Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-12 / 188. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1985. AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ Ara: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM Ezzel a zenés ébresztővel vette kezdetét Orosházán az aratóünnep, melyet másodjá­ra rendeztek meg. Először hasonló, egész napos' ren­dezvénysorozatot két évvel ezelőtt tartottak a városban. Az ötlet az Űj Élet Tsz KISZ-bizottságának akkori vezetőitől származik. Tiszthelyettes­avatás Cegléden Vasárnap Cegléden — csa­ládtagjaik és hozzátartozóik, valamint -több ezer helyi ér­deklődő jelenlétében — ün­nepélyes külsőségek között fogadalmat tettek a Magyar Néphadsereg új tiszthelyet­tesei. A nagykátai Tápió- mente Népi Együttes műso­ra után a történelmi lobo­gók — Hunyadi, Rákóczi, Bethlen, az 1848—49-es sza­badságharc, az 1919-es Ta­nácsköztársaság Vörös Mun- kásezrede és az 1945-ben megalakult demokratikus hadsereg zászlajának — fel­vonultatásával kezdődött az ünnepség. Ezután a Killián Repülő Műszaki Főiskola és az egri helyőrség közös ze-, nekai’a adott hangversenyt. A felsorakozott díszzászló­aljat 10 órakor Kárpáti Fe­renc altábornagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcso­portfőnöke, miniszterhelyet­tes köszöntötte majd . felol­vasták a honvédelmi minisz­ter díszparancsát. Ezt köve­tően — a Szózat hangjai mellett — tettek fogadal­mat az új tiszthelyettesek. Kárpáti Ferenc beszédében egyebek között hangsúlyoz­ta : hadseregünk korszerű, megfelel a vele szemben tá­masztott követelményeknek. Legfőbb erejét az adja, hogy a nép hadserege, s a szocia­lista országok testvéri had­seregeivel szoros szövetség­ben teljesíti feladatát. A tiszthelyettesek hivatásáról Kárpáti Ferenc elmondta: a katonafiatalok kiképzése, ok­tatása, politikai-világnézeti nevelése, a haza fegyveres szolgálatának szükségszerű­ségét megértő és átérző kis kollektívák összekovácsolása a feladata a tiszthelyettesek­nek. A szocialista néphad­sereg katonáinak ügy kell megtanulniuk a korszerű haditechnikai eszközök keze­lését, hogy tudatában legye­nek annak is: miért adott dolgozó népünk fegyvert a kezükbe, s miért kötelessé­gük a béke, a haza védelme. Az avatóünnepség után az ifjú tiszthelyettesek és hoz­zátartozóik fogadáson vettek részt. rét jelképesen átadták Mi­hály Andrásnak, a városi tanács elnökének. A felvonulás után a gyu­lai együttes adott nagy si­kerű, egyórás műsort a mű­velődési központ előtt fel­állított dobogón. A változatos, színes, na­gyon sok embert megmozga­tó, egész napos rendezvény- sorozat az Alföld Szálló ösz- szes termeiben megrende­zett, s hajnalig tartó arató­bállal ért véget. P. F. A tsz mostani KISZ-esei újra vállalkoztak a szerve­zésre, a nem kis munkára, hagyományteremtő szándék­kal. Persze, egyedül nem boldogulhattak volna a nagy feladattal, jelentős támoga­tást nyújtottak az előkészü­letekhez, rendezvényhez a tsz gazdasági és pártvezétői, s több intézmény és válla­lat. különösen a Béke Tsz fiataljai, valamint a városi KISZ-bizottság. Az idő kedvező, volt, dél­előtt 9 órától zavartalan nap­sütés fogadta a nap folya­mán ,a különböző helyszí­neken megforduló több ezer érdeklődőt. Hivatalosan 10 órakor nyílt meg a kirakodóvásár — 15 népművész árulta porté­káját—, de már jóval ko­rábban is lehetett venni — többek között — dorombot, mézeskalácsot. Tíz órakor nyitotta meg Sándor Antal, a városi ta­nács elnökhelyettese a mű­velődési központ előcsarno­kában rendezett mezőgazda- sági kiállítást, melyet ezt kö­vetően Keresztes Sándor, az Űj Élet Tsz elnöke mutatott be a jelenlevőknek. A kiál­lítás ■— szeptember elejéig látható — mezőgazdaságunk mintegy 100 évét fogja át, s nyomon követhetjük az éppen harmincöt éve meg­alakult Űj Élet Tsz fejlődé­sét is. A délelőtt folyamán még több mint 100 gyerek vett részt aszfaltrajzversenyen, s ki tudja, hányán kocsikáz­Az ünnepséget követően sokan megnézték a kiállított szerel­vényt belülről is Fotó: Gál Edit Vasúti szerelvény kiállítása Vésztőn A vasúti forgalomba 1891. július 29-én kapcsolták be Vésztőt, s a község 1899- től vált kisebb vasúti bá­zissá. 1960-tól fejlődött di­namikusabban az állomás forgalma, s nőtt a személy­zete. 1980. május 1-től üze­mel a Vésztői Körzeti Üzem­főnökség, mely vonalhálóza­tának hossza 193,3 kilomé­ter. Ennek a hálózatnak a szakaszain közlekedett hosz- szú ideig az ABy—477 pá­lyaszámú motorkocsi, és a Bx—44421 számú motor- mellékkocsi, melyeket szom­baton adtak át ünnepélyes keretek között — műszaki erplékként — Vésztő nagy­község lakosságának, s a Vésztői KÜF kollektívájá­nak szocialista megőrzésre. 1927—34-ig gyártották eze­ket a típusú kocsikat a Ganz- gyárban, idejüket megszol­gálták, évente — átlagosan — 100 000 kilométert futot­tak, többségük 50 éven ke­resztül fő- és mellékvonala­kon. A Vésztőn kiállított motor- és mellékkocsi utolsó útját 1984. február 12-én tet­te meg. Ezt követően a Szombathelyi Járműjavító Vállalat szakemberei á Köz­lekedési Múzeum -munkatár­sai segítségével állították helyre a szerelvényt, s a nagyközség vasutas brigád­jai pedig megépítették tár­sadalmi munkában az állo­máson azt az egyik végén sem folytatódó' vágányt, melyre a két kocsit helyez­ték. Az avatón ünnepi beszédet Tóth Imre, a Szegedi Vas- útigazgatóság igazgatóhe­lyettese mondott. Beszélt a vasúti közlekedés egyre na- gyobb jelentőségéről, s át­tekintést adott Magyaror­szág vasúti hálózatának fej­lődéséről is. Beszédében ki­emelte a hagyományok ápo­lásának. a múlt megismeré­sének, megismertetésének jelentőségét. Végezetül elis­merését fejezte ki mindazok­nak, akik részt vettek a két kocsi rendbehozatalában, s abban, hogy ez a kiállítás létrejöhessen. Az ünnepségen megjelen­tek ezek után a vésztő-má- gori Csolt-monostort és mú­zeumot tekintették meg. * * * A kiállított motor- és mellékkocsit — az ünnepség után — végigjárta unokájá­val újra Tógye Péter is, aki a leghosszabb ideig vezette ezt a szerelvényt, 1949— 1971-ig. — Az ötvenkét év alatt sohasem volt balesetem, pe­dig nagyon sokat mentem vele, évente legalább száz­ezer kilométert — emléke­zett vissza a nyugdíjas ko­csivezető. — Nagyon szí­vemhez nőtt ez a motorko­csi, különösebb bajom nem is volt vele. Most újra lát­hatom naponta, s ez nagyon jó érzés nekem. Annak is örülök, hogy lassan kivonják ezek a szerelvényeket a for­galomból, meg is szolgálták az idejüket, s az új BZ-mo- torkocsik járják a mellék­vonalakat. Ezek korszerűek, jó utazni rajtuk. Kívánom, hogy ezek is legalább annyi ideig fussanak, mint elődeik! (pénzes) firatóiinnep Orosházán Oslorvásár Régi szekér a művelődési központ udvarán Fotó: Gál Edit Az elmúlt hét végén haj­nalban, az orosházi Petőfi Sándor Művelődési Központ melletti Széchenyi-téren kezdték sátraikat felállítani a több felől érkezett népmű­vészek. Ök még csak csend­ben voltak, ám hat órakor útjára indult egy fogat, raj­ta 10 emberrel, akik fúvós­zénével ébresztették a város lakosságát. ❖ tak a három pónilovas fo­gaton. A délután kiemelkedő programja az aratók felvo­nulása volt a főutcán. Elöl az új kenyeret viték, mö­göttük a gyulai Körös nép­táncegyüttes következett me­nettánccal, majd korabeli ru­hákban, kocsikkal, felsze­relésekkel az aratók. A fel­vonulás végén az új kényé­0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA / Egységes tanárképzés Pécsett Az új tanév megkezdésé­vel fontos szakaszába lép az egységes tanárképzés a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetemen. Az országos je­lentőségű kísérlet lényege az, hogy általános és közép­iskolai oktatásra egyaránt felkészített szaktanárokat képeznek egyetemi szinten. Az új felsőoktatási forma te­hát a pedagógusképzés tar­talmi, módszertani és szer­vezeti korszerűsítését szol­gálja. Nagy hangsúlyt kap a hallgatói felelősség, az önálló tanulás és a gyakor­lati munka. A tanulmányi idő öt év. 1988-ban hagyják el az egyetemet az első olyan szakemberek, akik tízéves kortól az érettségi vizsgáig tudják oktatni szaktárgyai­kat az általános, illetve kö­zépiskolában. Az egyetem rektora, Or­mos Mária professzor a je­lentős oktatáspolitikai kísér­let eddigi tapasztalatairól az MTI tudósítójának elmond­ta, hogy az egységes tanár­képzés kísérlete 1983 őszén indult meg a Janus Panno­nius Tudományegyetemen. Az első két év tananyagát összefoglaló nagy záróvizsga rendkívül jó eredménnyel fejeződött be. Szeptember­ben 103 hallgató kezdi meg a harmadik évfolyamot. Mostantól nagymértékben megnő a hallgatók döntési felelőssége, sokkal többet bíznak rájuk a további ta­nulmányaik . szervezését, formálását illetően. Az ér­deklődésüknek megfelelően választhatnak speciális fel­adatokat, mégpedig három csoportosításban: kötelező, kötelezően választható és szabadon választható kollé­giumokat. Mód nyílik arra is, hogy hozzáfogjanak a szakdolgozatuk előkészítésé­hez. Megkezdődik a több tanévet érintő „gyakorlósáv”. A kísérleti képzés lényeges vonása az iskolaközelség, ezért sokat lesznek távol az egyetemtől a pedagógusje­löltek. Az egységes képzés elvének megfelelően egy­aránt dolgoznak majd álta­lános iskolában, gimnázium­ban és szakközépiskolában. Igen kedvezőek a tanár­képző karon bevezetett, úgy­nevezett kiscsoportos oktatás tapasztalatai. Egy-egy cso­portban tizenkét hallgató dol­gozik együtt tanáraik irányí­tásával. Nem az előadás a domináló oktatási forma, és a diákok nem magoló mód­szerrel sajátítják el a tan­anyagot. Az oktató csupán az ismereti ajiyag lényegét adja, a többit a hallgatók­nak maguknak kell felkutat­niuk, összegyűjteniük, fel­dolgozniuk. Ennek megfele­lően változott az egyetemi és az ottani munka aránya is: a szokásos1 30—35 óráról heti 25 órára csökkentették az intézményben eltöltött idő tartamát. A diákoknak így több idejük és energiá­juk jut az önálló munkára, többet lehetnek a könyvtár­ban, a kutatószobában. Az egyetem oktatói maguk is nagy kedvvel, érdeklődés­sel vesznek részt a kísérleti képzésben, nevezetesen a kiscsoportos munkában, holott erősebb a megterhe­lésük, mint a hagyományos forma esetében. Az ered­ményesebb munka érdeké­ben a tanszékek vállalták, hogy kisebb, csoportokkal is szívesen foglalkoznak, akár öt-hat hallgatóval is, akik különösen érdeklődnek egy- egy téma iránt. Alkotmányunk ünnepén, az idén 20. alkalommal rendezik meg a tűzijátékot. A Nitrokémiai Ipartelepek fűzfőgyártelepi gyárában készült a 10 tonnát meghaladó, csaknem 4500, kü­lönböző típusú, rendkívül változatos szín- és hanghatást ki­váltó pirotechnikai eszköz. A képen: Tóth László, a Nitroké­miai Ipartelepek munkatársa és a honvédség szakemberei töl­tik a bombákat a Gellérthegy lábánál levő Pávakertben . (MTI-fotó: Wéber Lajos — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom