Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-26 / 199. szám
1985. augusztus 26., hétfő flz iskolaérettség kérdései fl rugalmas iskolakezdés Egy ismerős házaspár úgy döntött, hogy fiukat, aki már augusztusban betölti hatodik életévét, csak jövőre íratják be az általános iskola első osztályába. Addig óvodás marad. A gyerek ugyanis a közelmúltban komoly betegségen esett át, fizikai állapota megromlott. Ügy gondolják, előnyösebb neki, ha felerősödve lát munkához az iskolapadban. Elhatározásuk — ha nem is egyedi — nem mondható általánosnak. Sokkal inkább az a jellemző, hogy a szülők a hatéves kori iskolakezdést szorgalmazzák. Voltaképpen némileg érthető a papa, a mama „kiállása”, mivel a köztudat könnyen, s általában visz- szavonhatatlan előítéleteket állít a később érő. „kicsit másabb” gyerekekkel szemben. Emlékezés Stark Adolfra halálának 75. évfordulóján Pedig számtalan jel sürgeti az új látásmódot, a meglevő mérce átállítását, mert hiszen a később érő nem egyenlő az elvetniva- lóval, a rosszal. Példa erre Illyés Gyula, aki szinte minden nyilatkozatában bevallotta : későn érő gyerek volt. Mégis: nagysága, kiemelkedő személyisége — vitathatatlan. * * * Ezekben a hetekben, hónapokban, gyakorta téma a családokban, szerte az országban: elkezdheti-e szeptemberben az általános iskolát a gyerek? Megkezdődtek ugyanis az iskolaérettségi vizsgálatok. Az a gyakorlat, hogy tapasztalataik alapján a döntéshez az óvónők adnak javaslatot. Megfigyeléseik szerint a nyári születésűek közül kerül ki az általános iskola első osztályával nehezen birkózó, külön segítségre szoruló gyermekek többsége. Amennyiben az óvónő nem tud egyértelműen állást foglalni, a gyereket a nevelési tanácsadóban vizsgálják. De gondoljunk bele: csak egyszeri vizsgálat alapján születik meg a döntés. Ha ettől a ténytől el' is tekintenek a szülők, figyelembe kell venni, hogy nem egységes szempontok alapján teszik mérlegre az iskolába készülő kisfiúkat, kislányokat. Így aztán a vitatott gyerekek, az úgynevezett „határesetek”, lehet, hogy az ország egyik részében az általános, a másik részében viszont a kisegítő iskolába kerülnek. A tudományos kutatás a mai napig sem tudta kellően tisztázni, hogy milyen arányban oszlanak meg a szerzett és a magunkkal hozott tulajdonságok. Mindenesetre azt vallják az óvónők, a tanítók; egyre emelkedik az iskolaéretlen gyerekek száma. Rendkívül nagy különbségek figyelhetők meg értelmi, fizikai fejlettségben, tűrőképességben, figyelemösszpontosításban. és így tovább. Ellentmondás jellemzi a korrekciós osztályokat. Egyfelől azt mondják: több kellene, másfelől nem tartják elegendőnek az egy évet arra. hogy a gyerekek felzárkózzanak, és a második tanévet az úgynevezett normál osztályban folytassák. Az is- kolaérettség ügyében az is igaz, hogy testileg-szellemi- leg teljesen egészséges gyerekek is kerülhetnek kisegítő iskolába, pusztán azért, mert mondjuk nehezebben kezelhetők, rosszak. Ennek a tanulásbeli következményei pedig ismertek. Jóllehet ez az írás nem hatolhat a gyökerekig, nem vizsgálhatja minden oldalról a problémát, arra talán mégis elegendő, hogy felhívja a figyelmet: változtatásra kell gondolni az iskola- érettség dolgában. * * * Elképzelések már vannak. Az Országos Pedagógiai Intézet alsó fokú nevelési osz- tályának az év végéig ki kell dolgoznia a rugalmas iskola- kezdés tervét. Ennek az a célja, hogy minden gyerek —, káros következmények nélkül — érettségének megfelelő időpontban kezdhesse el az általános iskola első osztályát. Ha rendkívüli adottságokkal, fejlettséggel bír, úgy akár ötévesen is beülhessen az- iskolapadba, ha pedig később érik be, hétévesen rajtolhasson. De mindenképpen a későbbi időpont a kedvezőbb. Ezzel egyidejűleg egységes szempontokat állítanának , fel az iskolaérettség meghatározásához. Hogy mi mindent vegyenek figyelembe, tegyenek mérlegre, azt most állítja össze az intézet és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem pszichológiai tanszéke. Év végén több fővárosi óvodában ennek alapján döntikel: melyik gyerek iskolaérett, melyik nem. A szakemberek pillanatnyilag úgy vélik, hogy a rugalmas iskolakezdés csupán egyetlen lépés lenne, mert mellette a korrekciós osztályokra továbbra is szükség lesz. Aztán fontos kérdés az is: ki és miként fejlessze a gyereket iskolakezdésig? Legkézenfekvőbbnek és legjobb megoldásnak az óvoda látszik. Felvetődött: az ötéves kortól kötelezővé kellene tenni az óvodai elhelyezést. Ám, ha a gyerekek alakíthatóságát vesszük alapul, kedvezőbb erre a harmadik életév. Az érvényben levő szabályok szerint azonban nem kötelező óvodába járni. De, most már lehetőséget kellene teremteni arra, hogy bármelyik gyerek óvodás lehessen, ha szülője akarja. Csakhogy, az ötlet megvalósításához az óvodai hálózatot szélesíteni kellene, mégpedig a jelenleginél kisebb létszámú csoportok kialakításával. * * * Más megoldással is kísérleteznek. Például az óvodai nagycsoport és az általános iskola első és második osztálya közötti kapcsolatot próbálják erősíteni olyképpen, hogy feloldják az iskola merevségét. A tanterv ugyanaz, de az óvónő és a tanítónő egy ^Időben jelen van mindkét iskolatípusban, valamiféle állandóságot teremtve ezzel. Azt mondják: a kísérletek eredményesek, mert csökkent az óvodában visszamaradó és a korrekciós osztályba kényszerült gyerekek száma. Van, aki úgy véli, hogy a két megoldás: a rugalmas iskolakezdés és az óvodaiskola együttes alkalmazása lenne hatékony. Más felfogás szerint a korrekciós éveket két évre szükséges növelni, végleges és hivatalos állásfoglalás még nincs. Nyilván a döntés sem egyszerű, hiszen bármelyik mellett voksolnak az illetékesek, a hatás szerteágazó lesz. Hogy mást ne említsünk; az óvónők és tanítónők magasabb szintű képzését is igényli. Mondhatni, ennek előfutára az úgynevezett diplomamegújító komplex képzés, amely ősszel indul az újabb ismeretek, elvek, gyakorlatok elsajátíttatása végett. * * * Végül is egyetlen szempont vezérelheti a döntéshozókat: megközelítően egyenlő esély- lyel indulhassanak a gyerekek az életbe. Olyan módszerre van szükség, amely lehetőleg kiküszöböli a hátrányokat. De bármekkora kiadással is jár az új út kiépítése, a forintok busásan megtérülnek az egészséges gyerekekben. És kell-e ennél több? H. T. Stark Adolf vaskereskedő és szőlőnemesítő — mint a várost újratelepítőket jellemzően — a Felvidék szülötte, sorsa Bártfáról irányította Békéscsabára. Az új- ratelepítők késői rajához tartozott, akiknek fő érdeme, hogy az iparos kultúrát hozták magukkal az akkorra már népes településsé duzzadt „mezővárosba”. Stark Adolfot azonban már nem a szükség üldözte el szülőföldjéről, döntését letelepedéséről a kereskedősegéd vándoréveinek tapasztalata irányíthatta. Választotta tehát új „hazáját” — késői utódainak nem kis büszkeségére. Gyors megtelepedése e pusztai tájon, vaskereskedői tevékenységének eredményes kibontakozása, nem kevésbé szerencsés. házasságkötése hozzásegítette, hogy hamarosan a csabai közösség javára és a szőlőnemesítésben az utókor nagy hasznára kifejthesse tevékenységét. Eredeti foglalkozásáról, vaskereskedői munkájáról keveset tudunk — a tény, hogy évtizedekig fennállt üzlete, talán mond valamit. A szőlőnemesítésben elért eredményei a legújabb időkig méltánytalan mellőzésben részesültek. Dedinszky Gyula a nem szakíró bátorságával nyúlt e tabuhoz, nemrég megjelent írásában, bizonyítva Stark Adolf szőlőnemesítő munkájának eredetiségét. Több fajtát nemesített csabai szőlőskertjében Stark, közülük a Kossuth Lajos sokáig kedvelt fajta volt. si a Csabagyöngye nevű pedig máig a világ legkorábbi csemegeszőlője. Genetikai szilárdságára jellemző, hogy évszázada tartja magát, nem romlott le. Ezért szívesen használják szülőpartnerként a nemesítők a világ minden táján — sikerrel. Szőlészeti munkájában tudatosan hasznosította kora szakirodalmát, erről feljegyzései tanúskodnak. Rendszeres tudósítója volt a Borászati Lapoknak, az akkori idők legtekintélyesebb szakmai folyóiratának. A Békésvármegyei Gazdasági Egyletben hosszú időn át jelentős szakmai, közéleti tevékenységet fejtett ki. Mintegy 16 holdnyi szőlőjében a 800 fajtát meghaladó gyűjteménye volt, s szaporítóanyagelőállítással és áruszőlő-ter- meléssel foglalkozott. Szőlészeti munkájának értelmet adott sikeres üzleti tevékenysége a szőlővesszők, és az étkezési szőlő eladásában, valamint a hazai és. külföldi kiállításokon nyert díjak. Egyéniségét mások leírásából nem ismerjük, csupán saját tettei alapján rajzolhatjuk meg. Jellemző, hogy a korabeli társasági életben nem bukkan fel személye. Ennek az iskolázott, több nyelvet beszélő embernek az élete csabai letelepedése után a munkában és a szakmai közéletben teljesedett ki. Ránk maradt feljegyzései szerint érdeklődési köre igen széles volt. Szerénysége távol tartotta őt a községi és egyházi hivataloktól — pedig azokra is érdemes lehetett volna. Elvi meggyőződését híven tükrözi, hogy szőlőfajtáinak névadójául az olasz és magyar polgári forradalom vezéralakjait választotta. Életét a szüntelen alkotás jellemezte, eredeti és később választott hivatásában egyaránt. 1910. augusztus 26-án halt meg Békéscsabán. Hamvai a Felsővégi temetőben nyugszanak. A fekete gránit sírkövébe vésett szőlőfürt és a Csabagyöngye vérével keresztezett új rezisztens szőlőfajták hirdetik Stark Adolf életművének máig ható és a jövőbe mutató értékét. Kimagasló szőlőnemesítői teljesítményét, jellemét kirajzoló emberi erényeit a múló időben egyre fényesebben állíthatjuk példaként magunk elé rohanó világunkban. Sicz György Tereprendezök — társadalmi munkában A Bél megyei Üj Barázda Tsz területén május végétől augusztus végéig komplex meliorációs munkát végez a Gyulai Körösi Vízgazdálkodási Társulat. A vállalat dolgozói szombatra társadalmi munkát szerveztek és bevételüket a Gyulai 2-es számú Általános Iskola új létesítményének építésére ajánlották fel. A terület egyes részein elvadult facserjéket gépekkel kiirtották, a rönköket a földből kiforgatták. A csatorna mentén, ahol gép nem tudott dolgozni, jó szolgálatot tett a kubikos- brigád A gyökereket a vállalat adminisztrációs csapata gyűjtötte össze Azért a gépekre is szükség volt Fotó: Szőke Margit Jómadarak Fészkesváralján búcsúztatják a rétihéját, a nyugdíjba vonuló várurat. Ott van minden valamire való madár: az ölyv. a leendő vár-, úr, a vércse, a bagoly, a szarka, a holló, na meg, a mulattatás kedvéért néhány vízicsibe. — Meghalt a király, éljen a király! — kezdi beszédét a felülről leröppent szirtisas, aztán méltatja a rétihéja érdemeit, és vázolja a jövő kilátásait, melynek megvalósítása az ölyvre vár. — Dicsőség neked! — vijjogja a vércse a héjának, kihasználva az utolsó alkalmat arra, hogy kifejezésre juttassa háláját azért a sok jóért, amiben évekig részesült. Ám, hogy a jövőjét is biztosítsa, az ölyv felé fordulva rebegi: — Neked is. — Dicsőség ... Tied az érdem ... Örök hála neked ... — Sorra, rendre elhangzanak ilyen és hasonló, magasztaló szavak, közben egy- egy pohár bort eresztenek a zúzájukba. Ettől egyre inkább örülnek egymásnak, s lassan megrészegülnek attól a gondolattól, hogy ők nyolcán az igazi madarak, akiknek mindent köszönhet -Fészkesváralja. Később kórusban károgják: — Ihaj, csuhaj, sose halunk meg. — És ezt is: — A fészkes fenébe most a búval! — No meg: — Sírva vigad a madár. A verebek pedig reggeltől estig arra várnak a gépeknél, hogy dolgozhassanak. De Fészkesváralján aznap elmarad a termelés, nincs feladat, nincs anyag. Búcsúztatják a menőt, és üdvözlik a jövőt. Kerüljön, amennyibe kerül. Elvégre nem az ő tollúkra megy a játék. —or
