Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-23 / 223. szám

1985. szeptember 23-, hétfő Hypogpar Hypogear A becslések szerint nap­jainkban mintegy 380 millió jármű fut a világban, mely­nek 80 százaléka benzinüze­mű. A hazai gépjárműpark ennek a töredéke, ám igen jó étvágyúak ezek a moto­rok, melyek a magyar kő­olaj-feldolgozó ipar konyhá­járól kosztolnak. — Hazánk üzemanyagból és fűtőolajból teljesen önel­látó, csak a feldolgozáshoz importálunk alapanyagot — kezdi Schier Ödön, az Or­szágos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kőolaj-feldolgozási igazgatója. — Évente mint­egy 1,3 millió tonna benzint forgalmazunk, melynek 7-8 százaléka az extra szuper, vagyis a 98 oktános, 45—46 százaléka a 92 oktános szu­per, s a többi a 86 oktános normál. Gáz- és tüzelőolaj­ból 3,6—3,7 millió tonnát igényelnek a hazai fogyasz­tók. A különféle motor, és hajtóműolajokból is ki tud­juk elégíteni a belső igénye­ket, ennek ellenére, válasz­tékbővítésként importálunk Shell- és BP-termékeket. Közismert a magyar gép- járműpark nagyon hetero­gén, sokszínű. A fejlett nyu­gati országokban az energia- takarékos, kis fogyasztású autók futnak, a szocialista autógyártásban is megkezdő­dött ilyen jellegű kprszerű- sítési program. Mindez az üzemanyaggyártást és az olajgyártást is érinti. Az Az OKGT évente 1 milliárd forintot fordít kutatásokra, ennek a felét a kőolaj-fel­dolgozás korszerűsítésére költi. A kutatásban a tröszt kutatóin kívül részt vesz­nek a Szénhidrogén-ipari Kutató és Fejlesztő Intézet munkatársai, valamint más cégek. — A hazai gyártású kenő­olajak használata 10 ezer kilométerig terjed. Most folynak az utolsó ellenőrzé­sek, s hamarosan forgalom­ba kerül az a motorolaj, mely 15 ezer kilométer hasz­nálati értéket garantál. A nálunk kapható hajtómű­olajak 30—50 ezer kilomé­ternyi teljesítménynek, az újak már 100 ezer kilomé­ternek felelnek meg — mondja az igazgató. Lehet, hogy kevesen tud­ják azt, hogy 1971-től az Agip-olajféleségeket Ma­gyarországon gyártják: li­cenc alapján évente több mint 10 ezer tonna Agip-fé- leséget állít elő feldolgozó- iparunk. Ezen túl a Shell- termékek közül a kétütemű motorokhoz gyárt olajat az OKGT. Előrehaladott tár­gyalások folynak a Castrol- céggel egy rendkívül széles skálájú termékcsaládnak li- cenc alapján való gyártásá­ról. Az elmúlt hónapoktól a hazai benzinkutaknál nyuga­ti import adalékanyaggal ke­vert benzint szolgálnak ki — változatlan áron. Ennek a lényege: a személygépkocsi­ba a szívótorkot, a karbu­rátort és a szelepeket ez az adalékanyag tisztán tartja, így elérik azt, hogy a kipu­fogógázok szénmonoxid-tar- talma jelentősen csökken, ez­zel együtt a benzinfogyasztás is 2-3 százalékkal alacso­nyabb. Ennek eredménye­ként évente 30 ezer tonna benzint takarít meg népgaz­daságunk. — Ez évben, főként a kör­nyezetvédelem érdekében az OKGT megkezdte az ólom­mentes benzin gyártását. — Napjainkban egy liter benzinben 0,4 gramm az ólomtartalom, s ezt most először 30 százalékkal csök­kentettük, 1990-ig ezt az ér­téket 0,15 gramm alá szorít­juk. A teljesen ólommentes benzinről csak annyit: a szocialista országokban gyártott és hazánkban is forgalomba kerülő és került személygépkocsikhoz nem lehet használni, mivel az ólomtartalom nemcsak a benzin oktántartalmát nö­veli, hanem a szelepek ke­nését is szolgálja. Ezek a személygépkocsik csak ak­kor üzemelhetnek ólommen­tes benzinnel, ha beépítették az autóba a katalizátorbe­rendezést, ami nem egy olcsó mulatság. Az ólommentes benzint csak nyugati ko­csikhoz használják, Magyar- országon csupán 10—12, na­gyobb idegenforgalmi he­lyen telepített benzinkút szolgálja majd ki a vásárló­kat — folytatja Schier Ödön. Az ólommentes benzinből az idén 100 ezer tonnát ex­portál az OKGT. Az elkö­vetkező fejlesztésekről az igazgató elmondta még, hogy a következő tervidőszakban 30 töltőállomás épül az or­szágban, ott, ahol az ellátás színvonala megkívánja. A fejlesztési tervekben Békés megye is szerepel. Ugyan­csak a következő tervidőszak elképzelései között szerepel, hogy 1990-ig a benzinkutak­nál fokozatosan megszünte­tik a 86 oktános benzin for­galmazását, csak szuper és extra szuper benzinnel szol­gálják ki majd az autósokat. Az idei ellátásról elhang­zott : benzinféleségekből, tü­zelő- és gázolajból zavarta­lan lesz a télen is az ellá­tás, nagy készletekkel ren­delkezik az Országos Kő­olaj. és Gázipari Tröszt. Persze, mint mindig, szállí­tási nehézségekkel lehet szá­molni. — Szekeres — Fotó: Fazekas László Helyreállítás Berhidán Légsugárban őrölt timföld Gyógyszer és csiszolóanyag az értékes nyersanyagból Különleges őrlőberendezést helyeztek üzembe az almás- füzitői timföldgyárban. Az NSZK-ból vásárolt malom­ban légsugárral őrlik a spe­ciális timföldeket. Az erős sugárban a timföldszemcsék egymást törik össze, mégpe­dig a szokottnál finomabbra. Ilyen módon — miután a légsugárral helyettesítik a hagyományos mozgó, kopás­szemcséket hullató alkatré­szeket — nem szennyeződik az értékes termék, a speciá­lis timföldek előállításánál ez nagy előnyt jelent, mert így, a követelményeknek megfelelően, szinte patika­tisztaságú lesz. Az új típusú őrlőmalmot a külföldi vevők igényeinek ki­elégítésére vásárolta meg az almásfüzitői üzem. Egy nem­rég végzett piackutatás so­rán ugyanis kiderült, hogy egyes nyugat-európai ország­ban szívesen vásárolnák a szokottnál finomabbra őrölt speciális timföldet. A kisebb szemcseméretű, különleges timföld értékesítése előnyö­sebb, magasabb árat fizetnek érte a felhasználók. Az almásfüzitői gyárban az idén a tervezettnél 500 tonnával, összesen 7000 ton­na speciális timföldet készí­tenek. Külföldi vevőiknek a tavalyinál felével többet, 3000 tonnát szállítanak. Ausztriában, Svédországban és a Német Szövetségi Köz­társaságban is van vevője e különleges alapanyagnak. El­küldték az első mintakollek­ciókat a Szovjetunióba is. A kohósításra kerülő hagyomá­nyos timföldekkel szemben az ilyen értékes nyersanya­got speciális célokra használ­ják fel. Az egyik timföldtí­pusból például gyomorsav- megkötő gyógyszer készül, más fajtájúakat csiszoló­anyagként hasznosítják a ke­rámia-, a fa- ég az alumíni­umiparban. Szombaton több mint hatszá- zan érkeztek Berhidára az or­szág különböző részeiből, hogy társadalmi munkával segítsék a földrengéstől megrongálódott la­kóházak helyreállítását. Bauxit­bányászok és katonák jöttek Ta­polcáról, több mint százan a cse­peli munkásszövetkezettől, szo­cialista brigádok érkeztek a Veszprém Megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalattól, a Szombathe­lyi Faipari Kombináttól, a Ba­kony Művektől, az Ajkai Tim­földgyártól és a Balatonfüredi Hajógyártól. A munkálatokat a Veszprém Megyei Beruházási Vállalat szakemberei szervezték: •Kijelölték a javításra váró háza­kat, meghatározták a konkrét tennivalókat, és a szakemberek összeválogatásával komplex bri­gádokat alakítottak. Berhida hat utcájában legalább 200 házon dolgoztak. Vasárnap hasonló létszámmal folytatták a munkát. Az Alkotó Ifjúság Egyesülés felhívására érkezett statikusok ezen a napon is dolgoztak. Az elmúlt hetekben már 500 lakás statikai vizsgálatát