Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

1985. augusztus 6„ kedd NÉPÚJSÁG Három békéscsabai a torna IBV-csapatban Y A hét végén a len­gyelországi Lodzban rendezik meg az idei torna Ifjúsági Barátság Versenyt. A magyar fiatalok között három békés­csabai is ott lesz a ma reggel elutazó együttesben; • Balázs Krisztina, Kovács Krisztina és Törő Ágnes. Mellettük a pécsi Szalontai Eszter, a veszprémi Árkovits Kriszti­na, a spartacusos Brukner Barbara és Molnár Katalin (Postás SE) képviselik szí­neinket. Szakvezetők a bé­késcsabai Unyatyinszki Mi­hály és Bundzsák Gabriella, a KSI edzője. Az utazó keret csak az utolsó pillanatban, a tatai edzőtáborban rendezett vá­logatóverseny alapján alakult ki. Kellemes hírt jelent, hogy a szakvezetés a három bé­késcsabai kislány mellett döntött — reméljük, szerep­lésükkel az IBV-n sem val­lanak szégyent. Dobogóközeiben az atléták Pitestiben viszont szombaton és va­sárnap rendezték meg az IBV-t. A román városban 10 ország 18 év alatti atlétái gyűltek össze. A 43 magyar verseny­ző között két Békés megyei is indult, Kovács István gyu­lai hármasugró és Fábián Csaba békéscsabai tízpróbá- zó. Mindketten jól szerepel­tek, Kovács 15.22 méterrel — 21 centire az ezüstéremtől — ötödik helyen végzett, Fábián 6568 ponttal — 27 pontnyira a dobogó harma­dik fokától — negyedik lett. örvendetes, hogy utóbbi hat számban egyéni rekordot ért el, s ha az 1500-ra is ma­rad ereje, még ennél is elő­kelőbb eredményt érhet el — újonc létére. A mieink az IBV-n három aranyérmet nyertek: Horváth Attila (Haladás VSE)) disz­koszvetésben, Solti Krisztina (Szolnoki MÁV—MTE) ma­gasugrásban és Banai Róbert (Dombóvár) 2000 méteres akadályfutásban. SPORT Röviden Gyulán augusztus 13—23. kö­zött rendezik meg a 20 év alat­tiak országos sakkbajnokságát. A szervező bizottság augusztus 7-én, szerdán tart megbeszélést a rendezvénnyel kapcsolatban a városi* tanácsnál. ^ Gyomaendrődön szurkolói ankétot tart a labdarúgó-szak­osztály szerdán délután 18.OO órakor a ligeti pavilonban. ^ Nagykanizsán rendezték meg a motoros sárkányrepülő Tungsram Kupát. Békés megyét az Orosházi Uj Élet Tsz MHSZ Darvas József Honvédelmi Klub sárkányrepülő-szakosztályából Pásztor Imre képviselte. Pász­tor, aki három éve igazolt át az orosházi sárkányrepülő- szakosztályhoz, szép eredményt ért el Nagykanizsán: termikvi- torlázásban 2., egyéni összetett­ben pedig 3. lett. ^ Az atlétikai Budapest Nagy­díjat, a legjobb férfi és női ver­senyzőnek felajánlott tisztelet­díjat Steve Cram és Doina Me- linte kapta. A legeredménye­sebb magyar versenyző Nagy István és Palombi Margit volt. ök is jutalmat kaptak. • Az OMTK-nái is megkezdték a labdarúgóbérletek árusítását. Az orosházi klub Thék Endre ut­cai székházában egységes, a 15 hazai mérkőzésre szóló, őszi—ta­vaszi bérletet lehet vásárolni. Cram, a nemzeti hős A brit újságok nagy ter­jedelemben foglalkoznak Ste­ve Cram-nek a vasárnapi Budapest Nagydíjon elért 2000 m-es világrekordjával. A Daily Express a 24 esz­tendős brit futó teljesítmé­nyét az atlétika története egyik legnagyobb szenzáció­jának nevezi. A lap szerint a budapesti produkció örökké emlékezetes marad. A világ­csúcs olyan körülmények kö­zött sikerült, hogy Cram-nek az utolsó két kört egyedül kellett futnia. A Daily Te­legraph hangsúlyozza, hogy Cram úgy érte el idei har­madik világrekordját, ahogy az a nagy elődöknek, Coe- nak és Ovettnek egyszer sem sikerült mondván, ők csú­csaiknál mindig komoly el­lenfeleket kaptak. Szót kapott a már nemzeti hősként emlegetett Cram is. Mint mondotta: — Ez volt a három csú­csom közül a legnehezebb, nem véletlen, hogy Walker eredménye ilyen sokáig élt. A futás előtt úgy terveztem, hogy világrekordidőt kell futni 1 mérföldön, ehhez még egy gyors 400-as kör és ak­kor nem lehet baj. Nem is lett. Cram egyébként mint azt már vasárnap bejelentette, pénteken Gateshead-ben megkísérli az 1000 m-es vi­lágrekord megdöntését is. Cram most nem olyan ma­gabiztos, mint a Budapest Nagydij előtt volt: — Nagyon nehéz dolgom lesz — vélekedett —, hiszen a gateshead-i pálya nem a legjobb, ráadásul Coe 2:12.18 perces világelső eredménye egészen kiváló. Labdarúgás Mezőberényi SE— Pohronsky Ruskov (csehszlovák) 3—3 (2—0). Barátságos labdarúgó-mérkőzés, Mezőberény, 250 néző. V.: Sza- szák. MSE: Stuber (Obsuszt) — Harmati J., Gazsó, Ramos, Har­mati L. — Fábián T., Ilyés, Vamyu, Szász, Péter (Csejtei), Lakatos (Puskás). Edző: Halmo- si József. Ruskov: Gazsó (Kere­kes) — Szakács, Svec, Vrábel, Suba — Hacker, Duchory, Sá­rik, Keil (Nyustyin), Pollák dr.. Hrncsiar. Edző: Hacker Vladi­mir. Az oroszkai Virágzás Egy­séges Földműves Szövetkezet labdarúgócsapata változatos, sportszerű mérkőzést vívott Be- rényben. Az MSE 2—0-ra, majd 3—1-re elhúzott, a nyugat-szlo­vákiai kerületi I. osztályban játszó vendégek azonban meg­érdemelten egyenlítettek; G.: Varnyu (2), Lakatos, illetve Pol­lák dr. (2), Nyustyin. (Dr. Ma­kai Gyula) Totó A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a totó 31. játékhetén: 13 plusz egy ta­lálatos szelvény 2 darab, nyere­ményük egyenként 1 882 639 Ft. 13 találatos szelvény 4 darab, nyereményük egyenként 637 813 Ft. 12 találatos szelvény 125 da­rab, nyereményük egyenként 20 410 Ft. 11 találatos szelvény 1520 darab, nyereményük egyen­ként 1678 Ft. 10 találatos szel­vény 14 024 darab, nyereményük egyenként 273 Ft. Csabai labdarúgók idegenlégiós mezben Kerekes Attila törökországi szerződése újabb bizonyí­téka annak, hogy a békéscsabai pályákon nem minden­napi tehetségek nőttek fel. Nem véletlenül írtuk le az „újabb” szót ugyanis az Előre Spartacus-játékos kül­földre szerződése előtt — igaz, sok évvel ezelőtt — két csapatra való csabai futballista húzta magára z idegen- légiósok mezét. Róluk szól következő összeállításunk, de még mielőtt történetüket elkezdenénk, szóljunk azokról, akik nem mentek, hanem — jöttek. A két „ánglius” — Amikor 1911-ben meg­alapították a Hubertus Szö­vőgyárat, a gépek beszere­lését, a munkások betanítá­sát angol szakemberek irá­nyították — mesélte a nyolc­vannegyedik életévét tapo­só Román Pál, az Irányi utcaj iskola egykori igazga­tója. — Közülük a két Tschopp testvér rendszere­sen kijárt a mai Puskin té­ri pályán folyó futballedzé- sekre. Mindketten szerepel­tek a Csabai AK együttesé­' ben 1912 májusában, amikor 3:0-ra legyőzték a Nagyvá­radi AC csapatát. Bár kis- legény voltam, jól emlék­szem a jobbhátvédet játszó, robosztus termetű, vöröses- szőke hajú Emilre és a fivé­rénéi valamivel alacsönyabb. ördöngösen cselező jobbösz- szekötőre, a barna hajú Gusztávra. Az „ángliusok” — így becézték őket — so­kat tettek játékukkal és ta­nácsaikkal a sportág fejlő­déséért. Noha az I. világháború fékezőként hatott, a csabai futballisták hamar lerúg­hatták lábaikról a gyermek­cipőt. Néhány esztendő múltán a határokon túli csa­patok is tárt karokkal fo­gadták legjobbjainkat. Az első fecske: Szobek Pál — Centerhalfot játszottam az Előrében, amikor 1921 októberében megkaptam a behívót, de én nem akartam Horthy katonája lenni, ezért átmentem Romániába, és ott nyomban munkát kaptam, s a Kolozsvári Viktória tré- ningjeire jártam — emléke­zett a kitűnő kondícióban levő, 84 éves Szobek Pál, majd így folytatta: — Né­hány hónap múlva hazajöt­tem, folytattam a játékot az Előrében, de a következő évben — félve a behívástól — meg sem álltam Bukares­tig. A Tricolul együttesében Paul Janicescu volt a mű­vésznevem, de csak egy évig maradtam ott, s kimentem Dél-Amerikába. Uruguayban találtam munkát. Csabáról kivitt feleségem kedvéért abbahagytam a focit, vi­szont bemérő mesterként többek között részt vehet­tem a montevideói stadion építkezésén. Életem legna­gyobb sportélménye volt az a kilencszázhuszonkilences mérkőzés, amikor . a Fradi saját otthonában verte 3:2- re a kétszeres olimpiai baj­nok Uruguay válogatottját. Szívem repesett az örömtől, hiszen a győzelem egyik fő részese nem volt más, mint hajdani játékostársam, a csodálatosan védő Amsei Náci. Egy másik montevide­ói találkozásom sem volt mindennapi. Keblemre ölel­hettem az Újpesttel ott tú­rázó Köves Jánost, aki tíz évvel korábban Kvasz III. néven centert játszott előt­tem az Előrében. A „napkeleti bölcsek” — Nyugaton A Keleti soron lakó Krnács Mátyást, Örsi-Odro*' binák Károlyt, Szombati Já­nost — pajtásaik nemes egy­szerűséggel csak „napkeleti bölcseknek” nevezték. A hú­szas évek elején fényes fut- ballkarrierről’ álmodoztak. A szent cél érdekében, néha még iskola helyett is lanka­datlan szorgalommal beru­házták — a külön edzése­ken is — Amsei Ignác, az Előre MTE magyar váloga­tott portásának kapuját. A három jóbarát közül Má­tyás vágott először neki a nagyvilágnak, és a németor­szági FC Reilbronn, majd hazatérve a tiszavirág életű Csaba FC-ben rúgta a bőrt. A csapat feloszlása után ér­dekesen alakult a „napkele­ti bölcsek” életútja. Örsi Károly így emléke­zett a történtekre: — . Kaposváron játszottam 1927-ben, amikor egy Stra­uss nevű játékosügynök a franciaországi Angers csa­patához akart kivinni. Édes­anyám kérésének engedve lemondtam az utat. Közben megtudtam, hogy Matyi és Jani Németországba készül. Gondoltam egy merészet, és az ügynöknek őket ajánlot­tam. Az alkut megkötötték, s három nap múlva, Szom­bati és Krnács barátom nagy sikert aratott a franciaorszá­gi premieren. János három évig maradt az Angers tag­ja, míg Mátyás csakhamar a prof; EC Sochaux gárdájá­hoz került. Itt két évig bír­ta, hazajött, s a Bohn SC- be lépett. Kisvártatva fé­nyes ajánlatot kapott a fran­ciáktól, és magával vitte klubtársát, Kertész Dezsőt is. Szombati János nagysze­rűen érezte magát a gallok földjén: számolatlanul rúgta a gólokat, és 11 éves kint­tartózkodása alatt több klub­nak, így a nagyhírű Reims- nek is oszlopa volt. Erzsébethelyi vándorok Az országos amatőrbaj­nokságot nyert Bohn SC két „ásza” a klub ’32-ben tör­tént feloszlatása után nem sokkal vándorbotot vett ke­zébe. A gólerős Eőri-Engel- hardt Mihály csak egy nyug­díjas állásra vágyott Bé­késcsabán. Fél évig hiteget­ték, mire elfogadta a debre­ceni Bocskai ajánlatát. A 23 éves fiatalember klasszisára jellemző, hogy egy profi bajnoki és néhány nemzet­közi klubmérkőzés után ki- lencszázharminchárom ápri­lisában balösszekötőt játsz­hatott a magyar nagyváloga­tottban az osztrákok ellen. Csakhamar térdsérülést szenvedett; a „cívisek” nem tartottak rá igényt, a ffan- ciák viszont igen. Odakint meggyógyították, és az FC Sete jórészt az ő kirobbanó játékának köszönhette első ligába kerülését. Sokáig egy csapatban kergette a labdát Bukovi Mártonnal. Négyéves kinttartózkodásának máso­dik felét az SC Troyes szí­neiben töltötte el, és — kül­földi létére — bekerült a francia Dél válogatottjába is. Örsi Károly az országos amatőr válogatottak ajánló­levelével érkezett Svájcba, ahol először a zürichi Young Fellows, majd az FC Zürich csapatának kitűnő támadó­középfedezeteként bejárta Európát. Számára is mara­dandó élményt jelentett a já­tékos-edző Köves-Kvasz Já­nossal való találkozás. Éppen ötvenöt esztendővel ezelőtt nagysikerű szlovákiai túrán vett részt az Előre MTE. A legjobbak csábító ajánlatokat kaptak a kinti egyesületektől. Ezeket — te­kintettel az itteni nehéz megélhetési körülményekre — ha nem is azonnal, jóné- hányan elfogadták. Hatan szlovák csapatokban A ma Pozsonyban élő Var­ga János, a lilák egykori csapatkapitánya így idézte fel a több mint fél évszá­zaddal ezelőtt történteket: — Alosztály-bajnokságot nyertünk, mégis nehéz idők jártak a Csányi utcai pálya tájékán. Felfüggesztették a klub önállóságát, hatósági biztos intézte az ügyeket. Ki­látástalannak láttuk helyze­tünket, így kimentünk Szlo­vákiába szerencsét próbálni. Kucsmik Pista, Mátyás Ta­más, Szpevár János és én a Nyitrai AC, Nagy Bandi, Pa­gurka Pali a Pöstyén játé­kosa lett. Társaim két éven belül visszajöttek, én kint maradtam. Trencsénben te­lepedtem le, ide jött utánam Csabáról későbbi feleségem, s miután családot alapítot­tam 1941-ben abbahagytam a sportolást. Amikor már . érezni lehetett a közelgő II. világháború szelét, idegen- légiósaink — egy kivételével — hazatértek Magyarország­ra és a legtöbben szülővá­rosukban telepedtek le. A felszabadulás után Az MLSZ két csoportba írta ki áz I. osztályú bajnok­ság küzdelmeit azzal a cél­lal, hogy a legjobbak közül kerüljön ki az 1946—47 évi NB I tizenhatos mezőnye. Nagy örömet szerzett a Vi­harsarokban az, hogy a csa­bai munkáscsapatok a Tö­rekvést is beosztották az I. * osztály keleti csoportjába. A Köves-Kvasz János által ve­zetett lila-fehérek ősszel jól szerepeltek. Tavasszal azon­ban — külön elemzést ér­demlő okok miatt — meg­tört a lendület, és 46 máju­sára nyilvánvalóvá vált, hogy a gárda már nem kerülhet az „ígéret földjére”. Pedig, de sok csabai fiú szeretett vol­na a legjobbak között fut-, ballozni. Az élvonalban való szerep­lés lehetősége mégis meg­csillant néhány tehetség előtt. Akik a lehetőségeket ígérték, azok elegáns vonalú, farmo­toros Tatra—Plan gépkocsi­kon érkeztek. Először Kin­cses András, és Csicsely András kelt útra, s az SK Bratislava fogadta őket. Mindketten nagyszerűen érezték magukat a Duna- parti városban. Kincses ha­zajött családjáért, de az asz- szony „meggyőzte” őt, s le­tett távozási szándékáról. „Csicskás” is hamarosan en­gedett honvágyának. Közben egy újabb csabai társaságot szerződtettek a kassaiak. An- dó Tamás, Marik György, Kliment András, Simon La­jos és Krajcsó Pál közel há­rom hónapon át erősítette a Jednota gárdáját. De mire megkezdődött az őszi szezon, a .tékozló fiúk” már a Csaba étterem teraszán mesélték a kiruccanás élményeit. Az MLSZ „ad acta” tette az ügyet és mind a hét vándor korábbi klubjában folytatta pályafutását. Itt vége szakad az egykori csabai idegenlégiósok törté­netének. Az újabb fejezet megírása Kerekes Attilára vár. Arra a játékosra, aki a Márvány-tenger partjáról hazatérve — akárcsak jeles elődjei — külföldi tapaszta­latait minden bizonnyal lab­darúgósportunk továbbfej­lődése érdekében kamatoztat­ja majd. Machalek István Ez a küldöttség képviselte az Előre MTE színeit 1930 augusz­tusában a nagy sikerű szlová­kiai túrán. Alinak a játékosok, balról jobbra: Blahut, Milyó, Szőlősi, Lipták, Mátyás II., Kucsmik, Mátyás I., Sajben II., Valentinyi, Szpevár, Botyánszki. Az ülő sorban a vezetőség tag­jai, balról: Surin András, Ko­cziha Mihály, Dajka Pál, Engel Jakab, dr. Kvasz György, Máté Mátyás, Tokaji Gábor, Viczián János, Regőj; János. (A szerző archívumából) BÉKÉS MEGYEI ÜNifrMra Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom