Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-26 / 226. szám
IgmUkfcM---------------------------I I magyar mezőgazdaság ma 1985. szeptember 26., csütörtök Széchenyi, Vásárhelyi nyomdokain * ; SS l 'i - i jfe^.ST' '-> • A Duna Tejfalu (Mliecno) határában. Itt, ezen a ponton terelik majd a folyamot új mederbe. Szemben a magyar partszakasz, Szigetköz látható zánk mezőgazdasága a felszabadulás óta eltelt négy évtizedben — különösen a szocialista átszervezés óta eltelt negyedszázadban — nagy utat tett meg. A nemzetközi összehasonlítást tekintve Európában mezőgazdaságunk a termelési színvonalat vizsgálva, a '80-as évek elejére az első tíz ország közé került. Az agrárágazat a VI. ötéves terv előirányzatait az előzetes adatok alapján várhatóan teljesíteni tudja, sőt néhány termékféleségnél túlteljesíti. Ennek a középtávú tervidőszaknak az eredményei közé sorolható, hogy létrejöttek a korszerű szocialista mező- gazdaság alapjai, amelyekről indulva az elkövetkező évek egyre növekvő feladatai is teljesíthetők. Napjainkban a megtermelt élelmiszer mintegy kétharmadát fogyasztjuk el itthon, s mindez biztosítja a kiegyensúlyozott ellátást, a többit külföldön értékesítjük. Az elmúlt öt esztendőben több mint 35 százalékkal emelkedett az agrárágazat exportja. Ennek a dinamikus feilődésnek köszönhető — többek között —, hogy népgazdaságunk az elmúlt években a nehezedő világpiaci hatások ellenére is megőrizte fizetőképességét. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar népgazdaságunk stabilizáló tényezőjévé vált. Ma már a magyar agrártermékek a világ csaknem 100 országába jutnak el. A világpiacon érzékelhető kedvezőtlen jelenségek — például az élelmiszer- árak csökkenése, a meglevő magas készletek stb. — érzékeny veszteséget okoznak egész népgazdaságunknak. A külpiaci gondok mellett az utóbbi időben néhány ágazatban feszültség figyelhető meg idehaza is. Csökkent az állatállomány, visz- szaesett a tejtermelés, a kukorica vetésterülete több mint 120 ezer hektárral kisebb, mint korábban volt. Az elmúlt években oly dinamikus fejlődésnek indult ipari szolgáltató tevékenységben is visszaesés tapasztalható. Tovább nőtt a mezőgazdasági üzemek differenciálódása. Jó néhány gazdaságban napjainkban az egyszerű újratermelés feltételeit sem tudják megteremteni. Mindemellett az elmúlt két esztendőben az ország egyes területeit — így Békés megyét is — aszály sújtotta. A mezőgazdaságban felhasznált ipari eredetű termékek árának növekedése jelentősen meghaladta az élelmiszerárak emelkedését. A szabályozó rendszer gyakori változásai sem minden esetben segítették a hatékonyabb gazdálkodás megvalósítását. A piaci hatások közelebb kerülése a termelőüzemekhez további cselekvésre, változtatásra ösztönözte a gazdaságokat. SajŰj típusú konténereket fejlesztett ki a mosonmagyaróvári Flexum Kommunális Vállalat. Vállalati szabadalom alapján megépítették a tömörítős konténer 5, illetve 10 köbméteres változatát, amely a könnyű fajsúlyú, de nagy térfogatú ipari, kereskedelmi és lakossági hulladékok gazdaságos gyűjtésére alkalmas. A gyűjtőedényben villanymotorral és hidraulikával működtetett tolólap nyomja össze a szemetet. Tömörítőképessége révén négyszer akkora térfogatú hulladékot tud felvenni, mint maga a konténer, vagyis az 5 köbméteres konténerbe 20 köbméternyi szemét belefér. Így számottevően csökkenthetők a szállítási költségek, növekszik a szállítás hatékonysága, a járművek kihasználhatósága. A prototínos, még ma sem vált mindenütt napi követelménnyé a költségtakarékos gazdálkodás, sok helyütt még mindig a mennyiségi szemlélet bűvkörében élnek a vezetők. A VII. ötéves tervet — amelynek kidolgozása most folyik — ezekkel az eredményekkel és gondokkal várja a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. A következő tervidőszakban várhatóan egy mérsékeltebb ütemű fejlődést irányoznak elő az ágazat számára. Mindez érthető: hiszen egy elért magasabb szintről a továbblépés kisebb mértékű lehet, mint az előző tervidőszakban volt. Folytatódik az intenzív gabonaprogram és a VII. ötéves terv végére 17—18 millió tonna gabona megtermelése a cél. A vágóállat- és állatitermék-termelésben fontos, elsőrendű követelmény a mennyiség növelése mellett a minőség javítása. Növelni kell az állati termékek feldolgozottsági fokát is, mivel csak így tudunk helytállni a fokozódó világpiaci versenyben. Erezhető előrelépésre van szükség a gyümölcs- és zöldségtermesztésben. Jobb együttműködést kell kialakítani a nagyüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint a feldolgozó üzemek között. Az alaptevékenységen kívüli tevékenységek fejlesztésében nagymérvű előrelépést vár el a népgazdaság. Elsősorban a kedvezőtlen adottságú térségekben célszerű fejleszteni az ipari-szolgáltató tevékenységet. összefoglalva: az agrárágazat legfontosabb feladata a termelés hatékonyságának növelése, a tartalékok feltárása, az egyes ágazatokban meglévő feszültségek csökkentése, a belső irányítás korszerűsítése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttműködésének erősítése. Az ágazat irányítója, a MÉM a közelmúltban ismertette a jövő évi szabályozóváltozásokat. Ezek az intézkedések várhatóan előmozdítják a kukorica- és tejtermelés fokozását. A nagyüzemek a jövőben adókedvezménnyel folytathatnak kiegészítő tevékenységet. pgazdaságunk fontos ágazata az élelmiszer- gazdaság. Pártunk XIII. kongresszusán hangsúlyozták, s a határozatok is ezt tükrözik, a jövőben is folytatni kívánjuk bevált agrárpolitikánkat. Az elkövetkező öt esztendőben az ágazatban tevékenykedő valamennyi dolgozónak azon kell fáradoznia, hogy a kitűzött célok megvalósuljanak. Mindehhez megfelelő gazdasági alappal, megújulásra kész, szakértelemmel felvértezett vezetőkkel, szorgalmas parasztsággal rendelkezik az ország. Csak így őrizhetjük meg a jövőben azt a nemzetközi tekintélyt, amelyet az elmúlt évtizedekben kivívott magának a magyar élelmipust már használják, s jövőre megkezdik az új termék szériagyártását. 1986-ra osztrák megrendelésük is van a tömörítős konténerből. A másik újdonság a kis konténeres gyártmánycsalád, amelyet a vállalat fejlesztő- gárdája elsősorban a műemléki városnegyedek számára dolgozott ki, ahol a szűk utcákban nagy konténeres hulladékgyűjtő járművekkel nehezen lehet megközelíteni a gyűjtőhelyet. Az 1,3 köbméter befogadóképességű nyitott, illetve lenyitható változatú, továbbá a folyadékok szállítására alkalmas konténereket, illetve a 2 köbméteres zárt hulladékgyűjtő és a raklapszállító konténert a jövő évtől sorozatban gyártják. A prototípusok már kísérleti használatban vannak Mosonmagyaróváron. Duna-parti látkép Tejfalu (Mliecno) határában... A hátunk mögött Csehszlovákia, előttünk a szélesen hömpölygő folyam, azon túl pedig Szigetköz, Magyarország. Aranylóan süt a szeptemberi nap, idillikus a csend. Csak egy fáradt béka szólal meg időnként a partközeiben. Az előtérben, a fövenyen egy nagy, ember nem bírta fatörzset látunk, csupasz, letördelt ágakkal. A fa kérgét is lehántotta a folyó, miközben — ki tudja honnan — idehozta a hátán, s éppen itt partra vetette. Semmi, még a legcsekélyebb nyom sem utal arra, hogy történelmi nevezetességű helyen állunk. Pedig alig néhány év múlva, itt. ezen a pontot Dunakiliti—Tejfalu (Mliecno) között terelik a Dunát az üzemvízcsatornába, egyszerűbben szólva: új mederbe. Itt, ezen a ponton szeli át a dunakiliti víztároló a folyamot, s vele együtt az országhatárt, hogy egy ideig — immár csehszlovák területen — emberkéz alkotta töltések között folytatódjék az útja. Új mederben a folyam De hát miért van szükség a dunakiliti víztárolóra? S persze, az üzemvízcsatornára? Egyáltalán: milyen széles és hosszú lesz ez a csatorna ? Egyik kérdés a másikat követi ilyenkor. Az Országos Vízügyi Hivatal (OVH), és csehszlovák testvérintézménye úgy vélte, hogy a legjobb, ha ezúttal nem a szokásos módon, vagyis valamelyik irodában tájékoztatja a magyar újságírókat, hanem helyszíni „bejárást” szervez számukra. Szeptember 23-án. Ennek során Szántó Miklós, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója, s a csehszlovák testvérintézmény vezérigazgató-helyettese, Jozef Oblozsinszki válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire. Visszatérve az alapismeretekre: köztudott, hogy két vízi erőmű épül fel a Dunán a magyar—csehszlovák fél összefogásával. Az egyik Bős (Gabcsikovo), a másik pedig Nagymaros térségében. Ismeretes, hogy a Duna vízhozama igencsak ingadozik. Azért építenek 60 négyzetkilométeres víztárolót a Szigetközben, vagyis nagyobbrészt magyar területen, hogy alacsonyabb vízállás esetén is elegendő víz legyen majd a bősi (gabcsikovói) erőmű turbinái számára. Ez könnyen megérthető. Az viszont már kevésbé volt világos, miért kell 25 kilométeres hosszúságban új medret kiépíteni Európa egyik legnagyobb folyója számára? (Valóban ilyen hosszú lesz az üzemvízcsatorna!) A kérdésre válaszolva, a magyar és csehszlovák szakemberek elmondották, hogy az épülő új erőmű számára így a legkedvezőbb. A csatornában ugyanis kisebb lejtéssel, vagyis magasabban tudják vezetni a Duna vizét, mint ahogy a régi medrében folyik, ily módon Bősnél nagyobb esése lesz a víznek, mint azt a régi meder fel- használása lehetővé tenné. Hozzátették: a hajózás számára is biztonságosabb a csatorna használata a régi medernél, hiszen az egész 2500 kilométeres szakaszon itt a legenehezebben járható a folyam. Sekély, zátonyképződésre hajlamos ez a szakasz. Ezért nyitják meg majd Tejfalu (Mliecno) határában az üzemvízcsatornát, amely Szap (Palkovicsovo) térségében visszatér majd a folyó régi medrébe. Végigjártuk a 25 kilométeres szakaszt, láttuk a folyamkavicsból épült rézsüket, amelyek mindinkább a táj fölé emelkednek, s Bős (Gabcsikovo) térségében már elérik a 18 méteres magasságot. Láttuk a szemközti partfalakat is, meggyőződhettünk arról, hogy 300 méter szélességben hömpölyög majd itt a folyam. Vagyis még a Duna—Majna—Rajna- csatorna átadása után is kényelmesen elférnek benne a nagy hajók. S hogy mi lesz a Duna régi medrében ezen a 25 kilométeres szakaszon? A szakemberek válasza: ott is víz folyik majd. Tisza nagyságú folyót lát majd ott a szemlélő néhány év múltán. II bősi erőmű építkezésén A magyar és csehszlovák szakemberek elmondották: nemcsak erőműveket építünk. Komplex vízhasznosításról van szó. Ezért ott. ahol az építkezések miatt megemelkedik a talajvízszint (ez mindenekelőtt a magyar Szigetköz egyik részére érvényes), elvezetik a felesleget. Ott viszont, ahol süllyed (ilyen is lesz a Szigetközben, s a csehszlovák oldalon is), megemelik. Hosszas dolog volna részletezni, hogy miként, a lényeg a fontos: nerrr kell aggódni azért, hogy kipusztulnak a Szigetközben az ősi fák. Ellenkezőleg: jobban virulnak majd, mint valaha, hiszen — akárhogy alakul a Duna vízhozama — a történelemben először kiegyenlített lesz a sokat emlegetett talajvízszint. Persze sokat, nagyon sokat kell dolgozni még, mire ezt elérjük, illetve a bősi (gabcsikovói), majd pedig a nagymarosi vízi erőművet felépítjük. S minthogy a bősi erőmű turbináinak az államközi szerződések szerint már 1990-ben áramot kell adniuk (a nagymarosit 5 év múlva, vagyis 1995-ben avatjuk fel), napjainkban a bősi munka, s a dtlnakiliti víztároló kiépítése a legsürgősebb. Aki a Szigetközben járt, s látta az óriási, mindinkább „holdbéli” kráter mélyen dolgozó lánctalpas föld- munkagépeket, az meggyőződhetett arról: már kezdenek kialakulni az új víztároló partvonalai. S*még látványosabb kép fogadott bennünket Bősnél. Itt is egy „krátert” láttunk, amelynek mélysége meghaladta a negyven métert. (Csehszlovák barátaink munkagödörnek nevezték.) Óriási daruk magasodtak velünk szemben, lent a szakadéknyi mélységben pedig apró emberek sokasága nyüzsgött. (Fentről nézve nem voltak nagyobbak, mint például a játékkatonák.) Vasbetonszereléssel, betonozással voltak elfoglalva, aki fentről szemlélte őket. már megsejtette, hogyan zúdul majd oda. alá az elektromos áramot termelő Duna-víz. Ismeretes, hogy a bősi erőműnek 720. a. nagymarosinak pedig 158 megawatt lesz a teljesítménye, s az összesen 878 megawatton a két ország — az egyenlő teherviselésen alapuló beruházás arányában — megosztozik. Mind a magyar, mind pedig a csehszlovák szakemberek aláhúzták, hogy csúcserőműnek szánják a két létesítményt. Vagyis akkor dolgoznak leginkább, amikor gondokat okozhat az energiahiány. Nem nehéz belátni: főként a reggeli órákban szökik fel a villamosenergiafogyasztás. hiszen ekkor kapcsolják be a gyárakban a gépeket, ekkor készülünk munkába (rádiót hallgatunk, borotválkozunk stb.). vagyis a háztartások igénye is ilyenkor a legmagasabb. Sem a hagyományos, széntüzelésű hő-, sem pedig az atomerőművek nem alkalmasak arra, hogy villámgyorsan be-, meg kikapcsoljuk a gépeiket (ez műszaki képtelenség!), a vízi erőműnél viszont megtehetjük ezt. Ezért lesz pótolhatatlan értékű a két ország számára a bősi, nagymarosi létesítmény. fl nagy etűdök szellemében Bős határát elhagyva pi- ros-fehér-zöld felségjelü zászlók alatt dolgozó úszókotrókra lettünk figyelmesek balról. Csehszlovák szomszédaink elmondották: magyar barátaik serénykednek ott. Az államközi szerződés szellemében ugyanis a Bős— Szap (Palkovicsovo) között a magyarok építik, illetve mélyítik ki a Duna új medrét. Szapnál az OVH „Hullám” nevű motoros hajójára invitálták a vízügyi szakemberek az újságírókat. A verőfényes idő, a békésen hömpölygő Duna, a szép táj beszélgetésre csábított, s Göny- nyű felé hajózva néhány kérdést tettem fel Reich Gyulának, az OVH osztályvezető-helyettesének. — Köztudott, hogy Bős— Nagymaros kapcsán nem egészen egységes közvéleményünk — szóltam a vízügyi szakemberhez. — Vannak, akik fenntartás nélkül támogatják, s akadnak olyanok is, akikben még kételyek élnek a beruházás célszerűsége iránt. Azelőtt. még Széchenyi István és Vásárhelyi Pál idején is előfordult ilyesmi? Végtére is nem ez az első nagyszabású folyamszabályozás ! — Bizony nem — bólintott a mérnök. — Csak azért tudunk hajózni ezen a Du- na-szakaszon, mert még 1759—1914 között szabályozták. A sok mellékágra bomlott folyóban kiválasztottak égy főmedret, amit kellőképpen kimélyítettek. — De ez csak a kisebb munkák közé tartozott — folytatta a mérnök. — Még az iskolásgyerekek is tudják nálunk, hogy Széchenyi idejében mindenekelőtt a Vaskapunál, illetve a Tisza-men- tén folytak a legnagyobb munkák. Azt viszont már kevesebben ismerik, milyen nagy vihart kavartak fel az akkori közvéleményben e munkák. Károlyi Zsigmond a Vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története című könyvében például azt írja, hogy Vásárhelyi Pált, Széchenyi jobbkezét 1846 április 8-án, a tiszavölgyi társulat ülésén hevesen támadták. A Károlyi-palotában, vagyis Pesten megtartott tanácskozáson olyan vehemenciával rontottak neki, hogy az egyébként is fáradt, a Ti- sza-szabályozási munkákban már agyonhajszolt Vásárhelyi Pál szívszélhüdést kapott, s még aznap este likőr meghalt. — Még Széchenyit sem kímélték — tette hozzá a mérnök. — Ugyancsak a már említett Károlyi Zsigmond könyvében olvastam, hogy amikor Széchenyi Istvánt a Tisza-szabályozás kormánybiztosságával bízta meg a helytartótanács, voltak, akik árulónak tartották őt, s sárral dobálták meg a kocsiját. . . A mérnök elhallgat, hiszen felesleges már a beszéd. Békésen dohognak a motorok, továbbhajózunk azon a folyón, amit a nagy elődök tettek számunkra is járhatóvá. Magyar László A bősi (gabcsikovói) vízicrőmü-építkezés látványa szer-termeles. Verasztó I-ajos Új típusú konténerek Mosonmagyaróvárról Vízi erőművek a Dunán