Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-06 / 183. szám

1985. augusztus 6., kedd o Állandó készenlétben Növényvédelem Békés megyében Ki vonná kétségbe napjainkban, hogy a mezőgazdaság­ban jelentős szerep jut a növényvédelemnek. Megyénk­ben évente 6—700 millió forint értékben vásárolnak a gazdaságok növényvédő szereket. Mégis számos hír jelent meg a búzát veszélyeztető fuzáriumról és egyéb gomba­betegségekről. Kérdezhetik, mi az oka, hogy a védekezés ellenére betegség pusztítja a termést. Aki ilyen kérdést tesz fel, az valószínűleg nem veszi figyelembe, hogy a növényvédelemben nincs holt időszak, mindig várható valamilyen fertőzés megjelenése. Az esős idő épp úgy magával hozhat ilyet, mint a szép száraz idő. Azonban az, hogy a kártétel nem jelentős, az időben elvégzett meg­előző védekezésnek köszönhető. A Békés Megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állo­más igazgatója találóan jel­lemezte munkájukat, amikor azt mondta, „ha esik, akkor szebb időt várunk, s fordít­va. Tehát ha esik, ha süt is a nap, állandó készenlétben kell állnunk.” — Hogyan oldják meg a pontos előrejelzést? — kér­deztük beszélgetőpartnere­inktől, Borbély László igaz­gatótól, Szigyiczki János la­borvezető főmérnöktől és Tatár József előrejelző cso­portvezetőtől. — A növényvédelmi állo­más munkatársai folyamato­san járják a határt, vizsgál­ják a növényeket — válaszol a kérdésre Tatár József. — Nagyon fontos a gyorsaság. Ezért operatív üléseken kö­zöljük a vegyszereket fel­használó és előállító üzemek, gazdaságok képviselőivel, hogy mire kell felkészülni, illetve mit kell azonnal meg­tenni. Szakembereink pontos útmutatást adnak az alkal­mazható technológiáról és növényvédelmi szerekről, s ha valamilyen ellátási vagy egyéb probléma merül fel, igyekszünk azt megoldani. Magunk is végzünk kutató­munkát technológiák fej­lesztésére, új lehetőségek ki­dolgozására. Többször jelez­tük például a búza várható fuzáriumos fertőzését, a vé­dekezés módját. A betegség kialakulásának körülményei segítették munkánkat. A vi­rágzás előtti csapadékos na­pok száma elérte a 15—20-at, ami, sajnos, jó előfeltétele volt a fertőzésnek. A búza­szemek megjelenésétől kezd­ve táptalajon kísérleteket vé­geztünk. A gazdaságoknak is javasoltuk e vizsgálatot. Az előbbieket Borbély László igazgató egészíti ki. — A gazdaságok folyama­tosan védekeztek, először lisztharmat, majd fuzárium ellen. Sajnos, a növényvédő szerek drágák, s szinte teljes mértékben nyugati importból vásárolhatók. Az utóbbi két év kedvezőtlen időjárása csökkentette az anyagi lehe­tőségeket, s a felhasználók az olcsóbb megoldásokra tö­rekedtek. Természetesen, a drágább szerek, technológiák jobb eredményt hoznak, de ha alkalmazásukra nincs le­hetőség ... — Fontos a jó szer alkal­mazása, de nem hagyhatók figyelmen kívül a technikai eszközök sem. Milyen ezek színvonala a megyében? Szigyiczki János laborve­zető főmérnök: — Nagy szerencsénk, hogy a megyében 15 repülőegység dolgozik. Ebből három he­likopter, a többi merev szárnyú. Ezek még lehetővé teszik az időbeni elhárítást. Sokkal rosszabb a helyzet a szántóföldi növényvédő gé­pekkel. ötven százalékban nullára írt berendezések dol­goznak. Gyors cseréjükre len­ne szükség, de itt is fő gond a pénz hiánya. A gazdasá­gok kisebb részegységek cse­réjével oldják meg a nehéz­ségeket. Intézetünk pedig minden évben ellenőrzi a gé­pek műszaki állapotát, a szó­rásképet, s a nem megfele­lőket kénytelenek vagyunk leállíttatni. — Hány szakember dolgo­zik a megyében? — fordu­lok Borbély Lászlóhoz. — A növényvédelmi állo­más 103 alkalmazottal látja el feladatát. Ebből 60-an fel­sőfokú végzettségűek, sőt sokan több diplomával is di­csekedhetnek. A megyében 160 felsőfokú szakember dol­gozik, gazdaságonként 3—5 fő. Középfokú végzettsége van 82 dolgozónak, közvetlen irányításukkal mintegy 2 ezer növényvédelmi szak­munkás tevékenykedik. A technológiák megújulása, a vegyszerek változása szüksé­gessé teszi folyamatos to­vábbképzésüket. Ehhez elő­adókat az állomás küld, pénzt a megyei tanács ad. — Látnak-e lehetőséget az új növényvédelmi technoló­giákban, mint amilyeneket például a biotechnika kínál? — Természetesen van jö­vőjük. Szerintünk azonban nem lehet különválasztani a biológiai védekezést a ké­miaitól, vagy a mechanikai­tól. Mindhárom szükséges, kiegészítik egymást, s noha arányaikban várható eltérés, egyet kiválasztani közülük, s azt erőltetni nem szabad. Az országos hálózat állomá­sain kutatások folynak, mint például Csongrád megyében a biotechnikai, s ezeken a helyeken megvan a megfe­lelő műszerezettség és anyagi bázis. Munkájukat közvetve mi is segítjük eredményeik terjesztésével, vizsgálati anyagok szállításával. — Várhatóan milyen fer­tőzések, kártevők pusztíthat­nak még az idén? — Kukoricában 8 százalé­kos a kukoricamoly-fertőzés. A száraz idő nem kedvez elszaporodásának, de a nö­vényeknek most inkább csa­padékra lenne szükségük. Pusztít az atka, szinte min­den kultúrában. A hagyma veszedelme a peronoszpóra, erre a fertőzésre a száraz idő gátló hatással van, mi­nőségi és eltarthatósági prob­lémát okozhat kártétele. Rendszeresen felhívjuk a fi­gyelmet a betegségek, a kár­tevők pusztításának megelő­zésére. Részletesen bemutat­juk a tüneteket, az alkal­mazható szereket. Legutóbb az uborkabetegségek, s je­lenleg az aranka elleni vé­dekezést rendeltük el megyei szinten. Munkánk állandó készenlétet követel, hiszen kultúrnövényeink „ellensé­gei” is mindig támadnak. Végh Gyula való lesz. Már késő! Leg­jobb, ha maga Huan ... Ké­szüljenek fel! Tetten érjük őket, éspedig a kémkedést bizonyító információk átadá­sának pillanatában. Köves­senek el mindent, nehogy átejtsenek bennünket. — Világos, ezredes elvtárs — szólt közbe Viszlajev, és félresimította homlokáról az ősz hajtincset. Felálltunk és távozni ké­szültünk. De az ezredes visszatartott még. Jó félórán keresztül föl-alá járkált a tágas dolgozószobában, han­gosan tűnődve felvázolta akciónk alapvető körvona­lait. Szeptember közepén Huan, azaz Van Szun-he eljutott Irkutszkig. Meglepetésünk­re elég gyorsan rátalált a hegy lábánál kezdődő csen­des kis utcára, meg arra a masszív épületre, amely va­lamikor Knyazevé volt. Fé­nyesen sütött az őszi nap, ám a család, ház ablakait sűrű spaletták fedték, s csak az udvarra nézőké ma­radtak szabadon. Huan felment a meredek hátsó lépcsőn és megnyom­ta a csengő gombját. Az aj­tót egy középkorú nő nyi­totta ki. Szerafim Mihajlo- vics Knyazev régi barátja­ként mutatkozott be az ide­gen és azt mondta, hogy az Aranymezőkről most érke­zett meg. A közlékeny há­ziasszony a férfit behívta a házba, és tudorryására hozta, hogy Knyazevék már nem laknak itt, s hogy eleinte Krasznojarszkba akartak költözni, de az egyik isme­rőse Szerafim Mihajlovics- csal tavaly Ulan Üdében ta­lálkozott. A gazdaasszony átadta Huannak azt a köteg levelet, amelyet véletlenül az ikonos ládika mögött ta­lált Knyazevék elutazása után. Az ügynök ezt követően Ulan Üdében bukkant fel a hétvégén. Az egyik este el­indult arra a gyári lakóte­lepre. ahol Knyazev lakott. Már sötét volt, s az utcá­ban nem égett a villany. Hét óra körül Huan belépett egy kétemeletes téglaépület kapuján... Szerafim Mihajlovicsot a vízellátási és csatornázási ügyek legjobb szakértőjének tartották a városban. Ezen nincs is mit csodálkozni, hi­szen mérnöki diplomáját még a forradalom előtt sze­rezte meg a moszkvai közle­kedési főiskola vasútépítési szakán. Mintegy 30 év telt el azóta, hogy erejét, tudá­sát latba vétve, választott hivatásának élt. Knyazev gyorsan és hi­bátlanul tudta kiválasztani a talaj tulajdonsága, valamint az anyag nyomószilárdsága alapján a különböző típusú köveket; elvégezte a költ­ségvetéshez szükséges számí­tásokat; s a domborzati vi­szonyoktól függően a lehető legpontosabban képes volt kijelölni a csatornák helyét, és az ottani adottságokból, a város- és iparfejlesztés táv­lataiból kiindulva, a legelő­nyösebb megoldást javasolta a vezető testületeknek. Az 52. életévét nem szá­mítva, Szerafim Mihajlovics erőtől duzzadt és teli volt energiával. Tanácsaira ál­landóan igényt tartottak az üzemek, a gyárak és az ál­lami szervek. Knyazev min­denütt sikert ért el. Közé­pen kopasz, vöröses hajjal benőtt nagy fejével a mű­szak; rajz fölé görnyedt, és úgy hallgatta végig a kevés­bé járatos kollégákat, majd jószándékúan elmosolyodott, és kimondta azokat az igaz­ságokat, amelyeket elvártak tőle. Knyazev ritkán téve­dett, s ezért bíztak benne. Ö maga is igyekezett meg­tartani és erősíteni ezt a hitet; ugyanakkor szívesen beszélt a kollégák kudar­cairól, illetve saját döntései­nek helyességéről. Szerafim Mihajlovics tré­fásan, de határozott céllal szerette ismételgetni azokat a bölcs mondásokat,. amelye­ket egyetemi évei alatt a könyvekből megtanult: „Eb­ben a világban nem az a fontos, mennyit dolgoztál, és hogyan dolgoztál, hanem az a fő, hogy meggyőzzed az embereket arról: te magad sokat és jól dolgoztál egész életedben.” Knyazev általában este 7 óra tájt ment haza, átfutotta az újságokat, majd megva­csorázott. Közben — a han­gulattól függően — két-há- rom kupica vodkát is kitöl­tött magának, és ezt hideg, erős teával hígította fel. A háború alatt sem kellett szűkölködnie. Szerafim Mi- hajlovicsnak bőven volt élel­miszerjegye kenyérre, krumplira, italra, sőt, még húsra is jutott. A gazdasági szakértők nem nélkülözhet­ték tanácsait, és „a jó tett helyébe jót várj” alapon mindennel ellátták ezt az embert. Fordította: Bukovinszky István (Folytatjuk) Bútorok Békéscsabáról Kelendőek a megyei boltokban a szövetkezet ülőgarnitúrái. Áruk 30 ezer forint alatt van Az értékesítés során dől el, hogy jól, eredményesén dolgozik-e egy-egy termelő üzem. Persze vannak objek­tív akadályok is. Például az, amikor valamely termékfé­leséggel annyira megtelítő­dik a piac, hogy már nem kelnek el az áruk. Ám le­hetnek olyan akadályai is az eladásnak, hogy a kínált cikkek minősége nem meg­felelő, árai. túl magasak. A két ok együttes hatása okozta az elmúlt időben azt, hogy a magyar (és a külföldi) kereskedelerp egy­re mérsékeltebb keresletet támasztott a hazai bútorok iránt. Ezért rendeznek ma­napság annyi leárazottbútor- vásárt (legutóbb Békéscsa­bán is voJt), és ezért esik vissza általában a magyar bútoripar termelése. Ezek a megállapítások nem vonatkoznak a Békés­csabai Bútoripari Szövetke­zetre, ahol az idén is jelen­tősen sikerült növelni a ter­melést, a nyereséget az el­múlt évhez képest. Hogyan? — Az eredmények foko­zásában négy tényező ját­szik szerepet — mondja Gyeraj János, a szövetkezet főkönyvelője, és sorolja: — A jó minőségű munka (hogy kétszer ne kelljen időt és pénzt emésztve ugyanahhoz a termékhez nyúlrú), a so­rozatok nagysága (mert az állandó költségek mellett nem mindegy, hogy egy" te­remben 150 vagy 200 alkat­részt állítanak elő naponta), harmadszor a jó árazási le­hetőség (merj; ha nő az alap­anyagár, akkor is meg kell találni a módját a gyártott termék jó eladásának), és végül, de nem utolsósorban a takarékos gazdálkodás szé­lesítése (hiszen nyilvánvaló, hogy ha kisebb egy-egy termék előállításának ön­költsége, akkor nagyobb lesz utána a nyereség). Mi, a dolgozókkal együtt, igyek­szünk szem előtt tartani mindezeket. A csaba; bútorokkal nincs is probléma az üzletekben. Jól eladhatók, belföldön és külföldön egyaránt. A belföldi vásárlók any- nyira elégedettek a csabai bútorok küllemével és mi­nőségével, hogy a felügyele­ti hatóságok bekapcsolták a szövetkezetei a magyar szál­lodai rekonstrukció megva­lósításába. A mezőhegyesi Nónius, a nagyvázsonyi Pa­lota és legutóbb a Budapest Szálló berendezéseinek gyár­tását bízták rájuk. Ez utób­binál, mely 15 millió forin­tos árbevételt jelentett, 280 szoba bútorait kellett elké­szíteniük. Ezekkel együtt a belföldi lakossági értékesítés 1 millió forinttal több a ta­valyinál, de még öt hónap hátra van az évből. Az eredményekhez hozzá­járul az is, hogy rájöttek: a nagykereskedelem rendelése nem mindig tükrözi a tény­leges lakossági igényeket. Ezért a csabai szövetkezet kelendő mélytűzött garnitú­ráit, Veronika lakószobáit, szekrénysorait közvetlenül szállítja, mindenekelőtt a megyei bútorüzleteknek: Békésre, Szarvasra, Kondo­rosra, Orosházára, Gyoma- endrődre, de a megye hatá­rain túlra is. Így a szállítá­si és egyéb költségeket le­számítva a szövetkezetnél marad a nagykereskedelmi haszon 7-8 százaléka. — Takarékoskodunk a szállításoknál is — folytatja a főkönyvelő. — A bútor- gyártáshoz Mohácsról hoz­zuk a farostlemezeket. De amikor értük megy gépko­csink, kész bútorokat is visz Paksra, az ottani Áfész-üz- letbe, amellyel szintén kap­csolatban állunk... Sok kicsi sokra megy. A takarékossághoz tartozik, hogy most vezették be a gázfűtést, és ezzel elhagy­ták a nagyobb költségű olaj használatát. Továbbá, hogy megszüntettek osztályokat (például a számvitelit és az üzemgazdaságit), másrészt­összevontak státuszokat, mint a termelési osztályve­zetőit a műszaki vezetőivel. De az is ebbe a témába tar­tozik, £ogy például a poli­túrozásnál az alkatrészeknek csak az egyik felét lakkoz­zák géppel, a másikat szór­ják. És sorolhatnánk az ap­ró, de hatásukban jelentős mozzanatokat. Mint ahogyan az is jelen­tős bevételt biztosít, hogy kisebb rendeléseket is elvál­lalnak. A Népművészeti Vál­lalatnak nemrég á pehellyel töltött ülőgarnitúrák készíté­sét vállalták el. Ez egyéb­ként új termék a szövetke­zetben. — ötletekkel ,egészséges kezdeményezésekkel segí­tünk magunkon — veszi át a szót Tomka Ferenc anyag- és. áruforgalmi osztályveze­tő, aki egyébként az elnök helyettese. — A folyamatos termelést akadályozta leg­utóbb a holland szállodai be­rendezés határidős szállítá­sakor, hogy sehol sem kap­tunk elegendő, 30 millimé­teres bútorlapot. Másfél köbméter hiányzott ebből, a határidő pedig sürgetett, és nem akartunk leszerepelni a tőkés megrendelő előtt. A gondon Csiaki András mű­szaki vezető segített, akinek ötlete alapján két véko­nyabb lap összeragasztásá- val házilag állítottuk elő a kívánt mennyiségű 30 milli­méteres lapokat. Végül si­került határidőre elkészülni a bútorokkal. — Jól egészíti ki termelé­sünket a kooperáció — foly­tatja az elnökhelyettes. — A nagyobb bútorgyáraknak alkatrészeket gyártunk, míg a testvérszövetkezeteknek, mint a Gyomaendrődi Épí­tőipari Szövetkezetnek, mi adunk munkát. A Helga és a Gyoma I. és II. típusú szekrénysorok ajtóinak vasa­lását a gyomaiakra bíztuk. Sokat segít a két szakcso­port is. Szombati, vasárna­pi munkájuk nélkül sok szállítás határidejét nem tudtuk volna betartani. Az első félévben 5 millió forint termelési értékkel járultak a szövetkezet termeléséhez. Néhány szót még az első félév számszerű eredményé­ről. Tavaly július 1-ig 38 millió forint volt a terme­lési értékük. Most 47,5 mil­lió forint. Egy termelőre, ugyanilyen vetítésben, 246 ezer forint jutott tavaly. Most 312 ezer forint. A ter­melékenység jó alakulását segítették a már felsorolt tényezők, s ezek tették le­hetővé, hogy az idén a nye­reség is kedvezőbben alakul­jon. Az első félévben ez 9,5 millió forintot tesz ki, azaz, már most csaknem annyi, mint az egész évfe tervezett. Legbiztonságosabb piacuk ez évben is a Szovjetunióba irányuló export, amely az idén 300 darabé egyenként 29 bútorból álló Csaba gar­nitúra szállítását jelenti. A tőkés exportot 21 százalék­kal haladták meg, és a ha­zai üzletekbe a tavalyi 20 millió forinttal szemben már most az év első felében 21 millió forint értékű bú­tort szállítottak. Varga Dezső Üj, ötezer tonnányi termés tárolására alkalmas gabonatárolóban fogadták az idei búzát a Bács-Kiskun megyei Mélykúton. Az intenzív gabonatermesztési program keretében épített fémsilós rendszerű gabonatárolót 73 nappal a kitűzött határidő előtt készítette el a Kecs­keméti Mezőgép Vállalat (MTi-fotó: Karáth Imre — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom