Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-25 / 225. szám
1985. szeptember 25., szerda «HilUMM A szűz és a gödölye 0 Népszínház Mezőberényben A Népszínház törekvése — ahogyan Miszlay István igazgató nyilatkozta a közelmúltban: — A fővárosban és mindenfelé az országban jó színházi élményt adni a közönségnek. Elsősorban magyar drámákat mutatnak be. Hétfőn Mezőberénybe Zilahy színművét, A szűz és a gödölyét hozták. Zilahy Lajos első regényével, az 1922-ben íródott Halálos tavasszal lett egy csapásra ismert és ünnepelt író. Nagy érdeklődéssel fogadták az olvasók 1928-ban a Valamit visz a víz című, ugyancsak erősen szentimentális művét. Regényei és drámái egyaránt átfogó élettapasztalatról, a társadalmi gondok iránti nagyfokú érzékenységről tanúskodnak. Sikerük titka ebben rejlik, az aktuális kérdések iránti fogékonyságban, a kor olvasói és színházi érdekeinek kiszolgálásában és kevésbé a művek magas művészi színvonalában. A szűz és a gödölyét 1937- ben írta Zilahy. A Budapesti Jókai Színház 1957-ben újította fel. A mű egy reneszánsz festményről kapta címét. Ez a kép szimbolikus, egy család jelképe, összetartó erő, hatalom, rang. A Huben kereskedő család címere és büszkesége generációk óta. Csakhogy az idők változnak, a hitelező bank csődbe jut, az öreg Huben Sándornak nem marad más választása: meg kell válnia a képtől. Titokban másolatot készíttet, s érdekes módon az eredetit adja el, az értéktelen kép marad a lakásban. Hamar kiderül, milyen bölcs volt a papa, s milyen előrelátó. Jól tudta. • hogy halálával széthull a család, két fia aljas módon marakodni fog a vagyonon, testvérüket, szeretett lányát kisemmizik. Margit teljesen egyedül marad őszinte érzelmeivel, a két fiú, a sógornő megalázzák, őrültnek kiáltják ki, elüldözik a családi házból. Ám a néző már tudja, hogy elutazása, távozása nem tragikus, valószínű összeházasodik Perdyvel, a rokonszenves külföldivel, akinek a bölcs papa — aki gyermekeivel szemben nem volt elfogult, jól ismerte őket — az eredeti képet adta el... A kétrészes színmű feltűnően gazdag szellemes társadalomkritikus párbeszédekben, kiszólásokban. Idősb Huben Sándor (Szigeti Géza) alakjában a letűnő nagy- polgárság képviselőjét formázta meg a szerző. A legnagyobb gondot Margit ábrázolására, középpontba állítására fordította. A már a műből eredően árnyaltra rajzolt szerepet remekül keltette életre Táncsics Mária. Meghatóan, meggyőzően küzdött a szeretetért, a tiszteletért, az összetartozásért, kapaszkodott mindenbe, ami tiszta volt számára, . s ugyanígy omlott össze a fivérek által diktált változások, a pusztulás súlya alatt. Sándor és István (Dombóvári Ferenc és Szőke Pál) számító, kegyetlen figurája, a nagystílű Irén (Antal Anetta) életfilozófiája, a festő (Nyerges Ferenc) megjelenése, megnyilvánulásai — mindmind az összkép meghatározó színei voltak a festményen: egy szétzüllött család, a letűnő polgárság lélektanán. Az előadást Meczner János rendezte. Niedzielsky Katalin A szlovák nemzetiségi pedagógusoknak alapvető feladatuk, hogy anyanyelvűkre oktassák az országunkbn élő szlovákok gyermekeit, erősítsék az ifjú nemzedék nemzetiségi tudatát. Ezt hangsúlyozták a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége elnökségének kedden, a székházukban tartott ülésén. A fiatalok nemzetiségi identitása fejlesztésének szükségességéi'ől tanácskozva leszögezték: oktatásuk, nevelésük eredménye elsősorban az anyanyelvoktatás lehetőségeitől függ. Ezért — mint mondották — várakozással tekintenek a nemzetiségi oktatás fejlesztésének tervei elé. A szlovák nemzetiségi szülők felelősök azért, hogy gyermekeik a családban már kisgyermekkortól elsajátítsák anyanyelvűket, megismerjék, tudatosan ápolják kultúrájukat, hagyományaikat, érzelmileg kötődjenek a nyelvi nemzethez. Fontos felhívni erre a figyelmet — hangoztatták —, mert sok szülő nem beszél szlovákul gyermekeivel. A szövetség feladatai között említették: ajánlással fordulnak a KISZ Központi Bizottságához és a Magyar Üttörők Szövetségéhez: segítsék elő fiataljaik nemzeti tudatának erősítését. Felkérik a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, hogy az eddigieknél több nemzetiségi fiatalt válasszanak a nép- frontbizottságokba. Jó lehetőségek az anyanyelv gyakorlására, a szlovák irodalom és művészet megismerésére a szlovák olvasótáborok. Fontos azonban, hogy ezeket a szlovákok által is lakott településeken szervezzék. Itt ugyanis helyben van a nemzetiségi könyvtár, a nemzetiségi népi együttesekkel közös programokat rendezhetnek, beszélgethetnek a lakossággal, akiktől sok információt szerezhetnek múltjukról, hagyományaikról. A tábor szervezői gondoskodhatnak arról is, hogy a fiatalok megismerjék a hazai szlovák irodalmi és művészeti alkotásokat, hallhassák, lássák a magyar rádió és televízió szlovák nyelvű adásait, szlovák nyelvű műveket olvassanak. A Hazafias Népfront szerveivel együtt vizsgálják, hogy az eddigieknél több fiatal vegyen részt ezekben a táborokban. Jelenet az első felvonásból, Margit (Táncsics Mária) és édesapja (Szigeti Géza) Fotó: Gál Edit Onhíriink Mit tud rólunk a világ? Az idő, a távolság lerövidülése sem megnyugtató e kérdésben. Amikor a Hair budapesti bemutatójának amerikai vendégművészét, Russel Royce Earnest megkérdezték, utazása előtt mit tudott Magyarországról, közölte, elővett egy térképet, s megkereste, hol van hazánk Közép-Európa agyonszabdalt mappáján. A riporter óvatos volt (ési miért ne?) Nagy Ferót nem kérdezte meg, hány államból áll az USA? Saint Germain-ben németül közöltem a gépkocsivezetővel, hogy magyar vagyok. „Á! Bukarest!” — csillant' fel a szeme a sofőrnek. Távol-keleti követség bulletinjében hazánk színes térképét fedezem fel. A Du-, na egyenesen folyik végig az országon. Sehol a Duna-kanyar. A Balaton észak—dél irányban folydogál a jugosizláv határ felé. De van rajta közös magyar—bolgár határ. Máltán a bugibbai Misty Blue étterem vezetője így reagált magyar voltunkra: „Ááá! Videoton!” Iráklion kikötőjében egy halász „János Kadar”-ral nyugtázta közeledésünket. Taxit fogok a müncheni operába indulva. A tinédzser taxis lány nyáron bérfuvarozással keresi meg az új tanév költségeit. Tanítóképzős. Tud Bartókról, Kodályról. Barátsággal búcsúzik, valaki vagyok a szemében, aki szűkre szabott idejéből egy estét az operában óhajt eltölteni. A rádió sportműsorában hallgatom, itt, Közép-Európa alig szélén, egy nagy magyar sportsikerhez nem volt magyar himnusz. Az osztrákot ajánlották. A rendezőknek indoka is volt: „Hát nem Osztrák—Magyar Monarchia?” Történt az ötvenes években ... Jó, kis ország vagyunk. Európa térképén — még ha a középtávon is — alig találhatóan. Turizmusunk fellendülőben, ilyen-olyan hírünk ennek megfelelően terjed a világban. Magunk is utazunk, egyre többen, egyre gyakrabban. Az, hogy száztagú csoportból négyen-öten beszélnek nyelvet, és nem is mindig az adott országét, magyar mentalitás. Hogyan legyen így száz, ezer, több százezer ember hírvivője ennek a kis országnak? Amikor egy labdarúgócsapat azonosul nemzeti színeinkkel, fontos missziót tölt be, még ha közvetve is, hazánk ismertetésében, az érdeklődés felkeltésében. Áruink is, ha olyan a minősége, csomagolása, szállítási határideje. És így tovább. Utazni csak felelősséggel, jó értelmű nemzeti büszkeséggel szabad, bárhová a világon. „Spanyolba, Görögbe, Olaszba, Tö- íökbe” járunk. Idáig már felnőttünk. Ebben a körben még a térképet is ismerjük. Ne hozzuk azonban zavarba a „ba-be”- járókat azzal, hogy rájuk kérdezünk: egyből tudja-e Törökország, Svédország, vagy Dánia fővárosának a nevét? Nekünk is vannak adósságaink. Benkő Károly II fiatalok nemzetiségi tudatának fejlesztéséért Kagylozene - életzene Gyerekek az élet értelméről Hogy a nevelés válságban van — az iskolában, a családban, s máshol —, már kevesen tagadják. Okait sokan kutatják, és sokféleképpen magyarázzák. Most csak a válság egy-két elemére utalok. Hiányzik a tudatos személyiségkibontás, s ehhez az eszmék s eszmények közvetítése. Az általános iskolát végzők alig tudnak valamit arról, hogy egyénenként mire képesek, mire valók vagy milyen életcélokat tűzhetnek ki. Se a családban, se az iskolában érdemben nem sokat beszélnek arról, hogy mi az ember, mi a szerelem, ritkán sejtik, hogy mi jellemez egy-egy közösséget és ebben hogyan lehet lélegezni, mozogni, vagy merre tart a magyar nemzet, milyen napi és távlati gondokkal küszködik és ezért valószínűleg mi lesz a történelmi feladatuk. Az iskolában a tantárgyak anyagát jól-rosszul elsajátítják, ám tudatosan nem készülnek fel az életre, saját és közösségi viszonyaik változtatására. Ebből a helyzetből már következik, hogy az irodalomórákon a tanult versek, novellák gyakran holt anyagok maradnak, legfeljebb így-úgy bemagolják — amennyire lehet — a művek tankönyvbeli értelmezését. Nem szeretik meg, mert nem értik a művészetet. Sokszor még azt sem tanulják meg, hogy 1-1 vers önállóan hogyan közelíthető meg, s milyen összefüggés vagy eltérés lehet a versvilág és az olvasó világa között. Elsikkad a lényeg: a művészet nem eleven kérdező, nem eleven válaszalternatívákat kínáló. A válságot, persze, egy-két kulturális vállalkozás nem oldhatja meg. Még az sem biztos, hogy a válság pontosabb feltérképezésében vagy a lehetséges gyógymódok kitalálásában előbbre juthatunk. Még akkor sem, ha erre törekszünk. Mert mi törekedtünk erre. Lassan öt éve már, hogy a rádióban havonta egyszer jelentkezik — s egyszer megismétlik — Kagylózene című műsorunk, amelyet felváltva vezetünk Kamarás István íróval, szociológussal. Kezdettől fogva szövetségesünk Makk Katalin, aki a többórás helyszíni felvételekből szerkeszt műsorokat. Most ezekből állítottunk össze egy könyvet. A rádióadásokat egyik gyerek hallgatónk kicsit tréfásan, de találóan Életzene műsornak keresztelte el. örültünk az új címnek, mert frappánsan fejezi ki, hogy a mindennapi — de alapvető — problémákról, avagy az élet nagy és kis kérdéseiről beszélgetünk, méghozzá mindig irodalmi művek, versek, novellák, esszék kapcsán is. Majdnem mindegyik műsort más helyszínen, hol faluban, hol városban, egyszer iskolában, másszor — a leggyakrabban — könyvtárban vettük fel. A kezdeti próbálkozások után mindig más és más tizenöt-húsz hetediknyolcadik osztályos gyerekkel, akiket senki nem készített fel a műsorra, olykor még a beszélgetések témáját sem tudták a felvétel előtt. Szabadon, spontán módon, őszintén beszélgettünk arról, ami bennük kérdésként, gondként, titokként fogalmazódott meg, így az itt közölt beszélgetések nem előre vagf utólag kitalált viták. Változatlanul magukon viselik az eredeti közös eszmélkedés sok jegyét, sőt a gyerekek gondolatait, reakcióit igyekeztünk hűségesen, hitelesen megőrizni. Ebben az értelemben ez a könyv szociográfia is, hiszen mutatja, hogy a tizenhárom-tizennégy évesek mit gondolnak szerelemről, fantáziáról, családról, iskoláról, szabadságról, munkáról, unalomról, harmóniáról, lelkiismeretről vagy éppen az élet értelméről. A műsorokban és a könyv beszélgetéseiben mindenképpen közös az a viszony, amit a felnőttek és gyerekek, a gyerekek és művészet között ideálisnak képzelünk el, ami — megítélésünk szerint — magatartásként és módszerként is bevált. Megkíséreltük, hogy ne moralizáljunk, ám agitáció nélkül is sugalljunk. Például azt, hogy minden gyerek legyen az, aki. Reméljük, valami ilyen sugárzik a művek válogatásából, a viták vezetéséből. Gondold, amit gondolsz, mondd ki, amit mondasz, figyelj arra, amit figyelsz, ha nem értesz valamit, ne értsd, ha meghatódsz, hatódj meg bátran, ha tanácsra vársz, kérj tanácsot stb. Látszólag mindez egyszerű és természetes, holott sajnos, szokatlan és ritka. A gyerek legtöbbször érzékeny, vág az esze, kitűnő gondolkodópartner és mer őszinte lenni, ha bíznak benne. Azt tapasztaltuk, minden protes- tálás és szentbeszéd nélkül érezték-értették, hogy egyenrangúak; azt mondhatják, amit gondolnak, tévedhetnek, állíthatnak mást, mint mi, szenvedhetnek a művek értelmezésével, s együtt örülhetünk, amikor — néha esztétákat is felülmúlva — megfejtik a versrétegeket. Szuverén gyerekfelnőttek, szuverén művészetértelmezők lehetnek. Talán mondani sem kell, hogy ez a könyv is csak jelezheti: a családban és az iskolában szükség lenne egy új „tantárgyra”, amit nevezhetünk embertannak, közösségtannak, életértelmezésnek vagy bármi másnak, csak utaljon a lényegre: a saját valóságukból kiindulva a gyerekek önmagukat és a körülöttük levő világot érthessék jobban, s készüljenek fel az állandó megújításra. Varga Csaba Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: És nálunk? (ism.) 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Arturo Toscanini vezényli az NBC szimfonikus zenekarát. 9.49: Muzsika gyerekkenek. 10.05: Íróvá avatnak — Füst Milán indulása. 10.35: Mi ez a gyönyörű? (ism.) 10.49: Cseki Imre: A szép Jut- kica — cigány ballada. 11.07: Mendelssohn kamarazenéjéből. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Kamarazene. 13.30: Kórusainknak ajánljuk . . . 14.09: A magyar széppróza századai. (ism.) 14.25: Operaslágerek. 15.00: A Népzenei Hangos Újság melléklete. 15.40: Filmzene. 16.05: MR 10—14. 17.00: Bizalom a bizalmi testületnek — Riport. 17.25: Rigó Magda operaénekesre emlékezünk. 18.02: Kritikusok fóruma. 19.15: Budapesti beszélgetés Do- ráti Antallal. 19.35: A Magyar Állami Hangversenyzenekar játszik. Közben: 20.2p: A bűvészinas — Walter Kappa eher novellája. 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.15: Borisz Feoktyisztov bala- lajkán játszik. 21.30: Szintézis. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Szimfonikus táncok. 22.54: A szén reneszánsza. 23.09: A Bush-vonósnégyes felvételeiből. 0.10: Himnusz. 0.15: Éjfél után . . . PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05: Napközben — Zenés délelőtt. 12.10: A Modern rézfúvósegyüt- tes játszik. 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: Az MRT népi zenekara játszik. 13.10: A tegnap slágereiből. 14.00: A Rádió kívánságműsora. 17.05: Nóták. 17.20: Diákfoci. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 19.05: Klasszikus operettekből. 19.35: Félóra népzene. 20.05: A Men at Work együttes felvételeiből. 20.50: Könyvismertetés. 21.05: Helyettem írták — A mikrofonnál: Csepeli György. 22.05: Kirándulás a spanyol popzenében. 22.50: Rhoda Scott orgonái. 23.20: A mai dzsessz. 24.00: A Magyar Állami Opera- ház rézfúvóskvintettje ját0.15: Éjfél után . . . III. MŰSOR 9.08: Népzene sztereóban. 9.50: Szimfonikus zene. 11.05: Pillanatkép. 11.10: Részletek a Spyro Gyra együttes lemezéről. 11.40: Operaáriák. 12.20: Kamaramuzsika. 13.05: Tudományos magazin. 13.35: A Londoni szimfonikus zenekar játszik. 14.12: Kéz és hagyomány —Vasverők. 14.42: Magnósok, figyelem! 15.22: Operába hívogató. 17.30: A kaposvári Vikár Béla kórus énekel. 18.10: Az Angol nemzeti filharmonikus zenekar játszik. 18.30: A Magyar Rádió szlovák nyelvű műsora. 19.05: Könnyűzene. 19.50: A fehér lovak — Pavlo Zahrebelnij novellája rádióra alkalmazva. 20.06: Külföldi tudósoké a szó. 20.21: Brahms: G-dúr szonáta. 20.49: Heine és a muzsika — VII/2. 21.34: Operaest. 22.31: Bűnös vagy áldozat — Erdős Ágnes dokumentumjátéka. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A seekers együttes énekel. 17.15: Az újságíró jegyzetfüzeté- ből. 17.20 : Szombati Gyula zenés szerepeiből. 17.30: Zenés autóstop. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.55: Tv-torna. (ism.) 9.00: Iskolatévé. (ism.) 9.25: Delta, (ism.) 9.50: Pajzs és kard. — IV. 10.55: Képújság. 14.45: Iskolatévé. (ism.) 15.25: Játék műalkotásokkal 15.50: Hírek. 15.55: A rövidfilmstúdiók műhelyéből. 16.50: Reklám. 16.55: VB-selejtező labdarúgó- mérkőzés: Szovjetunió— Dánia. 18.45: Képújság. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18.55: Reklám. 19.10: Tv-torna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kék fény . . . 21.10: Reklám. 21.25: Sinkó Ervin: Optimisták. 22.45: Tv-híradó 3. 22.55: Himnusz. II. MŰSOR 17.00: Képújság. 17.05: Útravaló. (ism.) 17.25: Sorstársak, (ism.) 17.45: A pécsi körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű műsora. 18.05: Európai biztonsági és együttműködési értekezlet kulturális fórum, Budapest, 1985. 18.50: Sakk-matt. 19.10: Alma Áta. 19.30: A Budapesti Zenei Hetek nyitó hangversenye. 20.05: A szünetben: A Szlovák Nemzeti Galéria. Csehszlovák kisfilm. 21.30: Tv-híradó 2. 21.55: Tibet — a világ teteje. 22.40: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: A George Enescu fesztivál eseményeiről. 20.45: Tv-fórum. 21.05: A lehetőség határai — film. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.35: Tv-naptár. 8.45: Sorozat gyermekeknek. 9.15: Művelődési műsor. 10.30: Hírek. 10.35: Művelődési műsor. 12.30: Hírek. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Sorozat gyermekeknek. 18.15 : Családi magazin. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: A zöld terv iskolája. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Zenei események. 20.50: Tegnap, ma, holnap, 21.05: Dokumentumadás. 21.50: Kaj nyelvjárási dalok. 22.50: Adás a kultúra köréből. SZÍNHÁZ 1985. szeptember 25-én, szerdán 15 órakor Békéscsabán: LILIOMÉI Arany J. bérlet 1985. szeptember 25-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: LILIOMÉI Just Gy. bérlet MOZI Békés Bástya: Aranyeső Yuccá- ban. Békéscsaba Szabadság: de. 10-kor: A kenguru, 4-kor: Álmodik az állatkert, 6 és 8-kor: Fantom az éjszakában. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Szívélyes üdvözlet a Földről, fél 8-kor: 39 lépcsőfok. Gyula Erkel: fél 6-kor: Megbilincseltek, fél 8-kor: Profi. Gyula Petőfi: 4-kor: Szaffi, 6 és 8-kor: Ádáz hajsza. Orosháza Partizán: fél 4-kor: A tűz gyermekei, fél 6 és fél 8-kor: Egy kicsit én, egy kicsit te. Szeghalom Ady: A magyar nép nevében.
