiorvos, Kresz Géza hatására megszervezték a Budapesti önkéntes Mentőegyesületet. Az első világháború után már vidéken is dolgoztak mentők, de az egészségügy hozzáférhetőségét jelentősen befolyásolta a beteg társadalmi, anyagi helyzete. A második világháborúban eltűntek az orvosok, a mentőket is elvitték, roskadozott az ország egészségügyi ellátása. A felszabadulás után újjászerveződött szolgálat legfontosabb feladata a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. a szakkáderek képzése, a mentőállomás-hálózat kiépítése volt. Ma már húsz mentőszervezet működik az országban az Egészségügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó mentő-főigazgatóság irányításával. A közelmúlt legjelentősebb fejlődési állomásai: a rohamkocsik beállítása, a mentőkórházak megnyitása, a légi betegszállítás bevezetése, a vezeték nélküli hírközlés. Az ápolók kezébe életmentő készülékek kerültek, majd üzembe helyezték az első betegszállító helikoptert is. A szakma, a tudomány haladása szempontjából döntő lépés az orvospótló szerepet betöltő mentőtiszti képzés, a főiskolai szak kialakítása 1974-ben. majd a mentőszakorvosi (oxiológiai) képzés kezdete 1979-ben. A 37 éves szocialista magyar mentőszolgálat 6 500 dolgozója évente 2 millió 250 ezer beteget ment, ehhez 52 millió kilométert utaznak. Fő feladatuk: a gyors életmentés, a segítségnyújtás. A kórház előtti fázisban ők jelentik az első segítséget. A békéscsabai mentőállomás nem valami épületes látvány. Az udvara zsúfolt, té- len-nyáron kinn állnak a gépkocsik. Az emberek sincsenek elkényeztetve, garázsban öltöznek, a riasztásra aprócska szobában várakoznak. Télen a 20 fokos benti melegről a mínusz 20 fokos, kint parkoló gépkocsiba ülnek. A szép őszi időben inkább az udvaron beszélgetünk Kovács Ákos mentőtiszttel, Földest Zoltán mentőápolóval és Kristóffy László gépkocsivezetővel. Most ők az ügyeletes „stáb”. — Ma már három kihívásunk volt, pedig még csak délelőtt van — tájékoztat a mentőtiszt. — Közlekedési balesetekhez mentünk, szerencsére egyik sem volt különösebben súlyos. Felberreg a csengő. Mindenki ugrik, átveszik a menetlevelet a szolgálatvezetőtől, meghallgatják a tudnivalókat és egy percen belül indulnak. Velük tartunk. A telefonáló középkorú nő utcai rosszullétről tájékoztatott. Ilyenkor még senki nem tudja, mennyire sürgős a kihívás, lehet, akár infarktus is. Számítanak a másodpercek. A helyszínre érkezünk. Bizonytalan lábakon áll az utcán egy magányos asszony. Arca vörös, szeme sírós, ő maga telefonált. Óvatosan az autóba kísérik. Vérnyomás- mérés, pulzusszámvizsgálat, s közben csendes, de határozott kérdések. Az asszony először akadozva beszél, majd ömlik belőle a panasz, öt percbe sem telik, míg a kórházba érünk, fejünk tele családi problémával, az autó légtere pedig alkoholgőzzel. — Ez a nő valóban nem egészséges, orvosi kezelésre szorul, de nem a mentőkre. A körzeti vagy szakrendelőbe kellett volna mennie — állapítja meg a mentőtiszt. Ettől függetlenül végtelen türelemmel kísérik, segítik, kórházba viszik. Orvosi megfigyelésre van szüksége. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha időközben valódi életmentéshez hívják az esetkocsit . . . Az esetkocsi nem fiatal már, de a célnak legjobban megfelelő, Mercedes. Három ilyen autó járja a megyét, Békéscsabáról, Gyuláról és Szarvasról. A többi a hasonló felszerelésű, de jóval kényelmetlenebb Nysa. A Mer- cedesben körüljárható a beteg, s ez a gyors életmentésnél fontos szempont. A Ny- sák is jól felszerelhetők, de szűk a belső terük, télen hidegek, nyáron beszáll a por. A nehezen járható vidékekre — ha előre tudják — terepjáróval indulnak a mentősök. Az Országos Mentő- szolgálat égető problémája a gépkocsiellátás. Folyamatosan tárgyalnak, keresik a megoldást a szocialista autópiacon a kényelmes., jól felszerelhető, állandóan pótolható, javítható gépkocsikra. „Akinek valaha dolga volt a mentősökkel, az tiszteli őket” — mondja egy nagy tapasztalatú mentőgépkocsivezető. Meggyőződésem, hogy nemcsak azok, munkájukat mégis kevesen ismerik. Mit szólhatunk viszont azokról az autósokról, akik nem adnak elsőbbséget — netán inkább karamboloznak — a megkülönböztető jelzését csak indokolt esetben használó mentőnek? Vagy milyen védelemre számíthat az a mentős, akit részeg rendbontó bántalmaz? Az elrettentő esetek közé tartozik, hogy az egyik bajtárs az intézkedő rendőrrel együtt hónapok óta járja a bíróságot, mert a kijózanodott részeg feljelentette őket. Tudatában van végzetes felelőtlenségének az a felnőtt, aki viccből vagy A békéscsabai mentőállomás lebontásra érett
