Békés Megyei Népújság, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-20 / 221. szám

1985. szeptember 20., péntek o Új évad kezdetén a Népszínházban Terveiről beszél Miszlay István, a színház igazgatója Színházigazgatót, új évad kezdetén a közeljövő tervei­ről illik kérdezni, ám Misz­lay Istvánnal, a Népszínház direktorával kezdetben arról beszélgetünk, mennyire hi­ányzott a jelenléte az idei nyáron Gyulán, a Várszín­házban. — Sajnos, még a bemuta­tókat se tudtam megnézni, mert a nyár elején komoly műtétre kórházba kellett fe­küdnöm — mondja Miszlay István. — Természetesen lé­lekben ott voltam Gyulán, fiatalságom színterén, s a kollégáktól, meg a sajtóból is lestem a híreket a tégla­vár eseményeiről. Örülök, hogy jól sikerült a gyulai évad. — Közben pedig saját szín­házában is megkezdődik a „ nagyüzem”. — Lényegében már a nyár közepére készen volt a pon­tos „haditerv”. Szervezőink jó időben pontosítják, hogy mely tagozatunk mikor, hol tart előadást. A szállások megrendelésétől a közönség- szervezésig ezernyi ága-boga van a színházcsinálásnak. — Különösen, ha olyan sokoldalú kulturális külde­tésről van szó, mint amilyet a Népszínház teljesít. — Igyekszünk a főváros­ban és mindenfelé az or­szágban jó színházi élményt adni a közönségnek. Az el­múlt évadban közel 1200 elő­adásunk volt! A Józsefváro­si Színház, a Stúdiószínház és a közművelődési pódium itt a fővárosban szerepelt, a tánctagozat, az operatagozat és négy, „többet utazó” pró­zai tagozatunk főként vidé­ken tartott előadásokat. Kü­lönösen azokban a megyék­ben játszunk sokat, ahol nincs színház. Ahol pedig nincs opera, oda úgynevezett j műfajpótló produkciókat vi- : szünk. Természetesen Békés megyében is gyakran szere- I pelnek művészeink. Legkö- I zelebb szeptember 23-án Me- j zőberényben a Szűz és a gö­dölye című darabot, másnap Orosházán ugyanezt és még I az Ezernevű lány című me- I sejátékót adjuk elő. — Mi a Népszínház idei I műsorterve? — Bár klasszikus vígjá­tékkal: Lope de Vega: A I kertész kutyája című darab- I jával kezdünk, a műsor ge- I rincét idén is magyar szer- I zők művei adják. Illyés Gyű- I la: Bölcsek a fán; Tersánsz- I ky Józsi Jenő: Szidike kis­asszony; Kolozsvári Papp László: Hazánk fiai; Gyár­fás Miklós: Egérút; Lengyel I Menyhért: Róza néni; Sza- I konyi Károly: Hongkongi I paróka; Mészöly Dezső: Bun- I kér; Zelk Zoltán: Ezernevű lány; Csukás István: Gya­logcsillag. Széles kínálat, rangos szerzői gárda. Opera­tagozatunk Rossini: Alkalom szüli a tolvajt című vígope- I ráját mutatja be, s ezzel a produkcióval nyugat-európai I turnéra megyünk. Táncszín- j házunk tavaly volt Párizs- I ban. Prózai tagozatunk I több éves hagyománya, I hogy szlovéniai turnén tart I előadásokat. Jó a kapcsola­tunk a Szovjet Kultúra és I Tudomány Házával, ahol I minden évben 2 bemutatót I tartunk, mi pedig otthont I adunk a vidéki színházak- I ban bemutatott mai szovjet I daraboknak. 