végezték ed. a mostani hétvégén pedig Ber­hida valamennyi lakóháza ál­lagának ellenőrzését befejezik. Összesített jelentésük hétfőn ke­rül a helyi tanácstestület elé. A hétvégi helyreállításhoz volt elegendő építőanyag: a Közép­dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat soron kívül^ termelői áron adta a téglát és a cserepet. Oktatásra, tanulóképzésre költött milliók a Gyula és Vidéke Áfésznál Érdemes, sőt, tanulságos lenne egyszer azt kideríteni, hogy Békés megye fogyasztási szövetkezetei az utóbbi ti­zenöt-húsz évben hány felnőtt dolgozót segítettek hozzá olyan iskolai, szakmai és politikai végzettség megszerzé­séhez, mely úgyszólván meghatározta további életüket, sorsukat. Jóllehet időközben sokan hűtlenek lettek a fo­gyasztási szövetkezetekhez, ez a tény azonban nem csök­kenti annak a megállapításnak az igazát, miszerint ke­vés olyan ellátást és gazdálkodást folytató szervezet van megyénkben, mely annyi szakembert képzett volna a szóban forgó időszak alatt, mint a fogyasztási szövetkezeti rendszer. Egy ilyen visszatekintő számvetés elkészítése min­den bizonnyal az említett szövetkezetek vezetői szá­mára volna tanulságos. Sőt. jó néhányan közülük igen­csak meglepődnének azon, hogy a 15—20 év alatt meny­nyit költött csak ebben a megyében e mozgalom a fel­nőtt dolgozók képzésére, to­vábbképzésére. De talán még meglepőbb lenne annak ki­derítése, hogy ez idő alatt hány fiatalt iskoláztak be ta­nulónak, és mibe került szakemberré válásuk a szö­vetkezeteknek. Most egyetlen szövetkezet, a Gyula és Vidéke Áfész esetében villantjuk fel a kü­lönböző képzések és tovább­képzések helyzetét. Kezd­jük mindenekelőtt azzal, hogy a Gyula és Vidéke Áfész több mint 530 dolgo­zója közül ebben az ötéves tervciklusban 338-an vettek részt állami oktatásban, il­letve szakmai és politikai végzettséget nyújtó tanfo­lyamokon, továbbképzéseken. Érdemes azonban kicsit közelebbről is szemügyre venni az utóbbi öt évre ter­vezett iskolai, szakmai ok­tatások, továbbképző tanfo­lyamok következetes szer­vezését. Az említett időszak oktatási tervének készítése­kor 25 dolgozó felső- és kö­zépfokú beiskolázását ter­vezték, ezzel szemben 33-an folytathattak munka mel­lett felső- és középfokú ta­nulmányt, szerezhettek ma­gasabb iskolai végzettséget. Szakmai képesítést nyújtó és az adott munkakörükhöz szorosan kapcsolódó tanfo­lyamokon ebben a tervidő­szakban a tervezett 80-nal szemben 124 felnőtt dolgozót iskoláztak be. ök vegyesbol­ti eladói, bolti pénztárosi, valamint közép- és felsőfokú áruforgalmi, illetve egyéb szakmai képesítést szereztek. Ugyanakkor az áfész továb­bi 170 felnőtt dolgozója kü­lönböző vezető-továbbképző és speciális ismereteket nyúj­tó tanfolyamokon bővíthette szakmai felkészültségét. Vagyis 65-tel többen, mint azt 1981 első hónapjaiban tervezték. A fentiekből egy dolog máris megállapítható. Ne­vezetesen az, hogy ebben a szövetkezetben mindig az igényekhez igazítva alakítják a dolgozók képzését, tovább­képzését. Ezért tapasztalható a tervezettel szemben nö­vekvő arányú beiskolázás az iskolaszerű oktatásban éppúgy, mint a szakmai ké­pesítést, illetve továbbkép­zést nyújtó tanfolyamokon. A körültekintő szakember- utánpótlásra jellemző az is. hogy valamennyi beiskolá­zott felnőtt dolgozóval ta­nulmányi megállapodást köt a szövetkezet. Ebben konkré­tan rögzítik a feltételeket, továbbá azt is, hogy a tanul­mány befejeztével mit vár dolgozóitól a szövetkezet. Még nem szóltunk az ugyancsak tervszerű tanuló- képzésről, mely a kiskeres­kedelmi és vendéglátóipari ágazat számára nagyon fon­tos. Ezekben a napokban 63 első, második és harmadik éves tanuló kezdte meg ta­nulmányait az áfész kereté­ben. A tanulóképzés színvo­nalának további javítása mi­att 1984 őszén folyamatos ér­vénnyel szocialista együtt­működési megállapodást kö­tött az áfész a Békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Is­kolával. Nem volna teljes a kép, ha elhallgatnánk, hogy ebben a tervidőszakban felnőttokta­tásra 500 ezer. tanulókép­zésre — beleértve a külön- díjakat. az ösztöndíjakat, a munkaruhát — további más­fél millió forintot költött a Gyula és Vidéke Áfész. Ar­ról már nem is beszélve, hogy ennyi felnőtt dolgozó­nál és tanulónál öt év alatt hány munkanap esett ki a tanfolyamokon és oktatási intézményekben töltött idő miatt. A kereskedelem azonban napról napra több olyan dol­gozót igényel, akik nagyobb általános műveltséggel, ma­gasabb szakmai ismeretek­kel rendelkeznek. És ezért áldozni kell, néha nem is ke­veset. Ezt a Gyula és Vidé­ke Áfésznél épp olyan régen felismerték, mint a megye többi hasonló szövetkezeté­ben. Sőt, a takarékszövetke­zetekben is, melyek több mint egy évtizede teszik kö­telezővé dolgozóik számára a különböző szakmai tanfolya­mok elvégzését. Balkus Imre Dinnyeárusok Július végétől tart a diny- nyeszezon. Azóta árulnak a békéscsabai piacon a Sallai utcában Benkő Sándorék, zöldség- és gyümölcskereske­dők. A vásárcsarnokkal szemben van a standjuk, medgyesegyházi dinnyét kí­nálnak. Benkő Sándorné az „ügyeletes”, tőle kérdezzük meddig lesz még dinnye? — Nekünk körülbelül még két hétig, de másoknak sem lesz sokkal tovább — mondja. — Mitől tartja ilyen jól az árát a dinnye? — Sokkal kevesebb ter­mett az idén, mint máskor. Az időjárás most nem volt megfelelő e közkedvelt gyü­mölcs számára. Nagy halom dinnye mel­lett állunk, így rögtön adó­dik a következő kérdés: — Hogyan őrzik az árut, vannak-e lopások? — Ajaj. Éppen most, fé­nyes nappal, a szomszéd standnál próbálkozott egy férfi. Szerencsére erre járt egy rendőr, s rögtön intéz­kedett. Egyébként mindenna­posak a lopások, vagy lopási kísérletek. De az is előfordul, hogy egyszerűen „csak” szét­verik a dinnyéket. Főleg éj­szaka történnek ilyen esetek. Ezért is alszik itt minden éjjel a férjem a kocsiban. Állítását igazolja a stand melletti, hátul nyitott ZUK kistehergépkocsi, benne egy gumimatrac, rajta ágynemű. S ha már az autónál tar­tunk, Benkőné elpanaszolja ezzel kapcsolatos bánatát is: — Három hete jártak erre a közterület-felügyelők, s mondták, feljelentenek ben­nünket, mert úgymond, a ko­csi parkosított területen áll. Hát az biztos, hogy semmi­lyen bírságot nem fogok fi­zetni, hiszen hol van itt park ?! Ami igaz, az igaz: a ZUK betonlapokkal borított terü­leten áll, s ugyan azok rései között némi fű is küszködik, ám ennek ellenére is igen merésznek tetszik az az állí­tás, hogy ez a terület par­kosított ... Benkőékkel szemben id. Farkas János áll egy kisebb halom dinnye mögött. — Én csak besegítek a gyerekeknek — mondja. — Rokonaim, családi vállalko­zásban termelik a dinnyét Csabaszabadiban. Techniku­sok, mindent megtettek, hogy jó legyen a termés. Én meg nyugdíjas vagyok, ráérek, árulöm a dinnyéjüket. Jó a piac, tegnap még negyven má­zsa volt itt, most alig van belőle két és fél. Az utcában a legtöbb stan­don fóliával vannak letakar­va a dinnyék, nem piaci na­pon kevesen árulnak, vevő sincs annyi. De szerdán és szombaton lekerül azokról is a fólia, s akkor igaz „nagy­üzem” van a Sallai utcában. (pénzes) Van még bőven dinnye Fotó: szőke Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom