Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-09 / 186. szám
1985. augusztus 9., péntek — .Hát megjöttetek ti is? Isten hozott benneteket! — Égy kicsit késve indultunk, Józsi bácsinak vissza kellett menni a citerájáért. — Hát az Icát nem látom! Nem jött veletek? — Tavasszal temettük el szegényt... Kétszázhetven nevezési lapot fogadott el a nagyszéná- si Czabán Samu Művelődési Ház a nyugdíjasok II. Békés megyei Ki mit tud?-jára. Négy amatőr művészeti kategóriában 94 műsorszám, amelynek tiszta előadói ideje 680 perc... És aztán eljött ez a kedd reggel, ' amikor megyénk szinte minden nyugdíjasklubja, szociális otthona, öregek napközi otthona egy- egy csoporttal útra kelt, hogy Békéscsabára, az épígyertyatartókat, a lámpaburákat, a többi gondosan-szé- pen készített munkát. + „Kérem a kedves öregeket ...” — szalad ki a száján az Qgyik szervezőnek. A kék, akiket napközibe járatnak!” — fejti ki véleményét egy néni. Páran megtapsolják, majd egyre nő az éljenzés hulláma. Esthajnal... összehasonlíthatatlanul szebb, jobb, találóbb és tiszteletet sugárzóbb, mint ami eddig volt. Esthajnal tők művelődési házába jöhessen. A találkozóra, a megméretésre, a szereplésre. A várva várt alkalomra egy izgulástól, lámpaláztól álmatlan éjszaka után. * Tavalyról sok arc ismerős. A minden fellépési lehetőséget megragadó, mindenben családias örménykútiak, a táncos lábú szeghalmi asz- szonykórus, a medgyesegy- házi Tóth-házaspár. És Orosházáról megint eljött Németh Józsi bácsi. Megáll az udvar sarkában, végigsimítja zakója hajtókáját, picit biccent a kártyázok felé, aztán megindul a nagyterem felé. Nézgelődik. Lám, ez is változott tavaly óta, az is szebb lett, de itt emez meglazult... — És most mit hallunk Józsi bácsitól? — kérdezi valaki. Józsi bácsi szeme felcsillan, egy igazítás a fekete keretes szemüvegen. — Gábor Andor egy versét szavalnám... — és idéz az Orgovány című versből. Mondja a vers történetét, amely számára sokkal többet jelent, mint nekünk, fiataloknak. Józsi bácsi legény volt már akkoriban ... * Négy kategória, négy helyszín. Lassan minden csoport, minden nevező megtalálja a helyét. De azért van ám itt gond épp elég. Sokan ugyanis több kategóriában is neveztek, hová menjenek hát legelőször? Egyeztetés, értesíteni a zsűrit, átsorolni a szereplés rendjét. A biliárdterem posztós asztalaira kerülnek a farag- ványok. Mert ebben is hirdettek pályázatot. Most csak zsűrizik a behozott munkákat, s ami megfelel, az az ősz végi hagyományos szé- nási megyej találkozó kiállítására kerül. Tizenegy faragó munkája ítéltetett méltónak erre, és az orosházi szociális otthon két nyolcvanon felüli lakójának rajzai, festményei. Eres kezek, bütykös ujjak hallatlan óvatossággal csomagolják vissza papírrej- tekükbe a kis szobrokat, a teremben fe.lhorkannak a szereplésre várók. „M; legfeljebb csak idősödünk!” — kiáltja valaki. Szinte mindenki nevet ezen. „De hát a napközinknek is az a neve: öregek napközi otthona!” — replikázik egy bajuszos bácsi. „És még mindig nem tudnak kitalálni valami jobbat!” — tódítja a mellette ülő. „Miért nem lehetne mondjuk Esthajnal Klub? Nem vagyunk mi kisgyere* Az emeleti klubteremben fejezik be először. Itt a vers- és prózamondók szerepeltek. A nagyterem színpadán az éngkes együttesek, a hátsó épület egyik termében az énekes szólisták, a másikban pedig a hangszeresek; két együttes és hét szóló. Akik már befejezték, csoportba gyűlnek, ebédelni mennek. A zsűri értékel, kitöltik az okleveleket, csoportosítják a jutalomcsomagokat. Nagyterem, díjátadás. — És most hallgassuk meg a kategóriák győzteseit. Köszönöm részvételüket, szép szerepléseiket! Viszontlátásra jövőre ugyanitt, és ősz végén a nagyszénási találkozón. Ahol minden kategória további helyezettjeivel is megismerkedhetnek! Jó egészséget; a viszontlátásra! (Nemesi) # A nyugdíjasok II. Békés megyei Ki mit tud?-jának helyezettjei. Hangszeres zene: 1. Dombegyházi népi zenekar, 2. Kulik Zoltán (citera), Gyomaendrőd, 3. Barjak Mátyásné (citera), örménykút, 4. Barna Bálintné (citera), Nagyszénás. Vers- és prózamondás: 1. Németh József, Orosháza, 2. Mol- doványi József, Orosháza, 3* Vertán Jolán, Újkígyós, 4. Ben- kó András, örménykút. Énekes szólisták: 1. Tóth István, Gyomaendrőd, 2. Sebestyén Gáborné, Békés,. 3. Paulik János, Kondoros, 4. Tóth András és Tóth Andrásné, Med- gyesegyháza. Énekes együttesek: 1. Békés, 2. Mezőhegyes, 3. Gyomaendrőd, 4. örménykút. Fotó: Gál Edit Lakásárak Fordulat az építőipar történetében? A lakásárak ugrásszerű emelkedése régóta irritálja a lakásra várókat és nem véletlenül. Mert ha csak tíz- százalékos növekedés is volt egyik évről a másikra, az több százezer forint költségnél már tetemes summát tett ki. Ezért is fogadták nagy várakozással az emberek az építésügyi tárca év eleji bejelentését, hogy az idén a lakások árszintjének növekedése nem lesz magasabb 6 százaléknál. A féléves mérleg után még nehéz megjósolni, hogy sikerül-e az év végéig ezen a határon belül maradni, mindenesetre az építők erre törekednek. A legfontosabb garancia az, hogy az építési piac versenyének erősítésével egy időben a lakásépítés továbbra sem tartozik abba a szférába, ahol a kereslet-kínálat szigorú törvényei uralkodnak. Érdemes ezt a megállapítást egy kicsit boncolgatni, mert minél pontosabban érthető az összefüggés, annál világosabb, nem pusztán elhatározás kérdése, hogy hány százalékkal növekednek az árak. Ha most a lakásépítőket nem kötné a hatóságilag megszabott — úgynevezett maximált — ár, akkor az építtetők pénztárcája érezné meg a szabad árnak a lakás teljes árát növelő hatását. A maximált ár elismeri ugyan az építők és anyagok költséRövidesen újabb három mozgóboltot indít útjára a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat a kistelepülések, valamint az üdülőhelyek jobb ellátása érdekében. Jelenleg 10, autóbuszból átalakított mozgó üzlet járja az országot, közülük 8 élelmiszereket, háztartási vegyi árukat és egyéb napi cikkeket juttat el meghatározott útvonalakon és időpontokban a kistelepülésekre, egy, a FÉR Ruházati Kereskedelmi Vállalat mintaboltjaként mutatja be országszerte a kollekciókat, gének emelkedését, de nem háríthatnak tovább minden árváltozást a vásárlókra. Ha nem szabályozná hatósági ár a vállalatok és a szövetkezetek lakásépítését, a tételes számla benyújtása után a megrendelők nem győznének csodálkozni, hogy a szerződés megkötése óta mibe kerül egy kád, egy fürdőszobai csaptelep, mennyit emelkedett a csövek, burkolatok ára. Most ezek 20—40 százalékos növekedését nem érzik teljesen a vásárlók, mert az építőknek kell kigazdálkodniuk. Ez az oka annak, hogy a kötött lakásár nem biztosít nyereséget (hanem inkább ráfizetést okoz a vállalatoknak), és így egyre kevésbé tudják finanszírozni a lakáshoz vásárolt ipari termékek árnön vekedését. Az építési piac felügyelőinek még egy ideig be kell látniuk, hogy felemás viszonyok uralkodnak: egyfelől versenyhelyzet alakult már ki (például a mélyépítésben, az egészségügyi létesítményeknél és a nagy ipari beruházásoknál), másfelől viszont tovább él a hatósági árszabályozás. Mert ha most felszabadítanák a lakásárakat, az biztosan növelné a végösszeget, és ezt nehezen fogadná el a közvélemény. Még akkor is, ha a gyakorlat már igazolta: a verseny hosszabb távon csökkenti az árakat. De csak ak-. egy pedig élelmiszer-nagykereskedelmi funkciót tölt be. Az ország néhány területének kivételével ilyen módon a legtöbb megyében sokat javult a lakosság ellátása, helyenként megoldódott a napicikk-kereskedelem gondja is. Az autóbuszokat a BSZV alakítja át üzletté, üzemelteti, a partner kereskedelmi vállalatok az áruról gondoskodnak. Eddig hat kereskedelmi vállalattal kötöttek szerződést, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy sem a vállalkozók, sem pekor, ha a kereslet-kínálat úgy kerülhet egyensúlyba hogy az ország lakásépí* kapacitása elegendő lesz évenkénti 70 ezer otth fölépítéséhez. Mert amikoi ez megtörténik, nemcsak verseny alakul majd ki a vállalkozó szervezetek között, hanem ennek nyomán a költségeik ésszerű csökkentésében is érdekeltté válhat, mivel csak így maradhatnak- versenyképesek. Az építés többi ágában már hatnak a gazdaságirányítás új eszközei, és ezek bizonyítják, hogy a verseny hosszabb távon az építtetők érdekét szolgálja: például: a Fővárosi Tanács is-i kolaépítési megrendeléseit versenypályázaton hirdették meg, amely az érdeklődők nagy száma és komoly licitálása következtében szerencsés fordulatot hozott: csökkentek a költségek, és rövidült a határidő. Ahhoz, hogy az építők ígérete valóság legyen az év végén, arra is szükség van, hogy a lakásokhoz felhasznált ipari termékek árnövekedése ne haladja meg jelentősen az 5-6 százalékot. Ha ezt a népgazdaság számára oly fontos célkitűzést teljesítik az iparvállalatok, akkor hosszú évek után el-i mondhatjuk, hogy 1985 fordulatot hozott az építőipar történetében. Szikora Katalin dig a vevők nem fizettek rá a módszerre. Az éleim iszer- mozgóboltok évente 2-4 mili lió forint értékű árut értékesítenek, a ruházati mozgó bemutatóterem révén pedig átlagosan évi 250 millió forintos megrendeléshez jut á FÉR. A rövidesen útjára induló három új mozgóbolt közül az élelmiszerekkel megrakott autóbusz a nyugat-dunántúli megyéket fogja járni, a második ruházati cikkeket kínál országszerte, a harmadik pedig — a tervek szerint szintén az ország valamennyi megyéjében — a tanévkezdéskor a Piért cikkeit árusítja majd. Bővül a mozgóbolthálózat V. Sztyenykin: A Huan-misszió V. A szovjet kormány harmincötben arra kényszerült, hogy átadja a Kelet-kínai Vasutat a Mandzsuko-ál- lamnak. Csaknem valameny- nyi ott dolgozó orosz munkás és mérnök visszatért hazájába. Szerafim Mihajlovics Knyazev mintegy 20 évet töltött idegenben, és most ő is elutazott abba az országba, amelyről a legellent- mondóbb elképzelései voltak. Irkutszkban megállt, s a Ke- let-sizibériai Vasútnál kapott munkát. Fokozatosan megszabadult az emigráció tudatától ... Mindezekről Knyazev készségesen beszélt, mert talán azt remélte, hogy őszinteségéről sikerül meggyőznie a nyomozó tisztet és engem. Sok dologban alkalmasint ez így is volt. Ámde mindenekelőtt Knyazev bűnös üzelmei, és a japán felderítéshez fűződő kapcsolatai érdekeltek bennünket, noha fontos volt az is, amit elmondott nekünk. Az első napokban Knyazev még nem ismerte fel, hogy hírszerző karrierjének végleg befellegzett, s ezért — kerülve a meredek helyzeteket — megpróbálta tisztára mosni magát. A soron következő kihallgatást délelőtt 10 órakor kezdtük. A ragyogó nap vidáman sütött be az ablakon. Knyazevet a vizsgálattal megbízott tiszt szobájába kísérték. Megállt a küszöbön, és széles tenyerével eltakarta szemét a vakító napsugarak elől. — Üljön le Knyazev — szólt a nyomozó, és közelebb húzta a dokumentumokat tartalmazó mappát. Knyazev a fal mellett álló kisasztalnál foglalt helyet, lábait keresztbe téve, kezeit ösz- szekulcsolta a térdén. Kirill Matvejevics, ez az alacsony termetű, éles tekintetű burját nyugodtan lapozgatott, mintha csak azon meditált volna, hogyan kezdje el a kihallgatást. — Dohányzik? — fordult Knyazevhez, hogy valamivel kitöltse a mélyülő csendet. — Köszönöm, nem dohányzóm — válaszolta Knyazev, és egy másodeprcre felemelte tekintetét. — A mandzsúriai tartózkodásáról szóló előadását türelmesen végighallgattuk — kezdte a nyomozó, Knyazev- re pillantva —, és nem szakítottuk félbe. Amit elmondott, érdekesnek és igaznak érezzük, őszinteségére továbbra is számítunk. — Állok rendelkezésükre, nyomozó polgártárs. — Jól van. Mondja csak, Knyazev, milyen célból készítette azokat a feljegyzéseket, amelyeket öntől a milícia őrszobáján elvettek? — Ezek az adatok a csatornarendszerrel összefüggő számításokhoz kellettek — felelte zavartan Knyazev, s közben azon tűnődött, vajon észrevetük-e, hogy felvilágosítása hamis, és hiányzik belőle a meggyőző erő. — Miért őrizte feljegyzéseit ilyen furcsa módon: dobozban, cigaretták közé rejtve? — így adódott... Knyazev mindenféleképpen megpróbálta kisebbíteni a kémkedéshez szerzett anyagok jelentőségét, és kategorikusan tagadta titkos voltukat. Ekkor tudomására hoztuk a szakértők véleményét. — Semmit se értek, valami félreértés van — ismételte szórakozottan Knyazev. Levert hangulatba került, karjait széttárta, mert nem talált magyarázatot. — Nos, gondolkozzék Knyazev, szedje össze magát — szólt a nyomozó, és hívta az ügyeletest. — Mi nyílt, meggyőző érveket várunk magától. Knyazev némán meghajolt, majd a szakaszvezető kíséretében elhagyta a szobát. A nyomozótiszt rágyújtott, fellépett a párkányra, és kinyitotta a szellőzőablakot. — Egyetlen konkrétumot sem tudott felhozni saját mentségére — kezdte, s közben kifújta a füstöt. —Hány esztendeje kémkedik már, de mégsem tanult meg értelmesen hazudni. Veszélyes dolog az ő helyében füllenteni, belezavarodhat, és elszólhatja magát.. . Bizonyára elég régóta áll szolgálatukban.