75 színész, 15 I magánénekes, 18 táncmű- I vész, a zenekarok tagjai, I rendezőktől a műszakiakig, I mindenki azért munkálko- j dik, hogy emlékezetes év­adunk legyen az idei. A. T. Nemzetközi gyermekművészeti pályázat Magyar gyermekek mun­káit is várják arra a nem­zetközi gyermekmüvészeti pályázatra, amelyet — meg­alakulásának 20. évfordulója alkalmából — a római Nem­zetközi Gyermekmüvészeti Központ hirdetett meg. A pályázat célja a gyermeki alkotótevékenység kibonta­koztatása. a gyerekek kifeje­zőkészségének, alkotókedvé­nek fokoizása, az öt világrész kulturális tradícióinak be­mutatása. A pályázaton részt vehet minden 3—15 éves korú gyermek, szabadon válasz­tott méretben és techniká­val készített rajzokkal, gra­fikákkal, festményekkel, szobrokkal, modellekkel, fo­tókkal és textilekkel. Az alkotásokhoz csatolni kell angol nyelven a mü cí­mét, a beküldő nevét, szü­letési évét, nemét, pontos lakcímét, iskolája vagy óvo­dája címét, és írásos tanári, illetve intézményi igazolást arról, hogy a gyermek a munkát önállóan készítette. Az alkotásokat 1985. októ­ber 15-ig várják az Orszá­gos Pedagógiai Intézet esz­tétikai osztályára. A hazai zsűri által elbírált munká­kat Rómában nemzetközi zsűri értékeli majd, amely­nek elnöke Henry Moore szobrászművész lesz. Az el­fogadott alkotásokat kiállí­táson mutajták be, amelyet 11 országban, köztük ha­zánkban is láthat majd a közönség. A kiállításokból befolyt összeget egy csecse­mővédelmi, valamint a ter­mészeti csapások által súj­tott területek lakosait meg­segítő pénzügyi alap támo­gatására kívánják fordítani. Megjelent a szeptemberi Jelenkor A Pécsen szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának élén összeállí­tás köszönti Vas Istvánt 75. születésnapja alkalmából. A költő versciklusát, Fodor András Találkozás a hídon című költeményét és Kabde- bó Lóránt tanulmányát ol­vashatjuk az összeállításban. A szépirodalmi rovatok­ban emellett Ágh István, Botár Attila, Czigány György, Takács Zsuzsa és Vészi Endre versei, továbbá Kalász Márton, Sándor Iván és Virág Károly prózai írá­sai kaptak helyet. A tanulmányok és esszék sorában figyelmet érdemel Kántor Lajos Jékely Zoltán kolozsvári testamentuma, Németh Lajos Fülep Lajos és a modern művészet, va­lamint Poszter György Éva almája és Hermész botja című közleménye. A kritikai rovatban Csoóri Sándor új verseskötetéről Tüskés Tibor ír, Tandori De­zső költészetét és új regényét pedig Mátyás Győző és Do- boss Gyula írása elemzi. flz örökmozgó P. Mobil 1985. szeptember 16., hétfő. A helyszín: Békéscsaba, a téglagyár Kulich Gyuláról elnevezett művelődési háza. A külső hőmérséklet körül­belül 25 fok. Pár perccel múlt este 6 óra. * * * Sok ezer tini szerint ők a legjobbak, ami az úgyneve­zett kemény rockot illeti. Ha a slágerlistákat nézzük, az is alátámasztja ezt a véle­ményt. „A rock legyőzhetet­len!” — szól az ismert mon­dás. A rock, amely mára már — megannyi híres és hírhedett megméretés, meg­próbáltatás, és nem ritka botrány után — a zenemű­vészet egyetemes családjának része lett. Amelynek több je­les és nemzetközi hírnévre szert tett magyarországi kép­viselője van. És: amelynek sok-sok tízezer híve van. Na­gyon sok száz Békéscsabán is ... * * * A téglagyári művelődési házat — a vállalat dolgozóin kívül — szinte kizárólagosan a megyeszékhely tinijei is­merik. Hiszen sok éve már, hogy ezen a helyszínen rend­szeresen pop-rock-beat kon­certeket is rendeznek. Mint most a P. Mobil hangverse­nyét. A kezdés kihirdetett időpontjában már közel nyolcszázan váltottak je­gyet. A csöppnyi színpadon a „szerelés”, körötte karvas­tagságú acéltraverzeken a sok tonnát nyomó hangfal­óriás. Döngicsélésnek hat az, amelyet a sok ezerszer nagyobb decibelhez szokott membránok most rezegnek: magnóról, afféle élőzeneként rock árasztja el a helyezke­dő srácokat. Tizenévesek. Néhány alig barázdált arc is fel-feltűnik, ők alighanem nosztalgiából váltották meg az igazán nem is drága belépőt. Most itt úgy négy-hat fokkal lehet hűvösebb, mint odílkint... A „csáposok” csapata felkészül a meccsre . .. Hirtelen fény­próba: a színpad előtti szu- fitán elhelyezett traverz sok­sok lámpája a szivárvány minden színében megvillan. Üvöltés, vagyis ováció. Ret­tenetes hang ez annak, aki esetleg most lép be először egy ilyen arénába. A tapasz­taltabbak szerint „nagyon nyugis, nyuszis az egész”. * * * S aztán felüvölt a sok ezer watt. A villanyóra tárcsája bolond táncba kezd. Ugrás­sal, sasszéval, óvatoskodó­nak alig nevezhető lépéssel színpadra, a „szerelés” közé robban a P. Mobil: Vesszer András (billenytűs), Tunyogi Péter (ének), Sárvári Vilmos (ritmus- és szólógitár), Ké­kesi László (basszusgitár), Donászy Tibor (dob), vala­mint „Ö”, Schuster Lóránt (ének), az együttes nagynevű vezetője. A megawattok özö­nét elnyomja az ováció.... Kezdődik a koncert. * * * Tíz perc, ha telt. A hő­mérséklet jó tíz fokkal ha­ladja meg a kintit. A mind jobban gyarapodó tiniközön­ség számára egy a fontos:az áradó lüktetés. Nem értjük a szöveget. Nem értjük, de tisztán halljuk a gitár, a szintetizátor akkordját, ök, ott elöl, a csápolók, a mögöt­tük összekapaszkodott rin­gatósok, a még mögöttük hullámzó többiek mégis min­den hangot külön hallanak, érzékelnek, magukba szív­nak. Ha lenne itt valaki, aki laikusnak számítana, azt is magával sodorná ez a lükte­tés. S nemcsak a dob! Min­den hangnak helye van eb­ben a megfogalmazhatatlan rendszerben. Ami látszólag anarchisztikus, igazándiból mindent feledtetően fel­emelő. Megfeledkezel a sze- kundárél, elmúlt a beírás kényelmetlensége, megbocsá­tani látszik a lány, a srác. Korunk építészetében mind nagyobb teret kap az üveg. Díszes, elegáns épületek pompáznak, ízlésesen megtervezett, megalkotott ruhájukban. Gondoljunk csak a szegedi könyv­tárra. Az építészeti üveg széles körű elterjedése, alkalmazása napjainkban ismét teret hódít. S ehhez nyújt, pontosabban nyújtana segítséget az Orosházi Üveggyár, mely évente több mint 2,5 milliárd forintos termelési értéket állít elő, többsé­gében csomagolóüveget, kisebb hányadában építészeti üveget gyártanak. A gyár évente 6,3 millió dollár értékben exportál kész terméket — csaknem 20 országba. — Termelésünknek vala­mivel több mint 40 százalé­ka az építészeti üveg. Hú­zott üvegből évente 10 mil­lió négyzetmétert, hengerelt üvegből 4,2 millió négyzet- métert, Hungaropan üvegből csaknem félmillió négyzet- métert, s a felsoroltakon kí­vül 10 ezer négyzetméter kü­lönféle edzett és bútorüve­get, valamint járműüveget gyártunk — pontosít dr. Mé­száros Béla kereskedelmi igazgatóhelyettes, majd meg­toldja: — Gyártási techno­lógiánk az' utóbbi évtized­ben lényegesen nem válto­zott, csak finomodott. A vál­tozás főként a bútor-, a jár­mű-, az edzett és a hőszi­getelő üvegekre jellemző — hallom. A leggyorsabb és legna­gyobb arányú növekedés a hőszigetelő üvegeknél volt. A mostani tervidőszak első 2-3 esztendejében 6—7-sze- resére nőtt a hőszigetelő üveg értékesítése. Ez azt je­lenti, hogy tavaly 380 ezer négyzetmétert értékesített a gyár, s ennek 85 százalékát belföldön adták el. E roppant mennyiséget típusméretre szabva, a nyílászárókat gyártó cégeknek, a legtöbbet az Álba Regiának, a Dutép- nak, az Épfának és a Pevdi- nek szállították, az általuk előállított fa- és műanyag ablakokba, ajtókba. — Ezek szerint akkor minden rendben, jól megy az üzlet — próbálok kedé- lyeskedni. A válasz legyin­tés, s ebben a mozdulatban minden benne van. Az el­múlt esztendő utolsó két hó­napjától ugyanis belföldön visszaesés tapasztalható, ko­moly készletek halmozódtak sfel. Az üvegiparban is érez­hető az állami és a magán­erős lakásépítés csökkenése. — Nagyon örülnénk, ha az idén legalább 220 ezer négy­zetméter hőszigetelő üveget tudnánk értékesíteni hazai piacon. Jelenleg ez hiú áb­rándnak tűnik — folytatja az igazgatóhelyettes, s nyom­ban magyarázza is. Az utób­bi 4—5 évben négy cég állt rá a nyílászárók gyártására, s mintegy 400 ezer négyzet- méter hőszigetelő üveget igényelnének évente. A gyár­tósorokat is ennek megfele­lően bővítették, ami azt je­lenti : a piac; igények isme­retében a hazai gyártó ka­pacitás többszöröse a jelen­legi igényeknek. — Ezek szerint vannak gondok ... — Vannak, de nálunk hál’ istennek ezek a gondok ki­sebbek, mint más üveggyá­rakban, vagy például a tég­laiparban. — Hogy mire is gondolt Mészáros Béla? A húzott és hengerelt üveg iránt 8—12 százalékkal, a hőszigetelő üvegek iránt en­nél nagyobb mértékben csökeknt a hazai igény, viszont ilyen mértékben nőtt a tőkés export. Igaz, a Hun­garopan alapüvegként kerül exportra. Persze az is igaz, hogy a határainkon túl érté­kesített üvegen egy-két szá­zalékkal kisebb a haszon, mint ba itthon, belföldön ér­tékesítették volna. Ez abból adódik, hogy más csomago­lást és nagyobb szállítási távolságot igényel a termék. Közben azt próbáljuk boncolgatni, miért is esett vissza országosan az építé- szetiüveg-termelés. A rideg tény: az elmúlt esztendő de­rekán importból 300 ezer nyílászáró érkezett hazánk­ba. A Tüzép-telepeken ma is van külföldi ajtó, ablak, de ezek többségében már nem felelnek meg az új hő- technijiai szabványnak. Pe­dig annak idején már ismert volt, hogy 1986. január 1-én életbe lép az új előírás .. . Na és a több hazai nyílás­zárót gyártó beruházás, 100 millió forintos nagyságrend­ben . .. Szóval, ha az im­portnál és a fejlesztéseknél körültekintőbben járunk el, akkor a gyártás és a fel- használás manapság egyen­súlyban lenne. Pontosabban: a többletigényeknek az üveg­gyár gyártósorai megfelelné­nek. — Mindez azért érint ben­nünket érzékenyen, mert a legkorszerűbb termékünk­ről, a Hungaropan üvegről van szó. Ennek a terméknek a gyártását kell csökkente- nünk — magyarázza az igazgatóhelyettes, majd egy fél mondatot még hozzáfűz: — A Hungaropan üveg ides­tova 12 éve a ..Kiváló Áru” cím birtokosa . . . A jövőben mi várható? Hosszú távra nehéz jósolni, de az elkövektezö esztendő­re már vannak piaci infor­mációk. Eszerint a hazai építészeti üveg iránt a ke­reslet a mostanihoz hasonló lesz. Lassú, hullámzó felfu­tás várható az elkövetkező években. A közgazdászok 1990-re jelzik az egyensúlyt. Addig viszont az építészeti- üveg-gyártásban dolgozók közül sokat át kell irányíta­ni más munkaterületre. — Termékeinket el tudjuk adni a világban. A mostani helyzetet átmenetinek ítél­jük meg. Az Orosházi Üveg­gyár évente csaknem 1 mil­lió négyzetméter Hungaro­pan üveg gyártására képes. Mi azt szeretnénk, ha ezt a korszerű termékünket a na- zai építőipar, a lakosság használná fel — mondta dr. Mészáros Béla. Szekeres András Kertbarátok tanácsadója A különféle növények te­lepítése előtt nem árt meg­győződni a talaj fertőzöttsé- géről. A MÉM Növényvédel­mi és Agrokémiai Központ­ja azonban arra figyelmez­tet, hogy a talaj életébe való hozzá nem értő beavatkozá­sok súlyos károkat okozhat­nak a hasznos élő szerveze­tekben is. Ezért csak akkor szabad a talajt fertőtleníte­ni, ha meggyőződtünk annak szükségességéről. A legegyszerűbb talajkár- tevő-vizsgálat az úgyneve­zett búzacsomós módszer. Kapavágás mélyén a kert különböző pontjain, 5-6 he­lyen vessünk egy-egy marék búzát. Miután kikelt, a föld­del együtt kiemeljük a bú­zacsomót, és megszámoljuk a gyökerek közelében levő drótférgeket, cserebogárpa­jorokat stb. Ha nincs kárte­vő, nincs szükség a véde­kezésre sem. A kertészkedés­re — főleg, ha szamócát vagy málnát szeretnénk te­lepíteni — csak a drótfér­gek és a cserebogárpajorok a veszélyesek. Moßt, erre a másfél órára ennyire zsugorodott, ekkorá­ra tágult egyszerre a Te ki­csiny, de nagyon fontos vi­lágod ... Ezt nem megérteni kell (mert valahol soha nem is lehet), hanem átélni, meg­élni, vagy egyszerűen csak ÉLNI. Hogy a megawattok százai árán kiszaladjanak belőled a hétköznapok, az előző órák feszültségének milliwattjai. * * * Nincs még egy órája, hogy ömlik a zene. A Lámpagyár­tól, a Menj az úton menj to- vább-ig, végig. Üjak és lis­tások, hatalmas és csak nagy sikerek. Jók, és nem annyira azok. A nagyterem hőmér­séklete eléri azt a bizonyo­sat: harminchat egész né­hány tizedet. A katlan iga­zán felforrósodott. * * * 1985. szeptember 17., kedd délelőtt. Az illetékes szerve­zők megerősítik e sorok író­jának személyes tapasztala­tát: az előző esti koncerten — s az azt követő órákban — egyetlen icipici rendbon­tás sem történt. „Ahogyan ez lenni szokott” — teszik hozzá értelemszerűen. Leg­közelebb október 21-én, igaz nem teljesen ez a korosztály népesíti majd be a művelő­dési ház nagyermét. A Loco- motív G. T. jön. Ki tudja, hány éves várakozás után . . . (r^emesi) A Hungaronektár békési cukorkaüzemében a gyerekek kö­rében is kedvelt pemetefű-cukorka alapanyagát állítják össze Fetó: Fazekai László--------­«­; ■ ­•- ' ' ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom